Kötet, Fezejet

  1    I,      I|        csárdának lévén kocsmárosa.~ ~Szép menedék volt a Törikszakad
  2    I,      I|         fejét a világba egy gyönyörű szép – agár. Tehát őt illeté
  3    I,      I|               Különben az egér olyan szép, kedves kis állat, én meg
  4    I,      I|        csúffá téve önmagában a költő szép nevét. Egypár példány a
  5    I,      I|         felnyitva látni engedé a sok szép veres szemű bankót.~ ~A
  6    I,      I|             van-e magának jó bora és szép leánya, hein? *~ ~– Borom
  7    I,      I|             ma Aschenbrödel; * egyik szép, mint istenasszony, másik
  8    I,      I|           talál nálam amennyit akar, szép leányban is válogathat untig,
  9    I,     II|    bútorozott szobákat, dús asztalt, szép szeretőket s más efféle
 10    I,     II|            nem lövetnek főbe. Nehány szép jószágocskát szerzett össze,
 11    I,     II|              tavakba folydogált, hol szép fehér hattyúk úszkáltak
 12    I,    III|         azokban nemes, életrevaló és szép; akarunk ki-ki saját tehetségei
 13    I,    III|              csak akarnunk kell.~ ~– Szép. És ki fogja e szent akarást
 14    I,     IV|              La belle laitière” * (A szép tejárusnő), mely nehány
 15    I,     VI|             derekát átfűzhessék.~ ~A szép asszony egy évvel sem fiatalabb
 16    I,     VI|             Úgy kell neki! – monda a szép asszony nem rejtegetett
 17    I,     VI|             nem háromlott semmi.~ ~A szép asszony gyönyörű mosolygással
 18    I,     VI|             ma reggel ajándékozott a szép asszonynak, keblére tűzte.
 19    I,     VI|        hercegnők? – kiálta büszkén a szép asszony, ki nem tudta elfelejteni,
 20    I,     VI|            birodalomban élni, ahol a szép asszony a királyné, s nagy
 21    I,     VI|             is megjelentetek? Nagyon szép. Csak kérlek, a mi páholyunkra
 22    I,     VI|           azt meg kell engedni, hogy szép asszony volt; – itt a lámpafény
 23    I,     VI|      körülállóktól kérdezve: „Nagyon szép mű ez, nem tudják, ki szerzette?”~ ~
 24    I,    VII|              mindennap ostromolják a szép egzotikus hölgy termeit
 25    I,    VII|          venni felöltönyét.~ ~Milyen szép volt! Szemei miként ragyogtak,
 26    I,    VII|              kacagó társaság közé.~ ~Szép, halavány arcán e pillanatban
 27    I,    VII|               Tekintetének nyugalma, szép tojásdad arcának halvány
 28    I,    VII|              bírja, s lássa, vajon e szép arc hogy jön zavarba kérdésére.~ ~
 29    I,    VII|               oly önfeledten nézte e szép, nemes vonásokat, hogy a
 30    I,    VII|           visszaadott hazájának.~ ~A szép hajadon fejecskéjét rázva
 31    I,    VII|        rajzónját, maga elé képzelé a szép, piruló leánykát, Flórát,
 32    I,    VII|          készületeihez… – vissza – a szép – a szegény Magyarhonba.~ ~ ~ ~
 33    I,   VIII|        kapuban, azt tehát megszólítá szép békességgel:~ ~– Felkelt-e
 34    I,   VIII|           terembe, s ott könyökölnek szép rendben a hosszú asztal
 35    I,   VIII|       tiszteletét végezve, megindult szép rendben ki a mező felé.
 36    I,   VIII|        pünkösdi király. Lova nemigen szép, de nagy, csontos, tizenhat
 37    I,   VIII|            gyalog jár, mert sajnálja szép lovait befogni. Harmadik
 38    I,   VIII|          Senki sem ismeré a legényt. Szép, barnapiros arcú, huszonhat
 39    I,   VIII|           kell állni? Látod, itt sok szép népség van együtt, s ennyi
 40    I,   VIII|          ilyenformán Miska egy sereg szép tulajdonsághoz jutott, anélkül,
 41    I,     IX|             egyszerre látható lett a szép polgárlyány alakja, ki csak
 42    I,      X|       kezelője volt, és volt neki öt szép leánya.~ ~A leányok mind
 43    I,      X|                 Milyen istenáldás öt szép gyermek! Kettő a lyányok
 44    I,      X|       nevezték őket másként, mint a „szép Mayer lyányoknak".~ ~Apa,
 45    I,      X|          hogy örült e dicsőségnek. A szép lyányokat szépségüket megillető
 46    I,      X|    megkérdezni tőle: honnan jutott e szép pipához, amiben azon mellékeszméje
 47    I,      X|                  Nézze néném, milyen szép tajtpipám van.~ ~– Szép –
 48    I,      X|              szép tajtpipám van.~ ~– Szép – szólt az anélkül, hogy
 49    I,      X|         szókkal odanyújtá Teréznek a szép műdarabot.~ ~Az fogta száránál
 50    I,      X|              fordult a szája: „No ez szép születésnapi köszöntő!”~ ~–
 51    I,      X|           semmit sem tud.~ ~– Milyen szép családdal áldotta meg önt
 52    I,      X|        malomligeti * tóig. – „Milyen szép tó – gondolá magában –,
 53    I,     XI|           felőlök valamit?~ ~Valóban szép pár leendett belőlük. Az
 54    I,     XI|           műértő karnagyot meglepé a szép csengésű fiatal hang, nem
 55    I,     XI|              gyönyörködött a gyermek szép énekében, midőn maga mellett
 56    I,     XI|         alakról szokott ő álmodni, e szép kék szemekről, e nemes vonásokról,
 57    I,    XII|            hova mennek, ami elég nem szép tőlük, hanem ő gyanítja,
 58    I,    XII|              mivel hallám, hogy igen szép remek bútormintákat rajzol…~ ~–
 59    I,    XII|               ki éppoly erényes, oly szép legyen, mint ő volt, és
 60    I,    XII|           valaki szépen, de nem volt szép, vagy szép volt, de nem
 61    I,    XII|               de nem volt szép, vagy szép volt, de nem volt erényes,
 62    I,    XII|             keresek, egy lyánkát, ki szép, erényes és énekel, és én
 63    I,    XII|             melyikben tartja fogva a szép kis cukorfalatot? Hallotta-e
 64    I,    XII|     megisszuk az áldomást, melynél a szép kis bujdosó lesz a „Hébé”, *
 65    I,   XIII|         diákok tanulták a kántust, * szép megköszöntő éneket s cifra
 66    I,   XIII|              kerekei fel ne vágják a szép gömbölyű kavicsot, amivel
 67    I,   XIII|                De kár, hogy ez a sok szép papiros tele van firkálva.~ ~–
 68    I,   XIII|         embert. Máskor e rovat alatt szép sommák szoktak megnevezve
 69    I,   XIII|                 Hagyja el kegyelmed, szép felesége van.~ ~– Szép,
 70    I,   XIII|               szép felesége van.~ ~– Szép, de rossz.~ ~E morális észrevételre
 71    I,   XIII|           belőle a galambokat, s két szép darab patkányt alkalmazott
 72    I,   XIII| mulatságosnak, mint egyébkor.~ ~Most szép fiatal lyánka közeledék,
 73    I,   XIII|               dünnyögé magában Palkó szép kényelmesen elballagva. –
 74    I,   XIII|       Kutyfalvit küldte előre; mégis szép tőle, hogy úgy tisztel.
 75    I,   XIII|            hallatszott mindenfelé!~ ~Szép ajándék a hetvenedik születésnapra:
 76    I,     Sz|              lenne~ ~c'est beau – ez szép~ ~c'est bien charmant –
 77    I,     Sz|                La belle laitière – A szép tejárusnő~ ~La Bourbe kórház –
 78   II,    XIV|          terve után. Értjük alatta a szép polgárleány ellen intézett
 79   II,    XIV|            avatta magát. A patvarba! szép provinciát választott magának.
 80   II,    XIV|          ördög sem alszik, kivált ha szép leányról van szó. Az én
 81   II,    XIV|             ha megtudja, hogy ő apja szép vagyonát eltékozolva most
 82   II,    XIV|       eddigelé ő a törvényes örökös. Szép örökség! Megérdemli, hogy
 83   II,    XIV|               a kérő nem fiatal, nem szép, nem szeretetre méltó, bátran
 84   II,    XIV|      befőzött gyümölcsei hogy állnak szép rendben az éléstárba téve,
 85   II,    XIV|            az éléstárba téve, milyen szép len termett, hogyan fonatja
 86   II,     XV|    elgondolta, hogy hatvanezer pengő szép pénz, abból ő magának a
 87   II,     XV|            varázsfátyol ömlött végig szép fehér alakján, természetes
 88   II,     XV|              forintért…~ ~– Ah, minő szép vagy te, Fáni! – suttogá
 89   II,     XV|            is hallani vélte: „Milyen szép vagy te, Fáni!” … Ez a kerítőné
 90   II,     XV|              lelkem jó leányom, édes szép leányom te – így kezdé a
 91   II,     XV|              mert azon szónál: „Minő szép vagy te!” egyszerre világ
 92   II,     XV|         földesúr vett a leánynak egy szép jószágot, akkor kibékültek
 93   II,     XV|     sajnáltam a szegény embert, mert szép, gyönyörű ifjú volt, sohasem
 94   II,     XV|             mikor a szavát egy olyan szép, remek leánynak adta, mint
 95   II,     XV|               megérdemli az ő kedves szép leánya, hogy anyja egy kicsinyt
 96   II,     XV|         csókolt leányának.~ ~– Ezt a szép kezet, ezt a gyönyörű kezet.
 97   II,     XV|            nagyon messziről.~ ~– Óh, szép ember, finom, kellemetes;
 98   II,     XV|           leányom, biz az ábrándozás szép dolog, hanem az ember hamar
 99   II,     XV|            rá. Még most fiatal vagy, szép vagy, még most kapnak rajtad.
100   II,     XV|         Mayerné elmondá neki, milyen szép alaknak írta ő le Abellinót
101   II,     XV|            valaminek történni? Olyan szép csendesen kávéztak együtt,
102   II,     XV|             meg nem állhatja, hogy a szép ara elé járulván, ilyen
103   II,     XV|          kerül a sor.~ ~– Szabad-e e szép kezet megszorítanom?~ ~Fanny
104   II,     XV|            akkor vacsorához járulnak szép rendben, a hölgyek ülve,
105   II,     XV|            legjobb nélkülözni. No ez szép volna, ha őt skiccírozná! *~ ~
106   II,     XV|      tisztelőjökről. – Uram, ez igen szép öntől, hogy fontos tanulmányozásait
107   II,     XV|           egy percre a társalgást. A szép nő tekintetén bámultak-e
108   II,     XV|           bámultak-e úgy el? Valóban szép volt! Egyszerű, de becses
109   II,     XV|       kezdeni.~ ~Minden szem, mely a szép menyecske bámulásában kifáradt,
110   II,     XV|             des dames! * Ez felséges szép. Ez tárgy egy vaudeville-re!~ ~
111   II,     XV|             estély hőse János úr, ki szép nejét kívánta a finom társaságnak
112   II,    XVI|              állíttattak, s most már szép óvatosan mérték össze kardjaikat;
113   II,    XVI|          zajt csinálni, hanem valami szép keleti tartományban.~ ~El
114   II,    XVI|           boldog, a túl boldog nábob szép feleségével elutazott Kárpátfalvára.~ ~
115   II,   XVII|              összevásárolta János úr szép neje számára, kit soha el
116   II,   XVII|              asszonyt visz a házhoz, szép, fiatal, szemérmes asszonyt,
117   II,   XVII|            mert asszonyt fog emelni, szép, fiatal, szemérmes hölgyet.~ ~
118   II,   XVII|   kiszedettek rámáikból, s helyettök szép tájfestmények, komoly ábrázolatok
119   II,   XVII|       Apollónak, * Bacchusnak * igen szép köpönyegekkel kívánt kedveskedni.~ ~
120   II,   XVII|             a borostyán!”, mely igen szép buzdítás agarak számára,
121   II,   XVII|         gondol, hogy sok embert, sok szép asszonyt, sok bohó férfit
122   II,   XVII|         végződik az ünnepély; milyen szép, milyen ragyogó látvány
123   II,   XVII|          minden virágnak van zöldje, szép, szemérmes hölgyek mellett
124   II,   XVII|            és elgondolá, hogy milyen szép volna, ha az összekoccantott
125   II,   XVII|            és elgondolá, hogy milyen szép volna, ha egyszerre ővele
126   II,  XVIII|      menyecskéi csalnak oda, hanem a szép nő, az elhírhedett, a csodára
127   II,  XVIII|      elhírhedett, a csodára állított szép nő, ki iránt kétszeres oka
128   II,  XVIII|            bizonyosan nem tudom.~ ~A szép Csendey Rezső, ki nem restelli,
129   II,  XVIII|              igazán meg van őrülve a szép asszony iránti szerelmében,
130   II,  XVIII|             rebegé a jószágigazgató, szép óvatosan bocsátva magát
131   II,  XVIII|       szeretetreméltósággal fektetve szép gömbölyű karját az öregúr
132   II,  XVIII|               akiktől már az is elég szép tisztelet, hogy megengedik
133   II,  XVIII|            mint nagyságod, nem ilyen szép, de igen jó volt, nagyon
134   II,  XVIII|             legnehezebb óráimban egy szép delnő, egy nem ezen világból
135   II,  XVIII|            maradt tréfásan évődhetni szép vendégnőjével. (Lehető félreértés
136   II,  XVIII|               Amilyen nagy az örömöm szép kis szomszédnőmet házamnál
137   II,  XVIII|             kétségen kívül megjön. A szép hölgyeknek adott szót megszegni
138   II,  XVIII|        kényszeríté őt is arra. Olyan szép, olyan legendai szép volt
139   II,  XVIII|           Olyan szép, olyan legendai szép volt e két nő együttlétében,
140   II,  XVIII|                Flóra helybenhagyásul szép ajkát nyomá Fanny homlokára.
141   II,  XVIII|             mely oldalválasztékaiban szép recés hullámzatokat képezett.
142   II,  XVIII|            elkövetének magukon, hogy szép arcaikat meglett komolyságra
143   II,    XIX|             Flóra odavonta a barátné szép fejét, s azután elővették
144   II,    XIX|              bizonyosan mind nemigen szép foglalatosságok, ez nemtelen
145   II,    XIX|            kell képviselni, e tiszta szép szemekben csak tiszta szép
146   II,    XIX|           szép szemekben csak tiszta szép lélek lakhatik, hisz minden
147   II,    XIX|          vagy te! Ez egy igen jeles, szép, nemes lelkű fiatalember.
148   II,     XX|          inkább a karzatot elfoglaló szép hölgyeket bámulta volna;
149   II,     XX|              és okosat mondani, mert szép szemek néznek reá, s ugyanezen
150   II,     XX|              néznek reá, s ugyanezen szép szemek jótékony befolyása
151   II,     XX|         Karöltve sétált együtt a két szép delnő; mindenki, aki látta
152   II,     XX|             most maga mellett ülni a szép, a bájoló nőt és víg, eleven
153   II,     XX|          aludt mindenki, és álmodott szép dolgokat. Rókákrul az agarászok,
154   II,     XX|            és Fanny álmodott arról a szép mosolygó arcról, kiről annyit
155   II,    XXI|             kedvenc hölgyeink? Flóra szép akart lenni, igen szép –
156   II,    XXI|         Flóra szép akart lenni, igen szép – mert Rudolfot várta. Hajfürtei
157   II,    XXI|         nyakig fedé termetét, csak a szép karcsú nyak volt piros szalaggal
158   II,    XXI|       vadászok voltak mind. A kedves szép hölgyek sem tagadhaták meg
159   II,    XXI|          azon gondolattól, hogy ez a szép asszony az ő felesége.~ ~
160   II,    XXI|             vadászkürt, harmadik egy szép medvebőr. Ezt az utolsót
161   II,   XXII|       merénylet tőle, midőn amaz oly szép, oly jó, és olyan eszes?
162   II,   XXII|             s majd egy hét múlva, ha szép idő lesz, egy félórára kikocsizhatik,
163   II,   XXII|         lesz-e rá nézve alkalmatlan, szép lábujjhegyen besompolyodott
164   II,   XXIV|          fogadá barátnéját; őszinte, szép arcán félreismerhetlen volt
165   II,   XXIV|         semmi. Örömmel látta házánál szép szomszédnőjét, s rajta volt,
166   II,   XXIV|            arra, hogy házikörében is szép legyen, a nő mindig csábító,
167   II,   XXIV|            ült a nyitott hintóban, s szép, nemes arcán valódi megilletődés
168   II,   XXIV|            őt fel a táncra.~ ~Óh, mi szép volt!~ ~Fanny nem mert rá
169   II,   XXIV|        odafenn fogja tölteni a telet szép nejével.~ ~Hah! Meglátszott
170   II,   XXIV|          sétáltak el előttük; milyen szép volt mind a kettő! Midőn
171   II,   XXIV|              hogy Kárpáthyné is igen szép asszony, s lehetnek ízlések,
172   II,   XXIV|              fogja mondani ugyanezen szép hírt; egy óra alatt az egész
173   II,   XXIV|              lehetett mégegyszer oly szép, mint volt, de gondolt arra,
174   II,   XXIV|       haragoddal. Az nem volna tőled szép, ha meg nem engesztelnél.~ ~–
175   II,    XXV|              nejével Rudolf. A hölgy szép arcán semmi nyoma a neheztelésnek,
176   II,    XXV|               soha-soha nem volt ily szép.~ ~Rudolf háladatosan gondolt
177   II,    XXV|             ott akarná őt tartani, a szép hölgy szelíden kifejlék
178   II,    XXV|                 Flóra kétkedve rázta szép fejét, s összevissza csókolá
179   II,    XXV|         kötöttek, amik közt sok igen szép van. És valóban sok érdekest
180   II,    XXV|            nőre, s ez vissza rá. Oly szép, oly bűvös-bájos szép volt
181   II,    XXV|            Oly szép, oly bűvös-bájos szép volt ez asszony néma fájdalmában,
182   II,    XXV|        visszatartá, s elkezdtek azok szép arcain végigomlani, míg
183   II,    XXV|     érzékenyen szólt hozzá, megfogta szép kezét gyöngéden.~ ~– Miért
184   II,    XXV|           fájt neki az, hogy egy ily szép szívet meg kellett sebzenie!~ ~
185   II,    XXV|         veszni majd idővel.~ ~Rudolf szép szemeit könnyek ékesíték.
186   II,   XXVI|             ha megtértünk, majd igen szép vadászkalandokat fogunk
187   II,   XXVI|     Szentirmayék is megérkeztek, s a szép hölgy és a derék férfi ideáljai
188   II,   XXVI|              visszataszító szépség – szép, de üres vonások.~ ~– Ah
189   II,   XXVI|           soha rá nem ismernél. Az a szép rózsaarc és az a karcsú
190   II,  XXVII|      Kárpáthy őssel áldomást ittak a szép Hunnia * földén.~ ~Legyen
191   II,  XXVII|       tekintettel nézte a gyermeket. Szép, erőteljes fiú volt az,
192   II,  XXVII|             a halál megtört fényével szép lelkes szemeiben.~ ~Odaállt
193   II, XXVIII|            És amidőn ezekre gondolt, szép szemei megteltek könnyel.~ ~
194   II,   XXIX|             fölé; láttam, mint hajtá szép fejét e vánkosokra; láttam
195   II,   XXIX|             korán kell meghalni, ami szép és ami jó, csak mi élünk
196   II,   XXIX|         őfölötte imádkozott, ami oly szép volt.~ ~– Uram, uram – szólt
197   II,   XXIX|           ugyanazon ifjak. Nekem oly szép volt ez ének mind.~ ~– Óh,
198   II,    XXX|          neje fölött énekeltek olyan szép, olyan megható halotti dalokat.
199   II,   XXXI|            költségén, kinek valamely szép énekesnő tetszett meg, s
200   II,   XXXI|            szabadelvű Darvay Jenő, a szép Csendey, a különc báró Berky,
201   II,   XXXI|          öregúrtól mindenesetre igen szép gyöngédség volt, hogy az
202   II,   XXXI|              pártul fogta, mert azok szép virágok. Mondják, hogy még
203   II,   XXXI|              ez az élet” – mely igen szép halotti melódiával kezdődik,
204   II,   XXXI|              pénzzel tartották, most szép savanyú képeket csinálnak.~ ~–
205   II,   XXXI|          sírtak ugyan, mert az árt a szép szemeknek, hanem ők is elmondák:~ ~–
206   II,   XXXI|        unokáját. Hallja, hogy milyen szép, milyen remek, milyen kedves
207   II,   XXXI|        könnyezve mosolyog!....~ ~Egy szép napfényes délután künn a
208   II,   XXXI|         Mégis van gyermeke. Mégpedig szép gyermek. Látszik, hogy szüléi
209   II,   XXXI|      Toldott-foldott kísértet a múlt szép időkből, egyik kezében a
210   II,   XXXI|        életre-halálra udvarol minden szép nőnek, minden fiatal leánynak,
211   II,     Sz|           szépség~ ~belle alliance – szép szövetség~ ~Belle-Alliance –
212   II,     Sz|    döntőbírának felkért Pariszt, aki szép Heléna elnyeréséért Aphroditének
213   II,    Meg|       Pusztán fantáziával lehet írni szép meséket; fantázia nélkül
214   II,    Meg|      fehér-piros arcszínnel, gyilkos szép kebellel. A másik francia
215   II,    Meg|       Barátom, én feleségül veszem a szép Jennyt. Mit szólsz hozzá?~ ~–
216   II,    Meg|            azt nem.~ ~Később aztán a szép Jenny férjhez ment egy földesúrhoz,
217   II,    Meg|             megjelent; ezt az utolsó szép gyermeket nőül vette egy