Kötet, Fezejet

  1    I,      I|            kapunk másikat pénzért? Én pedig senki fiáért sem koplalok.~ ~
  2    I,      I|           nehezedik a lépcsőkre, ahol pedig aztán istenigazában levág
  3    I,      I|                akkor így is eljut, ha pedig az van róla határoztatva,
  4    I,      I|              okoznak első tekintetre, pedig ha tovább nézné az ember,
  5    I,      I|             lett volna; azt a merényt pedig, hogy őt „hallja kend”-nek
  6    I,      I|               nem híztak meg, a rákok pedig, amint tetszik látni, mint
  7    I,      I|              volt, az elfogyott, amin pedig lesz, az messze van, amim
  8    I,      I|             lesz, az messze van, amim pedig volna, az nincs.~ ~A nagy
  9    I,      I|          poéta? – kiálta összevissza; pedig ott áll mellette a jámbor,
 10    I,      I|               különben nem mehet, itt pedig nem kap enni, tehát a vers
 11    I,      I|         csigától senki sem szalad el, pedig azok sokkal iszonyúbb állatok
 12    I,      I|            üres nyoszolya, a másikban pedig egy fogas. Az ember válogathatott,
 13    I,      I|           hajában kapargálva, a másik pedig az ágy végéhez, flanelldarabbal
 14    I,      I|              értelmű dalt, a poétának pedig fel kellett állani egy székre,
 15    I,      I|             kilátszani, mellhajtókája pedig kétszer-háromszor is ki
 16    I,      I|      nagyobbak egy meggymagnál, ujjai pedig éktelen bővek, pufogósak,
 17    I,      I|               lógnak elő, a csizmákra pedig irtóztató hosszú sarkantyúk
 18    I,      I|             Nem úrnak való. Szolgálóm pedig csúf, mint az éjszaka.~ ~–
 19    I,      I|               akármelyik cigány; erre pedig a két parasztlyánnak táncolni
 20    I,      I|          házához vinni, cukor helyett pedig mézet használ. Nem bolond
 21    I,     II|               lefelé a kurzusok, * ha pedig ő vásárolni kezde, szépen
 22    I,     II|             kényelmetlent.~ ~Nem volt pedig elég, hogy a kert maga is
 23    I,     II|             érhette az embert, teteje pedig fölfelé mindinkább szélesedett.~ ~
 24    I,     II|               fenn kell tartani, arra pedig csak egy mód van: szórni
 25    I,     II|        legnyájasabban üdvözlé.~ ~Állt pedig a kitelhető nyájasság az
 26    I,     II|       kezeikkel megajándékozzák. Vagy pedig lehet valami régi hajlamuk,
 27    I,     II|           ahogy legjobban tetszik. Ha pedig jobbnak találná azt, hogy
 28    I,    III|       valahányszor üres időm van.~ ~– Pedig ez nagyon kevés mulatsággal
 29    I,    III|          Párizsban, hanem hazamegyek; pedig tudom, hogy ott nem fogok
 30    I,    III|          keletkezett; almanachjainkat pedig, melyek ez évben kijöttek,
 31    I,    III|              szellemét tökéletesítse; pedig a magyar ezermester. Ha
 32    I,    III|       hazánknak bölcsességünkkel, nem pedig, hogy a külföldnek ostobaságainkkal
 33    I,     IV|           szemben meg nem sért, ezért pedig, amit az embernek háta mögött
 34    I,     IV|                 jövendőbeli örökségét pedig eddigelé még őelőtte is
 35    I,     IV|            ijedtében. A kis Petit-pas pedig elkezde kacagni úgy, hogy
 36    I,     IV|        lármázott, hogy légvonat van! „Pedig önnek könnyű beszélni –
 37    I,     IV|              koszorú, gazdája zsebébe pedig a tallér és louisdor; *
 38    I,     IV|          szóra Abellinót.~ ~– A másik pedig az, hogy Zelmira adatása
 39    I,     IV|            meghalhat, ötvenezer frank pedig nem hal meg, s azon ő magának
 40    I,     IV|        gavallérokat visszautasította; pedig többen a legbecsületesebb
 41    I,     IV|       társaságában.~ ~Monsieur Oignon pedig senki sem volt más, mint
 42    I,      V|           karnagyává tevé, Jozefine-t pedig saját hercegkisasszonyaival
 43    I,      V|             hazai édes barbár nyelvet pedig édesatyjától tanulta titkos
 44    I,      V|            hogy egymást megszerették, pedig csak egymás hírébe szerettek.~ ~
 45    I,      V|          többé észre előnyeit, hibáit pedig feljegyzik. Ha tisztán művészetének
 46    I,      V|            úgysem gyógyítja meg; maga pedig menjen játszani, énekelni,
 47    I,     VI|               Oignont? * ” – aki után pedig civilizált ember nemigen
 48    I,     VI|     Semiramide áriája jön, átellenben pedig a másik, ki ásítani fog
 49    I,     VI|                hogy övé a diadal.~ ~– Pedig egyikünké sem a diadal,
 50    I,    VII|            mondani:~ ~„Chataquéla.”~ ~Pedig már szeptember elején senki
 51    I,    VII|              eszményi tárgynak nem.~ ~Pedig e nevet a legszebb hölgyek
 52    I,    VII|          Őérte fáradni, küzdeni kell, pedig mily könnyű és édes az ő
 53    I,    VII|      körülállóktól, senki sem ismeré, pedig úgy szerette volna tudni,
 54    I,    VII|       kötelességét, nevessenek ki; ha pedig mindkettő megtörtént, önök
 55    I,    VII|     divatszerű blazírt kedélyek előtt pedig éppen bűn. Szegény ember
 56    I,    VII|            gyönyörű képeket álmodott, pedig reggel fölébredve, elixírral
 57    I,    VII|             hogy ez újra csak álom.~ ~Pedig valóban ott ült mellette,
 58    I,    VII|          többé azt, amit akartam.~ ~– Pedig az nekem gyönyör lett volna.
 59    I,    VII|              gondolkozásra nem méltó. Pedig ha kereste volna, megtalálta
 60    I,    VII|      hasztalan várta a delnő levelét, pedig elválásuk percében megígérte,
 61    I,    VII|              annál több, szellemüket; pedig mennyit használhatnának
 62    I,    VII|              mutatá, hogy nem érti.~ ~Pedig az oly egyszerű volt.~ ~
 63    I,    VII|               egyszerű volt.~ ~Rudolf pedig sebesen rohant le a lépcsőn;
 64    I,    VII|          szomorúságot sem tud érezni, pedig mily végtelen volt annak
 65    I,   VIII|               kell, a trombitát fújni pedig erősebben.~ ~A nagy zenére
 66    I,   VIII|               miatta, egy korcsmárost pedig tökéle tesen gazdaggá tett
 67    I,   VIII|             fenntartassék, másrészint pedig, hogy a lónemesítés előmozdíttassék,
 68    I,   VIII|                 sem megcsapatván, sem pedig börtönbe záratván.~ ~– Ejnye
 69    I,   VIII|           rólad a pünkösdi királyság. Pedig vajmi hamar megesik ám,
 70    I,   VIII|             fogva vezetni, a szarvára pedig citromot kell tűzni és szalagot
 71    I,   VIII|         módját!~ ~– A hordók tetejébe pedig üljön fel négy-négy szűz,
 72    I,   VIII|              mikor megindulnak, nekem pedig tartsa a lovamat két hajdú,
 73    I,   VIII|             oldalt, hol hátra hajlik, pedig oly szilárdul ül a lovon,
 74    I,   VIII|           négylovas díszhintóba, maga pedig utána fakó szekéren ülve
 75    I,   VIII|               aranyos ruhának, később pedig meglátva, hogy abban a cigány
 76    I,   VIII|         elzsákolja * ivótársait, inni pedig úgy tud, mint egy nílusi
 77    I,   VIII|               vörös zászlóval, túlnan pedig a lovaslegényeket, sorshúzás
 78    I,   VIII|            pünkösdi királyság, már az pedig az én kezemben van.~ ~–
 79    I,   VIII|         gulyához két bika kerül, vagy pedig egy ifjabb borjúból felnövekszik,
 80    I,   VIII|        egészségére ittak.~ ~Kutyfalvi pedig, kit a cselédek e kis tréfa
 81    I,     IX|              is ily renden volt; vagy pedig más, szélsőségben vad, szemet
 82    I,     IX|       akadályokkal, hosszabb beszédet pedig csak latinul tud elmondani.~ ~
 83    I,     IX|               mulatság, a figyelmezők pedig éppen boszonkodnak. A fiatal
 84    I,     IX|            nem az?” s több efféle. Ez pedig természetesen mindezen kérdésekre
 85    I,     IX|             urambátyám ellen szólani? Pedig az csak szolgabíró. Ez,
 86    I,     IX|   elbolondítjuk, a goromba nagybátyát pedig elriasztjuk, s a Heszperidák *
 87    I,     IX|             öntenék, az egész kertben pedig sehol egy hajlék, egy üvegház,
 88    I,      X|             úri jövedelem is kellett, pedig, mint tudjuk, egy közhivatalnok
 89    I,      X|             földesurakkali ismeretség pedig sokba kerül, a nyilvános
 90    I,      X|               a főzéshez, Mayer úrnak pedig a kozmás levesekhez; az
 91    I,      X|        legalább ezt hitték egymásról. Pedig voltaképpen az úr ezalatt
 92    I,      X|             fáradságos tanulmányairól pedig jobb lesz nem beszélni.
 93    I,      X|               őnála most is fűtöttek, pedig tavasz dereka volt.~ ~Mayer
 94    I,      X|             sem evett egy falatot is, pedig sterc volt. Mayer úr nem
 95    I,      X|               iránti tisztelet, arról pedig, hogy az ifjú leányzó erényei
 96    I,      X|              nevettesse.~ ~Mayer papa pedig legyeket ütögetett a falon,
 97    I,      X|            megörült a „barát” szónak, pedig ez csak szójárás volt az
 98    I,      X|           tisztességes ház volt, most pedig az ön háza Sodoma és Gomorrha, *
 99    I,      X|          mennek – a fenyítő házba; ha pedig semmit sem tud azokról –
100    I,      X|           romlása helyének tartják.~ ~Pedig ő azt hitte, hogy ő a legjobb
101    I,     XI|           kedvező arccal jelenik meg. Pedig hisz azt mindenki tudja,
102    I,     XI|                 Jövedelme másik felét pedig szorgalmasan félretevé –
103    I,     XI|            nem adták hozzá a leányt – pedig az is szerette őt –, mert
104    I,     XI|            ájtatos imádkozók előtt.~ ~Pedig a gonosz, mely keresi, akit
105    I,     XI|           Szégyennel gondolok reájok; pedig vannak közöttük, kiket a
106    I,     XI|        magához bocsátott; neveltetése pedig oly szigorú, hogy ha ma
107    I,     XI|           mertek előtte példálózni.~ ~Pedig Teréz előtt nem lehetett
108    I,    XII|              följegyzé azt tárcájába; pedig fölösleges volt azt odajegyezni.
109    I,    XII|           végett jöttem, azért jöttem pedig személyesen, mivel hallám,
110    I,    XII|          törvényes nőül. Miért teszem pedig azt? Arra nekem különös
111    I,    XII|          diadalmasnak fog látszani.~ ~Pedig még nem itt volt vége a
112    I,    XII|                    Ez dühös bolond.~ ~Pedig Sándor igenis nyugodtan
113    I,    XII|              hasába fogsz találni, ha pedig felfelé rúg, akkor éppen
114    I,    XII|              perc már lefolyt. Konrád pedig azt állítá, hogy ő annyira
115    I,    XII|            saldirt”-ot.~ ~Saját tanúi pedig előttemezték.~ ~Az ekként
116    I,   XIII|            János úr édesatyja, később pedig saját maga, s nagyon világtalan
117    I,   XIII|            őrangyalokra, itt e földön pedig a rendőrökre van bízva,
118    I,   XIII|          megszökvén onnan, az utolsón pedig az ott maradt férfinépből
119    I,   XIII|               akart látni, a negyedik pedig erővel elbújt szem elől;
120    I,   XIII|           berakatta téglával, magának pedig építtetett egy kis földszinti
121    I,   XIII|        belekolonizált; * a kastélyban pedig minden termet felosztott
122    I,   XIII| kisasszonyaikat Bécsben neveltetik, ő pedig alig tudott annyira menni,
123    I,   XIII|              sok baja ne legyen vele, pedig több gondot ád annál a csodára
124    I,   XIII|          erdősznek nevezzem.~ ~– Emez pedig itt a tarcsai molnár számadása.
125    I,   XIII|             fél esztendővel. Utoljára pedig tudósítsa Kutyfalvi Bandit,
126    I,   XIII|       jelenleg az országban lakik, én pedig nem akarom, hogy a Kárpáthy
127    I,   XIII|               rá az orgonát; utoljára pedig kicserélték az imádságos
128    I,   XIII|        descendenti, * mind ezen, mind pedig a másik világon, hogy azokat,
129    I,   XIII|              a hajdúk puskaportartóit pedig teletölté mákkal, hogy mikor
130    I,   XIII|              sült el, a mákoskalácsok pedig szétvetették a sütőkemencét.
131    I,   XIII|            legkevésbé volt sajátja.~ ~Pedig mind e változást egyetlen
132    I,   XIII|          nyújtá, magát a kövér barmot pedig parancsolá az egybegyűlt
133    I,   XIII|               ahonnan eljöttek, magát pedig úgy mártogassa minden boldogságban,
134    I,   XIII|          népét a Verestengerben, s ha pedig végtére eljön az a kegyetlen
135    I,   XIII|            törölve szét szemében.~ ~– Pedig ugyan kicsinyben múlt, hogy
136    I,   XIII|         számára van felhagyva, Palkót pedig újra megdicséré:~ ~– Látja
137    I,   XIII|          aligha ismert volna; végtére pedig Dobozy futása fog előadatni
138    I,     Sz|              ig gyermekmenhely, utána pedig kórház volt~ ~lábtó – létra~ ~
139    I,     Sz|               kb. 62,5 liter, a pesti pedig 93,7 liter volt~ ~mésalliance –
140   II,    XIV|              csábító mászik be rajta, pedig az ugyanakkor kényelmesen
141   II,    XIV|              neki láb alatt vagyok, ő pedig nekem a nyakamon van.~ ~–
142   II,    XIV|            akarja, hogy meghaljak, én pedig nem egyezem bele; lássa,
143   II,    XIV|          közelget az ő neve napja, én pedig egy koldusbotot fogok neki
144   II,    XIV|         visszaküldi tőle a gyűrűt, ha pedig ajánlatom elfogadtatik,
145   II,    XIV|              lehet, élte nyugodalmát; pedig el fogja adni, ha az ajánlatot
146   II,    XIV|               a jó Teréz is nevetett, pedig bizony rég az ideje, hogy
147   II,    XIV|               csendes nyugalomról, te pedig álmodd magadat ifjadhoz
148   II,     XV|          kívül felőle semmit, azoknak pedig természetökben feküdt nem
149   II,     XV|     háladatlan gyermekektől; koldulni pedig nem tudok, én csak azt tudom,
150   II,     XV|    harmincezret, a másik harmincezret pedig Fanny számára teszi le,
151   II,     XV|               szekeret s több efféle; pedig voltaképpen úgy állt a dolog,
152   II,     XV|    szerencséjén nem tud örülni; Fanny pedig önmaga előtt szégyenlé bizalmasan
153   II,     XV|               lát magához illő ifjút, pedig a szív vágyai ilyenkor legerősebbek.
154   II,     XV|              az isten éltesse sokáig, pedig attul félek, hogy egyszer
155   II,     XV|              vad a hálóhoz közelít!~ ~Pedig, ha figyelt volna leánya
156   II,     XV|              örömet szerezzek.~ ~– Én pedig, uram, fogadom – szólt Fanny
157   II,     XV|          szoktak gyűlni. Ily estélyek pedig tartatnak minden héten kétszer,
158   II,     XV|            fogadás fejében.~ ~A dolog pedig már oly bizonyos volt, hogy
159   II,     XV|             most már nem fog eljönni. Pedig már mindenki arról beszél,
160   II,     XV|           anya szívének!~ ~A vendégek pedig már mind gyülekeznek Kecskerey
161   II,     XV|             ha rászedtek volna!~ ~Ott pedig nem vala szabad a bosszúságot
162   II,     XV|               tisztelheti.~ ~Abellino pedig, amint elfordultak tőle,
163   II,     XV|          pénzed el nem bolondítja, ha pedig udvarlót akar magának választani,
164   II,    XVI|              Abellino válla felett, ő pedig vakon, eszeveszetten, visszatarthatlanul
165   II,    XVI|          jegyzeteit.~ ~Kárpáthy János pedig, a boldog, a túl boldog
166   II,   XVII|             iparkodtak tőle megválni, pedig úgy szeretett volna sírni
167   II,   XVII|               asszony kocsisává, neje pedig komornájává iktattatván;
168   II,   XVII|          tenni János úr előtt, később pedig, midőn János úr vevé észre,
169   II,   XVII|               sem Magyarországon, sem pedig Erdélyben nem lehet képzelni
170   II,   XVII|        korszellemet.~ ~Azt se gondold pedig szíves olvasó, hogy az agarászat
171   II,  XVIII|          különben én is felállok.~ ~– Pedig nem volnék érdemes e különös
172   II,  XVIII|            őnagysága, erdélyi uraknál pedig így: nagyságos ilyen és
173   II,  XVIII|              ültessenek a helyébe, őt pedig eldugják egy hombár alá,
174   II,  XVIII|         eléggé ajánlatra méltóknak.~ ~Pedig, amint vesszük észre, már
175   II,  XVIII|        rekommendálná * bizodalmába.~ ~Pedig Fannyt most úgy tekinti,
176   II,  XVIII|        társaságnak.~ ~Azt is meg kell pedig adni a jeles kisasszonynak,
177   II,  XVIII|            találkozhattunk kegyeddel, pedig egészen összeesküdtünk már
178   II,  XVIII|        igen-igen boldog volt.~ ~Flóra pedig mosolygott, és mosolygott,
179   II,  XVIII|               nagyon meg is unnád; ha pedig ketten leszünk, majd meglátod,
180   II,  XVIII|           győzte.~ ~Marion kisasszony pedig elbámulva állt hosszú nyelű
181   II,  XVIII|         ugrott ki.~ ~Maga is megijedt pedig Marion kisasszony, de mint
182   II,  XVIII|         voltam!”~ ~A két fiatal hölgy pedig, amint a nyűg eltávozott,
183   II,    XIX|            tulajdonságát sem ismerem, pedig minden hónapban van hozzá
184   II,    XIX|             ellensége lesz. Utasítást pedig senkinek sem ad afelől,
185   II,    XIX|                  Kihagytam egy nevet. Pedig nagyon érdekes név. Nem
186   II,     XX|       háborgatja őket. Málnay Georges pedig magához sem térhetett a
187   II,     XX|              hölgyeket bámulta volna; pedig bizony lett volna ott mit
188   II,     XX|               a selymet fújják, kiket pedig utálok; de kérdem egyszersmind,
189   II,     XX|             és hírlapokat írni, őt is pedig csak jelenlevő gyönyörű
190   II,     XX|        egészen el volt bámulva, Flóra pedig nevetett.~ ~– Ettől örök
191   II,     XX|       természetben mulattatók, leírva pedig véghetlenül unalmasak. Gazdagság,
192   II,     XX|            elrontani többé. A hölgyek pedig úgy tettek, mintha oda sem
193   II,    XXI|      megszámlálni: egy, kettő, három? Pedig aki csak látja, mindenki
194   II,    XXI|       főispánné asszonyság is elmegy, pedig előre tudja, hogy igen sokszor
195   II,    XXI|         ügyetlen lovasokat produkált, pedig ő maga a leggyakorlottabbak
196   II,    XXI|          tudná, miben halt meg. Flóra pedig arra gondolt, ha most Rudolf
197   II,    XXI|             azokat ismét megelőzte.~ ~Pedig János úr legjobb agarai,
198   II,  XXIII|               nincs felöltözve; mikor pedig azt mondjuk, hogy nincs
199   II,  XXIII|              állótükörből nézi magát. Pedig bizony nincs mit gyönyörködni
200   II,  XXIII|          kezde hallgatni.~ ~Kecskerey pedig úgy tett, mintha nem az
201   II,   XXIV|              idegen hölgyeknek. Végre pedig egyik órában úgy, mint a
202   II,   XXIV|               Mindjárt kitudjuk.)~ ~– Pedig e télen igen érdekessé fognak
203   II,   XXIV|              tekintélyt akar tartani. Pedig azt csak azért sem fogja
204   II,   XXIV|              igen. Te légy komoly, én pedig tréfás; de nem megfordítva,
205   II,   XXIV|    kisasszonyt hallanám beszélni.~ ~– Pedig ez saját eszmém, te azt
206   II,   XXIV|           magában, mikor felébredt!~ ~Pedig ki tudja, nem az ábrándozó
207   II,   XXIV|              megvetsz, haragszol rám, pedig én téged oly régen és oly
208   II,    XXV|           gyönge, még irányodban sem, pedig szeretlek, és nem tiltja
209   II,    XXV|               és utána nézett, Rudolf pedig kihajolt a kocsiból, s úgy
210   II,    XXV|      Kárpáthynéhoz szólhatni, bókokat pedig a férj jelenlétében mondani
211   II,    XXV|           Rudolf azt hivé, hogy érti. Pedig nem értette.~ ~A kétségbeesés
212   II,    XXV|               mint egyébkor, Fannynak pedig nem lehetett a kertbe menekülni,
213   II,    XXV|        gyöngéden.~ ~– Miért sír ön?~ ~Pedig tudta jól, hogy miért sír.~ ~–
214   II,   XXVI|              elő Kárpáthynét.~ ~Flóra pedig megtudta az esetet, s örömében,
215   II,  XXVII|           szeméből, alig látott tőle, pedig úgy óhajtott látni! Repeső
216   II,   XXIX|        szobáját rendezi.~ ~– Meglevén pedig az eltemetés, sírkövemet,
217   II,   XXIX|              legyen. Ezen egy aranyat pedig mindennap saját maga vegye
218   II,   XXIX|              abból nem szabad. Amidőn pedig János fővétele napja eljön,
219   II,   XXXI|                A jávorfák levágatását pedig valóságos gyilkossággá avatta,
220   II,   XXXI|         kulacsot!” Két cigánybandának pedig vitalitiumot * rendelt,
221   II,   XXXI|               a kortyondi frátereknek pedig átok alatt hagyta meg, hogy
222   II,   XXXI|            helyettesíttetett.~ ~– Azt pedig be nem bizonyíthatja – szól
223   II,   XXXI|               maradt a háznál, Marion pedig egészen elmúlt onnan, csak
224   II,   XXXI|             feszítve ki napernyőjét – pedig árnyékban voltak – még csak
225   II,   XXXI|       tisztelni szokták, az ő vénsége pedig arra való, hogy azon köröknek,
226   II,    Meg|              fél vagyonát elköltötte; pedig egyéb öröme sem volt belőle,