Kötet, Fezejet

  1    I,      I|               szinte felbillen, de két ember fogja kétfelől, s ahol zökkenő
  2    I,      I|               neki tetszik. Ismeretlen ember ha nekibódorodik e söppedéknek,
  3    I,      I|            sömlyéken. Tizenkét lóhátas ember jön égő fáklyákkal, egy
  4    I,      I|               pedig ha tovább nézné az ember, lassankint kibékülne minden
  5    I,      I|               vesz föl ez arc, hogy az ember atyjára gondol utána. De
  6    I,      I|    szétbomladozó életműszereinek.~ ~Az ember sietett élni, és hamarább
  7    I,      I|                válogathatott bennök az ember, azaz hogy a macska.~ ~Különben
  8    I,      I|           másikban pedig egy fogas. Az ember válogathatott, ha nem tetszett
  9    I,      I|             keskeny karimával, hogy az ember kétségbeesik, ha elgondolja,
 10    I,      I|              vászonfül díszít, hogy az ember az állát meg nem bírja benne
 11    I,      I|             ütve, hogyha nem vigyáz az ember, kiszúrhatja velők a szemét.~ ~
 12    I,      I|               a jó szokásokkal ismerős ember rendesen a szájában szokott
 13    I,      I|           piszoknak nincs feneke, s az ember nem lát egyebet, mint gólyát.~ ~
 14    I,      I|             Bouche, * tehát maga nemes ember és kocsmáros; nem tesz semmit;
 15    I,      I|                úgy elhallgatott minden ember, a szájak tátva maradtak,
 16    I,      I|              mi az arra, hogy abból az ember illendően éljen? És hogyan
 17    I,      I|                 És hogyan éljen? Ha az ember becsületet akar szerezni
 18    I,      I|                  Egy bolondos vén öreg ember, akiről ezerféle ostobaságot
 19    I,      I|               a végtelen sárban. A két ember egymás hátán olyan volt
 20    I,     II|                       II. Alku egy élő ember bőrére~ ~Monsieur Griffard
 21    I,     II|                 Párizsban akkor minden ember egyszerre milliomos lett;
 22    I,     II|             maradt a zsebében.~ ~Ha az ember még nem volt millionnaire, *
 23    I,     II|           késsel mívelni, mint hogy az ember vele a saját torkát elmesse.
 24    I,     II|             hogy egy ügyes, figyelmező ember a többiek szenvedélyeit,
 25    I,     II|          egészen háttérbe szoríták. Az ember mindenütt egymásra hajló
 26    I,     II|              alá egyszer valami tréfás ember ezt a bêtise-t * írta: „
 27    I,     II|            mint a tiszta búza.~ ~Ha az ember mind e tekervényeket végigfutotta,
 28    I,     II|     divatformák szerint abból, hogy az ember hirtelen felemelkedett a
 29    I,     II|        igazságos ítéletet kapott is az ember, az elítélt félnek szabadságában
 30    I,     II|            találhatni hölgyet, akit az ember képes legyen egy egész évig
 31    I,    III|           dörgő hangot hallat, hogy az ember meglett korú férfinak tartaná,
 32    I,    III|               tere a divatvilágnak, az ember beszélhet, vitakozhatik
 33    I,    III|               ide, de van itt egy nagy ember sírja, akinek munkáit olvasni
 34    I,    III|              írva, hogy a legegyügyűbb ember is gyönyörködhessék bennök;
 35    I,    III|           fáradságomat jól fizetik, az ember megszereti itt mesterségét,
 36    I,    III|              Azt gondolta, hogy minden ember úgy érez, ahogy az asztaloslegények!~ ~
 37    I,     IV|                látszik, miután elegáns ember örökké igényt képezhet arra,
 38    I,     IV|           azért a márki a legkedvesebb ember, mert senkit szemben meg
 39    I,     IV|               márki egy elhízott kövér ember, kiről senki sem tenne fel
 40    I,     IV|   visszarettenteni – folytatá a kedves ember –, miután szegény még csak
 41    I,     IV|         felemelték; a tábornok jókedvű ember, Saint-Michelt odaültették
 42    I,     IV|               lord azt akarja, hogy az ember úgy végezzen egy anecdotont,
 43    I,     IV|             miszerint ő a leggazdagabb ember a földön, mert nemcsak a
 44    I,     IV|                kíván” – felele a derék ember. Jó, én tehát két dolgot
 45    I,     IV|            árát? Mit kér ön érte? – Az ember azt felelé, hogy nem adná
 46    I,     IV|      felkeresni és idehívni.~ ~Az ifjú ember egy darabig gondolkozott,
 47    I,     IV|  entrepreneurje, * magyarul: egy olyan ember, aki tapsokkal és füttyökkel
 48    I,     IV|               hozzáfogni nem lehet, az ember hamar alkalmat nyújt magának
 49    I,     IV|                a földszintre esik, egy ember, aki a pianisszimóban irtóztató
 50    I,      V|              meg bocsátani? Mindennapi ember, ha meghűtötte a gyomrát,
 51    I,     VI|              aki után pedig civilizált ember nemigen szokott minden bolond
 52    I,     VI|             karzaton ott van már az az ember, akinek a kalapját le kell
 53    I,     VI|            Oignont torkon ragadta.~ ~– Ember! Mit cselekszel? Meg akarsz
 54    I,     VI|                tapskereskedő –, bukott ember vagyok, itt idegen kezek
 55    I,     VI|         lépcsőkön találkozott vele. Az ember úgy nézett ki, mint akinek
 56    I,     VI|               lovat egy füttyért, nagy ember!~ ~– Ah uram, nem vagyok
 57    I,     VI|               nem vagyok én többé nagy ember. – Összetört, semmivé tett
 58    I,     VI|                Összetört, semmivé tett ember vagyok. Hallja ezt az embergyilkoló
 59    I,     VI|            ábránd, melynek dallamát az ember, úgy tetszik, mintha szívével
 60    I,     VI|           előre hagymakoszorúkat!~ ~Az ember mond sokszor nagyot, amiről
 61    I,     VI|              akad valami hirtelen kezű ember, aki rögtön előteremti a
 62    I,    VII|               ez is elég arra, hogy az ember divatba jöjjön.~ ~A lenyakazott
 63    I,    VII|        Chataquéláról, s nem volt derék ember, aki legalább egy új kalandot
 64    I,    VII|               világ fővárosaiban híres ember, ki őt rendes törvényes
 65    I,    VII|             sajátságai elragadók.~ ~Az ember tudja, mily végtelen szerelem
 66    I,    VII|            tréfa is van benne, hogy az ember magának örömet, másnak bosszúságot
 67    I,    VII|               nagy baj, mert hiszen az ember tehát nőül venné, és azután
 68    I,    VII|           virágok, mikről azt hiszi az ember, hogy kezével elérheti,
 69    I,    VII|           keresztül hatolni, onnan egy ember a másikat kötélen leereszti
 70    I,    VII|           visszatorolni látszik. E két ember arcából azt olvashatná le
 71    I,    VII|               pedig éppen bűn. Szegény ember tartozik életével családjának,
 72    I,    VII|              igen jó felelet, mikor az ember meg van fogva.~ ~ ~ ~Az
 73    I,    VII|               azon vágyaknak, miket az ember magára vitatott azáltal,
 74    I,    VII|                melyre ha sokáig néz az ember, úgy tetszik, mintha valami
 75    I,    VII|                szentelné.~ ~– Ön rossz ember – szólt tréfás feddőzéssel
 76    I,    VII|               kíváncsiságról? Ön rossz ember, ön mindig akkor távozik
 77    I,    VII|              jó férj, egyszóval boldog ember. Lássa Rudolf – és ön még
 78    I,    VII|         maradjak.~ ~S azzal egy boldog ember szelességével meghajtva
 79    I,   VIII|                a bíró, egy derék kövér ember.~ ~Az ajtó felől egy csoport
 80    I,   VIII|                 hogy soha sem bor, sem ember meg nem vert.~ ~– Olvassa
 81    I,   VIII|                Nem született még az az ember! – szólt Márton, hetykén
 82    I,   VIII|           facövekekkel; egy tapasztalt ember, ki a francia háborúban *
 83    I,   VIII|          legyen; de gyere, mutasd meg: ember vagy-e ott is, ahol meg
 84    I,   VIII|               amint a hajdú, ki minden ember háta mögött áll, teletöltötte,
 85    I,   VIII|          mindaddig tart, amíg csak egy ember marad utoljára az asztalnál,
 86    I,   VIII|  változatosságot ígér, s arra, hogy az ember gyönyörűségét találhassa
 87    I,   VIII|         kezdődik a mámor, mikor már az ember nem érzi a bor ízét, csak
 88    I,   VIII|         Kutyfalvi nagy, brutális erejű ember volt, háromvékás zsákot
 89    I,   VIII|              rendesen sikerül, csak az ember ne restelljen egypár ütleget
 90    I,   VIII|             mint terül el a nagy erejű ember mozdulatlan rátérdelő ellenfele
 91    I,   VIII|             jól esik őkelmének! Minden ember örült rajta, hogy rájárt
 92    I,   VIII|              szót sem szólt is, különb ember volt száz tudósnál, ki íróasztalánál
 93    I,     IX|           Vannak tárgyak, mikről bölcs ember igen sokat beszélhet, de
 94    I,     IX|        kezdetét éljük, ezt érzi minden ember.~ ~Nagy eszmék, messze terjedő
 95    I,     IX|            többieknek. – Az ám a derék ember, nincs olyan liberális fiú
 96    I,     IX|          tetszik, helybenhagyják, okos ember ám ez!~ ~Az ifjabb Kárpáthy
 97    I,     IX|          sétányra, sem sehová, hol sok ember szokott összegyűlni, kivéve
 98    I,      X|           tisztességes, jó hírben álló ember leányával, s akkor egypár
 99    I,      X|               ön egy hígvelejű, ostoba ember, akinek akkorára nőttek
100    I,      X|              ki a világból.~ ~A jámbor ember tigrisszívet váltott; dühös
101    I,      X|            cibálták, nem volt ilyen jó ember, ilyen kegyes apa több a
102    I,      X|            hiszen ez derék, becsületes ember!~ ~Mayer, Mayer! Hol volt
103    I,      X|          leánynál ugyan azt felelné az ember az ilyen imádónak, hogy
104    I,      X|            járjon a házhoz!~ ~Balgatag ember! Kenyeret ad a patkányoknak,
105    I,      X|             hozzá.~ ~Mayer úr olyan jó ember volt, hogy mikor ilyen dolgokat
106    I,      X|              sima képű, szelid kedélyű ember, kit éppen a kertjében talált,
107    I,      X|          jellemeknek, rendkívül száraz ember, csupa praxis és józan okosság,
108    I,      X|              volt előtte a legderekabb ember. Magyar neve volt, tekintetes
109    I,      X|       asszesszor, * rettenetes goromba ember azok iránt, akikre meg haragszik,
110    I,      X|           szemeivel.~ ~A szerencsétlen ember ijedtében felugrott a székről,
111    I,      X|         kicsikarják!~ ~A szerencsétlen ember zokogva fuldokolt nehány
112    I,      X|       megtudnia, hogy ő nem becsületes ember; idegen ajkról kellett meghallania,
113    I,      X|                hitte, hogy ő a legjobb ember a világon, kinek házát tisztelik,
114    I,      X|               bele lehetne fojtani, az ember maga is beleugorhatnék!”~ ~
115    I,     XI|               bűn van, amibe a szegény ember beleesik, s amit a gazdag
116    I,     XI|          bizonyára nem lehet könnyelmű ember.~ ~Hajh, sokan nagyuraink
117    I,    XII|         irtózik az eszmétől, hogy azon ember őreá gondol. Ámde azért
118    I,    XII|           harapós kinézésű volt minden ember, hogy aki látogatóba jött,
119    I,    XII|                különösen volt egy-két, ember taszigálta fűrész, mellyel
120    I,    XII|                volt. Reszketett. Ha ez ember bejő, ha szemei elé merészel
121    I,    XII|                komoly, tréfát nem értő ember, úgy érzé, mintha az egész
122    I,    XII|        magasztalják; derék, becsületes ember. Most is műhelyéből jön;
123    I,    XII|             Boltay uram nem volt az az ember, aki mindenkitől dicsérni
124    I,    XII|               azután nincsen kedvesebb ember egy megszelídült, megtért
125    I,    XII|              van, hogy rakoncátlankodó ember, ki nem szűnt meg ellenfelét
126    I,    XII|                kard hegye előtt, és az ember senkit sem hívhat segítségül,
127    I,    XII|     visszahökkent.~ ~– Diable! * Ez az ember valamire céloz. S kezdett
128    I,    XII|              hozta el ön? Ön gondatlan ember, barátom. Párbajban megesik,
129    I,   XIII|             újságírók közellétében; az ember még csak el sem meri rikkantani
130    I,   XIII|             Jánost köszönteni?” Ha két ember összeveszett, egy harmadiknak
131    I,   XIII|           kedélyét. És ő nem volt azon ember, aki lemondani tudott; a
132    I,   XIII|              Nem azért, mintha e derék ember volna az ő ellenségei között
133    I,   XIII|          könnyen felkopik az álla. Más ember rég milliomos volna az ő
134    I,   XIII|           láttára viseli az emberséges ember, s köntösét maig is azon
135    I,   XIII|              No bizony. Hát keresztyén ember kegyelmed, hogy a tiszttartótól
136    I,   XIII|          látjuk, hogy derék becsületes ember; minden rendén van. Mi az
137    I,   XIII|              Hát mit csináljon szegény ember? Csak élni is kell neki.
138    I,   XIII|             sem szóltam.~ ~– No. Ez az ember itt mindig a fülembe beszél;
139    I,   XIII|            Mert neki nem kell másforma ember; ő különös gonddal gyűjti
140    I,   XIII|              alatt, s ha egy komolyabb ember lett volna közelében, igen
141    I,   XIII|             Ilyenkor, midőn úgy vár az ember valamire, a kitűzött óra
142    I,   XIII|              nincs jelen, valami olyan ember, aki nemigen szokott engem
143    I,   XIII|                  Ejnye Pál, be simplex ember kend!~ ~– Hát mit tudom
144    I,   XIII|              ennyi istentől elvetemült ember lelki épületére.~ ~Jó lett
145    I,   XIII|             kezdi átlátni, hogy fontos ember, tán aranykulcsot is kapott,
146    I,   XIII|                   mondá utána a jámbor ember, mintha maga sem hinné,
147    I,   XIII|               apja?~ ~Egy félig őszült ember kullogott elé levett kalappal.~ ~–
148    I,   XIII|            mulatságos zajjá, alig vala ember, ki még nyelvét bírta, valami
149    I,   XIII|             esztelenebb és balgatagabb ember nem lehetett. Szólta, szidta,
150    I,   XIII|             fakadt, ki káromkodott. Az ember hevenyében nem is tudta,
151    I,     Sz|           isten~ ~bonhomme – jó (pofa) ember; tréfás, kedélyes ember~ ~
152    I,     Sz|                ember; tréfás, kedélyes ember~ ~bon jour – jó napot~ ~
153    I,     Sz|               létra~ ~lafanc – rongyos ember, rongyember~ ~lago di Como –
154    I,     Sz|       élvhajhász, feslett életű, kiélt ember, kéjenc~ ~rouerie – gaztett,
155   II,    XIV|            mindjárt nevetni fog minden ember Abellinón, ifja, véne kacagva
156   II,    XIV|           mintha alig hihetné, hogy ez ember legyen az, kinek másfél
157   II,    XIV|             elképzelhetlen összeg azon ember kezére jut, mennyi rosszat
158   II,    XIV|            nyomhat az erény, a szegény ember akarata, becsületessége?
159   II,    XIV|             élni! Én nem vagyok bigott ember uram, de midőn halálos ágyamon
160   II,    XIV|              volna, hazudni emberséges ember nem szokott.~ ~Hirtelen
161   II,    XIV|             vált belőled. Nézze meg az ember, hiszen te mindenhez értesz
162   II,    XIV|                Becsültem mindig; derék ember. De nem tudom szeretni.
163   II,    XIV|              Ah, az a kövér póktermetű ember!~ ~– De – termete megjavult
164   II,    XIV|           csillagok hamvát, s az a vén ember ott a holdban pengeti az
165   II,     XV|                 hallott-e ilyet valaha ember? Nem. A szívem megreped,
166   II,     XV|             csizmáit, de az emberséges ember elszaladt az érzékeny jelenés
167   II,     XV|       amennyire számított. Ilyenkor az ember elbízott szokott lenni. –
168   II,     XV|           hazudságot elmondani a derék ember, talán most hazudott először
169   II,     XV|                 ne térdepeljen! Magyar ember sohasem szokott térdepelni,
170   II,     XV|             szokott térdepelni, magyar ember nem térdepel senki előtt,
171   II,     XV|           tudna adni.~ ~Az különös, az ember úgy van néha, hogy semmit
172   II,     XV|             iránt nagyon vendégszerető ember volt; ha már egyszer valakit
173   II,     XV|                 Ő ugyan nem volt az az ember, aki valakit el tudott volna
174   II,     XV|                nagyon örül. Ha szegény ember törné magát így az utcán,
175   II,     XV|               nem vehetni észre, ha az ember elpirul.~ ~– Óh, óh, lelkem
176   II,     XV|               fel mai világban szegény ember leányai? Bár valahányszor
177   II,     XV|              akárhány asszony, s az az ember hűségesebb hozzá, mint sok
178   II,     XV|        karonfogva sétál vele, s minden ember köszön neki; úgy bizony,
179   II,     XV|              könnyen pálcát törtek más ember leánya fölött, s ha egyszer-másszor
180   II,     XV|                azt mondják, hogy az az ember még az idén el fogja venni
181   II,     XV|           régen el is váltak volna; az ember iszik, kártyázik, mindenét
182   II,     XV|             ajtajára.~ ~– Nem hinné az ember – folytatá Mayerné. – Egy
183   II,     XV|               ha beteg vagy. Óh, az az ember egészen őrült volt miattad!~ ~
184   II,     XV|              magát nagy zörejjel. – Az ember igazán nem tudja, hogy nevessen-e
185   II,     XV|                  Erre csak elsápadt az ember, s leveté magát – ugyanarra
186   II,     XV|                tudat és képzelet.~ ~Az ember sokszor fél, remeg egész
187   II,     XV|                messziről.~ ~– Óh, szép ember, finom, kellemetes; soha
188   II,     XV|             orrával a földet a szegény ember, amíg annyi jövedelemre
189   II,     XV|        ábrándozás szép dolog, hanem az ember hamar megéhezik mellette.
190   II,     XV|           ajtóban az érkezőket; minden ember tudja, hogy az estély nem
191   II,     XV|            mintha nem tudná ezt minden ember.~ ~Tulajdonképpen a derék
192   II,     XV| szerelemgödröcskéivel, miken elvész az ember lelke, ha őt mosolyogni
193   II,     XV|              óráig tart, amidőn minden ember egymásba szerelmesedve oszlik
194   II,   XVII|               ki valami nagyon különös ember lehet, mert mindenki által
195   II,   XVII|              mind becsülettudó, jámbor ember volt, s midőn legelső úri
196   II,   XVII|            egészen más. Arról tudja az ember, hogy nem valami előkelő
197   II,   XVII|              kifejezést szalaszt ki az ember jókedvéből az ajkán, míg
198   II,   XVII|              míg Szentirmayné előtt az ember sem szólni, sem moccanni
199   II,   XVII|               sohasem bizonyos róla az ember, hogy mikor fog iszonyú
200   II,  XVIII|           lépéssel közelebb van minden ember, mint egyéb úri hölgyekhez.~ ~
201   II,  XVIII|            hiszi magáról, hogy különös ember.~ ~Az ünnepelt Csepcsi Aladár,
202   II,  XVIII|               azután egy csapat szemét ember, aki üres léhaságokat beszélni,
203   II,  XVIII|                egy harmadik légió apró ember, aki igazán meg van őrülve
204   II,  XVIII|              amilyennek képzeli azt az ember) és sok érzelemdús lyánka,
205   II,  XVIII|            őnagyméltósága; óh, az nagy ember! Mindenki bámulja eszét
206   II,  XVIII|          mondják, addig nagyon életunt ember volt, s hazájával is keveset
207   II,  XVIII|              János úr már akkor is vén ember volt, mikor én a te idődben
208   II,  XVIII|            Egyet szól, és akkor sír az ember, másikat szól, és akkor
209   II,  XVIII|          fiskális, de az nem arra való ember. Neki elég bosszúság az,
210   II,    XIX|             legfelül; ez ha közönséges ember volna, azt mondanók róla,
211   II,    XIX|                enni. Nagyon kellemetes ember; ebéd előtt azon panaszkodik,
212   II,    XIX|               nem György) – kellemetes ember.~ ~– Itt van egy kedves
213   II,    XIX|                 A legkevésbé veszélyes ember, éppen azért, mert olyan
214   II,    XIX|             főispán. Derék, jó érzelmű ember, de rettenetes arisztokrata.
215   II,     XX|               hogy nagy társaságban az ember úgy szokott haragudni arra,
216   II,     XX|               a zöld asztalhoz, így az ember sokkal könnyebben beszél,
217   II,     XX|            azon pillanatban egy idegen ember urát meg találná támadni,
218   II,     XX|           örülni tudok – felelt a nagy ember öntudattal sugárzó orcával –,
219   II,     XX|              mentül többször hallja az ember. Maga János úr is kifogyhatatlan
220   II,    XXI|                fordítá el fejét. Ez az ember olyan ostoba, hogy semmit
221   II,  XXIII|               majmok között, de ott az ember pisztolyt hord, és lelövi
222   II,  XXIII|                Én azt állítom, hogy az ember eredetileg majom volt. Őseink
223   II,  XXIII|        viseltetnünk.~ ~Kecskerey olyan ember, akinek mindenféle gorombaságot
224   II,  XXIII|            évvel ifjabbnak látszik; az ember alig ismerne rá; jó életrendet
225   II,  XXIII|              elváltunk, nagyon morális ember vált belőled. Ilyen idegen
226   II,  XXIII|               Látod, hogy én ruinált * ember vagyok; ördögi, pokoli cselszövénnyel
227   II,  XXIII|            cselszövénnyel semmivé tett ember. Találjon megtörténni az,
228   II,   XXIV|             elől?~ ~– Kedves öcsém. Az ember sokszor tesz kérdéseket,
229   II,   XXIV|           másutt magukkal hordanak. Az ember hallja őket fütyörészni,
230   II,   XXIV|               mint akármely közönséges ember, s nem tartják magukat mindig
231   II,   XXIV|           kellemetlen hatást érzett ez ember láttára, mely idegeit összezavará,
232   II,   XXIV|                mintha sejtené, hogy ez ember elől el kell rejtenie lelkét,
233   II,   XXIV|                ez estve legalább ötven ember előtt el fogja mondani ugyanezen
234   II,   XXIV|                vagy a rossz kedvre, az ember nem is tréfálhat veled.~ ~–
235   II,   XXIV|               Ő egy csoport üres lelkű ember környezetében él, kik bizonyosan
236   II,    XXV|                mint elég arra, hogy az ember boszonkodjék.~ ~Rudolf legalábbis
237   II,   XXVI|       véletlenül egy pár gyorsabb eszű ember, ki azért jött ide, hogy
238   II,   XXVI|          borzasztó elgondolni, hogy ez ember, kit beléptekor milliók
239   II,   XXVI|               kis könyvtár; amit ha az ember végigolvasott, maga magáról
240   II,   XXVI|             asszony ellen, amilyet még ember nem látott.~ ~Többen azok
241   II,   XXIX|               és tollakat farag minden ember számára, s azokat félszárig
242   II,   XXIX|           előtt vádolom őt, hogy rossz ember, rossz rokon, rossz hazafi,
243   II,   XXXI|               senki sem oly nevetséges ember – mint Abellino.~ ~Abellinóról
244   II,   XXXI|                  Párizs felé.~ ~Minden ember igen komikus alaknak tartja,
245   II,   XXXI|               rajta nevetni.~ ~Szegény ember!~ ~Más ember, ha megvénül,
246   II,   XXXI|                   Szegény ember!~ ~Más ember, ha megvénül, azt tisztelni
247   II,    Meg|              Magyarországon, Kétszarvú ember megírásánál egyedüli kútforrásom
248   II,    Meg|           olyan volt az, mint mikor az ember álmában egy akkordot meghall,