Kötet, Fezejet

  1    I,      I|          lövetik.~ ~Minthogy azonban mi nem félünk a főbelövethetéstől,
  2    I,      I|           elszámlálni, hogy neki meg mi kell.~ ~– Nekem nem kell
  3    I,      I|           Micsoda beszéd már ez! Hát mi köze ehhez a csárdához a
  4    I,      I|                  Csak egyet?~ ~– Hát mi a gutát? Csak nem pokol
  5    I,      I|        iszonyúbb állatok az egérnél, mi van hát azon elszörnyedni
  6    I,      I|         hanem azt, ami kell.~ ~– Hát mi kell uram?~ ~– No az, ami
  7    I,      I| keresztneveik vannak? Eh bien, * hát mi baj van Jancsi úrral? Megyek
  8    I,      I|           kezdett elvonulni.~ ~– Hát mi hozza most ide az urat –
  9    I,      I|             frank jövedelmet; kérem, mi az arra, hogy abból az ember
 10    I,      I|         egynéhány százezer livres. * Mi az magának?~ ~– Már édes
 11    I,      I|              kocsma; a többire kinek mi gondja.~ ~És azzal szépen
 12    I,     II|     szalonban fognak beszélni. – Hát mi újság Párizsban, kedves
 13    I,     II|           nem kell, csak azt mondja, mi jó.~ ~– Legjobb újság –
 14    I,     II|              éppen nem értette, hogy mi szükség neki mindezeket
 15    I,     II|       beszédét.~ ~– Eh, uram, de hát mi szükség nekem mindezt meghallanom?~ ~–
 16    I,    III|           akkor majd megtudják, hogy mi az.~ ~Szegény bohó fiú!
 17    I,    III|            bennünket útba igazítani. Mi is Rousseau sírjához indultunk.~ ~
 18    I,    III|             akarni és nem akarni. Ha mi azt mondjuk, hogy akarunk
 19    I,     IV|              után sem engedé magát a mi Saint-Michelünk visszarettenteni –
 20    I,     IV|             alterál, * ily skandál a mi köreinkben!~ ~– Nincs valamelyiteknél
 21    I,     IV|            hagyjátok hát elmondanom, mi történt tovább –, mert ez
 22    I,     IV|       magadról, rólad majd beszélünk mi, ha elmégy.~ ~– Tehát maradjunk
 23    I,     IV|              és hogyan halt meg.~ ~– Mi történt azután Saint-Michellel?~ ~–
 24    I,     IV|        irántam irgalommal. Én tudom, mi sors vár arra, aki innen
 25    I,     IV|             Mit léphetne miellenünk? Mi közönség vagyunk és ő színész,
 26    I,     IV|       közönség vagyunk és ő színész, mi fizetünk és ő játszik; ha
 27    I,     IV|              mondani – szólt István, mi később szokássá vált nála,
 28    I,      V|           ama barbár emberek, kikről mi forró égalj művelt szülöttei
 29    I,      V|             a közönséget mulattatni, mi joga van annak köhögni,
 30    I,      V|            Óh, madame, ön nem tudja, mi van ön ellen készülőben.
 31    I,      V|          mindenre képesek.~ ~– Tehát mi az?~ ~– Egészen ellenkezője
 32    I,     VI|          Nagyon szép. Csak kérlek, a mi páholyunkra vigyázzatok.~ ~–
 33    I,     VI|           fiatal óriás társaságában, mi annyival hallhatóbb volt,
 34    I,     VI|    merveilleux-k belső mivoltát.~ ~– Mi ez? Ez ármány! Ez komplott! *
 35    I,     VI|           végletekre mennek, megyünk mi is oda.~ ~– Ők! ők! De kik
 36    I,     VI|       helyrehozza a kudarcot, nehogy mi vegyük át a szerepet.~ ~
 37    I,     VI|              elkezdtek pisszegni. De mi volt ez annyi taps ellen?
 38    I,    VII|          amilyen különösen hangzik a mi nyelvünknek, kétszeres bajt
 39    I,    VII|             tűzbe ne rohanjanak.~ ~– Mi baja azon asszonyoknak? –
 40    I,    VII|           térve –, a monda szerint a mi delnőnk az ismeretlen férfinak
 41    I,    VII|              eltűnt. Ki lehetett az? Mi oka van előle rejtőzni?
 42    I,    VII|         viszonza Rudolf, kinek arcán mi e pillanatban sem fogunk
 43    I,    VII|             nem is szólhatnánk vele. Mi azt hisszük, hogy majd a
 44    I,    VII|              el egy városból, amikor mi megérkezünk, mintha szántszándékkal
 45    I,    VII|            az egyszer rajtakaptuk, s mi kerestük önt fel.~ ~– Én
 46    I,    VII|            beszédje közé Eszékiné –, mi nem megyünk Tiszaváradra
 47    I,    VII|         búzavirágok közt látja érni; mi Magyarországon is nagy városban
 48    I,    VII|                   Ön ismét csalódik, mi tiszteljük ezeket a nagy
 49    I,    VII|            alig látni másutt, mint a mi köreinkben. Végignézek a
 50    I,    VII|              mosollyal –, de énnekem mi hasznomat vehetni még? Én
 51    I,    VII|          mert magam is régen élek. A mi fajtánk férfiai rendesen
 52    I,    VII|             Angliában.~ ~– Ah, erről mi még mit sem tudunk – monda
 53    I,   VIII|         királyságért.~ ~– Ki vagyok, mi vagyok? Sohase kérdezzék;
 54    I,   VIII|          vagyok fáradt, sem a lovam, mi futunk, ha belehalunk is.
 55    I,   VIII|              erővel elfogni, menjünk mi rá ketten, s amelyikünk
 56    I,   VIII|              az, mint a bárány, vagy mi is ott maradunk.~ ~Hirtelen,
 57    I,   VIII|              s megmutatta ő is, hogy mi a csikóstempó.~ ~Egy kézzel
 58    I,   VIII|           maga is elfelejtette, hogy mi nap van ma. Annál érdekesebb
 59    I,   VIII|              kalendáriomcsináló; hát mi gondom nekem arra?~ ~– Ej
 60    I,   VIII|           nem vagy többé úr!~ ~– Hát mi vagyok?~ ~– Mi vagy? Paraszt
 61    I,   VIII|                   Hát mi vagyok?~ ~– Mi vagy? Paraszt vagy, betyár
 62    I,     IX|    mesterséggel járt.~ ~Tudományokra mi szüksége volt? Használhatta
 63    I,     IX|              bennök egyenkint majd a mi párizsi ismerősünket Kárpáthy
 64    I,     IX|           értek.~ ~– Hogyan, hogyan? Mi történt vele? – kérdezősködék
 65    I,     IX|            lesz, ami a nénjei.~ ~– S mi úton vélsz célhoz juthatni?~ ~–
 66    I,     IX|        között, melynek bámulásában a mi jurátusaink kifogyhatatlanok
 67    I,     IX|          dörejétől kísérve.~ ~– Mit? Mi zaj ez? – kérdék egymástól
 68    I,     IX|              vagy nemet kimondták; a mi ifjú nemzedékünk mondta,
 69    I,     IX|              ami nyelvére akadt.~ ~A mi jurátusainknak kevés fáradságukba
 70    I,      X|         akarom önnek elmondani, hogy mi nézeteim vannak ez életpálya
 71    I,      X|      színházigazgatóhoz. Kérdé, hogy mi fizetése van lányának.~ ~
 72    I,      X|            nem fogja kérdezni, kinek mi baja.~ ~Egy egész hétig
 73    I,      X|              tovább.~ ~– Hát titeket mi lelt? Mi bajotok? Miért
 74    I,      X|                 Hát titeket mi lelt? Mi bajotok? Miért nem esztek?
 75    I,      X|           nekik referálni róla, hogy mi hozta ide a vénkisasszonyt.~ ~–
 76    I,      X|              kísérve szavait:~ ~– No mi baj, barátom uram Mayer?~ ~
 77    I,      X|     megtaszított gipszfigurának.~ ~– Mi?! – kiálta még nagyobb tüdőfeszítéssel
 78    I,     XI|         rokonai úgysincsenek.~ ~Ez a mi Párizsban látott ismerősünk,
 79    I,     XI|    érzelemgazdag – azonban ki tudja, mi van felőlök megírva a csillagokban?~ ~
 80    I,     XI|           Mért nem vigyázott magára. Mi fölkeressük, fölszaglásztatjuk,
 81    I,     XI|            az ismerős dandyknek, kit mi Fennimor néven szoktunk
 82    I,     XI|            megölte a tudnivágy, hogy mi baja lehet azon rejtélyes
 83    I,     XI|             a feddhetlen erényt. Hát mi kell több?~ ~Krammné elfogadta
 84    I,     XI|              nevét sem mondja meg?~ ~Mi természetesebb, mint hogy
 85    I,    XII|      megböködve mindenik összeget.~ ~Mi a patvart akar ez a filiszter
 86    I,    XII|              Pozsonyból megszökik.~ ~Mi cél lesz azáltal elérve?~ ~
 87    I,    XII|           Rárivallt:~ ~– Olvasta ön, mi van azon levélben?~ ~– Igen.
 88    I,    XII|         kihívás párbajra.~ ~– No, és mi jogon akar ön egy más valaki
 89    I,    XII|                   Leginkább ez volt, mi bennünket arra indított,
 90    I,    XII|          szolgálatunkat felajánljuk. Mi éppen nem találunk semmi
 91    I,    XII|              párbajokat siettessünk, mi körünkben, fájdalom, a legjobb
 92    I,    XII|              komor egykedvűség ült a mi ifjaink arcán.~ ~Az ellenfél
 93    I,   XIII|             be.~ ~Erre következett a mi nábobunk, ki holta napjáig
 94    I,   XIII|              az ősi telepen. Minden, mi felötlő, mi kiáltó, mi az
 95    I,   XIII|         telepen. Minden, mi felötlő, mi kiáltó, mi az embereket
 96    I,   XIII|               mi felötlő, mi kiáltó, mi az embereket mérföldekre
 97    I,   XIII|          lajstroma.~ ~Hallgassuk meg mi is. Kissé unalmas, de jobban
 98    I,   XIII|            ember; minden rendén van. Mi az a másik csomó ottan?~ ~–
 99    I,   XIII|            No de lássuk a többieket! Mi az a vékony köteg ottan?~ ~
100    I,   XIII|        fizetne! Maradjunk a réginél. Mi az a másik csomó?~ ~– Ez
101    I,   XIII|              gyorsan a végére Péter. Mi van még hátra?~ ~– A kegyes
102    I,   XIII|     lesimogatva, körültörülgetve, ha mi ráncot talált öltözetén.~ ~–
103    I,   XIII|             szokott engem látogatni. Mi?~ ~Palkó egy ideig eltátotta
104    I,   XIII|              a szélkergető…~ ~– Nos? Mi az? Tanulja meg kend, hogy
105    I,   XIII|          urat úgy megbántotta.~ ~– S mi gondja arra kendnek?~ ~–
106    I,   XIII|          kótyomfitty * hajdú vagyok, mi dolgom nekem a nagy urak
107    I,   XIII|     egészsége felől tudakozódik. Hát mi gondja neki a nagyságos
108    I,   XIII|           sem a sarokban,~ ~ ~ ~S ha mi is itt hagyjuk e földön
109    I,   XIII|              s nyájasan kérdezé:~ ~– Mi a neved leánykám?~ ~– Zsuzsi –
110    I,   XIII|             úrfiak felé vágott.~ ~(– Mi lelhette az öregurat? –
111    I,   XIII|             mögött álló Palkóra:~ ~– Mi ez? Minek itt a teríték?~ ~–
112    I,   XIII| harapófogakkal lefeszegetni.~ ~Vajon mi lehet e ládában? A vendégek
113    I,   XIII|            fejeiket, hogy meglássák, mi lesz benne; találgatták,
114    I,   XIII|              vérben-fagyban hagyjon. Mi lelte most?~ ~Meg volt rémülve
115    I,   XIII|            az öltönyt. – Nem megyünk mi innen, uram, hanem ha elejtettük
116    I,   XIII|           járásnyira eső lakásába.~ ~Mi volt természetesebb, mint
117    I,   XIII|            jus primae noctist. * Hát mi újság Kárpátfalván?~ ~Bizonyos
118    I,     Sz|         énekfutam~ ~ ~ ~que diable – mi az ördög~ ~qu'est-ce que
119    I,     Sz|                qu'est-ce que cela? – mi az?~ ~ ~ ~sacrebleu – teringettét~ ~
120   II,    XIV|          senki sem tudja elképzelni, mi lelhette őt egyszerre.~ ~
121   II,    XIV|      elfogadja. És nem leend boldog. Mi által lenne az? Ha férje
122   II,    XIV|      kifordult a szobából. Ki tudja, mi baja lehetett?~ ~Boltay
123   II,    XIV|             s nem engedik kitanulni, mi ott a rossz, mi ott a jó,
124   II,    XIV|           kitanulni, mi ott a rossz, mi ott a jó, mi az ösztön,
125   II,    XIV|            ott a rossz, mi ott a jó, mi az ösztön, mi ott az akarat;
126   II,    XIV|              ott a jó, mi az ösztön, mi ott az akarat; titkok, miket
127   II,     XV|           sem azt nem kérdezte, hogy mi baja.~ ~– Óh, uram, óh,
128   II,     XV|             ti már azt sem kérditek, mi illik, mi nem illik? Hát
129   II,     XV|              sem kérditek, mi illik, mi nem illik? Hát ti már sohasem
130   II,     XV|             leckéz minket az anyánk, mi köze ahhoz, amit mi csinálunk?
131   II,     XV|          anyánk, mi köze ahhoz, amit mi csinálunk? Nem mi tartjuk-e
132   II,     XV|               amit mi csinálunk? Nem mi tartjuk-e úri módon? Azt
133   II,     XV|            keresménye volna, mindent mi vettünk!” Én csak elszörnyedtem,
134   II,     XV|              Gyanította, sejtette ő, mi lappang ez álarc alatt,
135   II,     XV|              el nem tudták gondolni, mi érte, mert arcán meglátszott,
136   II,     XV|              arra a gondolatra, hogy mi lesz belőle, ha Boltay meghal.
137   II,     XV|             ahelyett, hogy vigadnak. Mi lesz belőlük, ki veszi el
138   II,     XV|            halkan, s rettegve várta, mi új fordulat, mi új támadás
139   II,     XV|      rettegve várta, mi új fordulat, mi új támadás vár ismét reá.~ ~–
140   II,     XV|            leányukat. És most, tudod mi történt a leányukkal? Egy
141   II,     XV|          látják, s nem kérdik, ki és mi. A promenádon karonfogva
142   II,     XV|               Kíváncsi volt hallani, mi következik még. Van az emberben
143   II,     XV|             tudni.~ ~– Én nem tudom, mi lelt? – szólt Mayerné. –
144   II,     XV|              is csak azt nézik, hogy mi fán terem a pénz. Ma az
145   II,     XV|             Fanny.”~ ~Mit jelent ez? Mi történt ezek között? Mikor
146   II,    XVI|                monda Konrád –, ebben mi így egyeztünk meg, ha nem
147   II,    XVI|             nem megy életre-halálra; mi szükség tinektek ilyen közel
148   II,    XVI|             Úgy kell vívnotok, ahogy mi határoztunk. Ha romantice
149   II,    XVI|          elintézettnek tekintetik, s mi ki fogjuk nyilatkoztatni,
150   II,   XVII|          Persze Fanny nem érti, hogy mi érdek van ebben. Éppen oly
151   II,   XVII|         lótenyésztés és nemesítésnek mi a legerősebb rugója? Az
152   II,   XVII|              s mily büszkék lehetünk mi más nemzetek felett, midőn
153   II,  XVIII|             csak azt nem tudja, hogy mi fán terem az az alma, amitől
154   II,  XVIII|            hogy közelítsen hozzájok, mi által nyerje meg szíveiket,
155   II,  XVIII|            azt is fel tudja keresni, mi baja van a szenvedőnek a
156   II,  XVIII|          melyek csuklóban, nem tudom mi okbul, szörnyű hattyúprém
157   II,  XVIII|               chère voisine * – mert mi itt lakunk a Kárpáthy-család
158   II,  XVIII|       mindenütt reméltem feltalálni; mi itt környékbeli ismerősök
159   II,  XVIII|         válni szükséges. Hiába, ez a mi sorsunk. S ebben igaza van
160   II,  XVIII|        mással. Ha önnek úgy tetszik, mi értekezhetünk a családi
161   II,  XVIII|             Fanny –, várjon, majd ha mi Szentirmára megyünk, mi
162   II,  XVIII|              mi Szentirmára megyünk, mi is úgy fogunk sietni haza.~ ~
163   II,    XIX|               szeszélyeit, tudni, ki mi által lesz kellemesen meglepve,
164   II,    XIX|            lesz kellemesen meglepve, mi által érezhetné magát mellőzve,
165   II,    XIX|             sem ad afelől, hogy neki mi tetszik és mi nem. Hanem
166   II,    XIX|              hogy neki mi tetszik és mi nem. Hanem tessék azon másoknak
167   II,    XIX|   meghódítani, s úgy hiszem, hogy ha mi szövetkezünk ellene, a diadal
168   II,    XIX|              esik.~ ~– Persze, aztán mi csak igazat mondunk róluk.~ ~–
169   II,    XIX|            És az nem emberszólás, és mi csak egymás előtt beszélünk,
170   II,     XX|           magát az ifjú háziasszony, mi az arisztokrata hazafinak
171   II,     XX|        esperes úr nagyon szereti. – „Mi az? – kiálta Málnay – krumpli? –
172   II,     XX|               kérdem és újra kérdem, mi ok tarthatna engemet vissza
173   II,     XX|            egyéniségei az országnak. Mi ok tarthatna engemet ettől
174   II,     XX|     buzgóságot fejtsenek ki, s azzal mi is csatlakozhatunk azon
175   II,     XX|     asszonyok haragtartása felől; ha mi ön ellen egyesülünk, mi
176   II,     XX|              mi ön ellen egyesülünk, mi megbuktathatjuk önt, s ön
177   II,     XX|             is meg kelle tudni, hogy mi van bele írva.~ ~Felszakítá
178   II,    XXI|          volna most is szebb, mint a mi két kedvenc hölgyeink? Flóra
179   II,    XXI|             a sűrű csipkefodrozatot. Mi jogon meri azt valaki megszámlálni:
180   II,   XXII|       gyógyították, senki sem tudta, mi baja. Az nagy hiba, hogy
181   II,   XXII|     végiggondolni az egész életen.~ ~Mi volt ő, mivé lett most,
182   II,   XXII|           volt ő, mivé lett most, és mi lesz belőle?~ ~Ivadéka egy
183   II,   XXII|              legboldogabb házasok.~ ~Mi legyen akkor ő?~ ~Néma tanúja
184   II,   XXII|      magamban, minő új életet fogunk mi ott kezdeni.~ ~– Igen; víg
185   II,   XXII|              neki az orvosságot.~ ~– Mi ez? – kérdezé magában Teréz,
186   II,   XXII|               és kezdé sejteni, hogy mi az.~ ~Néhány nap múlva már
187   II,   XXII|     boldogítani, örömmel elhalmozni. Mi ez? Ez nem annyit tesz,
188   II,  XXIII|              hajigálhassa.~ ~– Tehát mi hozott ismét vissza e birodalomba,
189   II,  XXIII|          csinálnak tőlem Kárpáthyék! Mi gondom nekem arra? Tőlem
190   II,  XXIII|     látogatóba járni, s más effélét; mi gondom nekem mindezekre?
191   II,  XXIII|         Bizony az különös volna.~ ~– Mi volna oly különös?~ ~– Ez
192   II,   XXIV|            Ez Kecskerey úr..~ ~Vajon mi hozta ide az érdemes férfiút?
193   II,   XXIV|         hívta őt fel a táncra.~ ~Óh, mi szép volt!~ ~Fanny nem mert
194   II,   XXIV|                  Én nem hiszem, hogy mi Pestre menjünk.~ ~Azzal
195   II,   XXIV|   önkénytelen az jutott eszébe, hogy mi szükség egyik napnak a másikra
196   II,   XXIV|            meghódíthatnák a világot; mi szükség nekik szövetkezniök;
197   II,   XXIV|        Fogadjunk, hogy én kitalálom, mi bajod.~ ~– Lássuk – szólt
198   II,   XXIV|           egy emberhez. Utoljára is, mi gondom nekem a világra,
199   II,    XXV|             az érkező elé sietett.~ ~Mi a halálra ítélt rab vérpadtóli
200   II,   XXVI|     barátunknak hívja őt, illő, hogy mi is úgy címezzük.~ ~A legelső
201   II,   XXVI|              is hal ez asszony. – És mi baja?~ ~– Hja! nagyon veszélyes
202   II,   XXVI|             szóra.~ ~– Hisz különben mi okom lett volna gratulálni? –
203   II,   XXVI|              sem joga a világon.~ ~– Mi ez, Rudolf? Mit érdekel
204   II,  XXVII|             hallottam legelőször”.~ ~Mi legyen e fiú neve? Egyike
205   II,  XXVII|            Ne félj semmit, megértjük mi! Mit mondtál megint?~ ~Az
206   II,  XXVII|             odabenn meghallják, amit mi beszélünk.~ ~János rámeredt.
207   II,  XXVII|              terembe.~ ~– Nos, uram; mi az, amit ön nekem akar mondani,
208   II,  XXVII|              Ne kínozzon ön, mondja, mi történik?~ ~– Nagyságod
209   II, XXVIII|            hófehér síkság közepén.~ ~Mi van ezen fenyők alatt?~ ~
210   II, XXVIII|            kérdé a főúrtól: „Hát önt mi hozza e helyre ily órában,
211   II,   XXIX|            volna mellette. Én tudom, mi az. Kétszer éreztem hasonlóul,
212   II,   XXIX|      felkeresni, más szobában lakunk mi majd együtt. Menjünk, menjünk.~ ~
213   II,   XXIX|             ami szép és ami jó, csak mi élünk sokáig – vén bűnösök.~ ~
214   II,   XXIX|             hogy fiam boldog legyen. Mi a boldogság? Pénz? Birtok?
215   II,   XXIX|           mint amennyi hajszála van. Mi lesz belőle? Dolgozni nem
216   II,    XXX|       találkozék az öreg Pállal.~ ~– Mi baj? – kérdezé tőle.~ ~Az
217   II,   XXXI|           vágatni nem szabad.~ ~– De mi lelte az öreget e bohóságokkal? –
218   II,   XXXI|        Kecskerey nevetve.~ ~– De hát mi lesz azon esetben Abellinóból? –
219   II,   XXXI|           fogják örökíteni, legalább mi sem fáradnánk itt ingyen!~ ~ ~ ~
220   II,   XXXI|              semmit – a fukar, azért mi mégis meggyászoljuk.~ ~Egy
221   II,   XXXI|          Flóra el volt ragadtatva.~ ~Mi lesz e fiúból, hogyha felnő!…~ ~ ~ ~
222   II,    Veg|          egyik által sem leszünk sem mi magunk, sem mások előtt
223   II,    Meg|               s maga sem tudja, hogy mi lesz belőle, ha kikel. Talán