Kötet, Fezejet

  1    I,      I|              haragszik.~ ~Benn a szekérben nagyon furcsán ülnek; mert noha
  2    I,      I|                   azt lehet gyanítni, hogy nagyon sok mindenféle van alatta.
  3    I,      I|              kiáltónak többen.~ ~A nagy úr nagyon megijedt, ez igen komoly
  4    I,      I|                    r”-eket mondott, mintha nagyon haragudnék.~ ~A chapeau
  5    I,      I|                  magyar nyelvet, kiejtésén nagyon észrevehetőleg megérzett
  6    I,      I|                 meg nem ismertem volna. Ez nagyon derék: egy holt onklit keresek,
  7    I,      I|             magának?~ ~– Már édes úröcsém, nagyon sajnálom, hogy birtokának,
  8    I,     II|                   évszak folyt le, a divat nagyon változott; kell tehát, hogy
  9    I,     II|     septemtrionalis táblának * hívják.~ ~– Nagyon mulattató dolgok ezek, amiket
 10    I,     II|         tobzódásaival fel nem hagy, amihez nagyon kevés reménységem van, bármennyire
 11    I,    III|                üres időm van.~ ~– Pedig ez nagyon kevés mulatsággal kínálkozó
 12    I,    III|                   igaz, hogy bormérő házak nagyon messze vannak ide, de van
 13    I,    III|                 volt fejemben, valami eset nagyon bántott, elővettem Rousseau-t,
 14    I,    III|                 egy bölcsnek a sírja, akit nagyon kevesen látogatnak. De igen
 15    I,    III|           csónakokon lehetett eljutni, ami nagyon alkalmas hely volt szerelmi
 16    I,    III|                      Maga is átlátta, hogy nagyon sokat akart mondani.) Rudolf
 17    I,     IV|                 akkor mondta meg neki:~ ~– Nagyon érdekes és új. Csak tegnapelőtt
 18    I,     IV|               haját, s ismét újrakezdi, és nagyon haragszik, ha a parókájára
 19    I,     IV|                       kérdé Miklós, ki ezt nagyon természetesnek találta volna.~ ~–
 20    I,      V|                     s dobszóra táncolnak – nagyon forrón tudnak érezni a művészet
 21    I,     VI|              mindenkit jókedvre hangolnak; nagyon jól tudva van előtte az
 22    I,     VI|                   Ah, ti is megjelentetek? Nagyon szép. Csak kérlek, a mi
 23    I,     VI|                   körülállóktól kérdezve: „Nagyon szép mű ez, nem tudják,
 24    I,    VII| balett-táncosnőknek udvarolt. Ezen az úton nagyon könnyű volt neki kiszámítani,
 25    I,    VII|               afgánok házassági kódexeiben nagyon kevés formaság van megalapítva
 26    I,    VII|                   európai fogalmak szerint nagyon kényelmes dolog, mert egy
 27    I,    VII|              Mouffetard utca * különben is nagyon alkalmas arra, hogy a benne
 28    I,    VII|             excellenciás uraknak, s emiatt nagyon sértette, hogy egy ilyennek
 29    I,    VII|                 írtak le, kiket Chataquéla nagyon jól ismert. Nyugtalan, maradhatlan
 30    I,    VII|                  itt vagy, az öreg asszony nagyon szeretne veled beszélni.~ ~
 31    I,    VII|                  mondá:~ ~– Nagysádtok még nagyon jókor hagyták el Angliát;
 32    I,    VII|               malomkelepelést hallgatni, s nagyon mezei fogalmai vannak a
 33    I,    VII|               éghajlat leánya, ki a költőt nagyon szerette, saját istenei
 34    I,   VIII|            hányavetiség, Márton; mert majd nagyon hozzá találsz szokni ehhez
 35    I,   VIII|                    úr környezete, kik mind nagyon tetszettek maguknak azon
 36    I,   VIII|                  dolgok, melyek egy időben nagyon mulatságos elméncségeknek
 37    I,   VIII|               Miska, mely mondás, minthogy nagyon helyén volt Frici irányában,
 38    I,   VIII|                  porcikáját, s felébredvén nagyon csodálkozott rajta, hogy
 39    I,   VIII|                 magában.~ ~Az ilyen titkok nagyon hamar el szoktak terjedni,
 40    I,   VIII|                 vagy nemesember.~ ~– Az is nagyon egyszerű. Amidőn két hétig
 41    I,     IX|                 diadalát ünnepelhették. Ők nagyon drágán vásárlák meg az európai
 42    I,     IX|                  mai kor szülötteire nézve nagyon tanulságos.~ ~Derék, komoly
 43    I,     IX|               vehettek észre egy éltes, de nagyon cifra asszonyság kíséretében.
 44    I,     IX|                  járnak körül; ne nézzetek nagyon oda, mert észreveszi, és
 45    I,     IX|                  rólam beszél nekik. Engem nagyon szeret; a principálisom
 46    I,     IX|                    midőn észreveszik, hogy nagyon nézik őket.~ ~Végre nem
 47    I,      X|            felemeltetett – szólt Mayer, ki nagyon szerette volna, hogy más
 48    I,      X|                  ütet taplót.~ ~Mayer uram nagyon megütődött e szavakon; felkelt,
 49    I,      X|                  azt sem érdemli meg, mert nagyon hanyag a tanulásban, egy
 50    I,      X|                    az arcokból olvashassa. Nagyon meglepő lehetett tehát rá
 51    I,     XI|                istent eladják az ördögért? Nagyon sűrű. És a szégyen mindig
 52    I,     XI|                   látszott, mintha valamit nagyon szeretne, de átall kérdezni.
 53    I,     XI|                hallottam, mintha nem éppen nagyon sokat tartanának a jó erkölcsre.~ ~
 54    I,     XI|                leend. De vigyázni kell reá nagyon. Én már megtudtam, hogy
 55    I,     XI|                belőle. Csupán szorgalom és nagyon kevés költség kívántatik
 56    I,     XI|                 fölfedezés az első percben nagyon megrettenté Fannyt, de későbben
 57    I,    XII|                  Sándor megtudott mindent, nagyon szomorú lett, de azóta kétszeres
 58    I,    XII|                   emiatt minden kihívó fél nagyon szerencsésen alkalmazott
 59    I,    XII|                    azért nem szükség olyan nagyon morogni.~ ~Konrád erősen
 60    I,    XII|              megköszöné szívességeiket, és nagyon jólesett neki, hogy azok
 61    I,    XII|                    sem ígér magának.~ ~Még nagyon kora volt az idő, midőn
 62    I,   XIII|                 később pedig saját maga, s nagyon világtalan embernek kellett
 63    I,   XIII|                   Ilyen mulatságok számára nagyon kedvezőtlen hely leendett
 64    I,   XIII|              következő évben telepítvényét nagyon megrongálta a vérhas és
 65    I,   XIII|                   na. Azért nem kell olyan nagyon kiabálni! – felelt vissza
 66    I,   XIII|                  ilyen embereket, hanem ez nagyon is sordidus * bolond, csak
 67    I,   XIII|                urat máskor az ilyen dolgok nagyon mulattaták, most azonban
 68    I,   XIII|                mintha nem tetszenék neki e nagyon kegyes szándék.~ ~Eközben
 69    I,   XIII|                   Ugyan ne kiabáljon olyan nagyon már no! Hát nem látja, hogy
 70    I,   XIII|                 értésökre adván, miszerint nagyon örül, hogy nálánál jobb
 71    I,     Sz|                  serait bien fatigant – ez nagyon fárasztó lenne~ ~c'est beau –
 72    I,     Sz|                   c'est bien charmant – ez nagyon bájos~ ~c'est la même chose –
 73    I,     Sz|                     hosszú szőrű sál, mely nagyon hasonlít az angórához~ ~
 74   II,    XIV|           meghajítsa.~ ~A jámbor férfiúnak nagyon meggyűlt a fejfájása, amióta
 75   II,    XIV|               halálig, mint neki, a küzdés nagyon egyenlőtlen fegyverekkel
 76   II,    XIV|                 rossz tapasztalás, uram, s nagyon erős szív kell hozzá, hogy
 77   II,     XV|                     és az enyimek rosszak, nagyon rosszak, de úgy kell nekem,
 78   II,     XV|              rábízhatta a piperevásárt, az nagyon valószínű; ő bizony csak
 79   II,     XV|                  szedte fel a földről, kit nagyon bosszantani látszék, hogy
 80   II,     XV|                 maga fajtájú emberek iránt nagyon vendégszerető ember volt;
 81   II,     XV|                    Úgy látszik, hogy téged nagyon szeret. Ezt nem volna ok
 82   II,     XV|                meglátszott, hogy valaminek nagyon örül. Ha szegény ember törné
 83   II,     XV|                különben is az egész család nagyon ritkán jött úgy össze, hogy
 84   II,     XV|                   Teréz és Fanny között is nagyon észrevehető volt az eltávozás.
 85   II,     XV|              boldog. Ezt gondolá. A leányt nagyon szigorúan tartják. Teréz
 86   II,     XV|                hirtelen fog meghalni, mert nagyon sűrű a vére, az apja is
 87   II,     XV|               sajtszagú.~ ~Mayerné asszony nagyon jót nevetett a sötétben
 88   II,     XV|                       monda Fanny különös, nagyon különös mosollyal.~ ~– Tán
 89   II,     XV|               ismered?~ ~– Láttam egyszer, nagyon messziről.~ ~– Óh, szép
 90   II,     XV|                     gyorsan! gyorsan!)~ ~– Nagyon sok, édes leányom, annak
 91   II,     XV|                 írása volt az. A gazdag úr nagyon örül. Örömében Fanny tiszteletére
 92   II,     XV|                  az egész társalgáson.~ ~– Nagyon örülök, hogy nem veté meg
 93   II,     XV|                 tisztelt házigazdánk, ha e nagyon tisztelt világcelebritás
 94   II,     XV|                    maradna most.~ ~Ezúttal nagyon kellemetlenül esett neki
 95   II,     XV|                       Óh, igen, és a leány nagyon látszott rajta örülni.~ ~
 96   II,     XV|          társaságban valakit, ki ez eseten nagyon meg volt ütődve: Mr. Griffard-t.
 97   II,    XVI|                 kardok csesszenése, s mely nagyon különbözik az összevert
 98   II,   XVII|              Szentirmay grófhoz, ki valami nagyon különös ember lehet, mert
 99   II,   XVII|                 Kárpátfalvára ismerni.~ ~A nagyon meghatározhatlan szolgálatokat
100   II,   XVII|             mindenféle bohósággal, amikért nagyon kár volna, ha János úr vagy
101   II,   XVII|                   az ily hölgyek közelében nagyon kényelmetlenül érzik magukat.~ ~
102   II,   XVII|                   is, melyek szőkék levén, nagyon meglátszik, hogy oda szokta
103   II,   XVII|                  kineveztetnék; más kéri a nagyon tisztelt társulatot értesíteni,
104   II,  XVIII|                   neveztetik. Én részemről nagyon boszontónak hiszem azt egy
105   II,  XVIII|                mely őt megértené. János úr nagyon lekötelező magaviseletet
106   II,  XVIII|                    állt meg a küszöbben, s nagyon szerette volna, ha most
107   II,  XVIII|             beleülni, s előrehajlott, hogy nagyon nehéz ne legyen neki.~ ~–
108   II,  XVIII|                hogy a szokásos bemutatások nagyon sokáig fognának tartani,
109   II,  XVIII|                    szánva mindenre.~ ~– De nagyon őszintének kell önnek irántam
110   II,  XVIII|            szívemet? Én tudom, hogy nehéz, nagyon nehéz szolgálatot kérek
111   II,  XVIII|                    akarok!…~ ~Varga uramat nagyon elérte a titkos köhögés;
112   II,  XVIII|              kellett megtörülni véle, mert nagyon izzadt.~ ~– Méltóztatik
113   II,  XVIII|              zsebkendővel fényes homlokát. Nagyon meg volt akadva mai nap
114   II,  XVIII|                   volt egy leányom. Régen, nagyon régen. Éppen ilyen idős,
115   II,  XVIII|               ilyen szép, de igen jó volt, nagyon jó. Meghalt régen, fiatalon.
116   II,  XVIII|             Meghalt régen, fiatalon. És az nagyon szeretett engem; bocsánatot
117   II,  XVIII|                    volnának.~ ~– Helyesen, nagyon helyesen, édes barátom.
118   II,  XVIII|                 instálná, hogy ne dicsérje nagyon, mert megint zavarba jön,
119   II,  XVIII|               lábaival súrolta a padlót.~ ~Nagyon sok olyan név volt egymás
120   II,  XVIII|                   meg; mint mondják, addig nagyon életunt ember volt, s hazájával
121   II,  XVIII|                    másvalaki a társaságban nagyon keresse a szavakat, sőt
122   II,  XVIII|                    messze kell lennie; ezt nagyon sajnálom, mert nekem megígérte,
123   II,  XVIII|                  szomszéd; érzem, hogy önt nagyon megsértem, amidőn azt mondom,
124   II,  XVIII|            viszonza Marion kisasszony – ez nagyon természetes, ez nem is lehet
125   II,  XVIII|              sötétben rászegzett szemekből nagyon jól megérté Marion kisasszony,
126   II,  XVIII|                  Óh, kérem! az régen volt, nagyon régen, még én akkor igen
127   II,  XVIII|                    és sírt, és mikor olyan nagyon sírt, akkor igen-igen boldog
128   II,  XVIII|                   győznéd magad, aztán meg nagyon meg is unnád; ha pedig ketten
129   II,  XVIII|               sokat nevettek rajta; óh, az nagyon víg, nagyon mulatságos dolog
130   II,  XVIII|                  rajta; óh, az nagyon víg, nagyon mulatságos dolog lehetett.~ ~
131   II,  XVIII|                vagyok én!~ ~Ah, ezen ismét nagyon sokat lehete nevetni. Fanny
132   II,  XVIII|                  Most már „Fanny” is van a nagyon tisztelt Kárpáthy-naptárban.~ ~
133   II,  XVIII|          hölgyeknél hamar kész a barátság. Nagyon örülök rajta, hogy önök
134   II,  XVIII|                 természeteik egyeznek, ami nagyon örvendetes. Meg fogja azonban
135   II,    XIX|       figyelmeztetni valakit, aki különben nagyon érzékeny, nagyon esendő,
136   II,    XIX|                  különben nagyon érzékeny, nagyon esendő, az útjában fekvő
137   II,    XIX|                 leszállni. Ezért ő tégedet nagyon együgyűnek, ostobának fog
138   II,    XIX|            panaszkodik, hogy nem tud enni. Nagyon kellemetes ember; ebéd előtt
139   II,    XIX|                 Kihagytam egy nevet. Pedig nagyon érdekes név. Nem találod
140   II,    XIX|         szétszaladnak.~ ~Fannynak előre is nagyon megtetszett ez asszonyság.
141   II,    XIX|                   kis emberszólás, enélkül nagyon félt volna a harcias külsejű
142   II,    XIX|                   én.~ ~Ezen természetesen nagyon sokat kellett nevetni.~ ~–
143   II,    XIX|                 embereket kiismerni. Lelke nagyon kevés önállósághoz volt
144   II,     XX|                 mozdonyai. Amott látni egy nagyon megviselt hintót, melyet
145   II,     XX|                  az arisztokrata hazafinak nagyon megtetszik benne. Elismeri,
146   II,     XX|                     hogy azt az esperes úr nagyon szereti. – „Mi az? – kiálta
147   II,     XX|                 óhajtják, és én mindezeket nagyon helyeslem, s magam is részvevő
148   II,     XX|                 tartatik.~ ~A vita azonban nagyon ingerültté válhatott volna,
149   II,     XX|                  hogy szeretni fogják.~ ~– Nagyon helytelen fogalmai vannak
150   II,     XX|             éjszakába nyúlt be, amidőn már nagyon hangos kezdett lenni a társaság;
151   II,     XX|                    aki bizonyos róla, hogy nagyon, nagyon szerettetik. Oh,
152   II,     XX|                bizonyos róla, hogy nagyon, nagyon szerettetik. Oh, e boldogságot
153   II,    XXI|                    kurta farkú frakkban, s nagyon kért minden embert, hogy
154   II,    XXI|                   kész szeladonokat. *~ ~– Nagyon jól van így, nem szükség
155   II,    XXI|                után kapkodva.~ ~János urat nagyon kellemetesen lepte meg,
156   II,    XXI|           majorátusi * jószágok birtokosát nagyon erős okai vannak a nyaktöréstől
157   II,    XXI|               valahol a rókát, de még mind nagyon messze voltak, s az űzés
158   II,  XXIII|                    mit gyönyörködni magán. Nagyon rosszul élne meg, ha modellnek
159   II,  XXIII|                    nézhetnének, bizonyosan nagyon elszégyellnék magukat; az
160   II,  XXIII|                    saját kaffer nyelvén, s nagyon örül neki.~ ~– Ki az? Jusszuf! –
161   II,  XXIII|                   felel:~ ~– Édes barátom, nagyon sokat teszesz fel magadról.
162   II,  XXIII|            derekabb fiú, mint bátyja volt; nagyon fog örülni, ha meglát.~ ~–
163   II,  XXIII|              éreztetni szupremáciáját, * s nagyon örült neki, hogy a dohányhamut
164   II,  XXIII|                    Barátom, ha törvényeink nagyon lelkiismeretes kutatásokat
165   II,  XXIII|           Kecskerey.~ ~– Amióta elváltunk, nagyon morális ember vált belőled.
166   II,  XXIII|                 feleletet adni.~ ~Abellino nagyon meg volt vele elégedve.
167   II,   XXIV|              menjen véghez, mert azt kissé nagyon keleti fogalomnak találta,
168   II,   XXIV|               díszmenetre ezreket, éspedig nagyon sok ezreket pazarolt, s
169   II,   XXIV|           szellemdús férfiakat érdekelhet; nagyon is érzéki.~ ~– Nono; én
170   II,   XXIV|                    mit vétettem?~ ~– Ön ma nagyon udvariatlan volt irántam.
171   II,   XXIV|                   Énrólam?~ ~– Ahhoz mégis nagyon eleven képzelődés kellene,
172   II,   XXIV|           környezeted. Ez a Kárpáthyné egy nagyon kétséges hírben álló asszony.~ ~–
173   II,   XXIV|                  én téged oly régen és oly nagyon szeretlek!”~ ~ ~ ~
174   II,    XXV|                 fog itt keresni téged; óh, nagyon szeret téged ez asszony.
175   II,    XXV|                   arcát, és sírt.~ ~Rudolf nagyon megbánta, amit cselekvék.~ ~
176   II,    XXV|               visszautazott Szentirmára.~ ~Nagyon szomorú és megilletődött
177   II,    XXV|                 Légy jó e nőhöz, mert e nő nagyon, nagyon boldogtalan.~ ~Flóra
178   II,    XXV|                   nőhöz, mert e nő nagyon, nagyon boldogtalan.~ ~Flóra öröme
179   II,   XXVI|               valami lesz a begyében, mert nagyon suttog az ismerősökkel,
180   II,   XXVI|                    Hanem a nagynéni beteg, nagyon beteg, és alkalmasint még
181   II,   XXVI|                       És mi baja?~ ~– Hja! nagyon veszélyes baja van. Ahogy
182   II,   XXIX|                    érted. Hozott az isten! Nagyon köszönöm, hogy eljöttél. –
183   II,   XXIX|                      és egy jávorfa-levél. Nagyon szerette e virágokat.~ ~–
184   II,   XXIX|                    fekete ruhában, s azóta nagyon drága szó az, ami az ő száját
185   II,   XXXI|                    szegény öreg a haláltól nagyon, azért változott úgy meg;
186   II,   XXXI|                 Griffard.~ ~– Eh. Ez akkor nagyon rossz helyzet Abellinóra
187   II,   XXXI|             fatális új örökös miatt. Azt ő nagyon restellené, ha valaha a
188   II,   XXXI|            feketében jártak. A fekete ruha nagyon emeli a szépséget. De már
189   II,   XXXI|                   ellenszert, mely Mayerné nagyon kellemetlen látogatását
190   II,   XXXI|               vetődött be ismét, mikor már nagyon meggyűlt benne a méreg,
191   II,   XXXI|               miatt. Mennyit áldozott fel! Nagyon szeretett egy ifjút, és
192   II,   XXXI|              gyermek. Látszik, hogy szüléi nagyon szerették egymást. S hogy
193   II,    Veg|                    észrevételek, miszerint nagyon sokszor használom az idegen
194   II,     Sz|                      C'est bien fatal – Ez nagyon végzetes~ ~chapeau bas-jával –
195   II,    Meg|                   Mayer leányok. Ezeket is nagyon jól ismerte az egész világ,