Kötet, Fezejet

  1    I,      I|            iránta való szándéka.~ ~– Hát mit tud kend adni vendégeinek? –
  2    I,      I|               Micsoda beszéd már ez! Hát mi köze ehhez a csárdához
  3    I,      I|   tiszttartónak számot adnom.~ ~– No hát süttessen meg kend nekünk
  4    I,      I|          egeret.~ ~– Csak egyet?~ ~– Hát mi a gutát? Csak nem pokol
  5    I,      I|           állatok az egérnél, mi van hát azon elszörnyedni való,
  6    I,      I|            arra, aki megeszi.~ ~– No hát ide, Vidra. Kapd be ízibe!~ ~–
  7    I,      I|         volna. Akkor volt az!~ ~– No hát csak szaporán, a tál tisztességéért.~ ~–
  8    I,      I|                 kérdé a tréfás úr. – Hát mondtam én, hogy adok száz
  9    I,      I|             a corpus delictit. *~ ~– Hát te csalárd semmirekellő! –
 10    I,      I|                   Nem.~ ~– Az rossz. Hát maga a kocsmáros?~ ~– Én
 11    I,      I|            kocsmáros?~ ~– Én vagyok; hát az úr kicsoda? Honnan jön?
 12    I,      I|             hanem azt, ami kell.~ ~– Hát mi kell uram?~ ~– No az,
 13    I,      I|   département-okat, ez érzékeny.~ ~– Hát megkövetem, az úr miféle
 14    I,      I|         végtére ő is kocsmáros lett. Hát ha itt kell maradnunk, van-e
 15    I,      I|              çà, * ez intéressant. * Hát nincs itt vendégszoba?~ ~–
 16    I,      I|            ördög az a Jancsi úr?~ ~– Hát Jancsi úr. Nem hallotta
 17    I,      I|             Ah, c'est fort, ez erős! Hát itt oly patriarkális élet
 18    I,      I|     keresztneveik vannak? Eh bien, * hát mi baj van Jancsi úrral?
 19    I,      I|           idegenre, hogy keresse fel hát annak a szobának az ajtaját,
 20    I,      I|          magyarul taníttatott. Béla! Hát nemes embernek való név
 21    I,      I|    szomorúság kezdett elvonulni.~ ~– Hát mi hozza most ide az urat –
 22    I,      I|             egy asztalnál eszik.~ ~– Hát még?~ ~– Hogy egész háremet
 23    I,      I|             s vérig verekesznek.~ ~– Hát aztán?~ ~– És annyira különc
 24    I,      I|                földre lépjek.~ ~– No hát akkor csak fogassa az úr
 25    I,      I|         gyújtanom.~ ~– Que diable! * Hát hogy mer ilyet mondani?~ ~–
 26    I,     II|         szalonban fognak beszélni. – Hát mi újság Párizsban, kedves
 27    I,     II|           beszédét.~ ~– Eh, uram, de hát mi szükség nekem mindezt
 28    I,    III|       jólesik, de olyan jólesik.~ ~– Hát jöjjön velünk – mondá a
 29    I,    III|             szavával közbeszólt:~ ~– Hát a magyarnak, mint a vénasszonynak,
 30    I,     IV|       nevetett Debry. – De hagyjátok hát elmondanom, mi történt tovább –,
 31    I,     IV|          farkasszemet kellett nézni. Hát amint rátekint, majd a föld
 32    I,     IV|           közönség tomboló kacajára. Hát nem érdekes tréfa ez?~ ~
 33    I,     IV|           megint a világos malíciát? Hát az-e a világ rende, hogy
 34    I,     IV|           szokott szökni a közönség. Hát nem jól van így? –~ ~– Dicső,
 35    I,     IV|        nagyobb gorombaságot mondani? Hát úgy nézek én ki, uraim,
 36    I,     IV|           respektusod legyen előtte, hát íme, nézz ide! Azzal kivontam
 37    I,     IV|          kalapját és eltávozott.~ ~– Hát ti semmit sem fogtok mozdítani,
 38    I,     IV|              óriások kedélyének.~ ~– Hát viszed-e őket haza? – kérdé
 39    I,      V|        gyöngélkedni, lefekfüdni?~ ~S hát olyat hallott-e már valaki,
 40    I,      V|             férje beteg? Isten neki, hát hivasson hozzá orvost, ő
 41    I,      V|            mit beszélnek körülöttük… Hát ide jutottunk!…~ ~Jozefine
 42    I,     VI|             otthagyta a páholyt.~ ~– Hát érdemes ennek igazat mondani? –
 43    I,    VII|              vele prüszkölni.~ ~– De hát nincs itt közelében nagy
 44    I,    VII|            odahajtani a lovakat?~ ~– Hát mit tegyek? Itt az előfogattalan
 45    I,    VII|           most mind odaégnek.~ ~– De hát ki kell őket szabadítani.~ ~–
 46    I,    VII|           hallják önök ezt a sírást? Hát nincs mód e gyermekeket
 47    I,    VII|            arccal a gavallér.~ ~– De hát az a másik, aki onnan leereszkedik
 48    I,    VII|             aki segített neki benne. Hát éppen nincs abban az emberben
 49    I,    VII|             rögtön akadt vállalkozó. Hát nem közülünk valót jelent
 50    I,    VII|           rossz élceit megnevetni. – Hát azután megkapta-e a csókot?~ ~–
 51    I,    VII|             kérdené magában: „Lesz-e hát isteni hatalom, mely őt
 52    I,    VII|              ecco ce! * Megálljon ön hát. Ime egy fogadás, melyet
 53    I,   VIII|            kimondani a szedtevettét. Hát! Még le se feküdt.~ ~Varju
 54    I,   VIII|         mondta a tisztelendő úr.~ ~– Hát szándékozol-e még az idén
 55    I,   VIII|        üvegeit, fizette a város.~ ~– Hát azt számolod-e, édes öcsém,
 56    I,   VIII|             még valamit, Márton?~ ~– Hát? A cigányok húzzák az én
 57    I,   VIII|      zsibongó víg kacaj válta fel.~ ~Hát ezúttal azt a tréfát gondolta
 58    I,   VIII|         vesztette el a koronát?~ ~De hát ki lesz akkor? A koronát
 59    I,   VIII|     reszketett a dühtől –, váljék el hát köztünk, hogy melyikünk
 60    I,   VIII|            király fogsz lenni, ugyé? Hát mit mívelsz ez alatt az
 61    I,   VIII|       Sohasem láttam egyiket is.~ ~– Hát megállj te, Miska. Mit szólnál
 62    I,   VIII|           akkor bocsáttassék be.~ ~– Hát ez micsoda új módi! – kiálta
 63    I,   VIII|            is meglepetik általa.~ ~– Hát szerelmes öcsém, tudod-e
 64    I,   VIII|            meg a kalendáriomcsináló; hát mi gondom nekem arra?~ ~–
 65    I,   VIII|            pünkösdi királyságod.~ ~– Hát aztán? – kérdé Miska legkisebb
 66    I,   VIII|      csiszolva selyemkendőjével.~ ~– Hát aztán! – kiálta Jancsi,
 67    I,   VIII|             ki kezdett dühbe jőni. – Hát aztán e perctől fogva nem
 68    I,   VIII|         fogva nem vagy többé úr!~ ~– Hát mi vagyok?~ ~– Mi vagy?
 69    I,   VIII|               Százhúszezer forinton! Hát hol és mikor találtál te
 70    I,     IX|         tollát a kalamárisba mártja? Hát az ott, aki háttal van fordulva?
 71    I,     IX|            lesz a kisujjára…~ ~– …No hát fogadjunk, hogy itt lesz! –
 72    I,     IX|       magyarázatokkal szolgálni:~ ~– Hát a jó fiú szerelmes ajánlatokat
 73    I,     IX|       szabadított ki.~ ~– Ezért volt hát oly kedve Fanny erényeire
 74    I,     IX|              hazaérkező társaitól. – Hát mit beszélt Kárpáthy? Ugye
 75    I,     IX|              Ugye fölséges volt?~ ~– Hát azt mondta, hogy „Én az
 76    I,      X|            születésem napjára. Nézze hát!~ ~E szókkal odanyújtá Teréznek
 77    I,      X|             nem állhatta tovább.~ ~– Hát titeket mi lelt? Mi bajotok?
 78    I,      X|              nem szenved többet.~ ~– Hát miért nem hívatnak neki
 79    I,      X|            mintha az orrát fúná.~ ~– Hát hol fekszik? – kérdé megerősítve
 80    I,      X|              Mayer úr. – Akkor talán hát mégsem egészen igaz az,
 81    I,      X|        tiszta szándokkal van iránta, hát vegye el, hanem a művésznő
 82    I,      X|               ez már egészen más; de hát legalább ne iparkodjék Matildot
 83    I,      X|              Szeretném tudni, miért? Hát nem nevelem-e én őt tisztességesen?
 84    I,      X|      nevelem-e én őt tisztességesen? Hát lehet-e énellenem valakinek
 85    I,      X|   legharagosabb hangon ráordíta:~ ~– Hát miért mondja el az úr nekem
 86    I,      X|             pártfogást.~ ~– Micsoda? Hát azt gondolja az úr, hogy
 87    I,     XI|             a gazdag nem is ismer!~ ~Hát hallhatni-e, hogy a gazdagok
 88    I,     XI|          szabja a feddhetlen erényt. Hát mi kell több?~ ~Krammné
 89    I,     XI|     becsületesen nincs megszolgálva! Hát még a másik pont: a művészi
 90    I,    XII|             Szeret-e, nem szeret-e?” Hát még ha valaki szemökbe mondja.~ ~
 91    I,    XII|             marcona tekintettel.~ ~– Hát hol van a mester?~ ~– E
 92    I,    XII|    kielégítésére megbízott.~ ~– Nos? Hát aztán?~ ~– Tehát – szólt
 93    I,    XII|              szükség fog lenni. Mit, hát a csontfűrészt miért nem
 94    I,    XII|        álltam, oda fúródott a golyó; hát diszkréció ez, tulajdon
 95    I,   XIII|      savanyodott meg.~ ~– No bizony. Hát keresztyén ember kegyelmed,
 96    I,   XIII|       megnevezve lenni.~ ~– No annak hát egyenesen magam vagyok az
 97    I,   XIII|       lehetett volna tőle kapni.~ ~– Hát mit csináljon szegény ember?
 98    I,   XIII|          idegennek adjam a bányákat? Hát ha csillagokkal fizetne!
 99    I,   XIII|           Odanyargalunk nagy sietve, hát erdőnek sem híre, sem hamva.
100    I,   XIII|         ültettek volna szépen sorba. Hát ez az én nagy költséggel
101    I,   XIII|             mindig a fülembe beszél; hát lehet ilyen lárma mellett
102    I,   XIII|       észrevegye, miszerint csalják? Hát nincs-e annyi pénze, hogy
103    I,   XIII|            jó hogy eszembe juttatod. Hát te mikor adsz számot arról
104    I,   XIII|            nem szabad termeszteni? – Hát azért hivattam az urat,
105    I,   XIII|           két órakor talpon van.~ ~– Hát még ki van itt?~ ~– Itt
106    I,   XIII|          visszamegy.~ ~– A bolondos! Hát még kik érkeztek?~ ~– Az
107    I,   XIII|          nagy bolond vagy te, Palkó. Hát más senki sincs itt?~ ~–
108    I,   XIII|         ráncot talált öltözetén.~ ~– Hát valaki, valami különös,
109    I,   XIII|              simplex ember kend!~ ~– Hát mit tudom én, kit vár a
110    I,   XIII|      nagyságos úrnak az kedvére van, hát csak tessék!~ ~– No, ne
111    I,   XIII|              is törődik az vele.~ ~– Hát iszen ne is törődjék vele;
112    I,   XIII|              én ki nem állhatom.~ ~– Hát miért nem állhatod ki, te
113    I,   XIII|         egészsége felől tudakozódik. Hát mi gondja neki a nagyságos
114    I,   XIII|          kedvedben vagy ma te Palkó; hát az aprószentek itt vannak-e?~ ~–
115    I,   XIII|           asztagot, mint tavaly.~ ~– Hát komédiások nem jöttek?~ ~–
116    I,   XIII|                görögtűz mellett.~ ~– Hát miért az előszobámban és
117    I,   XIII|                 Úgy! Biz igazad van. Hát miért nem harangoznak még?~ ~–
118    I,   XIII|              lesütve szemeit.~ ~– No hát válassz magadnak ezek közül
119    I,   XIII|           gazda volt az apja.~ ~– No hát megelégszel vele? – kérdé
120    I,   XIII|     felkacagott rá.~ ~– Minek hívtad hát ide az apádat?~ ~Marcinak
121    I,   XIII|       kiabáljon olyan nagyon már no! Hát nem látja, hogy a családi
122    I,   XIII|        családi billikom van odatéve? Hát gondoltam, hogy ha az a
123    I,   XIII|              a jus primae noctist. * Hát mi újság Kárpátfalván?~ ~
124    I,   XIII|             álló Abellino előtt.~ ~– Hát a kalapod, pimasz? Ki küldi
125   II,    XIV|           Arról bizonyos vagyok.~ ~– Hát ahhoz mit szólsz, hogyha
126   II,    XIV|      szeretsz. No kimondjam? Ne légy hát olyan gyáva. Mit sóhajtozol
127   II,    XIV|      szégyent is el lehet felejteni, hát még ha vele együtt a jogos
128   II,    XIV|              meg egyszerre lelkét.~ ~Hát olyan magasan volnának ezen
129   II,     XV|         kiadtam, ami lelkemen volt. „Hát már ez így fog menni mindig?
130   II,     XV|             ez így fog menni mindig? Hát ti már azt sem kérditek,
131   II,     XV|              mi illik, mi nem illik? Hát ti már sohasem fogjátok
132   II,     XV|      magatokat becsületesen viselni, hát már énnekem sohasem lehet
133   II,     XV|     becsületes emberrel találkozom?” Hát uram, e szavakra, mint a
134   II,     XV|            csak elszörnyedtem, uram. Hát így kell tinektek bánnotok
135   II,     XV|           magamat általok tartatnom, hát elég nagy Pozsony városa,
136   II,     XV|        egészen őrült volt miattad!~ ~Hát ennyire vagyunk?~ ~Fanny
137   II,     XV|              nem lehet mindig leány. Hát azt mondja, addig titokban
138   II,     XV| Negyedrésznyi jövedelme volt.~ ~– De hát mama, igazán mondta azt
139   II,     XV|            bizonyára nőül veendi őt, hát csak mindig azt mondja neki.~ ~
140   II,     XV|            bosszú szikrái azokban.~ ~Hát még a vőlegény, János úr!
141   II,     XV|         nagyságos Kecskerey úrnak.~ ~Hát ez a Kecskerey úr kicsoda?
142   II,     XV|           annyit kölcsönzött, akar-e hát voltaképpen valahára meghalni,
143   II,    XVI|            kicsit hánykolódott, hogy hát adjanak neki egyenes kardot,
144   II,    XVI|              határt.~ ~– Mit akartok hát velünk? Minek hoztatok hát
145   II,    XVI|           hát velünk? Minek hoztatok hát ide, komédiát játszani?
146   II,   XVII|       halaványabb lett a falnál.~ ~– Hát majd egyszer a télen, jó
147   II,   XVII|           mikor kérdezték tőle, hogy hát maga azalatt miből él, azt
148   II,  XVIII|            nehéz ne legyen neki.~ ~– Hát mit hozott nekem, édes jó
149   II,  XVIII|              beszélünk többé semmit, hát akkor én itt maradok nálad
150   II,    XIX|              nála és nem szokás.~ ~– Hát még ki?~ ~– Még egy árulkodó,
151   II,    XIX|         rágalmazni, bántani nem fog. Hát ezt kitalálod-e?~ ~Fanny
152   II,    XXI|         mégis eljött!”~ ~Ki jött el? Hát ki más, mint a legdaliásabb
153   II,    XXI|               embert és állatot!~ ~– Hát a Matyi hol van? – kérdé
154   II,    XXI|        kezében tartva azt kérdé:~ ~– Hát én ne féltselek téged?~ ~
155   II,    XXI|          itt-amott. Most mutassa meg hát, hogy ő ellenében mit tud!~ ~
156   II,   XXII|      felsóhajtani: „Ismét új nap!”~ ~Hát a férj, a jó öreg?~ ~Kárpáthy
157   II,   XXIV|             tenni reám nézve.~ ~– De hát miért megy el éppen az ünnepély
158   II,   XXIV|          igen komolyan beszélni.~ ~– Hát ez csak tréfa volt? – vágott
159   II,   XXIV|   engedékenynek lenni.~ ~– No maradj hát, hiszen csak tréfáltam –
160   II,   XXIV|          felelsz rá csintalanul. Jer hát ide; játsszunk találós meséket.
161   II,   XXIV|      homlokát csókolni.~ ~– De kiről hát?~ ~– Nem kínozlak vele.
162   II,    XXV|           sem tudja, mit.~ ~– No jer hát barátnéd elé – sürgetőzék
163   II,    XXV|             jő – hebegé remegve.~ ~– Hát ki más? – kérdé János. Bárkit
164   II,    XXV|             igényt a gyanakodásra. – Hát ki jön más?~ ~– Ez Flóra
165   II,    XXV|                   No – te is nyújtsd hát neki kezedet – szólt nejéhez
166   II,    XXV|              kellett rá felelni.~ ~– Hát még ha ismerős volna nagysád
167   II,    XXV|           meg akar szakadni a szíve, hát csak szakadjon meg.~ ~Az
168   II,   XXVI|             kedvező híreket hoz.~ ~– Hát mit csinál az én kedves
169   II,   XXVI|        gondolva, hogy alkalmasint ez hát az a jó hír, amiért gratulálni
170   II,   XXVI|         tudni?~ ~– Akarom tudni!~ ~– Hát – a férje.~ ~– Ez ostoba
171   II, XXVIII|       kézműves nem kérdé a főúrtól: „Hát önt mi hozza e helyre ily
172   II, XXVIII|           hozza e helyre ily órában, hát ön kit keres itt a halottak
173   II, XXVIII|            megpróbáljam, ha megöli-e hát az embert a szívbeli érzés?
174   II, XXVIII|             Rudolf elgondolkozott.~ ~Hát nem érdemelt-e meg ennyit
175   II,    XXX|              elváltozott a halálban. Hát még akik életében látták
176   II,   XXXI|    bohóságokkal? – kérdé valaki.~ ~– Hát lehet azt tudni, hogy ő
177   II,   XXXI|            Kecskerey nevetve.~ ~– De hát mi lesz azon esetben Abellinóból? –
178   II,    Meg|              s bizonyosra működik.~ ~Hát én a galamboktul vettem
179   II,    Meg|            végező izraelitának.)~ ~– Hát tudom.~ ~– Akkor vedd el.~ ~
180   II,    Meg|             palóc dalok költője.~ ~– Hát már nem veszem el a Jennyt.