Kötet, Fezejet

  1    I,      I|       tartani, márpedig ha így tart, akkor nem tudom, ki lesz az a
  2    I,      I|      szerencsésen a csárdáig jusson, akkor így is eljut, ha pedig az
  3    I,      I|        megfenekelvén, ott virradjon, akkor úgy kell annak megtörténni,
  4    I,      I|      megrántják a kezében a gyeplűt; akkor aztán nagyot cserdít közé,
  5    I,      I|            eltompul, elfásul, s csak akkor kezd újra élni, ha valami
  6    I,      I|             Az érkezett vendégek már akkor mind a tornácon voltak;
  7    I,      I|               azt is megittuk volna. Akkor volt az!~ ~– No hát csak
  8    I,      I|       variációban szólni az egérről, akkor a cigány a keblébe nyúlt,
  9    I,      I|        keresztülhúzták a gerendán, s akkor kirúgták alóla a széket.~ ~
 10    I,      I|       fuldokolni nem kezdett, s csak akkor ereszték le újra.~ ~A bohóc
 11    I,      I|            talpait, meg nem mozdult. Akkor feltevék az asztalra, körülrakták
 12    I,      I|         legelőn.~ ~– C'est triste; * akkor itt maradunk. Tant mieux, *
 13    I,      I|         ajtót senki sem őrizte, csak akkor vették észre, mikor már
 14    I,      I|            Nevem nem tetszett, tehát akkor legdivatosabb név volt Abellino,
 15    I,      I|             reggelig eltáncol velök, akkor meg összeveszíti a társaságot,
 16    I,      I|             mint egy gazdag örökség, akkor véletlenül ez a gazdag onkli,
 17    I,      I|            földre lépjek.~ ~– No hát akkor csak fogassa az úr a lovát
 18    I,      I|     nagylelkű; és ha ki nem fizetem, akkor tán háborút indít?~ ~– No
 19    I,      I|          némelyembereknél, kik éppen akkor, midőn legalázatosabbaknak
 20    I,      I|             másikat is odaviszik, és akkor mindene az enyim lesz, anélkül,
 21    I,     II|         sodorta örvényébe. Párizsban akkor minden ember egyszerre milliomos
 22    I,     II|           nem volt millionnaire, * s akkor marad kilenc sou a zsebében,
 23    I,     II|          ismét találkozunk vele, már akkor úgy tisztelhetjük őt, mint
 24    I,     II|             Italiens-ban, * mely még akkor nem volt ott, midőn legutóbb
 25    I,     II|         kukoricát fogyasztottak, ami akkor még drágább volt, mint a
 26    I,     II|  kristályosult cukorral édesíte, ami akkor legújabb találmány volt,
 27    I,     II|          hanyatt vetve; ámbár ez már akkor nem volt divat Párizsban,
 28    I,     II|      adóslevelet két millióról, mely akkor lesz lefizethető, midőn
 29    I,     II|           kezében az egy millió?~ ~– Akkor fog ön adni egy másodikat
 30    I,     II|           korában ismét szabad lesz, akkor veszik el.~ ~– Az én bátyámnak
 31    I,     II|    kisegíteni késznek mutatkozik, ez akkor kezdi el majd játszani a
 32    I,     II|          bírok. Ha ezt ki nem állom, akkor megpróbálom a házasságot.
 33    I,    III|              a jó istenen kívül.~ ~– Akkor mégis megfoghatatlan, hogy
 34    I,    III|         esztendeig távol hazájuktól, akkor majd megtudják, hogy mi
 35    I,    III|            cáfolat a meghalás ellen, akkor helyesen teszitek, hogy
 36    I,    III|   ostobaságainkkal legyünk hasznára, akkor nincs oly természeti vagy
 37    I,    III|            ott találandjátok együtt. Akkor azután majd megkérdem tőled: „
 38    I,     IV|         Jockey Club * szállása, mely akkor is (1822) kedvenc gyűlhelye
 39    I,     IV|                ilyen cifra neve volt akkor az operaszínháznak) igazgatója
 40    I,     IV|              egy kozákkal, aki éppen akkor száll le lováról. „Te paraszt!” –
 41    I,     IV|             elhullatja a vadászkést, akkor összekapnak, a vadász nem
 42    I,     IV|           zavarta, míg beszélt, csak akkor mondta meg neki:~ ~– Nagyon
 43    I,      V|          játszott a hárfán, mely még akkor sok előnnyel bírt a tökéletlen
 44    I,      V|       szeretet nem múlt el soha, még akkor sem, midőn elmúlt a hír.
 45    I,      V|              iparkodik megérdemelni; akkor a régi kegyencnő, anélkül,
 46    I,      V|          vehetnek el tőlem? Híremet? Akkor leszek boldog, ha azt elfeledtem.
 47    I,      V|            én majd csendesen aludjam akkor ugyé, midőn tudom, hogy
 48    I,      V|            vagy. Ha szeretőm volnál, akkor tehetnél értem mindent;
 49    I,     VI|           míg a taps elnémul, s csak akkor folytatá a románcot.~ ~Ismét
 50    I,     VI|           melyről a koszorúkat éppen akkor gereblyélte össze két színházszolga,
 51    I,     VI|            sem hallatszott; ezt csak akkor volt szokás megkezdeni,
 52    I,     VI|           azt ne cselekedje ön uram; akkor inkább még egy kísérletet
 53    I,     VI|               de nem kívánt tárgyat, akkor aztán mit csináljon?~ ~Így
 54    I,     VI|          megjelenésök.~ ~Jaj, de már akkor az egész szövetséges sereg
 55    I,    VII|              kapcsoltatá, melyet már akkor egy csoport fiatalember
 56    I,    VII|             szegletet elfoglalhatja, akkor a Médard-templom veszve
 57    I,    VII|            ők is jelen lettek volna, akkor hősi tett volna e munka,
 58    I,    VII|              az, hogy Chataquéla még akkor fiatal legyen.~ ~– Ajánlatom
 59    I,    VII|             halni; ez a harmadik; és akkor ön kötelezve van magát tetszése
 60    I,    VII|            Tudja-e ön, mit gondoltam akkor, midőn ama vészes órában
 61    I,    VII|                Gondolkozott ön rólam akkor?~ ~– Azt gondolám, hogy
 62    I,    VII|        átfonva tartá őt fenn, s csak akkor tért magához, midőn lehajló
 63    I,    VII|            Ön rossz ember, ön mindig akkor távozik el egy városból,
 64    I,    VII|       feneket ért minden élvezetben, akkor elkezd blazírt lenni, megtagadja
 65    I,   VIII|            polgár háza előtt mennek, akkor int feltartott pálcájával,
 66    I,   VIII|              Márton pünkösdi király, akkor ő pünkösdi palatínus.~ ~
 67    I,   VIII|    vivátordítozás volt hallható (még akkor magyarul nem tudták mondani),
 68    I,   VIII|       háromszáz lépésnyire haladtak, akkor azután egyszerre sarkantyúba
 69    I,   VIII|              azt gondolod, hogy majd akkor is magam elé eresztlek?
 70    I,   VIII|      nyargalta be a tért, ahogy csak akkor tud futni a paripa, ha valamitől
 71    I,   VIII|            koronát?~ ~De hát ki lesz akkor? A koronát senki sem vette
 72    I,   VIII|       neszmélyire jár az örök pohár, akkor a közönség lármás, beszédes
 73    I,   VIII|           villányira megy a verseny, akkor már a tizedik fordulónál
 74    I,   VIII|            bort próbáltak ilyképpen, akkor meg az egész társaság azt
 75    I,   VIII|         esztendő múlva levetnek?~ ~– Akkor megint visszamegyek csikósnak
 76    I,   VIII|             csak ment is az ének, de akkor a cigányútra talált szaladni
 77    I,   VIII|               s milyen jó tréfa lesz akkor a vőlegényt skárlát montúrban *
 78    I,   VIII|     előszobában, s Jancsi úrhoz csak akkor bocsáttassék be.~ ~– Hát
 79    I,   VIII|              pipa volt, melyet éppen akkor tömött meg dohánnyal.~ ~–
 80    I,     IX|          legnagyobb uraink közül még akkor nem is ismerék azon hazát,
 81    I,     IX|             honszeretet árán, és még akkor is kérdés marad, ha vajon
 82    I,     IX|        tanulni, mert hisz az asszony akkor legjobb, ha semmit sem tud;
 83    I,     IX|              nyúl, amit kergessenek; akkor aztán egyik vagy másik megtanult
 84    I,     IX|              Mikor robot ideje volt, akkor néha találkoztunk vele,
 85    I,     IX|              meg az úriszéken, hanem akkor nem volt szokás őket népnek
 86    I,     IX|           szellemi mozgalomnak, mely akkor kezdetett meg, midőn széltére
 87    I,     IX|             Vörösmarty és Bajza, még akkor mind ifjú szellemek – annak
 88    I,      X|       elrontsa, a nagyobbiknak éppen akkor udvarolt valami földesúr,
 89    I,      X|              álló ember leányával, s akkor egypár ezer forinttal mibe
 90    I,      X|          aztán a család egymással, s akkor mogorva, kedvetlen képpel
 91    I,      X|            bor magnetizálta idegeit, akkor eredtek meg szavai; ömlött
 92    I,      X|    állapotban! – gondolá Mayer úr. – Akkor talán hát mégsem egészen
 93    I,      X|              a család magára maradt, akkor kezdődött még csak rá a
 94    I,      X|        exceptívákat * látott, s csak akkor volt megengesztelődve, ha
 95    I,      X|  végigbeszélni.~ ~– Mit? Az ön háza! Akkor az ön háza tisztességes
 96    I,      X|             semmit sem tud azokról – akkor a bolondok házába!~ ~Mayer
 97    I,     XI|            becsületesnek kell lenni; akkor lassankint odavivé őt Teréz,
 98    I,     XI|       megőszült, míg összeroskad, és akkor is szeretitek; ti nem fogjátok
 99    I,     XI|            midőn a chevalier bement, akkor meg bezáratták. Ők maguk
100    I,     XI|          fognak mellette látszani, s akkor, ha ő magában bírandja gazdagsága
101    I,     XI|            az egy férfitól jön, mert akkor meglehet, hogy el nem fogadná.
102    I,    XII|        ablakon; a hintóban ülő éppen akkor szállt ki. Ijedten, összerezzenve
103    I,    XII|            tudta, mit fog cselekedni akkor, de a düh, a szégyen, a
104    I,    XII|            de meghalt szegény. És én akkor megfogadtam, hogy addig
105    I,    XII|           Csak midőn hintajában ült, akkor jutott neki eszébe, hogy
106    I,    XII|         furcsa.~ ~Hátha nem megy ki? Akkor addig inzultáltatni úton,
107    I,    XII|         elébbi tetteit jóvátegye. És akkor – akkor prédára jutott a
108    I,    XII|        tetteit jóvátegye. És akkor – akkor prédára jutott a tündérkisasszony,
109    I,    XII|             már félig meg van halva, akkor pisztolyba tömött pelyhet
110    I,    XII|           vagy karját éri a golyó; s akkor, ha csontot sértett, még
111    I,    XII|       találni, ha pedig felfelé rúg, akkor éppen a koponyájába.~ ~Ezalatt
112    I,    XII|           távolságból elébb lőjön, s akkor, ha nem talált, egészen
113    I,    XII|          sincs megengedve.~ ~Azonban akkor egyszerre megindult helyéből
114    I,    XII|              sorompójáig lépni, mert akkor rossz siker esetére ellenfelének
115    I,    XII|         tüdejébe.~ ~Rudolf és Miklós akkor a két ellentanúhoz léptek,
116    I,   XIII|           bírált menhelye; mert hisz akkor három mérföldnyi * kerületben
117    I,   XIII|         későbbi utód: Kárpáthy Ábel, akkor térvén át református hitre,
118    I,   XIII|            mindenki az irháját, mert akkor kezdődött a haddelhadd a
119    I,   XIII|               ha az ajtó tárva volt, akkor az ajtóragasztón kocogtatott,
120    I,   XIII|            ejtse a nagyságos urat, s akkor is három lépésnyi távolban
121    I,   XIII|              hagyni romlani a gátot, akkor nem vitte volna el.~ ~–
122    I,   XIII|        állapot, mert ahogy én tudom, akkor nem járt eső, hanem a tiszttartó
123    I,   XIII|           hanem ha megázott egyszer, akkor meg úgy összement, hogy
124    I,   XIII|           mert ha ezek nem volnának, akkor amazok a tisztességes asszonyokra
125    I,   XIII|              De ha az idén elküldik, akkor kiadjuk nekik?~ ~– A tavalyit
126    I,   XIII|           akiken követelése van? Már akkor csak inkább maradjon annál,
127    I,   XIII|              ménlovat kért tőlem, de akkor nem adtam neki, ha eljön
128    I,   XIII|       fordulni. Várt egy jó félórát, akkor visszafordult a nábob, s
129    I,   XIII|              ki az udvarra; még csak akkor hajnalodott, az ég keleti
130    I,   XIII|           hajnali álom a legédesebb; akkor is azzal álmodott, hogy
131    I,   XIII|        fogadá. – Az iskolamester már akkor magyarán mondva nyakban
132    I,   XIII|            hangon válaszolá:~ ~– Már akkor csak mégis inkább a Marcihoz
133    I,   XIII|              el sem fog jönni, éppen akkor ugrott le a lováról. Nemsokára
134    I,   XIII|              helyéről néhány percig. Akkor egyszerre zsibongó zajjal
135   II,    XIV|              hogy rászedik, és éppen akkor szedik rá, mikor nem hiszi;
136   II,    XIV|        elkárhozni ott! Jó lesz neked akkor, majd ha ráuntam én!”~ ~
137   II,    XIV|      elveiben nevelheté a gyermeket, akkor jótállhatna erényei, szegény
138   II,    XIV|       tanácsadóira hallgat, s ki fog akkor egy leányt megőrizhetni
139   II,    XIV|           itten. Ha a válasz tagadó, akkor ön visszaküldi tőle a gyűrűt,
140   II,    XIV|              ajánlatom elfogadtatik, akkor azt válaszolja, hogy jöjjek
141   II,    XIV|     felsóhajtott.~ ~– Sokáig kellene akkor élnünk, jó uram, hogy azt
142   II,    XIV|    ajánlatára a leány igent mondana, akkor, ugyebár, nem volna szükség
143   II,    XIV|             semmit az ifjú iránt; de akkor a második ajánlatra mit
144   II,    XIV|             nem jött a szobába, csak akkor jelent meg egy percre körültekinteni,
145   II,    XIV|          volt? Vagy ha komoly dolog, akkor ezután akar belőle tréfa
146   II,    XIV|             el, magához hozzámegyek; akkor azt mondta, hiszen én nagyapád
147   II,    XIV|             a gazdagság ragyogványát akkor, midőn csak kezét kellene
148   II,    XIV|     megnyugodni.~ ~Nem jutott eszébe akkor a gyámja által tudtul adott
149   II,    XIV|               sírba dőlni, hogy csak akkor tudhatná meg, mint volt
150   II,    XIV|             kimondod: „szeretem”, és akkor másra gondolsz, mint akinek
151   II,     XV|     robotoltatni kellett volna őket, akkor majd megbecsültek volna,
152   II,     XV|             majd megbecsültek volna, akkor majd nem hoztak volna gyalázatot
153   II,     XV|            én is utánaugrottam volna akkor! De látja uram, az anya
154   II,     XV|         játszott benne az a Wildner, akkor is úgy megríkatta az eset.~ ~–
155   II,     XV|        nagybátya élve maradt, de már akkor a pénz útban volt, s éppen
156   II,     XV|              valaki megtartja – csak akkor van, ba eladja: – az erényt.
157   II,     XV|              a folyosón. Fanny éppen akkor jövén a kertből, előre leoldá
158   II,     XV|       eloltják, az öreg asszonyságok akkor legerősebbek a beszélgetésben,
159   II,     XV|              csak te maradtál volna, akkor tudom, nem jutottam volna
160   II,     XV|              az ő korában. Ámbár még akkor is tudom, hogy nem hagyna
161   II,     XV|         kárba vész drága ifjúsága, s akkor késő lesz azután sóhajtozni,
162   II,     XV|              hagyta volna e kérdést; akkor tán azt hitte volna Mayerné,
163   II,     XV|          leánynak egy szép jószágot, akkor kibékültek vele, s most
164   II,     XV|              mégis pletykázik róluk, akkor azt mondják, hogy az az
165   II,     XV|               keringőt táncolnak el, akkor vacsorához járulnak szép
166   II,     XV|             le Párizsból, melyet még akkor nem hoztak oly közel a vasutak
167   II,     XV|              Fanny megérkezik.~ ~Már akkor többen ültek a zöld asztalnál,
168   II,     XV|             akar magának választani, akkor választhat mindnyájunk közül,
169   II,    XVI|         szemközt állíták őket.~ ~Már akkor Fennimor reszketett a dühtől.
170   II,    XVI|        valahol a külföldön. Mégpedig akkor sem valami mívelt birodalomban,
171   II,   XVII|            fél Magyarországon? – már akkor nagy ázsiója volt egy-egy
172   II,   XVII|                   Barna Sándor.~ ~És akkor akarata ellen két könnycsepp
173   II,   XVII|             kell magát viselnie.~ ~– Akkor leszek még csak nagy bolond –
174   II,   XVII|    használatosnak találtatott.~ ~Már akkor kezdett valami jótékony
175   II,   XVII|           liberálnak (radikálról még akkor szó sem volt) – mind egyesülének
176   II,   XVII|          akadémia kérdésével, s csak akkor engedé át annak az elsőbbséget,
177   II,  XVIII|          annál jobban szeretem, mert akkor magát hozta. Lássa, én úgy
178   II,  XVIII|             virrasztott ágyam előtt; akkor hagymázos ésszel azt képzeltem,
179   II,  XVIII|        törődött, de amint nejét, még akkor gróf Eszéki Flóra kisasszonyt
180   II,  XVIII|        beszéljen hozzá, s ha beszél, akkor szokott mindég mosolyogni,
181   II,  XVIII|          mosolyogni, és ha mosolyog, akkor nemcsak az egész felső sor
182   II,  XVIII|          bizony régi per már, még én akkor fiatal voltam, alig gyermek,
183   II,  XVIII|          parti! (értsd: János úr már akkor is vén ember volt, mikor
184   II,  XVIII|           volt, nagyon régen, még én akkor igen fiatal, mondhatni kicsiny
185   II,  XVIII|             mikor olyan nagyon sírt, akkor igen-igen boldog volt.~ ~
186   II,  XVIII|          beszélünk többé semmit, hát akkor én itt maradok nálad egy
187   II,  XVIII|           nevettetni! Egyet szól, és akkor sír az ember, másikat szól,
188   II,  XVIII|              ember, másikat szól, és akkor meg nevet.~ ~Fannynak eközben
189   II,  XVIII|            úrral az archívumból, már akkor semmi nyoma sem volt a két
190   II,  XVIII|         ismét napvilágra jöttek, már akkor Marion kisasszony útban
191   II,  XVIII|       sziszegés, mint a macska, mely akkor tüsszög, ha megrémült, odafordula
192   II,  XVIII|            Régen volt már az, én még akkor gyermek voltam!”~ ~A két
193   II,    XIX|        szépet, mennyi okosat hallott akkor Fanny barátnéjától. Ő csak
194   II,    XIX|          legtüzetesebben ostromolna, akkor úgy bámulják, mint a Nelson
195   II,    XIX|            valamelyikre haragszik, s akkor azt hiszi, hogy kiszámított
196   II,    XXI|          belőlem valaki, hahaha!~ ~– Akkor meg ha önnek volnék, nem
197   II,    XXI|          mellett rohanni üldözőit, s akkor egyszerre oldalvást csap
198   II,   XXII|    legboldogabb házasok.~ ~Mi legyen akkor ő?~ ~Néma tanúja e boldogságnak,
199   II,   XXII|            képzelhetné Rudolfot, tán akkor várhatna tőle szerelmet.
200   II,   XXII|           félórára kikocsizhatik, de akkor is melegen öltözzék, s több
201   II,   XXII|   kívánságaidnak. Hidd el, hogy csak akkor vagyok boldogtalan, midőn
202   II,   XXII|           mikor semmit sem óhajtasz, akkor én igen-igen szerencsétlen
203   II,   XXII|           Fannynak felkelni ágyából, akkor is férje vállára támaszkodva
204   II,  XXIII|     megtörténni az, amitől rettegek, akkor főbelőhetem magamat. Nekem
205   II,   XXIV|              hogy jó férj fog lenni, akkor kötelességévé teszi magának
206   II,   XXIV|                  Óh, ha megmondanám, akkor nem lenne többé talány.
207   II,    XXV|            szeretőknek civódni kell, akkor annál jobban fogják szeretni
208   II,    XXV|        olvasott belőle éjfél utánig, akkor földhöz vágta Hugo Grotiust,
209   II,    XXV|          meghódolás ezen szavát csak akkor mondaná ki, ha már minden
210   II,    XXV|           lesz, mire visszajövök. De akkor én diktálom a békét.~ ~Flóra
211   II,    XXV|      üvegházhoz értek, melyben éppen akkor nyílt egy gyönyörű hófehér
212   II,    XXV|    lehelettel belső szirmain. Ez még akkor nagy ritkaság volt Európában.
213   II,    XXV|          rettentő játék, és ha való, akkor még rémítőbb.~ ~Kocogás
214   II,    XXV|         elvonta figyelmét, hogy csak akkor vevé észre a visszatérő
215   II,    XXV|              találkozánk? Ah, már én akkor sokat szenvedtem ön miatt.
216   II,    XXV|              nők nem gyöngék.~ ~– No akkor szent a béke. – Mit izent
217   II,   XXVI|           midőn legutóbb láttam, már akkor orvosai megtilták neki mind
218   II,   XXVI|            gyilkolni akarsz barátom, akkor olvasd Pitavált, abban mindenféle
219   II, XXVIII| Megismerhetni azokat messziről, mert akkor is zöldek, mikor minden
220   II, XXVIII|          körül, hogy zöld legyen ott akkor is, midőn minden holt és
221   II,   XXIX|             azokért, akik meghaltak, akkor háromnak a szűzek közül,
222   II,   XXIX|           lehet, hogy azon ifjak már akkor meglett férfiak lesznek
223   II,   XXIX|           szeretett; ha baleset ért, akkor volt mindig mellettem; neki
224   II,    XXX|       megdöbbentve költögetni kezdé, akkor látta, hogy halott.~ ~Csakugyan
225   II,   XXXI|              fiúmagzatot hagyva, aki akkor született, midőn már senki
226   II,   XXXI|             Mr. Griffard.~ ~– Eh. Ez akkor nagyon rossz helyzet Abellinóra
227   II,   XXXI|              tenni.) Azt hitte, majd akkor meg fogja utálni a gyermeket,
228   II,    Meg|              Miklós bárónak nevezek. Akkor még mind a kettő élő alak
229   II,    Meg|            is, csupa ismerősök, akik akkor a magyar társadalmat kiegészítették,
230   II,    Meg|       énnekem finom hollótollal (még akkor érctoll nem volt) egészen
231   II,    Meg|          tudod, hogy mit cselekszel, akkor idvezülsz; ha nem tudod,
232   II,    Meg|             idvezülsz; ha nem tudod, akkor elkárhozol.~ ~(Ez ugyan
233   II,    Meg|    izraelitának.)~ ~– Hát tudom.~ ~– Akkor vedd el.~ ~Rövid időn ismét