Kötet, Fezejet

  1    I,     II|            hahaha! Ez jól volt mondva, ön megfelelt nekem! – kacagott
  2    I,     II|           annál is jobb újság az, hogy ön nálam van.~ ~– Ah, monsieur
  3    I,     II|                 Ah, monsieur Griffard, ön mindig olyan udvarias –
  4    I,     II|               nem borzolta-e fel –, ha ön csak ilyen jó újságot tud
  5    I,     II|                 Például?~ ~– Például – ön tudja, hogy én bizonyos
  6    I,     II|         játszadozott.~ ~– Azt is fogja ön talán tudni, hogy ez ázsiai
  7    I,     II|          mulattató dolgok ezek, amiket ön nekem beszél – szólt felkacagva
  8    I,     II|                meresztett.~ ~– Mit tud ön?~ ~– Azt tudom, hogy e gonosz
  9    I,     II|               fogok.~ ~– Csak maradjon ön csendesen – csillapító őt
 10    I,     II|               Mindenki azt hiszi, amit ön mond. Csupán nekem kell
 11    I,     II|           önnek érzékeny körülményeit, ön egészen mást beszélhet a
 12    I,     II|             bankár homlokát megütve. – Ön kevésbé bánná, ha az egész
 13    I,     II|             magam nem. Ez természetes; ön azon szándékkal jött hozzám,
 14    I,     II|                tréfa.~ ~– Hm, tapintsa ön üteremet – szólt tréfálva –,
 15    I,     II|           emésztett adósság miatt.~ ~– Ön jobban tudja. Adjon be hitelezőimnek
 16    I,     II|                levágtam.~ ~– S mit fog ön tenni, ha mégis kérni fogják?~ ~–
 17    I,     II|         magamat.~ ~– Ah, azt nem teszi ön. Mit mondana a világ, hogy
 18    I,     II|               nyájas, szelíd hangon, s ön éppen nem ijedne meg azon
 19    I,     II|             karját a bankár kezéből. – Ön mégiscsak uzsorás.~ ~A bankár
 20    I,     II|       kockáztatott vállalat a világon; ön elébb meghalhat, mint rokona,
 21    I,     II|               szóra a bankár felé.~ ~– Ön tréfál?~ ~– Legkevésbé sem.
 22    I,     II|            sokat adok és sokat veszek. Ön e pillanatban semmivel sincs
 23    I,     II|              komolyan véve a dolgot –, ön ad nekem egy milliót, én
 24    I,     II|            nagybátyám meghal.~ ~– S ha ön nagybátyjának életfonala
 25    I,     II|        hosszabb találna lenni, mint az ön kezében az egy millió?~ ~–
 26    I,     II|              egy millió?~ ~– Akkor fog ön adni egy másodikat és így
 27    I,     II|            Pénzét igen jó helyre teszi ön, mert a magyar nemes vagyonának
 28    I,     II|                    S teljesen bizonyos ön arról, hogy a törvényes
 29    I,     II|               törvényes örökös egyedül ön lehet?~ ~– Senki más nincs,
 30    I,     II|              Abellino felkacagott.~ ~– Ön nagybátyámat valami szeretetre
 31    I,     II|             egy esztendőnél. Megbocsát ön, hogy így beszélek kedves
 32    I,     II|              magamat biztosítani, hogy ön sokáig éljen.~ ~– Természetesen,
 33    I,     II|        megszüntetné.~ ~– És az?~ ~– Ha ön megházasodnék.~ ~– Parbleu!
 34    I,     II|             fegyvert.~ ~– Monseigneur! Ön úgy szól, ahogy a vaudeville-ekben *
 35    I,     II|             nyúlik, amennyire akarjuk. Ön egy elegáns hölgyet megtisztelne
 36    I,     II|             Kárpáthy-család, s azontúl ön fel lenne oldva terhes fogadása
 37    I,     II|                 csak kétszer akkora! – ön úgy ellehet benne, hogy
 38    I,     II|              egészségét. Vannak, tudja ön, olyan jó nehéz pástétomok,
 39    I,     II|           Nincs mit tenni egyéb. Addig ön lesz kénytelen bankárom
 40    I,     II|           tizenkét óra után elküldheti ön hozzám jegyzőjét, kész iratokkal,
 41    I,    III|          Jacques Rousseau munkáit?~ ~– Ön Rousseau sírját szokta látogatni?~ ~–
 42    I,    III|                    Miért nem iparkodik ön saját établissement-hoz *
 43    I,    III|             szó osztogatásában. – Lesz ön szíves bennünket útba igazítani.
 44    I,    III|            szigetére szándékoznak?~ ~– Ön csodálkozni látszik.~ ~–
 45    I,     IV|            rajta. – Fi donc! Ne mondja ön tovább, ez engem alterál, *
 46    I,     IV|             felelt gonoszul Debry.~ ~– Ön tréfál – szólt közbe István –,
 47    I,     IV|           hallotta-e, vagy sem. Ismeri ön ugyebár azt a kedves kis
 48    I,     IV|           tartozni. – „Mindennel, amit ön kíván” – felele a derék
 49    I,     IV|         fickóra – Monsieur, mint nevez ön pénznek? Hiszi, hogy én
 50    I,     IV|            kutyájának az árát? Mit kér ön érte? – Az ember azt felelé,
 51    I,     IV|            rendező Abellino –, siessen ön monsieur Oignont * felkeresni
 52    I,     IV|               kell ápolnia. Ah madame! Ön velünk dacol? Megállj, majd
 53    I,     IV|               tréfásan monda:~ ~– Lesz ön szíves gomblyukamat elereszteni,
 54    I,      V|       meggyógyul, s mint szeretném, ha ön ma hirtelen megbetegednék.~ ~–
 55    I,      V|           megbetegednék.~ ~– Jeanette, ön nekem rosszat kíván.~ ~–
 56    I,      V|          óhajtaná most?~ ~– Ah madame, ön talán még nem tudja, hogy
 57    I,      V|                hányni.~ ~– S azt hiszi ön Jeanette, hogy az nekem
 58    I,      V|               művésznő.~ ~– Nagy, ahol ön nincs. Én istenem, minő
 59    I,      V|              Jeanette.~ ~– Óh, madame, ön nem tudja, mi van ön ellen
 60    I,      V|           madame, ön nem tudja, mi van ön ellen készülőben. A városban
 61    I,      V|            madame, ha lehet, ne lépjen ön fel ma, ne lépjen fel soha
 62    I,      V|              amit hittem. Elolvashatja ön.~ ~– Névtelen levél? Ki
 63    I,      V|            férfi adta kezembe; olvassa ön, madame, olvassa úgy, hogy
 64    I,      V|                 most is forrón éreznek ön iránt, s ez érzelmöket a
 65    I,      V|              bizonyítani. Azért lépjen ön oly bátorsággal a közönség
 66    I,      V|              őt szeretik. Megbocsásson ön kuszált soraimért; én, ki
 67    I,     VI|   szembejövőtül megkérdezze: Nem látta ön monsieur * Kárpáthyt? Nem
 68    I,     VI|        monsieur * Kárpáthyt? Nem látta ön az én barátomat, Iván herceget?
 69    I,     VI|               Iván herceget? Nem látta ön monsieur Fennimort? – Utoljára
 70    I,     VI|           csitítani.~ ~– Oda ne menjen ön uram, mert ezek valami részeg
 71    I,     VI|          működnek.~ ~– Jól van Oignon, ön gyáva fickó, s ez önnek
 72    I,     VI|               tehetni, most takarodjék ön, és küldjön maga helyett
 73    I,     VI|      oignonokat.~ ~– Ah uram, gondolja ön, hogy lesz valakinek bátorsága
 74    I,     VI|            istenért, azt ne cselekedje ön uram; akkor inkább még egy
 75    I,     VI|            veszéllyel.~ ~– Tehát lássa ön, hogy helyrehozza a kudarcot,
 76    I,    VII|              szörnyűködének kísérői. – Ön tán nem akarja maga odahajtani
 77    I,    VII|               arra a veszélyre, hogyha ön elhagyja, ott vész? Hein? * ~–
 78    I,    VII|               hogy megmondhassa neki: „Ön derék férfi!”~ ~Miként előre
 79    I,    VII|       megkapta-e a csókot?~ ~– Hagyjon ön beszélni, monsieur * – szólt
 80    I,    VII|             Fogadjunk, uram, hogy amit ön mondott, az nem igaz… –
 81    I,    VII|            magaviseletén.~ ~– Fogadjon ön – szólt Rudolf, merően Kárpáthy
 82    I,    VII|               fogadás. Ismertessen meg ön a módjával. Az idő nagy
 83    I,    VII|                ez a harmadik; és akkor ön kötelezve van magát tetszése
 84    I,    VII|        szertartás szerint, de hiheti-e ön, hogy ez neki sikerülni
 85    I,    VII|              irántok.~ ~– Ejh, hagyjon ön nekem ilyen faggatásokkal
 86    I,    VII|               Én is sokat gondolkoztam ön felől – viszonza Rudolf,
 87    I,    VII|              az őrüléshez.~ ~– Tudja-e ön, mit gondoltam akkor, midőn
 88    I,    VII|                bízta?~ ~– Gondolkozott ön rólam akkor?~ ~– Azt gondolám,
 89    I,    VII|              nem marad hátra más, mint ön, ekkor ahelyett, hogy önt
 90    I,    VII|            fogva, hogy menjek oda.~ ~– Ön bement, s egy bölcsőjében
 91    I,    VII|              bejövőknek szentelné.~ ~– Ön rossz ember – szólt tréfás
 92    I,    VII|                az illő kíváncsiságról? Ön rossz ember, ön mindig akkor
 93    I,    VII|        kíváncsiságról? Ön rossz ember, ön mindig akkor távozik el
 94    I,    VII|                érdekes lesz járni.~ ~– Ön ismét csalódik, mi tiszteljük
 95    I,    VII|       elkívánja tőlünk. Vagy azt hiszi ön, hogy nem sikerülend kört
 96    I,    VII|               megfogva a gróf kezét. – Ön méltatlanságot követ el
 97    I,    VII|               ember. Lássa Rudolf – és ön még nincs harminc esztendős.~ ~
 98    I,    VII|           melyben lakott. Tán hallotta ön valaha e nevet: „Chataquéla”?~ ~
 99    I,    VII|               ce! ecco ce! * Megálljon ön hát. Ime egy fogadás, melyet
100    I,    VII|              vesztett el! Nem hallotta ön még, hogy Chataquéla meghalt?
101    I,    VII|                magát férje után. Tehát ön megnyeré a fogadást. De
102    I,    VII|            megnyeré a fogadást. De nem ön után égette meg, tehát Abellino
103    I,      X|              jelent? Azt jelenti, hogy ön egy hígvelejű, ostoba ember,
104    I,      X|              veszi észre, hogy viseli. Ön egy bamba. Az egész világ
105    I,      X|             egész világ tudja, hogy az ön leánya egy gazdag főúrnak
106    I,      X|          gazdag főúrnak a szeretője, s ön nemcsak hogy nem átall vele
107    I,      X|               elvetemedettnek tartani. Ön engem bolonddá vélt tenni,
108    I,      X|             forint havidíjból, amit az ön leánya kap, százakat adni
109    I,      X|               Az nem igaz. Megtudhatja ön magától az igazgatótól,
110    I,      X|                felelni.~ ~– De mit néz ön maga elé, mint egy bornyú
111    I,      X|         bérkocsin, hintóban ülni, csak ön maga az az ostoba, ki nem
112    I,      X|            lámpást, amit mindenki lát; ön egy otromba, rászedett filkó,
113    I,      X|                egymást, azon idő alatt ön meglehetősen messze eltávozott
114    I,      X|            bátorságom azt elmondani. – Ön négy leányának egymás után
115    I,      X|                szemrehányásul mondtam. Ön ura saját tetteinek. Most
116    I,      X|        színházi jelenéseket idézni elő ön házánál; nem akarok önnek
117    I,      X|                  mert azon esetben, ha ön netalán ez ajánlatomat visszautasítaná,
118    I,      X|        kérdezőnek:~ ~– Sohase civódjék ön, édes barátom, testvérével
119    I,      X|             végigbeszélni.~ ~– Mit? Az ön háza! Akkor az ön háza tisztességes
120    I,      X|              Mit? Az ön háza! Akkor az ön háza tisztességes ház volt,
121    I,      X|                ház volt, most pedig az ön háza Sodoma és Gomorrha, *
122    I,      X|              áll a világ bolondjainak; ön mind a négy leányát eljegyzette
123    I,      X|          minden tiszta lelkű embernek; ön megrontója a városi fiatalságnak,
124    I,     XI|               vegye tőlem rossz néven, ön úgy látszik, ismeri az éneklő
125    I,     XI|             őrajta.~ ~– Ah, asszonyom, ön engemet egészen boldoggá
126    I,     XI|           meggyőződtem afelől, hogy az ön védence tökéletesen méltó
127    I,    XII| leereszkedéssel, a mestert meglátva. – Ön az, Boltay mester? Ah, derék
128    I,    XII|              polgári kiállítást, tudja ön, polgári ízlésben. Megmondom,
129    I,    XII|           veszek nőül; ne csodálkozzék ön rajta, én polgárleányt veszek
130    I,    XII|               megszólítá.~ ~– Vigye el ön uram a pénzét, és írja alá
131    I,    XII|               szélét.~ ~– Tehát hallja ön, édesem, Barna Sándor úr… (
132    I,    XII|               tisztelve) ezen levél az ön mesterének szól…~ ~– Bátran
133    I,    XII|       elintézhetni.~ ~– No tehát fogja ön ezen levelet – szólt mennydörgő
134    I,    XII|       elolvashassa.~ ~– Mit cselekszik ön? – kiálta rá egyszerre mind
135    I,    XII|               olyan követelés, amilyet ön gondol! Ez magánügy, személyes
136    I,    XII|          magánügy, személyes ügy, amit ön nem ért.~ ~Sándor ezalatt
137    I,    XII|            uraim.~ ~– Micsoda? Mit ért ön ez alatt?~ ~– Engem Boltay
138    I,    XII|                 Rárivallt:~ ~– Olvasta ön, mi van azon levélben?~ ~–
139    I,    XII|                   No, és mi jogon akar ön egy más valaki ellen intézett
140    I,    XII|        nemesemberek között.~ ~– Hallja ön, Barna Sándor – szólt Konrád –,
141    I,    XII|          Sándor – szólt Konrád –, amit ön ajánl, csak nemesemberek
142    I,    XII|              szájába kiáltott.~ ~– Tud ön víni?~ ~– Voltam Waterloo
143    I,    XII|               Tehát csakugyan meg akar ön verekedni mestere helyett?
144    I,    XII|             verekedni mestere helyett? Ön nekem valami hetvenkedő,
145    I,    XII|       cimborának látszik. Gondolja meg ön, hogy a párbaj nem háború,
146    I,    XII|        magaviselethez van szoktatva –, ön dolgozott Gaudcheux úr atelier-jében *
147    I,    XII|                  E levél így szólt:~ ~„Ön derék férfi; ön igen helyesen
148    I,    XII|              szólt:~ ~„Ön derék férfi; ön igen helyesen cselekvék.
149    I,    XII|                segítségünket elfogadja ön, hajdani ismeretségűnknél
150    I,    XII|        csontfűrészt miért nem hozta el ön? Ön gondatlan ember, barátom.
151    I,    XII|    csontfűrészt miért nem hozta el ön? Ön gondatlan ember, barátom.
152    I,    XII|              az utóbbihoz.~ ~– Meg van ön sebesülve?~ ~– Semmi, semmi! –
153    I,    XII|          ordíta az előrohanó Konrád. – Ön egy veszett bolond, ön engemet
154    I,    XII|                 Ön egy veszett bolond, ön engemet lőtt meg ellenfele
155   II,    XIV|                kell kezdenem, hogy egy ön előtt nem egészen jó hangzású
156   II,    XIV|              hordozza magában, hogy az ön gyámleányát elcsábítsa.~ ~–
157   II,    XIV|                 De én is vigyázok.~ ~– Ön, jó uram, felét sem ismeri
158   II,    XIV|    vállalatokhoz fognak.~ ~– Megálljon ön uram, egyet tudok; azt,
159   II,    XIV|            tudok; azt, hogy ez a leány ön úröccse miatt zárdai életre
160   II,    XIV|               rossz üveget; mondja meg ön drága úröccsének.~ ~– Megbocsásson
161   II,    XIV|           gyűlölöm ezt az embert, mint ön. Nem szükség önnek tagadólag
162   II,    XIV|                mert úgy van. Bizonyára ön itt lakhatott volna holtig,
163   II,    XIV|                    Jól van uram, ez az ön dolga, nem az enyim, én
164   II,    XIV|               Boltay mester, ne legyen ön türelmetlen; az a bot csak
165   II,    XIV|               hanem valaki másra. Érti ön?~ ~– Hogyne érteném. Tagadja
166   II,    XIV|         Tagadja ki!~ ~– Semmit sem ért ön. A jószág ősi, azt senkire
167   II,    XIV|                 uram?~ ~– Nem szükség. Ön csak hallgassa, amit én
168   II,    XIV|              házasodni, és most hallja ön, ami e részben önt érdekli.~ ~
169   II,    XIV|           engem megtisztel, és meglep; ön másfél millió évi jövedelem
170   II,    XIV|              millió évi jövedelem ura, ön érthetlen gazdagságú úr,
171   II,    XIV|               érthetlen gazdagságú úr, ön a bibliai nábob. De én tudom,
172   II,    XIV|             derék Boltay mester. Amint ön arcát megláttam, már készen
173   II,    XIV|                voltam ezen feleletére. Ön bizonyosan boldog, nyugodalmas
174   II,    XIV|                 s az dicséretes öntől. Ön rá akarja hagyni nem megvetendő
175   II,    XIV|               de e sors nincs többé az ön hatalmában. A leány szerencsétlen
176   II,    XIV|                Talán meglehet, hogy ha ön gyenge gyermekségétől fogva
177   II,    XIV|             elégültsége felől; de hisz ön oly korban vette őt gyámsága
178   II,    XIV|            kitűnni törekvés. Nem vette ön észre, mint hidegült el
179   II,    XIV|                nem hiszek semmit, amit ön mondott. Érzem, hogy igazat
180   II,    XIV|              van az általánosan, ahogy ön mondá, de az én védencem
181   II,    XIV|             leend.~ ~– Nem vitatkozom. Ön tudni fogja, hogy védencének
182   II,    XIV|              Ha a válasz tagadó, akkor ön visszaküldi tőle a gyűrűt,
183   II,    XIV|             uram, ez tréfa. Miért adná ön azt át nekem?~ ~– Mert látod,
184   II,    XIV|                 minden gondolatomat az ön és nagynéném örömére szentelni;
185   II,     XV|                siránkozó anyát –, amit ön kíván, az minden kétség
186   II,     XV|               nélkül meg fog történni. Ön meg fogja látni leányát,
187   II,     XV|                fog vele. Ott fog lakni ön is. Szépen ellesznek együtt,
188   II,     XV|               semmi baj.~ ~– Óh, uram, ön úgy beszél, mint egy mennyből
189   II,     XV|               engem.~ ~– Efelől legyen ön megnyugtatva, asszonyom.
190   II,     XV|      gyámleányom anyját munkára fogni! Ön egy óra múlva velem jön
191   II,     XV|            leány nem várhat addig, míg ön nagybátyja meghal, mert
192   II,     XV|              lehet hinni a férfiaknak. Ön szerencsétlenné teheti a
193   II,     XV|               van. Én sem értem. Nézze ön!~ ~S azzal Boltaynak nyújtá
194   II,     XV|          kötelességet ismerni, mint az ön nevének becsületére válni.
195   II,     XV|                   kiálta Griffard úr – ön megházasodott?~ ~– Csak
196   II,     XV|              Uram, örömmel fogadtam el ön becses meghívását – családommal
197   II,     XV|           karja alá fűzé.~ ~– Kívánjon ön nekem szerencsét, tisztelt
198   II,     XV|          hangja. – Úgy látszik, mintha ön nekem ezer arannyal tartoznék.
199   II,    XVI|               segéd ellene támadt.~ ~– Ön háromszor megszegte a párbaj
200   II,    XVI|           szabályait – szólt Konrád –, ön meg van fosztva azon jogától,
201   II,   XVII|               remélem, látjuk egymást. Ön tartozik nekem egy látogatással.
202   II,   XVII|         látogatással. Én már voltam az ön jószágán odakinn, most már
203   II,  XVIII|               irántam lenni; úgy vegye ön e kérdést, mintha ön édesatyám
204   II,  XVIII|             vegye ön e kérdést, mintha ön édesatyám volna, s most
205   II,  XVIII|               ismerni kell mindezeket; ön legjobban tudhatja, mit
206   II,  XVIII|               jelleműeknek ismeri őket ön, milyennek a világ. Kiket
207   II,  XVIII|               mint atyámat. Miért volt ön hozzám olyan jó, olyan kedves?~ ~
208   II,  XVIII|                helyesen, édes barátom. Ön csak azokat ismerteti meg
209   II,  XVIII|          gazdagságért, mint te). No de ön is szerencsés kópé, Kárpáthy,
210   II,  XVIII|              az öné, oly kincs, aminőt ön sohasem érdemelt meg. (Bizd
211   II,  XVIII|                mondom, nincs! de igaz; ön is igen kedves, előzékeny
212   II,  XVIII|                kedves szomszédnő, hogy ön nem fog rám féltékeny lenni
213   II,  XVIII|                istenem, mit cselekszik ön? – szólt Flóra, s azután,
214   II,  XVIII|           mosolyogni látja.~ ~– Mondja ön – szólt édes vonzalomtól
215   II,  XVIII|        reszkető hangon Fanny –, mondja ön: ugyebár nem egy hideg ügy
216   II,  XVIII|                e házba, hanem hallotta ön, hogy van itt egy szegény
217   II,  XVIII|                 én tudom azt jól, hogy ön jótékony szelleme a vidéknek.
218   II,  XVIII|               képzeltem önt magam elé. Ön sejti azt, hogy bennem is
219   II,  XVIII|          hallgatag volt.~ ~– Ne mondja ön, hogy nem úgy van; engedjen
220   II,  XVIII|             mint amilyen boldoggá tett ön engemet!~ ~– Ah Fanny, én
221   II,  XVIII|              nevén szólítom, szólítson ön is…. szólíts te is engem
222   II,  XVIII|               köpenyke nélkül látta. – Ön egészen kényelembe tette
223   II,  XVIII|             úrhoz:~ ~– Reménylem, hogy ön nem szedte ki a kerekeimet,
224   II,  XVIII|             akaratlanul revánsot adtam ön egyik protezséjának az iméntiért.
225   II,  XVIII|             személyt megbántani. Tudja ön már, hogy ama nagy agarászgyűlésen
226   II,  XVIII|               ama nagy agarászgyűlésen ön elnöklete alatt egy derék
227   II,     XX|               ostromlásra.~ ~– Tudja-e ön azt, gróf – szólt Flóra
228   II,     XX|              haragtartása felől; ha mi ön ellen egyesülünk, mi megbuktathatjuk
229   II,     XX|              mi megbuktathatjuk önt, s ön elveszti népszerűségét az
230   II,    XXI|                menni.~ ~– Hogyan uram? Ön futtatni akar? Ne tegye
231   II,    XXI|           nyújtá neki kezét.~ ~– Ugye, ön nem haragszik ezért rám,
232   II,   XXII|                felizgatni; jó lesz, ha ön tudósítja eltávozásomról.~ ~
233   II,   XXII|            voná magához.~ ~– Ne menjen ön el. Maradjon itt. Beszélgessünk.~ ~
234   II,   XXII|             fölkelhetek. Nem haragszik ön meg, ha valamit kérek öntül?~ ~–
235   II,   XXII|                     Ezt tehát megígéri ön nekem?~ ~– Boldog vagyok
236   II,   XXII|        kedvedre tehetni.~ ~– Ne legyen ön oly engedékeny, mert ezáltal
237   II,   XXII|         kívánsz?~ ~– Azt szeretném, ha ön mindenüvé velem jönne, és
238   II,   XXIV|              arcára!~ ~– Ah, megálljon ön – szólt hirtelen Flóra kibontakozva
239   II,   XXIV|           ölelő karok közül –, tudja-e ön, hogy én önre haragszom?~ ~
240   II,   XXIV|                 hogy mit vétettem?~ ~– Ön ma nagyon udvariatlan volt
241   II,   XXIV|                a pamlagra.~ ~– Tudja-e ön, hogy én kénytelen voltam
242   II,   XXIV|          szobaleány bejött.~ ~– Netti, ön idebenn fog nálam aludni.~ ~
243   II,   XXIV|           tartani?~ ~– Mindaddig, amíg ön e szavát vissza nem vonja.~ ~
244   II,    XXV|          kifakadva.~ ~– Mindaddig, míg ön vissza nem vonja megalázó
245   II,    XXV|      boldogtalan szerelme. De istenem, ön oly halavány, valami baja
246   II,    XXV|               gyöngéden.~ ~– Miért sír ön?~ ~Pedig tudta jól, hogy
247   II,    XXV|              miért sír.~ ~– Miért jött ön ide? – kérdé szenvedélytől
248   II,    XXV|              újra felidézni? Nem látta ön, hogy futottam mindenütt
249   II,    XXV|                hogy futottam mindenütt ön elől, ahol megjelent? Nem
250   II,    XXV|                 ahol megjelent? Nem az ön karjai tartottak-e fel,
251   II,    XXV|              én akkor sokat szenvedtem ön miatt. Óh, miért kellett
252   II,    XXV|               gondol? Boldogabb lesz-e ön ezáltal? Én boldogtalanabb
253   II,  XXVII|                 Nos, uram; mi az, amit ön nekem akar mondani, hogy
254   II,  XXVII|                tenni azt.~ ~– Mit akar ön mondani? – ordíta fel ijedten
255   II,  XXVII|               a mellékszobából; legyen ön keresztyén, és tanulja viselni
256   II,  XXVII|           Isten kezét.~ ~– Ne kínozzon ön, mondja, mi történik?~ ~–
257   II, XXVIII|               a másikra.~ ~– Mit keres ön itt, uram? – szólt Rudolf
258   II, XXVIII|            azon kézműves vagyok, kihez ön annyi szívességgel volt
259   II, XXVIII|               s megszorította azt.~ ~– Ön szereté e hölgyet. Ön eljött
260   II, XXVIII|                  Ön szereté e hölgyet. Ön eljött őt megsiratni?~ ~–
261   II, XXVIII|               e helyre ily órában, hát ön kit keres itt a halottak
262   II, XXVIII|          szánta az ifjút.~ ~– Maradjon ön itt, én egyedül hagyom.
263   II, XXVIII|           Fanny” mindenik betűjét.~ ~– Ön előtt nem szégyenlem e gyöngeséget –
264   II, XXVIII|         mehetünk, uram.~ ~– Hol akarja ön az éjt tölteni? Jöjjön Szentirmára
265   II, XXVIII|             velem.~ ~– Köszönöm, uram. Ön igen jó hozzám. De még ez
266   II,   XXIX|        unokaöcsém, Béla! – Ne aggódjék ön e sorokat leírni, ügyvéd
267   II,   XXXI|        papájára hallgattam volna, most ön már nagy legény lenne.~ ~(
268   II,   XXXI|                Ah, milyen gyöngéd anya ön, Flóra! Milyen szépen tartja