Kötet, Fezejet

  1    I,      I|       tiszttartónak számot adnom.~ ~– No hát süttessen meg kend nekünk
  2    I,      I|           írok arra, aki megeszi.~ ~– No hát ide, Vidra. Kapd be
  3    I,      I|            nem hallott volna jól.~ ~– No mit félsz tőle? Mikor a
  4    I,      I|             volna. Akkor volt az!~ ~– No hát csak szaporán, a tál
  5    I,      I|        érthetlen szókat makogott.~ ~– No, fogjad a száz forintot –
  6    I,      I|          Vidrát, de egér öli meg.~ ~– No ne bolondozz, hiszen semmi
  7    I,      I|           nesze, még a másik száz is, no ne tégy úgy, hiszen már
  8    I,      I|                 Hát mi kell uram?~ ~– No az, ami a kocsit húzza;
  9    I,      I|           fordult a szobája felé.~ ~– No, no, ne menjen el azzal
 10    I,      I|               a szobája felé.~ ~– No, no, ne menjen el azzal a gyertyával,
 11    I,      I|       détestable * földre lépjek.~ ~– No hát akkor csak fogassa az
 12    I,      I|                Hogyan? Nem értem.~ ~– No, én nem akarok évenkénti
 13    I,      I|          akkor tán háborút indít?~ ~– No édes onkli, minek ez a plaisanterie? *
 14    I,      I|           öreg tehetlen haragján:~ ~– No, mit dühösödik, mit échauffírozza *
 15    I,     II|       számomra.~ ~– Én? biztosítékot? No, most kerül a szakállamra
 16    I,     IV|             már egyszer volt szó.~ ~– No, adok száz aranyat annak,
 17    I,     IV|           adja át kisasszonyának.~ ~– No, azokat bizonyosan mind
 18    I,     IV|           azután? – kérdé a lord.~ ~– No ez derék. A nemes lord azt
 19    I,     IV|               caricatures”-ben. *~ ~– No, ez kemény levágás – szólt
 20    I,     IV|             nem akart előle kitérni. „No várj!” – monda neki, én
 21    I,     IV|               név meglepett, miután e nő hazánk leánya.~ ~– Az…~ ~
 22    I,     IV|             fürdőkre kell vele menni. No már ki ne látná itt megint
 23    I,     IV|            micsoda mesterségeket tud. No semmirevaló, hogy lássad,
 24    I,     IV|        nyakkendőjét igazgatva –, ez a nő magyar születésű, hazánk
 25    I,     IV|             chefnek * is van szíve.~ ~No de szerencsére a claqueur
 26    I,      V|            szereti szülőit, az rútnak nő fel, mert a szerelem teremti
 27    I,      V|      Mainvielle betegsége ragályos. A nő átölelte férjét, mellé hajtá
 28    I,      V|                   Tharaud! – esenge a nő. – Ne indulatoskodjál. Sérthet-e
 29    I,     VI|             nincsen, nem értheti.~ ~– No mert azt csak nem tagadhatod,
 30    I,    VII|           afgán erkölcs szigorú! Azon nő házasságtörő volna, s az
 31    I,    VII|               mert a régi még bírja a nő szerelmét, és ez a régi
 32    I,    VII|               zsarátnakos falra. Ez a nő vagy a jókkal, vagy a rosszakkal
 33    I,    VII|           nézve –, hogy ez a kérdéses nő képes magát férje halála
 34    I,    VII|           tartsanak gyávának, ha azon nő nem teszi kötelességét,
 35    I,    VII|              lélektani abszurdum. Egy nő, kinek ötven férje volt
 36    I,    VII|      teljesülnie kell.~ ~Szegény indu nő, ő nem ismeré azon áldást,
 37    I,    VII|           kapus csengetése, s a hindu nő éles hallása a zárt lépcsőn
 38    I,    VII|             szemeket csak a szerelmes nő szemei látják benne. Az
 39    I,    VII|               volt ama híres férfi és nő? – kérdé Flórától, mint
 40    I,    VII|            érzékeit.~ ~– És ki volt a nő? – kérdé elszorult hangon,
 41    I,    VII|               térni gondolatai.~ ~– E nő egy más éghajlat leánya,
 42    I,    VII|       elválhatott volna.~ ~És az indu nő kötelességének tartá utána
 43    I,    VII|           akart magának tenni, hogy e nő halálán legkisebb szomorúságot
 44    I,   VIII|              el aztán, aki tudja!~ ~– No Márton – szól hozzá a bíró –,
 45    I,   VIII|              az érdekes versenyt.~ ~– No most mindjárt elibe vág!
 46    I,   VIII|           hogy ül rajta az a suhanc!… No Marci, most mindjárt vége
 47    I,   VIII|        nyugodt szívvel. – Nem tudtam. No majd a másodszori futásnál
 48    I,   VIII|           ahol szent Pál az oláhokat. No de csak gyere másodszor,
 49    I,   VIII|    szolgálatjára, nagyságos uram.~ ~– No te Kis Miska, te derék fiú
 50    I,     IX|          kevés lesz a kisujjára…~ ~– …No hát fogadjunk, hogy itt
 51    I,      X|             kétfelé fordult a szája: „No ez szép születésnapi köszöntő!”~ ~–
 52    I,      X|               a koporsóba teszik.~ ~– No, vezessetek el hozzá délután! –
 53    I,      X|               hogy el kell venni.~ ~– No jól van – monda Mayer úr,
 54    I,      X|        mimikával kísérve szavait:~ ~– No mi baj, barátom uram Mayer?~ ~
 55    I,     XI|         alszik. Amelyiket ápolják, az nő meg, és elhagyja testvérét,
 56    I,    XII|          Abellino fejében a terv.~ ~– No, isten velünk madame – monda.
 57    I,    XII|          kezde a kérdezőre nézni.~ ~– No, no, ne ijedjen meg – biztatá
 58    I,    XII|              kérdezőre nézni.~ ~– No, no, ne ijedjen meg – biztatá
 59    I,    XII|             nevében elintézhetni.~ ~– No tehát fogja ön ezen levelet –
 60    I,    XII|              Ez kihívás párbajra.~ ~– No, és mi jogon akar ön egy
 61    I,    XII|           lőtt meg ellenfele helyett. No nézzék uraim, amely fa mellett
 62    I,   XIII|      tisztelettel meghajtá magát.~ ~– No! Menjen már közelebb! –
 63    I,   XIII|               nem vitte volna el.~ ~– No csak bízza azt kegyelmed
 64    I,   XIII|               és savanyodott meg.~ ~– No bizony. Hát keresztyén ember
 65    I,   XIII|         szoktak megnevezve lenni.~ ~– No annak hát egyenesen magam
 66    I,   XIII|        meggyógyít, a kevés megöl.~ ~– No de lássuk a többieket! Mi
 67    I,   XIII|             Egy szót sem szóltam.~ ~– No. Ez az ember itt mindig
 68    I,   XIII|               építtetlen hagytak!~ ~– No azután holnap nevem estéjére
 69    I,   XIII|           színésznek, az agárnak.~ ~– No mit tátja kend a száját? –
 70    I,   XIII|          amikor Debrecenbe küldtelek? No most tessék előállni, most
 71    I,   XIII|    megtiszteltetés.~ ~– Hallja az úr! No jöjjön ide az úr. Jaj be
 72    I,   XIII|         álmábul, fülébe kiabálva:~ ~– No keljen fel, itt a csizma!~ ~
 73    I,   XIII|             van, hát csak tessék!~ ~– No, ne bolondulj, te Palkó! –
 74    I,   XIII|               én ki nem állhatok.~ ~– No ugyan sokat is törődik az
 75    I,   XIII|          begombolá, amint illett.~ ~– No már most kimehet emberek
 76    I,   XIII|           mellett az asztalnál, s más nő nem volt jelen a lakomán.
 77    I,   XIII|            lyány lesütve szemeit.~ ~– No hát válassz magadnak ezek
 78    I,   XIII|     halasztani másnap délutánig.)~ ~– No legények, kinek van kedve
 79    I,   XIII|             Nem a te fogadra szántam. No leányom. válassz ízibe ennyi
 80    I,   XIII|              elé levett kalappal.~ ~– No válasszon kend a leányának
 81    I,   XIII|               gazda volt az apja.~ ~– No hát megelégszel vele? –
 82    I,   XIII|     agyba-főbe ölelgeték egymást.~ ~– No, csakhogy te is itt vagy! –
 83    I,   XIII|            kiabáljon olyan nagyon már no! Hát nem látja, hogy a családi
 84    I,   XIII|               s nevetve rákiálta:~ ~– No, te is eljöttél, Marci fiam?
 85    I,     Sz|         brúgós – nagybőgős~ ~ ~ ~çà – no, nohát~ ~cabriolet – könnyű,
 86    I,     Sz|        tanácsadója~ ~eh bien – nohát, no~ ~Eine Posse mit Gesang –
 87    I,     Sz|                entretenue – kitartott nő~ ~épicier – szatócs, boltos~ ~
 88    I,     Sz|            Italiana in Algeri – Olasz nő Algirban; Rossini nagy sikerű
 89    I,     Sz|           lorette – kéjnő, könnyűvérű nő~ ~louisdor (Louis d'or) –
 90    I,     Sz|      vulgivaga – közismerten csapodár nő~ ~ ~ ~Zelmira – Rossini
 91   II,    XIV|               Miről gondolkoznám?~ ~– No teszem föl arról, hogy holnapután
 92   II,    XIV|               azt megérjük.~ ~– Eredj no, mit beszélsz, csak nem
 93   II,    XIV|             tudom, hogy kit szeretsz. No kimondjam? Ne légy hát olyan
 94   II,    XIV|               sem lesz fogyatkozásod. No! Vagy jobban szereted, ha
 95   II,     XV| tisztességesen, ahogy nekem tetszik. „No, várjatok gonosz leányok,
 96   II,     XV|               megríkatta az eset.~ ~– No, no, asszonyom. Ne legyen
 97   II,     XV|           megríkatta az eset.~ ~– No, no, asszonyom. Ne legyen olyan
 98   II,     XV|             esett, úgy csúszott a két nő lábaihoz, akik azáltal annyira
 99   II,     XV|        patyolat öltöny. Ki látja azt? Nő – egy nő, ki neki édesanyja.
100   II,     XV|                Ki látja azt? Nő – egy nő, ki neki édesanyja. Mit
101   II,     XV|            sok rossz gyerek a nyakára nő, s ha megvénül, kidobják
102   II,     XV|     házasságot. Erre azt mondta, hogy no jó, ha én nem bízom az ő
103   II,     XV|                hogy engem elvesz?~ ~– No, a biztosítékot minden percben
104   II,     XV|        nagynéném! Mindent tudok. Azon nő, kit anyámnak nevezni irtózom,
105   II,     XV|              nézett vissza urára.~ ~– No mit bámulsz? Hajts!~ ~–
106   II,     XV|     közbenjárókat legjobb nélkülözni. No ez szép volna, ha őt skiccírozná! *~ ~
107   II,     XV|            használatba vette nevemet. No csak tessék neki, ha ez
108   II,     XV|           percre a társalgást. A szép nő tekintetén bámultak-e úgy
109   II,     XV|            kénytelen vigyázni, hogy a nő valakit mást, derék fiatal
110   II,     XV|             remegni kell most, hogy e nő szeretni talál! Kárhozat,
111   II,    XVI|           gyönge testalkata volt.~ ~– No jó. Abellino le fogja tenni
112   II,   XVII|               gondolhatott volna!~ ~– No Boltay mester – monda a
113   II,   XVII|            Sajnálom az állatokat.~ ~– No de kegyed, jó Teréz, csak
114   II,   XVII|           kapott Fannytól.~ ~A fiatal nő jókedvvel iparkodott írni,
115   II,   XVII|             eset, hogy valaki az ifjú nő előtt elmondhassa: „Itt,
116   II,  XVIII|             csalnak oda, hanem a szép nő, az elhírhedett, a csodára
117   II,  XVIII|               a csodára állított szép nő, ki iránt kétszeres oka
118   II,  XVIII|              Miért nincs legalább egy nő, egy jó barátnő közel, kit
119   II,  XVIII|           bemutatni. Azt hivé, hogy e nő, ki a finom világ estélyén
120   II,  XVIII|         jellemmel bírni.~ ~– Milyen e nő? – kérdé a jó öregtől.~ ~–
121   II,  XVIII|               elmondjam.~ ~– Fiatal e nő?~ ~– Éppen nagyságod korából
122   II,  XVIII|                  Úgy dobogott az ifjú nő szíve, midőn a léptek mind
123   II,  XVIII|               gazdagságért, mint te). No de ön is szerencsés kópé,
124   II,  XVIII|            ellen. Ily szeretetreméltó nő, mint az öné, oly kincs,
125   II,  XVIII|   társaságukat óhajtani.~ ~A két ifjú nő egyedül maradt.~ ~Alig zárult
126   II,  XVIII|              legendai szép volt e két nő együttlétében, amint egymást
127   II,  XVIII|            egy szegény magára hagyott nő, ki néhány nap múlva egyedül,
128   II,  XVIII|             úgy örült neki, hogy ezen nő az ő keblére borulva zokog.~ ~–
129   II,  XVIII|     kicsinylőleg Marion kisasszony. – No jó. Fiatal hölgyeknél hamar
130   II,  XVIII|             nemigen mozdítják elő egy nő jó hírnevét.~ ~Adieu, adieu.
131   II,    XIX|       elővélemény kedvezőbb lett azon nő felől, kit Szentirmayné
132   II,    XIX|              kedélyesen kacagott.~ ~– No, tehát jer ide, szóljuk
133   II,    XIX|         szólnánk, csak gondolkodnánk. No, lesz most mindjárt csuklás
134   II,    XXI|           kinek arca még ég a szerető nő csókjaitól – azon hölgyet
135   II,    XXI|             magához, át a nyeregbe. A nő ájultan borul vállára, a
136   II,   XXII|               csak ez volna a szegény nő baja, milyen kevés volna
137   II,   XXII|          lelkében reá pazarlott. És e nő és e férfiideál a legboldogabb
138   II,   XXII|           gyermek.~ ~Végre túl volt a nő minden veszélyen. Szentirmayné
139   II,  XXIII|            lehet annak az oka, hogy e nő boldogabb, hogy e nő elégült?
140   II,  XXIII|           hogy e nő boldogabb, hogy e nő elégült? Mert az nem lehet,
141   II,  XXIII|            tudnám bizonyítani, hogy e nő valakibe szerelmes, ha azt
142   II,   XXIV|         hazafit, mint tekintélyt, kit nő és férfi egyaránt imád,
143   II,   XXIV|              Nőknél ez egészen más. A nő születve van arra, hogy
144   II,   XXIV|         házikörében is szép legyen, a nő mindig csábító, akár felpiperézve,
145   II,   XXIV|   Szentirmayné sokkal finomabb érzésű nő volt, hogysem férjét barátnője
146   II,   XXIV|       jellemek szokása. Helyesen érző nő egyszer elmondhatja, hogy
147   II,   XXIV|          nyújtá neki kezét.~ ~Szegény nő, alig bírta e nehány szót
148   II,   XXIV|            születhetett nálánál szebb nő a világra. Egészen bolond
149   II,   XXIV|              hogy soká tart a beszéd. No, jó éjszakát kedves Rudolf.
150   II,   XXIV|              engedékenynek lenni.~ ~– No maradj hát, hiszen csak
151   II,   XXIV|          kívánatodra elég komoly.~ ~– No igen. Te légy komoly, én
152   II,   XXIV|                  Talán nem egészen. E nő múltjában sok van, ami ez
153   II,   XXIV|               több, ami megcáfolja. E nő jelleme tiszteletre méltó.~ ~
154   II,   XXIV|           hogy könnyelmű, hogy gyönge nő vagy?~ ~– Ok nélkül?~ ~–
155   II,   XXIV|         bizonyosan nem használnak egy nő hírének. És te Kárpáthyné
156   II,   XXIV|              legszebb, a legkedvesebb nő szerelme által lehetne boldog,
157   II,   XXIV|               tudja, nem az ábrándozó nő téveteg lelke volt-e az,
158   II,    XXV|              szóban „kettecskén”.~ ~A nő még szebb, még kedvesebb
159   II,    XXV|             Lehetetlen, hogy a fiatal nő szívesen ne lássa, udvarolni
160   II,    XXV|        bűvészet, hogy az élvezetsóvár nő kegyének valami jelével
161   II,    XXV|        bizonyítványa legyen kezében e nő gyöngesége felől, hogy azt
162   II,    XXV|      elmondhassa neki: „Lásd, ez azon nő, akinek erényeért jótállottál,
163   II,    XXV|         tekintet kellene még, és azon nő, kinek szívedet ajándékoztad,
164   II,    XXV|           szívét. Ugye, hogy gyönge a nő?”~ ~E tervvel, e szándékkal
165   II,    XXV|        meglehetős magányban folytak a nő napjai.~ ~Meg volt e magánnyal
166   II,    XXV|             csigára léptem – felele a nő, és elhalványult.~ ~– Bohó
167   II,    XXV|           hintóban, mely közelít, nem nő ül, hanem férfi. Kárpáthy
168   II,    XXV|             senki sem tudja, mit.~ ~– No jer hát barátnéd elé – sürgetőzék
169   II,    XXV|        barátságosan megszorított.~ ~– No – te is nyújtsd hát neki
170   II,    XXV|           család. Három férj és három nő; mindenik férj szorosan
171   II,    XXV|        emeletben a férj, az alsóban a nő; úri házasélet. Hanem azért
172   II,    XXV|               az azért van, mert az a nő; a sötét a hím, a nőt világosabb
173   II,    XXV|              már megnyerte e nőt, s a nő azt hivé, hogy már vétkezett
174   II,    XXV|         mélyebb pillantást vethetni e nő jellemébe, s tudnia kellett,
175   II,    XXV|              tudni, hogy egy esztelen nő a kétségbeeséssel küzd,
176   II,    XXV|          magát keblén, elcsöndesült a nő, elhagyta a zokogást, és
177   II,    XXV|           úton.~ ~Mindig azon szegény nő könnyeit érzé kezein, arcán,
178   II,    XXV|               a vidám, eleven, kedves nő futott eléje, s édes csókjaival
179   II,    XXV|                A nők nem gyöngék.~ ~– No akkor szent a béke. – Mit
180   II,    XXV|               Légy jó e nőhöz, mert e nő nagyon, nagyon boldogtalan.~ ~
181   II,   XXVI|          lovag akad, ki a férj vagy a nő után eped, természetesen
182   II,   XXVI|           senki sem fogja hinni. Azon nő szeret valakit! Szeret valakit
183   II,  XXVII|          mellett kétfelől két ismerős nő ül, egyik Teréz, a másik
184   II,  XXVII|           keservesen… keservesen…~ ~A nő alszik, és álma örök. Arcán
185   II, XXVIII|               át eszén, hogy hiszen e nő, mielőtt Kárpáthy neje lett
186   II, XXVIII|            érdemelt-e meg ennyit azon nő, ki szenvedett – szeretett –
187   II,   XXXI|          fejükhöz vágjon.~ ~Míg élt e nő, meg nem mertek előtte állani,
188   II,   XXXI|           viszonyban élt volna?~ ~– A nő példánya volt az erénynek –
189   II,   XXXI|           kitéve.~ ~Szentirmayné okos nő volt, s kedélyének leleményességében
190   II,   XXXI|         dolgokat Rudolfnak, hogy azon nő gyermekkorától fogva szeretett
191   II,   XXXI|            vetni, hogy nem anya.)~ ~– No de az illúzió megvan. Mégis
192   II,   XXXI|            szemeit és száját.~ ~(Ez a nő hígvelejű! – gondolá magában
193   II,     Sz|                kékharisnya, tudálékos nő~ ~battéria – ágyúüteg, ágyú~ ~
194   II,     Sz|            nőstényoroszlán, világszép nő~ ~lőcsei kalendárium – híres
195   II,    Meg|   galambköltésnél felváltja egymást a nő és a hím a fészken. A nő
196   II,    Meg|              nő és a hím a fészken. A nő a fantázia, a hím a tapasztalat,