Kötet, Fezejet

  1    I,      I|              föld sáros, szakad az eső két hét óta, mint a parancsolat;
  2    I,      I|              hogy szinte felbillen, de két ember fogja kétfelől, s
  3    I,      I|     mindegyiknek fokos van akasztva és két pisztoly. Övig csak megjárná
  4    I,      I|                első ülésbe helyezkedék két bizonytalan külsejű férfiú
  5    I,      I|             iránt való tiszteletében a két úriember a rosszabb ülést
  6    I,      I|                látszott érzeni; felült két lábra a szekérben, s méltóságteljesen
  7    I,      I|            miszerint mellette kétfelől két parasztleány ül szorosan
  8    I,      I|                szorosan melléférkőzve, két pirospozsgás leányzó, kiknek
  9    I,      I|                 azért ültették mellé a két fiatal pórleányt, hogy azoknak
 10    I,      I|              egyszer merte megpróbálni két jó futó pataki diák; azok
 11    I,      I|             akármelyik szerecsennel, s két sor fehér fogát a kocsmárosra
 12    I,      I|             cincog, mikor feláll fonni két lábra, oly ügyes, oly módos,
 13    I,      I|                szakadt, amilyet csak a két hazában * valaha lőni lehetett.~ ~
 14    I,      I|               meg van borotválva, csak két hegyes bajusz ágaskodik
 15    I,      I|        kravátliba van szorítva, melyet két hegyes vászonfül díszít,
 16    I,      I|        akármelyik cigány; erre pedig a két parasztlyánnak táncolni
 17    I,      I|              táncolni kellett előtte a két hajdúval.~ ~A bohó temetési
 18    I,      I|           felült fektéből, s tenyereit két térdére téve, úgy bámult
 19    I,      I|               dölyfösen hátraigazítva, két ujját tászlijába * dugva
 20    I,      I|           nehezen a kocsiba emelték; a két leány mellé ült kétfelől,
 21    I,      I|             odább a végtelen sárban. A két ember egymás hátán olyan
 22    I,      I|               óriás.~ ~Itt végződött a két rokon végzetteljes találkozása
 23    I,     II|            sou-ért vett egy nagy kést, két sou-ért kiköszörültette;
 24    I,     II|              az élelmezési biztosoknak két neme szokott lenni – olyanok,
 25    I,     II|               hirtelen felemelkedett a két lábhegyére, egyszersmind
 26    I,     II|       prókátorokkal, a parasztság csak két osztályból áll, földmívelő
 27    I,     II|              zajjal jön is. E napokban két magyar gróf érkezett ide,
 28    I,     II|              én adok önnek adóslevelet két millióról, mely akkor lesz
 29    I,    III|        képviselve, s Rousseau sírjához két kis vízágon keresztül apró
 30    I,    III|                kiálta egyszerre mind a két ifjú hevesen.~ ~Rudolf elveszíthetlen
 31    I,     IV|                az erkély rácsozatának, két karját túllógatva rajta. –
 32    I,     IV|              megjelen, a kis Petit-pas két terítékre asztalt hozat
 33    I,     IV|               csergedező patak s aztán két szerető szív, csakhogy azok
 34    I,     IV|     kancsukában. Ekkor a herceg kivesz két aranyat, és markába nyomja: „
 35    I,     IV|              Végre jő a vadász, a lord két lábra áll, a vadász megrohanja,
 36    I,     IV|               színpadot körüljárt, s a két rátartó színház, a Théâtre
 37    I,     IV|               férfiak is, egyszóval: a két pedáns színház játszhatott
 38    I,     IV|              derék ember. Jó, én tehát két dolgot kívánok; Zelmira *
 39    I,     IV|                s Zelmirának még csak a két első felvonása van betanulva,
 40    I,     IV|          fogjuk ugyanazon este Zelmira két első felvonását és utána
 41    I,     IV|              utána azt a kiállhatatlan két utolsó felvonást „Italiana
 42    I,      V|        mindenkit bámulatra ragadott.~ ~Két év múlva újra hallották
 43    I,      V|         egyszer bírt már összeszerezni két híres embert, férfit és
 44    I,      V|               a szabály alól. A kornak két leghíresebb művésze egymást
 45    I,      V|              már eltemették.~ ~Tehát a két híres művész férj és feleség
 46    I,      V|         szerencsés vetélytársné, kinek két nagy érdeme van fölötte:
 47    I,      V|               alácsüggedt, s szemeiben két könnycsepp jelent meg.~ ~–
 48    I,     VI|               nincs felöltözve, ő csak két felvonás múlva jön, s addig
 49    I,     VI|                akkor gereblyélte össze két színházszolga, hogy saját
 50    I,     VI|            készen volt, csak erre nem; két koszorú hullott elé, két
 51    I,     VI|               két koszorú hullott elé, két oly nagy név jelkiáltása
 52    I,     VI|               úgyhogy midőn lehajolt e két koszorút felemelni, mely
 53    I,     VI|     színházszolga eljött a színpadra a két koszorút ezüsttálcára teendő.
 54    I,     VI|      Bizonyosan ez az újonnan érkezett két magyar mágnás rendezte az
 55    I,    VII|              más alakot vált, még soha két férfinak nem volt róla egyenlő
 56    I,    VII|               lesznek. Kereshet mind a két fél új nőt és új férjet,
 57    I,    VII|            melyek hozzá intéztetnek.~ ~Két év alatt ugyanis alig maradt
 58    I,    VII|             nép hurrákiáltása kíséré a két vakmerőt.~ ~Az asszonyok
 59    I,    VII|               kötél végére, s kétfelől két gyermeket ültetett rá meghagyva
 60    I,    VII|                ifjúnak.~ ~Az felvoná a két gyermeket, kiket a többi
 61    I,    VII|            fáradozókat.~ ~Az ifjú újra két gyermeket húzott fel a kötélen;
 62    I,    VII|        pillanat múlva ismét lejutott a két bátor mentő a hágcsókon,
 63    I,    VII|          csoportozatot festeni, mint e két arcot, így egymással szemközt
 64    I,    VII|               visszatorolni látszik. E két ember arcából azt olvashatná
 65    I,    VII|               Ti oly könnyen beszéltek két nemesember életéről, mintha
 66    I,    VII|            nemesember életéről, mintha két tekebírót kellene választva
 67    I,    VII|            milyen boldog lehetne, ha e két kérdés feleletét bírná.~ ~
 68    I,    VII|         epedéssel.~ ~– Midőn az utolsó két gyermek megszabadult, önnek
 69    I,    VII|                 Rudolf megígérte, hogy két nap múlva követni fogja.~ ~
 70    I,    VII|     Magyarország legelőkelőbbjeinek, s két tagja volt jelen a páholyban:
 71    I,    VII|         színpad foglalja el, s midőn a két ifjú a páholyba belép, könnyű
 72    I,    VII|             egy fogadás, melyet mind a két fél megnyert, és egyik sem
 73    I,   VIII|           intve a fél szemöldökével, s két hüvelykujját a nadrághasítékba
 74    I,   VIII|              fogva a levágatásra szánt két ökör.~ ~– Ez nem jó leszen
 75    I,   VIII|           nekem pedig tartsa a lovamat két hajdú, mikor felülök rá.~ ~
 76    I,   VIII|               mező felé. Elöl lovagolt két esküdt pántlikával bevont
 77    I,   VIII|             Ezek után jött közvetlen a két felpántlikázott tulok, nekigyürkőzött
 78    I,   VIII|              nőve.~ ~Mellette kétfelől két pógár lovagol kivont kardokkal,
 79    I,   VIII|           nagyot fognak lőni kettőt.~ ~Két vasból készült állat van
 80    I,   VIII|             mulattatá.~ ~Vele jöttek a két udvari bohócon kívül legszívesebben
 81    I,   VIII|           pályázók felé, s nemsokára a két esküdt elé érve megáll,
 82    I,   VIII|                    mely kiáltás mind a két versenyzőt illetheti, Jancsi
 83    I,   VIII|           egyszerre ugratott ki mind a két versenyhős a többiek sorából.
 84    I,   VIII|                  Sokan átlátva, hogy e két lovassal nincs mit versenyezni,
 85    I,   VIII|              közé vegyültek, úgyhogy a két versenyhős alig hatodmagával
 86    I,   VIII|       fütyölését, elkezdett ágaskodni. Két lábra állt, és zabláját
 87    I,   VIII|         dühödten, körös-körül táncolva két hátulsó lábán. A legényt
 88    I,   VIII|              számára nem hoztak többet két tuloknál. Ez kevés lesz.
 89    I,   VIII|               egy kivert bika, aki már két hét óta rontja a vidéket,
 90    I,   VIII|             bika?~ ~Mikor egy gulyához két bika kerül, vagy pedig egy
 91    I,   VIII|          alusznak, megkeríti egymást a két ellenséges főnök, eldöntő
 92    I,   VIII|          tanyájára, a magas nád között két külön út volt kivehető,
 93    I,   VIII|          melyeket maga előtt gázolt; a két legény egymástól külön válva,
 94    I,   VIII|               egymástól külön válva, a két külön úton indult el a bőszült
 95    I,   VIII|                közeledő lovast, rögtön két első lábára emelkedett,
 96    I,   VIII|                nagyon egyszerű. Amidőn két hétig a minap távol voltam,
 97    I,     IX|         ismerik az idegen dolgait.~ ~E két irány között oszlott meg
 98    I,     IX|                 Berzsenyi, Kazinczy, a két Kisfaludy, Kölcsey, Vörösmarty
 99    I,     IX|               lesz! – szólt Kárpáthy a két ifjú főúrhoz, kik e percben
100    I,      X|            róla, hogy be is csukják.~ ~Két hétig nem beszéltek a városban
101    I,      X|                hogy macskát tartana.~ ~Két nap alatt Matild természetesen
102    I,      X|                s tömött hosszú hajzata két tekercsben fonva csüggött
103    I,      X|         leülnöm; állva is elmondhatom. Két év óta nem láttuk egymást,
104    I,      X|          családapa, kinek három fia és két leánya volt.~ ~Chlamek úr
105    I,     XI|              becstelenítve, s dacára a két jámbor hölgy vigasztalásainak,
106    I,     XI|            érintésére a piszoknak.~ ~A két hölgy ezalatt bosszút forralt
107    I,     XI|         tapsoljanak Fanny énekére.~ ~– Két év alatt tökéletes művésznő
108    I,    XII|            senki sem beszélt felőle. A két öreg sokat tanácskozott
109    I,    XII|           Tessék ide vigyázni: ez egy, két, három, négy, öt, hatszáz
110    I,    XII|            visszakergetni odúikba.~ ~E két érdemes lovag tehát, pro
111    I,    XII|         táblára feszített papíron.~ ~A két gentleman bon jourt * kívánt,
112    I,    XII|             kiálta rá egyszerre mind a két tanú.~ ~– Én meg vagyok
113    I,    XII|  keresztülfutotta a levelet, s azzal a két tanú elé lépett.~ ~– Szolgálatjokra
114    I,    XII|              önnek tanúi? Nevezzen meg két ismerőjét.~ ~– Ismerőim
115    I,    XII|             azon esetre nem akarok még két ártatlan embert földönfutóvá
116    I,    XII|               becses körükből számomra két tanút kinevezni, én elfogadom,
117    I,    XII|                hangzott el ajkairól.~ ~Két nevet olvasott egymás alá
118    I,    XII|              olvasott egymás alá írva, két oly nevet, melyek a legnagyobb
119    I,    XII|                kibékítését. Abellino e két föltétel alatt ígéré a kihívást
120    I,    XII|               Rudolf és Miklós akkor a két ellentanúhoz léptek, megkérdezve,
121    I,   XIII|          őfensége megengedé neki, hogy két hétre hazaszabadulhasson,
122    I,   XIII|   Kárpátfalvára Jánost köszönteni?” Ha két ember összeveszett, egy
123    I,   XIII|              tornyát, melyet Jancsi úr két akkorára építtetett, s befödete
124    I,   XIII|           csézára tegyen szert, melyen két, csikóbul nevelt ló szállítja,
125    I,   XIII|             annak nemesember, mert már két órakor talpon van.~ ~– Hát
126    I,   XIII|         kilopta belőle a galambokat, s két szép darab patkányt alkalmazott
127    I,   XIII|           minden jelenlevő cigányok, s két ősz hajú jobbágy járula
128    I,   XIII|            vissza négy, az nyolc, most két óra van délután, tízre itt
129    I,   XIII|                 hogy a Kárpáthy-család két utolsó férfitagja oly hosszas
130    I,     Sz|                  császárarany – vsz. a két forint értékű császártallér~ ~
131    I,     Sz|               nem Damón és Phüntiasz a két hű barát). Phülllisz trák
132    I,     Sz|            daljátéka 1813-ból~ ~itce – két messzely kb. 0,8484 liter~ ~ ~ ~
133    I,     Sz|          sarkán, a mai V. kerületben~ ~két haza – Magyarország és Erdély~ ~
134   II,    XIV|             felgerjeszteni.~ ~Abellino két heti távollét után kétszeres
135   II,    XIV|           tisztelni fogod. Ha kívánod, két külön vármegyében lakhattok
136   II,    XIV|                 de midőn a fiú elment, két könnycsepp esett ki szeméből.
137   II,    XIV|                vált. Megfogá a leányka két kezét, s odavoná őt maga
138   II,    XIV|                 Úgy ne menj hozzá.~ ~A két öreg szemeiben önkénytelen
139   II,    XIV|             mindketten úgy szerették e két ifjút, mint tulajdon gyermekeiket;
140   II,    XIV|               járt végig a szobában; a két öreg örömtől ragyogó szemeit
141   II,    XIV|              különös meglepetés várt a két öreg gyámra. Fanny megkéré
142   II,     XV|             jól kitérj a kapunak!”~ ~A két hölgy künn állt a folyosón.
143   II,     XV|           térdre esett, úgy csúszott a két nő lábaihoz, akik azáltal
144   II,     XV|              bizalmasan fogá meg Fanny két kezét, s nyájasan tekintve
145   II,     XV|              Teréz gyanúját. Ha mind a két félnek érdekében áll, hogy
146   II,     XV|                aludt a benyílóban, s a két szoba ajtaját nyitva hagyták,
147   II,     XV|            gutaütésben halt meg, meg a két testvére, éppen az ő korában.
148   II,     XV|            tudod, az a pamlag, avval a két csókolódó galambbal; most
149   II,     XV|              amit te hímzettél, melyen két csókolódó galamb van egy
150   II,     XV|                magam hímeztem, azzal a két galambbal, azt már most
151   II,     XV|              Mit végzett?~ ~Mayernének két óráig tartott, míg elmondta
152   II,     XV|            vágtat végig az országúton. Két óra alatt megjárják az utat,
153   II,     XV|              az oka, miért nincs benne két különböző kifejezés – ugyanazon
154   II,     XV|        bemutatni; a vigalom éjfél után két óráig tart, amidőn minden
155   II,    XVI|               tanúk gyanítani kezdék a két vívó szándokát, s ismét
156   II,    XVI|           distanciát! Úgy vívtok, mint két mészároslegény.~ ~Ezt Konrád
157   II,    XVI|              ideig egymás szeme közé a két ellenfél mereven; egyiknek
158   II,   XVII|          diákul és németül, mint amely két idióma * volt a legszokásosabb
159   II,   XVII|               búsan, leverten állani a két derék, jólelkű lényt: gyámját
160   II,   XVII|                 És akkor akarata ellen két könnycsepp jelent meg szemében,
161   II,   XVII|                előjogokban és legalább két példányban. Ha hozzávesszük
162   II,   XVII|            szenzációt gerjeszte mind a két hazában János úrnak ímez
163   II,  XVIII|                megkenve, megbodorítva. Két okos szót sem lehet vele
164   II,  XVIII|              összefüggésben áll vele a két rendkívül sovány kéz, melyek
165   II,  XVIII|           Kárpáthy úr, mondhatom, hogy két fiatal hölgynek mindig elég
166   II,  XVIII|             társaságukat óhajtani.~ ~A két ifjú nő egyedül maradt.~ ~
167   II,  XVIII|             olyan legendai szép volt e két nő együttlétében, amint
168   II,  XVIII|              neveztetett ki **megyébe, két hónap múlva foglalja el
169   II,  XVIII|           akkor semmi nyoma sem volt a két delnő között az elébbi szenvedélyes
170   II,  XVIII|                az őt kar-karban kísérő két ifjú delnőre, ámbátor azok
171   II,  XVIII|             akkor gyermek voltam!”~ ~A két fiatal hölgy pedig, amint
172   II,  XVIII|                derék dolog volna, ha e két asszony az ő két leánya
173   II,  XVIII|           volna, ha e két asszony az ő két leánya volna, s hívnák őt
174   II,  XVIII|                termek visszhangoznak a két szelíd delnő jókedvű, tiszta
175   II,    XIX|              nem az enyim, hanem azé a két hölgyé, aki az értekezés
176   II,    XIX|      vitakérdés felett, hogy melyike a két hölgynek bír nagyobb előnyökkel
177   II,     XX|                és lóra számítva, hátul két álló bakkal és kettős fogantyúkkal,
178   II,     XX|                 miután az egészen csak két ülés van, egyik a kocsis,
179   II,     XX|             meredeznek egymásra, mikor két ismeretlen találkozik. Az
180   II,     XX|                mert hozott bár magával két szobalyánt, de az neki sohasem
181   II,     XX|              asszonyság elébb megfogja két vaskos markával, s eltartja
182   II,     XX|             neheztelésre; Louis Karvay két fiatal hölgy mellé jutott,
183   II,     XX|               mellett a vidék legszebb két ifjú delnője: Kárpáthyné
184   II,     XX|            poéta volnék, azt mondanám: két gyémánt aranyfoglalatban.
185   II,     XX|             szónál az érdekelt osztály két jelen levő tagja elkezde
186   II,     XX|         szerény indítvánnyal járulni a két haza minden agárkedvelői
187   II,     XX|               Karöltve sétált együtt a két szép delnő; mindenki, aki
188   II,     XX|           rajzották körül a társaság e két napját; maga Szépkiesdy
189   II,     XX|             legelébb eszébe, miszerint két jelen nem levő férfiúért
190   II,     XX|              látni mily öröm lesz!~ ~A két hölgy örömsugárzó arccal
191   II,    XXI|               most is szebb, mint a mi két kedvenc hölgyeink? Flóra
192   II,    XXI|           fekete kalap födé, mely alul két hosszú tömött rendben omlottak
193   II,    XXI|             térdeit felhúzva, s mind a két kezében lóbálva a felemelt
194   II,    XXI|              az egymás mellett lovagló két hölgyhez, s különös ügyességgel
195   II,    XXI|               kiválaszta a többi közül két tiszta hófehér agarat, s
196   II,    XXI|                egy füttyöt vetve nekik két ujjával, odavezeté nejéhez.~ ~–
197   II,    XXI|               odavezeté nejéhez.~ ~– A két legszebb és legderekabb
198   II,    XXI|              Cicke, a másik a Rajkó. A két agár, nevét hallva említeni,
199   II,    XXI|              elő, de mindenütt látni a két ifjú delnő lobogó fátyolát,
200   II,    XXI|            rohan az agarak nyomában, a két hölgy arca úgy ég a vadászat
201   II,    XXI|              agarai, a Cicke, Rajkó, a két fehér, Matyi, a nagy Ordas,
202   II,    XXI|       gyorsasággal rohannak utána.~ ~A két fehér legközelebb éri; mint
203   II,    XXI|  összecsattogtatva fogait szembe áll a két agárral. – Azok meghökkenve
204   II,    XXI|            oldalszőkéssel kisikamlik a két fehér közöl, s jobb felé
205   II,    XXI|           amidőn ismét alkalma nyílt a két delnőnek gyönyörű ügyességét
206   II,   XXII|           tisztult elmével maga körül, két lényt láta maga mellett
207   II,   XXII|               ágyánál virrasztva ezt a két nőt, kik mindegyikének annyival
208   II,  XXIII|                hidegvérrel véve térdét két keze közé s hintázva magát
209   II,   XXIV|         agarászegylet gyűlése előtt.~ ~Két kínos héten át mindig azon
210   II,   XXIV|      ígéretéről; már az ünnepély előtt két héttel írt barátnéjának
211   II,   XXIV|          előtti napon tért vissza.~ ~A két hölgy ezalatt mindent a
212   II,   XXIV|                Rudolf lásson jobban. A két fiatal delnő, a bál királynéi
213   II,   XXIV|           másikra világítani?~ ~– Minő két asszony! – szólt Kecskerey
214   II,   XXIV|       nyomorult mitológiai Páris, ha e két istennő közül kellene választania?
215   II,   XXIV|              leány tudott választani a két ajánlat között, s az övét
216   II,   XXIV|           hánykódik hűs fekhelyén, míg két ajtónyi távolra tőle a legszebb,
217   II,    XXV|               idejövetele okát. Valami két megye közti határvillongásnak
218   II,    XXV|              volt az az igaz gyöngye a két Indiának, amelyért ő ez
219   II,    XXV|            Most tekintse nagysád ezt a két jávort egymás mellett. Milyen
220   II,    XXV|          jávort egymás mellett. Milyen két pompás szálfa. Az egyik
221   II,    XXV|                könyv magától szétnyílt két helyen, két lenyomott virág
222   II,    XXV|          magától szétnyílt két helyen, két lenyomott virág látszott
223   II,    XXV|              minő játékba kezdett.~ ~E két virág ugyanazonsága annyira
224   II,  XXVII|              összevissza csókolá piros két orcáját, még mosolyogni
225   II,  XXVII|                Az ágy mellett kétfelől két ismerős nő ül, egyik Teréz,
226   II,  XXVII|              mondott neki, csak mind a két kezében tartja neje kezét,
227   II, XXVIII|              hajtja egy parasztember a két ösztövér lovat.~ ~A hátul
228   II, XXVIII|                akárkinek a földön.~ ~A két öreg nem iparkodott őt visszatartani;
229   II, XXVIII|                 Egy másik úton eközben két lovast látunk haladni a
230   II, XXVIII|           egyenesen a nyomon, s adj át két agarat nekem, én az erdő
231   II,   XXIX|            előttem. Az ágy előtt még a két kis hímzett papucs, akkorák,
232   II,   XXIX|                felnyitván a sírboltot, két fülke között töressék át
233   II,   XXIX|            szerzék, éljen ott boldogul két hű cselédemmel.~ ~…Minden
234   II,   XXXI|                  Fogj nosza kulacsot!” Két cigánybandának pedig vitalitiumot *
235   II,   XXXI|              hogyha felnő!…~ ~ ~ ~Azon két ifjú nemes neve, kiket István
236   II,   XXXI|              alatt ismerénk meg, azóta két óriássá nőtt fel nemzetünk
237   II,    Veg| szükségeltetnék.~ ~Nem helyeslik, hogy két nagy nevet beleszőttem e
238   II,    Veg|               nem adtam szerepet. Én e két jellemet valódi mítoszi
239   II,    Meg|     személyesítőit megtaláltam abban a két nagy vezéralakban, kiket
240   II,    Meg|              milyen csodája a sorsnak! Két évvel azután, hogy a Magyar