Kötet, Fezejet

  1    I,      I|         mivel bedugni a száját, hogy ne káromkodjék annyit.~ ~–
  2    I,      I|             Az nagyot dörmögött rá: „Ne izéljen a tekintetes úr!”~ ~
  3    I,      I|            akármerre jár, soha hátra ne merjen tekinteni a hintóba,
  4    I,      I|             embernek, hogy eggyel be ne érjék.~ ~– Szolgálhatok
  5    I,      I|              de egér öli meg.~ ~– No ne bolondozz, hiszen semmi
  6    I,      I|              még a másik száz is, no ne tégy úgy, hiszen már elmúlt.
  7    I,      I|             meg – biztató a poéta –, ne félj, epitáfiumodról * majd
  8    I,      I|            szobája felé.~ ~– No, no, ne menjen el azzal a gyertyával,
  9    I,      I|              bohóc ölelései közül. – Ne csókolj meg többet, mert
 10    I,      I|              cigánycsók nyomait.~ ~– Ne derangírozzák * magokat
 11    I,      I|         megyünk ebben a pillanatban. Ne vegyen senki lélegzetet
 12    I,      I|         bohóc megfogá kezét, hogy el ne essék, a poéta féltében
 13    I,      I|        gúnyos részvéttel Abellino. – Ne szaladjon úgy, mert elesik,
 14    I,      I|             bundáját, hogy magát meg ne hűtse; hol van a nagyságos
 15    I,     II|     kockáztatott vállalatokkal, hogy ne legyen kénytelen aprólékos
 16    I,     II|           hogy idegen kezek érintése ne érezzék rajtok.~ ~Egy perc
 17    I,     II|      üteremet – szólt tréfálva –, de ne a kezemhez, hanem a zsebemhez
 18    I,     II|             lócsiszárját azért, hogy ne kelljen fizetni? Sokkal
 19    I,     II|            ád, aki rögtön ád.” Miért ne kívánhatná tehát kétszeresen
 20    I,     II|        magtól tíz magot várni, miért ne az elvetett pénztől? Azt
 21    I,     II|         vigyázok, hogy életében kárt ne tegyen.~ ~– Például?~ ~–
 22    I,     II|             hogy nejét akár többször ne is lássa, hacsak esetleg
 23    I,     II|           kész iratokkal, hogy sokat ne vesződjem.~ ~– Nem fogom
 24    I,    III|                 ha azon járnak önök, ne restelljék megtekinteni
 25    I,     IV|         túllógatva rajta. – Fi donc! Ne mondja ön tovább, ez engem
 26    I,     IV|          Herceg, amit a jobb kéz ad, ne tudja a bal – szólt feddőleg
 27    I,     IV|           vonzalmat érez.~ ~– Debry! Ne rágalmazz! – kiálta tréfás
 28    I,     IV|            több helyről kiszúrt.~ ~– Ne beszélj magadról, rólad
 29    I,     IV|              nyomja: „Nesze fiam; és ne félj semmit, ezután is tudj
 30    I,     IV|      erkélyen kihajolva (ez, hogy el ne felejtsük, egy magyarországi
 31    I,     IV|             kikötöm, hogy senki bele ne szóljon a beszédembe!~ ~
 32    I,     IV|            István Rudolf fülébe.~ ~– Ne búsulj, majd mindjárt elrontja.~ ~–
 33    I,     IV|           kell vele menni. No már ki ne látná itt megint a világos
 34    I,     IV|    kieszközli, hogy a pástétomhordók ne hordjanak frissítőt a karzatokon,
 35    I,      V|        hagyja; csak egyes emberekből ne állna a közönség!~ ~Bármilyen
 36    I,      V|           kezével intve, hogy zörejt ne okozzon, mert férje alszik.~ ~–
 37    I,      V|                Óh, madame, ha lehet, ne lépjen ön fel ma, ne lépjen
 38    I,      V|          lehet, ne lépjen ön fel ma, ne lépjen fel soha többet;
 39    I,      V|              alvó férjére estek.~ ~– Ne beszéljünk többet, Jeanette,
 40    I,      V|             megcsókolá homlokát.~ ~– Ne gondolj vele, Tharaud; nagyobb
 41    I,      V|    megbüntetik.~ ~– Légy nyugodt, és ne gondolj arra többet.~ ~–
 42    I,      V|          gondolj arra többet.~ ~– Én ne gondoljak rá többet? – szólt
 43    I,      V|            Tharaud! – esenge a nő. – Ne indulatoskodjál. Sérthet-e
 44    I,      V|                Halhatatlan művésznő! Ne lepje meg azon hír, hogy
 45    I,     VI|            meg felette, s hogy vihar ne legyen szemét és eső nélkül,
 46    I,     VI|        egyetlen drága fioritúra * el ne vesszen a közönségre nézve
 47    I,     VI|         közönséget megkérlelni, hogy ne tapsoljon. Zelmira kezdett
 48    I,     VI|              őket csitítani.~ ~– Oda ne menjen ön uram, mert ezek
 49    I,     VI|              meg, hogy a többiek meg ne tudják.~ ~– Amott áll az
 50    I,     VI|          nekem.~ ~– Az istenért, azt ne cselekedje ön uram; akkor
 51    I,    VII|         gazdáját, Debry márkit, hogy ne fogadjon helyette komornyikot,
 52    I,    VII|     mosolyogva? hogy más helyzetéről ne is szóljunk. S ki győzné
 53    I,    VII|           rendes törvényes feleségül ne bírta volna, és Chataquéla
 54    I,    VII|      visszatartóztatni, hogy a tűzbe ne rohanjanak.~ ~– Mi baja
 55    I,    VII|              tartani, hogy terhét el ne szalassza; eközben egy feje
 56    I,    VII|          őriz, hogy az emberek utána ne őrüljenek. Tekintetének
 57    I,    VII|          elmélkedéseit.~ ~– Ah uram, ne is folytassa tovább szarkazmusait –
 58    I,    VII|           hogy beszéde sem oly magas ne legyen, hogy a hallgató
 59    I,    VII|          iránt rendelkeznem, hogy el ne maradjak.~ ~S azzal egy
 60    I,   VIII|        brúgós, * hogy az istenért el ne eresszék azt a bikát, mert
 61    I,   VIII|               aratáshoz, kaszáláshoz ne fogjanak; lábán maradt minden
 62    I,   VIII|              hintókról kiabálják: – „Ne hagyd magad!” – mely kiáltás
 63    I,   VIII|   diadalmasan kiálta a legényre:~ ~– Ne is gondold öcsém, hogy te
 64    I,   VIII|             ugyan ügyelni kell, hogy ne találkozhassanak. Ha azután
 65    I,   VIII|              percig gondolkozott, ha ne kiáltson-e a más úton járó
 66    I,   VIII|             s összeölelgette.~ ~– El ne lopd valamimet a nagy ölelgetésben,
 67    I,   VIII|               az ádámalmacsutája meg ne mozduljon, hanem még efelett
 68    I,   VIII|      rendesen sikerül, csak az ember ne restelljen egypár ütleget
 69    I,   VIII|              éhen vagy az akasztófán ne vesszen.~ ~– Ah, dehogy! –
 70    I,     IX|        szemei félénken járnak körül; ne nézzetek nagyon oda, mert
 71    I,      X|            nem vitte, hogy testvérét ne csukják be, s az ellene
 72    I,      X|      gyermekeidet munkához! Te magad ne szégyellj valami kereskedőhöz
 73    I,      X| megparancsolván, hogy azon födél alá ne merészeljen lépni, amely
 74    I,      X|      megparancsolá, hogy odahaza elő ne merjék annak a nevét hozni,
 75    I,      X|         egészen más; de hát legalább ne iparkodjék Matildot a sétányokon,
 76    I,      X|           patkányoknak, hogy éjszaka ne zörögjenek, ahelyett, hogy
 77    I,      X|         kellett volna hozzá, hogy ki ne találja, miszerint azok
 78    I,      X|             legjobb hallgatni; kérem ne szakítson félbe, nem szemrehányásul
 79    I,      X|         családja bármely tagjának is ne legyen rá többé semmi gondja.
 80    I,      X|       világon, mint a vénkisasszony; ne is próbálja többet betenni
 81    I,      X|            nagy deklamáció közt bele ne lépjen a virágágyakba, mert
 82    I,      X|           hogy az olvasás fonalát el ne veszítse, s valami rendkívüli
 83    I,     XI|             rebegé ott: „Bárcsak meg ne látott volna!”~ ~Teréz megtudta
 84    I,     XI|         tartóztathatá magát, hogy ki ne mondja, mennyire érdekes
 85    I,     XI|            magaviseletének híre szét ne terjedt volna a városi körökben,
 86    I,     XI|            ilyen kérdéssel terhelem. Ne vegye tőlem rossz néven,
 87    I,     XI|         fedezze; de arra kérem, hogy ne tudassa vele, miszerint
 88    I,     XI|            egyszer kérem, hogy rólam ne szóljon semmit. A derék
 89    I,     XI|        Krammné elvette a pénzt. Mért ne vette volna el? Akárki is
 90    I,    XII|            rákiáltott a legényekre, „Ne húzzátok olyan csúnyául
 91    I,    XII|             zokogott fuldokolva.~ ~– Ne félj, ne félj! – rebegé
 92    I,    XII|             fuldokolva.~ ~– Ne félj, ne félj! – rebegé Teréz, és
 93    I,    XII|          polgárleánykát veszek nőül; ne csodálkozzék ön rajta, én
 94    I,    XII|         kérdezőre nézni.~ ~– No, no, ne ijedjen meg – biztatá Konrád –,
 95    I,    XII|            meg nem állhatta, hogy el ne mosolyodjék.~ ~– Mindegy
 96    I,    XII|          hogy midőn célozni kezdesz, ne felülről bocsásd lefelé
 97    I,   XIII|            ez ünnepélyekről tudomása ne lett volna.~ ~A körülfekvő
 98    I,   XIII|             másra, s hogy vendégeket ne legyen kénytelen elfogadni,
 99    I,   XIII|       roppant hatszázéves gesztenyét ne érjék a szelek, melynek
100    I,   XIII|             közeledő szegényeket meg ne tépjék, s az új kenyérreli
101    I,   XIII|           csak fizetésnagyobbításért ne folyamodjanak tisztviselői,
102    I,   XIII|             komisz cséza kerekei fel ne vágják a szép gömbölyű kavicsot,
103    I,   XIII|            van nyírva, hogy sok baja ne legyen vele, pedig több
104    I,   XIII|            állhatta meg, hogy ennyit ne mondjon:~ ~– De kár, hogy
105    I,   XIII|     hagyományok és alapítványok.~ ~– Ne is bontsuk fel, elég azt
106    I,   XIII|             eltávozása közben háttal ne találjon fordulni a méltóságos
107    I,   XIII|             nem megmondtam már, hogy ne egyék fokhagymát, mert elcsapom.
108    I,   XIII|             Lacinak írja meg azt (el ne felejtse, hogy ez perillustris
109    I,   XIII|             levélen, de belül diákul ne írja neki, mert nem érti
110    I,   XIII|        Kalotai Fricinek – nem, ennek ne írjon semmit – mert képes
111    I,   XIII|             hát csak tessék!~ ~– No, ne bolondulj, te Palkó! – szólt
112    I,   XIII|       törődik az vele.~ ~– Hát iszen ne is törődjék vele; elég az
113    I,   XIII|     parasztfattyúkat az udvaron; meg ne ijedjen a nagyságos úr,
114    I,   XIII|      estefelé, csak aztán megint fel ne gyújtsa az asztagot, mint
115    I,   XIII|     gyászhírrel érkező Palkó.~ ~– Ki ne ereszd a szádon többet! –
116    I,   XIII|             tógája zsebéhez, hogy ki ne húzhassa, mikor az orrával
117    I,   XIII|           Horhi Miskát, hogy ezúttal ne kövessen el annyi ostobaságot,
118    I,   XIII|            magát, a vendégeket sorba ne csókolja, az agarakat kikergették
119    I,   XIII|            az ereszről, de verekedni ne próbáljanak,, mert az most
120    I,   XIII|              hetvenre érett meg.~ ~– Ne bántsátok – szólt egy harmadik –,
121    I,   XIII|    esztendeig terjedjen élete;~ ~ ~ ~Ne legyen fekete.~ ~ ~ ~Bor,
122    I,   XIII|        Katikára.~ ~ ~ ~Ő úri hírének ne legyen csorbája,~ ~ ~ ~Mindennap
123    I,   XIII|              felség, tegye azt, hogy ne számlálgassa a kegyelmed
124    I,   XIII|           cselédségből, egyéb dolguk ne legyen, mint hogy a kegyelmed
125    I,   XIII|         lekaszálja a nagyságos urat, ne hagyják ama mennyei szekeresek
126    I,   XIII|             Hiába mondták neki, hogy ne tartsa a kötényét a szája
127    I,   XIII|                   Egy, kettő, három! Ne sokat hányja-vesse kend.~ ~
128    I,   XIII| felválthassák; menjen kend! Azazhogy ne kend menjen! Küldjön magánál
129    I,   XIII|              ahány vendég volt, hogy ne csak elférjenek a tisztelgők,
130    I,   XIII|             itt a teríték?~ ~– Ugyan ne kiabáljon olyan nagyon már
131    I,   XIII|           bírta, valami cifra áldást ne mondott volna a házigazdára.
132    I,   XIII|        tartottak vadkörtével, s hogy ne csak magát érje ez örvendetes
133   II,    XIV|            de addig uram… addig… meg ne kapjak itt a közelemben
134   II,    XIV|     esztergályos.~ ~– Boltay mester, ne legyen ön türelmetlen; az
135   II,    XIV|         órájára, és ha én meghaltam, ne őrá szálljanak vagyonaim,
136   II,    XIV|           egymástól, s egyébkor akár ne is lássad, mint mikor te
137   II,    XIV|    polgárleányt ősi nagy nevével; ki ne tartaná azt szerencséjének?
138   II,    XIV|         nőtlen maradni örökké? Ugyan ne csinálj olyan szent pofákat!
139   II,    XIV|              szeretsz. No kimondjam? Ne légy hát olyan gyáva. Mit
140   II,    XIV|          csendes házi boldogságot el ne lehessen érte hagyni. Ennyi
141   II,    XIV|              hozzámegyek.~ ~– Nekem? Ne nekem szerezz örömet, hanem
142   II,    XIV|        érthető hangon monda:~ ~– Úgy ne menj hozzá.~ ~A két öreg
143   II,    XIV|              másik kérőd is van.~ ~– Ne is szóljon róla, atyám! –
144   II,    XIV|         atyám! – Engedjék önök, hogy ne hagyjam el önöket soha.
145   II,    XIV|            óhajtok önöktől megválni, ne űzzenek, ne verjenek el
146   II,    XIV|        önöktől megválni, ne űzzenek, ne verjenek el magoktól! Engem
147   II,    XIV|            elküldend gyűrűjeért, azt ne küldje neki vissza.~ ~
148   II,     XV|            hogy Boltay mester szóhoz ne juthasson, amíg ő ki nem
149   II,     XV|           kimennem, hogy a szemem ki ne égjen, ha becsületes emberrel
150   II,     XV|                   No, no, asszonyom. Ne legyen olyan elkeseredett –
151   II,     XV|           anyját a nyomorúságban meg ne ismerné. El fogom önt hozzá
152   II,     XV|              elé vinni, hogy azt meg ne szomorítsa, s egy egész
153   II,     XV|              keserűsége engedvén, el ne nevesse magát saját figurája
154   II,     XV|          sikerül.~ ~Lehetséges ez?~ ~Ne mondjátok, hogy szörnyetegeket
155   II,     XV|             szíveskedjék felülni, és ne mutassa a kocsis előtt,
156   II,     XV|           bánjanak vele nyájasan, és ne mutassanak valami rémületes
157   II,     XV|             a kocsisra: „Erre hajts, ne menj neki a sárnak, jól
158   II,     XV|            cselédek, aratók előtt el ne játssza a csodát, amit leánya
159   II,     XV|            Ugyan, Mayerné asszonyom, ne térdepeljen! Magyar ember
160   II,     XV|     kezét-lábát összehúzva elférhet, ne nagyobbat, mint egy pincegége,
161   II,     XV|           előzékeny, szelíd, nyájas! Ne kerüld, sőt iparkodjál kívánatait
162   II,     XV|              te is. De egyre kérlek: ne szólj előtte semmit leendő
163   II,     XV|         elfordítja azt magától, hogy ne lássa magát abban ily pongyolán,
164   II,     XV|              elmondtam magamban, bár ne lett volna több leányom,
165   II,     XV|            és füleit eltakarta, hogy ne lásson, hogy ne halljon.~ ~
166   II,     XV|      eltakarta, hogy ne lásson, hogy ne halljon.~ ~Mégis látott,
167   II,     XV|        megdörzsöljem a lábaidat!~ ~– Ne! nem! Nem fázom – rebegé
168   II,     XV|       ablakot, ahol a tükör van. Úgy ne járjak, mint a rozsnyói
169   II,     XV|              el egy nap is, hogy oda ne jött volna, s számtalanszor
170   II,     XV|             mit beszél tovább anyád! Ne dugjátok be füleiteket finom
171   II,     XV|        állhatá meg, hogy összevissza ne ölelje a duennát, amit azzal
172   II,     XV|            anyámnak nevezni irtózom, ne jöjjön hozzánk többet. Izenjék
173   II,     XV|             ilyen szokatlan beszédet ne ejtsen, kezét ünnepélyesen
174   II,     XV|              pénzét, csak e leány el ne maradna most.~ ~Ezúttal
175   II,     XV|      gondolkozni kezdett róla, vajon ne legyen-e nagylelkű, és ne
176   II,     XV|            ne legyen-e nagylelkű, és ne békítse-e ki maga iránt.~ ~
177   II,     XV|           állhatja, hogy diadalmasan ne nevessen. – Monsieur Kárpáthy,
178   II,     XV|          attól őrizkedni, hogy beléd ne szeressen, mert egy ilyen
179   II,     XV|              derék fiatal embert meg ne szeressen. Ah, ah, ah! Abellino
180   II,    XVI|             mellyel azok hirtelen ki ne végezhessék egymást.~ ~Négyen
181   II,   XVII|             a fiatal leányokra, hogy ne üljenek mindig az ablakban;
182   II,   XVII|            hintajából kilépni – s ki ne ismerte volna őt, a leggazdagabb
183   II,   XVII|           semmi megbotránkozni valót ne találjon, mire nézve teljesen
184   II,   XVII|             szabadságot a kastélyban ne vegyenek.~ ~A fiskálisnak
185   II,   XVII|              futó lovára üljön, s le ne szálljon róla, amikor a
186   II,   XVII|             kiegészítő csoportozatot ne képezzenek. Bárhova lépjünk
187   II,   XVII|             alig van valaki, aki meg ne volna felőle győződve, hogy
188   II,   XVII|         bámulatában, de úgy, hogy az ne láthassa. Őt látta felkelni
189   II,   XVII|           cseppig, és meghalni, és ő ne tudná azt meg soha. Őt látta
190   II,  XVIII|   találkozott volna nővel, aki utána ne bolondult volna, vagy férfival,
191   II,  XVIII|            egy karszékbe, s hogy fel ne állhasson, gyermeteg kedélyesen
192   II,  XVIII|      előrehajlott, hogy nagyon nehéz ne legyen neki.~ ~– Hát mit
193   II,  XVIII|          elővonva, azzal szemeit meg ne törülgesse.~ ~Fanny közelebb
194   II,  XVIII|              ki, hogy elől-hátul meg ne címezze, magyarországi uraknál
195   II,  XVIII|            hombár alá, ahol senki rá ne találjon.~ ~Végre zavara
196   II,  XVIII|      Fannyhoz, mintha instálná, hogy ne dicsérje nagyon, mert megint
197   II,  XVIII|              de úgy, hogy a nevekhez ne értesse, nehogy e tiszteletlen
198   II,  XVIII|             ki kötheti le, hogy róla ne beszéljenek! Nemcsak azokkal
199   II,  XVIII|   megmozdítani anélkül, hogy valamit ne beszéljen hozzá, s ha beszél,
200   II,  XVIII|           éppen erre vezetett (tehát ne gondold hogy ide indultunk),
201   II,  XVIII|              Bizd el magadat ostoba! Ne gondold, hogy azért dicsérjük
202   II,  XVIII|             tűrheté, hogy más irányt ne adjon a beszélgetésnek.~ ~–
203   II,  XVIII|            eldugja a hamis, hogy más ne is láthassa. (Félti a vén
204   II,  XVIII|            ez mosolyg, hogy társnéja ne könnyezzen, amaz örömkönnyeket
205   II,  XVIII|              oly hallgatag volt.~ ~– Ne mondja ön, hogy nem úgy
206   II,  XVIII|   meggátolhatni, hogy Fanny lábaihoz ne boruljon; amit hogy nem
207   II,  XVIII|              is nevetni.~ ~– Óh, ezt ne gondold, hogy nem önzésből
208   II,  XVIII|            biztonság okáért, hogy el ne szökhessenek.~ ~A kalaplevételkor
209   II,  XVIII|              ezt igen jó gondolatnak ne találja, s egészen őszintén
210   II,  XVIII|               hogy ezentúl az agarak ne számíttassanak a kutyák
211   II,  XVIII|          fodrai az illedelmen túl el ne árultassanak, s azzal egy
212   II,    XIX|           nehéz munkával elfoglalva; ne tessék rá mosolyogni. A
213   II,    XIX|     Kárpáthyné nem állhatá meg, hogy ne ásítson.~ ~– Felelet volt
214   II,    XIX|             asztalhoz, melynél ő ül, ne ültess senkit, akinek kék
215   II,    XIX|              ha látja; senkije felől ne tudakozódjál, mert akárkit
216   II,    XIX|       asszonynénémnek, azontúl aztán ne félj tőle, s csak te magad
217   II,    XIX|           félj tőle, s csak te magad ne adj ellenkezőre okot, szeretni
218   II,     XX|              közöttünk, akinek agara ne volna? (Nincs! senki!) Ismerünk-e
219   II,     XX|        állati személyek meghonosulva ne volnának? És íme, eddigelé
220   II,     XX|              pártfogására indítványt ne emeljek, mely maga felyülmúlja
221   II,     XX|        pártját? Sőt ellenkezőleg, ki ne tudná azt a praktikus életből,
222   II,     XX|            is volnának közben? Kivel ne történt volna közülünk ily
223   II,     XX|            keserűségében.”~ ~– Uram, ne mondja tovább! – kiálta
224   II,     XX|         világba is befúrták magukat; ne hagyjuk őket még az agarászatban
225   II,     XX|            hogy rettenetes éljeneket ne kiáltson rá; a jó annál
226   II,    XXI|              a sarkantyús vitézek rá ne gázoljanak.~ ~S ki lett
227   II,    XXI|        harmincéves szilvóriummal meg ne nedvesítsék; ma minden szabad.
228   II,    XXI|              uram? Ön futtatni akar? Ne tegye azt!~ ~– Miért ne?
229   II,    XXI|              Ne tegye azt!~ ~– Miért ne? Nem tartasz engem jó lovasnak?~ ~–
230   II,    XXI|          tegye meg a kedvemért, hogy ne bizonyítsa be azt.~ ~– A
231   II,    XXI|         tartva azt kérdé:~ ~– Hát én ne féltselek téged?~ ~Fanny
232   II,    XXI|             azt kérdezné tőle, vajon ne maradjon-e ő is itt?~ ~Kárpáthy
233   II,    XXI|       Vigyázz rá, hogy a mocsár felé ne tévedjenek, figyelmeztesd
234   II,   XXII|              neveznek, azon ülök én; ne jöjj mellém!”~ ~Mit jelentene
235   II,   XXII|            még imádnia sem szabad, s ne merjen szólni felőle, nehogy
236   II,   XXII|        Fannyra ügyeltessen, korán ki ne hagyja menni a hidegre,
237   II,   XXII|        percben.~ ~Félrefordult, hogy ne lássák szemeiben a könnyeket.~ ~
238   II,   XXII|           közelebb voná magához.~ ~– Ne menjen ön el. Maradjon itt.
239   II,   XXII|           öntül?~ ~– Ezeret! ezeret! Ne is egyet! – kiálta örömmel
240   II,   XXII|        valamit kedvedre tehetni.~ ~– Ne legyen ön oly engedékeny,
241   II,   XXII|               szólj. Bár vége-hossza ne volna kívánságaidnak. Hidd
242   II,  XXIII|             groom futott befelé.~ ~– Ne bujurszünüz csultámüm! (
243   II,   XXIV|               hogy sejtelme, gyanúja ne legyen másnak arról, amit
244   II,   XXIV|             nem látom át, hogy miért ne próbálhatna nála egyikünk-másikunk
245   II,   XXIV|             volna meg, hogy őt ölébe ne vonja, s egy forró, szerető
246   II,   XXIV|            egy forró, szerető csókot ne nyomjon mosolygó arcára!~ ~–
247   II,   XXIV|       haragszom, s azt mondják, hogy ne menjen le a nap a te haragoddal.
248   II,   XXIV|             viselni.~ ~– Ah, Rudolf, ne mondj olyan rossz élceket,
249   II,   XXIV|         megint csak azt felelte:~ ~– Ne beszéljünk ma erről.~ ~–
250   II,   XXIV|       beszéljünk ma erről.~ ~– Miért ne?~ ~– Hosszú volna.~ ~– Ah,
251   II,   XXIV|            fogalom hiányzik.~ ~– Óh, ne tartson oly együgyűnek engem.
252   II,   XXIV|           attól, hogy eladva, elölve ne legyen, csak jobb rokonai
253   II,   XXIV|            Kárpáthyné miatt, csak te ne tarts annak; a többivel
254   II,    XXV|             ha önkényt teheti, miért ne hajtaná meg előtte nyakát,
255   II,    XXV|             meg előtte nyakát, miért ne hódolna a legkedvesebb,
256   II,    XXV|            hogy a fiatal nő szívesen ne lássa, udvarolni fog neki.
257   II,    XXV|           téged ez asszony. De ki is ne szeretne?~ ~Csakhogy Fanny
258   II,    XXV|           rávetette, hogy Rudolf meg ne lássa azt.~ ~Rudolfnak érdekében
259   II,    XXV|      tartottak-e fel, hogy a halálba ne fussak, midőn ismét találkozánk?
260   II,   XXVI|              fáról szakasztott alma. Ne legyen miatta legkisebb
261   II,   XXVI|             mentegetőzni, hogy rájuk ne gyanakodjék, ők ártatlanok
262   II,  XXVII|              miket az megtanuljon és ne felejtsen el soha, hogy
263   II,  XXVII|            szót. – Mondjad, mondjad! Ne félj semmit, megértjük mi!
264   II,  XXVII|              mondani, hogy mások meg ne hallják?~ ~– Nagyságos uram.
265   II,  XXVII|          viselni az Isten kezét.~ ~– Ne kínozzon ön, mondja, mi
266   II,  XXVII|            fejét félrefordítja, hogy ne lássa a haldokló szemeinek
267   II, XXVIII|              hagyjon itt egyedül, és ne kérdezzen tőlem semmit.~ ~
268   II, XXVIII|           fájdalma azt kívánja, hogy ne vigasztalják.~ ~Elkísérte
269   II, XXVIII|           nem állhatta meg, hogy meg ne szorítsa kezét forrón, és
270   II, XXVIII|        szorítsa kezét forrón, és meg ne ölelje.~ ~Sándor gondolni
271   II,   XXIX|             halálomat érzem. Kérlek, ne mondj ellent. Nem félek
272   II,   XXIX|            el mellette soha, hogy be ne lépjek. Ma mégis utoljára
273   II,   XXIX|              ezen szobában halt meg, ne borzadj tőle. (Oh, Rudolfnak
274   II,   XXIX|            egy másik jávorfát mellé, ne álljon ott oly magányosan;
275   II,   XXIX|          Addig semmi gyászfátyolt le ne vegyenek a szobákról, legyen
276   II,   XXIX|         töressék át a közfalat, hogy ne legyen az én koporsóm és
277   II,   XXIX|             azt, örömkönny volt.~ ~– Ne legyen hozzám semmiben hasonlatos;
278   II,   XXIX|           volna lennünk. A gazdagság ne rontsa meg szívét, hogy
279   II,   XXIX|          szívét, hogy vénségében meg ne bánja ifjúságát. Bár gondoskodtak
280   II,   XXIX|           hazafi legyen, s nemessége ne csak címerére, hanem szívébe
281   II,   XXIX|             mint unokaöcsém, Béla! – Ne aggódjék ön e sorokat leírni,
282   II,   XXIX|            tudnak öngyilkosok lenni. Ne is legyen az! Nem kívánom.
283   II,   XXIX|             másnak az rajta kívül ki ne adassék, hanem amely nap
284   II,   XXIX|              kelle bocsáttatniok is, ne veszítsék el fizetéseiket.~ ~…
285   II,   XXIX|             önök, hogy beteg vagyok, ne tartsanak imát a templomban
286   II,   XXXI|           találnak a mezőben, azt le ne kaszálják, hanem kikerüljék.~ ~
287   II,   XXXI|          kötötte ki, hogy a temetőbe ne járjanak csókolózni, mert
288   II,   XXXI|            senki a más feleségére rá ne merjen nézni, aki az ő jószágain
289   II,   XXXI|   Szégyenlette, hogy egy Kárpáthynak ne legyen mit enni.~ ~– Félt
290   II,   XXXI|       angyalokat az égből, hogy csak ne haljon meg. Mindenét templomokra
291   II,   XXXI|            egyéb értéktelen tárgyat. Ne legyen annak egy fillérnyi
292   II,   XXXI|       pinceablakból, hogy őtet észre ne vegye senki, azután nem
293   II,   XXXI|           nem állhatja meg, hogy meg ne csókolja a fiút.~ ~Még alig
294   II,    Meg|         vallási szent jelvény, miért ne lehetne éppen olyan szent
295   II,    Meg|   államhatóság szemet hunyt rá. Mért ne legyenek a magyarok szabadok