Kötet, Fezejet

  1    I,      I|         áztatva azt keresztül, hogy aki vesztére belehajt, ott vénül
  2    I,      I|           én csak verset írok arra, aki megeszi.~ ~– No hát ide,
  3    I,      I|             sor lopás Gyöngyösiből, aki hasonlót írt a Torda hasadékba
  4    I,      I|            von War.~ ~De nem ez az, aki előttünk áll.~ ~– Eh, ventrebleu! *
  5    I,      I|           én igaz gentleman vagyok, aki minden társaságban tudja
  6    I,      I|              valami Kárpáthy János, aki még sokkal gazdagabb volt
  7    I,      I|          parasztnótákat daloljanak; aki egy egész palotát tart a
  8    I,      I|      mondani?~ ~– A ház azé az úré, aki elment; ami benne van, az
  9    I,     II|       póznárul, s egy a több közül, aki legkevésbé volt elrekedve,
 10    I,     II|         komornyik a legjobb nevelő, aki valakit amaz előkelő idomtalanságokra (
 11    I,     II|        kívül van, övé a baj; annak, aki belül van, bármilyen bitorló
 12    I,     II|             gonosz akaratú bitorló, aki nem akarja önnek igaz jussát
 13    I,     II|        minden idegennek az állását, aki Párizsba jön, akármilyen
 14    I,     II|             cito dat”. „Kétszer ád, aki rögtön ád.” Miért ne kívánhatná
 15    I,     II|             meghalhat, mint rokona, aki után örökölni akar; leeshetik
 16    I,     II|         csinálnak. Hiszen tudhatja, aki közelről szeret látni, hogy
 17    I,     II|         kapja vissza. Mit bánom én? Aki utánam jő, tegye be az ajtót.~ ~–
 18    I,    III|            vagy egy asztaloslegény, aki az Új Héloise-t olvassa.
 19    I,     IV|           rubelt adtam neki.~ ~– És aki az én redingote-omat * teával
 20    I,     IV|           maradtak, megszólták azt, aki legközelebb elment. Ez olyan
 21    I,     IV|            találkozik egy kozákkal, aki éppen akkor száll le lováról. „
 22    I,     IV|          kozáknak mindenki paraszt, aki puskát nem hord, vagy lovon
 23    I,     IV|            tudom, mi sors vár arra, aki innen elmegy. Kegyelem és
 24    I,     IV|      ismétlé az a fiatal gentleman, aki az atyját excellenciás úrnak
 25    I,     IV|          magyarul: egy olyan ember, aki tapsokkal és füttyökkel
 26    I,     IV|        földszintre esik, egy ember, aki a pianisszimóban irtóztató
 27    I,      V|      egymást, az rútnak születik, s aki nem szereti szülőit, az
 28    I,      V|    lemondásnak tekintendi mindenki, aki az operaénekesek ragyogó
 29    I,      V|       másutt szerzett koszorúit, de aki odavitte, és onnan visszahozta
 30    I,      V|        színésznő az egész világé, s aki azt lefoglalja, az tolvaj,
 31    I,      V|      keserűn a beteg színész. – Én, aki tudom, mit tesz az, egyetlen
 32    I,      V|    bátorsággal a közönség elé, mint aki tudja, hogy őt szeretik.
 33    I,     VI|             monsieur Oignont? * ” – aki után pedig civilizált ember
 34    I,     VI|             a művei. Természetesen, aki jelen nem volt, arra nem
 35    I,     VI|            volt némulva; ha valaki, aki egy véletlenül szétpattant
 36    I,     VI|         valami hirtelen kezű ember, aki rögtön előteremti a kért,
 37    I,    VII|           hír a másikat eltemeti, s aki ma bálvány volt, az holnap
 38    I,    VII|             s nem volt derék ember, aki legalább egy új kalandot
 39    I,    VII|         rejlő egyéniséget, s lenne, aki nílusi lovat, arab szemfényvesztőt
 40    I,    VII|       legközelebb talált boncnak, * aki őket ezért megáldja.~ ~Az
 41    I,    VII|                  De hát az a másik, aki onnan leereszkedik arra
 42    I,    VII|           klubjában az a boldogabb, aki szebb élcet tud ez esetre
 43    I,    VII|           volt azon ismeretlen hős, aki segített neki benne. Hát
 44    I,    VII|        előle rejtőzni? Nincs senki, aki őt ismerte volna, hogy még
 45    I,    VII|            hogy a legelső emberrel, aki páholyába benyit, össze
 46    I,    VII|          kiégett, elfásult szívvel, aki őt valaha megtanítsa élni
 47    I,   VIII|           koszorút nyerje el aztán, aki tudja!~ ~– No Márton – szól
 48    I,   VIII|       egymással; azt is tudom, hogy aki ez alkalommal győztes marad,
 49    I,   VIII|  megzálogolni, hanem fizeti a kárt, aki rosszul vigyázott rájok.
 50    I,   VIII|         mert az a parancsolat, hogy aki hamarább elkapja a zászlót,
 51    I,   VIII|        közepén van egy kivert bika, aki már két hét óta rontja a
 52    I,   VIII|        marad utoljára az asztalnál, aki rendesen Kutyfalvi Bandi
 53    I,   VIII|      alusznak csendesen horkolva, s aki utól marad, sorba csókolja
 54    I,   VIII|       férfit, s elcsábítod a lyánt, aki hagyja magát. Egy esztendő
 55    I,   VIII|            egy-kettő a társaságban, aki azt utána tudta csinálni.~ ~–
 56    I,   VIII|             cepelni Jancsi urat is. Aki kevésbé tudott lábaival
 57    I,   VIII|               sóhajta minden lélek, aki látta, hogy ő egyes-egyedül
 58    I,   VIII|      jöttment sehonnai pimasz vagy, aki kezet csókolhat nekem, ha
 59    I,     IX|        kérdezgetik amazt: – „Ki az, aki most a székéről felkelt?
 60    I,     IX|            székéről felkelt? Ki az, aki ott tollát a kalamárisba
 61    I,     IX|     kalamárisba mártja? Hát az ott, aki háttal van fordulva? Hol
 62    I,     IX|       látszik, ajkai remegnek, mint aki fél; szemeivel az előtte
 63    I,     IX|          nagy hórihorgas kamasztól, aki előtte áll. Most ismét előtűnik;
 64    I,      X|             fölteszek egy emberről, aki algebrát tanult, hogy legegyszerűbb
 65    I,      X|           annak a nevét hozni, mert aki szólni bátorkodik felőle,
 66    I,      X|         országos hírű csaló vagyok, aki rossz példát ad gyermekeinek,
 67    I,      X|       megvesztegethetlensége felől; aki aranyakat hozott neki, azt
 68    I,      X|          segéljen! én magam leszek, aki bezáratom az urat.~ ~Mayer
 69    I,      X|           mindenki megijedjen tőle, aki ránéz.~ ~Senkire sem tekintett,
 70    I,     XI|            És a szégyen mindig azé, aki elád, és nem azé, aki vesz.~ ~
 71    I,     XI|          azé, aki elád, és nem azé, aki vesz.~ ~Szerény, szorgalmatos
 72    I,     XI|            azt mindenki tudja, hogy aki a magasból leszédül, mindig
 73    I,     XI|         használ, mert van egy lény, aki a gondolatok mögé lát, ki
 74    I,     XI|          ismerte volna már ekkor, s aki őket ismerte, hogy kerülhette
 75    I,     XI|  képzelődését. Ki lehet azon férfi, aki őt boldogítani akarja anélkül,
 76    I,     XI|         csak látni is szándékoznék, aki annyira óvatos, annyira
 77    I,     XI|          szeret, szeret egy embert, aki ideálja, de kinek nevét
 78    I,    XII|             volt minden ember, hogy aki látogatóba jött, megijedt
 79    I,    XII|          uram nem volt az az ember, aki mindenkitől dicsérni engedi
 80    I,    XII|            mint a mesebeli sárkány, aki emberbűzt érez, s lenyomott
 81    I,    XII|      nyugalommal viseli magát, mint aki már beleszokott az ily helyzetekbe.
 82    I,    XII|     lelkesüléssel szólt hozzá, mint aki száz év haladó boldogságát
 83    I,   XIII|           És ő nem volt azon ember, aki lemondani tudott; a bukás
 84    I,   XIII|             s jaj lett volna annak, aki ebből csak egy követ is
 85    I,   XIII|              mint Varga Péter uram, aki nemcsak hogy lopni nem tud,
 86    I,   XIII|            takácsot főfelügyelőnek, aki aztán olyan kék szöveteket
 87    I,   XIII|       színház építésére Pesten.~ ~– Aki játszani akar, jöjjön hozzám,
 88    I,   XIII|         csak inkább maradjon annál, aki eltette. Vagy utánajárjon,
 89    I,   XIII|           többi, mint Vidra cigány, aki mórióskodik, * mint Gyárfás
 90    I,   XIII|  mórióskodik, * mint Gyárfás poéta, aki verseket köpköd maga körül,
 91    I,   XIII|             Lokodi színészdirektor, aki Hamletet játssza, vagy mint
 92    I,   XIII|       visszafordult a nábob, s mint aki jól tudja, hogy várakozik
 93    I,   XIII|          jelen, valami olyan ember, aki nemigen szokott engem látogatni.
 94    I,   XIII|             békülni a nagyságos úr? Aki a nagyságos urat úgy megbántotta.~ ~–
 95    I,   XIII|         Lokodi ötödmagával: ő maga, aki vitézeket játszik, egy vékony
 96    I,   XIII|           egy vékony borbélylegény, aki játszik öregapákat és egy
 97    I,   XIII|            és egy éltes asszonyság, aki a fiatal kisasszonyokat
 98    I,   XIII|        országban, ahol akad valaki, aki könyv nélkül be tudja tanulni,
 99    I,   XIII|        eljön az a kegyetlen kaszás, aki minden embert szénának néz,
100    I,   XIII|     részvétüket tudtul adhassák. És aki már egyszer ott volt, hogyan
101    I,   XIII|             között akadt egy-kettő, aki vonakodott magát csúffá
102    I,   XIII|       szidta, rágalmazta a jámbort, aki csak beszélhetett, a teremben
103    I,   XIII|               Ötödnap már nem volt, aki hírt hozzon Kárpáthyról.
104    I,     Sz|       tagozatára beiratkozott diák, aki subscribált, azaz aláírta
105   II,    XIV|       tartott egy kurta botot, mint aki valami kutyára les, hogy
106   II,    XIV|             magának. Egy filiszter, aki leányt őriz! Lehet-e ennél
107   II,    XIV|         rettentő nagy úr szerelmes, aki őt el is fogja venni.~ ~
108   II,    XIV|              akit Bélának hívnak, s aki magát, bolond, Abellinónak
109   II,    XIV|             víni, hanem összetöröm, aki utamba áll, összetöröm,
110   II,    XIV|            viszonyait Abellinóéval, aki nekem halálos ellenségem –
111   II,    XIV|             másfél millió vár arra, aki engem örökölni fog, és engem
112   II,    XIV|          kezeibe, és éppen ugyanaz, aki halálom fölött nem sírni,
113   II,    XIV|             a világnak oly bűvésze, aki őt ez ismerettől többé megfoszthassa.
114   II,    XIV|          megőrizhetni az eleséstől, aki maga is akarja, hogy elessék?~ ~–
115   II,    XIV|             őrültnek fogná mondani, aki ezt visszautasítná.~ ~Már
116   II,    XIV|       akarsz titkolózni? Énelőttem, aki keresztüllátok rajtad, mint
117   II,    XIV|             keresünk neked valakit, aki hozzád illik.~ ~– Jó lesz
118   II,    XIV|       nálamnál jobb, hívebb leányt, aki őt boldogítani tudná.~ ~–
119   II,     XV|           Tehát mégis – az a bűnös, aki vesz.~ ~Mert ha nem volnának
120   II,     XV|         ugyan nem volt az az ember, aki valakit el tudott volna
121   II,     XV|          mit nyerhetett ez a nábob, aki egész Pozsony városát, úgy
122   II,     XV|         tettetésből cselekszi; hisz aki az oltár előtt azt mondhatja
123   II,     XV|         mintha megnémultak volna.~ ~Aki ezt a lehangoltságot legélesebb
124   II,     XV|         kivált ha akadnak valakire, aki hamar el nem alszik, aki
125   II,     XV|            aki hamar el nem alszik, aki türelmesen hallgatja, amit
126   II,     XV|          volna neki egy unokaöccse, aki prókátor, arra akar hagyni
127   II,     XV|              mint a rozsnyói követ, aki másodmagával aludt egy idegen
128   II,     XV|          hogy nagybátyja meghaljon, aki ellenzé ezt a házasságot.
129   II,     XV|      nemigen tudok olyan nagy urat, aki a szavát megszegje, hogy
130   II,     XV|            hogy hívják azt az urat, aki felőlem kérdezősködött?~ ~
131   II,     XV|    elviselni.~ ~Ismeri őt mindenki, aki magát nevezetességnek szereti
132   II,     XV|        két-három feuilletonista * , aki a lapokban mindent leírjon,
133   II,     XV|            szokott azokban menni.~ ~Aki ebből azt következtetné,
134   II,     XV|           hívja meg a vendégeket.~ ~Aki erre azt a szót ejtené ki
135   II,     XV|            állít háta mögé valakit, aki dicsérje, s mindenkinek
136   II,     XV|            Kecskerey úr elé lépett, aki nem talált mit mondani.~ ~
137   II,     XV|        nyugalomra, s ha van valaki, aki nyugtalan álmokat alszik,
138   II,   XVII|         volt egy-egy boltosinasnak, aki ötölve-hatolva tudott valamit
139   II,   XVII|       valami ismeretes nevű grófot, aki azt ajánlotta, hogy egy
140   II,   XVII|             asszony! Nincs senkije, aki előtt azt elmondhassa.~ ~
141   II,   XVII|             be a kaput Marci előtt, aki azonban szintén nem volt
142   II,   XVII|          calabriai vendégfogadót, s aki véletlenül találkozott vele,
143   II,   XVII|            találja őket ismertetni, aki, mint mondják, igen finom
144   II,   XVII|         kerületben alig van valaki, aki meg ne volna felőle győződve,
145   II,  XVIII|        bízzék, akihez ragaszkodjék, aki pártját fogja, vezesse,
146   II,  XVIII|           szőke báró Berky Tivadar, aki különcöt játszik, nyergelve
147   II,  XVIII|          patentírozott * előtáncos, aki nem emlékezik rá, hogy találkozott
148   II,  XVIII|            találkozott volna nővel, aki utána ne bolondult volna,
149   II,  XVIII|     bolondult volna, vagy férfival, aki úgy táncolja a mazurt és
150   II,  XVIII|              Egy hosszú, öles gróf, aki maga is megvallja magáról,
151   II,  XVIII|            egy csapat szemét ember, aki üres léhaságokat beszélni,
152   II,  XVIII|          harmadik légió apró ember, aki igazán meg van őrülve a
153   II,  XVIII| szégyeníteni, senki sem volt jelen, aki előtt bármi okból is le
154   II,  XVIII|          úgy fog ő megjelenni, mint aki nem maga választja szerepét
155   II,  XVIII|             előtt tárja fel lelkét, aki gúnyt fog űzni belőle? Hátha
156   II,  XVIII|          viseltetik mindenki iránt, aki a magasabb köröknek tagja,
157   II,  XVIII|         alak elfogadásához készült, aki elé őszinte örömmel fog
158   II,  XVIII|           ügyes vívóval volt dolga, aki szüntelen megtalálja ellenfele
159   II,    XIX|      hihette volna, hogy ő maga az, aki mindenhez ért, legalább
160   II,    XIX|             figyelmeztetni valakit, aki különben nagyon érzékeny,
161   II,    XIX|             hanem azé a két hölgyé, aki az értekezés folyamát viszi;
162   II,    XIX|              mint a Nelson szobrát, aki négyszer magasabb más embernél,
163   II,    XIX|        Mintha izzó parázsra tennék, aki előtte áll, mert bizonyos
164   II,    XIX|      asszony van itt a több között, aki gonosz felfedezéseket tesz
165   II,     XX|         hogy megint akadt valakire, aki őt óriásnak nézi. Gróf Erdey
166   II,     XX|          volna látni azt az embert, aki még egy falatot képes volna
167   II,     XX|           fogja különösnek találni, aki a „Nihil de nobis sine nobis * ” („
168   II,     XX|           két szép delnő; mindenki, aki látta így őket, megvallá,
169   II,     XX|     népszerűség az aranybornyúja, s aki azt meri állítani, hogy
170   II,     XX|         tisztáknak minden tiszta, s aki már tudja, hogy miért kell
171   II,     XX|           ólálkodva, meglepve, mint aki féltékeny, hanem előre tudatja
172   II,     XX|          előre tudatja jöttét, mint aki bizonyos róla, hogy nagyon,
173   II,    XXI|            egy, kettő, három? Pedig aki csak látja, mindenki megszámlálja:
174   II,    XXI|          lovagviselet a hölgyeknek, aki eddig csak szerelmes volt
175   II,    XXI|         tartanék olyan házibarátot, aki ellenállhatlanság hírével
176   II,   XXII|           zár? Az szenved-e jobban, aki tombol, és üvölt, akit megkötöznek
177   II,   XXII|           akit megkötöznek lánccal, aki fogait csikorgatja, és nehéz
178   II,   XXII|           vérverítéket izzad – vagy aki hallgat, és mosolyog, és
179   II,  XXIII|             Úgy nézek-e én ki, mint aki ilyen dolgokban tanácsot
180   II,   XXIV|            legfőbb tisztviselőjéül. Aki sohasem látta is, rá kellett
181   II,   XXIV|            mindenkit boldoggá tett, aki hallá.~ ~– És az?~ ~– És
182   II,   XXIV|          eltávozhatik, miután lesz, aki helyettesíteni fogja.~ ~
183   II,   XXIV|       tízszer elmentem mellette, és aki engem észre nem vett, az
184   II,   XXIV|        énelőttem akarsz te hazudni, aki lelket cseréltem veled?
185   II,   XXIV|          azt akarom, hogy mindenki, aki lát, aki ismer, úgy imádjon,
186   II,   XXIV|             hogy mindenki, aki lát, aki ismer, úgy imádjon, úgy
187   II,   XXIV|          bizonyosan ő lesz az első, aki megtöri a kontumáciát. *~ ~
188   II,    XXV|        esküszöm Önnek azon istenre, aki ítélni fog fölöttem bűneimért,
189   II,   XXVI|          szánta. Ő nem szán senkit, aki szerencsétlen; neki csak
190   II,  XXVII|    teljesült: nejének fia van! Fiú! aki nevét örökölni, örökíteni
191   II,  XXVII|          örökölni, örökíteni fogja, aki boldogabb időben születvén,
192   II, XXVIII|        kézművessel volt eljegyezve, aki érte oly bátran, oly lovagi
193   II,   XXIX|      könnytelenül, mosolyogva, mint aki menyegzőjére készül, hagyá
194   II,   XXIX|        Végrendeletemet azon kezdem, aki előttem a legkedvesebb volt
195   II,   XXIX|     legkedvesebb volt a világon, és aki már a sírban nyugszik. Ez
196   II,   XXIX|     ugyanazon lelkész mondjon imát, aki őfölötte imádkozott, ami
197   II,   XXIX|     szomorúság.~ ~Úgy beszélt, mint aki vőlegényi szobáját rendezi.~ ~–
198   II,   XXIX|         Most emlékezzünk meg arról, aki életemnek legkeserűbb óráit
199   II,    XXX|            görcsösen remegett, mint aki sírni akar, és nem tud.
200   II,    XXX|          vitte keblén. És mindenki, aki látta, azt állítá, hogy
201   II,   XXXI|    reményteljes fiúmagzatot hagyva, aki akkor született, midőn már
202   II,   XXXI|           kacagnak. Az a boldogabb, aki bolondabbat tud mondani.~ ~–
203   II,   XXXI|             beszéltem a kőművessel. aki ott dolgozott, hogy senkinek
204   II,   XXXI|      feleségére rá ne merjen nézni, aki az ő jószágain lakik, s
205   II,   XXXI| valamennyien.~ ~És nincs senki itt, aki vagy egy poharat a fejükhöz
206   II,   XXXI|        Boltaytól és Sándortól, mint aki bizonyosan tudja, hogy ott
207   II,   XXXI|             tartá adrága nagymamát, aki a kerek földön senkitől
208   II,    Veg|             senki sem támadott meg, aki magában Abellinóra vagy
209   II,     Sz|       döntőbírának felkért Pariszt, aki szép Heléna elnyeréséért
210   II,    Meg|             adott elém lemásolásra, aki képzeletemben a női szépség