Kötet, Fezejet

  1    I,      I|             a búza a földön fekszik, mind az ördögé lesz. Beleütött
  2    I,      I|           levág a kerék tengelyig, s mind a négy ló kiáll, elébb kikiabálják
  3    I,      I|           bevágni.~ ~Végre csakugyan mind a négy kerekével úgy levág
  4    I,      I|         jócskán alusznak is; líg-lóg mind a kettő feje jobbra-balra,
  5    I,      I|            hol egyik, hol másik, hol mind a kettő, aszerint, amint
  6    I,      I|          mellett, három ló van elöl, mind a három nyakán csengettyű
  7    I,      I|          nemes vonásaival, de melyek mind oly bizarr szegletekké vannak
  8    I,      I|          érkezett vendégek már akkor mind a tornácon voltak; középen,
  9    I,      I|   parasztleányok és agarak. Különben mind szemenszedett nép; a hajdúk
 10    I,      I|     harminckét ős hagyott hátra, kik mind főispánok, zászlós uralt
 11    I,      I|              szájjal mutatá, hogy az mind a levegőbe van fújva.~ ~
 12    I,      I|           ezer ilyet; az egész élete mind bolondság, csak egyszer
 13    I,      I|            ce serait bien fatigant * mind a kettőnkre nézve; hanem
 14    I,      I|             ebben a szobában van, az mind az úré.~ ~Az utolsó szavaknál
 15    I,      I|              s inte, hogy tartsa meg mind.~ ~Azzal kirobogott a hintó
 16    I,     II|          mert hiszen az ily alkalmak mind igen kínálkozók arra, hogy
 17    I,     II|             breton hidakig, s azokat mind saját alabárdos hídőrök
 18    I,     II|           tiszta búza.~ ~Ha az ember mind e tekervényeket végigfutotta,
 19    I,     II|        tekervényeket végigfutotta, s mind e csodákat megbámulá, valahára
 20    I,     II|            asztalkák. A lábszőnyegek mind kézzel hímzett munkák; a
 21    I,    III|      maguktól.~ ~Ifjú magyar főnemes mind a három. Mindháromnak hallottuk
 22    I,    III|             jelölt arcvonásokkal bír mind a kettő. Az elsőt különösen
 23    I,    III|      Csodaképpen hozzátehetjük, hogy mind a hárman magyarul beszélnek,
 24    I,    III|          tagadom! – kiálta egyszerre mind a két ifjú hevesen.~ ~Rudolf
 25    I,    III|        előkelő világ itt lakó ifjait mind ott találandjátok együtt.
 26    I,     IV|             csoportok alakulnak, kik mind heves vitában látszanak
 27    I,     IV|             hihetetlen volt, hogy ez mind hozzá tartozzék.~ ~– A nemes
 28    I,     IV|                No, azokat bizonyosan mind a tűzbe dobta! – nevetett
 29    I,     IV|               hanem egymás széltében mind a négy, mint valami római
 30    I,     IV|              szekeret felfordította, mind a négy kereke az ég felé
 31    I,     IV|             és Hugo Victor darabjait mind háttérbe szorította: „Aubry,
 32    I,     IV|             kutyába.~ ~– Monsieur! * Mind szükség minekünk ezt megtudnunk? –
 33    I,     IV|             Hogyan, hogyan? – kérdék mind elcsodálkozva.~ ~– Én rögtön
 34    I,     IV|              valahány melaleuca van, mind vegye meg; Fennimor (ez
 35    I,     IV|             szándékoztuk vele kötni, mind visszautasított.~ ~– Már
 36    I,     IV|            vonásra ajkait.~ ~– De ez mind kevés. Nemrég bankettet
 37    I,      V|          szülöttei azt hisszük, hogy mind medvebőrben járnak, s dobszóra
 38    I,      V|          azóta kettős dicsősége volt mind a kettőnek; a tapsoló közönség
 39    I,      V|          mosolyogni kezdnek, hisz az mind csak komédia! A boldogság
 40    I,     VI|          vannak tanítva s elhelyezve mind a három karzaton; a harmadik
 41    I,    VII|          gavallérságban versenyzett; mind e híreket eltörlé azonban
 42    I,    VII|           szabadok lesznek. Kereshet mind a két fél új nőt és új férjet,
 43    I,    VII|           bírta volna, és Chataquéla mind valamennyi iránt szigorúan
 44    I,    VII|              másik háromemeletes, de mind oly ódon, romladozott, elfeketült
 45    I,    VII|            gyermekeket, és azok most mind odaégnek.~ ~– De hát ki
 46    I,    VII|              le a delnő. A gyermekek mind egy nagy akácfa alá voltak
 47    I,    VII|              többi is nevetett utána mind.~ ~Erre a szóra felkelt
 48    I,    VII|             értem, sem másokért, kik mind gazdag, généreux, * elegáns
 49    I,    VII|         hindu varázslatokkal, miknek mind azt kellene megjósolni,
 50    I,    VII|             végignézi a névjegyeket. Mind ismerős, megunt, elutasított
 51    I,    VII|             világban. Hisz a többiek mind megfordítva vannak: Vicomte *
 52    I,    VII|             száz munkához fogott, és mind abbahagyta.~ ~Egyszer ismét
 53    I,    VII|           ott várni kell sokáig, még mind ilyen apró porszemekké válnak,
 54    I,    VII|              Ime egy fogadás, melyet mind a két fél megnyert, és egyik
 55    I,   VIII|      harangszó, s már a tanácsbeliek mind fel vannak gyülekezve a
 56    I,   VIII|              a lábán.~ ~Legeslegelöl mind a fiatalok között áll a
 57    I,   VIII|         tesznek egymás között, és az mind borba megy.~ ~Nemsokára
 58    I,   VIII|            Jancsi úr környezete, kik mind nagyon tetszettek maguknak
 59    I,   VIII|         hagyd magad!” – mely kiáltás mind a két versenyzőt illetheti,
 60    I,   VIII|           egyre, hogy az idegen lesz mind a három futásban a győztes.~ ~
 61    I,   VIII|            már egyszerre ugratott ki mind a két versenyhős a többiek
 62    I,   VIII|         sorából. A pálya közepén már mind elhagyták egy öllel a hozzájok
 63    I,   VIII|          lövés is eldördült, a többi mind hosszúra ereszté a kantárt,
 64    I,   VIII|              Az utána rohanók patkói mind összegázolták.~ ~Ő maga
 65    I,   VIII|        merénylet sikerét; az urak is mind paripáikat hozatták elő,
 66    I,   VIII|          János úr kastélyába kellett mind az esküdtekkel egyetemben
 67    I,   VIII|        ordítoztak, s Kutyfalvi Bandi mind ki akarta őket is hányatni
 68    I,   VIII|         utána tudta csinálni.~ ~– Ez mind semmi – szólt Kis Miska,
 69    I,   VIII|           utána más.~ ~Természetesen mind belebuktak. Minden pohár
 70    I,   VIII|        szemeit, fekete bajuszát, ami mind többet ér minden tudománynál,
 71    I,     IX|       Vörösmarty és Bajza, még akkor mind ifjú szellemek – annak már
 72    I,     IX|           legelőbbkelő családjaiból, mind komoly, nagyra becsült jellemek,
 73    I,     IX|         bátrak gyűlölni, de tiszteli mind a kettő.~ ~Miklós nem jár
 74    I,     IX|          vagy vesztesége. A figyelem mind alant, mind fent fel van
 75    I,     IX|               A figyelem mind alant, mind fent fel van fokozva, s
 76    I,     IX|         odamenjenek hozzá! Azokat is mind ismerem. Azt csodálom, hogy
 77    I,     IX|           minek beszél velök, hiszen mind a ketten ellenpártiak. Ahán,
 78    I,     IX|              leány.~ ~– Ejh, a leány mind egyforma. Mindeniknek van
 79    I,     IX|     rituálékban együtt énekelni.~ ~– Mind régen tudom én azt. Nekem
 80    I,      X|             szép leánya.~ ~A leányok mind igen szépek voltak, egyik
 81    I,      X|          prédikáció elől apródonkint mind kiszöktek a szobából.~ ~
 82    I,      X|             nagy dolgokat tanult. Ez mind igen természetes volt.~ ~
 83    I,      X|       selyemkendőit csak nem itta be mind orvosságban egy hét alatt.~ ~
 84    I,      X|              tudná hányadik? És ezek mind igen nagy tisztelői a művészetnek,
 85    I,      X|             tisztelői a művészetnek, mind igen derék, illedelmes emberek,
 86    I,      X|               azt gondolta, hogy ezt mind így szokták a nagy urak.~ ~
 87    I,      X|           tudniillik, hogy az úrfiak mind megszökdöstek a házból.
 88    I,      X|             a világ bolondjainak; ön mind a négy leányát eljegyzette
 89    I,      X|      odamenni, majd a többiek azután mind pártját fogják.~ ~Éppen
 90    I,      X|          rajt a szíve.~ ~A testvérek mind közbeveték magukat; éppen
 91    I,      X|         hímzőrámának, azt Mayer papa mind összetöré rajtok, utoljára
 92    I,     XI|           mondja neki: „Nézd, én ezt mind neked adom, ha engemet imádsz!” –
 93    I,     XI|       feltűnhetett volna az is, hogy mind Teréz, mind Boltay igen
 94    I,     XI|              az is, hogy mind Teréz, mind Boltay igen kevés nyugtalanságot
 95    I,     XI|              világot, és mondá: „Ezt mind neked adom, imádj engemet!”
 96    I,     XI|          titkos jóltevője?~ ~De azok mind nemigen jól illettek a lelkében
 97    I,    XII|         leányt, a leány egy mást, és mind a ketten boldogtalanok.~ ~
 98    I,    XII|           most ráhallgatott, hogy az mind Kárpáthy nevét mondja, különösen
 99    I,    XII|              menyasszonyajándokul?~ ~Mind e szavakat jól hallhatták
100    I,    XII|            ön? – kiálta rá egyszerre mind a két tanú.~ ~– Én meg vagyok
101    I,    XII|              ismerőjét.~ ~– Ismerőim mind békés munkásemberek, kiket
102    I,   XIII|           halálos ellensége leendett mind azon ismerőinek, akik e
103    I,   XIII|            és parasztmenyecskéit. Ez mind nem történhetik meg. Azt
104    I,   XIII|  jószágigazgatónak, mely hivatalában mind a fentebb említett napig
105    I,   XIII|      alárendelt ispánok, tiszttartók mind hintóban járnak, ezüstről
106    I,   XIII|             fel, együtt vénültek meg mind a hárman, s Palkó most is
107    I,   XIII|             Megeszem én azt az írást mind, amit a nagyságos úr átnéz –
108    I,   XIII|       drágábban, mint ahogy vesz. Ez mind nem volna nemesemberhez
109    I,   XIII|          parkban erősen kopácsolnak, mind ünnepélyes előkészület az.
110    I,   XIII|           úri rendben lévő jómadarak mind kompareáltak. * Kalotai
111    I,   XIII|            Igen, de valamennyi hajdú mind ott lesz ám, ki töröknek,
112    I,   XIII|         ascendenti et descendenti, * mind ezen, mind pedig a másik
113    I,   XIII|            descendenti, * mind ezen, mind pedig a másik világon, hogy
114    I,   XIII|                E kegyes szertartáson mind jelen valának az érkezett
115    I,   XIII|        legjavában hajtatott, kiesett mind a négy kereke, feldűlt a
116    I,   XIII|     legkevésbé volt sajátja.~ ~Pedig mind e változást egyetlen gondolat
117    I,   XIII|           háromszáz parasztkölyök is mind neki uszult, s akármerre
118    I,   XIII|                    Amihez hozzányúl, mind arannyá válík,~ ~ ~ ~Csűstül *
119    I,   XIII|          esperes úr, és a jelenlevők mind egyhangú helybenhagyással
120    I,   XIII|                 Egyszerre széttágult mind a négy kapocs, a láda négy
121   II,    XIV|            Jancsi úrnak szólítják.~ ~Mind kívül, mind belül nagy változásokon
122   II,    XIV|             szólítják.~ ~Mind kívül, mind belül nagy változásokon
123   II,    XIV|            titkot tudhassa.~ ~Vártak mind a ketten Fanny szavára.~ ~–
124   II,    XIV|               A leányt összecsókolák mind a ketten, s jó éjt kívánva
125   II,    XIV|         világokon keresztül, a többi mind csak ámulat.~ ~Hitesd el
126   II,    XIV|    gyönyörképeinek tündér eszméivel… Mind ámítás az. Szerelem visz
127   II,     XV|          kezdtek látni, miknél ugyan mind fényesebbeket fog vehetni,
128   II,     XV|             egy szál hajam van, hogy mind el nem ment bele. De ami
129   II,     XV|          egyenesen állásra bírja, de mind nem használt az semmit,
130   II,     XV|           erősíté Teréz gyanúját. Ha mind a két félnek érdekében áll,
131   II,     XV|              a borzasztó, hogy Fanny mind értette, tudta, az anyja
132   II,     XV|     kellemetlen oldalait. És a leány mind jól tudta, hogy mért mondja
133   II,     XV|           ami legjobb, legszebb, azt mind megszerzi neki; a cselédek
134   II,     XV|            válni. Most legyenek önök mind a hárman szívesek nehány
135   II,     XV|     engedelmeskedni kellett nekik, s mind a négyen eltávoztak a legbelsőbb
136   II,     XV| felzároltattak az ajtók, s előjöttek mind a négyen.~ ~De minő változás
137   II,     XV|        estélyre, s meg is ígérkezett mind a finom világ, a szabadelvű
138   II,     XV|                 A vendégek pedig már mind gyülekeznek Kecskerey úr
139   II,    XVI|       egyenlőnek találva, átnyújtják mind a kettőnek.~ ~Egy, kettő,
140   II,    XVI|             jobban.~ ~Egy perc múlva mind a négy segéd kardja keresztben
141   II,    XVI|             fel!~ ~S azzal egyszerre mind a négy kard közbeszaladt,
142   II,    XVI|            ki a kezéből!~ ~Egyszerre mind a négy segéd ellene támadt.~ ~–
143   II,    XVI|              magát, mintha egyszerre mind az öttel meg akarna vívni,
144   II,    XVI|              állva… Azután összerogy mind a kettő.~ ~– ~ ~Akik a legközelebb
145   II,   XVII|              valamennyi háznál sorba mind meghúzták a csengettyűket,
146   II,   XVII|      boltjaikban, abból a legszebbet mind összevásárolta János úr
147   II,   XVII|            úgy szeretett volna sírni mind a kettő, de az nem illett.
148   II,   XVII|        alakot, magát János urat, kik mind arra látszanak összeesküdve
149   II,   XVII|             rábízta Marcira, hogy az mind olyan jámbor legyen, mint
150   II,   XVII|             palotában és udvaron, az mind becsülettudó, jámbor ember
151   II,   XVII|            barátai megjelentek nála, mind oly illedelmesen viselék
152   II,   XVII|   vállalatról hallani, megtámadtaték mind a négy szuperintendencia *
153   II,   XVII|            lehúzza, rögtön felkelnek mind, s otthagyják az embert
154   II,   XVII|            még akkor szó sem volt) – mind egyesülének a nagy eszme
155   II,   XVII|         tárgy, mutatja az, miszerint mind e mai napiglan hasonló –
156   II,   XVII|            mily szenzációt gerjeszte mind a két hazában János úrnak
157   II,   XVII|              megyei alispán Fecskéje mind a kettőn kitesz, míg a dunántúli
158   II,   XVII|     részeiből; maga elolvassa azokat mind. Egyik üdvkívánat, másik
159   II,   XVII|             magát. Aztán adakozott ő mind a fenn megnevezett célokra
160   II,  XVIII|            táncolni, szelet kergetni mind igen alkalmas és jó; meg
161   II,  XVIII|             ízetlenek, fajankók ezek mind az ő ideáljához képest,
162   II,  XVIII|             haszontalanok, hiúk ezek mind azon férfival összehasonlítva,
163   II,  XVIII|           csak annyit tud, hogy azok mind előkelő, nagy emberek, magas
164   II,  XVIII|           öregúr vállára –, ezek itt mind idegen nevek előttem, egyet
165   II,  XVIII|        genealógiáját készítse el, az mind csekély lett volna ahhoz
166   II,  XVIII|    mutatóujja alá, kik iránt ugyan ő mind rettenetes nagy tisztelettel
167   II,  XVIII|             lehet keresni, azokban ő mind gazdag. Szelídség okossággal
168   II,  XVIII|             nő szíve, midőn a léptek mind közelebb jöttek ajtajához,
169   II,  XVIII|              szokott lenni, hanem az mind jól kiszámított célszerű
170   II,  XVIII|                  Értsétek meg belőle mind a hárman: Rudolf nem azért
171   II,    XIX|          odáig, ahol a te neved áll, mind olyanokat talált, kiknek
172   II,    XIX|           árulkodni, ezek bizonyosan mind nemigen szép foglalatosságok,
173   II,    XIX|        kezdeném.~ ~– Ezek itt felyül mind nagyságos és méltóságos
174   II,    XIX|    hatalommal e győzelemre; s miután mind a kettő a másikra iparkodott
175   II,    XIX|               természetesen ezek már mind meglett férfiak, mert azon
176   II,    XIX|          látom magam előtt, s imádom mind a kettőt. Mégsem ismersz
177   II,    XIX|              amit gondol is, az neki mind nem tetszik. Lássa meg,
178   II,    XIX|       kérdeznél tőle, elájul. Az őrá mind rettenetesen hat; általjában
179   II,    XIX|            lármát csinál érted, hogy mind szétszaladnak.~ ~Fannynak
180   II,    XIX|              róla beszélni, s ha azt mind végighallgatod, téged tartand
181   II,     XX|             helyezve, hogy egymással mind megismerkedtek volna, s
182   II,     XX|             bohó fiú leborotváltatta mind a haját, hogy erősebben
183   II,     XX|        mindenki elragadtatva legyen, mind a pompa és ízlet, mind az
184   II,     XX|               mind a pompa és ízlet, mind az ügyes elrendezés fölött,
185   II,     XX|             Dráván, Dunán, Tiszán és mind a három Körösön keresztül
186   II,     XX|            hogy akármit mondanak, az mind jeles és derék dolognak
187   II,     XX|      elsőbbséget, azt mondanók, hogy mind élces mondatokban, mind
188   II,     XX|              mind élces mondatokban, mind poharak ürítésében ő volt
189   II,     XX|             Rudolf, s elmagasztalván mind a kettőnek érdemeit, rájok
190   II,    XXI|           róka.~ ~A delnők többnyire mind vadászköntösökben voltak;
191   II,    XXI|               hiszen vadászok voltak mind. A kedves szép hölgyek sem
192   II,    XXI|       nyeregben, térdeit felhúzva, s mind a két kezében lóbálva a
193   II,    XXI|           egy-egy folt erdő, a többi mind sásos, csátés * avar, rekettyés
194   II,    XXI|              valahol a rókát, de még mind nagyon messze voltak, s
195   II,    XXI|           dolga!~ ~Hogy ezt János úr mind nem láthatja! Kérdezzetek
196   II,    XXI|        szerencsésen átszökellt rajta mind a kettő.~ ~E pillanatban
197   II,    XXI|   pillanatban egy lovagot láttak meg mind a ketten szemközt jönni
198   II,    XXI|             félrevont figyelem miatt mind ez ideig észre nem vették.~ ~
199   II,    XXI|          halál.~ ~Ez ő!~ ~Ráismernek mind a ketten. Ez ő. Egyiknek
200   II,   XXII|         ideálja lőn.~ ~És megtalálta mind a kettőt.~ ~A nemes szívű
201   II,  XXIII|       bronzcsészében látogatójegyek, mind merő nevezetes férfiak-
202   II,  XXIII|             delnőktől.~ ~A szőnyegek mind női gyöngéd kezek hímzései,
203   II,  XXIII|       engednek sejteni, s az ablakok mind kettős függönyökkel vannak
204   II,  XXIII|             hölgyek látogathatják.~ ~Mind e tilalom dacára megtörténik,
205   II,  XXIII|      illúzióra ennyi is elég.~ ~– Ez mind jó. Hanem a többek között
206   II,   XXIV|        tartozik. Ez sokkal jobb lesz mind a hármunkra nézve, vagyis
207   II,   XXIV|           vagyis helyesebben mondva, mind a négyünkre nézve.~ ~E negyedik
208   II,   XXIV|            előttük; milyen szép volt mind a kettő! Midőn egymásra
209   II,   XXIV|                  Képzelem, hogy azok mind igen talpraesettek voltak.
210   II,   XXIV|              hogy ezek a világ előtt mind igen kényes emlékek, de
211   II,    XXV|             e fátyolozott pillantást mind kiszámított kacérságnak
212   II,    XXV|         virágok boldogsága. Ezek itt mind boldog szerelmesek.~ ~Ezzel
213   II,    XXV|       lázasan remegve előtte állt.~ ~Mind a ketten visszadöbbentek
214   II,   XXVI|             után eped, természetesen mind hasztalan.~ ~De legnagyobb
215   II,   XXVI|            az a karcsú őzike termet! Mind odavan!~ ~(Úgy kell neki –
216   II,   XXVI|         akkor orvosai megtilták neki mind a lovaglást, mind a kocsizást.~ ~
217   II,   XXVI|     megtilták neki mind a lovaglást, mind a kocsizást.~ ~Abellinónak
218   II,  XXVII|               mit mondott neki, csak mind a két kezében tartja neje
219   II, XXVIII|             látogató Rudolf.~ ~Tehát mind a ketten eljöttek, s a sors
220   II,   XXIX|           Kárpáthyhoz.~ ~A cselédség mind fekete ruhát kapott, amióta
221   II,   XXIX|            levéltárba. A többi tanúk mind ott várnak már. Akiket hirtelen
222   II,   XXIX|          különben becsületes emberek mind.~ ~Amíg végigmentek három-négy
223   II,   XXIX|             azon fehér volt, az ezen mind fekete. A név ki van verve
224   II,   XXIX|             énekeket, egyet se mást. Mind ugyanazt, amit őfölötte,
225   II,   XXIX|          Nekem oly szép volt ez ének mind.~ ~– Óh, uram – szólt a
226   II,   XXIX|             És a nagy komoly férfiak mind sírtak körül az asztal mellett,
227   II,   XXIX|       vétettünk, én és őseim és azok mind, akik hozzám hasonló életet
228   II,   XXIX|              után a jelen volt tanúk mind aláírták, megpecsételék
229   II,   XXIX|            ez egy szóban: fiamhoz!~ ~Mind, akik jelen voltak, odamentek,
230   II,   XXXI|          halála, s ha e sok beszédet mind összeszedjük, azt is megtudjuk,
231   II,   XXXI|        állhatja a virágokat, mert az mind merő szenvelgés.~ ~A jávorfák
232   II,   XXXI|    mondanivalónk van még.~ ~Abbelino mind e mai napig él.~ ~Egy igaz
233   II,    Meg|         regényírásnál egyesülni kell mind a kettőnek. A regényírónak
234   II,    Meg|           bárónak nevezek. Akkor még mind a kettő élő alak volt, s
235   II,    Meg|        szerint szerepeltetni. Ma már mind a kettő a múlté; bátran
236   II,    Meg|      legelőkelőbb rovataiban.~ ~Ezek mind élő alakok, ezek máid az