IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
| Alphabetical [« »] 9 2 900 1 93,7 1 a 8039 á 2 à 23 abba 9 | Frequency [« »] ----- ----- ----- 8039 a 3367 az 2605 hogy 2161 s | Jókai Mór Egy magyar nábob Concordances a |
Kötet, Fezejet
1001 I, IV| Tehát a fiú inas lett a kis Petit-pas-nál – nevetett 1002 I, IV| tán éppen az volt, ki a múltkor kocsim ajtaját kinyitotta, 1003 I, IV| teával végigöntötte – szólt a lord –, és én egy pofont 1004 I, IV| szólni selyemszál szavával a fiatal szenzitív magyar 1005 I, IV| azokat bizonyosan mind a tűzbe dobta! – nevetett 1006 I, IV| történt tovább –, mert ez a java.~ ~– Halljuk!~ ~– Egy 1007 I, IV| Halljuk!~ ~– Egy napon a kis Petit-pas-nak légyottja 1008 I, IV| Petit-pas-nak légyottja volt a boulogne-i erdőcskében, * 1009 I, IV| dörmögé Iván.~ ~– Herceg, amit a jobb kéz ad, ne tudja a 1010 I, IV| a jobb kéz ad, ne tudja a bal – szólt feddőleg a márki. – 1011 I, IV| tudja a bal – szólt feddőleg a márki. – Tehát a kis táncosnőre 1012 I, IV| feddőleg a márki. – Tehát a kis táncosnőre valami pásztoróra 1013 I, IV| kellett találkoznia, ki iránt a kedves hölgy úgy hiszem, 1014 I, IV| feddőzéssel Rudolf, ki szinte a hallgatók közé vegyült.~ ~– 1015 I, IV| Annyi kétségtelen, hogy a derék tábornok igen szerencsés 1016 I, IV| elmégy.~ ~– Tehát maradjunk a tárgynál. A tábornok megjelen, 1017 I, IV| Tehát maradjunk a tárgynál. A tábornok megjelen, a kis 1018 I, IV| tárgynál. A tábornok megjelen, a kis Petit-pas két terítékre 1019 I, IV| terítékre asztalt hozat a rózsalugas alá, éppen ahogy 1020 I, IV| Ovidius Naso idejében szokták a pásztorok, illatos rózsalugas, 1021 I, IV| szerető szív, csakhogy azok a hajdani pásztorok nem ittak 1022 I, IV| szerencsétlen inasokat, akik azalatt a dugókat húzogassák a palackokból, 1023 I, IV| azalatt a dugókat húzogassák a palackokból, míg ők azoknak 1024 I, IV| Phyllis * az asztalhoz ülnek, a szerencsétlen inasnak oda 1025 I, IV| tányérral hóna alatt; és miután a tábornok szemközt ült vele, 1026 I, IV| Hát amint rátekint, majd a föld alá süllyed a szerencsétlen 1027 I, IV| majd a föld alá süllyed a szerencsétlen Saint-Michel, 1028 I, IV| nézegetni, értve tudniillik a velünk hasonló nemen levőket; 1029 I, IV| hasonló nemen levőket; azonban a jó fiú oly zavarodott lett, 1030 I, IV| kanalat kértek, villát dugott a fagylaltba, s majd kilőtte 1031 I, IV| fagylaltba, s majd kilőtte a tábornok szemét egy pezsgődugóval. 1032 I, IV| unokaöcsém!” – kiált fel végre. A boldogtalan egyszerre elejtett 1033 I, IV| fél tucat kínai porcelánt a földre ijedtében. A kis 1034 I, IV| porcelánt a földre ijedtében. A kis Petit-pas pedig elkezde 1035 I, IV| semmi skandalum, felemelték; a tábornok jókedvű ember, 1036 I, IV| késő estig vigadtak együtt a viszonttalálkozás örömére.~ ~– 1037 I, IV| És azután? – kérdé a lord.~ ~– No ez derék. A 1038 I, IV| a lord.~ ~– No ez derék. A nemes lord azt akarja, hogy 1039 I, IV| egy anecdotont, mint Scott a regényeit: ki meddig élt, 1040 I, IV| minő fád mesék – sóhajta a szenzitív szittya gróf, 1041 I, IV| hogy szinte kiszúrhatná a mutatójával, ha üveg nem 1042 I, IV| az elébbi eltávozott.~ ~– A „bain cosmétique de lait”- 1043 I, IV| igen, mert az finommá teszi a bőrt és érzékennyé az idegeket; 1044 I, IV| Rossini Mózesét * adják, a magasztosabb hangzatoknál 1045 I, IV| hangzatoknál versenyt ájuldozik a többi jelenlevő asszonyságokkal.~ ~– 1046 I, IV| mélységes hangon.~ ~Ezalatt a társaság jött, ment, változott 1047 I, IV| valami anekdotát mondani.~ ~– A minap az orosz követségi 1048 I, IV| Te paraszt!” – kiált rá a kozák –, a kozáknak mindenki 1049 I, IV| kiált rá a kozák –, a kozáknak mindenki paraszt, 1050 I, IV| úgymond, jer ide, fogd a lovamat, míg odabenn leszek”, 1051 I, IV| leszek”, s odaveti neki a kantárját. A herceg szépen 1052 I, IV| odaveti neki a kantárját. A herceg szépen megfogta a 1053 I, IV| A herceg szépen megfogta a lovat, s tartotta, míg a 1054 I, IV| a lovat, s tartotta, míg a kozák bement. Meglátják 1055 I, IV| Meglátják ezt az ablakból a követ cselédei, s nagy ijedten 1056 I, IV| nagy ijedten rohannak le a lépcsőn kiabálva a szemközt 1057 I, IV| rohannak le a lépcsőn kiabálva a szemközt jövő kozákra, hogy 1058 I, IV| Iván herceggel tartatja a lovát. A szegény nyavalyás 1059 I, IV| herceggel tartatja a lovát. A szegény nyavalyás ijedtében 1060 I, IV| majd elhalt, térdre esik a herceg előtt, és könyörög, 1061 I, IV| száz kancsukában. Ekkor a herceg kivesz két aranyat, 1062 I, IV| valót talált e vonásban. A lord azt mondá rá, hogy 1063 I, IV| különcködés, s felrúgta a székét, átlépett három előtte 1064 I, IV| térdein, kezeit hátradugta a frakkja zsebébe, s kalapját 1065 I, IV| asztalon abba beledugta a fejét anélkül, hogy kezével 1066 I, IV| erkélyszobából.~ ~– Lám, a nemes lord azt hiszi, hogy 1067 I, IV| csak neki van kiváltsága a különcködésre – szólt Debry. – 1068 I, IV| Hallották önök legközelebb a Théâtre de la Gaieté * - 1069 I, IV| sem. Ismeri ön ugyebár azt a kedves kis vaudeville-t: * „ 1070 I, IV| La belle laitière” * (A szép tejárusnő), mely nehány 1071 I, IV| tusakodásba ered, míg végre a vadász leöli, s végignyújtva 1072 I, IV| vadász leöli, s végignyújtva a színpadon ráül, s ott danol 1073 I, IV| minden gamin * fütyöl. Ez a bolondos lord egyszer ráveszi 1074 I, IV| bolondos lord egyszer ráveszi a Gaieté igazgatóját, hogy 1075 I, IV| igazgatóját, hogy engedje neki azt a medve szerepét játszani. 1076 I, IV| játszani. Az beleegyezik. A lordot befűzik a medvebőrbe, 1077 I, IV| beleegyezik. A lordot befűzik a medvebőrbe, pompásan tudott 1078 I, IV| tudott morogni, cammogni s a fejét hánytatni. Végre jő 1079 I, IV| fejét hánytatni. Végre jő a vadász, a lord két lábra 1080 I, IV| hánytatni. Végre jő a vadász, a lord két lábra áll, a vadász 1081 I, IV| vadász, a lord két lábra áll, a vadász megrohanja, a lord 1082 I, IV| áll, a vadász megrohanja, a lord olyat üt a medvetalpával 1083 I, IV| megrohanja, a lord olyat üt a medvetalpával a kezére, 1084 I, IV| olyat üt a medvetalpával a kezére, hogy az elhullatja 1085 I, IV| kezére, hogy az elhullatja a vadászkést, akkor összekapnak, 1086 I, IV| vadászkést, akkor összekapnak, a vadász nem bír a medvével, 1087 I, IV| összekapnak, a vadász nem bír a medvével, birkóznak, végre 1088 I, IV| medvével, birkóznak, végre a vadász esik el, a medve 1089 I, IV| végre a vadász esik el, a medve lenyomja a földre, 1090 I, IV| esik el, a medve lenyomja a földre, s azzal ráül nagy 1091 I, IV| nagy diadallal, s ezúttal a medve énekli el a vadász 1092 I, IV| ezúttal a medve énekli el a vadász hátán az ismeretes 1093 I, IV| hátán az ismeretes kuplét a közönség tomboló kacajára. 1094 I, IV| figyelmes arccal hallgatta a márki meséjét, s meg nem 1095 I, IV| Csak tegnapelőtt olvastam a „Journal des caricatures”- 1096 I, IV| tréfás esedezéssel fordult a társasághoz:~ ~– Uraim, 1097 I, IV| róla elmondják, miszerint ő a leggazdagabb ember a földön, 1098 I, IV| miszerint ő a leggazdagabb ember a földön, mert nemcsak a saját 1099 I, IV| ember a földön, mert nemcsak a saját zsebéből, hanem szüntelen 1100 I, IV| zsebéből, hanem szüntelen a másokéból költ, hogy a szakállát 1101 I, IV| szüntelen a másokéból költ, hogy a szakállát festi, és harminc 1102 I, IV| mindennap hosszabbat tesz fel, a hónap végén aztán azt mondja, 1103 I, IV| mondja, hogy megnyíratja a haját, s ismét újrakezdi, 1104 I, IV| és nagyon haragszik, ha a parókájára vonatkoznak; 1105 I, IV| az Odéonban * voltak, s a fiatal óriások szüntelen 1106 I, IV| szüntelen nyitva hagyták a páholyajtót, s Debry lármázott, 1107 I, IV| könnyű beszélni – mondta a lord –, mert nincs fedetlen 1108 I, IV| emberszólás köréből, amidőn a bulváron nagy vágtatva hajtat 1109 I, IV| hanem egymás széltében mind a négy, mint valami római 1110 I, IV| római diadalszekér előtt. A lovakat maga az elegáns 1111 I, IV| maga az elegáns úr hajtja, a kocsis és a vadász hátul 1112 I, IV| elegáns úr hajtja, a kocsis és a vadász hátul ülnek a kupéban.~ ~– 1113 I, IV| és a vadász hátul ülnek a kupéban.~ ~– Nézzétek Kárpáthyt – 1114 I, IV| ah milyen derék fiú ez a Kárpáthy! Uraim, ilyen kocsis 1115 I, IV| mikor legtöbb szekér jár a bulváron. A minap egy tejárus 1116 I, IV| legtöbb szekér jár a bulváron. A minap egy tejárus szekér 1117 I, IV| hajtatott neki, hogy beleakadva a tejárus tengelyébe, hopp! 1118 I, IV| tengelyébe, hopp! egy perc alatt a szekeret felfordította, 1119 I, IV| szekeret felfordította, mind a négy kereke az ég felé állt, 1120 I, IV| kereke az ég felé állt, a tejárus csak úgy nézett 1121 I, IV| tejárus csak úgy nézett ki a kas alól; eltörött egy lába, 1122 I, IV| egy lőcse. Abellino azután a Conciergerie-n, * hova a 1123 I, IV| a Conciergerie-n, * hova a tejárus panaszra ment, rövid 1124 I, IV| hasonló eset történt mamám, a báróné kocsisával; egy reggel 1125 I, IV| kocsisával; egy reggel bejön a papához, azt mondja; „Excellenciás 1126 I, IV| Excellenciás uram…”~ ~A többit nem mondhatta el 1127 I, IV| percben nagy zaj támadt a szalonban, mintha valakit 1128 I, IV| kártyát, tekeasztalt, hogy a jó hírt hallhassák, melyet 1129 I, IV| hallhassák, melyet Abellino a Mainvielle–Catalaniféle 1130 I, IV| kivívtam, mint amennyit kívánt a klub; csitt, csendesen uraim! 1131 I, IV| hogy senki bele ne szóljon a beszédembe!~ ~Tehát tudják 1132 I, IV| Tehát tudják önök, hogy ez a makacs, önfejű Deboureux, 1133 I, IV| Abellino.~ ~– Bocsánat érte, a név meglepett, miután e 1134 I, IV| lehetne valami kitűnő, ha a miénk?”~ ~– Tehát – folytatá 1135 I, IV| az én régi pártfogóném, a szerencsés véletlen, jön 1136 I, IV| Ismerik önök uraim azt a legújabb divatban levő drámát, 1137 I, IV| szorította: „Aubry, vagy a háládatos kutya”. A tárgy 1138 I, IV| vagy a háládatos kutya”. A tárgy az, hogy egy lovagot 1139 I, IV| kutyája lép fel vádlóul a gyilkos ellen, mire a király 1140 I, IV| vádlóul a gyilkos ellen, mire a király ordáliákat * rendel, 1141 I, IV| ordáliákat * rendel, hol a vádlottnak meg kell jelenni 1142 I, IV| vádlottnak meg kell jelenni a sorompók előtt, s a bosszúálló 1143 I, IV| jelenni a sorompók előtt, s a bosszúálló pudlival megvívni, 1144 I, IV| drámát csinált, melyben a főszerepet Philax úr, a 1145 I, IV| a főszerepet Philax úr, a pudli viszi. Philax úr bejárta 1146 I, IV| záporként hullott lábaihoz a koszorú, gazdája zsebébe 1147 I, IV| koszorú, gazdája zsebébe pedig a tallér és louisdor; * hasztalan 1148 I, IV| louisdor; * hasztalan kiabáltak a költők, a zsurnálfirkancok, 1149 I, IV| hasztalan kiabáltak a költők, a zsurnálfirkancok, hogy ez 1150 I, IV| gyalázat, megbecstelenítése a művészetnek; lealázása a 1151 I, IV| a művészetnek; lealázása a poézisnek! Philax úr azért 1152 I, IV| igazgatók felléptetni, mert a színészek azzal fenyegetőztek, 1153 I, IV| hogy rögtön otthagyják a színpadot, ahol a művész 1154 I, IV| otthagyják a színpadot, ahol a művész egy kutyával állíttatik 1155 I, IV| kategóriába, s hol eddig a helyes deklamáció, művészi 1156 I, IV| mégis akadt egy igazgató, a Luxembourg színházé, * akit 1157 I, IV| bátorságot vett magának a kutyát elfogadni vendégszerepekre, 1158 I, IV| elfogadni vendégszerepekre, a sikertől föltételezvén, 1159 I, IV| szerződtesse-e vagy sem. A siker várakozáson felyül 1160 I, IV| várakozáson felyül volt. A luxembourg-i nyomorult pajta, 1161 I, IV| legelegánsabb népével tölt meg; a fokhagyma- és pálinkaillatú 1162 I, IV| pálinkaillatú páholyokból a legismertebb divathölgyek 1163 I, IV| tekintgettek elő, s ezen estve a művészkutya a szó teljes 1164 I, IV| ezen estve a művészkutya a szó teljes értelmében virágesővel 1165 I, IV| naptól fogva egyik színház a másik kezéből ragadta ki 1166 I, IV| négylábú művészt; egy nap a Gaieté hallotta őt csaholni, 1167 I, IV| hallotta őt csaholni, másnap a Théâtre des Vaudevilles, * 1168 I, IV| des Vaudevilles, * azután a Varietés, * végre minden 1169 I, IV| párizsi színpadot körüljárt, s a két rátartó színház, a Théâtre 1170 I, IV| s a két rátartó színház, a Théâtre Français * és az 1171 I, IV| halmozták, s természetesen ahova a dámák mennek, oda sietnek 1172 I, IV| dámák mennek, oda sietnek a férfiak is, egyszóval: a 1173 I, IV| a férfiak is, egyszóval: a két pedáns színház játszhatott 1174 I, IV| Alcidort, vagy Nurmahalt, a színház üres volt, s az 1175 I, IV| az igazgatók dühösködtek a közönségre, mely egészen 1176 I, IV| mely egészen szerelmes volt a kutyába.~ ~– Monsieur! * 1177 I, IV| szólni.~ ~Megszavaztatott a diszkréció.~ ~– Ekkor én 1178 I, IV| mennyire fel van ingerelve a kutya ellen, úgyhogy ha 1179 I, IV| úgyhogy ha ő játszaná Aubryban a gyilkos szerepét, bizonyosan 1180 I, IV| bizonyosan ő harapná meg a kutyát, nem az őt; tehát 1181 I, IV| rögtön végit szakasztom ennek a kutyaszezonnak, s a közönséget 1182 I, IV| ennek a kutyaszezonnak, s a közönséget kigyógyítom caniculai 1183 I, IV| amit ön kíván” – felele a derék ember. Jó, én tehát 1184 I, IV| ez az első. Megígérte.~ ~A fiatal óriások szerteszéjjel 1185 I, IV| szedték e szóra Abellinót.~ ~– A másik pedig az, hogy Zelmira 1186 I, IV| Italiana in Algeri-t”, * ezt a kopott és divatból kiment 1187 I, IV| emelni egy művésznőt és a másikat megbuktatni mellette.~ ~– 1188 I, IV| Mainvielle-né bizonyosan megérezte a bajt, mert még azon órában 1189 I, IV| már ki ne látná itt megint a világos malíciát? Hát az-e 1190 I, IV| világos malíciát? Hát az-e a világ rende, hogy a színésznők 1191 I, IV| az-e a világ rende, hogy a színésznők férjeikkel együtt 1192 I, IV| bocsátania, s Zelmirának még csak a két első felvonása van betanulva, 1193 I, IV| fog színre kerülni, s az a színe lesz a dolognak, mintha 1194 I, IV| kerülni, s az a színe lesz a dolognak, mintha Catalani 1195 I, IV| szükségben kapta volna meg a szerepet. – Ki tud itt segíteni?~ ~ 1196 I, IV| segíteni?~ ~Itt körülnézett a fiatal óriásokon, s miután 1197 I, IV| felvonását és utána azt a kiállhatatlan két utolsó 1198 I, IV| rendesen meg szokott szökni a közönség. Hát nem jól van 1199 I, IV| tökéletes. Ugyanazon este a diadal és a bukás, egyfelől 1200 I, IV| Ugyanazon este a diadal és a bukás, egyfelől a taps, 1201 I, IV| diadal és a bukás, egyfelől a taps, másfelől a chut (pisszegés).~ ~– 1202 I, IV| egyfelől a taps, másfelől a chut (pisszegés).~ ~– De 1203 I, IV| De halljuk tovább. A feltétel ezért az volt, 1204 I, IV| feltétel ezért az volt, hogy a kutyaszezonnak vége szakadjon. – 1205 I, IV| beszéltem bankárommal (ennél a szónál megigazította kravátliját, 1206 I, IV| vágtattam Pelerinhez, kié az a művészkutya. Kihívattam 1207 I, IV| Hogy adod azt az ebet?” A pimasz elébb gorombául felelt 1208 I, IV| Hah! – dühösen kiálték a fickóra – Monsieur, mint 1209 I, IV| bankbilétet, s odavetém neki. A fickó elbámult; a kutya 1210 I, IV| neki. A fickó elbámult; a kutya ugyan művészete keresményével 1211 I, IV| évrül évre táplálta, de a kutya meghalhat, ötvenezer 1212 I, IV| látszott, azután eltette a bankbiléteket, s a pudlit 1213 I, IV| eltette a bankbiléteket, s a pudlit örvénél fogva odavezette 1214 I, IV| jó vásárt csinált az úr!” A gazember valami vándorszínház 1215 I, IV| fogok városrul városra járni a kutyával, s mutogatom, hogy 1216 I, IV| tercerolt, * s puff! ott hevert a kutya agyonlőve –, s azzal 1217 I, IV| azzal vége az ebszezonnak.~ ~A csodálkozás megnémítá az 1218 I, IV| hallható.~ ~– Társad sajnálja a kutyát – szólt Abellino 1219 I, IV| Istvánra mutatva.~ ~– Nem a kutyát, hanem téged.~ ~– 1220 I, IV| Eh bien, * én teljesítém a föltételt, s Deboureux is 1221 I, IV| föltételt, s Deboureux is a magáét, holnaputánra van 1222 I, IV| kell az előkészületekről, a szerepeket fel kell osztanunk, 1223 I, IV| sietnünk kell; Debryre bízzuk a virágárusnőket felhajhászni; 1224 I, IV| vegye meg; Fennimor (ez a tejfürdőt használó hazafi 1225 I, IV| volt) beszéljen azokkal a poétákkal, akik nekünk dedikálni 1226 I, IV| ékszerárushoz, s válassza ki a legszebb gyémántokat – neki 1227 I, IV| pompás diadém számára; ha a klub pénztárát meghaladja 1228 I, IV| klub pénztárát meghaladja a költség, azt én fedezem.~ ~ 1229 I, IV| Parancsoljanak velem is! – ismétlé az a fiatal gentleman, aki az 1230 I, IV| Szívesen, barátom – szólt a mindent rendező Abellino –, 1231 I, IV| elhatározta magát, vevé a kalapját és eltávozott.~ ~– 1232 I, IV| szegletben.~ ~– Ahol annyi a játszó személy, nézőnek 1233 I, IV| hypochondriacus férje mellé, a legderekabb gavallérokat 1234 I, IV| visszautasította; pedig többen a legbecsületesebb liaisont * 1235 I, IV| nyakkendőjét igazgatva –, ez a nő magyar születésű, hazánk 1236 I, IV| üldözni fogjuk-e azt, ami a miénk?~ ~Abellino nem felelt 1237 I, IV| miénk?~ ~Abellino nem felelt a kérdésre, hanem amint István 1238 I, IV| Az elsőbbi megtörténvén, a fiatal lion nonchalant * 1239 I, IV| nonchalant * lebegéssel a több óriások közé vegyült.~ ~ 1240 I, IV| senki sem volt más, mint a claque entrepreneurje, * 1241 I, IV| függ.~ ~Az első cikk iránt, a taps, koszorúhányás és versszórás 1242 I, IV| dolgában hamar megvolt az alku. A másik kissé nehezebben ment; 1243 I, IV| hamar alkalmat nyújt magának a gendarmerie-vel * való megismerkedésre, 1244 I, IV| való megismerkedésre, a publikum is hamar pártra 1245 I, IV| hamar pártra kelhet. Aztán a claqueur chefnek * is van 1246 I, IV| szíve.~ ~No de szerencsére a claqueur chef szíve nincsen 1247 I, IV| tehet. Rajta lesz, hogy a fogadtatás hideg legyen, 1248 I, IV| legyen, kieszközli, hogy a pástétomhordók ne hordjanak 1249 I, IV| pástétomhordók ne hordjanak frissítőt a karzatokon, hogy a közönség 1250 I, IV| frissítőt a karzatokon, hogy a közönség zúgolódjék a nagy 1251 I, IV| hogy a közönség zúgolódjék a nagy melegségben, aztán 1252 I, IV| szolgálatot tehet; egy kalap, mely a földszintre esik, egy ember, 1253 I, IV| földszintre esik, egy ember, aki a pianisszimóban irtóztató 1254 I, IV| irtóztató nagyot ásít, hogy a közönség könnyebbvérű része 1255 I, IV| lesújtóbb nyilatkozat, mint a pisszegés és fütty, mely 1256 I, IV| ratifikáltatott az egyesség a holnaputáni napra, mely 1257 I, IV| napot oly nehéz volt elvárni a felizgatott óriások kedélyének.~ ~– 1258 I, IV| hallgatva ment végig társaival a klub termein, s csak a lépcsők 1259 I, IV| társaival a klub termein, s csak a lépcsők végén mondá:~ ~– 1260 I, IV| Most lássuk, ki volt ez a Mainvielle-né, ki oly erős 1261 I, IV| egy szava sincs róla többé a hírnek…~ ~ 1262 I, V| ideális dolgokrul beszélek; a költők hazudnak, az élet 1263 I, V| legragyogóbb szellemeinek, kit a természet gazdag szívvel, 1264 I, V| hanggal ajándékoza meg; reá a művészet géniusza legforróbb 1265 I, V| legforróbb ihletét lehelte, s a szeszélyes sors kinyitá 1266 I, V| mint csodatüneményről; a költők, kik a világharcok 1267 I, V| csodatüneményről; a költők, kik a világharcok hőseire csillagokat 1268 I, V| hőseire csillagokat raktak, őt a napsugárban fürösztötték, 1269 I, V| mint Oroszországban, s a Tuilériákban * éppúgy elismerék 1270 I, V| elismerék fensőbbségét, mint a Kremlben. Nevét úgy ismerte 1271 I, V| mint magyar huszárkapitány a múlt században származott 1272 I, V| fiával együtt. Ezek közül a legkisebb, József a zenére 1273 I, V| közül a legkisebb, József a zenére adta magát, s egy 1274 I, V| az rútnak nő fel, mert a szerelem teremti a szépet.~ ~ 1275 I, V| mert a szerelem teremti a szépet.~ ~A francia forradalom 1276 I, V| szerelem teremti a szépet.~ ~A francia forradalom kiütésekor 1277 I, V| herceggel, ki követ képp volt a hollandi udvarnál, s általa 1278 I, V| meghívatott Oroszországba, hol a szépművészeteket bálványozó 1279 I, V| európai hírű mesterek által. A kisleány már tízéves korában 1280 I, V| kisleány már tízéves korában a világ minden mívelt nyelvén 1281 I, V| mívelt nyelvén beszélt, a hazai édes barbár nyelvet 1282 I, V| gyermekkorában oly tökéllyel játszott a hárfán, mely még akkor sok 1283 I, V| akkor sok előnnyel bírt a tökéletlen zongora felett, 1284 I, V| felett, hogy apja nem félt őt a moszkvai úrivilág előtt 1285 I, V| múlva újra hallották őt a moszkvai művészetimádók; 1286 I, V| Jelen volt Sándor cár maga a hangversenyben, s annyira 1287 I, V| s annyira elragadtatott a kedves hangok által, hogy 1288 I, V| kedves hangok által, hogy a leányka kezét mindenki láttára 1289 I, V| szerződtesse.~ ~Nemsokára a közönség kedvence lett. 1290 I, V| nagyon forrón tudnak érezni a művészet iránt.~ ~Azon időben 1291 I, V| Tharaud-Mainvielle urat emlegeté a hír.~ ~A művész magas, eszményi 1292 I, V| Tharaud-Mainvielle urat emlegeté a hír.~ ~A művész magas, eszményi alak 1293 I, V| szilárd vonásokkal, miken a közéletben csak egy kifejezés 1294 I, V| kifejezés volt látható, a becsületesség, a nyíltszívűség, 1295 I, V| látható, a becsületesség, a nyíltszívűség, és ez volt 1296 I, V| volt valódi jelleme, de ah, a színpadon, ott ezer alakot 1297 I, V| és ez volt művészete.~ ~A hír éppen annyi dicsőt beszélt 1298 I, V| Mainvielle-ről, mint Jozefine-ről. A hír, ez a rábeszélő kerítőné, 1299 I, V| Jozefine-ről. A hír, ez a rábeszélő kerítőné, járt 1300 I, V| kerítőné, járt egyiktől a másikhoz; mindennap egymás 1301 I, V| diadalairól kellett hallaniok. A hír nem egyszer bírt már 1302 I, V| szerettek.~ ~Kivétel történt a szabály alól. A kornak két 1303 I, V| történt a szabály alól. A kornak két leghíresebb művésze 1304 I, V| akkor sem, midőn elmúlt a hír. Mert édeseim, kik a 1305 I, V| a hír. Mert édeseim, kik a hír utain jártok, tudjátok 1306 I, V| jártok, tudjátok meg, hogy a művész híre mulandó, neki 1307 I, V| már eltemették.~ ~Tehát a két híres művész férj és 1308 I, V| kettős dicsősége volt mind a kettőnek; a tapsoló közönség 1309 I, V| dicsősége volt mind a kettőnek; a tapsoló közönség éppen olyan 1310 I, V| éppen olyan jól ismerte a Mainvielle, mint a Fodor 1311 I, V| ismerte a Mainvielle, mint a Fodor nevet, s nem kellett 1312 I, V| kegyencét mint nőt látta a színpadon.~ ~Azonban kiütött 1313 I, V| színpadon.~ ~Azonban kiütött a harc az orosz és francia 1314 I, V| követni, mert őt nem érte a tilalom súlya, ő az orosz 1315 I, V| történt volna rendkívüli eset a világban, ha férjét futni 1316 I, V| szerepeket. Ezt úgy hiszem, a lehető legnagyobb lemondásnak 1317 I, V| operaénekesek ragyogó pályáját a drámai színész hűs életútjával 1318 I, V| harmad-negyedrendű művészetcsarnok, a Feydau * színház megengedé 1319 I, V| Innen bejárta Angolhont, a tündér Velencét. Itt a zene 1320 I, V| a tündér Velencét. Itt a zene őshonában érte el dicsősége 1321 I, V| örökzölddé lettek azok.~ ~A velencei világ lelkesedése 1322 I, V| lelkesedése oly fokra nőtt a magyar művésznő iránt, hogy 1323 I, V| magyar művésznő iránt, hogy a Fenice * színházban ünnepélyesen 1324 I, V| verettek, miknek egyik felén a művésznő mellképe volt nevével 1325 I, V| visszakövetelte őt Párizs. Rendesen a külföld becsülése után tudjuk 1326 I, V| Párizsban. „Sevillai borbély”-a került a színpadra; az első 1327 I, V| Sevillai borbély”-a került a színpadra; az első előadáson 1328 I, V| előadáson kipisszegték, a másodikon kinevették, a 1329 I, V| a másodikon kinevették, a harmadikon nem nézték meg, 1330 I, V| azután végképp kitörülték a repertoárból. Jozefine megismerkedett 1331 I, V| Jozefine megismerkedett a művel, s lánglelke belátta 1332 I, V| Midőn eléneklé Rosinát, * a párizsi nép tombolt örömében; 1333 I, V| alatt divat embere lett, s a „Sevillai borbély”-ban nyolcvanszor 1334 I, V| tapsolá meg egymás után a közönség Mainvielle-nét.~ ~ 1335 I, V| közönség Mainvielle-nét.~ ~A jó közönség! Hisz a közönség 1336 I, V| Mainvielle-nét.~ ~A jó közönség! Hisz a közönség olyan jó magában, 1337 I, V| egyes emberekből ne állna a közönség!~ ~Bármilyen nagy 1338 I, V| bármennyire meghódítja is a közönség szívét, ha sokáig 1339 I, V| él, ha nem veti magát oda a világ zajának hasonló szerepeket 1340 I, V| játszva az életben, mint a színpadon, vagy ha éppen 1341 I, V| elfogynak az imádók, később a tisztelők is; a tapsokat, 1342 I, V| később a tisztelők is; a tapsokat, a koszorúkat tele 1343 I, V| tisztelők is; a tapsokat, a koszorúkat tele marokkal 1344 I, V| ismerkedni mindazzal, ami a közönség elhidegülését tanúsítja, 1345 I, V| elhidegülését tanúsítja, a néma hallgatással, midőn 1346 I, V| elmondják, hogy erre meg arra a szereposztályra már alkalmatlan 1347 I, V| hogy új, másik az, hogy a közönség kegyét nemcsak 1348 I, V| közönség kegyét nemcsak a színpadon, de a színpadon 1349 I, V| nemcsak a színpadon, de a színpadon kívül is iparkodik 1350 I, V| iparkodik megérdemelni; akkor a régi kegyencnő, anélkül, 1351 I, V| ellene támad, elkövetkezik a kritika fitymálása, a közönség 1352 I, V| elkövetkezik a kritika fitymálása, a közönség hidegsége, a színésztársak 1353 I, V| fitymálása, a közönség hidegsége, a színésztársak intrikái, 1354 I, V| gyűlöletes szerepek és utoljára a sziszegés.~ ~Catalani nem 1355 I, V| talizmánja, mely sokat jelent a művészvilágban. Nem hordta 1356 I, V| Nem hordta magával férjét. A jámbor tengerészkapitány 1357 I, V| világrész tengerén fogyasztó a rumot, neje még csak annyira 1358 I, V| annyira sem méltatá, hogy a közönség előtt nevét viselje. 1359 I, V| kellett volna hangoztatnia.~ ~A becsületes Valabregue nem 1360 I, V| lehetett beteg bátran, lelhette a sárgahideg, skorbut, vereshimlő, 1361 I, V| ami egyéb ajándékai vannak a trópikusok légkörének, meg 1362 I, V| szerint, és süllyedhetett a tengerbe, azért legkisebb 1363 I, V| változás sem történendett a hetirendben, s a kitűzött 1364 I, V| történendett a hetirendben, s a kitűzött darabnak nem kellett 1365 I, V| darabnak nem kellett elmaradni a játéksorozatból.~ ~Már csak 1366 I, V| kellett maradni napjáról, mert a főszerepvivőnő aznap megbetegedett? 1367 I, V| Mindennapi ember, ha meghűtötte a gyomrát, lehet kedvetlen, 1368 I, V| művész, kinek kötelessége a közönséget mulattatni, mi 1369 I, V| csak azért elvonja magát a színpadtól, mert férje beteg? 1370 I, V| Már több nap óta keringett a városban az a botrányos 1371 I, V| keringett a városban az a botrányos hír, hogy Mainvielle-né 1372 I, V| egy percre eltávozik tőle, a legkínzóbb aggodalmak között 1373 I, V| mert Catalani itt van, s a közönség tapsol Catalaninak, 1374 I, V| Catalaninak, és ez sérti a madame-ot.~ ~Az igazgatót 1375 I, V| hogy kényszeríteni fogja; a művésznő végre szabadságidejét 1376 I, V| éjszakát virrasztott keresztül a szenvedő férj ágya mellett, 1377 I, V| Hosszú éjszakákon át ott ült a beteg ágya szélén, leste 1378 I, V| az órák perceit, nehogy a gyógyszer bevételével elkéssék, 1379 I, V| biztató suttogásával űzte a kór ijesztő álmait. Látogatók, 1380 I, V| Mainvielle betegsége ragályos. A nő átölelte férjét, mellé 1381 I, V| gondolva, hogy ha ragályos a láz, ragadjon őreá, s ha 1382 I, V| ragadjon őreá, s ha meghal a férj, haljon meg ő is vele… 1383 I, V| és olyankor feledve volt a színvilág és az egy napig 1384 I, V| halvány, nemes vonásain a megtért nyugalom boldogsága 1385 I, V| meggyógyuland.~ ~Kezében a kiállhatatlan szerep hangjegyei, 1386 I, V| egyike azoknak, mikben a művész kiadja testi-lelki 1387 I, V| sikert arathatna, miket a költő kedv nélkül, gondolat 1388 I, V| gondolat nélkül szerze, s a művészre bízta, hogy leheljen 1389 I, V| Jozefine nem haragszik, a színpadi világ ingerei nem 1390 I, V| odáig viszi gondolatja, hol a művészi élet alkonyán meghosszabbul 1391 I, V| hisz az mind csak komédia! A boldogság négy fal között 1392 I, V| között lakik, s semmi köze a csillogó lámpafényhez. Lám, 1393 I, V| meggyógyul; hadd vesszen cserébe a hír! Ha őt elvesztette volna, 1394 I, V| elvesztette volna, jöhetne a hír, jöhetne a dicsőség, 1395 I, V| jöhetne a hír, jöhetne a dicsőség, soha nem pótolná 1396 I, V| halkan nyílik az ajtó, s a puha szőnyegeken óvatosan 1397 I, V| barátnét tartott magánál.~ ~A leány arcán aggodalom látszik, 1398 I, V| Jeanette, hogy nekem az a bajom nem szokott lenni, 1399 I, V| mellette Italianában lépni föl! A közönség hideg lesz.~ ~– 1400 I, V| van ön ellen készülőben. A városban mindenütt beszélik…~ ~– 1401 I, V| percre halavány lett, mint a fal, szerepe kihullott kezéből, 1402 I, V| Mindent hallottam. – Óh, a betegek ravaszok, sokszor 1403 I, V| gondolj vele, Tharaud; nagyobb a hír, mint a való; én nem 1404 I, V| Tharaud; nagyobb a hír, mint a való; én nem hiszem, hogy 1405 I, V| sóhajta Mainvielle. – A színésznő az egész világé, 1406 I, V| többet? – szólt keserűn a beteg színész. – Én, aki 1407 I, V| taps között, melyet meghall a művész legnagyobb lelkesedése 1408 I, V| mintha fullánkját érzenéd a kígyónak; én majd csendesen 1409 I, V| bálványom, az én oltárképem, a szégyenpadon állasz, s nyomorult 1410 I, V| körüle. Idáig fogom hallani a sziszegést, mintha poharamból 1411 I, V| felém. Ah, nyújtsd ide azt a poharat, hadd törjem darabra!~ ~– 1412 I, V| darabra!~ ~– Tharaud! – esenge a nő. – Ne indulatoskodjál. 1413 I, V| nem fogod homlokomon látni a szégyen pírját.~ ~– S én 1414 I, V| magamat oda, félholtan vitetem a nézők közé. Látni akarom, 1415 I, V| Othello! Bamboche-é * a vásár!~ ~Jozefine hasztalan 1416 I, V| Jozefine kezébe vevé a levelet, s ezt olvasá belőle 1417 I, V| bizonyosan mondhatom önnek, hogy a közönségnek azon része, 1418 I, V| fecsegni, hanem hallgatni jár a színházba, mindazok, kik 1419 I, V| színházba, mindazok, kik önben a művészetet és nem személyes 1420 I, V| ön iránt, s ez érzelmöket a mai estén nemcsak szóval, 1421 I, V| lépjen ön oly bátorsággal a közönség elé, mint aki tudja, 1422 I, V| művésznőnek. Tehát ott, hol csak a művészet kéjeit élvezik, 1423 I, V| élvezik, s nem követelnek a művésznőtől többet, mégsem 1424 I, V| művésznőtől többet, mégsem hal meg a kegyelet egészen.~ ~– Lásd – 1425 I, V| ennek pecsétje egy méh, a szorgalom jelképe; óh, e 1426 I, V| megrendíteni.~ ~S kiment elé a szalonba, nehogy férjét 1427 I, V| szalonba, nehogy férjét a netalán kellemetlen izenet 1428 I, V| miszerint bocsánatot kér a tisztelt művésznőtől, a 1429 I, V| a tisztelt művésznőtől, a mai estére hirdetett „Italiana 1430 I, V| kénytelen helyettesíteni, mert a király őfensége éppen most 1431 I, V| most parancsoló meg, hogy a tegnap érkezett Nemours 1432 I, V| vétessék elő. Azonban, ha a tisztelt művésznőt tán családi 1433 I, V| igazgató kegyeskedik elengedni a föllépést, s magára vállalandja, 1434 I, V| magára vállalandja, hogy a tisztelt művésznőt a hercegnő 1435 I, V| hogy a tisztelt művésznőt a hercegnő előtt kimentse.~ ~ 1436 I, V| hercegnő előtt kimentse.~ ~A kedves, engedékeny igazgató! 1437 I, V| volt Jozefinenek, melyben a közönséget elbűvölé, s ha 1438 I, V| után, könnyen kiragadja a pálmát Catalani kezéből. 1439 I, V| Rémültökben ők adták azt a tanácsot a Deboureux-nek, 1440 I, V| ők adták azt a tanácsot a Deboureux-nek, hogy inkább 1441 I, V| hogy inkább mentse fel a játék alól Mainvielle-nét, 1442 I, V| úgyis félni fog e napon a végzetes föllépéstől.~ ~ 1443 I, V| magát –, játszani fogok!~ ~A kihordó sietett vissza az 1444 I, V| hanem szembeállt velök; a kihordó jól hallá az ajtón 1445 I, VI| VI. A színházi csata~ ~Eljött 1446 I, VI| színházi csata~ ~Eljött a várt, a rettegett óra, a 1447 I, VI| színházi csata~ ~Eljött a várt, a rettegett óra, a népség 1448 I, VI| a várt, a rettegett óra, a népség tódult az operaszínház 1449 I, VI| tódult az operaszínház felé. A fiatal óriások nem eléggé 1450 I, VI| eléggé titkolt előkészületei a lehető legszélesebb kiterjedésben 1451 I, VI| kiterjedésben széleszték el a hírt, hogy ma nagy dolgok 1452 I, VI| nagy dolgok fognak történni a színháznál, nagy előadás 1453 I, VI| nagy előadás lesz nemcsak a színpadon, hanem a parterre-en, * 1454 I, VI| nemcsak a színpadon, hanem a parterre-en, * a karzatokon 1455 I, VI| hanem a parterre-en, * a karzatokon és a loge infernale-ban ( 1456 I, VI| parterre-en, * a karzatokon és a loge infernale-ban (alvilági 1457 I, VI| alvilági páholy). Így hívták a színpadhoz legközelebb levő 1458 I, VI| legközelebb levő páholyt, mely a fiatal óriások kedvenc barlangja 1459 I, VI| miszerint sokkal alább esett a színpadnál, a legkellemesebb 1460 I, VI| alább esett a színpadnál, a legkellemesebb kilátást 1461 I, VI| nyújtván balettek alkalmával.~ ~A fiatal merveilleux-k törik 1462 I, VI| merveilleux-k törik magokat a népen keresztül, mely a 1463 I, VI| a népen keresztül, mely a pénztárak- és előcsarnokokban 1464 I, VI| Minden rendiben van?” – A fiatal alispánffy azt a 1465 I, VI| A fiatal alispánffy azt a szerepet találta ki maga 1466 I, VI| Fennimort? – Utoljára kifogyva a többiből, még azt is megkérdezi: – „ 1467 I, VI| nem is szükség keresni, ő a maga helyén van; embereit 1468 I, VI| rendeltetése helyén áll-e. A tapsot a parterre-en kell 1469 I, VI| rendeltetése helyén áll-e. A tapsot a parterre-en kell kezdeni, 1470 I, VI| kell kezdeni, mert ez adja a hitelt; minthogy az opera 1471 I, VI| arra kell vigyázniok, hogy a loge infernale-ban mikor 1472 I, VI| infernale-ban mikor áll fel Kárpáthy a tükör előtt. Ez azt jelenti, 1473 I, VI| hogy most tapsoljatok. A koszorúvetők már be vannak 1474 I, VI| tanítva s elhelyezve mind a három karzaton; a harmadik 1475 I, VI| elhelyezve mind a három karzaton; a harmadik karzaton ott van 1476 I, VI| már az az ember, akinek a kalapját le kell ejteni, 1477 I, VI| áriája jön, átellenben pedig a másik, ki ásítani fog a 1478 I, VI| a másik, ki ásítani fog a legcsendesebb fioritúrák 1479 I, VI| legcsendesebb fioritúrák alatt.~ ~A fiatal óriások beavatottabbjai 1480 I, VI| beavatottabbjai ezalatt a foyer-ben * lengetik szárnyaikat 1481 I, VI| háladatos lenni.~ ~Öltözete a legigézőbb. Hosszú, fekete 1482 I, VI| fürtökké szoríttatik össze a keresztülfont gyöngyfüzérek 1483 I, VI| keresztülfont gyöngyfüzérek által, a habkönnyű tunika, mely termete 1484 I, VI| hogy annál árulóbb legyen; a gazdagon hímzett piros öv 1485 I, VI| változnának kasmírrá, * hogy a szépasszony derekát átfűzhessék.~ ~ 1486 I, VI| szépasszony derekát átfűzhessék.~ ~A szép asszony egy évvel sem 1487 I, VI| fiatalabb Mainvielle-nénél, de a játszi vidámság, a gyakran 1488 I, VI| Mainvielle-nénél, de a játszi vidámság, a gyakran túlcsapongó kacér 1489 I, VI| csak Catalanit játssza, a kedves, a vidám, a hódító 1490 I, VI| Catalanit játssza, a kedves, a vidám, a hódító asszonyt; 1491 I, VI| játssza, a kedves, a vidám, a hódító asszonyt; nem sokat 1492 I, VI| kellemeit emelje; megőrül a kulisszák közé mosolyogva, 1493 I, VI| Ez ugyan kevés annak, ki a művészetet imádja, de annak, 1494 I, VI| művészetet imádja, de annak, ki a művésznőt, elég.~ ~Catalaninak 1495 I, VI| szeretik azt hitetni el a világgal, hogy ők vetélytársnéik 1496 I, VI| Óh, madame Valabregue még a színpadon sem szereti a 1497 I, VI| a színpadon sem szereti a színlést. Ő egyenesen buzdítja 1498 I, VI| arra imádóit, hogy előtte a többi énekesnőket megszólják, 1499 I, VI| igazgatónéja volt, annyira vitte a dolgot, hogy társaságának 1500 I, VI| rendkívüli vásárja volt a kedveskedésnek; e frakkszárnyú 1501 I, VI| pillangók nagy titokban megsúgák a szépasszonynak, hogy ma 1502 I, VI| koszorúk és gyémántos diadém a művésznő számára, pisszegés 1503 I, VI| pisszegés és talán fütty a vetélytársnénak.~ ~– Úgy 1504 I, VI| Úgy kell neki! – monda a szép asszony nem rejtegetett 1505 I, VI| Később azt is elmondák a jelenlevők, hogy mindezek 1506 I, VI| jelenlevők, hogy mindezek kinek a művei. Természetesen, aki 1507 I, VI| arra nem háromlott semmi.~ ~A szép asszony gyönyörű mosolygással 1508 I, VI| gyönyörű mosolygással jutalmazá a fáradozókat, s maga szólítá 1509 I, VI| fel Abellinót, hogy mint a szépészetnek legavatottabb 1510 I, VI| legavatottabb tanítványa, a kis fekete szépségflastromot 1511 I, VI| kitüntetést növelte az is, hogy a pompás gyémántokkal kirakott 1512 I, VI| Abellino ma reggel ajándékozott a szép asszonynak, keblére 1513 I, VI| Zelmira idejében viseltek-e a dámák szépségflastromot 1514 I, VI| tartozó kérdés.~ ~Végre jön a rendező, s egész alázattal 1515 I, VI| alázattal jelenti, hogy a darabot már kezdeni kellene, 1516 I, VI| hercegnők? – kiálta büszkén a szép asszony, ki nem tudta 1517 I, VI| Várjanak! Itt én vagyok a királyné.~ ~A fiatal óriások 1518 I, VI| én vagyok a királyné.~ ~A fiatal óriások azonban nem 1519 I, VI| szándékoztak örökké abban a birodalomban élni, ahol 1520 I, VI| birodalomban élni, ahol a szép asszony a királyné, 1521 I, VI| élni, ahol a szép asszony a királyné, s nagy courtoisie-val * 1522 I, VI| kértek bocsánatot, hogy a művésznőt idáig tartóztatták, 1523 I, VI| még egyszer végigfutotta a szövetségesek páholyait 1524 I, VI| buzdítva őket; egy páholyban a három ifjú magyar mágnás 1525 I, VI| Nagyon szép. Csak kérlek, a mi páholyunkra vigyázzatok.~ ~– 1526 I, VI| debütírozni, * nem azok ott a színpadon. Sok szerencsét!~ ~ 1527 I, VI| helyére vergődött mindenki. A nyitány elkezdődött, ezalatt 1528 I, VI| nyitány elkezdődött, ezalatt a loge infernale kiszegezé 1529 I, VI| távcső-battériáit * megostromolva a páholyok sorait, a világszépségek 1530 I, VI| megostromolva a páholyok sorait, a világszépségek eleven műtárlatát, 1531 I, VI| műtárlatát, onnan sorba vették a földszint, a karzatokat, 1532 I, VI| sorba vették a földszint, a karzatokat, mindenütt akadt 1533 I, VI| ismerős.~ ~Monsieur Oignon, a taps karmestere, az első 1534 I, VI| állva fel, kivel Abellino a páholyban levő nagy velencei 1535 I, VI| trombita-szakadtából befejeződött a nyitány, s a várva várt 1536 I, VI| befejeződött a nyitány, s a várva várt függöny fellebbent.~ ~ 1537 I, VI| tenyér készen állt már, a koszorúk és versek repülőfélben, 1538 I, VI| repülőfélben, úgy, hogy midőn a megnyílt színpad félsötét 1539 I, VI| félsötét hátteréből előlépett a bíborpalástos, arannyal 1540 I, VI| hímzett nőalak, egész vihara a tombolásnak zendült meg 1541 I, VI| versek kezdtek aláözönleni a színpadra.~ ~– Barmok! Mit 1542 I, VI| hanem signora Brussi, ki a prológot fogja elmondani! 1543 I, VI| elmondani! Csendesüljetek el!~ ~A megrettent signora észrevevé, 1544 I, VI| signora észrevevé, hogy a vihar nem az ő kedveért 1545 I, VI| támadt, s sietett elkotródni a maga prológjával, helyet 1546 I, VI| Zelmirának, ki dühösen jött a színpadra pokolnak ajánlva 1547 I, VI| operák elé, s másnak szóratja a koszorút. Hiába, nem lehet 1548 I, VI| lehet első előadásnál azokat a tudatlan embereket mindenre 1549 I, VI| betanítani. Nincs más mód a hibát helyrehozni, mint 1550 I, VI| skiccírozni, * s rögtön belekapni a jelenésbe.~ ~E jelenetre 1551 I, VI| jelenetre kétszer akkora lett a taps. Ha más színésznő, 1552 I, VI| feledkezik így el magáról és a közönség iránti tiszteletről, 1553 I, VI| színpadról eltiltatik; ah, de a közönség kegyencétől ez 1554 I, VI| lélekjelenlét.~ ~E jelenésre a még elkésett koszorúk is 1555 I, VI| eredtek, úgyhogy Catalani a szó teljes értelmében térdig 1556 I, VI| teljes értelmében térdig járt a versben és bokrétában, ami 1557 I, VI| versben és bokrétában, ami a tisztelt művésznőnek nem 1558 I, VI| csekély akadályára szolgált a súgólyukhoz közeledésben; 1559 I, VI| szükség énekes darabokban a szereplőknek a mű beltartalmával 1560 I, VI| darabokban a szereplőknek a mű beltartalmával ismeretségben 1561 I, VI| szép asszony volt; – itt a lámpafény mellett gyermekded 1562 I, VI| mindazon mesterfogásokat, mik a közönséget meghódítják, 1563 I, VI| darabot, hogy maga Rossini, ki a színfalak közül hallgatá 1564 I, VI| saját művét, tapsolni kezde, a körülállóktól kérdezve: „ 1565 I, VI| tudják, ki szerzette?”~ ~A közönség is igen jól játszott, 1566 I, VI| fioritúra * el ne vesszen a közönségre nézve holmi idétlen 1567 I, VI| következett Zelmira románca; a mű legszebb fénypontja, 1568 I, VI| legszebb fénypontja, hol a mélabús áriát csak egy fuvola, 1569 I, VI| pszt – hangzék jó eleve; a loge infernaleból integettek, 1570 I, VI| integettek, hogy csendesen legyen a közönség, mert most jön 1571 I, VI| közönség, mert most jön a java.~ ~Catalani egész a 1572 I, VI| a java.~ ~Catalani egész a színpad elejére lépett, 1573 I, VI| olvadékony, lágy hangon elkezdé a románcot énekelni.~ ~Alig 1574 I, VI| haladt egypár taktust, midőn a legelső trillánál valami 1575 I, VI| Ilyenkor tapsoltat, mikor a piano van.”~ ~Catalani megállt 1576 I, VI| bosszúsággal végigvárta, míg a taps elnémul, s csak akkor 1577 I, VI| elnémul, s csak akkor folytatá a románcot.~ ~Ismét alig ment 1578 I, VI| románcot.~ ~Ismét alig ment a legközelebbi ruládig, * 1579 I, VI| ruládig, * megint rákezdték a tapsot és a brávókiáltást.~ ~– 1580 I, VI| megint rákezdték a tapsot és a brávókiáltást.~ ~– Megőrült 1581 I, VI| felállt, hogy elcsitítsa a mal à propos * zajt; márpedig 1582 I, VI| Zelmira kezdett kijönni a szerepéből, s a fejét csóválta.~ ~ 1583 I, VI| kijönni a szerepéből, s a fejét csóválta.~ ~Azzal 1584 I, VI| Azzal újra hozzáfogott a dalhoz, a taps megint félbeszakasztá, 1585 I, VI| újra hozzáfogott a dalhoz, a taps megint félbeszakasztá, 1586 I, VI| végre annyira dühbe hozta a művésznőt, hogy magáról 1587 I, VI| Abellino dühösen rohant erre ki a páholyból, fel a második 1588 I, VI| erre ki a páholyból, fel a második karzatra, ott sápadtan 1589 I, VI| bennünket?~ ~– Uram – szabódék a sápadt tapskereskedő –, 1590 I, VI| Végre Zelmira látva, hogy a merő taps miatt ezt a csendes 1591 I, VI| hogy a merő taps miatt ezt a csendes áriát el nem énekelheti, 1592 I, VI| egy másik operából, mely a közönség kedvence volt, 1593 I, VI| Zelmira románca helyett. A taps irtózatos lőn. Oly 1594 I, VI| lőn. Oly művésznőnek, ki a közönség kegyence, minden 1595 I, VI| óriások magukon kívül voltak a siker nagyszerűsége felett, 1596 I, VI| nagyszerűsége felett, s midőn a függöny legördült, felrohantak 1597 I, VI| függöny legördült, felrohantak a színpadra, melyről a koszorúkat 1598 I, VI| felrohantak a színpadra, melyről a koszorúkat éppen akkor gereblyélte 1599 I, VI| levelet megkaphassanak; a művésznőt Zelmira jelmezében 1600 I, VI| lelkesedésben kifogták lovait a rúd mellől, s maguk vonták 1601 I, VI| imádói seregével együtt a színházba visszatérhessen, 1602 I, VI| vetélytársnéja megbukását.~ ~Ezalatt a második darabhoz szükségelt 1603 I, VI| előkészületek rendbe hozattak, a nyitány megkezdetett. Mindenki 1604 I, VI| lornyettjeit, s kíváncsian várta a függöny fellebbentét, mert 1605 I, VI| rendkívüliségnek kell történni; a színház első művésznőjét, 1606 I, VI| ki annyi éven keresztül a közönség kedvence volt, 1607 I, VI| fogják ma kipisszegni, s a közönség némi elégtételt 1608 I, VI| játékszer volt csupán.~ ~A nyitány végződött – a színpadon 1609 I, VI| A nyitány végződött – a színpadon hallatszott az 1610 I, VI| utolsó dobütés elhangoztával a legmélyebb hallgatásba merült.~ ~ 1611 I, VI| legmélyebb hallgatásba merült.~ ~A függöny lassan felgördült. 1612 I, VI| függöny lassan felgördült. A színpad hátteréből magas 1613 I, VI| megkezdeni, midőn az illető a lámpák elé lépett.~ ~Jozefine 1614 I, VI| egy vonása sem látszott a félelemnek, a tétovázásnak. 1615 I, VI| sem látszott a félelemnek, a tétovázásnak. Odalépett 1616 I, VI| Au nom de la reine! (A királynő nevében!)~ ~S a 1617 I, VI| A királynő nevében!)~ ~S a közönség egy immortelle * 1618 I, VI| koszorút látott repülni a művésznő elé.~ ~A következő 1619 I, VI| repülni a művésznő elé.~ ~A következő pillanatban egy 1620 I, VI| Au nom du peuple! (A nép nevében!)~ ~S a művésznő 1621 I, VI| peuple! (A nép nevében!)~ ~S a művésznő lábaihoz egyszerű 1622 I, VI| rögtön kicserélték volna a közönséget, oly óriási általános 1623 I, VI| Catalani ijedten kapta vissza a fejét, mintha valami explózió * 1624 I, VI| explózió * történt volna.~ ~A közönségnél a méltatlanságot 1625 I, VI| történt volna.~ ~A közönségnél a méltatlanságot a nagylelkűségtől 1626 I, VI| közönségnél a méltatlanságot a nagylelkűségtől csak egy 1627 I, VI| az elsőre, éppoly kitörő a másodikban.~ ~Mainvielle-né 1628 I, VI| képes volt megnyerni számára a közönséget, úgyhogy midőn 1629 I, VI| mely egész özönével felért a fizetett bokrétáknak, elfeledkezék 1630 I, VI| Azt hiszik sokan, hogy a színésznő nem tud igazán 1631 I, VI| színésznő nem tud igazán sírni a színpadon; óh, ezek valódi 1632 I, VI| ezek valódi könnyek voltak, a véghetetlen, a határtalan 1633 I, VI| könnyek voltak, a véghetetlen, a határtalan hála könnyei.~ ~ 1634 I, VI| határtalan hála könnyei.~ ~A közönség nem bírt magához 1635 I, VI| közönség nem bírt magához térni a tapsolásból, s ez valóban 1636 I, VI| egy színházszolga eljött a színpadra a két koszorút 1637 I, VI| színházszolga eljött a színpadra a két koszorút ezüsttálcára 1638 I, VI| hogy siessen beteg férjét a látottak ról tudósítani – 1639 I, VI| azzal ismét Semiramis lett, a szíveket, országokat hódító 1640 I, VI| zenéje, versenyt sírt a fuvolával, úgyhogy nem lehetett 1641 I, VI| melyik az ének, melyik a zene hangja; majd lement 1642 I, VI| oktáván keresztül, s mint a megütött harang zúgott tiszta 1643 I, VI| zúgott tiszta érchangja a szíveken keresztiül. Nem 1644 I, VI| de ideál, de költészet!~ ~A közönség, mintha megbánását 1645 I, VI| egy foltot, egy leheletét a gyöngeségnek találni.~ ~ 1646 I, VI| gyöngeségnek találni.~ ~A loge infernale népessége 1647 I, VI| gőzös roncsában egyszerre a tenger fenekére süllyedt, 1648 I, VI| komplott! * Összeesküvés! Kinek a műve? Áruló volna tán közöttünk? 1649 I, VI| volna tán közöttünk? Ah, ez a taps botrány! Ez fizetett 1650 I, VI| Abellino nem állhatva tovább a nyugtalanságot, ígérkezék, 1651 I, VI| Ah – szólt lerohanva a páholyba –, tehát a büszke 1652 I, VI| lerohanva a páholyba –, tehát a büszke Mainvielle-nének 1653 I, VI| mintegy mutatva, hogy ezt a szillogizmust, melynek sem 1654 I, VI| meg kell vallani, hogy övé a diadal.~ ~– Pedig egyikünké 1655 I, VI| Pedig egyikünké sem a diadal, mert nem közőlünk 1656 I, VI| nekem mondjátok meg, hogy a többiek meg ne tudják.~ ~– 1657 I, VI| felugrott, és otthagyta a páholyt.~ ~– Hát érdemes 1658 I, VI| arcot akarva felfedezni a váratlan ellenség között; 1659 I, VI| között; de mindhasztalan; a rejtélyt nem bírták kibonyolítani.~ ~ 1660 I, VI| monsieur Oignont felkeresni. A lépcsőkön találkozott vele. 1661 I, VI| akinek az orra vére foly.~ ~A dandy megragadá a tapskereskedő 1662 I, VI| foly.~ ~A dandy megragadá a tapskereskedő magas gallérját.~ ~– 1663 I, VI| tapskereskedő magas gallérját.~ ~– A kingdom for a horse! * Egy 1664 I, VI| gallérját.~ ~– A kingdom for a horse! * Egy lovat egy füttyért, 1665 I, VI| oignon = hagyma). Ha ők a végletekre mennek, megyünk 1666 I, VI| mindjárt megtudnám, ki lappang a hátuk mögött. De csupa merő 1667 I, VI| pofák, s mit tudom én, kinek a parancsára működnek.~ ~– 1668 I, VI| még egy kísérletet teszek; a legközelebbi entr'acte * 1669 I, VI| utasítást adok embereimnek a pisszegésre, a sípra nézve 1670 I, VI| embereimnek a pisszegésre, a sípra nézve ma rossz aratás 1671 I, VI| lássa ön, hogy helyrehozza a kudarcot, nehogy mi vegyük 1672 I, VI| kudarcot, nehogy mi vegyük át a szerepet.~ ~Abellino ezzel 1673 I, VI| Kárpáthy ígéretét beváltani, s a canaille * ellenében határozottan 1674 I, VI| egymással, ami nagy ritkaság. A felvonásköz alatt valami 1675 I, VI| mindkét hercegnő elhagyta a páholyt.~ ~Ez jó jel volt 1676 I, VI| bandájából tartózkodást éreztek a magas vendégek jelenléte 1677 I, VI| után új erőre ébredt bennök a rakoncátlankodási vágy.~ ~ 1678 I, VI| rakoncátlankodási vágy.~ ~A második felvonásban nincs 1679 I, VI| apróbb szereplők végzik a magok ügyeit.~ ~Ezek jók 1680 I, VI| Ezek jók voltak arra, hogy a kötelőzködés fegyvereit 1681 I, VI| csendes, méla ária közepett, a halk pianissimo alatt, mint 1682 I, VI| egyszerre elkezd valaki a harmadik karzaton nagyot 1683 I, VI| mint egy goromba tenyérnek a hangja, mely az ásítás közepén 1684 I, VI| ásítás közepén valakinek a szájára egész súlyával ütődik.~ ~ 1685 I, VI| egész súlyával ütődik.~ ~A közönség hallá az ásítást 1686 I, VI| közönség hallá az ásítást és a csattanást, nehányan nevettek, 1687 I, VI| első jeladás megtörténvén a fiatal óriások figyelve 1688 I, VI| hogy mikor kezdődik már a chut.~ ~A csattanás pillanatában 1689 I, VI| mikor kezdődik már a chut.~ ~A csattanás pillanatában hangzott 1690 I, VI| nem lehete tudni, vajon a színpadra szól-e vagy az 1691 I, VI| vagy az ásítóknak, vagy a nevetőknek.~ ~Több nem hallatszott.~ ~ 1692 I, VI| csak nem tört elé; hanem a közönség tapsolt, s az eltávozott 1693 I, VI| nem fékezheté magát többé; a loge infernale-ban elkezdtek 1694 I, VI| ellen? Szélfúvás, mely csak a tüzet éleszté.~ ~– Fel a 1695 I, VI| a tüzet éleszté.~ ~– Fel a karzatokra! Fel a karzatokra! – 1696 I, VI| Fel a karzatokra! Fel a karzatokra! – kiálta Abellino. – 1697 I, VI| ember, aki rögtön előteremti a kért, de nem kívánt tárgyat, 1698 I, VI| Így járt Abellino, mert a mellette álló excellens * 1699 I, VI| hiányzik, rögtön futott le a piacra, megvásárolt egy 1700 I, VI| egy egész hagymáskofát, s a hátára vetett hagymakötegekkel 1701 I, VI| hagymakötegekkel futott vissza a páholyba.~ ~– Itt vannak!~ ~ 1702 I, VI| végigjátszani hősi szerepét.~ ~– Fel a karzatokra! Előre, barátom! – 1703 I, VI| ifjú titánok rohantak fel a mennydörgő Olympra, azt 1704 I, VI| asztaloslegényei vitték ezúttal a legtitkosabb policiát. Társuk 1705 I, VI| abban voltak munkásak, hogy a nép kedvencét tetszésnyilatkozatokkal 1706 I, VI| azon választottakat, kik a loge infernale intésére 1707 I, VI| könnyű volt kitalálni, hogy a második darabban ezek fognak 1708 I, VI| acte alatt tehát, midőn a közönség meggyérül, odafurakodának 1709 I, VI| asztaloslegény, s abban a pillanatban, amint az első 1710 I, VI| pisszenés megtörtént, mint a parancsolat fúródott a sziszegő 1711 I, VI| mint a parancsolat fúródott a sziszegő oldalába egy-egy 1712 I, VI| pour un sifflet! Ez volt a titkos jelszó, mely bonmot * 1713 I, VI| süllyesztő.~ ~Ámde jöttek a triáriusok. * Elöl rohant 1714 I, VI| az excellens ifjú vállán a veszélyes koszorúkkal; két-három 1715 I, VI| hogy e rohanás afficiálja * a tüdőket.~ ~– Itt vagyunk! – 1716 I, VI| kiálta az első diadallal a legfelső lépcsőre jutva, 1717 I, VI| eddig észre nem vett kezek a Bolivar-kalapot, hogy az 1718 I, VI| hogy az széles karimájaival a vállait takarta el.~ ~Azon 1719 I, VI| Azon percben el volt szedve a muníció, a zajra kirohant 1720 I, VI| el volt szedve a muníció, a zajra kirohant a lépcsőkre 1721 I, VI| muníció, a zajra kirohant a lépcsőkre a sok mindenféle 1722 I, VI| zajra kirohant a lépcsőkre a sok mindenféle tímárlegény, 1723 I, VI| afféle kesztyűtlen hadak, a gants jaunes (sárga kesztyűk) 1724 I, VI| veszteséggel jutott vissza a lépcsőkre, az egész fellázadt 1725 I, VI| óriássereg lejupitereztetett * a paradicsomból, üldöztetve 1726 I, VI| vereshagyma mennykövektől.~ ~Benn a színházban minderről semmit 1727 I, VI| sírt elérzékenyültében, a hölgyek kendőikkel integettek, 1728 I, VI| hölgyek kendőikkel integettek, a férfiak botjaikkal verték 1729 I, VI| férfiak botjaikkal verték a pallót; alig akartak megválni 1730 I, VI| akartak megválni tőle.~ ~Csak a loge infernale volt üres.~ ~ 1731 I, VI| össze tépte sima öltönyeiket a nagy perpatvarban, mely 1732 I, VI| pompás mulatságnak”.~ ~ ~ ~A színházigazgató, Deboureux, 1733 I, VI| nem lép föl többet.~ ~Kik a cselszövények érdekeit figyelemmel 1734 I, VII| VII. Chataquéla~ ~A divat virágainak rövid életök 1735 I, VII| paphoszi * szigetén, Párizsban a dicsőség nem jár egy úton 1736 I, VII| dicsőség nem jár egy úton a halhatatlansággal.~ ~Néhány 1737 I, VII| elmondjuk, hány új tárgya volt a hírnek, a közbeszédnek, 1738 I, VII| új tárgya volt a hírnek, a közbeszédnek, vagy hogy 1739 I, VII| műszóval éljünk: kik voltak a nap oroszlánai?~ ~Mert egyik 1740 I, VII| oroszlánai?~ ~Mert egyik hír a másikat eltemeti, s aki 1741 I, VII| egész 5-ig divathős volt a „La belle laitière” * szerzője; 1742 I, VII| 8-ig lord Burlington, ki a medvét játszta, s a vadászt 1743 I, VII| ki a medvét játszta, s a vadászt földhöz verte, 9- 1744 I, VII| gazdaságot folytatni, miként a márki maga; kocsikat, lovakat 1745 I, VII| sou-ja * sem marad abból a nyolcvanezer frankból, mire 1746 I, VII| Iván herceget emelte föl a hír, ki megtudta, hogy Vestris, 1747 I, VII| minden fogadóról szedjék le a címert, s azok helyett az 1748 I, VII| jelvényt, mely csalás által a hirhedett művésznő egyenesen 1749 I, VII| palotájába hajtatott be, hol őt a herceg mint vendéglős fehér 1750 I, VII| szolgáltatta magát, midőn a városból ismét továbbutazott.~ ~ 1751 I, VII| továbbutazott.~ ~Őutána következett a világhírben mademoiselle 1752 I, VII| így hívják az operáknál a némaszemélyzetet) létére 1753 I, VII| ki őt valahogy rászedte, a Palais Royal * legnépesebb 1754 I, VII| lovagkorbáccsal eldöngetett.~ ~Elmosta a hírt valami mangeur des 1755 I, VII| ember divatba jöjjön.~ ~A lenyakazott hírét elhomályosítja 1756 I, VII| hozta az egész közönséget. A kutyát felváltá Kárpáthy 1757 I, VII| agyonlőtte.~ ~Következett a színházi csata, a Mainvielle-Catalani 1758 I, VII| Következett a színházi csata, a Mainvielle-Catalani harc, 1759 I, VII| legtovább beszéltek, ez a hír körülbelől kihúzta a 1760 I, VII| a hír körülbelől kihúzta a szezont augusztus 10-ig. 1761 I, VII| amilyen különösen hangzik a mi nyelvünknek, kétszeres 1762 I, VII| nyelvünknek, kétszeres bajt okoz a franciának, ki kénytelen 1763 I, VII| sem beszélt egyébről, mint a csodás Chataquéláról, s 1764 I, VII| az való avagy sem.~ ~Így, a hangzás után ítélve, sokáig 1765 I, VII| sokáig engedhetnők találgatni a sajátságos név alatt rejlő 1766 I, VII| tárgynak nem.~ ~Pedig e nevet a legszebb hölgyek egyike 1767 I, VII| egyike viselte, kiket valaha a trópikusok égalja szült.~ ~ 1768 I, VII| perctől fogva, midőn lábait a szárazföldre tevé, uralkodónéja 1769 I, VII| idegenszerű szépség, mely a megszokottól annyiban elüt, 1770 I, VII| melyet láthatólag kigyullaszt a néma szenvedélyek lángja. 1771 I, VII| szivárvány, mert feketéjében a napsugár minden színét vélheted 1772 I, VII| tekercsbe fonva, színére nézve a kékbe átmenő acél feketeségével 1773 I, VII| termet és szemek? Mit ér a holt leírás az élőnek egy 1774 I, VII| méla, és ezért őrjöngnek a férfiak annyira utána.~ ~ 1775 I, VII| támasztanunk, ő nem tartozott a divatszépségek, nem az entretenue-k * 1776 I, VII| hölgyek sorába, ő maga volt a morál és legszigorúbb erény 1777 I, VII| formaság van megalapítva a hivatalos szerelmi összeköttetésekre 1778 I, VII| övét elküldi hozzá, s ha a hölgy megtartja azt, és 1779 I, VII| megtartja azt, és cserébe a magáét küldi vissza, a házasság 1780 I, VII| cserébe a magáét küldi vissza, a házasság megköttetett. Arról 1781 I, VII| megköttetett. Arról azután, ha a hölgy valamely férfi övével 1782 I, VII| felesége és többé nem szabad; a férfi azonban tartozik valamely 1783 I, VII| csekély ajándékkal udvarolni a legközelebb talált boncnak, * 1784 I, VII| szabadok lesznek. Kereshet mind a két fél új nőt és új férjet, 1785 I, VII| istenes dolog, hogy ezen a világon elevenen elásatnék, 1786 I, VII| világon elevenen elásatnék, de a másik világon a nagy fogú 1787 I, VII| elásatnék, de a másik világon a nagy fogú Talihaméha tüzes 1788 I, VII| mindegyiknek külön kell érezni a kínt, mit ezen a földön 1789 I, VII| érezni a kínt, mit ezen a földön egy darabban érzett.~ ~ 1790 I, VII| jámbor fogalmai szerint a morálnak a legtökéletesebb 1791 I, VII| fogalmai szerint a morálnak a legtökéletesebb hölgy volt 1792 I, VII| mindazok közt, kiket valaha a Dhavalagiri * bércei neveltek.~ ~ 1793 I, VII| kisasszonyát véve nőül, tőle a fent leírt egyszerű szertartások 1794 I, VII| alatt ugyanis alig maradt a világ fővárosaiban híres 1795 I, VII| iránt szigorúan megtartá a kötelezett hűséget és női 1796 I, VII| tőlük végképp elválni.~ ~A legutóbbi időkben a görög 1797 I, VII| elválni.~ ~A legutóbbi időkben a görög thermopilaei hőst, * 1798 I, VII| együtt bátran és hősileg a törökök ellen, ugyanott 1799 I, VII| megismeré egy csata alkalmával a lánglelkű szellemóriást, 1800 I, VII| sokat vándorolt övével, s a költővel vissza is jöve 1801 I, VII| Londonba.~ ~Alig pár hete, hogy a brit fővárosból Párizsba 1802 I, VII| házasságon, s emellett az a tréfa is van benne, hogy 1803 I, VII| szeszélyeinek megfelelni. A hízelgés, a léha kedvtelések 1804 I, VII| megfelelni. A hízelgés, a léha kedvtelések őt nem 1805 I, VII| Ez ád legnagyobb ingert a szenvedélyeknek; e csalogató 1806 I, VII| csalogató csáb, mely éppen a cél előtt állít meg, mint 1807 I, VII| cél előtt állít meg, mint a tenger fenekén látszó virágok, 1808 I, VII| annyival nehezebb, mert a régi még bírja a nő szerelmét, 1809 I, VII| nehezebb, mert a régi még bírja a nő szerelmét, és ez a régi 1810 I, VII| bírja a nő szerelmét, és ez a régi lord Byron, és ez oly 1811 I, VII| minden arszlánai felett, hogy a gondolatnál kétségbe kell 1812 I, VII| remélni; mindennap ostromolják a szép egzotikus hölgy termeit 1813 I, VII| hölgy termeit és szívét; a termek nyitva, de a szív 1814 I, VII| szívét; a termek nyitva, de a szív zárva örökké. Ő csak 1815 I, VII| oszt, de nem enyhítését a szomjnak. Játszik, enyelg, 1816 I, VII| ifjak mindennap elmondják a klubban, ki mennyire haladt 1817 I, VII| haladt már – és ha felvetik a végeredményt, azt látják, 1818 I, VII| Egy délután tűz ütött ki a Mouffetard utcában.~ ~Még 1819 I, VII| Még akkoriban nem voltak a tűzoltó intézetek oly jól 1820 I, VII| ép keze-lába van, siessen a közveszélyt meggátolni.~ ~ 1821 I, VII| közveszélyt meggátolni.~ ~A Mouffetard utca * különben 1822 I, VII| nagyon alkalmas arra, hogy a benne támadt égés az egész 1823 I, VII| váljék.~ ~Egy tömkelege az a legcsodálatosabb alakú házaknak, 1824 I, VII| szűk sikátorokkal, mint a St. Médard * , Arras * , 1825 I, VII| lenni. Egyik ház földszinti, a másik háromemeletes, de 1826 I, VII| kapukkal; az utcán keresztül a házak tetejére kötött zsinegről 1827 I, VII| kötött zsinegről lógnak a lámpák alá, e szurtos keverékben 1828 I, VII| szurtos keverékben csak a népség legszegényebb osztálya, 1829 I, VII| legszegényebb osztálya, mely a városrészt lakja, tud kiigazodni, 1830 I, VII| talál rajta keresztülmenni, a gyalogembereket a falhoz 1831 I, VII| keresztülmenni, a gyalogembereket a falhoz szorítja.~ ~A rongyos 1832 I, VII| gyalogembereket a falhoz szorítja.~ ~A rongyos középkori épületek 1833 I, VII| mellett álló ablakokkal; ez a Gobelin szőnyeggyár, mely 1834 I, VII| Az utca egyik végén áll a La Pitié kórház, * hol a 1835 I, VII| a La Pitié kórház, * hol a nyomor vagy bűn által látogatott 1836 I, VII| számára van szülőintézet, a másik végén a La Bourbe 1837 I, VII| szülőintézet, a másik végén a La Bourbe kórház * haldoklók 1838 I, VII| kórház * haldoklók számára és a Sainte Pélagie * börtön 1839 I, VII| Sainte Pélagie * börtön a halálra ítélteknek. Ez utca 1840 I, VII| népességéről tehát gondoskodva van a bölcsőtől a sírig.~ ~Alig 1841 I, VII| gondoskodva van a bölcsőtől a sírig.~ ~Alig kondult meg 1842 I, VII| sírig.~ ~Alig kondult meg a Saint Médard templomában 1843 I, VII| Saint Médard templomában a vészharang, a megdöbbent 1844 I, VII| templomában a vészharang, a megdöbbent nép roppant fekete 1845 I, VII| lángnyelvek cikáztak keresztül.~ ~A népség azonnal minden oldalról 1846 I, VII| minden oldalról sietett a veszélyben forgott városrész 1847 I, VII| forgott városrész felé; a harangok egyenkint felelgettek 1848 I, VII| legborzasztóbban hangzott ki a Notre-Dame-i harang iszonyú 1849 I, VII| harang iszonyú zúgása.~ ~A Panthéon térről * legszebben 1850 I, VII| legszebben lehete látni a tüzet, mely gáttalanul harapózott 1851 I, VII| gáttalanul harapózott szét a sűrű épülethalmaz között; 1852 I, VII| sietett az elegáns világ a nagyszerű tüneményt bámulni 1853 I, VII| szükség lenne elájulásra; a chevalier-k * a legelső 1854 I, VII| elájulásra; a chevalier-k * a legelső kútnál meglocsoltatták 1855 I, VII| mondhassák majd, miszerint a tüzet oltani segítettek.~ ~ 1856 I, VII| lord Burlington fenn ül a kocsi hátulsó bakján térdére 1857 I, VII| vizsgálva az égés terjedését; a többi lovagok mint hadi 1858 I, VII| előre-hátra tudósításokat hozva a delnő számára, ki pompás 1859 I, VII| hanyagul hátraveté magát a hintó vánkosai közé, finom 1860 I, VII| kezében tartja, s merőn a tűzbe bámul.~ ~Legtöbben 1861 I, VII| nemigen lovagoltak odább a szomszéd utcánál, s jónak 1862 I, VII| utcánál, s jónak látták onnan a néptolongás elől visszatérni, 1863 I, VII| herceg vevé magának azt a fáradságot, hogy lóháton 1864 I, VII| ülve keresztültörtessen a szitkozódó canaille-on, * 1865 I, VII| múlva ismét visszatért.~ ~– A tűz egyre terjed – monda 1866 I, VII| hintajába behajolva –, nemsokára a Saint Médard templomba is 1867 I, VII| tudják gátolni? – kérdé a delnő.~ ~– Mit tehetnek 1868 I, VII| tehetnek fecskendők nélkül? A szűk sikátorokon keresztül 1869 I, VII| sikátorokon keresztül nem lehet a nagyobb fecskendőket vinni. 1870 I, VII| kertészfecskendővel, aminővel a hernyókat szokás lelövöldözni 1871 I, VII| hernyókat szokás lelövöldözni a fákról; persze az égő ház 1872 I, VII| tűzoltógép?~ ~– Van biz itt a Panthéon udvarán, de nincsenek 1873 I, VII| kocsisának, hogy hajtson a Panthéonba.~ ~Odaérve kifogatá 1874 I, VII| angol telivér lovait, s a roppant fecskendő elé kapcsoltatá, 1875 I, VII| gyönyörű karjain vállig a hímzett ujjakat, s felugorva 1876 I, VII| hímzett ujjakat, s felugorva a fecskendő ülésébe maga kezébe 1877 I, VII| ülésébe maga kezébe ragadá a gyeplűt.~ ~– Ah! – szörnyűködének 1878 I, VII| nem akarja maga odahajtani a lovakat?~ ~– Hát mit tegyek? 1879 I, VII| vágott az ostorral lovainak, a nehéz tűzoltógép mennydörögve 1880 I, VII| mennydörögve gördült végig a kövezeten a Mouffetard utca 1881 I, VII| gördült végig a kövezeten a Mouffetard utca felé. Az 1882 I, VII| Minő feltűnni vágyás!”~ ~A kísérő dandysereg lassankint 1883 I, VII| néptömeg rögtön összezárult a fecskendő mögött, s míg 1884 I, VII| Chataquéla észre sem vevé, hogy a tűz színhelyére érve, egyedül 1885 I, VII| locsolva és bekormozva, s a lovak zablájába kapva egy 1886 I, VII| törekedett az átelleni házon a tűz terjedését meggátolni.~ ~ 1887 I, VII| terjedését meggátolni.~ ~Ez volt a legféltőbb pont. Ha a tűz 1888 I, VII| volt a legféltőbb pont. Ha a tűz e szegletet elfoglalhatja, 1889 I, VII| szegletet elfoglalhatja, akkor a Médard-templom veszve van. 1890 I, VII| chevalier vezetése mellett a háztetőre mászott fel, arról 1891 I, VII| mászott fel, arról verve le a tetőt.~ ~Chataquéla mindezek 1892 I, VII| közül senkit sem ismert; bár a legelőkelőbb világhoz kellett 1893 I, VII| anélkül, hogy bókot mondana, a tett szolgálatot, s miután 1894 I, VII| miután az új fecskendőt a szegletre állíták, felszökött 1895 I, VII| gyönyörű ügyességgel irányzá a vízsugarat a felettük égő 1896 I, VII| ügyességgel irányzá a vízsugarat a felettük égő tetőre.~ ~A 1897 I, VII| a felettük égő tetőre.~ ~A hatás rögtön észrevehető 1898 I, VII| rögtön észrevehető volt, a láng e részen lohadni kezde, 1899 I, VII| sírás hangjai hallatszanak a tömeg lármája közül.~ ~A 1900 I, VII| a tömeg lármája közül.~ ~A Gobelin-gyárból egy csoport 1901 I, VII| némber jő, kezeit tördelve, a legnagyobb kétségbeesés 1902 I, VII| kétségbeesés kifejezésével, a körülálló férfiaknak nagy 1903 I, VII| visszatartóztatni, hogy a tűzbe ne rohanjanak.~ ~– 1904 I, VII| odaérkező munkástól.~ ~– A nyomorultak, midőn dolgozni 1905 I, VII| nyomorultak, midőn dolgozni mentek a gyárba, rendesen egy udvarba 1906 I, VII| viselt rájuk gondot. Most az a vénasszony valahova bizonyosan 1907 I, VII| eltávozott, s azalatt bezárta a gyermekeket, és azok most 1908 I, VII| keresztül nem menne értök, mert a sikátorok be vannak omolva.~ ~ 1909 I, VII| valóban úgy tetszék, mintha a lárma, zavar közü1 távol 1910 I, VII| irtóztató! – kiálta Chataquéla a körülállókhoz fordulva. – 1911 I, VII| Nem hallják önök ezt a sírást? Hát nincs mód e 1912 I, VII| ki legelébb megszórttá a delnőt –, hágcsót támasztani 1913 I, VII| előttünk álló háznak, tetején a fecskendő folytonos működése 1914 I, VII| hatolni, onnan egy ember a másikat kötélen leereszti 1915 I, VII| kötélen egyenként felhúzza a gyermeket, s így kézről-kézre 1916 I, VII| adogatni.~ ~– Igen – szólt a munkás bosszúsan lerántva 1917 I, VII| szólt változatlan arccal a gavallér.~ ~– De hát az 1918 I, VII| gavallér.~ ~– De hát az a másik, aki onnan leereszkedik 1919 I, VII| onnan leereszkedik arra a veszélyre, hogyha ön elhagyja, 1920 I, VII| agrafe-jait, * s anélkül, hogy a körülállókkal törődnék, 1921 I, VII| hirtelen leveté magáról a kasmír felöltönyt, nem gondolva 1922 I, VII| követ el ezáltal, mint maga a tűzvész. Pompás termetét 1923 I, VII| csipkekarmantyúval fodrozva.~ ~A körülállók egy percre még 1924 I, VII| körülállók egy percre még a tűzoltásról is megfeledkeztek.~ ~ 1925 I, VII| Chataquéla nem vevé észre a veszélyes hatást, melyet 1926 I, VII| Előre, uraim! Hozzátok a lábtót, az anyák gyermekeikért 1927 I, VII| szíve! – dörmögé magában a munkás, s elsietve, nemsokára 1928 I, VII| lábtót és kötelet hozott elé; a lábtót nekitámaszták az 1929 I, VII| nekitámaszták az égő háznak, a kötelet dereka körül fonó 1930 I, VII| kötelet dereka körül fonó a delnő, s inte az ifjúnak, 1931 I, VII| ifjúnak, hogy menjen előre. A nép hurrákiáltása kíséré 1932 I, VII| nép hurrákiáltása kíséré a két vakmerőt.~ ~Az asszonyok 1933 I, VII| előtt, s imádkozva várták a sikert a magasból.~ ~Megállapodás 1934 I, VII| imádkozva várták a sikert a magasból.~ ~Megállapodás 1935 I, VII| tetőhöz ért. Kezével int a hölgynek, hogy maradjon 1936 I, VII| vízsugár éri az égő gerendát, s a hirtelen eloltott részt 1937 I, VII| megragadni s annál fogva a gerendát félrevetni az útból. 1938 I, VII| hölgynek, az bátran szökik fel a zsarátnakos falra. Ez a 1939 I, VII| a zsarátnakos falra. Ez a nő vagy a jókkal, vagy a 1940 I, VII| zsarátnakos falra. Ez a nő vagy a jókkal, vagy a rosszakkal 1941 I, VII| a nő vagy a jókkal, vagy a rosszakkal van szövetségben!~ ~ 1942 I, VII| gavallértól irányozva kíséri most a tűz közepett haladókat, 1943 I, VII| hátuk mögött: Ah, sikerült a tűzfalig eljutniok. Az ifjú 1944 I, VII| keres lábaival, megtapogatva a falat, ha nem omlik-e le 1945 I, VII| az alant állóknak, hogy a gyermekek ott vannak az 1946 I, VII| Most legombolítja derekáról a hölgy a kötelet, egy kiálló 1947 I, VII| legombolítja derekáról a hölgy a kötelet, egy kiálló gerendára 1948 I, VII| kétszer körülkerítik, azzal a fal párkányába fogózva lassankint 1949 I, VII| lassankint lebocsátkozik; a kötél az ifjú kezében van, 1950 I, VII| percre gyáva talál lenni, a hölgy veszve van; és mindez 1951 I, VII| elcsendesültek, oly mély a várakozás, a bámulat. Az 1952 I, VII| elcsendesültek, oly mély a várakozás, a bámulat. Az ifjú fél térdre 1953 I, VII| mindkét kézzel kénytelen a kötelet tartani, hogy terhét 1954 I, VII| elkezd alá felé hajolni; a férfi jól látja, hogy felé 1955 I, VII| léphet előle félre, mert a kötelet kell tartania, csak 1956 I, VII| Többen mentésére sietnek fel a lábtón a példa által bátorítva; 1957 I, VII| mentésére sietnek fel a lábtón a példa által bátorítva; már 1958 I, VII| által bátorítva; már késő! A szálfa lezuhant! Azon percben 1959 I, VII| több bátor férfi ért fel a tetőre. E pillanatban az 1960 I, VII| pillanatban az udvarra szállt le a delnő. A gyermekek mind 1961 I, VII| udvarra szállt le a delnő. A gyermekek mind egy nagy 1962 I, VII| lombjaival védte őket idáig a tűzeső ellen; mintegy huszonnégyen 1963 I, VII| egy rövid dorongot hurkolt a kötél végére, s kétfelől 1964 I, VII| hogy kapaszkodjanak jól a kötélbe, s azzal inte a 1965 I, VII| a kötélbe, s azzal inte a magasban álló ifjúnak.~ ~ 1966 I, VII| álló ifjúnak.~ ~Az felvoná a két gyermeket, kiket a többi 1967 I, VII| felvoná a két gyermeket, kiket a többi munkások kézről kézre 1968 I, VII| kézre adva szállítának le a lábtón.~ ~Lássátok azon 1969 I, VII| borulnak az öröm miatt; a többi lihegve imádkozik, 1970 I, VII| hogy az isten megsegítse a fáradozókat.~ ~Az ifjú újra 1971 I, VII| két gyermeket húzott fel a kötélen; lassankint minden 1972 I, VII| de még egy nincsen itten. A legutolsó, a legkisebb, 1973 I, VII| nincsen itten. A legutolsó, a legkisebb, egy kis pólyában 1974 I, VII| csecsemő, kit bizonyosan a szobában feledtek; egy szegény, 1975 I, VII| kinek minden vigasztalása a gyermek, s ki ott fetreng 1976 I, VII| gyermek, s ki ott fetreng a porban kétségbeesésében 1977 I, VII| hajfürteit tépve. Az ifjú már int a tetőn álló embereknek, hogy 1978 I, VII| s nagyobb erőt látszik a kötél felhúzására fordítani, 1979 I, VII| gyermeki teherrel jön ezúttal. A fiatal anya megszakadó szívvel 1980 I, VII| örömriadal zendül meg körüle; a delnő felért a tűzfalra – 1981 I, VII| meg körüle; a delnő felért a tűzfalra – és karján hozá 1982 I, VII| tűzfalra – és karján hozá fel a megtalált csecsemőt.~ ~Nehány 1983 I, VII| pillanat múlva ismét lejutott a két bátor mentő a hágcsókon, 1984 I, VII| lejutott a két bátor mentő a hágcsókon, a ház minden 1985 I, VII| bátor mentő a hágcsókon, a ház minden emelete beégett 1986 I, VII| minden ablakon jött ki a láng.~ ~Lejutva a földre, 1987 I, VII| jött ki a láng.~ ~Lejutva a földre, Chataquéla az ifjú 1988 I, VII| ifjú özvegy keblére tevé a megmentett csecsemőt, a 1989 I, VII| a megmentett csecsemőt, a keblén viselt gyémánt fétist 1990 I, VII| Hogy fogják áldani majd a nyomorú viskókban! – És 1991 I, VII| És hogy kigúnyolják majd a szalonokban e kötéltáncosi 1992 I, VII| mindkettőt odatemeti.~ ~Azonban a tűz ez oldalon el volt fojtva, 1993 I, VII| másfelől erősen oltották; a népség széledezni kezdett.~ ~ 1994 I, VII| Chataquéla hintaja utána érkezett a visszatért fogattal, s inasai 1995 I, VII| hogy őt ülésébe segítsék.~ ~A delnő körültekintett, mintha 1996 I, VII| mintha valakit keresne, de a három ismeretlen ifjú már 1997 I, VII| azon pillanatban, midőn a delnő a csecsemőt anyjának 1998 I, VII| pillanatban, midőn a delnő a csecsemőt anyjának visszaadta, 1999 I, VII| anyjának visszaadta, eltűntek a néptömeg közül, hihetőleg 2000 I, VII| néptömeg közül, hihetőleg a hálálkodásokat akarták kikerülni.~ ~