Kötet, Fezejet

2001    I,    VII|              hasztalan tudakozódék utánok a körülállóktól, senki sem
2002    I,    VII|                 ez akrobatai produkcióról a jobb körökben elég.~ ~A
2003    I,    VII|                   a jobb körökben elég.~ ~A fiatal óriások klubjában
2004    I,    VII|               fiatal óriások klubjában az a boldogabb, aki szebb élcet
2005    I,    VII|                   újságíró előtt? Vagy ha a jobb körökből való, hogy
2006    I,    VII|                 nem siet jutalmát elvenni a kormánytól; ha főúr, Chataquélától?~ ~
2007    I,    VII|                Egy délben legjobban folyt a tréfa és elméncség e tárgy
2008    I,    VII|                    ezúttal Abellino vitte a szót az erkélyteremben,
2009    I,    VII|              erkélyteremben, jelen voltak a szokott ismerősök, lord
2010    I,    VII|                  Debry márki, Fennimor és a többi.~ ~– Nyomon vagyok,
2011    I,    VII|                  ismeretlen szalamander * a nemesi körökből való.~ ~–
2012    I,    VII|          Chataquéla azt az ajánlatot tevé a nép között, hogy ezer aranyat
2013    I,    VII|                  aranyat fog kapni, ki őt a tűz közé fogja követni,
2014    I,    VII|                     Hát azután megkapta-e a csókot?~ ~– Hagyjon ön beszélni,
2015    I,    VII|               sértette, hogy egy ilyennek a fia belevág a szavába.~ ~–
2016    I,    VII|                egy ilyennek a fia belevág a szavába.~ ~– Tehát – folytatá
2017    I,    VII|                 folytatá magához térve –, a monda szerint a mi delnőnk
2018    I,    VII|                  térve –, a monda szerint a mi delnőnk az ismeretlen
2019    I,    VII|                   hitelesség kedvéért ott a tűz közepett a nép szeme
2020    I,    VII|               kedvéért ott a tűz közepett a nép szeme láttára szolgáltató
2021    I,    VII|              szeme láttára szolgáltató ki a kitűzött csókot.~ ~Általános
2022    I,    VII|                némbernek nagy kedve lehet a tűzben csókolózni – jegyzé
2023    I,    VII|               herceg.~ ~– Hogyne! – szólt a megjavíthatlan alispánfi,
2024    I,    VII|                 férjei valamelyikét ebben a dicsőségben részesítse –
2025    I,    VII|                szólt nevetve Abellino, és a többi is nevetett utána
2026    I,    VII|               nevetett utána mind.~ ~Erre a szóra felkelt Rudolf a helyéből,
2027    I,    VII|               Erre a szóra felkelt Rudolf a helyéből, hol eddig ült,
2028    I,    VII|                hol eddig ült, s odalépett a kacagó társaság közé.~ ~
2029    I,    VII|           ránéztek, önkénytelen elhagyták a kacajt. Tekintete különösen
2030    I,    VII|               szemközt tekintve. Egyfelől a könnyelmű, oktalan gőg büszke,
2031    I,    VII|                Rudolf, könnyeden odavetve a szót Kárpáthyhoz.~ ~– Hogyan? –
2032    I,    VII|                 szemeibe nézve –, hogy ez a kérdéses nő képes magát
2033    I,    VII|               fogadás. Ismertessen meg ön a módjával. Az idő nagy különbség,
2034    I,    VII|               hogy hirtelen meghaljak; ez a második. Chataquéla utánam
2035    I,    VII|           Chataquéla utánam fog halni; ez a harmadik; és akkor ön kötelezve
2036    I,    VII|              szerinti módon kivégezni; ez a negyedik.~ ~– Ah, ez bolondság! –
2037    I,    VII|                 Ez pompás tréfa! – állítá a lord. – Igen sajnálom, hogy
2038    I,    VII|              szoktak azok, kik megijedtek a komoly szótól.~ ~– Hinni
2039    I,    VII|                     fejet fejért!~ ~– Áll a fogadás! – kiálta Abellino
2040    I,    VII|            Hallották uraim – szólt Rudolf a körülállókhoz fordulva –,
2041    I,    VII|           szavának meg fog felelni. Addig a titoktartás becsületügy.~ ~
2042    I,    VII|                   kezdte restelleni, hogy a fiatal óriások ezt a fogadást
2043    I,    VII|                 hogy a fiatal óriások ezt a fogadást olyan igen jó tréfának
2044    I,    VII|            szükségből el kellett fogadnia a nagylelkűséget.~ ~E fogadás
2045    I,    VII|                 az egy volt benne szomorú a jelenlevőkre nézve, hogy
2046    I,    VII|                  természetes volt, nehogy a hírt megtudhassa maga az
2047    I,    VII|                nagy urakhoz ez nem illik, a divatszerű blazírt kedélyek
2048    I,    VII|            istenének; nagy urak között az a hit él, hogy ők nem tartoznak
2049    I,    VII|           tartozik az életével valakinek: a hitelezőjének.~ ~Mr. Griffard
2050    I,    VII|                     Mr. Griffard megtudta a fogadást, mert hiszen neki
2051    I,    VII|                meg kell tudni, legyen bár a titok lakat, diplomáciai
2052    I,    VII|                   úr tehát megtudva, hogy a tréfa annyira komoly, miszerint
2053    I,    VII|             miszerint ha Rudolf teljesíti a fogadás föltételeit, Kárpáthy
2054    I,    VII|           elfogadni, különben jogában áll a jelenvoltak bármelyikének
2055    I,    VII|            teljesíteni, ő szolgálhat neki a magáéval, s a jámbor lord
2056    I,    VII|             szolgálhat neki a magáéval, s a jámbor lord ellövi ötven
2057    I,    VII|                lord ellövi ötven lépésről a fölvetett tallért.~ ~E fogadás
2058    I,    VII|                  tehát éppen nem tetszett a bankárnak. Fölkeresé személyesen
2059    I,    VII|                távol az életveszély, mint a hold. Először annak kell
2060    I,    VII|          megtörténni, hogy Rudolf elvegye a delnőt – afgán szertartás
2061    I,    VII|                asszony nem akarta feledni a brit poétát sem értem, sem
2062    I,    VII|               vágy, mely vissza fog térni a végletnél. Végre azonban
2063    I,    VII|                 kell önnek gondolni, hogy a delnő azoktól még életökben
2064    I,    VII|              békét!~ ~Azzal hátat fordíta a bankárnak, és elkezdett
2065    I,    VII|                     Az indu hölgy azalatt a szenvedély hevével keresé
2066    I,    VII|            nyilvános éttermekben ebédelt, a leglátogatottabb kioszkokba
2067    I,    VII|           fagylaltozni, este rendre járta a színházakat, szemüvege szüntelen
2068    I,    VII|                   ébren van. Vén dajkája, a bűvész Hyurmala mulattatja
2069    I,    VII|                  fogja-e őt újra látni.~ ~A vén duenna * felállítja
2070    I,    VII|                  alacsony lábú asztalkára a hindu palackot. Ez egy öblös
2071    I,    VII|       kristálytiszta nedvvel. Ekkor felül a szűk nyíláson valami aranytiszta
2072    I,    VII|                sárga folyadékot tölt belé a varázslónő, s a palack nedve
2073    I,    VII|                 tölt belé a varázslónő, s a palack nedve azonnal elhomályosul,
2074    I,    VII|             hömpölyögve rohannak le egész a palack fenekéig mindig sötétebben,
2075    I,    VII|                  mindig feketébben. Midőn a feneket érte a felhőszerű
2076    I,    VII|          feketébben. Midőn a feneket érte a felhőszerű gomolygás, elkezd
2077    I,    VII|              felhőszerű gomolygás, elkezd a palack belseje bámulatosan
2078    I,    VII|             egymást félretolják, s mikből a felizgatott képzelet ismerős
2079    I,    VII|                házakat, városokat teremt. A sötét felhőszínű tárgyakat
2080    I,    VII|          szivárványos színek derengik át, a mezők zöldje s a hajnal
2081    I,    VII|             derengik át, a mezők zöldje s a hajnal pirossága játszik
2082    I,    VII|                tündéri világítást nyernek a mozgó alakok, majd végre
2083    I,    VII|                   majd végre lassúbb lesz a ködalakok mozgása, a tárgyak
2084    I,    VII|                 lesz a ködalakok mozgása, a tárgyak mindinkább egymásba
2085    I,    VII|             mindinkább egymásba olvadnak, a szivárványló színek elsápadnak,
2086    I,    VII|           szivárványló színek elsápadnak, a körforgás csodái elülepednek,
2087    I,    VII|            átlátszótlan fakó halálszín.~ ~A vén Hyurmala, kinek arcbőrét
2088    I,    VII|             arcbőrét cserszínűre festette a kegyes idő, nem késik e
2089    I,    VII|                   lép, zöld és piros lesz a táj, s elhagyja, gyászos
2090    I,    VII|                lilaszínre válik. Mik ezek a barna alakok itt mögötte?
2091    I,    VII|               keresztül-kasul törve magát a gomolygó tüneményeken, mintha
2092    I,    VII|                  egymást. Apró gyermekfők a földön, repkedő kígyók a
2093    I,    VII|                  a földön, repkedő kígyók a légben vonulnak előtte,
2094    I,    VII|               Most egymáshoz közelítenek, a sárga alak megáll, a gyermekfők
2095    I,    VII|         közelítenek, a sárga alak megáll, a gyermekfők rózsafejekké
2096    I,    VII|                 lugost alakítanak körüle, a kígyók galambokká, mik mindkettőjök
2097    I,    VII|                   Most az alakok elülnek, a nedv elsápad, elhomályosul. –
2098    I,    VII|                  lelke alkotá, összekötve a hindu és európai viseletből
2099    I,    VII|                 fehér szalag tartá hátra, a hosszú halványsárga selyemöltözet
2100    I,    VII|                  volantok * látni engedék a csodaszép tarkasággal szőtt
2101    I,    VII|                 indu rokolyát, ahogy csak a keleti kelmeszövők mernek
2102    I,    VII|                  kelmeszövők mernek bánni a színekkel, a legellentétesebb
2103    I,    VII|                 mernek bánni a színekkel, a legellentétesebb neműeket
2104    I,    VII|                   karcsú, nyúlánk derekán a délceg csípőkre leszorulva
2105    I,    VII|             leszorulva van keresztülkötve a hosszá, arannyal, ezüsttel
2106    I,    VII|                 idomítják, átnyújtja neki a tegnapi látogatók névjegyeit,
2107    I,    VII|                   tán csak szeszélyből.~ ~A delnő végignézi a névjegyeket.
2108    I,    VII|          szeszélyből.~ ~A delnő végignézi a névjegyeket. Mind ismerős,
2109    I,    VII|                  csak el sem tud olvasni. A keresztnév hátul, a vezetéknév
2110    I,    VII|              olvasni. A keresztnév hátul, a vezetéknév elöl, ahogy sehol
2111    I,    VII|                  ismeretes világban. Hisz a többiek mind megfordítva
2112    I,    VII|               éppen ez az egy ily különc? A cím leghátul így: „Szentirmay
2113    I,    VII|                Szentirmay Rudolf báró”.~ ~A többi jegy kihullott kezéből,
2114    I,    VII|               Hátha éppen ő az, akit vár. A varázspalack jót jövendöl,
2115    I,    VII|               alakja, arca? – tudakozódék a delnő epedő kíváncsisággal.~ ~
2116    I,    VII|              maradhatlan vágyak közt múlt a dél; hintók, cabriolet-k
2117    I,    VII|          cabriolet-k álltak meg koronkint a hotel előtt; hallatszott
2118    I,    VII|                  hotel előtt; hallatszott a portás csengettyűje; azután
2119    I,    VII|                azután ismét tovagördültek a hintók; nem az jött, akit
2120    I,    VII|                 az jött, akit várt.~ ~Már a délután is ott volt. Chataquéla
2121    I,    VII|                  Egyszer ismét hallatszik a kapus csengetése, s a hindu
2122    I,    VII|          hallatszik a kapus csengetése, s a hindu nő éles hallása a
2123    I,    VII|                   a hindu nő éles hallása a zárt lépcsőn férfiléptek
2124    I,    VII|                    ki vőlegényét várja.~ ~A szőnyegek susogtak, valaki
2125    I,    VII|                volt az! Fel sem tekintett a hölgy, de tudta azért, hogy
2126    I,    VII|               Hiszen sokszor álmodta így: a hős, a bátor ifjú belépett
2127    I,    VII|               sokszor álmodta így: a hős, a bátor ifjú belépett szobájába;
2128    I,    VII|            belépett szobájába; arca, mely a vész közepett oly hideg
2129    I,    VII|                  tekinte most rá, szemei, a halállal dacolók, tele voltak
2130    I,    VII|             szerelemmel, odaült mellé… és a delnő most is attól tartott,
2131    I,    VII|                  sem fogunk egyebet látni a szokott hidegségnél; a bűbájt
2132    I,    VII|              látni a szokott hidegségnél; a bűbájt sugárzó szemeket
2133    I,    VII|              bűbájt sugárzó szemeket csak a szerelmes nő szemei látják
2134    I,    VII|                Férfiak nem tudják azt, de a nők, akik szeretnek, ismerik
2135    I,    VII|                  Azt gondolám, hogy midőn a gyermekek meg lesznek mentve,
2136    I,    VII|                   önt felvonjam, levessem a kötelet a mélységbe, s magam
2137    I,    VII|             felvonjam, levessem a kötelet a mélységbe, s magam is utána
2138    I,    VII|                 és ott vesszünk el együtt a tűz között.~ ~– Miért nem
2139    I,    VII|               Miért nem tevé azt? – kérdé a hölgy kimondhatatlan epedéssel.~ ~–
2140    I,    VII|                   köté, s így nehézkedett a kötélre. És én nem tehettem
2141    I,    VII|                   gyönyör lett volna. Kik a tűzben halnak meg, azok
2142    I,    VII|                halnak meg, azok egyszerre a napba jutnak, akik a földben
2143    I,    VII|            egyszerre a napba jutnak, akik a földben halnak meg, azoknak
2144    I,    VII|             porszemekké válnak, minők itt a függönyök közt besütő napsugárban
2145    I,    VII|            napsugárban táncolnak, s miket a nap szemenként szí fel magához.
2146    I,    VII|                 szí fel magához. Legszebb a halál tűzben és szerelemben –
2147    I,    VII|                 hazámban szoktak meghalni a nők.~ ~Rudolf megfogá csendesen
2148    I,    VII|                  Rudolf megfogá csendesen a csodás asszony kezét.~ ~–
2149    I,    VII|          Chataquéla, légy te az én nőm!~ ~A hölgy reszketett, nem bírt
2150    I,    VII|                foglak, míg meg nem halok. A delnő elsápadt mint a viasz,
2151    I,    VII|              halok. A delnő elsápadt mint a viasz, ajkai elfehérültek,
2152    I,    VII|                  férjemtől nem váltam el. A haragos szellemek ezért
2153    I,    VII|                 szorítva ellenállhatlanul a delnőt.~ ~Egy óra múlva
2154    I,    VII|                  különcködés, e megvetése a világnak, ez útjából kitévedt
2155    I,    VII|             eszmejárás? Megmondjuk.~ ~Nem a máj és lép betegsége ez,
2156    I,    VII|                   lép betegsége ez, hanem a léleké, és többnyire nagy
2157    I,    VII|                   otthon találják magukat a világban. A tétlenség átka
2158    I,    VII|              találják magukat a világban. A tétlenség átka ez mindazokon,
2159    I,    VII|             rendkí vüli szellemerőt adott a sors, de ők kikerülték,
2160    I,    VII|                  kikerülték, nem keresték a tért, mely számukra ki volt
2161    I,    VII|              lélekerő, mert üresnek látta a világot és haszontalannak
2162    I,    VII|                    és az – ha nem egyéb – a haza.~ ~Tíz nap múlt Chataquéla
2163    I,    VII|                még mindig hasztalan várta a delnő levelét, pedig elválásuk
2164    I,    VII|                 tűzte, még egyszer elment a színházba, és tapasztalá,
2165    I,    VII|                  szavalt oly helytelenül, a claqueurök * sohasem impertinenskedtek
2166    I,    VII|         impertinenskedtek oly ügyetlenül, a páholyokban sohasem viselte
2167    I,    VII|                 viselte magát oly kacérul a fiatal nőnem, s az ifjú
2168    I,    VII|          tökéletesen készen volt rá, hogy a legelső emberrel, aki páholyába
2169    I,    VII|                   látja belépni.~ ~Még az a bosszúság hozzá, hogy ezzel
2170    I,    VII|                   volt iránta egy nemével a becsülésnek viseltetni.~ ~
2171    I,    VII|               ajtaját nyitá meg előtte.~ ~A kérdéses család egyike volt
2172    I,    VII|                    s két tagja volt jelen a páholyban: az öreganya,
2173    I,    VII|                   páholyban: az öreganya, a derék, kedélyes gróf Eszéki
2174    I,    VII|         asszonyság még mindenben megtartá a császárság alatti divatot,
2175    I,    VII|                császárság alatti divatot, a nagy hajporozott dupét, *
2176    I,    VII|          egészséges matronális * arcához, a hegyes derekat, hímzett
2177    I,    VII|                    hímzett virágos övvel, a szűk, megfeszülő ruhát rövid
2178    I,    VII|         megfeszülő ruhát rövid ujjaival s a hosszú, pávafark nagyságú
2179    I,    VII|              nagyságú festett legyezőt és a könyökig érő szarvasbőr
2180    I,    VII|               kesztyűket.~ ~Ő foglalja el a főhelyet, a színpaddal szemközt.
2181    I,    VII|                   foglalja el a főhelyet, a színpaddal szemközt. Átellenben
2182    I,    VII|                 szépségű arc, melyet csak a szerény komolyság őriz,
2183    I,    VII|               miknek látása magában képes a vulgivaga * Vénust megtagadtatni
2184    I,    VII|          vulgivaga * Vénust megtagadtatni a szemlélővel. Egyike azon
2185    I,    VII|            tökéletes.~ ~Figyelmét egészen a színpad foglalja el, s midőn
2186    I,    VII|              színpad foglalja el, s midőn a két ifjú a páholyba belép,
2187    I,    VII|           foglalja el, s midőn a két ifjú a páholyba belép, könnyű főhajtással
2188    I,    VII|         gyöngédséggel vonja el tekintetét a színpadtól, anélkül azonban,
2189    I,    VII|                 azonban, hogy azt egészen a bejövőknek szentelné.~ ~–
2190    I,    VII|                 Mi azt hisszük, hogy majd a színházban találkoztunk
2191    I,    VII|                ahelyett, hogy sorba nézné a páholyokat, behúzza magát
2192    I,    VII|                    midőn szóhoz juthatott a beszédes asszonyságtól. –
2193    I,    VII|        asszonyságtól. – Nem feledkezém el a tiszteletről, mellyel nagysádtoknak
2194    I,    VII|                magában: „Kell menni, mert a repcét most kaszálják, a
2195    I,    VII|                  a repcét most kaszálják, a bárányokat most nyírják,
2196    I,    VII|                 jókor hagyták el Angliát; a víg élet, a lóversenyek,
2197    I,    VII|                   el Angliát; a víg élet, a lóversenyek, vadászatok,
2198    I,    VII|         vadászatok, tengeri kirándulások, a víg mulatságok a Jersey
2199    I,    VII|            kirándulások, a víg mulatságok a Jersey szigeten még csak
2200    I,    VII|                       Nem maradhattam már a kis unokalyányomtól, mindig
2201    I,    VII|       unokalyányomtól, mindig unszolt még a télen, hogy szeretne otthon
2202    I,    VII|              ekkor tekinte figyelmesebben a „kis unokalyány” arcára,
2203    I,    VII|                bírta rejteni meglepetését a kifejlett hajadon komoly,
2204    I,    VII|                 év alatt ideállá fejlődik a gyermeki vonásaiban keveset
2205    I,    VII|              Londonban? – szólt egyenesen a lyánkához intézve szavait,
2206    I,    VII|              zavarba kérdésére.~ ~Azonban a jó nagymamának azon kedves
2207    I,    VII|            megfelelni, nem engedvén, hogy a gyermeket valaki zavarba
2208    I,    VII|            unalmat megismerhesse.~ ~– Ezt a bókot elteszem az összes
2209    I,    VII|            támaszkodva –, regényes epedés a szőke Tisza után, újra hallani
2210    I,    VII|                  Tisza után, újra hallani a malmok csendes kelepelését
2211    I,    VII|                malmok csendes kelepelését a tiszaváradi * jegenyék árnyékából,
2212    I,    VII|              jegenyék árnyékából, sétálni a búzavirágok között, látni
2213    I,    VII|                   ismerős cigánycsoportot a falu végén, mint készítenek
2214    I,    VII|                  s hallani vasárnaponkint a tiszteletes úr magasztos
2215    I,    VII|              nagyon mezei fogalmai vannak a honvágyról, ha azt csak
2216    I,    VII|                   honvágyról, ha azt csak a búzavirágok közt látja érni;
2217    I,    VII|                vagy akár Hódmezővásárhely a legritkább élvezetekkel
2218    I,    VII|              Debrecenben van egy nagy híd a város közepén, mely az egész
2219    I,    VII|            csalódik, mi tiszteljük ezeket a nagy kenyértermő városokat,
2220    I,    VII|            német-zsidó kolónia, ahol csak a kőrösi * , kecskeméti udvarban *
2221    I,    VII|           építtetünk nagyobbszerű palotát a város kitűnőbb helyén. Nyári
2222    I,    VII|                    Nyári lakul választjuk a budai hegyeket; rajta leszünk,
2223    I,    VII|                  lesz minden idegenszerű, a divatvilág asztalainkon
2224    I,    VII|               komolyan Eszékiné, megfogva a gróf kezét. – Ön méltatlanságot
2225    I,    VII|     méltatlanságot követ el lelkén, midőn a legszentebb érzelmet megtagadja.
2226    I,    VII|                   alig látni másutt, mint a mi köreinkben. Végignézek
2227    I,    VII|                 mi köreinkben. Végignézek a páholysorokon, s öt-hat
2228    I,    VII|                 mert magam is régen élek. A mi fajtánk férfiai rendesen
2229    I,    VII|                 huszonötig azután elmerül a világ minden örömébe, vad,
2230    I,    VII|                   várta, hogy vége legyen a grófnő textusának, s erre
2231    I,    VII|                mondhatott, ő, ki különben a kegyeleteket nem szokta
2232    I,    VII|                  az oltárra egy táncosnőt a Bal Mabille-ből * állítottak
2233    I,    VII|                magát Londonban, s mik ott a legújabb közbeszéd tárgyai.~ ~
2234    I,    VII|             legújabb közbeszéd tárgyai.~ ~A lyánka okos, nagy fekete
2235    I,    VII|              szemeit s tündértiszta arcát a kérdezőhöz emelve helyes
2236    I,    VII|                 oly magas ne legyen, hogy a hallgató közönséget zavarja,
2237    I,    VII|               zavarja, sem oly halk, hogy a páholyban levők suttogásnak
2238    I,    VII|                azelőtti napon temették el a leghíresebb férfit és a
2239    I,    VII|                   a leghíresebb férfit és a leghíresebb asszonyt Angliában.~ ~–
2240    I,    VII|                   és gondolá magában: „Ez a kis együgyű leány bizonyosan
2241    I,    VII|                  együgyű leány bizonyosan a Lord-Mayort * vagy valami
2242    I,    VII|                     E híres férfi – monda a lyánka némi egzaltációval,
2243    I,    VII|             korának legmagasabb szelleme, a halhatatlan költő – lord
2244    I,    VII|                  volt látható; egy percre a szellem elhagyta minden
2245    I,    VII|                  érzékeit.~ ~– És ki volt a nő? – kérdé elszorult hangon,
2246    I,    VII|                   más éghajlat leánya, ki a költőt nagyon szerette,
2247    I,    VII|                  fogadta, s midőn meghalt a férj, mint ezt őshonában
2248    I,    VII|                utána halt, magára gyújtva a kioszkot, melyben lakott.
2249    I,    VII|                életunt kezéből kifacsarja a saját maga ellen irányzott
2250    I,    VII|            megilletődését nem vevék észre a jelenlevők, mert e percben
2251    I,    VII|                 egy monológja foglalta el a figyelmet, s mindenki oda
2252    I,    VII|             nézett. Rudolf maga is követé a közfigyelmet, s első volt,
2253    I,    VII|             közfigyelmet, s első volt, ki a szavalás végeztével tapsolni
2254    I,    VII|                  Milyen jól szavalt ma ez a Mars.~ ~És akárhová nézett,
2255    I,    VII|               szép, nemes vonásokat, hogy a leányka lassan pirulni kezdett,
2256    I,    VII|              lassan pirulni kezdett, mint a napsugártól érő gyümölcs.~ ~
2257    I,    VII|                  sem felelt rá.~ ~Azonban a hallgatás és bámulat elég
2258    I,    VII|                  visszaadott hazájának.~ ~A szép hajadon fejecskéjét
2259    I,    VII|                   pedig sebesen rohant le a lépcsőn; egy sarokfordulatánál
2260    I,    VII|                  egy fogadás, melyet mind a két fél megnyert, és egyik
2261    I,    VII|                   után. Tehát ön megnyeré a fogadást. De nem ön után
2262    I,    VII|              szólt Rudolf teljesen osztva a márki derültségét, s kiszabadítva
2263    I,    VII|              zajosabb érzések elriasztják a gyászt.~ ~Szívtelennek kezdé
2264    I,    VII|                  egy regényes tájék rajza a Duna csendes partjain, egy
2265    I,    VII|             színben megmaradt virág, mely a lapok közül kihull azon
2266    I,    VII|                 míg ő nem tudott megválni a sírtól, mely legkedvesebb
2267    I,    VII|                halvány körrajzokat vetett a papírra. A kép nem akart
2268    I,    VII|             körrajzokat vetett a papírra. A kép nem akart sikerülni;
2269    I,    VII|              valamivel hosszúkásabb lett, a szemek kevéssel derültebbek,
2270    I,    VII|                derültebbek, nyitottabbak, a szemöld keskenyebb, az ajk
2271    I,    VII|              megdöbbenve állt meg előtte, a kép nem Chataquélához hasonlított,
2272    I,    VII|                kebléből egy fohász szállt a magasba, s szemeiben egy
2273    I,    VII|                 első fohász és első könny a bezárt gyermekévek óta.~ ~
2274    I,    VII|               rajzónját, maga elé képzelé a szép, piruló leánykát, Flórát,
2275    I,    VII|             Flórát, nehány vonást igazíta a képen, és íme az arc most
2276    I,    VII|               öntudatlanul ajkaihoz emelé a képet, és meg csókolá azt.
2277    I,    VII|              erein, új színt nyert előtte a világ.~ ~Nyugodtan és jókedvvel
2278    I,    VII|                 készületeihez… – vissza – a szép – a szegény Magyarhonba.~ ~ ~ ~
2279    I,    VII|        készületeihez… – vissza – a szép – a szegény Magyarhonba.~ ~ ~ ~
2280    I,   VIII|                                     VIII. A Pünkösdi király~ ~Tehát
2281    I,   VIII|                Tehát ismét itthon vagyunk a kedves, a szegény Magyarhonban.~ ~
2282    I,   VIII|                  itthon vagyunk a kedves, a szegény Magyarhonban.~ ~
2283    I,   VIII|                  ma pálinkát nem ivott.~ ~A derék esküdt férfiú becsületesen
2284    I,   VIII|                    oly hegyesen szedegeti a lábait, mintha tojásokon
2285    I,   VIII|                  járna, s félre nem nézne a világért, még kevésbé a
2286    I,   VIII|                   a világért, még kevésbé a háta mögött járó cigányokra;
2287    I,   VIII|                hogy menni lassabban kell, a trombitát fújni pedig erősebben.~ ~
2288    I,   VIII|                  fújni pedig erősebben.~ ~A nagy zenére mindenütt felébrednek
2289    I,   VIII|                   redőnyöket nyitogatnak, a fiatal leánykák köténnyel
2290    I,   VIII|             eltakarva kebleiket néznek ki a kapuajtón, s kívángatnak
2291    I,   VIII|                visel, mely nem engedi meg a leereszkedést.~ ~Majd a
2292    I,   VIII|                   a leereszkedést.~ ~Majd a tisztelendő urak házai elé
2293    I,   VIII|              foglalatossága van velük: ez a különös foglalatosság abból
2294    I,   VIII|               elvégezve legutoljára marad a legfontosabb hivatás, őnagyságát,
2295    I,   VIII|                  esküdti hivatalára, vagy a kopók közé téved, s úgy
2296    I,   VIII|                   éppen odakinn ácsorgott a kapuban, azt tehát megszólítá
2297    I,   VIII|            békességgel:~ ~– Felkelt-e már a nagyságos Jan – Ján – Jancsi
2298    I,   VIII|                 alig látja kend kimondani a szedtevettét. Hát! Még le
2299    I,   VIII|                  jelentést kellett tennie a községházánál bírák uraiméknak,
2300    I,   VIII|                 nevezetesebb embereket.~ ~A tisztes községi teremben
2301    I,   VIII|              teremben ülnek hosszú sorral a falakra függesztve az ország
2302    I,   VIII|               közben elég hely maradt még a meghalt patrónusok, esperesek,
2303    I,   VIII|                  tarkázva tintával, ahogy a tollakat oda szokták verni.~ ~
2304    I,   VIII|                     Még csak most hangzik a hajnali harangszó, s már
2305    I,   VIII|                  hajnali harangszó, s már a tanácsbeliek mind fel vannak
2306    I,   VIII|                mind fel vannak gyülekezve a terembe, s ott könyökölnek
2307    I,   VIII|                  könyökölnek szép rendben a hosszú asztal körül, elnököl
2308    I,   VIII|              hosszú asztal körül, elnököl a bíró, egy derék kövér ember.~ ~
2309    I,   VIII|                 valemennyinek tarka kendő a gomblyukában s sarkantyús
2310    I,   VIII|          gomblyukában s sarkantyús csizma a lábán.~ ~Legeslegelöl mind
2311    I,   VIII|                lábán.~ ~Legeslegelöl mind a fiatalok között áll a tavalyi
2312    I,   VIII|                mind a fiatalok között áll a tavalyi pünkösdi király.~ ~
2313    I,   VIII|           háromszor is meg van kanyarítva a végéig, s megerősítve viaszos
2314    I,   VIII|                rézcsatja szépen kilátszik a rövid zöld selyemmellény
2315    I,   VIII|                   egyik szegleténél fogva a gomblyukba, ujjain karika-
2316    I,   VIII|                 De ami legjelesebbé teszi a legényt, az egy nagy lombos
2317    I,   VIII|      gyászfűzekből és virágokból, úgyhogy a szegfűkkel és rózsákkal
2318    I,   VIII|                   füzérek hosszan omlanak a legény vállaira, mint hosszú
2319    I,   VIII|                   kétfelé választvák. Ezt a koszorút nyerje el aztán,
2320    I,   VIII|                    No Márton – szól hozzá a bíró –, megint itt van piros
2321    I,   VIII|                 uram, tegnap én is voltam a templomban, hallottam, mondta
2322    I,   VIII|             templomban, hallottam, mondta a tisztelendő úr.~ ~– Hát
2323    I,   VIII|                   lakodalomból hánytad ki a vendégeket?~ ~– Nem tudom,
2324    I,   VIII|                  hány bevert fej van neki a rovásán!~ ~És kisült a lajstromból,
2325    I,   VIII|               neki a rovásán!~ ~És kisült a lajstromból, hogy Márton
2326    I,   VIII|            királysága 72 akó borba került a községnek, s több mint száz
2327    I,   VIII|            összetörte az üvegeit, fizette a város.~ ~– Hát azt számolod-e,
2328    I,   VIII|              öcsém, hányszor mentek kárba a lovaid?~ ~– Sohse törődöm
2329    I,   VIII|                nemigaz jószág fordult meg a kezeden.~ ~–- Engem nem
2330    I,   VIII|                 senki.~ ~– De ilyenformán a te pünkösdi királyságod
2331    I,   VIII|          királyságod vajmi sokba kerül ám a városnak.~ ~– Jól tudom
2332    I,   VIII|                 tudom én azt, hogy ez nem a város pénzéből telik, hanem
2333    I,   VIII|                   orcája most is ott függ a falon la, hagyott egy summa
2334    I,   VIII|                   hagyott egy summa pénzt a községnek azon célból, hogy
2335    I,   VIII|                    másrészint pedig, hogy a lónemesítés előmozdíttassék,
2336    I,   VIII|             harmadik ünnepén összegyűlnek a lovaslegények a környékből,
2337    I,   VIII|              összegyűlnek a lovaslegények a környékből, s versenyt futtatnak
2338    I,   VIII|           alkalommal győztes marad, annak a kegyes úr hagyományából
2339    I,   VIII|            hagyományából szabad ivása van a város minden kocsmájában,
2340    I,   VIII|                 minden kocsmájában, annak a lovait minden gazda tartozik
2341    I,   VIII|                megzálogolni, hanem fizeti a kárt, aki rosszul vigyázott
2342    I,   VIII|                pünkösdi királynak – felel a legény, mellét büszkén kidüllesztve –,
2343    I,   VIII|            kitanulni.~ ~– Nono – feddőzék a bíró. – Nem jó az a hányavetiség,
2344    I,   VIII|              feddőzék a bíró. – Nem jó az a hányavetiség, Márton; mert
2345    I,   VIII|                 vagy holnap letelik rólad a pünkösdi királyság. Pedig
2346    I,   VIII|               szólt Márton, hetykén intve a fél szemöldökével, s két
2347    I,   VIII|         szemöldökével, s két hüvelykujját a nadrághasítékba akasztva
2348    I,   VIII|             akasztva nagy méltóságosan.~ ~A tanácsbeliek is átlátták,
2349    I,   VIII|                tele frissen sült cipóval, a szekerek mögé volt kötve
2350    I,   VIII|                volt kötve szarvánál fogva a levágatásra szánt két ökör.~ ~–
2351    I,   VIII|              egészen beleszokott már abba a peremptórius * parancsoló
2352    I,   VIII|                   kell ide. Ki látta azt: a vágni való ökröt szekér
2353    I,   VIII|             szekér után kötni? holott azt a mészárosoknak kell kétfelől
2354    I,   VIII|                  szarvánál fogva vezetni, a szarvára pedig citromot
2355    I,   VIII|                Ejnye, hogy tudja az öcsém a módját!~ ~– A hordók tetejébe
2356    I,   VIII|              tudja az öcsém a módját!~ ~– A hordók tetejébe pedig üljön
2357    I,   VIII|          osztogassa onnan füleskancsókkal a bort!~ ~– Parancsolsz-e
2358    I,   VIII|                 valamit, Márton?~ ~– Hát? A cigányok húzzák az én nótámat,
2359    I,   VIII|           megindulnak, nekem pedig tartsa a lovamat két hajdú, mikor
2360    I,   VIII|                mikor felülök rá.~ ~Minden a parancsolat szerint történt.~ ~
2361    I,   VIII|            parancsolat szerint történt.~ ~A népség rövid isteni tiszteletét
2362    I,   VIII|                 megindult szép rendben ki a mező felé. Elöl lovagolt
2363    I,   VIII|          rézfokost tartva kezében, utánuk a szekérre rakott cigánybanda
2364    I,   VIII|           égbekiáltó hangokon harsogtatva a Márton nótáját. Ezek után
2365    I,   VIII|                  Ezek után jött közvetlen a két felpántlikázott tulok,
2366    I,   VIII|                 győzött eleget rimánkodni a saraglyában ülő vén brúgós, *
2367    I,   VIII|               istenért el ne eresszék azt a bikát, mert ő lesz az első,
2368    I,   VIII|              élelmiszeres kocsik, hátrább a boros társzekerek, fürge
2369    I,   VIII|                   következett Varju uram. A sors még magasabbra emelte.
2370    I,   VIII|             tartott, mellyel majd kiverte a szél a szemeit. Ha szabad
2371    I,   VIII|               mellyel majd kiverte a szél a szemeit. Ha szabad arca
2372    I,   VIII|                   palatínus.~ ~Végre jött a pünkösdi király. Lova nemigen
2373    I,   VIII|              állat, s ami hiányzott rajta a formából, az meg volt neki
2374    I,   VIII|            farkasbőrbül.~ ~Nem rosszul ül a lovon. Egy kicsinyt lóg
2375    I,   VIII|             kicsinyt lóg rajta, de ez nem a bevett reggelitől van, ez
2376    I,   VIII|                    pedig oly szilárdul ül a lovon, mintha hozzá volna
2377    I,   VIII|                Utána jönnek hosszú sorral a pályázó legények, mindegyik
2378    I,   VIII|             látszik valami biztató sugára a reménynek, hogy hátha ő
2379    I,   VIII|               tavaly óta meghosszabbodtak a lova lábai? Hátha a többié
2380    I,   VIII|      meghosszabbodtak a lova lábai? Hátha a többié rosszabb lett?~ ~
2381    I,   VIII|                 rosszabb lett?~ ~Befejezi a menetet az úri és fakó szekerek
2382    I,   VIII|                nagy port verve száguldnak a lovasok nyomában, megrakva
2383    I,   VIII|               kendővel.~ ~Így érkeznek ki a síkra. Azon pillanatban
2384    I,   VIII|              tarackdurranás jelenti, hogy a legfőbb patrónus, Jancsi
2385    I,   VIII|              legfőbb patrónus, Jancsi úr, a gazdag nábob, elindula kastélyából.
2386    I,   VIII|              nábob, elindula kastélyából. A népség az elárkolt kertekben
2387    I,   VIII|              temetőkben helyezi el magát. A bizakodó lovasok kiállnak
2388    I,   VIII|                 bizakodó lovasok kiállnak a síkra, egy-kettő kevélyen
2389    I,   VIII|            egy-kettő kevélyen fincoltatja a lovát, nagyokat kongatnak
2390    I,   VIII|                   borba megy.~ ~Nemsokára a kertek alól támadó porfelleg
2391    I,   VIII|                   hogy Jancsi úr közelít, a dombra állított gyerekek
2392    I,   VIII|                  vasból készült állat van a földbe ásva s beverve facövekekkel;
2393    I,   VIII|                  egy tapasztalt ember, ki a francia háborúban * is járt,
2394    I,   VIII|       gyújtólyukaikat, elpukkantja szépen a veszedelmes ágyút; a facövek
2395    I,   VIII|               szépen a veszedelmes ágyút; a facövek kimegy a levegőbe,
2396    I,   VIII|                   ágyút; a facövek kimegy a levegőbe, a népség szétszalad
2397    I,   VIII|                facövek kimegy a levegőbe, a népség szétszalad előle,
2398    I,   VIII|               hintók láthatóvá lőnek, hol a nép előtt elhaladtak, óriási
2399    I,   VIII|              válta fel.~ ~Hát ezúttal azt a tréfát gondolta ki Jancsi
2400    I,   VIII|                aranyos ruhába, őt ültette a négylovas díszhintóba, maga
2401    I,   VIII|                  szekéren ülve hajtatott, a jámbor népség aztán elébb
2402    I,   VIII|                pedig meglátva, hogy abban a cigány van öltöztetve, annál
2403    I,   VIII|                nagyobb 1őn kacagása, s ez a jóurat úgy mulattatá.~ ~
2404    I,   VIII|                  mulattatá.~ ~Vele jöttek a két udvari bohócon kívül
2405    I,   VIII|           legszívesebben látott vendégei: a Bács megyei Horhi Miska,
2406    I,   VIII|                   néha rándulni egy szóra a szomszédba (Nagykanságba)
2407    I,   VIII|                 meg, hogy kinek is hítták a szabolcsi második alispánt.
2408    I,   VIII|             minden termése. Ez egy. Másik a híres Csenkő Laci, a legszebb
2409    I,   VIII|                Másik a híres Csenkő Laci, a legszebb ménes birtokosa
2410    I,   VIII|                    Harmadik Berki Lőrinc, a leghíresebb vadász és agarász
2411    I,   VIII|             leghíresebb vadász és agarász a környékben, oly folyvást
2412    I,   VIII|                   Kalotai Frici, kinek az a különös rossz tulajdonsága
2413    I,   VIII|                 nyakon fogják, kimotozzák a zsebeit, s ez őt legkevésbé
2414    I,   VIII|                  itt van Kutyfalvi Bandi, a legpompásabb ivó és verekedő
2415    I,   VIII|               látott ostobaságokon törték a fejüket, melyek között a
2416    I,   VIII|                  a fejüket, melyek között a legszelídebbek közé tartoztak
2417    I,   VIII|       legszelídebbek közé tartoztak ezek: a vendég lovainak farkait
2418    I,   VIII|                   apróra faragtatni, mint a forgács; a házat felgyújtani,
2419    I,   VIII|               faragtatni, mint a forgács; a házat felgyújtani, mikor
2420    I,   VIII|             délben, mikor legtöbb nép jár a városban, oly kosztümben
2421    I,   VIII|                oly kosztümben járni végig a sétányon, amilyet csak az.
2422    I,   VIII|                  úri vendégek megérkezvén a barna zenészek háromszoros
2423    I,   VIII|                elöljáró esküdtek kimérték a pályatért, a cél végéhez
2424    I,   VIII|            esküdtek kimérték a pályatért, a cél végéhez odaállíták Varju
2425    I,   VIII|                   odaállíták Varju uramat a vörös zászlóval, túlnan
2426    I,   VIII|                   zászlóval, túlnan pedig a lovaslegényeket, sorshúzás
2427    I,   VIII|                  nézők az egész futtatást a legkényelmesebben láthassák
2428    I,   VIII|                   láthassák hintaikról.~ ~A pályatér ezer lépésnyi volt.~ ~
2429    I,   VIII|                  botjával, hogy süssék el a tarackokat, a harmadik lövés
2430    I,   VIII|                   süssék el a tarackokat, a harmadik lövés leendvén
2431    I,   VIII|               harmadik lövés leendvén jel a verseny kezdésére, amidőn
2432    I,   VIII|                  kezdésére, amidőn túlnan a pusztáról nagy vágtatva
2433    I,   VIII|                kondítva karikásával rohan a pályázók felé, s nemsokára
2434    I,   VIII|                pályázók felé, s nemsokára a két esküdt elé érve megáll,
2435    I,   VIII|                  szerencsét próbálni jött a pünkösdi királyságért.~ ~–
2436    I,   VIII|             kérdésére.~ ~Senki sem ismeré a legényt. Szép, barnapiros
2437    I,   VIII|                ügyes, viselete népies, de a kényességig tiszta, fehér
2438    I,   VIII|                  egy pecsétet, s kalapját a hosszú árvaleányhajjal úgy
2439    I,   VIII|             gavallér.~ ~Akárhol vette azt a paripát, amelyen ül, de
2440    I,   VIII|                  húzni, s azután elvegyül a többi lovas között.~ ~Míg
2441    I,   VIII|              lócsiszárok szemügyre vették a lovat, a lovasra nem sok
2442    I,   VIII|                 szemügyre vették a lovat, a lovasra nem sok gondjuk
2443    I,   VIII|                  nem sok gondjuk volt, de a paripa figyelmet gerjesztett.~ ~
2444    I,   VIII|           gerjesztett.~ ~Végre megtörtént a jeladás, az első tarackdurranásra
2445    I,   VIII|      tarackdurranásra elkezdtek hánykódni a paripák, a második lövésnél
2446    I,   VIII|            elkezdtek hánykódni a paripák, a második lövésnél elcsendesültek
2447    I,   VIII|             toporzékolt még apróra. Ekkor a harmadik pukkanás is elhangzott,
2448    I,   VIII|            percben megindult az egész sor a pályasíkon.~ ~Öt-hat mindjárt
2449    I,   VIII|                   mindjárt eleinte kivált a többi közül, ezek a legszelesebb
2450    I,   VIII|                kivált a többi közül, ezek a legszelesebb lovasok, kik
2451    I,   VIII|              utóbb elmaradnak, köztük van a legújabban érkezett legény
2452    I,   VIII|          legújabban érkezett legény is.~ ~A pünkösdi király a középtájon
2453    I,   VIII|                   is.~ ~A pünkösdi király a középtájon lovagol még csípőre
2454    I,   VIII|               egyszerre sarkantyúba kapja a lovát, s kieresztve karikását,
2455    I,   VIII|                  három szökéssel kinn van a többiek csoportjából.~ ~
2456    I,   VIII|            csoportjából.~ ~Ekkor kezdődik a lárma, az ostorcsattogás,
2457    I,   VIII|               lovas lova nyakára fekszik, a kalapok hullnak, a menték
2458    I,   VIII|               fekszik, a kalapok hullnak, a menték repülnek, a pálya
2459    I,   VIII|               hullnak, a menték repülnek, a pálya közepén mindenki azt
2460    I,   VIII|                   azt hiszi, hogy ő leend a nyertes; egy paripa elbukott
2461    I,   VIII|                paripa elbukott lovagostul a porban, a többi előrenyargal.~ ~
2462    I,   VIII|             elbukott lovagostul a porban, a többi előrenyargal.~ ~A
2463    I,   VIII|                   a többi előrenyargal.~ ~A hintókrul szépen lehet látni,
2464    I,   VIII|                  látni, mint vágtat előre a többi között a pünkösdi
2465    I,   VIII|               vágtat előre a többi között a pünkösdi király, fejéről
2466    I,   VIII|                  pünkösdi király, fejéről a hosszú virágfüzér repülve
2467    I,   VIII|            hetykén:~ ~– Szorítsd öcsém!~ ~A pályatér negyedik részében
2468    I,   VIII|            hosszabb, de amazé gyors, mint a szellő. Már csak kétszáz
2469    I,   VIII|               csak kétszáz lépés az élet. A fiatal legény visszanéz
2470    I,   VIII|                  mosollyal, az urak onnan a hintókról kiabálják: – „
2471    I,   VIII|               magad!” – mely kiáltás mind a két versenyzőt illetheti,
2472    I,   VIII|               mindjárt elibe vág! Nem biz a. Ez is sarkantyút adott
2473    I,   VIII|                    Ez is sarkantyút adott a lovának. Egyet pattantott,
2474    I,   VIII|                  pattantott, s repül mint a fergeteg; milliom adta,
2475    I,   VIII|             milyen ló, s hogy ül rajta az a suhanc!… No Marci, most
2476    I,   VIII|                 Marci, most mindjárt vége a pünkösdi királyságnak! Már
2477    I,   VIII|                 másodperccel hamarább ért a célhoz, mint Márton, s ott
2478    I,   VIII|                célhoz, mint Márton, s ott a zászló előtt megállt. Márton
2479    I,   VIII|                kikapta Varju uram kezéből a zászlót, s diadalmasan kiálta
2480    I,   VIII|             zászlót, s diadalmasan kiálta a legényre:~ ~– Ne is gondold
2481    I,   VIII|                  hogy te győztél, mert az a parancsolat, hogy aki hamarább
2482    I,   VIII|                 hogy aki hamarább elkapja a zászlót, azé a pünkösdi
2483    I,   VIII|           hamarább elkapja a zászlót, azé a pünkösdi királyság, már
2484    I,   VIII|            kezemben van.~ ~– Úgy? – szólt a legény nyugodt szívvel. –
2485    I,   VIII|            szívvel. – Nem tudtam. No majd a másodszori futásnál ügyelni
2486    I,   VIII|                  csak annak köszönd, hogy a lovam megijedt a lobogós
2487    I,   VIII|            köszönd, hogy a lovam megijedt a lobogós üngödtül, s félreugrott,
2488    I,   VIII|                  megtanítalak rá, hogy ki a legény a gáton!~ ~Ezalatt
2489    I,   VIII|         megtanítalak rá, hogy ki a legény a gáton!~ ~Ezalatt a többi
2490    I,   VIII|                 legény a gáton!~ ~Ezalatt a többi versenyzők is beérkeztek,
2491    I,   VIII|            paraszthajszállal volt előbbre a lovának a feje, mint az
2492    I,   VIII|  paraszthajszállal volt előbbre a lovának a feje, mint az övé.~ ~Az
2493    I,   VIII|                jókedvvel léptetett vissza a kiindulási vonalra.~ ~E
2494    I,   VIII|                teljesen megnyerék számára a közönség rokonszenvét a
2495    I,   VIII|                   a közönség rokonszenvét a garázda Márton ellenében,
2496    I,   VIII|                  hogy az idegen lesz mind a három futásban a győztes.~ ~
2497    I,   VIII|                lesz mind a három futásban a győztes.~ ~A tarackokat
2498    I,   VIII|               három futásban a győztes.~ ~A tarackokat újra megtöltötték,
2499    I,   VIII|             tarackokat újra megtöltötték, a legények ismét sorba álltak,
2500    I,   VIII|              legények ismét sorba álltak, a harmadik lövésre megindult
2501    I,   VIII|                harmadik lövésre megindult a versenyző csapat. Most már
2502    I,   VIII|                egyszerre ugratott ki mind a két versenyhős a többiek
2503    I,   VIII|                  ki mind a két versenyhős a többiek sorából. A pálya
2504    I,   VIII|             versenyhős a többiek sorából. A pálya közepén már mind elhagyták
2505    I,   VIII|                  mind elhagyták egy öllel a hozzájok közelebb jövőket,
2506    I,   VIII|                  mellé férkőzve vágtattak a zászló felé.~ ~Egész a pálya
2507    I,   VIII|          vágtattak a zászló felé.~ ~Egész a pálya végeig egyik sem bírta
2508    I,   VIII|                 egyik sem bírta megelőzni a másikat. Midőn már csak
2509    I,   VIII|                 ostorával az idegen, mire a megriadt paripa három nekidühödt
2510    I,   VIII|             előzte meg Márton lovát, s ez a különbség egész a pályacélig
2511    I,   VIII|                    s ez a különbség egész a pályacélig változatlanul
2512    I,   VIII|                   megmaradt közöttük, bár a pünkösdi király korbácsnyéllel
2513    I,   VIII|              idegen legény elébb ott volt a zászlónál, s ezúttal úgy
2514    I,   VIII|                maga Varju uram is leesett a lórul.~ ~Márton magánkívül
2515    I,   VIII|                 Az esküdtek odajövének, s a mérgében reszkető pünkösdi
2516    I,   VIII|           pünkösdi király fejéről levevék a virágkoronát, s feltették
2517    I,   VIII|                 virágkoronát, s feltették a győztes fejére.~ ~– Nem
2518    I,   VIII|                   fejére.~ ~– Nem kell az a kalap! – kiálta rekedten
2519    I,   VIII|                  kalap! – kiálta rekedten a legyőzött lovas, midőn kalapjával
2520    I,   VIII|                   Visszanyerem én még azt a koszorút újra!~ ~– Pihenést
2521    I,   VIII|                nekik engedni! – kiáltának a hintókról.~ ~– Nem szükség –
2522    I,   VIII|                 én nem vagyok fáradt, sem a lovam, mi futunk, ha belehalunk
2523    I,   VIII|               belehalunk is. Ugye Ráró?~ ~A paripa, mintha értené, hogy
2524    I,   VIII|                   esküdtek visszavezették a fiatalságot a vonalra.~ ~
2525    I,   VIII|              visszavezették a fiatalságot a vonalra.~ ~Sokan átlátva,
2526    I,   VIII|                 mit versenyezni, kiálltak a sorból, s a nézők közé vegyültek,
2527    I,   VIII|         versenyezni, kiálltak a sorból, s a nézők közé vegyültek, úgyhogy
2528    I,   VIII|                   közé vegyültek, úgyhogy a két versenyhős alig hatodmagával
2529    I,   VIII|                  alig hatodmagával maradt a síkon.~ ~Annál érdekesebbé
2530    I,   VIII|                     Annál érdekesebbé lőn a verseny, mert a tömeg nem
2531    I,   VIII|           érdekesebbé lőn a verseny, mert a tömeg nem vonta félre a
2532    I,   VIII|                   a tömeg nem vonta félre a figyelmet.~ ~Mielőtt harmadszor
2533    I,   VIII|           harmadszor is hozzáfogtak volna a versenyhez, az idegen legény
2534    I,   VIII|                 az idegen legény leszállt a lováról, s a temető árkából
2535    I,   VIII|              legény leszállt a lováról, s a temető árkából egy hajlós
2536    I,   VIII|       fűzfavesszőt metszve, arról lehántá a leveleket, s karikását nyakába
2537    I,   VIII|                   Most, amint meghallotta a nemes állat a vékony fűzfavessző
2538    I,   VIII|                 meghallotta a nemes állat a vékony fűzfavessző éles
2539    I,   VIII|               táncolva két hátulsó lábán. A legényt félteni kezdték,
2540    I,   VIII|              hanem hogy elkésik vele, már a második lövés is eldördült,
2541    I,   VIII|               második lövés is eldördült, a többi mind hosszúra ereszté
2542    I,   VIII|               többi mind hosszúra ereszté a kantárt, és felkészülve
2543    I,   VIII|            ágaskodott, s lábaival kapálta a földet.~ ~Amint a harmadik
2544    I,   VIII|                 kapálta a földet.~ ~Amint a harmadik lövést tették,
2545    I,   VIII|                  lovag egyszerre rávágott a füzfavesszővel a lovára,
2546    I,   VIII|                 rávágott a füzfavesszővel a lovára, s odaveté a kantárszárat.~ ~
2547    I,   VIII|        füzfavesszővel a lovára, s odaveté a kantárszárat.~ ~Mint a vihar
2548    I,   VIII|            odaveté a kantárszárat.~ ~Mint a vihar száguldott előre a
2549    I,   VIII|                  a vihar száguldott előre a megcsapott ló, szilajon,
2550    I,   VIII|                    bőszülten nyargalta be a tért, ahogy csak akkor tud
2551    I,   VIII|                ahogy csak akkor tud futni a paripa, ha valamitől megrettent,
2552    I,   VIII|          távolságra maradt el mögötte már a pálya felén, a népség bámult
2553    I,   VIII|                mögötte már a pálya felén, a népség bámult a lovag vakmerőségén
2554    I,   VIII|              pálya felén, a népség bámult a lovag vakmerőségén vagy
2555    I,   VIII|           paripája dühén, amidőn hirtelen a sebes roham közepett lebontakozik
2556    I,   VIII|               roham közepett lebontakozik a legény fejéről a hosszú
2557    I,   VIII|             lebontakozik a legény fejéről a hosszú virágfüzéres korona,
2558    I,   VIII|             virágfüzéres korona, s lehull a földre. Az utána rohanók
2559    I,   VIII|               vevé koszorúja elestét, míg a célhoz nem ért, hol már
2560    I,   VIII|               erejével bőszült paripáját. A célt elérte, de a koronát
2561    I,   VIII|              paripáját. A célt elérte, de a koronát elveszté.~ ~– Így
2562    I,   VIII|              többen. – Minek vesztette el a koronát?~ ~De hát ki lesz
2563    I,   VIII|                     De hát ki lesz akkor? A koronát senki sem vette
2564    I,   VIII|             koronát senki sem vette észre a földön, beletapodták a porba.~ ~–
2565    I,   VIII|              észre a földön, beletapodták a porba.~ ~– Ez nem igazság! –
2566    I,   VIII|                 nem igazság! – kiáltozott a nagy rész, míg többen új
2567    I,   VIII|              hangon Márton, ki reszketett a dühtől –, váljék el hát
2568    I,   VIII|                   köztünk, hogy melyikünk a derekabb legény. Itt a síkon
2569    I,   VIII|          melyikünk a derekabb legény. Itt a síkon te jártál elébb, meg
2570    I,   VIII|             vallom, jobb lovad van, ehhez a bolond is ért, csak gyors
2571    I,   VIII|                  kell messze mennünk, itt a nádas közepén van egy kivert
2572    I,   VIII|                aki már két hét óta rontja a vidéket, embereket ölt meg,
2573    I,   VIII|         felforgatja az útban, s bekergeti a városba a mezőről a munkásokat,
2574    I,   VIII|              útban, s bekergeti a városba a mezőről a munkásokat, a
2575    I,   VIII|             bekergeti a városba a mezőről a munkásokat, a város valamennyi
2576    I,   VIII|                   a mezőről a munkásokat, a város valamennyi bérese,
2577    I,   VIII|          amelyikünk ide hajtja, legyen az a pünkösdi király.~ ~– Itt
2578    I,   VIII|                  pünkösdi király.~ ~– Itt a kezem! – szólt versenytársa
2579    I,   VIII|                  nélkül.~ ~Akik hallották a köztük tett fogadást, kezdtek
2580    I,   VIII|                  nép közé akarják hajtani a szilaj bikát!~ ~– Nem kell
2581    I,   VIII|                  úgy megszelídül az, mint a bárány, vagy mi is ott maradunk.~ ~
2582    I,   VIII|                maradunk.~ ~Hirtelen, mint a futó tűz terjedt el e vakmerő
2583    I,   VIII|                   e vakmerő fogadás híre. A népség félénkebb része iparkodott
2584    I,   VIII|               elárkolt helyek mögé jutni, a bátrabb legények lóra kaptak,
2585    I,   VIII|                  menendők, hogy meglássák a merénylet sikerét; az urak
2586    I,   VIII|                   hitte, hogy őiránta még a szilaj állat is tartozik
2587    I,   VIII|            viseltetni?~ ~Alig félórányira a várostól kezdődik az a rengeteg
2588    I,   VIII|        félórányira a várostól kezdődik az a rengeteg mocsár, mely innen
2589    I,   VIII|                 bizony ellakhatik nemcsak a szilaj bika, de még a hippopotamus *
2590    I,   VIII|             nemcsak a szilaj bika, de még a hippopotamus * is.~ ~Egyfelől
2591    I,   VIII|               magas sötétzöld sás mutatja a vonalat, ameddig a víz szokott
2592    I,   VIII|                mutatja a vonalat, ameddig a víz szokott járni, csak
2593    I,   VIII|                  keskeny gát választja el a rétet és kaszálót az ingoványtól.~ ~
2594    I,   VIII|                kaszálót az ingoványtól.~ ~A legelőkön elszórva tanyázó
2595    I,   VIII|            lehetett tudni, merre jár most a kivert bika a mocsárban.~ ~
2596    I,   VIII|              merre jár most a kivert bika a mocsárban.~ ~Jelenleg éppen
2597    I,   VIII|               mocsárban.~ ~Jelenleg éppen a füzes sziget bokrai közé
2598    I,   VIII|             elforognak egymás körül, s ha a bojtár közükbe hajítja botját,
2599    I,   VIII|                   szétszaladnak; de amint a tavasz kinyílik, s a fűszeresebb
2600    I,   VIII|                amint a tavasz kinyílik, s a fűszeresebb virágok merészebbé
2601    I,   VIII|               minden fűevő állatot, midőn a vér forrni kezd, mindkettő
2602    I,   VIII|                   ha egymást meglátják, s a gulyásoknak ugyan ügyelni
2603    I,   VIII|                  meleg nyári napon, mikor a pásztorok gubáik alatt alusznak,
2604    I,   VIII|               alusznak, megkeríti egymást a két ellenséges főnök, eldöntő
2605    I,   VIII|                 már hiába iparkodnak őket a pásztorok szétválasztani,
2606    I,   VIII|                 pásztorok szétválasztani, a nekibőszült állat nem lát
2607    I,   VIII|            letörje. Gyakran órákig eltart a viadal egy szérűnyi téren,
2608    I,   VIII|                    melyen úgy felkapálják a füvet, mintha szántva volna.
2609    I,   VIII|                bömbölés közt elkezd futni a gulya közül, belevadul a
2610    I,   VIII|                  a gulya közül, belevadul a pusztába, véres nyelvvel,
2611    I,   VIII|                  ahol meggyaláztatott, de a gulyához nem vegyül többé,
2612    I,   VIII|                üldözni; van rá eset, hogy a fára felfutott utast napokig
2613    I,   VIII|          felfutott utast napokig előrizte a fa alatt, míg odavetődő
2614    I,   VIII|                  onnan, sőt újabb időkben a Szolnok felé járó vaskocsit
2615    I,   VIII|         megtámadta egy ily bőszült állat, a szemközt jövő gőzmozdonyra
2616    I,   VIII|          összeütközésnél agyonzúzatott.~ ~A gulyások utasítása szerint
2617    I,   VIII|             szerint könnyű volt rátalálni a bika tanyájára, a magas
2618    I,   VIII|               rátalálni a bika tanyájára, a magas nád között két külön
2619    I,   VIII|               melyeket maga előtt gázolt; a két legény egymástól külön
2620    I,   VIII|             legény egymástól külön válva, a két külön úton indult el
2621    I,   VIII|                  két külön úton indult el a bőszült vadat keresni. A
2622    I,   VIII|                  a bőszült vadat keresni. A nézőbe jött lovasok ezalatt
2623    I,   VIII|               nézőbe jött lovasok ezalatt a magas gátra vonultak fel,
2624    I,   VIII|                gátra vonultak fel, honnan a füzest egészen be lehetett
2625    I,   VIII|                   mintegy száz lépésnyire a sás között, midőn meghallá
2626    I,   VIII|                sás között, midőn meghallá a bika mormogását. Egy percig
2627    I,   VIII|            gondolkozott, ha ne kiáltson-e a más úton járó legénynek.
2628    I,   VIII|                    De utóbb győzött benne a büszkeség; egyedül küzdhetni
2629    I,   VIII|              egyedül azon helynek, honnan a dörmögést hallotta jönni.~ ~
2630    I,   VIII|              hallotta jönni.~ ~Ott feküdt a termetes vad a sás közepén,
2631    I,   VIII|                 Ott feküdt a termetes vad a sás közepén, térdig beleásta
2632    I,   VIII|            közepén, térdig beleásta magát a mocsárba, körös-körül nagy
2633    I,   VIII|           területben legázolva maga körül a tért bőszültségből vagy
2634    I,   VIII|          elővigyázatból.~ ~Amint meghallá a közeledő csörtetését, felnyújtá
2635    I,   VIII|       tülekedésben meghajolva előre állt, a másik hegyesen fölfelé.
2636    I,   VIII|                  sebe látszék.~ ~Meglátva a közeledő lovast, rögtön
2637    I,   VIII|                   Márton ki akarta csalni a síkra az állatot, hol könnyebben
2638    I,   VIII|             dühödten szökött fel helyéből a szilaj állat, s a lovag
2639    I,   VIII|                helyéből a szilaj állat, s a lovag felé rohant.~ ~Ez
2640    I,   VIII|             ingoványból, maga után csalva a bőszült bikát.~ ~Amint kiért
2641    I,   VIII|              bőszült bikát.~ ~Amint kiért a vadállat a mezőre, s körültekintve
2642    I,   VIII|                    Amint kiért a vadállat a mezőre, s körültekintve
2643    I,   VIII|                  s körültekintve meglátta a gáton álló sokaságot, mintha
2644    I,   VIII|              ostorával pattantott felé.~ ~A bika elbődült rá, de meg
2645    I,   VIII|              inkább az orrát is beledugta a sásba, s azután kongathatott
2646    I,   VIII|                  kongathatott tőle eleget a csikós, nem is felelt rá,
2647    I,   VIII|                    nem is felelt rá, csak a farkával csapkodott a légbe.~ ~
2648    I,   VIII|                csak a farkával csapkodott a légbe.~ ~Mártont bosszantá
2649    I,   VIII|            makacsság, s közelebb léptetve a szilaj bikához, rávágott
2650    I,   VIII|                  egyet karikás ostorával. A horgos acélsodrony, mely
2651    I,   VIII|                 egész csíkot hasított fel a vad állat bőrén; de az meg
2652    I,   VIII|                mozdult. Egy második vágás a nyakát érte, hegyes pattanással
2653    I,   VIII|                  csípve ki egy folt bőrt; a bika csak nyögött, de fel
2654    I,   VIII|                 állt, s fejét úgy eldugta a sás közé, hogy a pányvát
2655    I,   VIII|                  eldugta a sás közé, hogy a pányvát nem lehetett belevetni.~ ~
2656    I,   VIII|            lehetett belevetni.~ ~Most már a vadász kezdett dühbe jönni,
2657    I,   VIII|                jönni, egyre vágta, ütötte a magát megbikacsoló vadat,
2658    I,   VIII|                bírná indítani; már többen a lovasok közül oda kezdettek
2659    I,   VIII|               seregleni, kiket boszontott a bika gyávasága, s lármájokkal
2660    I,   VIII|                  egy ostorcsapás hirtelen a szemét találta a bikának.
2661    I,   VIII|                 hirtelen a szemét találta a bikának. Villámgyorsan ugrott
2662    I,   VIII|              megrázva, ádáz dühvel rohant a lovagra, s mielőtt annak
2663    I,   VIII|               iszonyú lökéssel feltaszítá a porba lovastul, keresztülgázolva
2664    I,   VIII|                   keresztülgázolva rajta. A többiek rémülten futottak
2665    I,   VIII|                 rémülten futottak szerte. A legázolt paripa vergődve
2666    I,   VIII|                  talpra állni; hasztalan! A fenevad szarva keresztüljárta
2667    I,   VIII|                  keresztüljárta vékonyát, a nemes állat nem fog többé
2668    I,   VIII|                  fog többé versenyt futni a mezőn, véresen hull ismét
2669    I,   VIII|             szorítva lovagját, ki lábával a kengyelbe keveredve, nem
2670    I,   VIII|                 bír alóla kiszabadulni.~ ~A felzaklatott vad irtóztató
2671    I,   VIII|            irtóztató bömböléssel állt meg a síkon, lábait megvetve a
2672    I,   VIII|                  a síkon, lábait megvetve a földön, kivágott szeméből
2673    I,   VIII|               csorgott alá fekete szügyén a vér. Nem üldözé a futókat,
2674    I,   VIII|                 szügyén a vér. Nem üldözé a futókat, hanem ismét visszafordult,
2675    I,   VIII|                 visszafordult, s meglátva a földön fetrengő lovat és
2676    I,   VIII|             szarvával itt-amott felhányva a földet.~ ~Isten legyen irgalmas
2677    I,   VIII|                 legyen irgalmas kegyelmes a szegény legénynek.~ ~Végre
2678    I,   VIII|               alól kiszabadulhatni. Amint a bika meglátta, hogy ellenfele
2679    I,   VIII|              Egyetlen rémkiáltás tölté be a levegőt, többen elfordíták
2680    I,   VIII|               mindjárt vége lesz!~ ~Ebben a pillanatban, amint alig
2681    I,   VIII|          szökésnyire volt már áldozatához a vad, hirtelen megállt, és
2682    I,   VIII|               volt, ki most törtetett elő a sás közől. Meghallva a hajcolás
2683    I,   VIII|                elő a sás közől. Meghallva a hajcolás zaját, sietett
2684    I,   VIII|               össze lett volna tiporva.~ ~A meglepett fenevad a fojtó
2685    I,   VIII|            tiporva.~ ~A meglepett fenevad a fojtó hurkot nyakán érezve
2686    I,   VIII|               akkorra ez is megfordította a kantárszárát, s a pányvakötelet
2687    I,   VIII|           megfordította a kantárszárát, s a pányvakötelet vállára kapva
2688    I,   VIII|                  kapva elkezdett futtatni a síkon keresztül.~ ~E volt
2689    I,   VIII|                 síkon keresztül.~ ~E volt a futtattás! A nehéz vadállat
2690    I,   VIII|          keresztül.~ ~E volt a futtattás! A nehéz vadállat versenyt
2691    I,   VIII|              vadállat versenyt száguldott a leggyorsabb paripával, a
2692    I,   VIII|                  a leggyorsabb paripával, a kötél megfeszült nyakán,
2693    I,   VIII|               amíg meg nem szakad bele.~ ~A legény egyenesen a versenytér
2694    I,   VIII|                bele.~ ~A legény egyenesen a versenytér felé nyargalt
2695    I,   VIII|              félreugratott előle lovával; a bika elfutott mellette,
2696    I,   VIII|                elfutott mellette, s ekkor a lovas maradt hátul, a vad
2697    I,   VIII|               ekkor a lovas maradt hátul, a vad futott elől. Azt sem
2698    I,   VIII|                Azt sem vette már észre.~ ~A lovag ekkor elővoná karikás
2699    I,   VIII|                   elkezdte vágni hátulról a bikát, az mindig sebesebben
2700    I,   VIII|                 mindig sebesebben rohant; a lódobogás, ostorpattogás,
2701    I,   VIII|                 lódobogás, ostorpattogás, a nép ujjongatása elvevék
2702    I,   VIII|                    orrán, száján megeredt a vér, egész teste tajtéktól
2703    I,   VIII|                kicsüggött szájából; végre a versenytérre ért az összegyűlt
2704    I,   VIII|                előrerohanva orrával túrta a földet, azután végignyúlt
2705    I,   VIII|                 földet, azután végignyúlt a pázsiton, és megszűnt élni.~ ~
2706    I,   VIII|             pázsiton, és megszűnt élni.~ ~A népség ujjongva, vivátozva
2707    I,   VIII|              eközben minden tanácsbeli és a főbíró háza előtt meg kellett
2708    I,   VIII|               szokás azt bizonyítja, hogy a pünkösdi királynak nemcsak
2709    I,   VIII|                   tért nyithassunk, magát a többiekkel egyenlő érdekűvé
2710    I,   VIII|              érdekűvé nőhetni ki, ezúttal a mellékes tárgyakról csak
2711    I,   VIII|             fogunk emlékezni. Különben is a következő vigalom nem tartozik
2712    I,   VIII|          érdekesebb látványok közé, miket a Kárpáthy-kastély egy-egy
2713    I,   VIII|             mutatni, amidőn összesereglik a gazdag nábob névnapjára
2714    I,   VIII|                   gazdag nábob névnapjára a vidék nemessége és cigánysága,
2715    I,   VIII|                 amidőn színészek ütik fel a szín alatt ponyvaberkeiket,
2716    I,   VIII|                   lángjai közt ott húzzák a barna zenészek táncra kerekítő
2717    I,   VIII|                  az asztalra, hanem amint a hajdú, ki minden ember háta
2718    I,   VIII|                    ki kell inni menten és a szomszédnak átadni, ilyenformán
2719    I,   VIII|            ilyenformán szüntelen körüljár a pohár, s valahányszor egy
2720    I,   VIII|          valahányszor egy vendég kiissza, a többinek ezt a nótát kell
2721    I,   VIII|                   kiissza, a többinek ezt a nótát kell dalolni:~ ~Valahányszor
2722    I,   VIII|                  majd egyike, majd másika a vendégeknek kidűl a sorbul,
2723    I,   VIII|                másika a vendégeknek kidűl a sorbul, azt azután a hajdúk
2724    I,   VIII|                kidűl a sorbul, azt azután a hajdúk felfogják, s lefektetik
2725    I,   VIII|                   felfogják, s lefektetik a fal mellé egy gyékényre;
2726    I,   VIII|                 ott alhatik másnap délig, a többi iszik tovább. E kétségtelenül
2727    I,   VIII|          Kutyfalvi Bandi szokott lenni.~ ~A feltett borból előre meg
2728    I,   VIII|               esti mulatságnak. Amint azt a borok különböző szelleme
2729    I,   VIII|                  jár az örök pohár, akkor a közönség lármás, beszédes
2730    I,   VIII|               lesz, egyik pajkos anekdota a másikat éri, s kacagnak
2731    I,   VIII|                  De mikor villányira megy a verseny, akkor már a tizedik
2732    I,   VIII|                 megy a verseny, akkor már a tizedik fordulónál hajba
2733    I,   VIII|                   fordulónál hajba kapott a közönség, mérges, haragos
2734    I,   VIII|               ölni, s egymást nézi annak; a földön heverők ordít nak
2735    I,   VIII|               utolsó hős birkózásnak ered a háziúr fogdmegeivel, s úgy
2736    I,   VIII|                    s hogy megkönnyebbítse a hajót, kihányt az ablakon
2737    I,   VIII|                 minden széket és asztalt, a földön fekvők tengeri betegségről
2738    I,   VIII|                   akarta őket is hányatni a tengerbe.~ ~Hogy azonban
2739    I,   VIII|                cél legyen összekötve, míg a pohár egyet fordul, kivált
2740    I,   VIII|               unaloműzés végett előveszik a kártyákat. – Csak kicsiben
2741    I,   VIII|                   üres erszénnyel.~ ~Mint a magyarázatból látjuk, e
2742    I,   VIII|               találhassa abban, mint hány a poéta cigánykereket közkívánatra,
2743    I,   VIII|                hogy mond viszont verseket a cigány, minő dikciókat tart
2744    I,   VIII|               cigány, minő dikciókat tart a helybeli kántor, s hogy
2745    I,   VIII|                  s hogy énekli el viszont a délesti dicséretet a komoly
2746    I,   VIII|              viszont a délesti dicséretet a komoly képű Horhi Miska;
2747    I,   VIII|                   az új pünkösdi királyt, a nagy úr meghagyá, hogy mindenki
2748    I,   VIII|               hogy mindenki takarodjék ki a szobából, csak ők maradjanak
2749    I,   VIII|               Mindez arra való volt, hogy a ma esteli ivásnál jó előkészülettel
2750    I,   VIII|               Kinek hínak, öcsém? – kérdé a pünkösdi királytól~ ~– Kis
2751    I,   VIII|                alatt az esztendő alatt?~ ~A legény felpödörte pörge
2752    I,   VIII|                pörge bajszát, s felnézett a plafonra.~ ~– Magam sem
2753    I,   VIII|                úrnak fognak tartani, csak a szemérmetesség az, amiről
2754    I,   VIII|                 szemérmetesség az, amiről a parasztra rá lehet ismerni.~ ~–
2755    I,   VIII|        garázdálkodol, verekedel, megvered a férfit, s elcsábítod a lyánt,
2756    I,   VIII|           megvered a férfit, s elcsábítod a lyánt, aki hagyja magát.
2757    I,   VIII|                esztendő múlva azután vége a pünkösdi királyságnak, leveted
2758    I,   VIII|             hajdúk hadnagyának, felveszed a piros mentét, s szolgálod
2759    I,   VIII|                    s segíted hintóba ülni a kisasszonyokat, kik együtt
2760    I,   VIII|         káromkodni az úrfiak s pironkodni a dámák, ha megtudják, hogy
2761    I,   VIII|              megtudják, hogy ki voltál.~ ~A legény egy kicsinyt gondolkozott,
2762    I,   VIII|                   addig oly úr vagy, mint a többi, minden hónapra kapsz
2763    I,   VIII|            forintot, az első ezer itt van a bugyillárisban. Most eredj,
2764    I,   VIII|                  ivóterembe. Goromba légy a cselédekkel, különben észreveszik,
2765    I,   VIII|            paraszt vagy; s az urakat csak a kölyök neveiken szólítsd,
2766    I,   VIII|                 vígan voltak, mert itt az a szokás, hogy mindenkit szívesen
2767    I,   VIII|                    de senkire sem várnak. A háziúr bemutatta az érkezőt
2768    I,   VIII|                    csikósnak öltözve jött a pünkösdi királyságért versenyezni,
2769    I,   VIII|                 tréfának találta. Látszik a szeméből is, hogy úr és
2770    I,   VIII|             lekönyököl az asztalra, ahogy a kalapját a szegletbe vágja,
2771    I,   VIII|                asztalra, ahogy a kalapját a szegletbe vágja, azok a
2772    I,   VIII|                   a szegletbe vágja, azok a betyáros tempók, világosan
2773    I,   VIII|                  világosan mutatják, hogy a jobb körökben növekedett;
2774    I,   VIII|             betyár fel sem merné itt ütni a fejét, míg ez az egész világgal
2775    I,   VIII|              mindenki emlékezett rá, hogy a legelső látásnál felismerte
2776    I,   VIII|           bizonyosan tudták, hogy itt-ott a főispáni ebédeken, a statutiókon *
2777    I,   VIII|              itt-ott a főispáni ebédeken, a statutiókon * találkoztak
2778    I,   VIII|                ismert bordalt kezdett el, a társaság azonnal felkapta
2779    I,   VIII|                      El ne lopd valamimet a nagy ölelgetésben, hej! –
2780    I,   VIII|            ivásban senki sem haladta túl, a poharat mindig körömpróbáig
2781    I,   VIII|              mindjárt tele marokkal rakta a pénzt, nyert egyre-másra,
2782    I,   VIII|                   nyert egyre-másra, mint a bomlott óra, s még csak
2783    I,   VIII|                 is, oly hidegvérrel nyúlt a pénzhez, mintha otthon zsákkal
2784    I,   VIII|           Fricinek, ami világos megvetése a pénznek, mert az sohasem
2785    I,   VIII|                   szokta visszafizetni.~ ~A többség feje már lógott
2786    I,   VIII|                   többség feje már lógott a borversenyben, mindenki
2787    I,   VIII|                    mindenki túl volt azon a határon, ahol a bor jókedve
2788    I,   VIII|                 volt azon a határon, ahol a bor jókedve végződik, s
2789    I,   VIII|              jókedve végződik, s kezdődik a mámor, mikor már az ember
2790    I,   VIII|               mikor már az ember nem érzi a bor ízét, csak a szédelgő
2791    I,   VIII|                 nem érzi a bor ízét, csak a szédelgő ingert, mely csábítja
2792    I,   VIII|            szédelgő ingert, mely csábítja a még többet ivásra. Kutyfalvi
2793    I,   VIII|                   alig volt még egy-kettő a társaságban, aki azt utána
2794    I,   VIII|                erőtetés nélkül teljesítve a feladatot –, de csináljátok
2795    I,   VIII|                egy poharat, anélkül, hogy a dalolást félbeszakasztaná.~ ~
2796    I,   VIII|                nemcsak az szükséges, hogy a bornak a torkon keresztülpatakzása
2797    I,   VIII|                  szükséges, hogy a bornak a torkon keresztülpatakzása
2798    I,   VIII|                  keresztülpatakzása alatt a gégefő, az ádámalmacsutája
2799    I,   VIII|              teljesíté Kis Miska, s átadá a poharat, hogy csinálja utána
2800    I,   VIII|                  hogyan kell.~ ~– Ide azt a poharat! – kiálta végre
2801    I,   VIII|                 Bandi, s hozzáfogott ő is a kísérlethez; egy darabig
2802    I,   VIII|                 ment is az ének, de akkor a cigányútra talált szaladni
2803    I,   VIII|                  elfojtott lélegzet, mint a tengerből felmerülő cethal
2804    I,   VIII|                felmerülő cethal vagy mint a szökőkutakra faragott tengeri
2805    I,   VIII|                   fejének minden nyílásán a torkán akadt italt.~ ~E
2806    I,   VIII|                   egész asztal felugrált, a társaság majd megpukkadt
2807    I,   VIII|                  társaság majd megpukkadt a kacagás miatt, még Bandi
2808    I,   VIII|               miatt, még Bandi fuldoklott a köhögéstől, ha egyszer-egyszer
2809    I,   VIII|                  ajtók felé; ismerték már a szokását, jó volt ilyenkor
2810    I,   VIII|                futni vagy lefeküdni, mert a medvék természetével bírt,
2811    I,   VIII|                  természetével bírt, hogy a földön fekvőt nem bántotta.
2812    I,   VIII|               földön fekvőt nem bántotta. A hajdúk hirtelen kezdték
2813    I,   VIII|                   volt, háromvékás zsákot a fogaival keresztülhajított
2814    I,   VIII|                fogaival keresztülhajított a fején, a tallért ketté tudta
2815    I,   VIII|                keresztülhajított a fején, a tallért ketté tudta harapni,
2816    I,   VIII|                   s lefogta egyes-egyedül a szilaj lovat, mely tulajdonságok
2817    I,   VIII|             dűnének, ki fel volt bőszülve a rosszul sikerült bornyelési
2818    I,   VIII|            egyszeribe szétmorzsolja.~ ~De a csikósbul váltott gavallér
2819    I,   VIII|                  megmutatta ő is, hogy mi a csikóstempó.~ ~Egy kézzel
2820    I,   VIII|                  csavarintani rajta, hogy a lélegzete elálljon, ugyanakkor
2821    I,   VIII|              gáncsot vetni neki lábbal, s a másik kézzel keresztülvetni
2822    I,   VIII|               másik kézzel keresztülvetni a térdén. Ez a csikóstempó,
2823    I,   VIII|               keresztülvetni a térdén. Ez a csikóstempó, mely a legóriásibb
2824    I,   VIII|                    Ez a csikóstempó, mely a legóriásibb erejű verekedők
2825    I,   VIII|         restelljen egypár ütleget kiállni a fejére, mire nézve gyakorta
2826    I,   VIII|               mire nézve gyakorta szoktak a csikósok fedetlen fővel
2827    I,   VIII|             csikósok fedetlen fővel járni a napon, hogy koponyájok megvastagodjék,
2828    I,   VIII|                  megvastagodjék, úgy hogy a fokos se törje be.~ ~Az
2829    I,   VIII|                 roppant termetével megüté a földet, s látták, mint terül
2830    I,   VIII|                   s látták, mint terül el a nagy erejű ember mozdulatlan
2831    I,   VIII|                  örült rajta, hogy rájárt a rúd, s midőn végre Kis Miska
2832    I,   VIII|               nyakravalóját, s ott hagyta a földön végignyúlva, csaknem
2833    I,   VIII|                  csaknem tenyerökre vevék a sok évi sérelem megbosszulóját,
2834    I,   VIII|                      Kutyfalvi pedig, kit a cselédek e kis tréfa után
2835    I,   VIII|                   kis tréfa után kivittek a teremből, s szépen ágyba
2836    I,   VIII|                 kőbányába hengerült le, s a kiálló köveken összevissza
2837    I,   VIII|              kedvence lett Jancsi úrnak s a környékbeli minden hímkompániának.~ ~
2838    I,   VIII|                  az Alföldön és különösen a Bánságban van egy neme a
2839    I,   VIII|                  a Bánságban van egy neme a férfiszeparatizmusnak, *
2840    I,   VIII|                   elégszik be azzal, hogy a nők befolyását minden nyilvános
2841    I,   VIII|                  elébb megszöktessék őket a társaságból; az ilyen kompániák
2842    I,   VIII|                  boldogító közelléte, kik a parasztszolgálón s a városi
2843    I,   VIII|                  kik a parasztszolgálón s a városi olcsó szépségeken
2844    I,   VIII|        feleségeikkel. Az ilyen társulatok a legjobb terjesztői minden
2845    I,   VIII|                kit más hivatás kiragadott a baráti körből, s bár a rokon
2846    I,   VIII|         kiragadott a baráti körből, s bár a rokon lelkek egymást Pozsonyban
2847    I,   VIII|           legalább mozgásba hozza nemcsak a torkot és tüdőt, hanem az
2848    I,   VIII|               hogy vannak érdekek, melyek a borozóasztalon túlterjednek;
2849    I,   VIII|         borozóasztalon túlterjednek; s az a föld, melyet beszántunk,
2850    I,   VIII|            hazának is neveztetik, s ennek a hazának követelései vannak
2851    I,   VIII|              kezdenek terjedni.~ ~Szóval: a vadpohár helyét felválták
2852    I,   VIII|                 vadpohár helyét felválták a zöld asztalok, a hímtársulatok
2853    I,   VIII|                felválták a zöld asztalok, a hímtársulatok helyett klubok
2854    I,   VIII|                   nemesebb hivatásaira.~ ~A Kárpáthy-család legidősebb
2855    I,   VIII|                tagját is Pozsonyba idézte a nemzeti alkotmányos foglalkozás;
2856    I,   VIII|               mulatságból tevé, miszerint a pszeudonemessel * ott még
2857    I,   VIII|           grófkisasszony is beleszerethet a fiúba, s milyen jó tréfa
2858    I,   VIII|                milyen jó tréfa lesz akkor a vőlegényt skárlát montúrban *
2859    I,   VIII|                bemutatni, mint hajdút, ki a bakra szokott felugrani,
2860    I,   VIII|                felugrani, mikor az uraság a hintóban ül.~ ~Kis Miska
2861    I,   VIII|                   ül.~ ~Kis Miska azonban a pozsonyi elegáns társaságokban
2862    I,   VIII|                  kedvezően fogadtatott.~ ~A mívelt köröknek saját szótára
2863    I,   VIII|               köröknek saját szótára van, a durvaságot híják szelességnek,
2864    I,   VIII|            durvaságot híják szelességnek, a rossz kifejezéseket eredetiségnek,
2865    I,   VIII|              kifejezéseket eredetiségnek, a hevességet férfiasságnak
2866    I,   VIII|               hevességet férfiasságnak és a figyelmetlenséget komolyságnak;
2867    I,   VIII|               tudományozza magát, s bárha a közjogi és alkotmányos viták
2868    I,   VIII|                   beszélni ott, hol ismét a haza atyjai hallgattak többet:
2869    I,   VIII|                 atyjai hallgattak többet: a hölgyek körül, s nem egy
2870    I,   VIII|                   kitüntetésben részesíté a dali kalandort, kiről ugyan
2871    I,   VIII|                 közeledék, s Kis Miskával a fiatal főurak nagyrésze
2872    I,   VIII|                  ködnek gondos édes mamák a derék ifjú körülményei felől,
2873    I,   VIII|                   meghittebb barátnéiknak a kitüntetéseket, melyek okot
2874    I,   VIII|              engedének azt gyanítni, hogy a derék ifjú komolyabb célokat
2875    I,   VIII|                rohamai kezdődtek; gyakran a legkomolyabb társaságokban
2876    I,   VIII|                mikor legtöbb úri nép volt a karzaton, s éppen a jegyzőkönyvet
2877    I,   VIII|                  volt a karzaton, s éppen a jegyzőkönyvet olvasták fel,
2878    I,   VIII|               jegyzőkönyvet olvasták fel, a főúr észrevéve, hogy a karzaton
2879    I,   VIII|                    a főúr észrevéve, hogy a karzaton ülő delnők lornyettjei
2880    I,   VIII|                  lornyettjei mint keresik a körülcsoportosult fiatalság
2881    I,   VIII|               amiért rögtön le is fizette a bírságiumát, mégpedig egyúttal
2882    I,   VIII|                   magát visszatartóztatni a nevetés további folytatásától.~ ~
2883    I,   VIII|       folytatásától.~ ~Végre elkövetkezék a legmulatságosabb nap. Itt
2884    I,   VIII|              költséges ozsonnát rendezett a Dunán túli ligetben, melyre
2885    I,   VIII|                hőst mint inast mutatni be a társaság előtt. Jancsi úr
2886    I,   VIII|                kicsinálva, hogy már ekkor a pünkösdi király ott várakozzék
2887    I,   VIII|          karszékbe –, mióta várakoztatják a becsületes embert tíz percig
2888    I,   VIII|       ravaszsággal –, kelj fel csak onnan a székrül, s gyújtsd meg a
2889    I,   VIII|                  a székrül, s gyújtsd meg a pipámat.~ ~– Ott a fidibusz
2890    I,   VIII|            gyújtsd meg a pipámat.~ ~– Ott a fidibusz mellette, gyújtson
2891    I,   VIII|                  rámeresztette szemeit.~ ~A fiú bizonyosan maga is elfelejtette,
2892    I,   VIII|                  pünkösd napja?~ ~– Tudja a pap, meg a kalendáriomcsináló;
2893    I,   VIII|               napja?~ ~– Tudja a pap, meg a kalendáriomcsináló; hát
2894    I,   VIII|               háromnegyed négyre megszűnt a te pünkösdi királyságod.~ ~–
2895    I,   VIII|                  végrehajtás útján, tehát a legbiztosabb jogcímen.~ ~
2896    I,   VIII|           jószágomon fogok építtetni, hol a nyáron át lakom.~ ~Jancsi
2897    I,   VIII|             tökéletesen megfoghatóvá lett a dolog; a pozsonyi országgyűléseken
2898    I,   VIII|                megfoghatóvá lett a dolog; a pozsonyi országgyűléseken
2899    I,   VIII|                egyszerű. Amidőn két hétig a minap távol voltam, azalatt
2900    I,   VIII|                  hogy egy elszakadt tagja a nemes Kiss családnak itt
2901    I,   VIII|           összecsókolóztunk, megcsináltuk a genealógiát, én kifizettem
2902    I,   VIII|           forintot, ők atyafivá fogadtak, a diplomát kihirdették a vármegyén,
2903    I,   VIII|                    a diplomát kihirdették a vármegyén, és most én is
2904    I,   VIII|                 is nemesember vagyok; itt a címer a gyűrűmön.~ ~Jancsi
2905    I,   VIII|            nemesember vagyok; itt a címer a gyűrűmön.~ ~Jancsi úrnak
2906    I,   VIII|               gyűrűmön.~ ~Jancsi úrnak ez a tréfa még a saját magáénál
2907    I,   VIII|               Jancsi úrnak ez a tréfa még a saját magáénál is jobban
2908    I,   VIII|            haragudott volna, összecsókolá a ravasz kalandort, ki túljárt
2909    I,   VIII|              világot, komolyan elfoglalva a csak tréfából neki szánt
2910    I,     IX|    Ezernyolcszázhuszonöt~ ~Ilyenek voltak a magyar társadalmi viszonyok
2911    I,     IX|                  nem hallott volt előttük a nyelv, melyen őseik beszéltek;
2912    I,     IX|               lelkeik erejét, bekergették a kerek világot sivár gyönyörök
2913    I,     IX|       hajhászatában, s megfoszták magukat a legnagyobb gyönyörtől, mely
2914    I,     IX|               örömüket találták benne, ha a bolondok és henyék által
2915    I,     IX|                   az európai míveltséget; a honszeretet árán, és még
2916    I,     IX|                 is kérdés marad, ha vajon a rouerie * finomságai, a
2917    I,     IX|                   a rouerie * finomságai, a szaloni ügyesség, a klubok
2918    I,     IX|           finomságai, a szaloni ügyesség, a klubok rendszabályainak
2919    I,     IX|                 klubok rendszabályainak s a code du duelnek * ismerete
2920    I,     IX|                 főurainknak itthon maradt a hazában, s azáltal vélte
2921    I,     IX|            szűrben, gubában állítottak be a táncvigalmakba, végigmuzsikáltatták
2922    I,     IX|                 hétre jártak egyik háztól a másikhoz farsangolni, tyúkverőre, *
2923    I,     IX|                tyúkverőre, * kárlátóra; * a tudóst tarták bolondnak,
2924    I,     IX|                  tudóst tarták bolondnak, a könyvet életrövidítő eszköznek,
2925    I,     IX|                   életrövidítő eszköznek, a munkát parasztkötelességnek,
2926    I,     IX|       parasztkötelességnek, s éltek abban a boldog öntudatban, hogy
2927    I,     IX|                  irány között oszlott meg a köznemesség tömege is. Jobb
2928    I,     IX|             házainknál vagy száműzve volt a nemzeti szellem; a családfő
2929    I,     IX|                   volt a nemzeti szellem; a családfő nejével és gyermekeivel
2930    I,     IX|                 meg vagy táncra felkérni, a legvilágosabb sottise *
2931    I,     IX|                  amiért bizonyos lehetett a táncra felkérő, hogy bosszúsan
2932    I,     IX|               visszautasíttatik, mert ezt a nyelvet csak a szolgálók
2933    I,     IX|                   mert ezt a nyelvet csak a szolgálók irányában volt
2934    I,     IX|                  szokás gyakorolni, és ez a legtörzsökösebb magyar kisvárosokban
2935    I,     IX|             szemet szúró modor uralkodott a nemesi körökben; a nemzeti
2936    I,     IX|             uralkodott a nemesi körökben; a nemzeti érzület iparkodott
2937    I,     IX|              leányok nem tanultak semmit; a leányoknak úgysem kell tanulni,
2938    I,     IX|               legjobb, ha semmit sem tud; a fiak csak abban az esetben
2939    I,     IX|                  esetben vetették magukat a tudományok után, ha már
2940    I,     IX|                 diákul, és lett prókátor, a corpus jurison túl nem kellett
2941    I,     IX|                 őket népnek nevezni.~ ~Ez a szó „munka” ismeretlen volt
2942    I,     IX|             nálunk.~ ~Mit dolgozott volna a magyar nemesember?~ ~Kereskedő,
2943    I,     IX|          Kereskedő, mesterember többnyire a német polgárság volt.~ ~
2944    I,     IX|                Földmívelőnek elég jó volt a paraszt, a gazdálkodás kevés
2945    I,     IX|                   elég jó volt a paraszt, a gazdálkodás kevés mesterséggel
2946    I,     IX|             Legfelebb aranyeret kaphatott a sok ülés miatt, s hacsak
2947    I,     IX|              éjszakának és első csillagai a hajnalnak.~ ~Főuraink nevei
2948    I,     IX|                  ott találandunk többeket a míveltség és haladás küzdterén,
2949    I,     IX|                 és haladás küzdterén, kik a hazai indolencia s a külföldieskedés
2950    I,     IX|                  kik a hazai indolencia s a külföldieskedés visszhatása
2951    I,     IX|              léptek elő, tért foglalandók a műveltség országában a magyar
2952    I,     IX|        foglalandók a műveltség országában a magyar nemzetnek és Magyarországon
2953    I,     IX|               nemzetnek és Magyarországon a műveltségnek. Ellenség volt
2954    I,     IX|                   egy Festetich Györgyöt, a magyar Helicon megalapítóját,
2955    I,     IX|                  gróf Széchényi Férencet, a nemzeti múzeum teremtőjét,
2956    I,     IX|                 midőn széltére azt hitték a magyar népről, hogy ez csak
2957    I,     IX|               magyar népről, hogy ez csak a kardforgatáshoz ért, sőt
2958    I,     IX|              hitték róla.~ ~Előtünedeztek a közelgő kikelet dalnokai:
2959    I,     IX|            dalnokai: Berzsenyi, Kazinczy, a két Kisfaludy, Kölcsey,
2960    I,     IX|                 hírlapok, miknek olvasása a mai kor szülötteire nézve
2961    I,     IX|                  szokta. Erdély megelőzte a magyarhoniak buzgalmát,
2962    I,     IX|                   jellemek, vállalkozának a legelső műnek előadására,
2963    I,     IX|                    mellyel ez új temploma a nemzeti míveltségnek felszenteltetett.~ ~
2964    I,     IX|                  vérforgás minden ereiben a közéletnek, álomból ébredő
2965    I,     IX|               vannak ismét esetek, mikben a bölcsesség nem használatos.~ ~
2966    I,     IX|                  eredményei meglátszottak a közéletben is; a Pozsonyban
2967    I,     IX|            meglátszottak a közéletben is; a Pozsonyban tartott országgyűlés
2968    I,     IX|              tartott országgyűlés nemcsak a közigazgatást szaporítá
2969    I,     IX|                 üdvös törvényekkel, hanem a társas életet is új, érdekes
2970    I,     IX|           csoportozatokat fogunk találni. A pártok már megalakulvák,
2971    I,     IX|                pártok már megalakulvák, s a rokonszenvek a konferenciák
2972    I,     IX|            megalakulvák, s a rokonszenvek a konferenciák és klubok útján
2973    I,     IX|                klubok útján leszivárogtak a közéletbe.~ ~Ismerős alakjaink
2974    I,     IX|                  bölcsességgel párosulva, a hazafiak legkomolyabb része
2975    I,     IX|                gyűlölni, de tiszteli mind a kettő.~ ~Miklós nem jár
2976    I,     IX|                  ragadja; körüle sereglik a hővérű fiatalság, a vérmesebb
2977    I,     IX|              sereglik a hővérű fiatalság, a vérmesebb hazafiak, kiknek
2978    I,     IX|              kiknek közelebb van fejőkhöz a szívök, mint másoknak, őt
2979    I,     IX|                   mint másoknak, őt kezdi a közvélemény több agg celebritások
2980    I,     IX|                 egykor megjövendölé, amit a poéták kantilénái * ki nem
2981    I,     IX|              hazajöttét, azt megszerezték a regálisok. * Az országgyűlés
2982    I,     IX|         megismernők bennök egyenkint majd a mi párizsi ismerősünket
2983    I,     IX|              Bélát, Fennimort, Liviust és a többi ősmagyar főurakat,
2984    I,     IX|                   midőn e három szót kell a teremben elmondania: „Én
2985    I,     IX|             ismernők meg Kárpáthy Jánost, a magyar nábobot, e pompás,
2986    I,     IX|                melyben ő nehéz termetével a legtermészetesebb következetességgel
2987    I,     IX|              következetességgel képviseli a tunya maradás elvét, örökös
2988    I,     IX|                   volna, hogy nagybátyját a nyílt viták terén üldözhesse.~ ~
2989    I,     IX|                üldözhesse.~ ~Nem vonzá őt a magyar országgyűlésre annyira
2990    I,     IX|                   azon gondolat, hogy ott a legnagyobb fényben ragyoghat,
2991    I,     IX|                  így megfordítva esett ki a viszony, s Béla oly dühös
2992    I,     IX|         találkozni gyakrabban – nem ugyan a heves vitákról tudósító
2993    I,     IX|       országgyűlési naplók hasábjain, sem a divateseményekről tudósító
2994    I,     IX|             terjedő reformok merülnek fel a nyilvánosság terén, a kávéházakban
2995    I,     IX|                 fel a nyilvánosság terén, a kávéházakban falják a hírlapokat,
2996    I,     IX|              terén, a kávéházakban falják a hírlapokat, estélyeken,
2997    I,     IX|            vadászatról és divatkelmékről, a hölgyek kezdik a színeket
2998    I,     IX|          divatkelmékről, a hölgyek kezdik a színeket válogatni öltözékeikhez,
2999    I,     IX|                  válogatni öltözékeikhez, a közvélemény sújt és emel,
3000    I,     IX|              üldözöttévé fogadott. Nappal a közönség oly kíváncsisággal