Kötet, Fezejet

  1    I,      I|           mint amely öltözet előtte igen különösnek tetszett, s gyakorta
  2    I,      I|         nagy úr nagyon megijedt, ez igen komoly fordulatot adott
  3    I,      I|            is volt a madár fejében, igen úrias dolog volt rajta sípolni.~ ~
  4    I,      I|             Az egy noble dáma volt, igen finom nevelésű, hanem az
  5    I,      I|          tekintettel néze a még nem igen idős rouéra, * s önkénytelen,
  6    I,      I|        mesélnek.~ ~– Valójában?~ ~– Igen. Hogy soha falujából ki
  7    I,      I|             Mit? Koporsóba? Én?~ ~– Igen, igen; fél lába úgyis már
  8    I,      I|            Koporsóba? Én?~ ~– Igen, igen; fél lába úgyis már a koporsóba:
  9    I,     II|         hiszen az ily alkalmak mind igen kínálkozók arra, hogy egy
 10    I,     II|         márvány istenszobrok, mikre igen jó gondolat volt gobalákat
 11    I,     II|       Bolivarnak * neveztek, s mely igen célszerű faja volt a kalapoknak,
 12    I,     II|        találmány volt, mint mondák, igen jó a mellfájás ellen, de
 13    I,     II|      rendkívül drága, melynél fogva igen sok nagy úr divatnak tartá
 14    I,     II|        bizonyítja, hogy a bankárnak igen ügyes és a kor ízlését ismerő
 15    I,     II|        bankár egy hetven év körüli, igen tiszteletreméltó ősz férfiú,
 16    I,     II|     másodikat és így tovább. Pénzét igen jó helyre teszi ön, mert
 17    I,     II|          képzeli?~ ~– Éppen nem. Én igen jól tudom, hogy ő csaknem
 18    I,    III|    csodálkozni látszik.~ ~– Mert az igen elhagyatott hely, egy bölcsnek
 19    I,    III|       nagyon kevesen látogatnak. De igen örülök rajta, hogy önök
 20    I,    III|    kénytelenek elrejteni.~ ~– Én is igen tiszteletreméltó érzületnek
 21    I,     IV|        pompás anyagot találnak azon igen kedves mulatságra, melynek
 22    I,     IV|  kétségtelen, hogy a derék tábornok igen szerencsés az asszonyok
 23    I,     IV|          mint az asszonyok?~ ~– Sőt igen, mert az finommá teszi a
 24    I,     IV|       csinált. * Abban egy medvének igen érzékeny szerepe van; valami
 25    I,      V|          lehet valami nagy úr, mert igen szépen van írva, egy egyszerűen
 26    I,      V|          jószívű lett egyszerre. Ah igen, mert Semiramide oly szerepe
 27    I,     VI|         szerzette?”~ ~A közönség is igen jól játszott, monsieur Oignon
 28    I,     VI|           Catalani páholya volt, ki igen jól látszott mulatni több
 29    I,     VI|    elfojtsák.~ ~Az első darab alatt igen együgyű dolog volt kiszemelniök
 30    I,    VII| illethetetlen.~ ~Ez ismét nem volna igen nagy baj, mert hiszen az
 31    I,    VII| kézről-kézre le lehet adogatni.~ ~– Igen – szólt a munkás bosszúsan
 32    I,    VII|          kacaga az alispánfi, kinek igen jó szokása volt másnak rossz
 33    I,    VII|             lenézéssel Abellino, ki igen jól tudta, hogy Magyarországon
 34    I,    VII|           tréfa! – állítá a lord. – Igen sajnálom, hogy nem tőlem
 35    I,    VII|        óriások ezt a fogadást olyan igen jó tréfának találják. Azonban
 36    I,    VII|          miszerint e magas körökben igen olcsó az élet; egy szó,
 37    I,    VII|            elkezdett fütyölni.~ ~Ez igen jó felelet, mikor az ember
 38    I,    VII|        maradt-e ott még valaki.~ ~– Igen, úgy érzém, mintha valaki
 39    I,    VII|  hajporozott dupét, * mely különben igen jól illik piros, egészséges
 40    I,    VII|            hogy Chataquéla meghalt? Igen! Megégette magát férje után.
 41    I,   VIII|             tovább. E kétségtelenül igen kedélyes mulatság mindaddig
 42    I,   VIII|          farsangoltak veled. Én ezt igen jó tréfának találom; nem
 43    I,   VIII|              Ehhez, mint tudva van, igen jó öblös és gyakorlott torok
 44    I,   VIII|             még új tudomány volt és igen nehéz, miután kivitelére
 45    I,   VIII|           nem bírjuk részletezni.~ ~Igen jó mulatságnak tartják ezt,
 46    I,   VIII|        szerzének számára, miszerint igen nagy foka az ittasságnak
 47    I,     IX|         tárgyak, mikről bölcs ember igen sokat beszélhet, de vannak
 48    I,     IX|           megnyílása után érkezünk, igen érdekes csoportozatokat
 49    I,     IX|         tudósító bécsi lapokban, de igen minden szabadelvű haladási
 50    I,      X|            leánya.~ ~A leányok mind igen szépek voltak, egyik eszményibb,
 51    I,      X|              Mayerék nehány hónapig igen elvonult, mondhatni szomorú
 52    I,      X|          követeljenek. Mayer úr ezt igen természetesnek találta.~ ~
 53    I,      X|            dolgokat tanult. Ez mind igen természetes volt.~ ~E naptól
 54    I,      X|         könnyelmű, kénytelen volnék igen elvetemedettnek tartani.
 55    I,      X|        tudná hányadik? És ezek mind igen nagy tisztelői a művészetnek,
 56    I,      X|       tisztelői a művészetnek, mind igen derék, illedelmes emberek,
 57    I,     XI|          nevelési modoruk bizonyára igen kellemetlen, de igen hasznos.
 58    I,     XI|      bizonyára igen kellemetlen, de igen hasznos. Midőn végre a gyermek
 59    I,     XI|         nélkül!~ ~És Fanny munkáját igen jól fizették; aminek titkául
 60    I,     XI|          legényt, első legényét, ki igen derék, jeles fiú volt, mint
 61    I,     XI|          által készítendőt, miket ő igen gazdagon szokott megfizetni.
 62    I,     XI|             mind Teréz, mind Boltay igen kevés nyugtalanságot tanúsítanak
 63    I,     XI|          szerelemkalmárok ellen itt igen erős védvámrendszer van
 64    I,     XI|            amilyet magában képzelt. Igen, éppen ilyen ideált alkotott
 65    I,     XI|            akarja, hogy őt ismerje. Igen, igen, ez alakról szokott
 66    I,     XI|              hogy őt ismerje. Igen, igen, ez alakról szokott ő álmodni,
 67    I,    XII|     személyesen, mivel hallám, hogy igen szép remek bútormintákat
 68    I,    XII|          van önnek valami neve?~ ~– Igen. Barna Sándor.~ ~Konrád
 69    I,    XII|           mi van azon levélben?~ ~– Igen. Ez kihívás párbajra.~ ~–
 70    I,    XII|      atelier-jében * Párizsban?~ ~– Igen, ott dolgoztam.~ ~– Kegyed
 71    I,    XII|             három magyar úrral.~ ~– Igen, én találkoztam – felelt
 72    I,    XII|        szólt:~ ~„Ön derék férfi; ön igen helyesen cselekvék. Önnek
 73    I,    XII|    szándékozott agyonlőni, s az sem igen volt valószínű, hogy az
 74    I,   XIII|             a jövedelmet, s a nábob igen jól tudja, hogy midőn e
 75    I,   XIII|          oldalon üresen maradt lyuk igen célszerűen rá van fogantatva
 76    I,   XIII|         ember lett volna közelében, igen érzékeny jelenetet idézhetett
 77    I,   XIII|        Hiszen csak öten vannak.~ ~– Igen, de valamennyi hajdú mind
 78    I,   XIII|             vivátozták, pofozni sem igen merte őket, mert voltak
 79    I,     Sz|            által 1816-ban alapított igen szegényes színház („nyomorult
 80    I,     Sz|        bolondoz~ ~Mouffetard utca – igen szűk párizsi utca a Szajnától
 81   II,    XIV|             a derekát, akit megkap! Igen, de nem lehet senkit megkapni.
 82   II,    XIV|       jegygyűrűt ujjára vonják.~ ~– Igen. E gyűrűt hagyá nálam az
 83   II,     XV| staffage-zsal * meglátják!~ ~Mit?~ ~Igen, igen, a leányok és a galant
 84   II,     XV|           meglátják!~ ~Mit?~ ~Igen, igen, a leányok és a galant ifjú
 85   II,     XV|        tudok sem sírni, sem örülni, igen rossz szívemnek kell lenni.
 86   II,     XV|             hogy esztendőszámra sem igen szokott előfordulni közöttük
 87   II,     XV|       titkait kémlelhették volna.~ ~Igen természetes helyzet az,
 88   II,     XV|           szólani ez asszony.~ ~Óh, igen…~ ~Éjszaka, sötétben, mikor
 89   II,     XV|         folytatá Mayerné. – Egy úr, igen nagy úr, annyira beleszeretett
 90   II,     XV|           emberek leányát elvenni!” Igen: elvenni és visszaadni.
 91   II,     XV|         Azok ellehetnek miattuk.~ ~(Igen, azokat megvetik, azokrul
 92   II,     XV|             még el.~ ~Az asszonyság igen beszédes lőn; addig Teréz
 93   II,     XV|        örömtől reszkető hangon.~ ~– Igen, holnap – viszonza Fanny
 94   II,     XV|        aljában levél van eldugva.~ ~Igen jó.~ ~Fanny előkeresé a
 95   II,     XV|          tisztelőjökről. – Uram, ez igen szép öntől, hogy fontos
 96   II,     XV|           nőül fogja venni.~ ~– Óh, igen, és a leány nagyon látszott
 97   II,    XVI|            testi erővel, mondhatni, igen gyönge testalkata volt.~ ~–
 98   II,   XVII|      Komáromba vagy Somorjába, mely igen egyszerű és legkevesebb
 99   II,   XVII|          lehet, mert mindenki által igen komolyan magasztaltatik,
100   II,   XVII|           Apollónak, * Bacchusnak * igen szép köpönyegekkel kívánt
101   II,   XVII|      ismertetni, aki, mint mondják, igen finom és magas míveltségű
102   II,   XVII|       származott, sőt a szavait sem igen szükség megválogatni, mert
103   II,   XVII|       pályádonn a borostyán!”, mely igen szép buzdítás agarak számára,
104   II,   XVII|       szívét.~ ~Szívét is?~ ~Sokan, igen sokan fognak ott lenni,
105   II,  XVIII|         kezdve egész az imádókig.~ ~Igen, az imádókig.~ ~Mert amint
106   II,  XVIII|      táncolni, szelet kergetni mind igen alkalmas és jó; meg egy
107   II,  XVIII|         szemeit.~ ~Hogy azok között igen sok jószívű, kegyes, szelíd
108   II,  XVIII|   szolgájával.~ ~– De e kérés nagy, igen nagy.~ ~Varga uram bizonyítá,
109   II,  XVIII|             önhöz intézni, de amire igen őszinte választ várok.~ ~
110   II,  XVIII|        helyet adni szívében, mintha igen föltehető esetnek tartaná
111   II,  XVIII|       nagyságod, nem ilyen szép, de igen jó volt, nagyon jó. Meghalt
112   II,  XVIII|            annyit, amennyi elég egy igen népes társaságnak.~ ~Azt
113   II,  XVIII|       hatszor meghajtotta magát, és igen alázatosan köszönt is személy
114   II,  XVIII|         mágnes vonz, mint őt, annak igen sebesen kell utazni. Ha
115   II,  XVIII|       mondom, nincs! de igaz; ön is igen kedves, előzékeny férj,
116   II,  XVIII|          már ellene, hogy közöttünk igen jól érezze magát.~ ~Marion
117   II,  XVIII|             oka rá.)~ ~– Óh, férjem igen előzékeny – sietett őt kimenteni
118   II,  XVIII|     körökben megjelenésem előtt. Én igen egyszerű emberek közt nevelkedtem,
119   II,  XVIII|          nagyon régen, még én akkor igen fiatal, mondhatni kicsiny
120   II,  XVIII|         kényelembe tette magát!~ ~– Igen, nagynéni, még egy kis ideig
121   II,  XVIII|          sem állhatta meg, hogy ezt igen jó gondolatnak ne találja,
122   II,  XVIII|        Szentirmára?~ ~– Ámbár Fanny igen nagy szerencséjének tartaná
123   II,    XIX|           hagytál ki senkit?~ ~– De igen! – szólt Flóra nevetve,
124   II,    XIX|             be bohó vagy te! Ez egy igen jeles, szép, nemes lelkű
125   II,    XIX|               Fanny fejét rázta. De igen. Ráismert ő valakire. Csakhogy
126   II,    XIX|             bosszúsággal Flóra.~ ~– Igen, igen – suttogó Fanny, s
127   II,    XIX|       bosszúsággal Flóra.~ ~– Igen, igen – suttogó Fanny, s iparkodott
128   II,    XIX|        aminőt csak kívánni lehet, s igen könnyű kegyébe jutni. Csókolj
129   II,     XX|          örömünkhez, vajha mindezen igen tisztelt hazafiak a más
130   II,     XX|             hogy én önre haragszom? Igen komolyan haragszom.~ ~–
131   II,     XX|             hosszú beszédet, melybe igen szépen bele volt szőve minden
132   II,     XX|  tósztivásokban, s ha e részben egy igen tisztelt dámának, gróf Kereszthynének
133   II,    XXI|             Flóra szép akart lenni, igen szép – mert Rudolfot várta.
134   II,    XXI|             pedig előre tudja, hogy igen sokszor el fog ájulni, mert
135   II,    XXI|           csúszva, mert a jobb térd igen alacsonyan áll, nem, nem
136   II,    XXI|             nem az a baj, a kengyel igen hosszú, a bal lábacska alig
137   II,    XXI|          szerint ismeri, s annak is igen örült, hogy az agarak is
138   II,    XXI|         hogy mit tud. Eddig meg sem igen erőtette magát, hagyta a
139   II,    XXI|            őtet, s a rókaharapásról igen sajátságos fogalmaik vannak
140   II,   XXII|             Kárpáthyné ez eset után igen nagy beteg lett, sokáig
141   II,   XXII|           és kérdezé: Hogy van?~ ~– Igen jól – felelt a beteg, és
142   II,   XXII|          fogunk mi ott kezdeni.~ ~– Igen; víg társaságokat fogunk
143   II,   XXII|             jövő nyárra, az valóban igen kedves hely.~ ~– Azután
144   II,  XXIII|    családjaink származási rendében, igen furcsa konfúziók * támadhatnának
145   II,   XXIV|            nem szenvelgés, rendesen igen keveset szokták azt mutogatni,
146   II,   XXIV|           költői kedélyek többnyire igen keveset szoktak átvinni
147   II,   XXIV|    Rudolffal is. Ő szeretett otthon igen köznapi embernek látszani,
148   II,   XXIV|  magasztalta volna. Az ilyesmi vagy igen gyönge, vagy hipokrita jellemek
149   II,   XXIV|        kitudjuk.)~ ~– Pedig e télen igen érdekessé fognak válni a
150   II,   XXIV|             válni a pesti szalonok, igen elegáns kört fogunk ott
151   II,   XXIV|       elismerem, hogy Kárpáthyné is igen szép asszony, s lehetnek
152   II,   XXIV|        haragszom?~ ~Az mindenesetre igen szeretetreméltó volt a kedves
153   II,   XXIV|            én kénytelen voltam önre igen sok elméncséget mondani?~ ~–
154   II,   XXIV|            Képzelem, hogy azok mind igen talpraesettek voltak. Szabad
155   II,   XXIV|      hajfürtéit arcából s iparkodva igen komolyan beszélni.~ ~– Hát
156   II,   XXIV|     kívánatodra elég komoly.~ ~– No igen. Te légy komoly, én pedig
157   II,   XXIV|        világ előtt. A világ előtt ő igen könnyelmű nőnek tartatik.~ ~–
158   II,   XXIV|              tudom, Fanny testvérei igen rossz, jellemtelen némberek,
159   II,   XXIV|             ezek a világ előtt mind igen kényes emlékek, de azt is
160   II,    XXV|            kérdőleg tekinte rá.~ ~– Igen, ha ismerné nagysád a virágokat
161   II,    XXV|             kötöttek, amik közt sok igen szép van. És valóban sok
162   II,    XXV|        gyöngy – rebegé utána Fanny, igen természetesnek találva,
163   II,    XXV|     ritkaság volt Európában. Rudolf igen szépnek találta a példányt,
164   II,   XXVI|           hanem ha megtértünk, majd igen szép vadászkalandokat fogunk
165   II,   XXVI|       mutathatjuk azt be, ahol csak igen jeles és kitűnő gavallérokkal
166   II,   XXVI|             hallgatandók, mely után igen sok szívély-, kedély- és
167   II,   XXVI|           gyűljenek körüle, mert az igen érdekes jelenet fog lenni.~ ~–
168   II,  XXVII|            amit róla beszélnek.~ ~– Igen, de én meg nem akarom, hogy
169   II, XXVIII|           eljött őt megsiratni?~ ~– Igen, uram. Nincs akit megszégyenítsek
170   II, XXVIII|                  Köszönöm, uram. Ön igen jó hozzám. De még ez órában
171   II,   XXIX|      keblére borult és átölelte; és igen sokáig tarták egymást átölelve,
172   II,   XXIX|         mintha tudná jól, hogy ezek igen tiszteletreméltó férfiak,
173   II,   XXXI|           Az öregúrtól mindenesetre igen szép gyöngédség volt, hogy
174   II,   XXXI|          árnyék, ez az élet” – mely igen szép halotti melódiával
175   II,   XXXI|        rokonoknak.~ ~Az ő jelenléte igen természetesen örökre távol
176   II,   XXXI|       szeret, és kényszeríté férjét igen gyakran elmenni vele a fenyőfák
177   II,   XXXI|         Párizs felé.~ ~Minden ember igen komikus alaknak tartja,
178   II,    Meg|       megalkot.~ ~A magyar nyelvben igen szerencsés szó az, hogy „
179   II,    Meg|           még valamit.~ ~– Még?~ ~– Igen; azt, hogy sok pénze van.