Kötet, Fezejet

  1    I,      I|           orcáján. Az nagyot dörmögött rá: „Ne izéljen a tekintetes
  2    I,      I|              egy görbe nézés elég volt rá, hogy az emberbe belekössön,
  3    I,      I|                között a tölgye – monda rá a nagy úr, s azzal mintha
  4    I,      I|             szemtelen tolvaj! – kiálta rá a nagy úr. – Hisz ez az
  5    I,      I|             fel az úr. – Így szedsz te rá engem! Felakasztatlak. Hajdúk,
  6    I,      I|                  Ma foi, * semmi egyéb rá nem bírt volna, hogy e détestable *
  7    I,     II|                   hála istennek, nincs rá magyar szó) hűtlen feleségét
  8    I,     II|          küldöm Toledóba, hogy adjanak rá pénzt. De már azt sem tehetem,
  9    I,     II|        rosszabb a spanyolénál; én adok rá amennyit parancsol, s bátran
 10    I,     II|     nyalánkságok. Egy jóllakás belőle, rá jó veres bor, és kész a
 11    I,     II|                A legszebb kilátás volt rá, hogy a magyarországi legnagyobb
 12    I,    III|       galvanizmusa * az egész – felelt rá hidegen Rudolf szemeit hanyagul
 13    I,    III|                 most jó alkalmam volna rá. Hol vannak azok a magyar
 14    I,     IV|         aranyat, és találd ki! – szólt rá lord Burlington, egy furcsa
 15    I,     IV|         lováról. „Te paraszt!” – kiált rá a kozák –, a kozáknak mindenki
 16    I,     IV|             vonásban. A lord azt mondá rá, hogy ez csak különcködés,
 17    I,     IV|         Catalaniféle ügy felől hozott, rá levén bízva annak elrendezése.~ ~–
 18    I,     IV|          akarta, hogy valamit bízzanak rá.~ ~– Parancsoljanak velem
 19    I,     IV|              nagy megtiszteltetés-e ez rá nézve vagy sem. Végre mégis
 20    I,      V|            többet.~ ~– Én ne gondoljak rá többet? – szólt keserűn
 21    I,      V|              értem mindent; de gondolj rá, milyen nevetséges szerep
 22    I,    VII|          szegletre állíták, felszökött rá, s csövét megragadva, gyönyörű
 23    I,    VII|        kétfelől két gyermeket ültetett rá meghagyva nekik, hogy kapaszkodjanak
 24    I,    VII|               első. Azután gondom lesz rá, hogy hirtelen meghaljak;
 25    I,    VII|                   Senki sem emlékezett rá.~ ~– Milyen volt alakja,
 26    I,    VII|         bűbájos, szelíden tekinte most rá, szemei, a halállal dacolók,
 27    I,    VII|               bűbájos szelíden tekinte rá, szemei telesugárzák lelkét
 28    I,    VII|                tökéletesen készen volt rá, hogy a legelső emberrel,
 29    I,    VII|      mindenkire, hogy senki sem felelt rá.~ ~Azonban a hallgatás és
 30    I,   VIII|               két hajdú, mikor felülök rá.~ ~Minden a parancsolat
 31    I,   VIII|      másodszori futásnál ügyelni fogok rá.~ ~– Ugyan ugyé? – mondta
 32    I,   VIII|           másodszor, majd megtanítalak rá, hogy ki a legény a gáton!~ ~
 33    I,   VIII|             erővel elfogni, menjünk mi rá ketten, s amelyikünk ide
 34    I,   VIII|         meglátta, elkezdi üldözni; van rá eset, hogy a fára felfutott
 35    I,   VIII|                felé.~ ~A bika elbődült rá, de meg sem moccant helyéből,
 36    I,   VIII|                a csikós, nem is felelt rá, csak a farkával csapkodott
 37    I,   VIII|  szemérmetesség az, amiről a parasztra rá lehet ismerni.~ ~– Ha csak
 38    I,   VIII|                ez kell, én kész vagyok rá.~ ~– Mindenüve eljársz velem,
 39    I,   VIII|                már mindenki emlékezett rá, hogy a legelső látásnál
 40    I,   VIII|            fidibusz mellette, gyújtson rá maga; eléri.~ ~Jancsi úr
 41    I,   VIII|                    Ej ej, gondolj csak rá, hogy háromnegyed négyre
 42    I,     IX|            Bizonyosan jegyzeteket tesz rá, vagy valamit indítványoz.
 43    I,      X|               elhitetni atyjával, hogy rá a színpadon fényes jövendő
 44    I,      X|                legjobb ismerőseik; kik rá nem jőnek semmi változásra,
 45    I,      X|           bornyú a vágóhídon! – kiálta rá végre epés kifakadással
 46    I,      X|                könyv nélkül emlékezett rá; mondá, hogy tizenhat forint,
 47    I,      X|                 mint egy orgona kezdte rá a sírást, Mayer uram úgy
 48    I,      X|             minthogy ezúttal oka sincs rá, mert még aznap kapott egy
 49    I,      X|              minthogy senki sem felelt rá, a kocogás ismétlődik; harmadszor
 50    I,      X|                csak mosolyogni szokott rá.~ ~– Hogy mentül kevesebb
 51    I,      X|          bármely tagjának is ne legyen rá többé semmi gondja. Engemet
 52    I,      X|               akkor kezdődött még csak rá a Teréz elleni kifakadás;
 53    I,      X|              nagy szelíden azt felelte rá:~ ~– Nem fogja azt Teréz
 54    I,      X|        rendkívüli pokróc hangon kiálta rá, daróc mimikával kísérve
 55    I,      X|          Nagyon meglepő lehetett tehát rá nézve, midőn beszédét végezvén,
 56    I,      X|               kérdés, de rögtön talált rá feleletet.~ ~– Hová? Azon
 57    I,      X|            nagy szerencsétlenség várna rá.~ ~– Szegény Fáni! Nálunk
 58    I,     XI|             kevés figyelmet fordítanak rá.~ ~Testvéreiről sohasem
 59    I,     XI|            örökbe fogadott, s mindenét rá szándékozik hagyni; mert
 60    I,     XI|                 s hogy nénjét beszélje rá engedékenységre; ily dolgokkal
 61    I,     XI|               asszonyság elhatározá is rá magát, hogy kérésének engedjen,
 62    I,    XII|              nyomor sem vehette egykor rá, elment Boltayhoz, elmondott
 63    I,    XII|               maga sem ismeré azt, s ő rá nem fog mutatni az utcán,
 64    I,    XII|                oszlop mellől vigyázott rá, hogy kivel fog az asszonyság
 65    I,    XII|                cselekszik ön? – kiálta rá egyszerre mind a két tanú.~ ~–
 66    I,    XII|              kezdett valóban emlékezni rá, hogy a Mainvielle-Catalani
 67    I,    XII|           halkan Rudolf, míg társa már rá akart kiáltani Kárpáthyra,
 68    I,    XII|                 Egy lövés eldördült, s rá egy fél másodperc múlva
 69    I,   XIII|               úr elé, ki ott várakozik rá a családi archívum termében,
 70    I,   XIII|           Menjen már közelebb! – riadt rá a konfidens * hajdú. – Nem
 71    I,   XIII|          érdemes.~ ~És a nagy világért rá nem lehetett volna venni,
 72    I,   XIII|          nélkül beszél kend! – förmedt rá Jancsi úr.~ ~– Hiszen mindegy
 73    I,   XIII|               kend a száját! – rivallá rá Jancsi úr; mire Palkó komikus
 74    I,   XIII|               úr inte, hogy felajánlja rá magát.~ ~– Tehát; ez évben
 75    I,   XIII|          viszonza Péter úr –, de télen rá kellett volna ereszteni
 76    I,   XIII|              forint.”~ ~– Nohát – volt rá a felelet.~ ~– Most lóduljon
 77    I,   XIII|            maradt lyuk igen célszerűen rá van fogantatva a pantalló
 78    I,   XIII|              jól tudja, hogy várakozik rá valaki, inte az ügyésznek.~ ~–
 79    I,   XIII|                neki borítékot, és írja rá: Nagyságos Kárpáthy Béla
 80    I,   XIII|           nekem egy csepp gondom sincs rá; dehogy van egy szikra is,
 81    I,   XIII|                szádon többet! – kiálta rá Jancsi úr, – Ha az befog
 82    I,   XIII|                valami mondásba, kezdje rá az orgonát; utoljára pedig
 83    I,   XIII|              Fél a vágóhídtól – felelt rá kétértelműen Horhi Miska.~ ~
 84    I,   XIII|          társaság hangosan felkacagott rá.~ ~– Minek hívtad hát ide
 85    I,   XIII|              azt hitte, hogy haragszom rá, s Kutyfalvit küldte előre;
 86    I,   XIII|               el innen, uram! – ordítá rá Kiss, s mint a veszett vad
 87   II,    XIV|        rászedik, és éppen akkor szedik rá, mikor nem hiszi; sem éjjele,
 88   II,    XIV|             mintha várná, hogy mit fog rá mondani a kézműves. Az csak
 89   II,    XIV|              Az csak fejével bólintott rá, mintha tökéletesen értené
 90   II,    XIV|                az dicséretes öntől. Ön rá akarja hagyni nem megvetendő
 91   II,    XIV|                adja, sem hogy biztassa rá, csupán egyszerűen adja
 92   II,    XIV|                  Ha a leány azt mondja rá: „Nem!” úgy én megnyugszom
 93   II,    XIV|               remek.~ ~– Büszke vagyok rá. Éjjel-nappal erről gondolkozom.~ ~–
 94   II,     XV|               elfoglalva, arra sem ért rá, hogy parányi lábacskáira
 95   II,     XV|           tenni, mintha nem is ügyelne rá, mintha minden szavát elhinné,
 96   II,     XV|            magát így az utcán, könnyen rá lehetne fogni, hogy lutriba
 97   II,     XV|           Boltay mester figyelmeztetni rá, hogy az összekelésnek még
 98   II,     XV|             soha jobb alkalma nem volt rá, mint ilyenkor, mindkettő
 99   II,     XV|            beszél róla, és irigykednek rá. Persze, hogy irigykednek.
100   II,     XV|                jobban történt-e ez így rá nézve. Lám, ha ahhoz a polgáremberhez
101   II,     XV|                A testvéreid haragudtak rá, mert rájuk sem nézett,
102   II,     XV|          kávézásnál. Boltay nem talált rá okot, hogy emiatt aggódjék,
103   II,     XV|         aggasztó befolyást gyakoroltak rá. Most ettől ment volt.~ ~
104   II,     XV|            becsületes, senki sem ügyel rá. Még most fiatal vagy, szép
105   II,     XV|          lefesse. De nem, most nem ért rá. Csak gyorsan. Mit végzett?~ ~
106   II,     XV|              mert útról jön, s nem ért rá átöltözni.~ ~– Hopp! ez
107   II,     XV|           Quanta species!” * – mondaná rá Aesopus rókája. Most belép
108   II,     XV|                megközelíthetlenné vált rá nézve.~ ~Ha az egekbe vitték
109   II,     XV|                égő karddal vigyáznának rá bosszús arkangyalok, nem
110   II,     XV|         bosszús arkangyalok, nem volna rá nézve úgy elzárva, mint
111   II,     XV|      társalgási termen, s nem látszott rá ügyelni, hogy minden suttogás,
112   II,   XVII|          részéről, de Teréz nem felelt rá semmit, s Fanny oly kínos
113   II,   XVII|                a telet. János urat már rá is vette, hogy egy nagyszerű
114   II,   XVII|          azalatt miből él, azt felelte rá, majd csak elélődöm egyik
115   II,   XVII|             oly hírnevessé tette, hogy rá nem lehet Kárpátfalvára
116   II,   XVII|                  Fanny remegve gondolt rá, vajon eljönnek-e a meghívásra
117   II,  XVIII|           előtáncos, aki nem emlékezik rá, hogy találkozott volna
118   II,  XVIII|             nem nyitott egyet is, amíg rá nem kiáltottak, hogy „Szabad!”
119   II,  XVIII|             egy hombár alá, ahol senki rá ne találjon.~ ~Végre zavara
120   II,  XVIII|       nagyságod iránt. Most már kezdek rá emlékezni, hogy midőn hagymázbeteg
121   II,  XVIII|             Eszéki Flóra.”~ ~Emlékezék rá, hogy midőn a névsorozaton
122   II,  XVIII|         valakit nagy örömmel fogadna s rá egy pillanat múlva Marci,
123   II,  XVIII|           aközben figyelmesen tekintve rá, vajon hogyan tudja ő e
124   II,  XVIII|            gyermek, haha, nem vehettem rá magamat, haha; hibáztam,
125   II,  XVIII|            Félti a vén bolond, van oka rá.)~ ~– Óh, férjem igen előzékeny –
126   II,  XVIII|              kénytelen nélkülözni, ami rá nézve legszükségesebb, a
127   II,  XVIII|         egészen őszintén nevetni kezde rá, s miután a nevetés ragadós –
128   II,    XIX|         munkával elfoglalva; ne tessék rá mosolyogni. A munka nagy
129   II,    XIX|         ünnepélyt adok, hivatalos lesz rá az egész környék, akiket
130   II,    XIX|             hogy mindenki figyelmezzen rá, kérdést csak azért intéz
131   II,    XIX|               a kettőt. Mégsem ismersz rá?~ ~Fanny fejét rázta. De
132   II,     XX|       tekintetben várható. Avagy tud-e rá valaki esetet, hogy egy
133   II,     XX|             árulás szörnyű bűne, van-e rá példa, hogy mint a bosszúálló
134   II,     XX|                s nem tartom érdemesnek rá, hogy agarainkkal egyérdekűvé
135   II,     XX|            minő istentől adott ajándék rá nézve e nemes barátnő, ki
136   II,     XX|       rettenetes éljeneket ne kiáltson rá; a jó annál jobb, mentül
137   II,     XX|                ki oly szelíden tekinte rá beszédes kék szemeivel,
138   II,    XXI|              hogy a sarkantyús vitézek rá ne gázoljanak.~ ~S ki lett
139   II,    XXI|       nézhetnek.~ ~– Adtam volna talán rá okot, hogy nagyságod úgy
140   II,    XXI|            rejtőzködik. Ha figyelmezne rá valaki, észrevehetné, miszerint
141   II,    XXI|              mint vénleánynak – felelt rá Kereszthyné mérgesen, gorombán,
142   II,    XXI|         bajuszát.~ ~– Majd vigyázok én rá! – monda Szentirmayné, erős
143   II,    XXI|             fel saját lovamra. Vigyázz rá, hogy a mocsár felé ne tévedjenek,
144   II,    XXI|          visszanéz.~ ~Rossz dolog volt rá nézve ide a síkra kiszorulni,
145   II,   XXII|           másik – Teréz.~ ~Amire semmi rá nem vehette volna Terézt,
146   II,   XXII|              ébren van-e, s nem lesz-e rá nézve alkalmatlan, szép
147   II,   XXII|         távozott el.~ ~Fanny nem szólt rá semmit. Csak kezét húzá
148   II,  XXIII|        mindezekre? Annyit sem gondolok rá, mint arra, hogy a majmom
149   II,  XXIII|         látszik; az ember alig ismerne rá; jó életrendet tart, tán
150   II,   XXIV| tisztviselőjéül. Aki sohasem látta is, rá kellett ismernie ez arcról.
151   II,   XXIV|                 Kárpáthyné remegve néz rá. Mégis jobb lett volna őt
152   II,   XXIV|              keresztülfutva, emlékezni rá, hogy találkozott már valahol
153   II,   XXIV|              találkozott már valahol e rá nézve kellemetlen arccal. –
154   II,   XXIV|            szép volt!~ ~Fanny nem mert rá e pillanatban feltekinteni.
155   II,   XXIV|                lesznek, nem meglepetés rá nézve. Mondjunk neki valakit,
156   II,   XXIV|                    Nőm szebb… – felelt rá édes önelégültséggel Rudolf.~ ~–
157   II,   XXIV|              is érte magát. Elköltötte rá vagy hatvanezer forintját.~ ~–
158   II,   XXIV|            tőled valamit, s te felelsz rá csintalanul. Jer hát ide;
159   II,   XXIV|        férfiaktól félti nejét, te adsz rá legelső példát, hogy nőtől
160   II,    XXV|                   Tán jobb is leendett rá nézve, hogy rögtön egy szomorúfűzzé
161   II,    XXV|               tétova szemekkel tekinte rá.~ ~– Hiszen nem Flóra jő –
162   II,    XXV|             barátnéd férje, úgy nézesz rá, mintha sohasem láttad volna.~ ~
163   II,    XXV|               minthogy valamit kellett rá felelni.~ ~– Hát még ha
164   II,    XXV|                 Fanny kérdőleg tekinte rá.~ ~– Igen, ha ismerné nagysád
165   II,    XXV|              Kocogás az ajtón, alig ér rá kimondani, hogy: „szabad”,
166   II,    XXV|            tekinte a nőre, s ez vissza rá. Oly szép, oly bűvös-bájos
167   II,   XXVI|               megváltozott azóta, soha rá nem ismernél. Az a szép
168   II,   XXVI|             élét, el nem kacagta volna rá magát. Ez egyszerre világot
169   II,   XXVI|            Nézz körül barátom, és fogd rá valakire.~ ~– Legalább azt
170   II,  XXVII|                nagyság vár majd egykor rá! Hogy fogják nevét milliók
171   II,  XXVII|                mondani, de nem találná rá az igazi szót. – Mondjad,
172   II, XXVIII|              friss hóban, ha vigyázunk rá, s még elfoghatjuk, mielőtt
173   II, XXVIII|          alakjától.~ ~Egyik sem ismert rá a másikra.~ ~– Mit keres
174   II, XXVIII|                  Rudolf bámulva ismert rá az ifjúra. Most világlott
175   II,   XXIX|          utolsó lesz. Örömmel gondolok rá, legkisebb félelmet sem
176   II,   XXIX|        menjenek ki a sírhoz, szórjanak rá virágot, és imádkozzanak,
177   II,   XXIX|              meg, ki megtanított volna rá, mint használjam a másik
178   II,   XXIX|           magán uralkodni. Idő kellett rá, míg újra erejéhez tért,
179   II,   XXIX|             szokásból. Az első Rudolf. Rá gyermekemet hagytam. Második
180   II,   XXIX|            okos szemeivel úgy látszott rá ügyelni, s az öreg érzékeny
181   II,   XXXI|             majorátustól * elmaradt, s rá lesz szorulva azon egypár
182   II,   XXXI|         ellenzék zászlói alá?~ ~– Volt rá gondja! – nevetett Kecskerey –
183   II,   XXXI|            hogy senki a más feleségére rá ne merjen nézni, aki az
184   II,   XXXI|           cipőszalagot sem bír, amiről rá emlékezhessék, amit keblében
185   II,   XXXI|      találkozni, mert ott sem ismerhet rá! – Esedezik tehát – kezeit,
186   II,    Meg|               nem volt, s szükség volt rá. Írókra nézve ez műszaki
187   II,    Meg|      eszmetojását, aminek a héjára már rá van írva a név: „Crève-coeur * ”,
188   II,    Meg|              államhatóság szemet hunyt rá. Mért ne legyenek a magyarok