Kötet, Fezejet

  1    I,      I|          hogy aki vesztére belehajt, ott vénül meg benne, vagy a
  2    I,      I|                 Nem valami hintó jön ott?~ ~– Hiszen csak az kellene
  3    I,      I|      kiterítni a tűzhely elé, s csak ott dörmögi el a többit. – Azt
  4    I,      I|              a sárban megfenekelvén, ott virradjon, akkor úgy kell
  5    I,      I|             még a tüzet is kioltá; s ott bundáján heverészve, s utolján
  6    I,      I|           tegyen testamentomot, mert ott vész, ellenben akik ismerősök
  7    I,      I|             s azt engedi hinni, hogy ott mégiscsak kell valami élő
  8    I,      I|            szokták mulattatni, s kik ott vitetnek elöl a másik szekéren;
  9    I,      I|             a tányérnyaló poéta, kik ott egy társaságban ülnek szépen.~ ~
 10    I,      I|            kiálta összevissza; pedig ott áll mellette a jámbor, hátul
 11    I,      I|             poéta és Vidra, a bohóc, ott álltak előtte, távolabb
 12    I,      I|     kapálózott, nem használt semmit, ott tartották mindaddig, míg
 13    I,      I|       csárdáig. Az izmos cseh vadász ott tette le a tornác alatt
 14    I,      I|             s elöl ki levén hasítva, ott kell a csizmát kidugni rajta.~ ~
 15    I,      I|           mint Macbeth boszorkányai, ott parfüm, itt hagymaillat,
 16    I,      I|              megmondom neki, hogy én ott akarok a szobájában aludni.
 17    I,      I|         annak, majd az is kiderül.~ ~Ott a bolondos tréfa már ekkor
 18    I,      I|        emberek. Ah, mon cher hajdú * ott valami sültet látok, legyen
 19    I,      I|       falujából ki nem mozdul, hanem ott tart a kastélyában teátrumot,
 20    I,     II|              mely még akkor nem volt ott, midőn legutóbb látta Párizst,
 21    I,     II|         szoktak vesztegetni; úgyhogy ott egy tízholdas angolkertecske *
 22    I,     II|        meghitt szobájába vezettek.~ ~Ott ült Griffard, egy csomó
 23    I,     II|              földmívelő és prókátor; ott ugyan némely parasztot nemes
 24    I,    III|        hazamegyek; pedig tudom, hogy ott nem fogok sem hercegi díszágyakat,
 25    I,    III|        keresztúthoz értek ifjaink, s ott tétovázva álltak meg, nem
 26    I,    III|           nem vihetem. Ma már voltam ott egyszer, de szívesen visszamegyek
 27    I,    III|        jegenyefák szigetének hívnak, ott a rezgő lombú fák alatt
 28    I,    III|              nagy státusférfiak csak ott születtek, hol a nagy költők,
 29    I,    III|           világ itt lakó ifjait mind ott találandjátok együtt. Akkor
 30    I,     IV|         Saint-Michelt?~ ~– Éppen őt; ott valami derék tábornokkal
 31    I,     IV|          késik ez el? – kérdé egy az ott maradottak közül, midőn
 32    I,     IV|         helyett újak jöttek, és akik ott maradtak, megszólták azt,
 33    I,     IV|     végignyújtva a színpadon ráül, s ott danol el az elejtett medvén
 34    I,     IV|           üres padok előtt, adhatták ott Cidet, * Hermione-t, * Tartuffe-öt; *
 35    I,     IV|             egy tercerolt, * s puff! ott hevert a kutya agyonlőve –,
 36    I,      V|              visszatért Hollandba, s ott nője meghalt. Ekkor ismerkedék
 37    I,      V|         jelleme, de ah, a színpadon, ott ezer alakot váltott: düh,
 38    I,      V|             az. Hosszú éjszakákon át ott ült a beteg ágya szélén,
 39    I,      V|  életveszélyen kívül van.~ ~Jozefine ott ül ágya mellett, halvány,
 40    I,      V|          üldözött művésznőnek. Tehát ott, hol csak a művészet kéjeit
 41    I,     VI|        karzaton; a harmadik karzaton ott van már az az ember, akinek
 42    I,     VI|              debütírozni, * nem azok ott a színpadon. Sok szerencsét!~ ~
 43    I,     VI|              fel a második karzatra, ott sápadtan szembejövő Oignont
 44    I,    VII|              magával hozta Londonba; ott azonban egy lord kisasszonyát
 45    I,    VII|       végeredményt, azt látják, hogy ott vannak, ahol kezdték.~ ~ ~ ~
 46    I,    VII|          magyar mágnások voltak, kik ott vesződtek egy rokkant kertészfecskendővel,
 47    I,    VII|       veszélyre, hogyha ön elhagyja, ott vész? Hein? * ~– Ki fogja
 48    I,    VII|       szokásként csupán térdeig ért, ott lábaihoz levén szorítva
 49    I,    VII|           állóknak, hogy a gyermekek ott vannak az udvarban. Most
 50    I,    VII|              hangja tör ki, mindjárt ott fogja zúzni! Az ifjú nem
 51    I,    VII|         vigasztalása a gyermek, s ki ott fetreng a porban kétségbeesésében
 52    I,    VII|          nagyobb hitelesség kedvéért ott a tűz közepett a nép szeme
 53    I,    VII|             várt.~ ~Már a délután is ott volt. Chataquéla beteg volt
 54    I,    VII|           csak álom.~ ~Pedig valóban ott ült mellette, akit keresett,
 55    I,    VII|          magam is utána rohanjak, és ott vesszünk el együtt a tűz
 56    I,    VII|           égő házba, ha nem maradt-e ott még valaki.~ ~– Igen, úgy
 57    I,    VII|          földben halnak meg, azoknak ott várni kell sokáig, még mind
 58    I,    VII|      Magyarországon van. Úgy hiszem, ott maguk nagysádtok is el fogják
 59    I,    VII|       mulatta magát Londonban, s mik ott a legújabb közbeszéd tárgyai.~ ~
 60    I,   VIII|        foglalatosság abból áll, hogy ott egy ital pálinka vár reá,
 61    I,   VIII|              gyülekezve a terembe, s ott könyökölnek szép rendben
 62    I,   VIII|            az érdemes orcája most is ott függ a falon la, hagyott
 63    I,   VIII|            többi lovas között.~ ~Míg ott alkudozott, az úri lócsiszárok
 64    I,   VIII|             a célhoz, mint Márton, s ott a zászló előtt megállt.
 65    I,   VIII|              s félreugrott, különben ott hagytalak volna, ahol szent
 66    I,   VIII|               Az idegen legény elébb ott volt a zászlónál, s ezúttal
 67    I,   VIII|             mutasd meg: ember vagy-e ott is, ahol meg is kell állni?
 68    I,   VIII|            mint a bárány, vagy mi is ott maradunk.~ ~Hirtelen, mint
 69    I,   VIII|           becsörtetni, s egész éjjel ott morgott, bőgött, csak nappal
 70    I,   VIII|          dörmögést hallotta jönni.~ ~Ott feküdt a termetes vad a
 71    I,   VIII|             meg kellett állapodni, s ott egy pohár bort kiinni annak
 72    I,   VIII|               s az égés lángjai közt ott húzzák a barna zenészek
 73    I,   VIII|             fal mellé egy gyékényre; ott alhatik másnap délig, a
 74    I,   VIII|          királyságért versenyezni, s ott oly derekasan viselte magát.~ ~
 75    I,   VIII|           elereszté nyakravalóját, s ott hagyta a földön végignyúlva,
 76    I,   VIII|             átviszi. Hol nők vannak, ott ők nem tudnak mulatni, vagy
 77    I,   VIII|             mákvirág, akasztófavirág ott virágzik szépen.~ ~Az 1825-
 78    I,   VIII|        miszerint a pszeudonemessel * ott még több főurat hozzon barátságba;
 79    I,   VIII|              viszont tudott beszélni ott, hol ismét a haza atyjai
 80    I,   VIII|              ekkor a pünkösdi király ott várakozzék az előszobában,
 81    I,   VIII|           gyújtsd meg a pipámat.~ ~– Ott a fidibusz mellette, gyújtson
 82    I,   VIII|          dunántúli megyében időztem; ott kihirdettetém, hogy egy
 83    I,     IX|              Főuraink nevei közül is ott találandunk többeket a míveltség
 84    I,     IX|          annyira azon gondolat, hogy ott a legnagyobb fényben ragyoghat,
 85    I,     IX|      találgatja, vajon mit beszélnek ott most.~ ~Az egyik karzaton,
 86    I,     IX|         székéről felkelt? Ki az, aki ott tollát a kalamárisba mártja?
 87    I,     IX|           kalamárisba mártja? Hát az ott, aki háttal van fordulva?
 88    I,     IX|              kell találni hozzá.~ ~– Ott még zártörőkkel sem boldogulsz.
 89    I,     IX|              helyet és az a templom, ott is az orgona mellett szokott
 90    I,     IX|         magát a virágágyak között, s ott maradni reggelig, mikor
 91    I,     IX|             pontban tizenegy órakor, ott ahol az a sok jurátus áll…~ ~
 92    I,     IX|              kérdezve: „Melyik?”~ ~– Ott van ni! – súgá Abbelino
 93    I,     IX|                 Éppen most érkezett; ott azokon a jurátusokon túl.
 94    I,     IX|           csak nehány percig időzött ott, és aztán kísérőnéjével
 95    I,      X|           asztalnál látatlan alakban ott ülnek a szabók, vargák,
 96    I,      X|      lakásáig.~ ~A jámbor kisasszony ott ült kandallója mellett;
 97    I,      X|           megtudta, mennyit vásárolt ott a leánya. Biz az felyülhaladta
 98    I,      X|          betenni lábát a házba, mert ott kiseprűzik, lelúgozzák,
 99    I,     XI|             udvarába, s félve rebegé ott: „Bárcsak meg ne látott
100    I,     XI|     külvárosi házba szorult lakni, s ott élt már huszonöt év óta.
101    I,     XI|              nevét) hosszasabb ideig ott felejti magát az ifjú leánnyali
102    I,     XI|        ezúttal vasárnapi piperében – ott ült egyik oldaloltár előtt,
103    I,     XI|        táblánál a holnapi közülésen, ott szokott ülni az ötödik oszloppal
104    I,     XI|             alá, ő egészen mást vélt ott látni. Azt most fel sem
105    I,    XII|           Sándor mindenütt nyomában. Ott amaz várakozó hintajába
106    I,    XII|              írószekrényéhez lépett, ott keresgélt valamit, és azután
107    I,    XII|           jól ismerék, itt nevették, ott szörnyűködtek a furcsa hirdetmény
108    I,    XII| atelier-jében * Párizsban?~ ~– Igen, ott dolgoztam.~ ~– Kegyed találkozott
109    I,    XII|       keresztül a ligetbe hajtattak; ott egy frissítőárus sátora
110    I,    XII|             illető sorompóig lépett, ott megállt, felemelé a pisztolyt
111    I,    XII|   segédeinkre lövöldözni, ha az a fa ott nincs, maustodt * vagyok,
112    I,   XIII|           onnan, az utolsón pedig az ott maradt férfinépből ki félholtan,
113    I,   XIII|              célokra fordítva.~ ~Így ott látni a vízparton agg gesztenyék
114    I,   XIII|           nem bírták szétfeszegetni; ott maradt a tisztes emlék késő
115    I,   XIII|           nem tudta j ól a szerepet, ott in facie loci * lehúzatta
116    I,   XIII|       népével együtt templomba ment, ott felveendő az úrvacsoráját,
117    I,   XIII|          felballag Jancsi úr elé, ki ott várakozik rá a családi archívum
118    I,   XIII|              hogy sohase kopogtasson ott, mert senki sem felel. Végre
119    I,   XIII|              volna kármentesíteni, s ott van az irtóztató nagy csűr,
120    I,   XIII|            erdőmnek; vágtassunk oda, ott bevárhatjuk, míg a zápor
121    I,   XIII|       mulatságokban; közügyekre csak ott áldozott, hol neve dicsőítteték,
122    I,   XIII|            itt van a tűzi mester is. Ott fúr-farag a fák között;
123    I,   XIII|             de valamennyi hajdú mind ott lesz ám, ki töröknek, ki
124    I,   XIII|            kántor ülésébe, hogy majd ott fenekeljen meg; kiment a
125    I,   XIII|                   Üljön fel az égbe, ott sem a sarokban,~ ~ ~ ~S
126    I,   XIII|         földön fogunkat,~ ~ ~ ~Fogja ott pártunkat.”~ ~ ~„Az isten
127    I,   XIII|               tele hegyaljai borral; ott a nábob előtt talpra állíták
128    I,   XIII|          paradicsombeli hajdú álljon ott kétfelül mogyorófa pálcával,
129    I,   XIII|         szokták vinni a vendégségbe, ott ült Jancsi úr mellett az
130    I,   XIII|            áll. Az más névnapokon is ott szokott lenni; ott ültek
131    I,   XIII|     névnapokon is ott szokott lenni; ott ültek a bárányt hozó parasztleányok
132    I,   XIII|           elmondá, hogy az üres hely ott Béla öccse számára van felhagyva,
133    I,   XIII|          hogy paripáját felnyergelve ott tartsa az ablak alatt, hogy
134    I,   XIII|         adhassák. És aki már egyszer ott volt, hogyan mulaszthatta
135    I,     Sz|              gatya~ ~in facie loci – ott helyben~ ~injúria – jogtalanság~ ~
136   II,    XIV|           őrizetük tárgya kedvesével ott benn mulat, kik árnyék után
137   II,    XIV|        Fannyt, s nagynénjével együtt ott rejté el.~ ~Ér is az valamit.~ ~
138   II,    XIV|      keblemre, s engedjem elkárhozni ott! Jó lesz neked akkor, majd
139   II,    XIV|       tűrhetőbbek közé, de az ösztön ott maradt lelkében, fényleni,
140   II,    XIV|            nem engedik kitanulni, mi ott a rossz, mi ott a jó, mi
141   II,    XIV|        kitanulni, mi ott a rossz, mi ott a jó, mi az ösztön, mi ott
142   II,    XIV|           ott a jó, mi az ösztön, mi ott az akarat; titkok, miket
143   II,    XIV|             hamvát, s az a vén ember ott a holdban pengeti az ezüstsugárokat;
144   II,    XIV|             volt szeretve, és azután ott a csendes hant alatt hallgatni
145   II,    XIV|          találkozhatni azon emberrel ott, ki őt meggyalázni, társai
146   II,     XV|              tragédiákhoz, csak állt ott, mintha leszegezték volna,
147   II,     XV|          evésem az asztalnál, mintha ott sem volnék. Többet érne
148   II,     XV|          leányát, beszélni fog vele. Ott fog lakni ön is. Szépen
149   II,     XV|     incselkedésektől megszabadítsam. Ott lakik atyja testvérével
150   II,     XV|             érzékeny jelenés elől, s ott hagyta a szobában a tisztes
151   II,     XV|             visszakerül, addig talál ott az ablak hídján mindenféle
152   II,     XV|           menté magát, hogy ő mindig ott szokott ülni, mert fél,
153   II,     XV|         leánya számára tartott fenn. Ott előttök térdre esett, úgy
154   II,     XV|         semmit, amint leányához ért, ott ismét térdre rogyott, Fanny
155   II,     XV|     pitvarból a szobába betuszkolni, ott leültetni, s megfoghatóvá
156   II,     XV|               hogy az jól is mulassa ott magát. Ő ugyan nem volt
157   II,     XV|       esengve kérte, hogy maradjon ő ott továbbra is.~ ~– Lássa Teréz,
158   II,     XV|     szobájában, nagynénje még mindig ott aludt a benyílóban, s a
159   II,     XV|       magához az anyját, hogy háljon ott az éjjel.~ ~Valamivel figyelmesebb
160   II,     XV|          róla. Már az ágyban feküdt, ott is felemelkedék, hogy tovább
161   II,     XV|            vele, s most valamennyien ott laknak őnála. A büszkék,
162   II,     XV|                Mayerné kis idő múlva ott kezdé el, ahol elhagyta.~ ~–
163   II,     XV|       feleségét. Ha Rézi megy hozzá, ott van ni, ő lett volna vele
164   II,     XV|         csókolódó galambbal; most is ott áll az arcképed alatt, amit
165   II,     XV|           mindenfelé a műtárlatokba, ott a legnagyobb urak vették
166   II,     XV|      megtudta, hogy te nem lakol már ott. Főbe akarta magát lőni.
167   II,     XV|              megijedt), nekem vannak ott holmi hímzéseim, nem akarom,
168   II,     XV|       Holnapután.~ ~– S mit feleljek ott?~ ~– Holnapután – ismétlé
169   II,     XV|            tűzkövet vagy mit árultak ott, amiből okvetlen vásárolni
170   II,     XV|        szerettei körében volt. Éppen ott találta Abellinót. A dandy
171   II,     XV|          Fanny előtt. – Hagyjuk őket ott vigadni.~ ~Ezalatt Boltay
172   II,     XV|            lábai jók, egy perc alatt ott van. A vén Palkó már ismeri,
173   II,     XV|         gyalog megy Boltayék lakáig; ott azt fogja mondani, hogy
174   II,     XV|        Diable! ha rászedtek volna!~ ~Ott pedig nem vala szabad a
175   II,    XVI|           vívni, menjetek Amerikába; ott zárkózzatok be egy sötét
176   II,    XVI|           annak kinyújtott kardjába. Ott állt meg a markolatnál. –
177   II,    XVI|            mívelt birodalomban, mert ott hamar megkapnak olyan embert,
178   II,   XVII|              mikor falevél hulltával ott maradt a fákon a mindig
179   II,   XVII|              félni az embernek, hogy ott valami hintó elgázolja,
180   II,   XVII|              Nem lehetett. A nagy úr ott áll közel, mit gondolhatott
181   II,   XVII|            főurakat is, hogy töltsék ott a telet. János urat már
182   II,   XVII| Kárpátfalvára, semmit sem talált már ott a hajdani bohóságok közül.~ ~
183   II,   XVII|             a gulyára meg a ménesre. Ott produkálják magukat.~ ~A
184   II,   XVII|          személyében felméne Pestre, ott elegáns hintókat, divatos
185   II,   XVII|          Bandin, s poétájával együtt ott saját portáján megcsapassa,
186   II,   XVII|          kellett neki tudóstársaság, ott volt a másik ív cukorrépagyár
187   II,   XVII|        szokott közérdekű ülésekbe.~ ~Ott komoly, tudományos készültségű,
188   II,   XVII|      képezzenek. Bárhova lépjünk be, ott húznak le bennünket az udvaron,
189   II,   XVII|             le bennünket az udvaron, ott ásítnak a konyhában, ott
190   II,   XVII|             ott ásítnak a konyhában, ott vakaróznak az előszobában,
191   II,   XVII|           vakaróznak az előszobában, ott ágaskodnak ránk az ebédlőben,
192   II,   XVII|        ágaskodnak ránk az ebédlőben, ott kapkodnak a legyek után
193   II,   XVII|             legyek után a szalonban, ott ülnek a pamlagon a háziúr,
194   II,   XVII|       kiseperni a szobából. Legyenek ott; gyönyörködhessék bennök,
195   II,   XVII|             Sokan, igen sokan fognak ott lenni, a nemesség színe-java,
196   II,   XVII|              jelesei együvé gyűlnek; ott lesznek a komolyabb, ünnepeltebb
197   II,   XVII|         befejezi egy népes lakoma; ő ott fog ülni mint a ház asszonya,
198   II,   XVII|             Most és mindig és örökké ott lebegett lelke előtt a tüneménnyé
199   II,   XVII|     tüneménnyé vált ideál. Azt látta ott a gyűlés asztalánál ülni,
200   II,   XVII|            halt meg. Őt látta itt és ott és mindenütt, bárhova gondolt,
201   II,  XVIII|        valakit a névsorozatból, akit ott látni óhajtana, jegyezze
202   II,  XVIII|          ünnepélyre összehíva, nejét ott fogja bemutatni. Azt hivé,
203   II,  XVIII|            egészen más helyzet volt. Ott tudta jól, hogy ellenei
204   II,  XVIII|          ötöt-hatot azok közől, akik ott fel vannak írva, vagy hogy
205   II,  XVIII|             azt, hogy most őt, amint ott ül, egyszerre kicseréljék
206   II,  XVIII|             hátha az idő alatt, amíg ott ül, elfelejtett olvasni.
207   II,  XVIII|          utazott külföldön, nejét is ott ismerte meg; mint mondják,
208   II,  XVIII|            még egyszer megmutatva az ott maradóknak mosolygásra kész
209   II,  XVIII|             ölelte át, mintha örökké ott akarná tartani.~ ~– Ah,
210   II,  XVIII|         redőkbe szedett arccal (volt ott sok mindenféle redő) fordult
211   II,  XVIII|             tornácban úgy lépett egy ott nyújtózkodó agárnak a farkára,
212   II,  XVIII|            mentül könnyebbé tenni.~ ~Ott ült már közörvendezésre,
213   II,  XVIII|           senkinek, hogy miért örül. Ott van ugyan a fiskális, de
214   II,    XIX|    Szentirmayné célt ért.~ ~Egy heti ott mulatása a kárpátfalvi kastélyban
215   II,    XIX|         életben többé? Vagy tán ő is ott van e névsorozatban, hisz
216   II,     XX|              hat agárral; hat cigány ott ült a szekéroldalon, s végigmuzsikálta
217   II,     XX|              pedig bizony lett volna ott mit bámulni, annyi szépség,
218   II,     XX|        kimegy a gazdája sírhalmához, ott lefekszik, nem eszik és
219   II,     XX|      cselédeim, barátaim elhagyának, ott feküdtem egyedül, mint halálra
220   II,     XX|         ajtajához, melyben feküdtem, ott kapartak, ott sírtak, ott
221   II,     XX|              feküdtem, ott kapartak, ott sírtak, ott szűköltek, s
222   II,     XX|            ott kapartak, ott sírtak, ott szűköltek, s ha beszökhetett
223   II,     XX|              magukat hálószobájukba, ott egész nyugalommal elolvasandók
224   II,     XX|          Holnap Kárpátfalván leszek. Ott találkozunk. Rudolf. 1000.”~ ~
225   II,    XXI|        helyét. Lemegy lovászaihoz, s ott találva az öreg Pált, aggodalommal
226   II,    XXI|      tévedjenek, figyelmeztesd őket, ott könnyen oda lehet veszni.~ ~
227   II,    XXI|      hasztalan minden furfangossága, ott ismét új ellenségre talál,
228   II,    XXI|             legelső dombra felkapva, ott egy percre megállt, széttekint,
229   II,    XXI|         leomlana előtte, és meghalna ott, és senki sem tudná, miben
230   II,    XXI|            azt a vadászok felé, hogy ott azoknak szeme láttára labdázhasson
231   II,   XXII|            vonul végig, Flóra az, ki ott virraszt a beteg ágya mellett
232   II,   XXII|            tudja, s néhány napig még ott szándékozott maradni.~ ~
233   II,   XXII|         lehete. Neje óhajtja, hogy ő ott maradjon, hogy vele beszéljen!
234   II,   XXII|             új kastélya?~ ~– Kívánsz ott lakni talán? – sietett Kárpáthy
235   II,   XXII|             minő új életet fogunk mi ott kezdeni.~ ~– Igen; víg társaságokat
236   II,   XXII|        kezéből. Kárpáthy a nap felét ott tölté ágya mellett, nyájas
237   II,   XXII|       rosszul érzi magát, és azalatt ott benn ült férjénél, és kényszeríté
238   II,  XXIII|      szerinti értelmében kell venni. Ott ül a szoba közepén, egy
239   II,  XXIII|          éles, hangon, hogy a pávián ott a háta mögött ijedtében
240   II,  XXIII|             jártam majmok között, de ott az ember pisztolyt hord,
241   II,   XXIV|        körfordulóra, s ő egyedül ült ott.~ ~Rudolf udvariasan járult
242   II,   XXIV|             igen elegáns kört fogunk ott alakítani. Feljönnek Szépkyesdiék,
243   II,   XXIV|              Feljönnek Szépkyesdiék, ott lesz Gergely gróf anyjával
244   II,   XXIV|            mint tudhatja előre, hogy ott lesznek, nem meglepetés
245   II,   XXIV|           vidám fiatalság maradt még ott a zenészekkel, kivigadni
246   II,    XXV|         szóval kifejez „kettecskén”; ott van abban, az átadó szerelem,
247   II,    XXV|           Flóra körül, mintha örökké ott akarná őt tartani, a szép
248   II,    XXV|         kastélyukban vannak. E hetet ott fogja tölteni.~ ~Lehetetlen,
249   II,    XXV|               ki őt arra kérte, hogy ott akar egy ideig lakni, bár
250   II,    XXV|          most tekintsen amoda távol, ott is áll egy magányos jávorfa.
251   II,  XXVII|       odalopózott a mellékszobába, s ott hallgatózott, ott fülelt,
252   II,  XXVII|   mellékszobába, s ott hallgatózott, ott fülelt, ha nem sír-e a gyermek;
253   II,  XXVII|        hallott semmit, csak őt látta ott fekünni halványan, elhervadtan,
254   II, XXVIII|              amit keresett.~ ~– Azok ott ugyebár fenyőfák? – kérdi
255   II, XXVIII|             oda bánatát, és felejtse ott; talán majd jobb kedvű lesz,
256   II, XXVIII|             majd jobb kedvű lesz, ha ott kisírhatta magát.~ ~Télvíz
257   II, XXVIII|              körül, hogy zöld legyen ott akkor is, midőn minden holt
258   II, XXVIII|              a sors úgy akarta, hogy ott találkozzanak együtt.~ ~
259   II, XXVIII|          egyszerű polgári viseletben ott ült mellette egykor a jázminlugas
260   II, XXVIII|            halott neve; a hóvilágnál ott ragyogtak a betűk:~ ~„Kárpáthyné
261   II, XXVIII|          fölkereste a fehér emléket. Ott megállt, és gondolt a sokat
262   II, XXVIII|              szenvedett nőre, ki tán ott alant is róla gondolkozik.
263   II, XXVIII|          arccal omlott keblére, hogy ott édes kín és fájó gyönyör
264   II, XXVIII|             ifjú térdének nyomai még ott látszottak a hóban, mely
265   II,   XXIX|       levéltárba. A többi tanúk mind ott várnak már. Akiket hirtelen
266   II,   XXIX|             őt legutoljára nevetni – ott ama széken feledé sálját,
267   II,   XXIX|        széken feledé sálját, most is ott van – amott az asztalon
268   II,   XXIX|             A levéltár nagy termében ott várták már a tanúk.~ ~Négyen
269   II,   XXIX|           valakivel.~ ~A fiskális is ott van, és tollakat farag minden
270   II,   XXIX|            jávorfát mellé, ne álljon ott oly magányosan; ha valaha
271   II,   XXIX|               mozdulatlan arccal ült ott a beszélő mellett; senki
272   II,   XXIX|          melyet magam szerzék, éljen ott boldogul két hű cselédemmel.~ ~…
273   II,    XXX|          robogott; éjfélen túl elült ott a tűz előtt, s múltról és
274   II,    XXX|       sietett János hálószobájába.~ ~Ott feküdt a nábob behunyt szemekkel,
275   II,   XXXI|          tetszett meg, s azzal kíván ott mulatni.~ ~Régi ismerőink
276   II,   XXXI|             napján összegyűljenek, s ott a sírja fölött igyanak egyet
277   II,   XXXI|          beszéltem a kőművessel. aki ott dolgozott, hogy senkinek
278   II,   XXXI|       seigneurök * és lordok most is ott szólják a világot az erkélyszobában,
279   II,   XXXI|            fog vele találkozni, mert ott sem ismerhet rá! – Esedezik
280   II,   XXXI|           aki bizonyosan tudja, hogy ott fog maradni, ahova megy.~ ~
281   II,   XXXI|              gondolat, hogy Teréz is ott lesz, hideg, szenvedélytelen
282   II,   XXXI|             hétre, amíg az új vendég ott lesz, s minthogy ez a néhány
283   II,   XXXI|            esztendőkig tartott, ő is ott marad végképpen Kőhalmon –
284   II,   XXXI|              jött. Teréz csak mindig ott maradt a háznál, Marion
285   II,   XXXI|         pajtását a gyermekszobába, s ott megyegyűlést játszva velük,
286   II,    Meg|       regények terére átbarangoltam, ott meg éppen minden alkotás