Kötet, Fezejet

  1    I,      I|          hacsak ezt a tizenkét rákot itt konyhámra nem adja nagyságod.~ ~
  2    I,      I|              itten örök, nem megy el itt a török.”~ ~ ~– Micsoda
  3    I,      I|            kell, különben nem mehet, itt pedig nem kap enni, tehát
  4    I,      I|         nyúlt, s elneveté magát:~ ~– Itt az egér!~ ~S azzal kirántá
  5    I,      I|           volt az epitáfiummal.~ ~ ~„Itt fekszel te cigány, soha
  6    I,      I|              tonnerres! * Nem tudnak itt más nyelven, csak magyarul?~ ~–
  7    I,      I|           comment s'appelle cela? * (Itt megakadt, nem jutott eszébe
  8    I,      I|                C'est triste; * akkor itt maradunk. Tant mieux, *
  9    I,      I|        beduin barakkban vagyok, s ez itt a Nílus áradva ki, s ezek
 10    I,      I|              beleragadtam, hanem ezt itt körül hogy híják?~ ~– Úgy?
 11    I,      I|            miféle nemzet?~ ~– Én nem itt lakom. Bon Dieu! * Micsoda
 12    I,      I|              Micsoda fátum valakinek itt lakni, ahol a piszoknak
 13    I,      I|            is kocsmáros lett. Hát ha itt kell maradnunk, van-e magának
 14    I,      I|            boszorkányai, ott parfüm, itt hagymaillat, c'est la même
 15    I,      I|             intéressant. * Hát nincs itt vendégszoba?~ ~– Van egy,
 16    I,      I|             c'est fort, ez erős! Hát itt oly patriarkális élet van,
 17    I,      I|              csodálatos, hogy tudnak itt élni az emberek. Ah, mon
 18    I,      I|           capitálissal együtt phű!~ ~Itt kézzel és szájjal mutatá,
 19    I,      I|              egy bukdácsoló óriás.~ ~Itt végződött a két rokon végzetteljes
 20    I,     II|              legújabb esti számát, s itt észrevevén, hogy többen
 21    I,     II|             kaktusz-szörnyetegekkel; itt egy egyiptomi sírbolt, igazi
 22    I,     II|             eső van, akár napfény.~ ~Itt megállt az ifjú merveilleux,
 23    I,    III|            messze vannak ide, de van itt egy nagy ember sírja, akinek
 24    I,    III|         fizetik, az ember megszereti itt mesterségét, mert az örökké
 25    I,    III|              ráírva e szavak:~ ~ ~ ~„Itt nyugszik a természet és
 26    I,    III|         Tempe * völgye, s íme látunk itt egy kákával és vízi tulipánnal
 27    I,    III|              nem ismeretlen nevek.~ ~Itt újra látszott az a futó
 28    I,    III|              felé fordult:~ ~– Ennek itt nem felelek – szólt Miklósra
 29    I,    III|               A magyar előkelő világ itt lakó ifjait mind ott találandjátok
 30    I,     IV|              fiatalnak tartassék.)~ ~Itt történtek mindazon események,
 31    I,     IV|          közvélemény, fütty és taps; itt határoztatott el, hogy jövő
 32    I,     IV|           Mainvielle-t, ki már régen itt van, s ami több: férjhez
 33    I,     IV|      Szentpétervárott, Velencében és itt Párizsban?~ ~– Ahol van
 34    I,     IV|            hét előtt Párizsba térve, itt is elkezdett furorét csinálni.
 35    I,     IV|            menni. No már ki ne látná itt megint a világos malíciát?
 36    I,     IV|             meg a szerepet. – Ki tud itt segíteni?~ ~Itt körülnézett
 37    I,     IV|               Ki tud itt segíteni?~ ~Itt körülnézett a fiatal óriásokon,
 38    I,     IV|     kutyaszezonnak vége szakadjon. – Itt felugrott Abellino székéről,
 39    I,     IV|              s azt nevezi ő pénznek! Itt van ötvenezer frankod! –
 40    I,     IV|             hazánk leánya. Tehát még itt is üldözni fogjuk-e azt,
 41    I,     IV|           vagy levessem frakkomat és itt hagyjam? – Az elsőbbi megtörténvén,
 42    I,      V|        Angolhont, a tündér Velencét. Itt a zene őshonában érte el
 43    I,      V|              fellépni, mert Catalani itt van, s a közönség tapsol
 44    I,      V|            gondolok én már vele!~ ~S itt pillantatai alvó férjére
 45    I,      V|       szégyen pírját.~ ~– S én addig itt az ágyban fekve fetrengjek?
 46    I,      V|            Az igazgató kihordója van itt valami izenettel. Nem tudom,
 47    I,     VI|    Semiramide-et énekli. – Várjanak! Itt én vagyok a királyné.~ ~
 48    I,     VI|            hogy szép asszony volt; – itt a lámpafény mellett gyermekded
 49    I,     VI|                 bukott ember vagyok, itt idegen kezek működnek, ezek
 50    I,     VI|  visszanyerni vagy elveszteni. – Óh, itt is egy birodalomrul volt
 51    I,     VI|           öltözet van rajta, amilyet itt nem viselnek.~ ~Abellino
 52    I,     VI|             is befolyást gyakorol.~ ~Itt kezdődik Semiramide * áriája.
 53    I,     VI|        futott vissza a páholyba.~ ~– Itt vannak!~ ~Már benne voltunk.
 54    I,     VI|          afficiálja * a tüdőket.~ ~– Itt vagyunk! – kiálta az első
 55    I,    VII|               negyediknek gyermeteg, itt óvatos, amott öntudatlan,
 56    I,    VII|         fővárosból Párizsba érkezék, itt mindenki csak róla beszél.
 57    I,    VII|           tud kiigazodni, s minthogy itt úri előfogatok és postakocsik
 58    I,    VII|             ád munkát, kik egész nap itt dolgoznak, és éjszaka mennek
 59    I,    VII|           tüzet oltani segítettek.~ ~Itt lehete látni Chataquéla
 60    I,    VII|        látvány lesz.~ ~– S nincsenek itt bátor férfiak, akik ezt
 61    I,    VII|         prüszkölni.~ ~– De hát nincs itt közelében nagy tűzoltógép?~ ~–
 62    I,    VII|              tűzoltógép?~ ~– Van biz itt a Panthéon udvarán, de nincsenek
 63    I,    VII|         lovakat?~ ~– Hát mit tegyek? Itt az előfogattalan kocsiban
 64    I,    VII|          senkinek.~ ~Ah, megálljunk! Itt mégis most az egyszer kivétel
 65    I,    VII|              bah! – szólt Abellino – itt oly távol az életveszély,
 66    I,    VII|              Mik ezek a barna alakok itt mögötte? Ezek fogadott gyilkosok,
 67    I,    VII|            porszemekké válnak, minők itt a függönyök közt besütő
 68    I,    VII|            múlva követni fogja.~ ~És itt helyén van megkérdenünk: „
 69    I,    VII|           egy szóra. Eszékiék vannak itt, most érkeztek Londonbul,
 70    I,    VII|           Londonbul, megtudták, hogy itt vagy, az öreg asszony nagyon
 71    I,    VII|           öt-hat magyar főurat látok itt, kik állandóul itt laknak,
 72    I,    VII|             látok itt, kik állandóul itt laknak, itt vesztegetik
 73    I,    VII|            kik állandóul itt laknak, itt vesztegetik el vagyonukat
 74    I,    VII|             maga körül; érzé, hogy ő itt e magányban nincs egyedül;
 75    I,   VIII|          szól hozzá a bíró –, megint itt van piros pünkösd napja.~ ~–
 76    I,   VIII|       tanácsbeliek is átlátták, hogy itt hiába feleselnek, de meg
 77    I,   VIII|     hajadonok ültek minden hordón.~ ~Itt következett Varju uram.
 78    I,   VIII|         szokta megzavarni. Végezetre itt van Kutyfalvi Bandi, a legpompásabb
 79    I,   VIII|          megyek, ha én győzök, úgyis itt maradok! Ez volt válasza
 80    I,   VIII|         melyikünk a derekabb legény. Itt a síkon te jártál elébb,
 81    I,   VIII|            meg is kell állni? Látod, itt sok szép népség van együtt,
 82    I,   VIII|             Nem kell messze mennünk, itt a nádas közepén van egy
 83    I,   VIII|            az a pünkösdi király.~ ~– Itt a kezem! – szólt versenytársa
 84    I,   VIII|      könnyebben bánhatott vele, mint itt ez ismeretlen söppedékben,
 85    I,   VIII|          ezer forintot, az első ezer itt van a bugyillárisban. Most
 86    I,   VIII|         nélkül is vígan voltak, mert itt az a szokás, hogy mindenkit
 87    I,   VIII|          valódi betyár fel sem merné itt ütni a fejét, míg ez az
 88    I,   VIII|              a legmulatságosabb nap. Itt volt piros pünkösd napja.~ ~
 89    I,   VIII|         tagja a nemes Kiss családnak itt maradt rokonait keresi,
 90    I,   VIII|             én is nemesember vagyok; itt a címer a gyűrűmön.~ ~Jancsi
 91    I,     IX|              szerepet foglal el vagy itt vagy amott.~ ~Méltó, hogy
 92    I,     IX|             közül az egyik már régen itt van Pozsonyban, a többiek
 93    I,     IX|               No hát fogadjunk, hogy itt lesz! – szólt Kárpáthy a
 94    I,     IX|              fog jelenni a karzaton; itt mindjárt az ötödik oszlopnál,
 95    I,      X|             nem esztek? Minek sírtok itt nekem?~ ~A leányok kötényeiket
 96    I,      X|               Amióta innen elment…~ ~Itt közbeszakítá a beszédet
 97    I,      X|              Úgy? Nem akarsz?~ ~– Én itt akarok maradni az anyámnál
 98    I,     XI|             a szerelemkalmárok ellen itt igen erős védvámrendszer
 99    I,     XI|      feledhetetlen Máriám.~ ~Az ifjú itt ismét szemeire nyomá kendőjét.~ ~
100    I,     XI|      kísérlet csak újabb csalódás.~ ~Itt ismét abbanhagyja a beszédet,
101    I,    XII|             látta magát.~ ~Tehát még itt is elérik az ártatlan gyermekszívet,
102    I,    XII|          leányt, mert asszonyvédelem itt többé nem elég.~ ~Boltay
103    I,    XII|            szállása egyik szárnyába. Itt férjen azután hozzájok valaki.~ ~
104    I,    XII|             Mihály-kapunál utolérte, itt kiszállt a főúr, hintaja
105    I,    XII|                  Ki ezen úr, ki most itt bement? – kérdé Sándor a
106    I,    XII|           figyelmét. Őt látta! Ő van itt! Legelső gondolatja ez volt.
107    I,    XII|          minden íze reszketett. – Én itt vagyok.~ ~De már ekkorra
108    I,    XII|            látszani.~ ~Pedig még nem itt volt vége a visszautasításnak.~ ~
109    I,    XII|         magasabb körben jól ismerék, itt nevették, ott szörnyűködtek
110    I,    XII|           hetvenkedésnél a viadalra. Itt nincs más mód, mint lőni.~ ~
111    I,    XII|          velök hozott sebészhez:~ ~– Itt vannak önnek műszerei? Tárja
112    I,   XIII|            az égben az őrangyalokra, itt e földön pedig a rendőrökre
113    I,   XIII|          utat tegyen, és ha mindezek itt volnának is, hol maradna
114    I,   XIII|              számadást, s te azalatt itt fogsz állva maradni a hátam
115    I,   XIII|         keresett lajstromra.~ ~– Íme itt a kakadi * jószágról kelt
116    I,   XIII|      bizonyíttatnak, e következők:~ ~Itt elébb félbeszakítá az olvasást
117    I,   XIII|                   De Galíciából volt itt egy kereskedő, s az megnézte
118    I,   XIII|          tizenkét esztendő óta látok itt számadásokat a talpadi erdőről;
119    I,   XIII|            eső. Sebaj – mondám én –, itt kell lenni közel az én talpadi
120    I,   XIII|          ázott kukoricacsősztől, hol itt a talpadi erdő? Ahol ni! –
121    I,   XIII|             nevezzem.~ ~– Emez pedig itt a tarcsai molnár számadása.
122    I,   XIII|         szóltam.~ ~– No. Ez az ember itt mindig a fülembe beszél;
123    I,   XIII|          hátra.~ ~– Mik azok?~ ~– Ez itt felszólítás egy magyar tudós
124    I,   XIII|           kollégiumban tanulnak.~ ~– Itt egy előfizetési ív egy keletkező
125    I,   XIII|           véremet nem rontom.~ ~– Ez itt indítvány egy állandó magyar
126    I,   XIII|        játszani akar, jöjjön hozzám, itt színház is van, enni is
127    I,   XIII|          megivódott; summa summarum: itt van a száz forint.~ ~Jancsi
128    I,   XIII|        magával, mert írni fog, s ami itt van, az nem okos embernek
129    I,   XIII|         kiabálva:~ ~– No keljen fel, itt a csizma!~ ~Jancsi úr virgonc
130    I,   XIII|         ütésére is felébred.~ ~– Van itt már valaki? – ez volt első
131    I,   XIII|          megbecsülve az illetőket.~ ~Itt van-e Kiss Miska? – tudakozódék
132    I,   XIII|              van.~ ~– Hát még ki van itt?~ ~– Itt van Horhi Miska.
133    I,   XIII|              Hát még ki van itt?~ ~– Itt van Horhi Miska. A kapuban
134    I,   XIII|     kompareáltak. * Kalotai Frici is itt van; tulajdon szekerén jött.
135    I,   XIII|           Palkó. Hát más senki sincs itt?~ ~– Más? Más? Hogyne volna
136    I,   XIII|              feleljen.~ ~– De bizony itt van a *-i szuplikáns; ez
137    I,   XIII|      szuplikáns; ez még sohasem volt itt.~ ~– Ejnye Pál, be simplex
138    I,   XIII|             hangon –, ha nincs-e még itt Béla öcsém?~ ~Pál csúnya
139    I,   XIII|               Mondd csak, ki van még itt!~ ~– A csőcselékbül itt
140    I,   XIII|              itt!~ ~– A csőcselékbül itt van a pukkancsi tiszttartó,
141    I,   XIII|            Palkó; hát az aprószentek itt vannak-e?~ ~– Ohohohühühü? –
142    I,   XIII|       Ohohohühühü? – mosolyga Pál –, itt ám; az egész debreceni kántus
143    I,   XIII|         banda cigány jött; Bihari is itt van, a rektor is felállította
144    I,   XIII|          kiáltani, amikor meglátják: itt van a tűzi mester is. Ott
145    I,   XIII|          éppen azon nevettem. Megint itt van az a Lokodi ötödmagával:
146    I,   XIII|    végezhette kötelességét.~ ~– Hisz itt van az esperes! – monda
147    I,   XIII|        elkezdé olvasni: „az ecetes…” itt vevé észre, hogy ecetes
148    I,   XIII|           sarokban,~ ~ ~ ~S ha mi is itt hagyjuk e földön fogunkat,~ ~ ~ ~
149    I,   XIII|                   No, csakhogy te is itt vagy! – monda a jámbor öreg,
150    I,   XIII|      mindinkább elbámuló Bandit.~ ~– Itt van nálam a szomszéd faluban,
151    I,   XIII|           két óra van délután, tízre itt lesz. Bizonyosan nincs semmi
152    I,   XIII|            Palkóra:~ ~– Mi ez? Minek itt a teríték?~ ~– Ugyan ne
153    I,   XIII|         ki-ki kereste az ajtót, mert itt szörnyű dolgok fognak még
154    I,   XIII|              ajtóig értek tusakodva; itt Kutyfalvi egyszerre dühösen
155    I,     Sz|            előzékenység~ ~afficiál – itt: egészségben megtámad, kóros
156    I,     Sz|               csat, kapocs~ ~akció – itt: törvényes eljárás~ ~akó –
157    I,     Sz|               előlegez~ ~aposztróf – itt: megjegyzés~ ~appetitórium –
158    I,     Sz|               étvágy~ ~arrangement – itt: szervezés intézkedés, ügyesség~ ~
159    I,     Sz|                ostobaság~ ~billeng – itt: fürt~ ~bonc – buddhista
160    I,     Sz|                szójáték~ ~canaille – itt: csőcselék~ ~caressíroz –
161    I,     Sz|       körlevél, körözvény~ ~claque – itt: bértapsoló társaság~ ~claque
162    I,     Sz|              siralmas~ ~derangíroz – itt: zavartat~ ~détestable –
163    I,     Sz|       novembere között~ ~divatlion – itt: divaturacs, arszlán, piperkőc
164    I,     Sz|           kölnivíz~ ~Ecco ce ! – Íme itt!~ ~échauffíroz – felhevít,
165    I,     Sz|             kelt~ ~ ~ ~galvanizmus – itt: rángás, görcsös mozgás~ ~
166    I,     Sz|           kivilágítás~ ~immortelle – itt: hervadhatatlan virág~ ~
167    I,     Sz|           emésztési zavar~ ~indigó – itt: színtartó kék festő anyag~ ~
168    I,     Sz|             inszurrekció – felkelés, itt az 1809-es nemesi felkelésre
169    I,     Sz|       elbeszélő költemény~ ~kántus – itt: köszöntő ének~ ~kántus
170    I,     Sz|             függeléke)~ ~kolonizál – itt: telepít~ ~kompareál – megjelenik~ ~
171    I,     Sz| kraniológiával foglalkozó~ ~kurzus – itt: tőzsdei értékpapírok árfolyama~ ~
172    I,     Sz|              diák~ ~lejupitereztet – itt: ledobat, kiűzet; mitológiai
173    I,     Sz|           voilà – Íme az~ ~liaison – itt: szerelmi viszony~ ~l'île –
174    I,     Sz|              örököl~ ~mal à propos – itt: rosszkor, alkalmatlan időben
175    I,     Sz|               vígopera~ ~optimates – itt: a legkiválóbb, legjobb,
176    I,     Sz|           tér az ókori építészetben, itt: oszlopos tornác~ ~perszonális –
177    I,     Sz|           térése előtt~ ~Schneller – itt: ütő golyó~ ~Semiramide –
178    I,     Sz|             távcső~ ~szeparatizmus – itt: elkülönülés, elszakadásra
179    I,     Sz|       hasogatott torma~ ~szinekúra – itt: jelentősebb jövedelem nélküli
180    I,     Sz|          gyűjtő tanuló~ ~ ~ ~tabló – itt: élőkép, hatásos színpadi
181    I,     Sz|          része, legközepe~ ~tollas – itt: író, tollforgató~ ~tontina –
182    I,     Sz|        szarkaláb~ ~vízi bojtorjány – itt valójában keserű lapuról
183   II,    XIV|      megszólítja a kézművest.~ ~– Ez itt Boltay mester háza, uram?~ ~
184   II,    XIV|          megsokallom az üldöztetést, itt hagyom gyáramat, elmegyek
185   II,    XIV|           uram… addig… meg ne kapjak itt a közelemben egyet azok
186   II,    XIV|           mert úgy van. Bizonyára ön itt lakhatott volna holtig,
187   II,    XIV|        koldusbotot akar ajándékozni, itt lakik a szomszédban az esztergályos.~ ~–
188   II,    XIV|              hogy én megházasodom…~ ~Itt megállt Kárpáthy beszédében,
189   II,    XIV|             a bizalmas emberemet, ki itt a hintó mellett ácsorog,
190   II,    XIV|           hagyjam el önöket soha. Én itt akarok örökké élni, háladatos
191   II,    XIV|        nagybátyja; Kárpáthy János.~ ~Itt éppen felkacagott a leány.~ ~–
192   II,     XV|           fáradságaimnak a jutalma? (Itt a fuldoklásig vitte a zokogást
193   II,     XV|       akadozva Mayernénak, hogy neki itt egy kis dolga, azaz hogy
194   II,     XV|      megfoghatóvá tenni előtte, hogy itt fog a szobában lakni; erőnek
195   II,     XV|           van, amit csak megkívánsz. Itt már csak nyugodtan ellehetsz,
196   II,     XV|              Ilyen bolond a világ.~ ~Itt megállt egy percre Mayerné,
197   II,     XV|           annál rejtettebb legyen.~ ~Itt újra szünet állt be. Mayerné
198   II,     XV|    számtalanszor mondá, hogy ha most itt volnál, mindjárt feleségül
199   II,     XV|          bámulsz? Hajts!~ ~– Valamit itt hagytunk – monda az öreg
200   II,     XV|             szolga.~ ~– Mit hagytunk itt, te?~ ~– Húsz esztendőt
201   II,     XV|          Mayerné asszonyság vár reá, itt van az előszobában, nem
202   II,     XV|        egymásnak.~ ~– Kedves nőm! Ez itt kedves öcsém, Kárpáthy Béla.
203   II,     XV|          feleket. Átlátják, hogy nem itt a helye hasonló modorú ügyeket
204   II,    XVI|              tetszik, tessék egyedül itt maradni!~ ~– Csak hadd legyenek
205   II,    XVI|               s jobbnak találta csak itt helyben végezni el a dolgot.~ ~
206   II,   XVII|          ifjú nő előtt elmondhassa: „Itt, ezen a helyen volt János
207   II,   XVII|          helyen volt János úr ittas, itt verekedett, itt tartá szeretőit.”
208   II,   XVII|            úr ittas, itt verekedett, itt tartá szeretőit.” Minden
209   II,   XVII|             miért halt meg. Őt látta itt és ott és mindenütt, bárhova
210   II,  XVIII|       asszony? Bárcsak más ülne most itt az ő helyén!~ ~Fanny kezébe
211   II,  XVIII|           mint mindenben bizarr, úgy itt is azt gondolá, hogy a szokásos
212   II,  XVIII|           diadallal tudott fel1épni, itt is fel fogja találni azon
213   II,  XVIII|             volna sütni szemeit; míg itt komoly, erényeikre büszke
214   II,  XVIII|            az öregúr vállára –, ezek itt mind idegen nevek előttem,
215   II,  XVIII|        mondani, mint akiknek a nevei itt előttem állnak, de mégis
216   II,  XVIII|           láthatni.~ ~De nem is volt itt arra nagy szükség, hogy
217   II,  XVIII|            chère voisine * – mert mi itt lakunk a Kárpáthy-család
218   II,  XVIII|            szépséged tett úrnővé.)~ ~Itt egy kicsinyt elszalasztá
219   II,  XVIII|   megjegyezzük, hogy Flórát értettük itt.)~ ~– Amilyen nagy az örömöm
220   II,  XVIII|              reméltem feltalálni; mi itt környékbeli ismerősök meglehetős
221   II,  XVIII|          hanem hallotta ön, hogy van itt egy szegény magára hagyott
222   II,  XVIII|           többé semmit, hát akkor én itt maradok nálad egy egész –
223   II,  XVIII|          nagynéni, még egy kis ideig itt maradok Fannynál.~ ~Marion
224   II,    XIX|         hölgyeken kezdeném.~ ~– Ezek itt felyül mind nagyságos és
225   II,    XIX|        erényeik és hibáik is vannak. Itt van egy mindjárt legfelül;
226   II,    XIX|        tudják, kivel van dolguk.~ ~– Itt jön egy másik nagyságos
227   II,    XIX|                kellemetes ember.~ ~– Itt van egy kedves bohó, gróf
228   II,    XIX|              annyi, mint bizonyos.~ ~Itt egy kissé meg kelle állapodni
229   II,    XIX|           után: repülő só. *~ ~– Ah, itt jön gróf Kereszthyné. Ez
230   II,    XIX|           kit ismerjünk még meg?~ ~– Itt van még Szépkiesdyné neve.
231   II,    XIX|      megszóló, rágalmazó asszony van itt a több között, aki gonosz
232   II,     XX|             többé, s hetednapra – – (itt elkezdé homlokát dörzsölni
233   II,     XX|             Fannynak:~ ~– Volna csak itt Rudolf, majd megfelelne
234   II,     XX|               hogy alig egy év előtt itt, azon a helyen, melyen most
235   II,    XXI|             is neveiken szólongatva, itt kezet csókolva, amott kezet
236   II,    XXI|      mulatólak előtt állapodott meg. Itt fognak majd a jutalmak kiosztatni.
237   II,    XXI|             vajon ne maradjon-e ő is itt?~ ~Kárpáthy elérté a tekintetet.~ ~–
238   II,    XXI|              sorba rakott kalangyák. Itt kezdődött még a vadászat
239   II,    XXI|            perc és elérték.~ ~A róka itt egyszerre megáll, farkát
240   II,    XXI|            iramodik.~ ~A vadászoknak itt egy meglehetős magas korlátot
241   II,    XXI|              és keble úgy hullámzik. Itt van íme a perc, midőn mellette
242   II,   XXII|            Ne menjen ön el. Maradjon itt. Beszélgessünk.~ ~Óh, ez
243   II,  XXIII|         Elébb felelj arra, van-e még itt valami híre elébbi afféremnek?~ ~
244   II,  XXIII|             estve találkozhatol vele itt nálam, sokkal derekabb fiú,
245   II,  XXIII|              abból gyanítok, hogy te itt vagy établírozva. * Mit
246   II,  XXIII|      établírozva. * Mit csináltok ti itt?~ ~– Terjesztjük a civilizációt.
247   II,  XXIII|          miszerint ezentúl állandóul itt fogsz körünkben maradni,
248   II,  XXIII|         csinálj amit akarsz. A télen itt fognak lakni Kárpáthyék.
249   II,   XXIV|             tőled. Ámbár tudom, hogy itt a büntetést ismét csak a
250   II,    XXV|           Tudtam, hogy Flóra fel fog itt keresni téged; óh, nagyon
251   II,    XXV|         virágok eszményi életében.~ ~Itt egy íriszt * szakasztott
252   II,    XXV|         Rudolf az útfélről.~ ~– Íme, itt egy boldog család. Három
253   II,    XXV|             virágok boldogsága. Ezek itt mind boldog szerelmesek.~ ~
254   II,    XXV|      szakasztott le Rudolf.~ ~– Ezek itt arisztokraták. A felső emeletben
255   II,    XXV|        mutatja, hogy élete boldog.~ ~Itt megdörzsölé Rudolf az amarántot,
256   II,    XXV|              neki? Micsoda szava van itt a vigasztalásnak? Tehetett-e
257   II,   XXVI|          többen Pestre gyülekezni, s itt alakítanak köröket, ami
258   II,  XXVII|                   Miért? Én szeretek itt lenni. Legalább hallom,
259   II, XXVIII|            ültették valamennyit.~ ~– Itt majd megálljunk, atyafi.
260   II, XXVIII|              ha valahova akar menni? Itt farkasok is szoktak ám járni.~ ~–
261   II, XXVIII|            másikra.~ ~– Mit keres ön itt, uram? – szólt Rudolf elébb
262   II, XXVIII|             most azzal, hogy hagyjon itt egyedül, és ne kérdezzen
263   II, XXVIII|             órában, hát ön kit keres itt a halottak között?” Mással
264   II, XXVIII|            az ifjút.~ ~– Maradjon ön itt, én egyedül hagyom. Itt
265   II, XXVIII|              itt, én egyedül hagyom. Itt a temetőn kívül meg fogom
266   II,   XXIX|       Rudolfot elmondva neki: „Nézd, itt ezen szobában hallottam
267   II,   XXIX|           miket legutoljára viselt – itt ült – itt rajzolt – amott
268   II,   XXIX|       legutoljára viselt – itt ült – itt rajzolt – amott a zongora
269   II,   XXIX|       jólesik. Egész napokat elültem itt, ezeken a helyeken, s visszagondoltam
270   II,   XXIX|              Érzem, hogy nem kell őt itt többé felkeresnem. Másutt,
271   II,   XXIX|              kedvenc helye – suttogá itt félig magához beszélve János –,
272   II,   XXIX|            magához beszélve János –, itt ült ő egész délutánokon
273   II,   XXIX|              a túlvilágon, mint volt itt ezen a földön. Ez az én
274   II,   XXIX|               Ez az én kívánságom.~ ~Itt megállt megvárva, míg az
275   II,   XXIX|              Csak az évszám hiányzik itt is. Azon kívül semmi se
276   II,   XXIX|               örömem, lelkem reménye itt marad. És ez fiam.~ ~E szóknál
277   II,    XXX|              arcra meggyőzheté, hogy itt többé orvosra nincsen szükség.
278   II,   XXXI|             ismerőink közől többeket itt fogunk találni.~ ~Itt van
279   II,   XXXI|       többeket itt fogunk találni.~ ~Itt van Livius, itt Konrád,
280   II,   XXXI|           találni.~ ~Itt van Livius, itt Konrád, a bohó Erdey Gergely,
281   II,   XXXI|            legalább mi sem fáradnánk itt ingyen!~ ~ ~ ~Hallottuk
282   II,   XXXI|       valamennyien.~ ~És nincs senki itt, aki vagy egy poharat a
283   II,   XXXI|       alkalma arra gondolhatni, hogy itt tán nem eléggé becsülik;
284   II,   XXXI|             külföldi, s ócsárolja az itt levőt. Elfogadja, ami megvan,
285   II,    Veg|         helyettesítni; természetesen itt nem tudományos műszavakat
286   II,     Sz|               kever~ ~amalgamizált – itt: kevert, vegyes~ ~amaránt –
287   II,     Sz|            ókori görög mitológiában; itt: szenvedés, kín~ ~cicisbeo –
288   II,     Sz|              bosszúját~ ~établíroz – itt: letelepedik~ ~examen –
289   II,     Sz|          tárták fel~ ~hímen láncai – itt: házassági kötelékek~ ~hippogriff –
290   II,     Sz|        mondabeli őshazája~ ~idióma – itt: nyelv~ ~ ~ ~Indiák – maláji (
291   II,     Sz|       gyermekintő szó)~ ~karmantyú – itt: prémes, gyapottal bélelt
292   II,     Sz|               vesztegzár~ ~kopáncs – itt: vadgesztenye burok~ ~„kútba
293   II,     Sz|       megszólás, pletyka~ ~meritum – itt: érdembeli rész, lényeg~ ~
294   II,     Sz|            hely~ ~skiccíroz – vázol; itt: „megfirkál”~ ~sliffer –
295   II,     Sz|         szoknyavadász~ ~sztereotip – itt: állandóan ismétlődő, elkoptatott~ ~
296   II,     Sz|       főfelügyelőség~ ~szupremácia – itt: felsőbbrendűség, fölény~ ~ ~ ~