Kötet, Fezejet

  1    I,      I|      ráterített pokróc alól kibirkózza magát a rejtélyes valaki, s kidugja
  2    I,      I|              hogy majd halálra kacagta magát fölötte). Tehát kigombolá
  3    I,      I|              kidülledtek, hanyatt veté magát a székben, nem tudott szólni,
  4    I,      I|              nevessen, s majd elneveti magát, majd ismét elbődül, ült
  5    I,      I|              keblébe nyúlt, s elneveté magát:~ ~– Itt az egér!~ ~S azzal
  6    I,      I|                a bohóc, s hanyatt veté magát a földre, és behunyá szemeit.~ ~
  7    I,      I|                ötletre vetemedni, hogy magát gyalog emberháton a csárdáig
  8    I,      I|             Péternek~ ~– Diable! * nem magát, hanem azt, ami kell.~ ~–
  9    I,      I|               kevesebbet lásson, fogta magát s fordult a szobája felé.~ ~–
 10    I,      I|                Ha férfi, nem kell neki magát zsenírozni, ha dáma, tant
 11    I,      I|           szólt az idegen kifeszegetve magát a bohóc ölelései közül. –
 12    I,      I|               volt.~ ~Azzal körülhajtá magát a díszes társaság előtt,
 13    I,      I|             nonchalance-szal * veté le magát egy tábori karszékbe nagy
 14    I,      I|                egy éjszaka torkig eszi magát bíbictojással, s reggelre
 15    I,      I|                annál könnyebben teheti magát szeretetre méltóvá előttem.~ ~–
 16    I,      I|         dühösödik, mit échauffírozza * magát; így még hamarább megüti
 17    I,      I|            vegye magára bundáját, hogy magát meg ne hűtse; hol van a
 18    I,      I|           hátára, s újra visszavitetni magát a hintójához.~ ~– Te kiűztél
 19    I,     II|           hihetetlen!” ez is divatcím) magát egy fotelben hanyatt vetve;
 20    I,     II|              tükörből elébb körülnézve magát, ha sima haját nem borzolta-e
 21    I,     II|          szenved, s arról gyógyíttatja magát; azonban én praktikus orvos
 22    I,     II|           százezer frankért főbe lőtte magát?~ ~– S mit fog mondani,
 23    I,     II|               adósok börtönébe záratja magát?~ ~A bankár mosolyogva tevé
 24    I,     II|        szeghetné, vagy főbe lövethetné magát, ahogy legjobban tetszik.
 25    I,    III|            semmi kifejezés nem látszik magát jellemezni; hideg, szenvedélytelen
 26    I,    III|             öröm és meglepetés tükrözi magát, amint a három szemközt
 27    I,    III|        eladósodik, a nemesség eltemeti magát obsolet institúciói * alá,
 28    I,     IV|               fiaskó * után sem engedé magát a mi Saint-Michelünk visszarettenteni –
 29    I,     IV|             együtt nemigen számíthatja magát az Adoniszok * közé (milyen
 30    I,     IV|                valaha esze által tegye magát szerencsétlenné; tehát mit
 31    I,     IV|                hozzájárulhatlanná tevé magát, s beszédbe sem akart ereszkedni
 32    I,     IV|            lorette * sem mutatta benne magát, ez estve Párizs legelegánsabb
 33    I,     IV|                 az elegáns világ törte magát Philax úr után, felvitték
 34    I,     IV|                Végre mégis elhatározta magát, vevé a kalapját és eltávozott.~ ~–
 35    I,     IV|              jelen, s ő kihúzta belőle magát azt vetve okul, hogy férje
 36    I,      V|        legkisebb, József a zenére adta magát, s egy francia hölggyel
 37    I,      V|             egyforma tökéllyel tükrözé magát arcán – és ez volt művészete.~ ~
 38    I,      V|           művészetének él, ha nem veti magát oda a világ zajának hasonló
 39    I,      V|            művésznő csak azért elvonja magát a színpadtól, mert férje
 40    I,      V|            okul, hogy képtelennek érzi magát énekelni, midőn férje halálos
 41    I,      V|             nem törődik vele, elszánja magát, hogy átesik rajta.~ ~Már
 42    I,      V|             szólt hirtelen elhatározva magát –, játszani fogok!~ ~A kihordó
 43    I,     VI|               ő minden szerepében csak magát, csak Catalanit játssza,
 44    I,     VI|        énekelheti, hirtelen feltalálta magát, s egy másik operából, mely
 45    I,     VI|         birtokában.~ ~De végre kisírta magát, ereje visszatért, egy színházszolga
 46    I,     VI|            ellenfél dühe nem fékezheté magát többé; a loge infernale-ban
 47    I,     VI|          hihetőleg máskor otthon fogja magát kialudni. Az egész claque *
 48    I,    VII|            vele, ki által szolgáltatta magát, midőn a városból ismét
 49    I,    VII|         öltözetében hanyagul hátraveté magát a hintó vánkosai közé, finom
 50    I,    VII|              vész? Hein? * ~– Ki fogja magát önre bízni?~ ~– Én, én! –
 51    I,    VII|         emberben hiúság, hogy nem siet magát felfedezni valami újságíró
 52    I,    VII|            hogy ez a kérdéses nő képes magát férje halála esetén megölni.~ ~–
 53    I,    VII|              és akkor ön kötelezve van magát tetszése szerinti módon
 54    I,    VII|           fogadását megnyerje, megölje magát? Ez Rudolftól bizonyosan
 55    I,    VII|     lehetetlenség, az, hogy Chataquéla magát utána ölje, mert Indiában
 56    I,    VII|             jár, keresztül-kasul törve magát a gomolygó tüneményeken,
 57    I,    VII|        másunnan jöttek.~ ~Felöltözteté magát; viseletének fantasztikus
 58    I,    VII|          tapasztalá, hogy sohasem unta magát oly mértékben, mint ekkor.
 59    I,    VII|            páholyokban sohasem viselte magát oly kacérul a fiatal nőnem,
 60    I,    VII|            nézett sehova, hátravetette magát páholya kerevetébe, s tökéletesen
 61    I,    VII|          izenethez, s amint elhatározá magát, hogy helyéből fölkeljen,
 62    I,    VII|               kedvetlenül beleakasztva magát István gróf karjába, engedé
 63    I,    VII|            István gróf karjába, engedé magát cepelni, amerre annak tetszett.~ ~
 64    I,    VII|            nézné a páholyokat, behúzza magát kerevete szögletébe, és
 65    I,    VII|            Tehát Flóra kisasszony unta magát Londonban? – szólt egyenesen
 66    I,    VII|               uram, hogy unhatta volna magát, hiszen még gyermek, akit
 67    I,    VII|         megkérdezve tőle, hogy mulatta magát Londonban, s mik ott a legújabb
 68    I,    VII|            térni, e hír által nem érzé magát kellemetlenül meghatva,
 69    I,    VII|                szelességével meghajtva magát, elrohant.~ ~Midőn egyedül
 70    I,    VII|               meghalt? Igen! Megégette magát férje után. Tehát ön megnyeré
 71    I,    VII|               frakkja szárnyát sietett magát kocsijába vetni s hazahajtatni.~ ~
 72    I,    VII|        erőszakolni nem lehet; úgy érzé magát, mint ki gazdag örökséget
 73    I,    VII|           gyászt.~ ~Szívtelennek kezdé magát vádolni, gyávának, ki örül,
 74    I,    VII|       vasjellem szíve által legyőzesse magát. Vevé rajzónját, s leült
 75    I,   VIII|                s temetőkben helyezi el magát. A bizakodó lovasok kiállnak
 76    I,   VIII|               sziget bokrai közé vette magát, oda látták becsörtetni,
 77    I,   VIII|               közepén, térdig beleásta magát a mocsárba, körös-körül
 78    I,   VIII|           jönni, egyre vágta, ütötte a magát megbikacsoló vadat, anélkül,
 79    I,   VIII|               alatta, de nem bírta már magát megtartani, egy árokban
 80    I,   VIII|      szerepvivőjének tért nyithassunk, magát a többiekkel egyenlő érdekűvé
 81    I,   VIII|                 miszerint nem issza le magát, s kicsinyben fog játszani,
 82    I,   VIII|         elcsábítod a lyánt, aki hagyja magát. Egy esztendő múlva azután
 83    I,   VIII|              ott oly derekasan viselte magát.~ ~Ezt mindenki eredeti
 84    I,   VIII|         lábaival parancsolni, meghúzta magát az asztal alatt.~ ~Csak
 85    I,   VIII|               ő egyes-egyedül teszi ki magát e gigász dűnének, ki fel
 86    I,   VIII|              ellenfele alatt, s engedi magát tarkótól talpig végigveretni,
 87    I,   VIII|              görbe hátúvá tudományozza magát, s bárha a közjogi és alkotmányos
 88    I,   VIII|           miután semmiképpen sem bírta magát visszatartóztatni a nevetés
 89    I,   VIII|                beereszteték, s levágta magát egy karszékbe –, mióta várakoztatják
 90    I,     IX|          legnagyobb fényben ragyoghat, magát közbeszéd, hír, dicsőség
 91    I,     IX|         Kárpáthy ezalatt azzal mulatta magát, hogy nagybátyával szemközt
 92    I,     IX|           tanulság, hogy tehát szereti magát hallatni, és bír művészi
 93    I,     IX|               mint kényelembe helyezni magát a virágágyak között, s ott
 94    I,     IX|            mely alá valaki elrejthesse magát, s ez a mulatság tartott
 95    I,      X|               hanem nagy hamar beavatá magát egy kereskedőházhoz mint
 96    I,      X|               asszonynak hozzá kellett magát szoktatni a főzéshez, Mayer
 97    I,      X|               megjavításukkal fárassza magát.~ ~Ez kétségtelenül nagy
 98    I,      X|          akinek tetszik, gyakorolhatja magát benne, de ő nem fogja kérdezni,
 99    I,      X|          következik, hogy eladta volna magát. Mikor ezek a vénkisasszonyok,
100    I,      X|           önnek időt, hogy elhatározza magát. Ha ez ideig a leányt hozzám
101    I,      X|          színpadi hérosz, s bámultatta magát a vendégeivel.~ ~Amit beszélt,
102    I,      X|                 hogy mikor befészkelte magát valamely összevissza bonyolult
103    I,      X|          igazságos fél ügyesen kivágta magát. Emellett ismeretes volt
104    I,      X|           Mayer úrnak elég volt ennyi. Magát ajánlotta, és ment. Alig
105    I,     XI|            leszédül, mindig összezúzza magát, s a természet rende azt
106    I,     XI|           hosszasabb ideig ott felejti magát az ifjú leánnyali beszélgetésben.~ ~
107    I,     XI|                hang, nem tartóztathatá magát, hogy ki ne mondja, mennyire
108    I,     XI|     helyreállítására Abellino veté fel magát, büszke önbizalommal téve
109    I,     XI|               ajkairól, mintha csak őt magát hallanám. Éppen a menyegzőnkre
110    I,     XI|          hölgynek alkalmat nyújthassak magát a magasabb művészetben kiképezhetni,
111    I,     XI|            asszonyság elhatározá is rá magát, hogy kérésének engedjen,
112    I,    XII|              eladva, lekötelezve látja magát iránta, és fél, retteg tőle,
113    I,    XII|            fáradalmainak romjain látta magát.~ ~Tehát még itt is elérik
114    I,    XII|               oly lépésre határozta el magát, melyre a legnagyobb nyomor
115    I,    XII|             Sándor egy bérkocsiba veté magát, s vágtatott utána. A Mihály-kapunál
116    I,    XII|            mindenkitől dicsérni engedi magát, s nagy röviden félbeszakasztá
117    I,    XII|           alatt lassankint összeszedte magát, s minden válasz nélkül
118    I,    XII|           tartott konferenciáján, hogy magát a családapát kell párbajra
119    I,    XII|                 hogy kézi munkára adta magát, azáltal, hogy szorgalma
120    I,    XII|          netalán a filiszter eltagadná magát, vagy elbújt volna előlük,
121    I,    XII|               igenis nyugodtan viselte magát.~ ~– Tehát csakugyan meg
122    I,    XII|            állottak mindenki előtt, ki magát jó hazafinak s felvilágosult,
123    I,    XII|          küldött illedelmesen meghajtá magát, és eltávozott. Fél óra
124    I,    XII|                 oly nyugalommal viseli magát, mint aki már beleszokott
125    I,    XII|           egészen ellenfelének adta át magát.~ ~Ehhez látni azt a boszontó
126    I,   XIII|          szabad józan embernek mutatni magát, s csak úgy apródonkint
127    I,   XIII|            csak el sem meri rikkantani magát.~ ~Akik ismerék Jancsi urat,
128    I,   XIII|               elődök mindegyike óhajtá magát építményeiben megörökíteni,
129    I,   XIII|             tatárok üldözék, táplálván magát azon idő alatt a vendégszerető
130    I,   XIII|             mély tisztelettel meghajtá magát.~ ~– No! Menjen már közelebb! –
131    I,   XIII|               inte, hogy felajánlja rá magát.~ ~– Tehát; ez évben tett
132    I,   XIII|               úr, miután jól kikacagta magát az egyes tételeken.~ ~–
133    I,   XIII|           Jancsi úr. Minek? Bosszantsa magát azzal, hogy észrevegye,
134    I,   XIII|               egyben.~ ~Azzal meghajtá magát, és lábával hátraseperve
135    I,   XIII|              sóhajta fel. Sohasem érzé magát boldogabb embernek, mint
136    I,   XIII|     ráparancsoltatott, hogy ha leissza magát, a vendégeket sorba ne csókolja,
137    I,   XIII|                hogy tökéletesen leigya magát, s ezt a pohár bort már
138    I,   XIII|                átadó öregeknek nyújtá, magát a kövér barmot pedig parancsolá
139    I,   XIII|              azokat, ahonnan eljöttek, magát pedig úgy mártogassa minden
140    I,   XIII|              Horhi Miska is odavegyíté magát, de Jancsi úr félrehajtá
141    I,   XIII|           tartá fogva. Senki sem merte magát közbevetni, hogy őket elválassza.
142    I,   XIII|              egy-kettő, aki vonakodott magát csúffá tenni; de miután
143    I,   XIII|            vadkörtével, s hogy ne csak magát érje ez örvendetes hír,
144    I,     Sz|            főbe kell az embernek lőnie magát~ ~c'est rien – ez semmiség~ ~
145    I,     Sz|           prendre son air – feltalálja magát, otthonosan érzi magát~ ~
146    I,     Sz|      feltalálja magát, otthonosan érzi magát~ ~prezervatíva – óvszer,
147   II,    XIV|            azalatt egészen urává tette magát. Érzé, hogy ha utána vész
148   II,    XIV|             amióta Fanny ügyébe avatta magát. A patvarba! szép provinciát
149   II,    XIV|             akit Bélának hívnak, s aki magát, bolond, Abellinónak keresztelte
150   II,    XIV|               s hátraveté a karszékben magát, mintha várná, hogy mit
151   II,    XIV|                szíve hidegségével védi magát?~ ~A terv jó volt fogalmazva.~ ~
152   II,     XV|         történet adta elő az idő alatt magát.~ ~Egy napon, midőn Boltay
153   II,     XV|                 amíg ő ki nem beszélte magát.~ ~– Én vagyok az a szerencsétlen
154   II,     XV|               az asszonyság, s odaveté magát Boltay úr lábaihoz, elébb
155   II,     XV|                ami legelső, mentse meg magát az éhenhalástól.~ ~– Óh,
156   II,     XV|                ő az anyjára, szégyenli magát, ha látja. Talán rám sem
157   II,     XV|              teljesen fölequipírozva * magát, a tükörbe tekintett, egyedül
158   II,     XV|                engedvén, el ne nevesse magát saját figurája felett! –
159   II,     XV|            tokozott szenvedéllyel veté magát sikerületlen terve után. –
160   II,     XV|               a kocsishoz. Azzal menté magát, hogy ő mindig ott szokott
161   II,     XV|           tisztelte, becsülte légyen a magát megjavított asszonyságot,
162   II,     XV|             hogy az jól is mulassa ott magát. Ő ugyan nem volt az az
163   II,     XV|                 Ha szegény ember törné magát így az utcán, könnyen rá
164   II,     XV|               és szerencsétlennek érzi magát ebben a nyakig érő falusi
165   II,     XV|        folyvást oly alázatosan viselte magát, hogy minden lépten-nyomon
166   II,     XV|            neki édesanyja. Mit rejtené magát, mit óvakodnék ez előtt?
167   II,     XV|                 hogy bámulná, csodálná magát; sőt amint a gömbölyű tükör
168   II,     XV|             azt magától, hogy ne lássa magát abban ily pongyolán, s keblén
169   II,     XV|             lakol már ott. Főbe akarta magát lőni. Hanem azután sikerült
170   II,     XV|          feléről a másikra helyezve át magát nagy zörejjel. – Az ember
171   II,     XV|            elsápadt az ember, s leveté magát – ugyanarra a pamlagra,
172   II,     XV|              Fanny vánkosai közé vetve magát, és azután még sokáig hánykódott
173   II,     XV|          felébred, egészen szokva érzi magát azon eszmékhez, miktől a
174   II,     XV|          aggódjék, hadd panaszkodja ki magát szegény öregasszony. Fannynak
175   II,     XV|              Fanny meggondolni látszék magát.~ ~– Hiszen, ha megcsal,
176   II,     XV|              nem hagyja bolonddá tenni magát. Ez az én igazi leányom.” –
177   II,     XV|              leánya szemébe, fel hagyá magát emelni a szekérre, s az
178   II,     XV|               ha olykor el nem nevetné magát, haragosnak is láthatnók.~ ~
179   II,     XV|                és Terézt, s azon vette magát észre, hogy egyszer csak
180   II,     XV|                Ismeri őt mindenki, aki magát nevezetességnek szereti
181   II,     XV|             tart a világ, s ki szereti magát bámultatni; homályos születésű
182   II,     XV| megtiszteltetés. Nála nem szégyellheti magát senki, mert ő valóban hódol
183   II,     XV|              ezerszer lekötelezve érzi magát, hogy ily jeles egyéniséggel
184   II,     XV|               azzal kissé rendbe szedé magát, felkelt, egy tükör előtt
185   II,     XV|               egy tükör előtt megnézte magát. Csinos volt, csinos. Azt
186   II,     XV|             Abellino feszesen meghajtá magát, ajkait összehúzta, és fehér
187   II,     XV|                   János úr odább ment, magát Mr. Griffard-ral is megismertetendő,
188   II,     XV|          rohanni. A társaság közbeveti magát, Fennimort visszatartják.~ ~–
189   II,    XVI|             valaki prostituálva * érzi magát.~ ~Egyszóval, mikor a felek
190   II,    XVI|             mindegyik el van határozva magát kitenni a lövésnek, de ellenfelére
191   II,    XVI|      szégyenében ismét azon vevé észre magát Fennimor, hogy egyszerre
192   II,    XVI|               Nagy erőpazarlással veté magát Abellinóra, és sűrű, de
193   II,    XVI|        felszólításra oly állásba tette magát, mintha egyszerre mind az
194   II,    XVI|                 jó lesz kiszellőztetni magát valahol a külföldön. Mégpedig
195   II,   XVII|            elfacsarodott. Nyakába veté magát nagynénjének, és alig bírta
196   II,   XVII|               ő is hadd panaszkodja ki magát, legalább könnyebben fog
197   II,   XVII|              kínos helyzetben érzé már magát, hogy szinte nagyot lélegzett,
198   II,   XVII|               legmulatságosabb alakot, magát János urat, kik mind arra
199   II,   XVII|           megalakultnak nyilvánítandja magát, alapszabályokat írnak,
200   II,   XVII|                hogy ezután okosan kell magát viselnie.~ ~– Akkor leszek
201   II,   XVII|         mindezen társulatokba beíratta magát, s szívesen vevé, ha itt-amott
202   II,   XVII|              menekülhetett, ki kellett magát váltania, mint a „kútba
203   II,   XVII|               napjáig boldognak érezné magát, ha az igazgató választmányba
204   II,   XVII|         okvetlenül képviseltetni fogja magát a versenyen.~ ~És ezen leveleket
205   II,   XVII|               visszariasztatni engedné magát. Aztán adakozott ő mind
206   II,  XVIII|              minden lépésnél meghajtsa magát, előrehúzta, leültette egy
207   II,  XVIII|                 szép óvatosan bocsátva magát vissza a karszékbe, mintha
208   II,  XVIII|            jobban szeretem, mert akkor magát hozta. Lássa, én úgy örülök,
209   II,  XVIII|              examen * előtt sem érezné magát. Vajon mit akar tőle kérdezni
210   II,  XVIII|                 megtörik, ha megalázza magát, kigúnyolják, erényeiben
211   II,  XVIII|            hogy boldogtalannak tartaná magát, ha vagy egyszer beszéd
212   II,  XVIII|               mintha azzal kecsegtetné magát, hogy hátha az idő alatt,
213   II,  XVIII|           legalább hatszor meghajtotta magát, és igen alázatosan köszönt
214   II,  XVIII|              közöttünk igen jól érezze magát.~ ~Marion kiasasszony sietett
215   II,  XVIII|          használt az. Hiába felelt ily magát megalázó hangon, hiába iparkodott
216   II,  XVIII|               egészen kényelembe tette magát!~ ~– Igen, nagynéni, még
217   II,  XVIII|              Flóra jókedvűen elnevette magát:~ ~– Most már „Fanny” is
218   II,  XVIII|            kellett ülnie egy karszékbe magát kinevetni, állva már nem
219   II,  XVIII|     illetlenséget követett el, s törte magát a távozó kisasszony után,
220   II,  XVIII|                prozopopeával kísérteté magát végig a lépcsőn, s minthogy
221   II,    XIX|           meglepve, mi által érezhetné magát mellőzve, megbántva, ki
222   II,    XIX|              legkényelmetlenebbül érzi magát oly asszonyokkal szemben,
223   II,    XIX|            ebéd után, hogy megterhelte magát; ha nem kínálod, megharagszik,
224   II,    XIX|               egy kissé feszesen fogja magát irányodban viselni, de szerencsére
225   II,    XIX|               s a pamlagvánkosra vetve magát, maga elé tartá azt kiterjesztve
226   II,    XIX|                a tréfát, s elszégyenlé magát, hogy oly együgyű volt magától
227   II,     XX|              mármost melyik illeti meg magát az urat?~ ~Lehete látni
228   II,     XX|                oldalait vendégeinek, s magát azokhoz alkalmazva viseli.
229   II,     XX|        alázatos hallgatagan hajtja meg magát az ifjú háziasszony, mi
230   II,     XX|      elrendezés fölött, senki sem érzé magát feszesen, senkinek sem volt
231   II,     XX|               úr keresztül késvillázta magát, az esperes úr személyes
232   II,     XX|                társaság nyilatkoztassa magát megalakultnak, választván
233   II,     XX|      Szentirmay Rudolf úr is megalázza magát könyveket és hírlapokat
234   II,     XX|               bosszúsággal vonta hátra magát, midőn a társaság nagy része
235   II,     XX|            azzal felelne, hogy megadná magát, s kézcsókolva kérné irgalmas
236   II,     XX|               lehetőleg jól iparkodott magát érezni.~ ~Ki volt boldogabb,
237   II,    XXI|          porosz paraszt: hanyatt vetve magát a nyeregben, térdeit felhúzva,
238   II,    XXI|                cívist, hogy lötyögteti magát a lovon a talyiga előtt;
239   II,    XXI|           alatt a társasághoz ér, siet magát rögtön kimenteni a hölgyek
240   II,    XXI|             hogy nagyságod úgy viselje magát irányomban, mint Diána * ?~ ~
241   II,    XXI|                   Miska legjobban érzi magát, mikor a mesterségéről beszélhet;
242   II,    XXI|         szemmel vizsgálja, hogy tartja magát Fanny a lovon; ez szabadságot
243   II,    XXI|              fajának, s azzal rászánja magát a futásra, s a legelső dombra
244   II,    XXI|                ellen, s azzal nekiveti magát az avarnak.~ ~– Ni a róka! –
245   II,    XXI|            Eddig meg sem igen erőtette magát, hagyta a többieket vállalkozni,
246   II,    XXI|                A róka már nem is védte magát, csak futott előre, sántítva,
247   II,   XXII|             megvetést? Hasonlíthatja-e magát bármi tekintetben azon nőhöz,
248   II,   XXII|            Kárpáthy oly boldognak érzé magát e percben.~ ~Félrefordult,
249   II,   XXII|               nekik, hogy rosszul érzi magát, és azalatt ott benn ült
250   II,   XXII|               férjénél, és kényszeríté magát őt boldogítani, örömmel
251   II,  XXIII|        átelleni nagy állótükörből nézi magát. Pedig bizony nincs mit
252   II,  XXIII|              meg, ha modellnek kellene magát árulnia az atelier-kben * –
253   II,  XXIII|             egy átelleni tükörben nézi magát. Már ez inkább méltán, mert
254   II,  XXIII|          Kecskerey úr büszkén fúvá fel magát, mint egy béka, s torkának
255   II,  XXIII|              családok titkaiba befúrja magát, hogy azoknak árulója legyen?
256   II,  XXIII|       Kecskereyéből, s haragosan vágta magát egy karszékbe. – Ki lehet
257   II,  XXIII|               két keze közé s hintázva magát egy szán alakú amerikai
258   II,   XXIV|  panaszkodhatott.~ ~El kellett szánnia magát.~ ~El kellett szánnia, hogy
259   II,   XXIV|             egy pirulástól nem engedve magát meglepetni, hogy sejtelme,
260   II,   XXIV|              Fanny hirtelen összeszedé magát, mintha sejtené, hogy ez
261   II,   XXIV|             érzett? Nem, nem árulta el magát. Csak annyit mondott:~ ~–
262   II,   XXIV|       Kecskerey úr kedélyesen hintázta magát a pamlagon, és okoskodott.~ ~(–
263   II,   XXIV|             miatta. Ruinálta * is érte magát. Elköltötte rá vagy hatvanezer
264   II,   XXIV|              múltjához vannak ragadva, magát fogja elszennyezni.~ ~Ismerte
265   II,   XXIV|               a zenészekkel, kivigadni magát kivilágos kivirradtig.~ ~
266   II,   XXIV|           nőtől, hogy előbb meg hagyta magát csókolni, s csak azután
267   II,   XXIV|           bámulandó vakmerőséggel veté magát Rudolf keblére, s merészen,
268   II,   XXIV|             szóra felállt, meghajtotta magát, s egész komolyan úgy tett,
269   II,   XXIV|        jellemtelen némberek, s hogy őt magát attól, hogy eladva, elölve
270   II,   XXIV|               nem volt szabad megadnia magát.~ ~Meg kell mutatni, hogy
271   II,    XXV|           leugrani, s alant összezúzni magát.~ ~Majd a gazdagon ellátott
272   II,    XXV|                reszkető hangon a hölgy magát nem tartóztatva többé. –
273   II,    XXV|             között?~ ~És midőn kisírta magát keblén, elcsöndesült a nő,
274   II,   XXVI|       aggodalmad, a nagybácsi jól érzi magát. Hanem a nagynéni beteg,
275   II,   XXVI|                el nem kacagta volna rá magát. Ez egyszerre világot derített
276   II,   XXVI|              és maga is annak tartotta magát, íme néhány szóval koldussá
277   II,  XXVII|               hátra.~ ~Kárpáthy hagyta magát vezetni a haldokló szobájába.
278   II, XXVIII|                lesz, ha ott kisírhatta magát.~ ~Télvíz idején útnak indult
279   II, XXVIII|           lovagi merészséggel tette ki magát a halálnak.~ ~Most érte
280   II, XXVIII|                 kitől úgy elszakította magát, hogy az csak nyugvó porában
281   II, XXVIII|              ifjú…~ ~Azzal lovára veté magát. Eltévedt lovásza, ki urát
282   II,   XXIX|                 és egyik sem szégyenlé magát a másik előtt; még a hidegvérű
283   II,   XXIX|             Bélának kereszteltek, s ki magát Abellinónak nevezte. Nem
284   II,   XXIX|         testének, lelkének hová lenni. Magát meg nem öli ő, mert a kéjencek
285   II,   XXXI|    papírszivarral, s délcegen hintázva magát egy szán alakú vasszéken.~ ~
286   II,   XXXI|         nevettében szinte hanyatt veté magát székestül – alig bírták
287   II,   XXXI|           húztak fölötte, s körülrakta magát tokaji üvegekkel, hogy még
288   II,   XXXI|          termettel csalja a világot és magát. Szakállát, bajuszát festi,
289   II,    Veg|                gazdag magyar nem tartá magát a magyar nemzet tagjának.
290   II,    Meg|                 hogy íróval vetesse el magát. Egy napon (a forradalom