Kötet, Fezejet

  1    I,      I|            iránta való szándéka.~ ~– Hát mit tud kend adni vendégeinek? –
  2    I,      I|                hallott volna jól.~ ~– No mit félsz tőle? Mikor a sátorban
  3    I,      I|                 is érte.~ ~A tréfán volt mit kacagni, ámde rögtön elmúlt
  4    I,      I|           elköszörült „r”-ek miatt, hogy mit mondtak nekik.~ ~A calicot
  5    I,      I|                 illő készséggel kérdez: „Mit parancsol az úr?” A képe
  6    I,      I|                   amit kérni akart.)~ ~– Mit adjak uram?~ ~– Comment
  7    I,      I|                úr egy Kárpáthy? Tudja-e, mit tesz az: egy Kárpáthynak
  8    I,      I|                 gondolja meg az úr, hogy mit mond. Kárpáthy csak egy
  9    I,      I|                  hogy tud, mert különben mit csinálna ezen utazván?~ ~–
 10    I,      I|               egyszerre elhalaványult. – Mit? Koporsóba? Én?~ ~– Igen,
 11    I,      I|               tehetlen haragján:~ ~– No, mit dühösödik, mit échauffírozza *
 12    I,      I|                       No, mit dühösödik, mit échauffírozza * magát; így
 13    I,      I|                 nem akart égni, nem volt mit tenni más, mint szedni a
 14    I,     II|               sou a zsebében, azon nincs mit boszonkodni; de ha valaki
 15    I,     II|                  az érkező elé kinyújtá, mit az hasonló attitüdökkel
 16    I,     II|                 szemeket meresztett.~ ~– Mit tud ön?~ ~– Azt tudom, hogy
 17    I,     II|          kétkednék azokban.~ ~– Enfin, * mit használ az nekem?~ ~– Vagy
 18    I,     II|                az egész világ tudná azt, mit én tudok, csak én magam
 19    I,     II|            tehetem, mert levágtam.~ ~– S mit fog ön tenni, ha mégis kérni
 20    I,     II|                    Ah, azt nem teszi ön. Mit mondana a világ, hogy egy
 21    I,     II|                  főbe lőtte magát?~ ~– S mit fog mondani, ha nehány rongyos
 22    I,     II|              önkényt elutazik.~ ~– Nincs mit tenni egyéb. Addig ön lesz
 23    I,     II|                kétszeresen kapja vissza. Mit bánom én? Aki utánam jő,
 24    I,    III|                  megrázva azt férfiasan, mit társai is követének.~ ~Az
 25    I,     IV|             magát szerencsétlenné; tehát mit gondoljon ki mégis a szegény
 26    I,     IV|               kozákra, hogy az istenért, mit cselekedék! Iván herceggel
 27    I,     IV|              megadni kutyájának az árát? Mit kér ön érte? – Az ember
 28    I,     IV|                     Férje? Que diable? * Mit léphetne miellenünk? Mi
 29    I,     IV|           meglágyít; majd meglátja, hogy mit tehet. Rajta lesz, hogy
 30    I,      V|                  mindenütt beszélik…~ ~– Mit beszélnek?~ ~Jeanette habozni
 31    I,      V|                 szóra arcát.~ ~– Tegyék. Mit gondolok én már vele!~ ~
 32    I,      V|                azért, hogy kihallgassák, mit beszélnek körülöttük… Hát
 33    I,      V|                  velem, és ha tennék is, mit vehetnek el tőlem? Híremet?
 34    I,      V|                színész. – Én, aki tudom, mit tesz az, egyetlen szisszenést
 35    I,     VI|                 páholyaikban vannak.~ ~– Mit nekem Nemours és Berry hercegnők? –
 36    I,     VI|                 a színpadra.~ ~– Barmok! Mit csináltok? Hisz ez még nem
 37    I,     VI|               torkon ragadta.~ ~– Ember! Mit cselekszel? Meg akarsz ölni
 38    I,     VI|                 merő ismeretlen pofák, s mit tudom én, kinek a parancsára
 39    I,     VI|              kívánt tárgyat, akkor aztán mit csináljon?~ ~Így járt Abellino,
 40    I,    VII|             termete karcsú és délceg. De mit arc, termet és szemek? Mit
 41    I,    VII|               mit arc, termet és szemek? Mit ér a holt leírás az élőnek
 42    I,    VII|                külön kell érezni a kínt, mit ezen a földön egy darabban
 43    I,    VII|            gátolni? – kérdé a delnő.~ ~– Mit tehetnek fecskendők nélkül?
 44    I,    VII|            odahajtani a lovakat?~ ~– Hát mit tegyek? Itt az előfogattalan
 45    I,    VII|            Rudolf kezét nyújtva elé.~ ~– Mit hinni?~ ~– Azt, hogy Chataquéla
 46    I,    VII|               őrüléshez.~ ~– Tudja-e ön, mit gondoltam akkor, midőn ama
 47    I,    VII|              védőleg tartá maga elé.~ ~– Mit tevél! – kiálta ijedt tekintettel. –
 48    I,    VII|                 gyerek, addig nincs róla mit beszélni; tanul jót, rosszat,
 49    I,    VII|          Angliában.~ ~– Ah, erről mi még mit sem tudunk – monda Rudolf
 50    I,   VIII|              paripa, mintha értené, hogy mit beszélnek hozzá, kapált
 51    I,   VIII|                hogy e két lovassal nincs mit versenyezni, kiálltak a
 52    I,   VIII|          sokaságot, mintha sejtené, hogy mit akarnak vele, egyszerre
 53    I,   VIII|            király fogsz lenni, ugyé? Hát mit mívelsz ez alatt az esztendő
 54    I,   VIII|                   Hát megállj te, Miska. Mit szólnál hozzá, ha én téged
 55    I,     IX|                ismeretlen volt nálunk.~ ~Mit dolgozott volna a magyar
 56    I,     IX|            hallgatóság találgatja, vajon mit beszélnek ott most.~ ~Az
 57    I,     IX|               találja. Gondolkozik, hogy mit csináljon; zörgetni veszedelmes
 58    I,     IX|                 talál, jól megjegyezzék, mit mondott, hogy őneki elmondhassák.
 59    I,     IX|      közbevegyült dörejétől kísérve.~ ~– Mit? Mi zaj ez? – kérdék egymástól
 60    I,     IX|              hazaérkező társaitól. – Hát mit beszélt Kárpáthy? Ugye dicső
 61    I,      X|                 cifrán, miért élnek jól, mit báloznak annyit, mikor ő
 62    I,      X|                Tudakolták, utána jártak, mit szeret, mit óhajt.~ ~– Milyen
 63    I,      X|                utána jártak, mit szeret, mit óhajt.~ ~– Milyen jó leányok
 64    I,      X|       születésnapi köszöntő!”~ ~– Néném! Mit jelent ez?~ ~– Mit jelent?
 65    I,      X|                Néném! Mit jelent ez?~ ~– Mit jelent? Azt jelenti, hogy
 66    I,      X|             hozzám azzal dicsekedni.~ ~– Mit! Melyik leányom? – kiálta
 67    I,      X|                 Erre nem tudott Mayer úr mit felelni.~ ~– De mit néz
 68    I,      X|             Mayer úr mit felelni.~ ~– De mit néz ön maga elé, mint egy
 69    I,      X|             színdarabot írni: Eine Posse mit Gesang. * Egy családapa,
 70    I,      X| visszautasíthassa a beszédet, de nem lőn mit visszautasítani.~ ~Néha
 71    I,      X|                  Nos uraim, mondják meg, mit tudnak énfelőlem? Tolvaj
 72    I,      X|                hagyta végigbeszélni.~ ~– Mit? Az ön háza! Akkor az ön
 73    I,      X|                  feküdt az asztalon.~ ~– Mit mondtál? – kérdé Mayer leányához
 74    I,     XI|                  az a nyugodt biztosság, mit az egyiránt kimívelt lélek
 75    I,     XI|               alvilágában születnek! Ah, mit értitek ti e gyönyört köznapi
 76    I,    XII|               merészel lépni, nem tudta, mit fog cselekedni akkor, de
 77    I,    XII|                 Kihez legyen szerencsém? Mit parancsol uraságod?~ ~–
 78    I,    XII|          fogadott leányának ajándékozni, mit azonban ez célszerűnek talált
 79    I,    XII|            eléjök járult, kérdezve, hogy mit parancsolnak.~ ~– Hm, fiatalember! –
 80    I,    XII|               hogy azt elolvashassa.~ ~– Mit cselekszik ön? – kiálta
 81    I,    XII|               állok, uraim.~ ~– Micsoda? Mit ért ön ez alatt?~ ~– Engem
 82    I,    XII|                és így nincs uraságtoknak mit tenni egyéb, mint vagy visszavonni
 83    I,    XII|                önök.~ ~Erre nem lehetett mit felelni.~ ~Konrád összefoná
 84    I,    XII|                    Rudolf és – Miklós.~ ~Mit írhatnak ők ez árva fiúnak
 85    I,    XII|                   hogy csekély birtokát, mit szorgalma által szerzett,
 86    I,    XII|                 kevés szükség fog lenni. Mit, hát a csontfűrészt miért
 87    I,   XIII|                azt is tudni akarja, hogy mit loptak?~ ~– Ejnye, beste
 88    I,   XIII|                volna tőle kapni.~ ~– Hát mit csináljon szegény ember?
 89    I,   XIII|             haszonbérbe első szóval.~ ~– Mit? Én galíciai embernek, idegennek
 90    I,   XIII|           színésznek, az agárnak.~ ~– No mit tátja kend a száját? – kiálta
 91    I,   XIII|           találkoznak? Hogy békülnek ki? Mit fognak egymásnak mondani?~ ~
 92    I,   XIII|                szemét-száját, nem tudva, mit feleljen.~ ~– De bizony
 93    I,   XIII|              simplex ember kend!~ ~– Hát mit tudom én, kit vár a nagyságos
 94    I,   XIII|          tisztelettel kell beszélni!~ ~– Mit? – szólt Pál hátratéve kezeit. –
 95    I,   XIII|              Csak tessék kibékülni vele! Mit bánom én. Ölelgessék egymást!
 96    I,   XIII|                is csinálták, hogy estére mit fognak előadni. Mikor a
 97    I,   XIII|                 legifjabb ivadéka látná, mit mondana hozzá?” Nem! Egyszer
 98    I,   XIII|                   s az asszonyoknak volt mit megszólani ifjakon és öregeken.~ ~
 99    I,     Sz|                   nohát, no~ ~Eine Posse mit Gesang – komédia dallal;
100   II,    XIV|               mennyiségű kincs ellenében mit nyomhat az erény, a szegény
101   II,    XIV|                magát, mintha várná, hogy mit fog rá mondani a kézműves.
102   II,    XIV|             kérem öntől gyámleányát.~ ~– Mit?~ ~– Törvényes hitestársamul.
103   II,    XIV|             kezde el alá s fel járkálni. Mit cselekedjék? Érzé magában,
104   II,    XIV|                  bánni, hogy eladta azt, mit újra megvenni nem lehet,
105   II,    XIV|           bizonyos vagyok.~ ~– Hát ahhoz mit szólsz, hogyha én neked
106   II,    XIV|                  megérjük.~ ~– Eredj no, mit beszélsz, csak nem akarsz
107   II,    XIV|                 Ne légy hát olyan gyáva. Mit sóhajtozol esztendőszámra?
108   II,    XIV|                akkor a második ajánlatra mit fog mondhatni? Lehet-e szerelmes
109   II,    XIV|               hallgatni a lágy zokogást, mit a szánó, méla részvét hoz
110   II,    XIV|           lelkében, s kitörülte onnan.~ ~Mit mondanának jó rokonai, Boltay,
111   II,     XV|                 támadtak rám egyszerre: „Mit leckéz minket az anyánk,
112   II,     XV|              legyen ezeknek a culáknak * mit enni; azokat vettem fel,
113   II,     XV|                utcára. Magam sem tudtam, mit csinálok. A Dunának megyek,
114   II,     XV|           lehessek.~ ~– Ugyan asszonyom, mit beszél összevissza! – pattant
115   II,     XV|             staffage-zsal * meglátják!~ ~Mit?~ ~Igen, igen, a leányok
116   II,     XV|                 szükséget látás ellen; s mit kell érte eladni? Ugyszólván
117   II,     XV|             vagyok.~ ~Teréz tudott volna mit felelni, meg tudta volna
118   II,     XV|                 quinternót * csinált, de mit nyerhetett ez a nábob, aki
119   II,     XV|             nagynénjéhez vagy gyámjához. Mit gondolnának azok? Azt hinnék,
120   II,     XV|             szeretlek”, akit nem szeret, mit ér annak a hízelgése mások
121   II,     XV|       lépten-nyomon utána kellett járni, mit csinál. Majd azon kapták
122   II,     XV|              felpillantott, már kérdezé, mit parancsol; ha kellett neki
123   II,     XV|               egy nő, ki neki édesanyja. Mit rejtené magát, mit óvakodnék
124   II,     XV|            édesanyja. Mit rejtené magát, mit óvakodnék ez előtt? Tulajdonképpen
125   II,     XV|                miért beszél, hová céloz, mit kísértget, mit tapogat.
126   II,     XV|               hová céloz, mit kísértget, mit tapogat. A sötétségen keresztül
127   II,     XV|             férjhez is megy egyik-másik, mit nyer vele? Korhely részeges
128   II,     XV|              gavallér azon kezdi, hogy, ‚mit ád', erre hallgass.”~ ~Pfuj!
129   II,     XV|                Csitt. Hallgasd jó leány, mit beszél tovább anyád! Ne
130   II,     XV|                     Fanny irtózva várta, mit fog beszélni tovább édesanyja.
131   II,     XV|           becsülete, erénye, tisztasága, mit idegeneknek kelle oltalmukba
132   II,     XV|                Fannynak bizonyosan nincs mit panaszkodni, legalább gyámjaira
133   II,     XV|             érted?~ ~– Holnapután.~ ~– S mit feleljek ott?~ ~– Holnapután –
134   II,     XV|           leszállt Boltay; tűzkövet vagy mit árultak ott, amiből okvetlen
135   II,     XV|            Abellinót. A dandy leste már, mit fog végezni, s mindnyájan
136   II,     XV|                nem ért rá. Csak gyorsan. Mit végzett?~ ~Mayernének két
137   II,     XV|                 Szerető rokona Fanny.”~ ~Mit jelent ez? Mi történt ezek
138   II,     XV|              nézett vissza urára.~ ~– No mit bámulsz? Hajts!~ ~– Valamit
139   II,     XV|                monda az öreg szolga.~ ~– Mit hagytunk itt, te?~ ~– Húsz
140   II,     XV|                  az országúton.~ ~…Vajon mit végezhettek odabenn?~ ~ ~ ~
141   II,     XV|            fogadott szekéren.~ ~Jajaj! – Mit gondolt ez a leány? Talán
142   II,     XV|               elé lépett, aki nem talált mit mondani.~ ~Fanny üdvözlé
143   II,     XV|               dites vous, Mr. Griffard? (Mit szól hozzá?)~ ~– C'est bien
144   II,     XV|          folytatják a beszédet? Fennimor mit erőszakolja az arcát, hogy
145   II,     XV|                 veszt.~ ~Alig látja már, mit raknak. – Fennimor újra
146   II,    XVI|              dühe nem ismert határt.~ ~– Mit akartok hát velünk? Minek
147   II,   XVII|                 A nagy úr ott áll közel, mit gondolhatott volna!~ ~–
148   II,  XVIII|                  ne legyen neki.~ ~– Hát mit hozott nekem, édes jó Varga
149   II,  XVIII|                  sem érezné magát. Vajon mit akar tőle kérdezni a nagyságos
150   II,  XVIII|                   ön legjobban tudhatja, mit akarok!…~ ~Varga uramat
151   II,  XVIII|                őszintén, nyíltan nekem: „Mit tart felőlük, milyen jelleműeknek
152   II,  XVIII|            zavarba jön, s elfeledi, hogy mit akart mondani.~ ~Azután
153   II,  XVIII|                 nem azon arc, azon alak, mit Fanny képzeletében alkotott,
154   II,  XVIII|                volt szegény. Alig tudott mit mondani, oly zavartnak,
155   II,  XVIII|                szólani.~ ~– Ah, istenem, mit cselekszik ön? – szólt Flóra,
156   II,  XVIII|              istenem… – Flóra nem tudott mit felelni, hiszen Fanny valót
157   II,    XIX|              csak most kezdené felfogni, mit bír nejében. Ő maga is százszorta
158   II,    XIX|                  mellőzve, megbántva, ki mit és kit szeret, kik nem szeretik
159   II,    XIX|                 zászlóaljat vezényelne; „Mit? Micsoda? Ha? Hogyan?” –
160   II,     XX|             nyújtja mosolygó üdvözletét, mit ez azzal hálál meg, hogy
161   II,     XX|              pedig bizony lett volna ott mit bámulni, annyi szépség,
162   II,     XX|               agár gazdája meghalálozik, mit cselekszik a hű eb? Elveszti
163   II,     XX|                 elpirulni, azon úgysincs mit elrontani többé. A hölgyek
164   II,    XXI|                 ez majd megmutatja, hogy mit tud. Eddig meg sem igen
165   II,    XXI|                meg hát, hogy ő ellenében mit tud!~ ~A róka ismét elővette
166   II,    XXI|            Először látja életében e nőt. Mit tudhatja ő, hogy annyiszor
167   II,   XXII|           engemet elveszni!”~ ~Ki tudná, mit tesz az?~ ~„Paripa, melyet
168   II,   XXII|              ülök én; ne jöjj mellém!”~ ~Mit jelentene ez?~ ~„Ha te nem
169   II,   XXII|                  utoljára, ha akarna is, mit érhetne el? Ha akarna oly
170   II,   XXII|           többinél.~ ~– Annál kedvesebb; mit kívánsz?~ ~– Azt szeretném,
171   II,  XXIII|                magát. Pedig bizony nincs mit gyönyörködni magán. Nagyon
172   II,  XXIII|                  itt vagy établírozva. * Mit csináltok ti itt?~ ~– Terjesztjük
173   II,  XXIII|                jó. Hanem a többek között mit tudsz Kárpáthyékról?~ ~Kecskerey
174   II,  XXIII|                 mint arra, hogy a majmom mit álmodott.~ ~Abellino békét
175   II,  XXIII|              azért adott utasítást, hogy mit tegyen Abellino. Tiltakozott
176   II,   XXIV|            suttogni, bizalmasan lenni.~ ~Mit gondolt ő Kárpáthynéval!
177   II,   XXIV|                      Szabad tudnom, hogy mit vétettem?~ ~– Ön ma nagyon
178   II,   XXIV|                  Ah!… – Flóra nem tudott mit mondani a csodálkozás miatt.
179   II,   XXIV|            Rudolf? Engemet? Gondold meg, mit mondtál! Komolyan értetted
180   II,    XXV|            nyerhesse vissza.~ ~Ha tudná, mit cselekszik?!~ ~ ~ ~Kárpáthyék
181   II,    XXV|          sitteg-suttog, senki sem tudja, mit.~ ~– No jer hát barátnéd
182   II,    XXV|                érze szívében ezalatt! És mit használ neki, hogy senki
183   II,    XXV|                  boldogság lopott kincs! Mit használ neki, ha az, ki
184   II,    XXV|     megszilárdult hangon szólt:~ ~– Most mit használ önnek tudni, hogy
185   II,    XXV|                  meg kellett sebzenie!~ ~Mit mondhatott volna neki? Micsoda
186   II,    XXV|                  te kémkedni jársz. Nos, mit tanultál?~ ~– Neked igazad
187   II,    XXV|                 No akkor szent a béke. – Mit izent Fanny?~ ~– Légy jó
188   II,   XXVI|            Abellino felé lobogtatva.~ ~– Mit gratulálsz nekem, te makk
189   II,   XXVI|             kedvező híreket hoz.~ ~– Hát mit csinál az én kedves jó öregem?~ ~–
190   II,   XXVI|            természettelen viszony miatt, mit egy vénemberrel kötött.
191   II,   XXVI|                 köze.~ ~– Eszerint nincs mit tenni más számomra – mormolá
192   II,   XXVI|              világon.~ ~– Mi ez, Rudolf? Mit érdekel téged ez ügy? –
193   II,  XXVII|                 együtt találgattak, hogy mit mondott.~ ~– Beszélj még
194   II,  XXVII|                 mintha tudná ő jól, hogy mit akar mondani, de nem találná
195   II,  XXVII|               félj semmit, megértjük mi! Mit mondtál megint?~ ~Az orvos
196   II,  XXVII|              kijövőtől megkérdezte, hogy mit csinál, hogy van azóta –
197   II,  XXVII|                is próbára tenni azt.~ ~– Mit akar ön mondani? – ordíta
198   II,  XXVII|                  hallja, nem eszmél reá, mit mondott neki, csak mind
199   II, XXVIII|                 ismert rá a másikra.~ ~– Mit keres ön itt, uram? – szólt
200   II,   XXIX|                  sem veheti észre rajta, mit érez, midőn e szavakat hallja.~ ~„
201   II,   XXXI|                  lehet azt tudni, hogy ő mit miért tett? Ez is mutatja,
202   II,   XXXI|             nevetség tárgya lehet. Vajon mit fog kezdeni?~ ~– Legjobb
203   II,   XXXI|                egy Kárpáthynak ne legyen mit enni.~ ~– Félt szegény öreg
204   II,   XXXI|            fogadom, hogy lett volna neki mit elajándékozni holta után.~ ~–
205   II,   XXXI|             játszani leánya gyermekével. Mit tehetett? Írni veszedelmes
206   II,    Meg|          feleségül veszem a szép Jennyt. Mit szólsz hozzá?~ ~– Ha tudod,
207   II,    Meg|                hozzá?~ ~– Ha tudod, hogy mit cselekszel, akkor idvezülsz;