Kötet, Fezejet

  1    I,      I|          hanem szabadon járhat alá s fel a víz, amerre neki tetszik.
  2    I,      I|             tévedni, a szekér dűljön fel, s a hintó okuljon a példán,
  3    I,      I|               s csak néha-néha hőköl fel hol egyik, hol másik, hol
  4    I,      I|         mérges fog lenni, hogy éjjel fel kell neki kelni, és káromkodni
  5    I,      I|           egyik hajdúnak, hogy verje fel a kocsmárost, és beszéljen
  6    I,      I|         Tehát ezt a derék urat kelté fel ilyen szavakkal egy hajdú,
  7    I,      I|      mívelvén az ablakán:~ ~– Keljen fel kend szaporán kocsmáros!
  8    I,      I|      mandulával, s csemegeképp adnak fel az asztalra.~ ~Egyébiránt
  9    I,      I|              közé eltéve nyújtogaták fel karcsú nyakaikat a metszett
 10    I,      I|         divatok szerint öltözteté őt fel, amint jöttek a bécsi zsurnálokban,
 11    I,      I|              húzta, nehányszor alá s fel tolta mozgékony fejbőrét,
 12    I,      I|             is nagy falatokat hányva fel a levegőbe, miket az gyönyörű
 13    I,      I|       csalárd semmirekellő! – kiálta fel az úr. – Így szedsz te rá
 14    I,      I|            Hajdúk, hozzatok kötelet! Fel kell húzni a gerendára.~ ~
 15    I,      I|       értelmű dalt, a poétának pedig fel kellett állani egy székre,
 16    I,      I|        chapeau à la russe * váltotta fel, és az emberek mindig ugyanazok
 17    I,      I|            az idegenre, hogy keresse fel hát annak a szobának az
 18    I,      I|    öntudatlan egy mély sóhaj szakadt fel kebléből.~ ~– Ez azonban
 19    I,      I|            bőrömre:~ ~– Eh! – kiálta fel türelmetlenül Abellino,
 20    I,      I|                  Koporsóba! – kiálta fel összerendülve az öreg, s
 21    I,      I|              Nem lehet, mert a házat fel kell gyújtanom.~ ~– Que
 22    I,      I|          parancsolta, hogy a kocsmát fel kell gyújtani, s ezen a
 23    I,     II|           napsugártól a fű, úgy nőtt fel ismét minden papiros.~ ~
 24    I,     II|              volt gobalákat futtatni fel, másutt egész piramidok
 25    I,     II|            sima haját nem borzolta-e fel –, ha ön csak ilyen jó újságot
 26    I,     II|             változtat, tobzódásaival fel nem hagy, amihez nagyon
 27    I,     II|        Kárpáthy-család, s azontúl ön fel lenne oldva terhes fogadása
 28    I,    III|          annak egy oszlopára szintén fel van jegyezve Rousseau neve,
 29    I,    III|          kettétört kőoszlopot állíta fel, melyre ez embléma volt
 30    I,    III|             írva: „Ki állíthatja ezt fel újra?” Miklós megfordító
 31    I,     IV|         ember, kiről senki sem tenne fel annyi mozgékonyságot, annyi
 32    I,     IV|             kissé sok lesz! – kiálta fel e szóra Iván herceg, egy
 33    I,     IV|                  Ah, ah! – kiáltának fel valamennyien.~ ~– Úgy dupla
 34    I,     IV|              én unokaöcsém!” – kiált fel végre. A boldogtalan egyszerre
 35    I,     IV|            mindennap hosszabbat tesz fel, a hónap végén aztán azt
 36    I,     IV|            annak hűséges kutyája lép fel vádlóul a gyilkos ellen,
 37    I,     IV|             ezt megtudnunk? – kiálta fel egy türelmetlen hang.~ ~–
 38    I,     IV|   Deboureux-t, s tudva azt, mennyire fel van ingerelve a kutya ellen,
 39    I,     IV|            gyönyörű, soha ügyesebben fel nem lehetne emelni egy művésznőt
 40    I,     IV|       előkészületekről, a szerepeket fel kell osztanunk, hogy mindenre
 41    I,     IV|               Hátha az asszony férje fel talál lépni ellenetek? –
 42    I,      V|        szereti szülőit, az rútnak nő fel, mert a szerelem teremti
 43    I,      V|        kívánta, hogy abban léptessék fel. Midőn eléneklé Rosinát, *
 44    I,      V|            Hogy is cserélhette volna fel annyi diadal emlékével összekötött
 45    I,      V|            úgy, de elébb egyszer még fel kell lépnie, mert így van
 46    I,      V|               ha lehet, ne lépjen ön fel ma, ne lépjen fel soha többet;
 47    I,      V|          lépjen ön fel ma, ne lépjen fel soha többet; önt meg fogják
 48    I,      V|             Jozefine nyugodtan emelé fel e szóra arcát.~ ~– Tegyék.
 49    I,      V|             elbűvölé, s ha abban lép fel Zelmira * után, könnyen
 50    I,      V|    Deboureux-nek, hogy inkább mentse fel a játék alól Mainvielle-nét,
 51    I,     VI|              infernale-ban mikor áll fel Kárpáthy a tükör előtt.
 52    I,     VI|          fáradozókat, s maga szólítá fel Abellinót, hogy mint a szépészetnek
 53    I,     VI|           szépségflastromot ragassza fel korallpiros ajkai fölé.
 54    I,     VI|         magasra egy pad végére állva fel, kivel Abellino a páholyban
 55    I,     VI|             Kárpáthy ijedten tekinte fel: „Micsoda ügyetlen bolond
 56    I,     VI|          rohant erre ki a páholyból, fel a második karzatra, ott
 57    I,     VI|            csak a tüzet éleszté.~ ~– Fel a karzatokra! Fel a karzatokra! –
 58    I,     VI|       éleszté.~ ~– Fel a karzatokra! Fel a karzatokra! – kiálta Abellino. –
 59    I,     VI|     végigjátszani hősi szerepét.~ ~– Fel a karzatokra! Előre, barátom! –
 60    I,     VI|             az ifjú titánok rohantak fel a mennydörgő Olympra, azt
 61    I,    VII|           mélyen vannak.~ ~Ez lázítá fel az egész elegáns fiatalságot,
 62    I,    VII|          mellett a háztetőre mászott fel, arról verve le a tetőt.~ ~
 63    I,    VII|           hölgynek, az bátran szökik fel a zsarátnakos falra. Ez
 64    I,    VII|             Többen mentésére sietnek fel a lábtón a példa által bátorítva;
 65    I,    VII|           ekkor több bátor férfi ért fel a tetőre. E pillanatban
 66    I,    VII|            újra két gyermeket húzott fel a kötélen; lassankint minden
 67    I,    VII|            megszakadó szívvel tekint fel az égre, mintha gyermekét
 68    I,    VII|            tűzfalra – és karján hozá fel a megtalált csecsemőt.~ ~
 69    I,    VII|               ez bolondság! – kiálta fel Iván. – Ti oly könnyen beszéltek
 70    I,    VII|           jövő-menő alakok tetszenek fel benne, mik változnak, eltörpülnek,
 71    I,    VII|        belépett rajtok.~ ~Ő volt az! Fel sem tekintett a hölgy, de
 72    I,    VII|           miket a nap szemenként szí fel magához. Legszebb a halál
 73    I,    VII|       rajtakaptuk, s mi kerestük önt fel.~ ~– Én tettem volna azt? –
 74    I,    VII|             Mabille-ből * állítottak fel, isten mindenható maradt,
 75    I,    VII|              nyomasztó álomból ébred fel, s örül neki, hogy amit
 76    I,    VII|           mindez emlékeken egyenkint fel kellett akadni, némelyiken
 77    I,   VIII|              már a tanácsbeliek mind fel vannak gyülekezve a terembe,
 78    I,   VIII|           nem vert.~ ~– Olvassa csak fel neki, jegyző úr, hány akó
 79    I,   VIII|          hordók tetejébe pedig üljön fel négy-négy szűz, az osztogassa
 80    I,   VIII|            mert ő lesz az első, akit fel fog bökni, veres nadrágjának
 81    I,   VIII|             zsibongó víg kacaj válta fel.~ ~Hát ezúttal azt a tréfát
 82    I,   VIII|     karikását nyakába vetve, így ült fel ismét lovára.~ ~Még eddig
 83    I,   VIII|              szét, kalangyákat * dúl fel, az utazószekereket felforgatja
 84    I,   VIII|            egészen Püspökladányig és fel Nádudvarig és Tiszafüredig;
 85    I,   VIII|       ezalatt a magas gátra vonultak fel, honnan a füzest egészen
 86    I,   VIII|              hangra dühödten szökött fel helyéből a szilaj állat,
 87    I,   VIII|         fonva, egész csíkot hasított fel a vad állat bőrén; de az
 88    I,   VIII|              a bika csak nyögött, de fel nem állt, s fejét úgy eldugta
 89    I,   VIII|              s amidőn színészek ütik fel a szín alatt ponyvaberkeiket,
 90    I,   VIII|     Jancsinak hínak.~ ~Fél óra alatt fel volt Miska öltöztetve úrnak.~ ~
 91    I,   VIII|      növekedett; holmi valódi betyár fel sem merné itt ütni a fejét,
 92    I,   VIII|         mindig körömpróbáig hajtotta fel; elkezdtek kártyázni, ő
 93    I,   VIII|           magát e gigász dűnének, ki fel volt bőszülve a rosszul
 94    I,   VIII|           mente helyett atillát vett fel. Született úr volt. Mindenki
 95    I,   VIII|             a jegyzőkönyvet olvasták fel, a főúr észrevéve, hogy
 96    I,   VIII|            nagy ravaszsággal –, kelj fel csak onnan a székrül, s
 97    I,     IX|            terjedő reformok merülnek fel a nyilvánosság terén, a
 98    I,     IX|       figyelem mind alant, mind fent fel van fokozva, s a megelőző
 99    I,      X|          tarka zsebkendőjébe, elmene fel a városházára, és kifizetvén
100    I,      X|             valami lomposságot venni fel külsejében, amire jutnak
101    I,      X|             éppen úgy nem tűnt volna fel, mint az isten madarainak
102    I,      X|             Melyik leányom? – kiálta fel Mayer.~ ~Hirtelen annyifelé
103    I,      X|         folytatá újra Mayerné – soha fel nem kelt az ágyból, nem
104    I,      X|             egy hét alatt.~ ~A leány fel akart kelni, hogy atyját
105    I,      X|             midőn víg kacaj hangzott fel az elhagyott társaság közepéből;
106    I,      X|            leányát adja át nekem. Én fel fogom őt nevelni tisztességesen,
107    I,      X|           Eközben hevesen járt alá s fel a szobában nagy lépésekkel,
108    I,      X|             még a hercegprímásnak is fel akarja adni.~ ~Schmerz úr
109    I,      X|            második ismerősét keresni fel, remélve, hogy az majd határozottabb
110    I,      X|             Fannyhoz szólt.~ ~– Vedd fel a köpenyedet, tégy kalapot
111    I,     XI|              híni, azon elvet állítá fel, miszerint legjobb és legcélszerűbb
112    I,     XI|       helyreállítására Abellino veté fel magát, büszke önbizalommal
113    I,     XI|             vélt ott látni. Azt most fel sem találta a többiek között.
114    I,    XII|      polgárlyánról, ki foglalót vett fel erényei árában egy gazdag
115    I,    XII|        Abellino egész nap járt alá s fel a városban, keresve, hogy
116    I,    XII|           hivatalos hidegséggel vevé fel a szót – Kik lesznek önnek
117    I,    XII|            ezüstsinóros hajdú keresé fel Boltay mester műhelyét,
118    I,    XII|         vissza nem fog térni, bontsa fel a borítékot, s a belül írt
119    I,    XII|            parancsolá, hogy hajítson fel előtte hársfaleveleket a
120    I,   XIII|          azon esztendőt, melyben azt fel nem tartotta volna, és halálos
121    I,   XIII|            vajon Pozsonyban tartsa-e fel nevenapját, s felvitesse
122    I,   XIII|       tatárok IV. Béla alatt égettek fel, de köveit nem bírták szétfeszegetni;
123    I,   XIII|          hogy a komisz cséza kerekei fel ne vágják a szép gömbölyű
124    I,   XIII|            kavicsot, amivel az udvar fel van töltve.~ ~A szekér dereka
125    I,   XIII|               mint ők; együtt nőttek fel, együtt vénültek meg mind
126    I,   XIII|      alapítványok.~ ~– Ne is bontsuk fel, elég azt tudni, hogy ki
127    I,   XIII|               oly könnyülten sóhajta fel. Sohasem érzé magát boldogabb
128    I,   XIII|              kiabálva:~ ~– No keljen fel, itt a csizma!~ ~Jancsi
129    I,   XIII|          estefelé, csak aztán megint fel ne gyújtsa az asztagot,
130    I,   XIII|          barmoknak való könyvet vitt fel a katedrára, úgy belesült
131    I,   XIII|           többiekhez Isten – sóhajta fel magában –, és ki lesz pótolva,
132    I,   XIII|         mikor a lépcsőn ment le vagy fel, kétfelől tartani kellett,
133    I,   XIII|       angyali karokban~ ~ ~ ~ ~Üljön fel az égbe, ott sem a sarokban,~ ~ ~ ~
134    I,   XIII|       királyt, mint akinek legjobban fel volt vágva a nyelve. Ez
135    I,   XIII| patkószegekkel kivert napra épkézláb fel hagyta kegyelmedet virradni
136    I,   XIII|              hogy a köszöntő lyánkát fel szokták vinni a vendégségbe,
137    I,   XIII|          édesapám… – rebegé a lyánka fel sem pislantva.~ ~– Hogy
138    I,   XIII|            le volna bűvölve helyére, fel nem bírt előle kelni.~ ~
139    I,   XIII|              egyszerre dühösen emelé fel öklét, s gyűrűjével egy
140    I,   XIII|           otromba skarlát gúnyájukat fel fogják cserélni.~ ~Negyednap
141   II,    XIV|           mely játszószerül hivatott fel, s azalatt egészen urává
142   II,    XIV|             Lődd le, vágd le, akaszd fel, pusztítsd el a csábítót,
143   II,    XIV|          kitűnő szívességgel szólítá fel, hogy menjen be vele a házba,
144   II,    XIV|              Másfél millió! – kiálta fel elszörnyedve a kézműves,
145   II,    XIV|             Másfél millió! – sóhajta fel a kézműves, alig hallva,
146   II,    XIV|             mint mikor te keresed őt fel. Hiszed-e, hogy az úri név
147   II,    XIV|           nyugtalanul kezde el alá s fel járkálni. Mit cselekedjék?
148   II,    XIV|          nyugalommal szólt:~ ~– Kelj fel, leányom. A szívet erőtetni
149   II,    XIV|        ércből öntött valóságot állít fel. Tehát egy gyermek lelke
150   II,    XIV|          titokban önelégülten szívni fel a halálos mérget, mely a
151   II,     XV|             mondta neki, hogy keljen fel, sem azt nem kérdezte, hogy
152   II,     XV|              mit enni; azokat vettem fel, s úgy szaladtam ki az utcára.
153   II,     XV|    becsületben, virtusokban neveltek fel, eredj oda! Azok az emberséges
154   II,     XV|        beszél összevissza! – pattant fel jámbor nehezteléssel Boltay. –
155   II,     XV|              is Boltay mester szedte fel a földről, kit nagyon bosszantani
156   II,     XV|             az egyik könnyekbe olvad fel a találkozásnál, a másik
157   II,     XV|       hasonló titoktartásra szólíták fel, s ez összevetést közölte
158   II,     XV|             tetsző színben tűnhessék fel. Megszólni azokat, kik világ
159   II,     XV|                 Hja – jah! – sóhajta fel Mayerné mintegy hangolásul,
160   II,     XV|              Haj, haj! Mire is nőnek fel mai világban szegény ember
161   II,     XV|              ő megrontására hozatott fel.~ ~Kellett közbe-közbe valami
162   II,     XV|          Fanny a morzsákat szedegeté fel ujjacskáival az abroszrul,
163   II,     XV|     pillantást lopva leánya szemébe, fel hagyá magát emelni a szekérre,
164   II,     XV|          úrnak, hogy még ma keressen fel, fontos, sietős beszédem
165   II,     XV|        istennője. Nem hiába támadt ő fel halottaiból.~ ~– Tehát holnap
166   II,     XV|          egész tempóval kapaszkodott fel a bakra, onnan flegmatice
167   II,     XV|           Tán csak nem világosította fel valaki, hogy hasonló szolgálatok
168   II,     XV|      székeken tölti, azokat rugdalva fel.~ ~A dísztelen zajra egészen
169   II,    XVI|               ordíta Konrád. – Le és fel!~ ~S azzal egyszerre mind
170   II,    XVI|              Ah! orgyilkos! – kiálta fel Kárpáthy a döfés fájdalmára,
171   II,   XVII|           taszítják; éjjel nem verte fel a jámbor alvókat a nyughatatlan
172   II,   XVII|        valami fáklyászene alkalmával fel találják gyújtani a várost;
173   II,  XVIII|             a gazdag számára sem jön fel kétszer egy nap a hajnal,
174   II,  XVIII|      ideálszépségű delnővel váltotta fel a nábob.~ ~Szegény asszony!~ ~
175   II,  XVIII|             látni óhajtana, jegyezze fel.~ ~E különös gyöngédség
176   II,  XVIII|      leültette egy karszékbe, s hogy fel ne állhasson, gyermeteg
177   II,  XVIII|              tudott fel1épni, itt is fel fogja találni azon helyet,
178   II,  XVIII|              ha bátran, biztosan lép fel, megtörik, ha megalázza
179   II,  XVIII|           Hátha éppen az előtt tárja fel lelkét, aki gúnyt fog űzni
180   II,  XVIII|             ismerek azok közül, akik fel vannak írva. Nem tudom,
181   II,  XVIII|             hogy akik e névsorozatba fel vannak jegyezve, vegye sorba,
182   II,  XVIII|      ötöt-hatot azok közől, akik ott fel vannak írva, vagy hogy menjen
183   II,  XVIII|           védőre találnak, ki azt is fel tudja keresni, mi baja van
184   II,  XVIII|          léghajósok még nem találták fel a léggömb kormányozhatásának
185   II,  XVIII|            minden szegletébe, azután fel a plafonra a festett múzsákra,
186   II,  XVIII|       irányában bizony nemigen ébred fel bárkiben is a féltékenység,
187   II,  XVIII|             s dalolva táncolva viszi fel magával a lépcsőkön.~ ~János
188   II,  XVIII|            megjárkál örömében alá és fel kezeit összevissza dörzsölve,
189   II,    XIX|       gyermeteg játszisággal ragadta fel az asztalról a hosszú iratot,
190   II,    XIX|              sajtár vízzel támogassa fel, hanem tarts hozzá közel
191   II,    XIX|              ragadtatva. Legjobb, ha fel sem veszed. Egyenesen hideg,
192   II,     XX|           nemesi családba emeltetnek fel; azután cselédjeit sürgeti
193   II,     XX|              óta most először tárult fel emberi szemek előtt, körül
194   II,     XX|       érzékeny rajzolása.~ ~János úr fel is hagyott a pátosszal,
195   II,    XXI|            alvó még erre se ébredjen fel, kisütögettek egynehány
196   II,    XXI|      meglehetős gömbölyűséget vettek fel arcvonásai, mint olyan emberéi,
197   II,    XXI|             mentét, elcsukja és soha fel nem fogja venni többé.~ ~
198   II,    XXI|          mire azok nyihogva ugráltak fel gazdáik kezei után, ahol
199   II,    XXI|           víg szökdécseléssel ugrált fel a lóra az úrnő kezei után
200   II,    XXI|                   Igazán mondod. Ülj fel saját lovamra. Vigyázz rá,
201   II,    XXI|           mén a keskeny gátra kapott fel, s azon nyargal végig, túlnan
202   II,   XXII|         képekről beszél; ki jegyezné fel szavaikat?~ ~„Távozzál tőlem –
203   II,  XXIII|           határozott vígsággal kiált fel eléje nyújtva hosszú száraz
204   II,  XXIII|        barátom, nagyon sokat teszesz fel magadról. Azt kívánod, hogy
205   II,  XXIII|            Kecskerey úr büszkén fúvá fel magát, mint egy béka, s
206   II,  XXIII|       sétálni a tágas teremben alá s fel –, nem kétlem, miszerint
207   II,  XXIII|             Ördög és pokol! – kiálta fel dühösen Abellino kiszakítva
208   II,   XXIV|      gyűlésteremből szörnyen integet fel hozzá, kézzel és fejjel,
209   II,   XXIV|            sőt később egy székre áll fel, hogy jobban meglássék.
210   II,   XXIV|       meglássék. Eleinte nem ismerte fel egyszerre ez új férfiút,
211   II,   XXIV|         délceg meghajtással hívta őt fel a táncra.~ ~Óh, mi szép
212   II,   XXIV|              egy örömhír villanyozta fel a fővárosunkat, mely mindenkit
213   II,   XXIV|         sétált vele kar-karban alá s fel a pompás gyülekezetben.~ ~
214   II,    XXV|            kísérgették az úton alá s fel, amidőn egyszerre kocsizörgés
215   II,    XXV|           tőle. – Tudtam, hogy Flóra fel fog itt keresni téged; óh,
216   II,    XXV|          kertből éppen akkorra értek fel a kastély tornácába, midőn
217   II,    XXV|        tárgyakról, és sétáltak alá s fel a kertben. És Rudolf azt
218   II,    XXV|          miért kellett önnek keresni fel engem? El vagyok veszve,
219   II,    XXV|             az ön karjai tartottak-e fel, hogy a halálba ne fussak,
220   II,   XXVI|               ez infámia! * – kiálta fel magánkívül Abellino.~ ~A
221   II,  XXVII|            akar ön mondani? – ordíta fel ijedten Kárpáthy, s arca
222   II,   XXIX|             éltemet dicsőbbel váltja fel; azért legyetek tanúim,
223   II,   XXIX|               midőn majd nem ébredek fel többet. Legelső hagyományom
224   II,   XXIX|      kiszállni belőle többé. Egészen fel van már készítve, sokat
225   II,   XXIX|      tiszteletreméltó kifejezést vőn fel, hogy önkénytelen eszébe
226   II,   XXIX|           mindennap saját maga vegye fel, és senkinek másnak az rajta
227   II,    XXX|      cselédek futkostak a folyosókon fel s alá. Rudolf még fel volt
228   II,    XXX|     folyosókon fel s alá. Rudolf még fel volt öltözve, s kilépett
229   II,    XXX|           Ugyanazon szobában állíták fel ravatalát, ahol neje feküdt.~ ~
230   II,   XXXI|          szerelemben, azt nem rótták fel neki vétkül, azért megbocsát
231   II,   XXXI|              miatt. Mennyit áldozott fel! Nagyon szeretett egy ifjút,
232   II,   XXXI|               azóta két óriássá nőtt fel nemzetünk történetében.
233   II,     Sz|          főleg bronzszobrait) tárták fel~ ~hímen láncai – itt: házassági