Kötet, Fezejet

  1    I,      I|       kikiabálják magokat a lovakra, azután nekifanyalodnak, kapával,
  2    I,      I| méltóságteljesen ásított egy nagyot, azután megvakarta kegyelmes füleit
  3    I,      I|            kérnek tőle, amiért ő azt azután jól megvereti hajdúival.
  4    I,      I|         köveit kellett megbolygatni, azután válogathatott bennök az
  5    I,      I|       szimpátiák divatjában Varszky, azután meg Waroff, és hazajött
  6    I,      I|              lesz – mondá Bús Péter; azután nem is mondott többet, hanem
  7    I,     II|             merre hányódott-vetődött azután nehány évig, azt tán ő maga
  8    I,     II|              egy esetet, mely azokat azután megszüntetné.~ ~– És az?~ ~–
  9    I,    III|          habozni látszik magában, de azután elhatározott léptekkel eléjök
 10    I,    III|          találandjátok együtt. Akkor azután majd megkérdem tőled: „Akarod-e
 11    I,     IV|    viszonttalálkozás örömére.~ ~– És azután? – kérdé a lord.~ ~– No
 12    I,     IV|             halt meg.~ ~– Mi történt azután Saint-Michellel?~ ~– Abban
 13    I,     IV|          csakugyan az ő kalapja-e; s azután felpróbálva fejére, ha vajon
 14    I,     IV|              meg egy lőcse. Abellino azután a Conciergerie-n, * hova
 15    I,     IV|           Théâtre des Vaudevilles, * azután a Varietés, * végre minden
 16    I,     IV|       kicsinyt gondolkozni látszott, azután eltette a bankbiléteket,
 17    I,      V|           harmadikon nem nézték meg, azután végképp kitörülték a repertoárból.
 18    I,     VI|     nagyszerű meglepetés vár; később azután azt is kifecsegték, hogy
 19    I,     VI| magánhangzóin.~ ~Ennyi magánhangzóra azután hirtelen egy mássalhangzó
 20    I,     VI|      nevettek, egy-kettő pisszegett, azután ismét csendesség lett, s
 21    I,     VI|             úgysincs kéz alatt, s ha azután akad valami hirtelen kezű
 22    I,    VII|              minden parancsait, csak azután tudatva vele, ki által szolgáltatta
 23    I,    VII|      gyermekkorában. Elébb fogságra, azután uralkodásra, mert az Európába
 24    I,    VII|         házasság megköttetett. Arról azután, ha a hölgy valamely férfi
 25    I,    VII|           ember tehát nőül venné, és azután idő jártával ismét elválna
 26    I,    VII|             élceit megnevetni. – Hát azután megkapta-e a csókot?~ ~–
 27    I,    VII|             az asszonyt; ez az első. Azután gondom lesz rá, hogy hirtelen
 28    I,    VII|            az el fog jönni érted, és azután meg fog szeretni. – Most
 29    I,    VII|          elsápad, elhomályosul. – És azután nem fogsz szeretni senkit
 30    I,    VII|   hallatszott a portás csengettyűje; azután ismét tovagördültek a hintók;
 31    I,    VII|        szerelmes; húsztól huszonötig azután elmerül a világ minden örömébe,
 32    I,    VII|            bezárt gyermekévek óta.~ ~Azután újra kezébe véve rajzónját,
 33    I,   VIII|             nehogy valakire ráessék, azután meg hogy leesett, ismét
 34    I,   VIII|    Odaállítják őt is sorsot húzni, s azután elvegyül a többi lovas között.~ ~
 35    I,   VIII|           lépésnyire haladtak, akkor azután egyszerre sarkantyúba kapja
 36    I,   VIII|          rengeteg mocsár, mely innen azután lenyúlik egészen Püspökladányig
 37    I,   VIII|              ne találkozhassanak. Ha azután egy meleg nyári napon, mikor
 38    I,   VIII|        mintha szántva volna. Amelyik azután végtére hanyatlani kezd,
 39    I,   VIII|              is beledugta a sásba, s azután kongathatott tőle eleget
 40    I,   VIII|              orrával túrta a földet, azután végignyúlt a pázsiton, és
 41    I,   VIII|      vendégeknek kidűl a sorbul, azt azután a hajdúk felfogják, s lefektetik
 42    I,   VIII|            magát. Egy esztendő múlva azután vége a pünkösdi királyságnak,
 43    I,   VIII|           egy kicsinyt gondolkozott, azután megbiccenté fejét:~ ~– Nem
 44    I,   VIII|            sérelem megbosszulóját, s azután egész reggelig az ő egészségére
 45    I,     IX|              Halljuk!” utána száz és azután ezer meg ezer kiáltás hangzik: „
 46    I,      X|         valami irtózatos dolog.~ ~És azután vannak panaszok, melyek
 47    I,      X|        asszony egy ideig hallgatott, azután siránk hangon folytatá:~ ~–
 48    I,      X|         óhajtaná megcsókolni kezeit, azután örömest meghalna.~ ~E szóra
 49    I,      X|              utána jő egy bankárfiú, azután ismét egy földesúr, majd
 50    I,      X|       gondolatnak nem volt ura. Csak azután kezde magához térni, hogy
 51    I,      X|             odamenni, majd a többiek azután mind pártját fogják.~ ~Éppen
 52    I,     XI|             templomban~ ~ ~ ~ ~Mikor azután felvitte Jézust az ördög
 53    I,     XI|             gyomot kellett kiirtani, azután lehetett elvetni a nemesebb
 54    I,     XI|              halmazát adják is érte. Azután Teréz állapotja nem is volt
 55    I,     XI|            bele egy kézműves. Boltay azután mást vett el, házassága
 56    I,     XI|             meg bezáratták. Ők maguk azután a padlásszoba ablakából
 57    I,     XI|             sors érhette szegényt?~ ~Azután elment, és egy szót sem
 58    I,     XI|         Krammnét hét napon keresztül azután majd megölte a tudnivágy,
 59    I,     XI|             hétig.~ ~Azon vasárnapon azután szívének egész bizalmával
 60    I,    XII|          egyik szárnyába. Itt férjen azután hozzájok valaki.~ ~Sándor
 61    I,    XII|            ott keresgélt valamit, és azután írt nagy sebesen.~ ~– Bizonyosan
 62    I,    XII|        fordítani.”~ ~Ilyen affront * azután ritkítja párját a társadalmi
 63    I,    XII|       megjuhászodik, megszelídül. És azután nincsen kedvesebb ember
 64    I,    XII|       odadörmögé:~ ~– Nem mondtam?~ ~Azután letevé egyik öklét az asztalra,
 65    I,    XII|   szíverősítőre volt szükségem. Majd azután… Vagy azután sem! – veté
 66    I,    XII|         szükségem. Majd azután… Vagy azután sem! – veté utána könnyű
 67    I,   XIII|              füle idegein keresztül. Azután ismét mosolygott.~ ~– Majd
 68    I,   XIII|          elbújt szem elől; az utódok azután egy vagy más célra használták
 69    I,   XIII|              utálja szörnyen.~ ~S ha azután egy-egy olyan bohó akad
 70    I,   XIII|           hajdúk karjaiba támogat, s azután általuk előre bocsátva,
 71    I,   XIII|             adta meg a valódi címet; azután meg azt nem lehetett vele
 72    I,   XIII|                átlapozott számadások azután betétettek a családi archívum
 73    I,   XIII|           építtetlen hagytak!~ ~– No azután holnap nevem estéjére elvárom
 74    I,   XIII|              Menjen ki, mosdjék meg, azután jöjjön be megint.~ ~A fiskális
 75    I,   XIII|             jobbágyok, tisztviselők, azután a várva várt ismerősök,
 76    I,   XIII|           Vidra cigány a kántor, ezt azután körülfogta, hogy ha bele
 77    I,   XIII|              Az érdemes népegyengető azután annak esett neki; Frici
 78    I,   XIII|              bocsánatot fog kérni, s azután jó rokonok leszünk, s én
 79    I,   XIII|          megveregeté Palkó vállát, s azután minden vendégnek elmondá,
 80    I,   XIII|            kívánt a szomszédjának, s azután hozzálátott, hogy a magáétól
 81    I,   XIII|      ködfátyolképeket fog mutogatni, azután a diákok közremunkálása
 82    I,   XIII|    következtében kissé magához tért; azután orvosért akartak küldeni,
 83   II,    XIV|          megittasodni szerelmétől, s azután látni őt elhervadni és mondhatni: „
 84   II,    XIV|         elkergette Boltay mester. De azután mindennap új meg új hírre
 85   II,    XIV|             alig hallva, amit a főúr azután mondott. Nem a vágy, nem
 86   II,    XIV|         elkábul ennyi fény előtt, és azután az ajánlat tiszteletre méltó;
 87   II,    XIV|        viszed helyettem a munkát, és azután a jövedelemben osztozunk.
 88   II,    XIV|          mintegy áldásképpen.~ ~– És azután – folytatá a mester –, milyen
 89   II,    XIV|      megszorítá Boltay mester kezét, azután kifordult a szobából. Ki
 90   II,    XIV|            fejét tagadólag csóválta. Azután hidegen, okosan felelt:~ ~–
 91   II,    XIV|             minő a rózsa töviseé, és azután mindig ez édes fájdalomról
 92   II,    XIV|               mint volt szeretve, és azután ott a csendes hant alatt
 93   II,     XV|         megmondani, hogy kicsoda, és azután iparkodott, hogy Boltay
 94   II,     XV|            lábaihoz, elébb a kezeit, azután a térdeit, utoljára a csizmáit
 95   II,     XV|           velem jön falura, a többit azután bízza énrám.~ ~Mayerné még
 96   II,     XV|              a padláson akart hálni, azután a konyhában a cselédek között,
 97   II,     XV|           hogy pipára gyújthasson, s azután engedé magának a beszédhez
 98   II,     XV|       Mayerné szemeivel találkoztak, azután hirtelen felugrott az ágyába,
 99   II,     XV|          behunyta szemeit.~ ~És csak azután lassan merte azokat ismét
100   II,     XV|              rohamot, egyet ásított, azután kezdett más beszédet.~ ~–
101   II,     XV|          ifjúsága, s akkor késő lesz azután sóhajtozni, hogy mennyivel
102   II,     XV|            vár, míg az anyja meghal, azután meg, míg egy nagybátyját
103   II,     XV|            hogy leánya nem fázik. És azután jó hosszú ideig elhallgatott.
104   II,     XV|             akarta magát lőni. Hanem azután sikerült neki kitudni, hol
105   II,     XV|        vánkosai közé vetve magát, és azután még sokáig hánykódott ágya
106   II,     XV|              éjen át, s midőn reggel azután felébred, egészen szokva
107   II,     XV|             nem hallja-e meg valaki, azután odavonta magához leánya
108   II,     XV|             utánuk nézett egy ideig, azután hideg, megvető gunyorral
109   II,     XV|           szorítja meg Boltay kezét, azután Terézét, most Fannyra kerül
110   II,     XV|         gyermeke fogna tenni.~ ~Erre azután rohana János úr hintajához,
111   II,     XV|        köröknek. Ez elmésség indítja azután gazdagabb főurainkat, a
112   II,     XV|            furulyálnak, zongoráznak, azután zongora mellett néhány szerény
113   II,     XV|      vásárosokkal érkezett. Fannyval azután lesétálnak a mezőre, mintha
114   II,     XV|          gyönyörködhetni stb. stb.~ ~Azután jönnek az ifjú gentlemanek,
115   II,     XV|           békítse-e ki maga iránt.~ ~Azután ismét kiment Mayernéhoz
116   II,    XVI|        Abellino –, majd beszélhetünk azután.~ ~Erre Fennimor is elhallgatott.
117   II,    XVI|          tartja még egyenesen állva… Azután összerogy mind a kettő.~ ~– ~ ~
118   II,   XVII|             a verembe esett látogató azután akár lármázott, akár szitkozódott,
119   II,  XVIII|             egyáltalában írni.)~ ~És azután egy csapat szemét ember,
120   II,  XVIII|           hozzá János úr izenetét, s azután iparkodott búcsút venni.~ ~
121   II,  XVIII|             ül, elfelejtett olvasni. Azután meg a túlsó felére nézett
122   II,  XVIII|         fogják visszafizetni. Akiket azután alázatosan elhallgatok,
123   II,  XVIII|            hogy mit akart mondani.~ ~Azután vevé is a hosszú lajstromot,
124   II,  XVIII|      cselekszik ön? – szólt Flóra, s azután, hogy megakadályozza Fannyt
125   II,  XVIII|             az örömkönnyeket.~ ~– És azután segítek neked a közelgő
126   II,  XVIII|         helyét, a beiktatási lakomán azután te fogsz majd nekem ismét
127   II,  XVIII|             szoba minden szegletébe, azután fel a plafonra a festett
128   II,    XIX|      segítének az esti toalettnél, s azután szabadon, vidáman beszéltek
129   II,    XIX|              a barátné szép fejét, s azután elővették a lajstromot,
130   II,    XIX|            hogy mivel bántod meg. És azután elharagszik esztendőkig,
131   II,    XIX|             eldöntetlen maradt.~ ~És azután még egy csomó nagyságos
132   II,    XIX|             akiket egyszer látunk, s azután elfelejtünk, mint valami
133   II,    XIX|            összeölelve, csókolva, és azután még sokáig nevettek, vigadtak
134   II,     XX|             családba emeltetnek fel; azután cselédjeit sürgeti Fanny,
135   II,     XX|        keresztül akarna rajta nézni, azután odaragadja magához, s megveregeti
136   II,     XX|       háziúrért és háziasszonyért, s azután mindenféle absztrakt tárgyakért,
137   II,     XX|             akarna e küldeményből, s azután elrejté keblébe, mintha
138   II,     XX|            későbbre kívánná eltenni, azután ismét elővette, és újra
139   II,     XX|             tökéletesen megértse, és azután újra meg újra összecsókolá
140   II,     XX|             éjfélig együtt mulatott, azután mindenki szobáiba távozék.
141   II,     XX|         kíséré vendégeit nyugalomra, azután valami altató szimfónia
142   II,     XX|       ablakrul ablakra a cigányokat. Azután az utolsó hang is elhalt,
143   II,     XX|            utolsó hang is elhalt, és azután aludt mindenki, és álmodott
144   II,    XXI|           mélységes tengerek felett; azután hogy lovagol a porosz paraszt:
145   II,    XXI|         nyakába, mikor az ágaskodik. Azután a debreceni cívist, hogy
146   II,    XXI|            voltak, hihetőleg párbaj, azután a férfiak előtt menti ki
147   II,    XXI|        mulatóka tornyából és vissza, azután a nyargaló csoportok elszéledeznek
148   II,    XXI|            hogy amellett elbújhatik, azután mérgesen makogva baktatott
149   II,   XXII|        valóban igen kedves hely.~ ~– Azután még egyet.~ ~Kárpáthy alig
150   II,   XXII|           felüdült, magához tért. És azután egész napokat férje közelében
151   II,  XXIII|              szabad egyszer látni és azután elfeledni.~ ~Most ő Pesten
152   II,  XXIII|            tán ügyes orvosai vannak. Azután családotokban van, hogy
153   II,  XXIII|           asszonyt eltántorítsák, és azután rávalljanak, rakd körül
154   II,   XXIV|         legkevésbé csábító otthon.~ ~Azután, mikor egy férfi fejébe
155   II,   XXIV|           tekintélynek tartottak, és azután, mint illett, sorban táncolt
156   II,   XXIV|          szeme közé vág valaki, amit azután hatvanezer forinttal nem
157   II,   XXIV|           lehetett volna venni.~ ~És azután elgondolta magában, hogy
158   II,   XXIV|       gyönyörű termetet átölelje, és azután hogy állhatta volna meg,
159   II,   XXIV|        hagyta magát csókolni, s csak azután jutott eszébe, hogy haragszik.~ ~–
160   II,   XXIV|            egyikét, s előbb ajkához, azután kebeléhez vonva azt, kényszeríteni
161   II,   XXIV|  elkomorodott, gondolkozni kezde; de azután megint csak azt felelte:~ ~–
162   II,   XXIV|               hogy megmondjam; hanem azután mégsem akartalak vele zavarni;
163   II,   XXIV|       láthatólag sértett önérzettel. Azután vállat voníta. – Bánom is
164   II,   XXIV|             egy percig gondolkozott, azután határozottan mondta:~ ~–
165   II,    XXV|       jelével megajándékozza. Többre azután nincs szüksége.~ ~Csak egyszer
166   II,    XXV|    összevissza csókolá férjét, s még azután, hogy a hintóba felült is,
167   II,    XXV|              hogy megcsókolhassa, és azután kiállt az erkélyre, és utána
168   II,    XXV|         hosszabbnak egy pillanatnál, azután késő estig együtt maradt
169   II,  XXVII|            kiáltott egypárszor, amit azután a körülállók János úrral
170   II,  XXVII|              hogy ez a halál jele.~ ~Azután Flórához fordul a beteg.
171   II, XXVIII|     szégyenlem e gyöngeséget – szólt azután felállva Rudolfhoz –, hisz
172   II,   XXIX|             koszorút és az összeget, azután menjenek ki a sírhoz, szórjanak
173   II,   XXIX|           fejét, és folytatá.~ ~– És azután felnyitván a sírboltot,
174   II,   XXIX|             sem szólt egy szót is.~ ~Azután Rudolf ismét helyére ült,
175   II,   XXIX|          egyszerű szertartás után, s azután jámbor megnyugvással mondá
176   II,   XXIX|          illesztgette apró ajkait.~ ~Azután körülvándorolt a többi öregek
177   II,    XXX|             ezennel búcsút veszen.~ ~Azután levitték őt ama csendes
178   II,   XXXI|           melódiával kezdődik, hanem azután végződik egy allegrón, *
179   II,   XXXI|              egyet az ő egészségérc; azután jutalmot tűzött ki azon
180   II,   XXXI|        szakasztott gyermekemet.~ ~És azután sírt, mint a záporeső.~ ~
181   II,   XXXI|           őtet észre ne vegye senki, azután nem bánja, ha meghal – s
182   II,   XXXI|     kasznárnékat és ispánnékat.~ ~És azután egyik esztendő a másik után
183   II,    Veg|       beleszőttem e regénybe, kiknek azután nem adtam szerepet. Én e
184   II,    Meg|           hippogriffon * süvöltöztek azután a török elbeszéléseim: a
185   II,    Meg|          kopáncsaiban * bemutatom, s azután megtisztulva állítom elé
186   II,    Meg|         csodája a sorsnak! Két évvel azután, hogy a Magyar nábob megjelent;