Kötet, Fezejet

  1    I,      I|     izzadságot, s megláta egy hintót jó tova négy postalóval lubickolni
  2    I,      I|              bánja; volna ugyan négy jó paripája, mellyel ha segélyére
  3    I,      I|              lássuk a szekeret; négy jó mokány ló van eléje fogva,
  4    I,      I|              kocsis kezeli. Alszik a jó fiú, mert hiszen lovai jól
  5    I,      I|        egyszer merte megpróbálni két jó futó pataki diák; azok is
  6    I,      I|         nevét. Egypár példány a régi jó időkből maig is fennmaradt,
  7    I,      I|              mely finoman spékelten, jó borsos, tejfeles lében volt
  8    I,      I|             nevetni.~ ~Mikor aztán a jó úr maga is azt hitte, hogy
  9    I,      I|       faragott madárfejjel, melyet a jó szokásokkal ismerős ember
 10    I,      I|            azért híják így? Haha. Ez jó calembour * volt tőlem,
 11    I,      I|             est beau! * Ez kedves. A jó magyarok még most is a régi
 12    I,      I|             maradnunk, van-e magának jó bora és szép leánya, hein? *~ ~–
 13    I,      I|             nem lehet.~ ~– Az bizony jó lesz – mondá Bús Péter;
 14    I,      I|            mikor már megszólalt.~ ~– Jó estét uraim és dámáim, van
 15    I,      I|           Hozott isten, kedves édes, jó barátom!”~ ~A kacaj újra
 16    I,      I|    gentlemannek.~ ~– Hm. És lám most jó hogy tud, mert különben
 17    I,      I|        hamarább megüti a guta. Nono, jó öreg, nem kell úgy mérgelődni,
 18    I,     II|             istenszobrok, mikre igen jó gondolat volt gobalákat
 19    I,     II|            jövőnek úgy kellett ismét jó borravalóért visszaváltogatni
 20    I,     II|              volt, mint mondák, igen jó a mellfájás ellen, de rendkívül
 21    I,     II|            kell, csak azt mondja, mi jó.~ ~– Legjobb újság – szólt
 22    I,     II|              fel –, ha ön csak ilyen jó újságot tud nekem mondani,
 23    I,     II|          hogy ezeknek az uraknak oly jó rendben hagyott gazdagságaik
 24    I,     II|            még kétszer annyi összeg. Jó. Én azt is kész vagyok önnek
 25    I,     II|              bajuszára vett kölcsön. Jó! Egy magyar nemes bajusza
 26    I,     II|         fogja-e ezután utánozni.~ ~– Jó. Egyezzünk meg – szólt Kárpáthy,
 27    I,     II|              így tovább. Pénzét igen jó helyre teszi ön, mert a
 28    I,     II|              Vannak, tudja ön, olyan jó nehéz pástétomok, miket
 29    I,     II|              Egy jóllakás belőle, rá jó veres bor, és kész a gutaütés.~ ~–
 30    I,    III|           kérdé Rudolf.~ ~– Senkim a jó istenen kívül.~ ~– Akkor
 31    I,    III|          felelt:~ ~– Ha az erős hang jó cáfolat a meghalás ellen,
 32    I,    III|       nevetni – szólt Rudolf –, most jó alkalmam volna rá. Hol vannak
 33    I,     IV|             nemen levőket; azonban a jó fiú oly zavarodott lett,
 34    I,     IV|         kártyát, tekeasztalt, hogy a jó hírt hallhassák, melyet
 35    I,     IV|                felele a derék ember. Jó, én tehát két dolgot kívánok;
 36    I,     IV|       vigyorogva mondá: „Ezzel ugyan jó vásárt csinált az úr!” A
 37    I,     IV|           véletlen intermezzo mindig jó szolgálatot tehet; egy kalap,
 38    I,      V|             követte férjét, elhagyta jó sorsát, elment vele szegénységbe,
 39    I,      V|         közönség Mainvielle-nét.~ ~A jó közönség! Hisz a közönség
 40    I,      V|      közönség! Hisz a közönség olyan jó magában, akit egyszer megszeret,
 41    I,      V|           ijesztő álmait. Látogatók, jó barátok elmaradtak, mert
 42    I,     VI|               chut! * pszt – hangzék jó eleve; a loge infernaleból
 43    I,     VI|             elhagyta a páholyt.~ ~Ez jó jel volt az ifjú óriásoknak.
 44    I,    VII|    nyolcvanezer frankból, mire nézve jó eleve megkérte hajdani gazdáját,
 45    I,    VII|           vinni. Úgy nevettem egypár jó fiút közülünk, úgy hiszem
 46    I,    VII|             az alispánfi, kinek igen jó szokása volt másnak rossz
 47    I,    VII|            ezt a fogadást olyan igen jó tréfának találják. Azonban
 48    I,    VII|        elkezdett fütyölni.~ ~Ez igen jó felelet, mikor az ember
 49    I,    VII|    bárányokat most nyírják, ilyenkor jó gazdasszonynak otthon kell
 50    I,    VII|       zavarba kérdésére.~ ~Azonban a jó nagymamának azon kedves
 51    I,    VII|        beszélnek előtte, illessen az jó barátot, asszonyt vagy hazát;
 52    I,    VII|           belőle emberbarát, hazafi, jó férj, egyszóval boldog ember.
 53    I,   VIII|             s kívángatnak szerencsés jó reggelt Varju András uramnak;
 54    I,   VIII|        záratván.~ ~– Ejnye öcsém, be jó prókátor lett vohla belőled,
 55    I,   VIII|               feddőzék a bíró. – Nem jó az a hányavetiség, Márton;
 56    I,   VIII|           szánt két ökör.~ ~– Ez nem jó leszen így – monda büszkére
 57    I,   VIII|           pünkösdi királynak nemcsak jó futónak, hanem jó ivónak
 58    I,   VIII|            nemcsak jó futónak, hanem jó ivónak is kellett lenni;
 59    I,   VIII|             hogy a ma esteli ivásnál jó előkészülettel lehessen.~ ~–
 60    I,   VIII|      farsangoltak veled. Én ezt igen jó tréfának találom; nem tudom,
 61    I,   VIII|          Ehhez, mint tudva van, igen jó öblös és gyakorlott torok
 62    I,   VIII|           bírjuk részletezni.~ ~Igen jó mulatságnak tartják ezt,
 63    I,   VIII|             ismerték már a szokását, jó volt ilyenkor előle futni
 64    I,   VIII|      beleszerethet a fiúba, s milyen jó tréfa lesz akkor a vőlegényt
 65    I,     IX|           feltalálói, hanem egyúttal jó hazafiak is, mert hiszen
 66    I,     IX|           volt.~ ~Földmívelőnek elég jó volt a paraszt, a gazdálkodás
 67    I,     IX| magyarázatokkal szolgálni:~ ~– Hát a jó fiú szerelmes ajánlatokat
 68    I,     IX|          Majd éljenezzünk neki! Csak jó nagyokat kiáltsatok!~ ~E
 69    I,      X|              nem lehet tisztességes, jó hírben álló ember leányával,
 70    I,      X|      csókolni, mely eléggé mutatja a jó leányok önfeláldozását,
 71    I,      X|           ily drága öltönyöket?”~ ~A jó asszonyság azonban tökéletesen
 72    I,      X|        szeret, mit óhajt.~ ~– Milyen jó leányok ezek az én leányaim! –
 73    I,      X|            Az embernek mindig vannak jó barátai, kik mindenről tudósítják,
 74    I,      X|             cibálták, nem volt ilyen jó ember, ilyen kegyes apa
 75    I,      X|       számtalan orvosságos üveg.~ ~A jó apa szíve elfacsarodott
 76    I,      X|             Foglaljon helyet, kedves jó rokonom. Óh, milyen szerencse,
 77    I,      X|              hozzá.~ ~Mayer úr olyan jó ember volt, hogy mikor ilyen
 78    I,      X|           fogok törekedni, hogy őt a jó erkölcsben megőrizhessem,
 79    I,      X|          többé semmi gondja. Engemet jó szándokomban megsegít az
 80    I,      X|           kiöntse.~ ~Volt három régi jó ismerőse még azon időkből,
 81    I,      X|            az urat megfosztani, amit jó drágáért eladhat, amit már
 82    I,      X|             úrnak, ha még hajlandó a jó tanácsot bevenni – folytatá
 83    I,     XI|     lemondásnál? Szívébe edzve van a jó iránti érzés, s egy illetlen
 84    I,     XI|             hogy az emberi szívben a jó és rossz indulat egy bölcsőben
 85    I,     XI|        honatyáink terjesztették is a jó erkölcsöt, amerre csak lehetett.~ ~
 86    I,     XI|         gyönyörűen énekel? – monda a jó asszony büszkén.~ ~– Angyalhoz
 87    I,     XI|            nagyon sokat tartanának a jó erkölcsre.~ ~Már erre a
 88    I,    XII|         azelőtt meg nem fordult.~ ~A jó öregek abban fáradoztak,
 89    I,    XII|         Kárpáthy, Kárpáthy…”~ ~– Ah, jó napot! – szólt az érkezett
 90    I,    XII|           sőt ennek legengedelmesebb jó barátja támadt belőle.~ ~
 91    I,    XII|              nincsen jelen, s minden jó és balszerencse, bukás vagy
 92    I,    XII|             melyből kitetszett, hogy jó magaviselethez van szoktatva –,
 93    I,    XII|             mindenki előtt, ki magát jó hazafinak s felvilágosult,
 94    I,    XII|     értekezés alatt Abellino elővevé jó vontcsövű peckes (Schneller * )
 95    I,   XIII|         hordta számadással.~ ~– Úgy, jó hogy eszembe juttatod. Hát
 96    I,   XIII|   fiskálisért! Mondja meg neki, hogy jó tollat is hozzon magával,
 97    I,   XIII|           meg fog fordulni. Várt egy jó félórát, akkor visszafordult
 98    I,   XIII|              reménylem, hogy ezentúl jó atyafiak maradunk.”~ ~Az
 99    I,   XIII|             ember lelki épületére.~ ~Jó lett volna elszökni valamerre,
100    I,   XIII|             nem értik a szót.~ ~Az a jó szokás volt Jancsi úr névnapján,
101    I,   XIII|              s rábízta Marcira, hogy jó gondját viselje a feleségének.~ ~–
102    I,   XIII|             az öregurat? – dörmögé a jó társaság –, hogy olyan erkölcsös
103    I,   XIII|              inszurrekció * óta; még jó, hogy azt nem mondta, hogy
104    I,   XIII|       bocsánatot fog kérni, s azután jó rokonok leszünk, s én nyugalommal
105    I,   XIII|               Látja kend, hogy mégis jó szíve van kendnek.~ ~– Biz
106    I,   XIII|        percre a vendégsereget, ki-ki jó appetitust * kívánt a szomszédjának,
107    I,   XIII|           tovább vihetni.~ ~Abellino jó előjelenségnek vevé a tiszttartók
108    I,   XIII|         Kárpáthy János mellett annyi jó barát, hivatalnok, cseléd
109    I,   XIII|                   Mindazon vendégek, jó barátok, alattvalók, kik
110    I,     Sz|          szerzetes~ ~bon Dieu – (te) jó isten, jóságos isten~ ~bonhomme –
111    I,     Sz|           jóságos isten~ ~bonhomme – jó (pofa) ember; tréfás, kedélyes
112    I,     Sz|          kedélyes ember~ ~bon jour – jó napot~ ~bonmot – szellemes
113    I,     Sz|    szinyetátye – sînătate, egészség, jó egészséget~ ~szuplikáns –
114   II,    XIV|             engedjem elkárhozni ott! Jó lesz neked akkor, majd ha
115   II,    XIV|             egy ön előtt nem egészen jó hangzású nevet mondjak ki:
116   II,    XIV|              én is vigyázok.~ ~– Ön, jó uram, felét sem ismeri azon
117   II,    XIV|         úröccsének.~ ~– Megbocsásson jó barátom, én nem szoktam
118   II,    XIV|              Engem hosszú éveken át „jó bolond” címmel ismert a
119   II,    XIV|              nem szokott.~ ~Hirtelen jó gondolata jött. Úgy van,
120   II,    XIV|         Sokáig kellene akkor élnünk, jó uram, hogy azt megérjük.~ ~–
121   II,    XIV|    hidegségével védi magát?~ ~A terv jó volt fogalmazva.~ ~Boltay
122   II,    XIV|       szokott ábrándozni.~ ~– Milyen jó gazdasszony vált belőled.
123   II,    XIV|       valakit, aki hozzád illik.~ ~– Jó lesz biz az, Boltay bácsi,
124   II,    XIV|         elhagyjam.~ ~– Mégis, mégis, jó leányom. Ez gyámapai kötelességem,
125   II,    XIV|           Fanny csintalanul odaült a jó öreg ölébe.~ ~– Lássa Boltay
126   II,    XIV|               nevete a mester; még a jó Teréz is nevetett, pedig
127   II,    XIV|       összecsókolák mind a ketten, s jó éjt kívánva egymásnak, ki-ki
128   II,    XIV|             mi ott a rossz, mi ott a jó, mi az ösztön, mi ott az
129   II,    XIV|              onnan.~ ~Mit mondanának jó rokonai, Boltay, Teréz?
130   II,    XIV|               Okoskodjál, okoskodjál jó hajadon. Fogva vagy már.~ ~
131   II,    XIV|         napfáklyát, * az fog vezetni jó és rossz világokon keresztül,
132   II,    XIV|             ház. Álmodjatok! Az álom jó tanácsot ad.~ ~Te lásd magadat
133   II,    XIV|            másik a másikban. Az álom jó tanácsot ad.~ ~Másnap reggel
134   II,     XV|          utána megyek lelkem szegény jó uramnak, akit ezek a rossz
135   II,     XV|           lelkem Fanny lányomnak egy jó szavát hallhatnám. Nem lehet
136   II,     XV|            szemei előtt, hogy minden jó bő és meleg legyen, s hogy
137   II,     XV|              megerőtetésébe került a jó asszonyságnak.~ ~Boltay
138   II,     XV|             megölik, sem térdel.~ ~A jó kézműves még a nemzeti büszkeséget
139   II,     XV|           mulattatni, hanem bírt egy jó tulajdonsággal: ha valakinek
140   II,     XV|            annyira belebonyolódott a jó asszonyság, hogy önmagával
141   II,     XV|              siettek rendbe hozni. A jó asszonyság csak azon könyörgött,
142   II,     XV|           nálánál, mellesleg mondva, jó húsz évvel fiatalabb lehetett),
143   II,     XV|          volt az fedve, elsimítva. A jó anya örült, hogy gyermekével
144   II,     XV|          elpirul.~ ~– Óh, óh, lelkem jó leányom, édes szép leányom
145   II,     XV|           kicsit szigorúak ugyan, de jó, becsületes emberek. Milyen
146   II,     XV|          leánya nem fázik. És azután jó hosszú ideig elhallgatott.
147   II,     XV|             ilyen-é? Csitt. Hallgasd jó leány, mit beszél tovább
148   II,     XV|             mondana is, nem volna az jó; az alacsony sorsbul származott
149   II,     XV|             Erre azt mondta, hogy no jó, ha én nem bízom az ő becsületszavában,
150   II,     XV|          adta, mint az én Fánim…~ ~– Jó éjszakát, alunni akarok –
151   II,     XV|            nemcsak ábrándképeket, de jó ötleteket is ad. Ilyenkor
152   II,     XV|          Ezért mondják, hogy az álom jó tanácsot ad. S midőn reggel
153   II,     XV|              szalonnázott, elgyűrvén jó darab füstölt paprikás szalonnát,
154   II,     XV|             gyámjaira nincs.~ ~Fanny jó reggelt kívánt anyjának,
155   II,     XV|                 Az öreg úr belépett, jó reggelt kívánt, s kérdezé,
156   II,     XV|            mester csendes hajtásával jó négy óra járás.~ ~Fanny
157   II,     XV|            levél van eldugva.~ ~Igen jó.~ ~Fanny előkeresé a levelet.
158   II,     XV|            Annál jobb. Az előadás is jó leend.~ ~Fanny visszabocsátá
159   II,     XV|              Így kicsinálva kegyesen jó szándékát, be is érkezék
160   II,     XV|          átöltözni.~ ~– Hopp! ez nem jó jel! – Abellino sietett
161   II,     XV|            ki afölött, hogy őt ilyen jó egészségben tisztelheti.~ ~
162   II,    XVI|              testalkata volt.~ ~– No jó. Abellino le fogja tenni
163   II,    XVI|              híre kissé elcsendesül, jó lesz kiszellőztetni magát
164   II,   XVII|            Hát majd egyszer a télen, jó Boltay – folytatá Kárpáthy. –
165   II,   XVII|         állatokat.~ ~– No de kegyed, jó Teréz, csak óhajtani fogja
166   II,   XVII|           iparkodott írni, szeretet, jó szív látszott minden sorban,
167   II,   XVII|          Kiss Miskát, a szilaj kedvű jó fiút, ki mindennap négy
168   II,   XVII|              gőzkörhöz * nem szokott jó fiúk, s reszkettek azon
169   II,   XVII|              Ahhoz ló kell, mégpedig jó ló. Tehát az agarászat mozdítja
170   II,   XVII|         erszény kívántatnak; egy-egy jó agár öt-hatszáz p. forinton *
171   II,   XVII|         annyi fogékonyság van minden jó iránt, hogy nagy és nemes
172   II,   XVII|           azon gondolat, hogy milyen jó volna meghalni.~ ~ ~ ~
173   II,  XVIII|              kiket többé nem a nábob jó bora és rossz tréfái, ripőkjei
174   II,  XVIII|       kergetni mind igen alkalmas és jó; meg egy másik csoport léhűtő,
175   II,  XVIII|           nincs legalább egy nő, egy jó barátnő közel, kit lelkébe
176   II,  XVIII|             átfogta karjaival, ami a jó öregurat a lehető legnagyobb
177   II,  XVIII|           Hát mit hozott nekem, édes jó Varga bácsi? – kérdé mosolyogva
178   II,  XVIII|             hidegségre méltóknak?”~ ~Jó Varga uram sem volt ilyen
179   II,  XVIII|      elmondania.~ ~Fanny észrevevé a jó öreg zavarát, s buzdító
180   II,  XVIII|           Miért volt ön hozzám olyan jó, olyan kedves?~ ~E szavak
181   II,  XVIII|            megerősödve érzé szívét a jó öreg, s még egyet bátran
182   II,  XVIII|              nem ilyen szép, de igen jó volt, nagyon jó. Meghalt
183   II,  XVIII|              de igen jó volt, nagyon jó. Meghalt régen, fiatalon.
184   II,  XVIII|        személyeikben minden elismert jó tulajdonságaik mellett sem
185   II,  XVIII|             sorozni, kiknek elismert jó tulajdonságait nem találja
186   II,  XVIII|               Milyen e nő? – kérdé a jó öregtől.~ ~– Valóban nagy
187   II,  XVIII|       kenyeret, ruhát, orvosságot és jó szót osztva közöttük; nemcsak
188   II,  XVIII|           milyen gazdag volnék most, jó parti! (értsd: János úr
189   II,  XVIII|       nevettek a tréfán. János úrtól jó néven kellett venni az ilyesmit,
190   II,  XVIII|             hárman: Rudolf nem azért jó férj, mert neje megérdemli,
191   II,  XVIII|           Flóra! Kivált olyan derék, jó szelíd anyát, mint néhai
192   II,  XVIII|             egyikét azoknak, kik sok jó tulajdonságaik mellett éppen
193   II,  XVIII|            el hozzá, adjunk neki egy jó szót, egy buzdítást, tegyünk
194   II,  XVIII|          egymással, mintha régi-régi jó ismerősök volnának.~ ~–
195   II,  XVIII|          állhatta meg, hogy ezt igen jó gondolatnak ne találja,
196   II,  XVIII|              Marion kisasszony. – No jó. Fiatal hölgyeknél hamar
197   II,  XVIII|              Reménylem, hogy húgomat jó gondviselés alatt hagyom,
198   II,  XVIII|         nemigen mozdítják elő egy nő jó hírnevét.~ ~Adieu, adieu.
199   II,    XIX|               Tartottunk volna, de a jó öreg abban alkudott meg
200   II,    XIX|         olyanokat talált, kiknek sok jó tulajdonságaikból csupáncsak
201   II,    XIX|             továbbadni, ismerőseinél jó hírét aláásni, árulkodni,
202   II,    XIX|          tartani, hanem az rád nézve jó.~ ~– Kicsoda is ez? – szólt
203   II,    XIX|              Sárosdy főispán. Derék, jó érzelmű ember, de rettenetes
204   II,    XIX|        viselni, de szerencsére szíve jó, s a jó szívhez vannak kulcsaink.
205   II,    XIX|            szerencsére szíve jó, s a jó szívhez vannak kulcsaink.
206   II,    XIX|            közé számítá, akikben sem jó, sem rossz tulajdon nincs,
207   II,    XIX|         szóljuk meg a hölgyeket.~ ~– Jó lesz, szóljuk meg a hölgyeket.~ ~–
208   II,    XIX|  előszeretetből írta ide a magasra a jó szomszéd? Talán inkább előfélelemből.
209   II,    XIX|           Vigyázz amellett, nehogy a jó szomszéd minden elájulásnál
210   II,    XIX|             asszonyság. Mégis milyen jó ez a kis emberszólás, enélkül
211   II,    XIX|                Nohát kedves anyókám, jó öregem, kit ismerjünk még
212   II,     XX|         abból eszünk!”~ ~Ilyen módon jó hangulatba hozva, felkelt
213   II,     XX|              E rendre igazítás ismét jó kedélyre hangolá a társulatot,
214   II,     XX|            egész országban.~ ~Ez egy jó naiv tréfa volt, mely nem
215   II,     XX|          éljeneket ne kiáltson rá; a jó annál jobb, mentül többször
216   II,     XX|            megérkezik Rudolf, milyen jó kedve lesz azontúl Flórának!
217   II,    XXI|          Miért ne? Nem tartasz engem jó lovasnak?~ ~– Én elhiszem,
218   II,    XXI|                A legjámborabb. Talán jó volna mégis, ha utána mennék.~ ~–
219   II,    XXI|            fürdések után ismert mint jó mély és széles vizet. Jó
220   II,    XXI|             jó mély és széles vizet. Jó volna most, ha ez a víz
221   II,   XXII|             midőn amaz oly szép, oly jó, és olyan eszes? Csupáncsak
222   II,   XXII|             új nap!”~ ~Hát a férj, a jó öreg?~ ~Kárpáthy csak most
223   II,   XXII|     búcsúzási jelenettel felizgatni; jó lesz, ha ön tudósítja eltávozásomról.~ ~
224   II,   XXII|         foglalkozott ez idő alatt. A jó rokon rövid időn búcsút
225   II,  XXIII|     Impertinensek ezek a kiváltságos jó barátok!” – mormogja magában
226   II,  XXIII|           ennyi is elég.~ ~– Ez mind jó. Hanem a többek között mit
227   II,  XXIII|      becsülöm a banditáét.~ ~– Az is jó. Tudniillik, hogy jó tőled
228   II,  XXIII|              is jó. Tudniillik, hogy jó tőled a gondolat; de nem
229   II,  XXIII|            az ember alig ismerne rá; jó életrendet tart, tán ügyes
230   II,   XXIV|         férfi fejébe vette azt, hogy jó férj fog lenni, akkor kötelességévé
231   II,   XXIV|           egy kevéssé fecsegünk?~ ~– Jó hallgató vagyok.~ ~– E napokban
232   II,   XXIV|       élceket, ez rossz élc volt. De jó élceket is hiába mondanál,
233   II,   XXIV|              soká tart a beszéd. No, jó éjszakát kedves Rudolf.
234   II,   XXIV|            álló asszony.~ ~– Rudolf. jó Rudolf. Miért bántod ezt
235   II,    XXV|           veled! Kívánjunk egymásnak jó éjt!~ ~Rudolf elbámult.~ ~–
236   II,    XXV|       engesztelhetlen mosollyal.~ ~– Jó. Vége lesz, mire visszajövök.
237   II,    XXV|          barátnéd elé – sürgetőzék a jó öreg.~ ~Fanny ijedten, tétova
238   II,    XXV|            Mit izent Fanny?~ ~– Légy jó e nőhöz, mert e nő nagyon,
239   II,   XXVI|              de üres vonások.~ ~– Ah jó estvét Béla, jó estvét! –
240   II,   XXVI|                   Ah jó estvét Béla, jó estvét! – rikácsol felé
241   II,   XXVI|              mit csinál az én kedves jó öregem?~ ~– Hiszen éppen
242   II,   XXVI|              alkalmasint ez hát az a jó hír, amiért gratulálni kellett. –
243   II,   XXVI|        gratulálni kellett. – Valóban jó hír. Talán meg is hal ez
244   II,  XXVII|       elmondhassa: „Ezeknek neveit a jó öreg Kárpáthy Jánostól hallottam
245   II,  XXVII|   visszavitték anyjához, mely után a jó úr nem tehetett egyebet,
246   II,  XXVII|            Teréz, a másik Flóra.~ ~A jó öreg nagynéne összekulcsolt
247   II,  XXVII|          bánatos tekintettel.~ ~És a jó öreg nábob térdre hull az
248   II, XXVIII|              nem maradok ki.~ ~– Nem jó volna, ha elkísérném az
249   II, XXVIII|            járni.~ ~– Nem szükséges, jó barátom. Nem félek én.~ ~
250   II, XXVIII|              gyermeteg örömmel, minő jó gazdasszony fog ő lenni
251   II, XXVIII|              Köszönöm, uram. Ön igen jó hozzám. De még ez órában
252   II, XXVIII|         tudta, miért oly nyájas, oly jó őhozzá e magas úr.~ ~A szán
253   II,   XXIX|         rendült össze.~ ~– Öreg, nem jó helyen járunk. Eltévedtél
254   II,   XXIX|            meghalni, ami szép és ami jó, csak mi élünk sokáig –
255   II,   XXIX|             A negyedik Kiss Miska. A jó fiú elhagyta a fényes szalonokat,
256   II,   XXIX|             miért.~ ~– Édes barátim, jó feleim! – kezdé a nábob,
257   II,   XXIX|          annak jövedelméből szegény, jó erkölcsű leányok házasíttassanak
258   II,   XXIX|              elgondolom, hogy milyen jó lesz, ha nem kell kiszállni
259   II,   XXIX|          Eszes, becsületes, szilárd, jó polgár, jó hazafi legyen,
260   II,   XXIX|      becsületes, szilárd, jó polgár, jó hazafi legyen, s nemessége
261   II,   XXIX|          akarom őt adni, ahol minden jó indulat erénnyé válhatik
262   II,   XXIX|          gróf Szentirmay Rudolf.~ ~A jó öreg szívesen nyújtá e szavaknál
263   II,   XXIX|               Boldog gyermek! Milyen jó atyát, milyen jó anyát hagyunk
264   II,   XXIX|              Milyen jó atyát, milyen jó anyát hagyunk neki örökségül!~ ~
265   II,   XXIX|          hagyunk neki örökségül!~ ~A jó öreg sokáig nem bírt szóhoz
266   II,   XXIX|             Második Kiss Miska, ő is jó emberem, ki mindig szeretett;
267   II,   XXIX|             nem hagyhatnék. Harmadik jó barátom Varga Péter, jószágigazgatóm…~ ~–
268   II,    XXX|            anyát nyer helyettök.~ ~A jó öreg nábobot elbúcsúztatá
269   II,   XXXI|         jutott családhoz!~ ~Ez olyan jó tréfa volt, hogy az emancipált
270   II,   XXXI|             stb….~ ~Rudolf megérté a jó asszonyság kívánatát, s
271   II,   XXXI|         bocsátá őt többé vissza, s a jó polgárnőnek sohasem volt
272   II,   XXXI|         sétál, sietett le hozzá.~ ~– Jó estét, jó estét, kedves
273   II,   XXXI|              le hozzá.~ ~– Jó estét, jó estét, kedves grófném! Másodmagával?
274   II,    Meg|             volt, s én nem tartottam jó ízlésnek élő személyeket