IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
| Alphabetical [« »] 9 2 900 1 93,7 1 a 8039 á 2 à 23 abba 9 | Frequency [« »] ----- ----- ----- 8039 a 3367 az 2605 hogy 2161 s | Jókai Mór Egy magyar nábob Concordances a |
Kötet, Fezejet
3001 I, IX| országgyűlési karzatokra, mint a színházba, s este a haza 3002 I, IX| mint a színházba, s este a haza atyjai a színházba 3003 I, IX| színházba, s este a haza atyjai a színházba nagyobb kedvvel, 3004 I, IX| országgyűlésbe.~ ~Ma éppen a főrendi táblának van nyílt 3005 I, IX| táblának van nyílt ülése, a karzatok rendkívül megteltek 3006 I, IX| vitatkozások fognak történni; a legkedveltebb szónokok tartanak 3007 I, IX| diadala vagy vesztesége. A figyelem mind alant, mind 3008 I, IX| fent fel van fokozva, s a megelőző jegyzőkönyvek felolvasását 3009 I, IX| országos csend fogadja, hogy a gyorsírók tollának sercegését 3010 I, IX| távolságban engedi gyanítni a befejezést.~ ~A közönség 3011 I, IX| gyanítni a befejezést.~ ~A közönség azon részét, mely 3012 I, IX| kezdi az egyhangú mulatság, a figyelmezők pedig éppen 3013 I, IX| pedig éppen boszonkodnak. A fiatal jurátushad már-már 3014 I, IX| némely felötlőbb mondatnál a táblánál ülő ellenzék szájasabb 3015 I, IX| közbekiáltani: – „Óh, óh!” – Hol a kifejezések kissé tűrhetlenebbekké 3016 I, IX| semmit sem lehet hallani.~ ~A beszélő szónokot mindez 3017 I, IX| mindez nem zavarja meg, ő a legnagyobb zsibaj közt folytatja 3018 I, IX| végre magától elcsendesedik a zaj.~ ~Beszéde roppant ingerültséget 3019 I, IX| roppant ingerültséget idéz elő a táblánál. Többen a hevesebb 3020 I, IX| idéz elő a táblánál. Többen a hevesebb vérű főurak közül 3021 I, IX| tagjártatás közt suttognak, a hallgatóság találgatja, 3022 I, IX| régen itt van Pozsonyban, a többiek hihetőleg csak most 3023 I, IX| amazt: – „Ki az, aki most a székéről felkelt? Ki az, 3024 I, IX| felkelt? Ki az, aki ott tollát a kalamárisba mártja? Hát 3025 I, IX| Hol ül ez, hol ül amaz? Ki a liberális, s ki nem az?” 3026 I, IX| megnyitása óta Pozsonyban lakik, a perszonálisnál * van praxison, 3027 I, IX| szokott az egyik, melyikbe a másik pártbeli járni, s 3028 I, IX| Kárpáthy Béla! – mutatja a többieknek. – Az ám a derék 3029 I, IX| mutatja a többieknek. – Az ám a derék ember, nincs olyan 3030 I, IX| ellen feltámad, amidőn az a konzervatív párthoz tartozik. 3031 I, IX| akármelyikünk megérti.~ ~A vad gyerekek nem győztek 3032 I, IX| hogy nem tetszik neki, amit a szónok beszél, most tollat 3033 I, IX| Milyen pompásan mártja a kalamárisba. Bizonyosan 3034 I, IX| furcsa torzképet rajzolt; a jámbor urat mint türelmes 3035 I, IX| szomszédjaival közöl, s melyet a jurátusok valami fontos 3036 I, IX| beszél velök, hiszen mind a ketten ellenpártiak. Ahán, 3037 I, IX| Hiszen csak kerüljön beszédre a dolog, kettő is kevés lesz 3038 I, IX| dolog, kettő is kevés lesz a kisujjára…~ ~– …No hát fogadjunk, 3039 I, IX| itt lesz! – szólt Kárpáthy a két ifjú főúrhoz, kik e 3040 I, IX| szigorúan nevelt leány.~ ~– Ejh, a leány mind egyforma. Mindeniknek 3041 I, IX| zártörőkkel sem boldogulsz. A leányt egy kegyes, szüntelen 3042 I, IX| akik soha el nem maradnak a sarkából.~ ~– Pah! A kegyes 3043 I, IX| maradnak a sarkából.~ ~– Pah! A kegyes nagynénét elbolondítjuk, 3044 I, IX| nagynénét elbolondítjuk, a goromba nagybátyát pedig 3045 I, IX| nagybátyát pedig elriasztjuk, s a Heszperidák * kertje a miénk.~ ~– 3046 I, IX| s a Heszperidák * kertje a miénk.~ ~– Mondom, hogy 3047 I, IX| kivéve egy helyet és az a templom, ott is az orgona 3048 I, IX| mellett szokott ülni és a rituálékban együtt énekelni.~ ~– 3049 I, IX| Nekem is mondták, hogy a leány csupáncsak templomi 3050 I, IX| feltűnni. Elég. Ebből az a tanulság, hogy tehát szereti 3051 I, IX| Fennimorral, hogy egy év múlva a leány nálam fog lakni.~ ~– 3052 I, IX| magyarázatokkal szolgálni:~ ~– Hát a jó fiú szerelmes ajánlatokat 3053 I, IX| ajánlatokat küldött levelekben a leánynak, ki mindazokat 3054 I, IX| kezébe szolgáltatta. Ez a ravasz, imádkozó boszorkány 3055 I, IX| légyottra rendelé Fennimort a ház melletti kertbe; ez 3056 I, IX| melletti kertbe; ez megjelenik a hátulsó, nyitva hagyott 3057 I, IX| hátulsó, nyitva hagyott ajtón a kitűzött órában, egy ideig 3058 I, IX| egy ideig vár türelmesen a köszmétebokrok * között, 3059 I, IX| úgy megfurnírozzák, hogy a tulajdon bőrére nem ismer; 3060 I, IX| kényelembe helyezni magát a virágágyak között, s ott 3061 I, IX| maradni reggelig, mikor a kertész ki fogja nyitni 3062 I, IX| mosdott. Ehhez járult még az a kegyetlenség is, hogy éjféltájon 3063 I, IX| elrejthesse magát, s ez a mulatság tartott reggeli 3064 I, IX| ekkor szabadult ki Fennimor a zuhanyfördőből. Nanking 3065 I, IX| azt mondta, hogy most jön a Dunából, ahonnan egy vízbe 3066 I, IX| az az elégtétele, hogy a hölgy megbukott, bárha nem 3067 I, IX| tökéletesen az lesz, ami a nénjei.~ ~– S mi úton vélsz 3068 I, IX| annyira haladtam, miszerint ma a leány meg fog jelenni a 3069 I, IX| a leány meg fog jelenni a karzaton; itt mindjárt az 3070 I, IX| tizenegy órakor, ott ahol az a sok jurátus áll…~ ~Ilyen 3071 I, IX| között, melynek bámulásában a mi jurátusaink kifogyhatatlanok 3072 I, IX| kifogyhatatlanok voltak, mialatt a többi honatyák kemény szavakat 3073 I, IX| szavakat váltottak egy, a hon életébe vágó kérdés 3074 I, IX| Nézzétek csak – szólt a jurátusi notabilitás újonctársaihoz –, 3075 I, IX| hölgyruha susogás hallatszott a fiatalok háta mögött, s 3076 I, IX| asszonyság kíséretében. A lyánka alig lehetett több 3077 I, IX| ülőkre letekinthetni, míg a cifra öltözetű asszonyság 3078 I, IX| fülébe sugdos valamit, mire a leány gyakran kíváncsian 3079 I, IX| most érkezett; ott azokon a jurátusokon túl. Most nem 3080 I, IX| Most nem látszik attól a nagy hórihorgas kamasztól, 3081 I, IX| ördög elvinné előle azt a hosszú sihedert.~ ~– Nini – 3082 I, IX| sihedert.~ ~– Nini – szólt a jurátus. – Most rám mutatott, 3083 I, IX| jurátus. – Most rám mutatott, a többi méltóságos urak is 3084 I, IX| nekik. Engem nagyon szeret; a principálisom mindig dicsér 3085 I, IX| köszönni is kellene neki.~ ~A fráter kezdte helyét nem 3086 I, IX| majd meg rátámaszkodott, a bajuszát pödörgette, társaihoz 3087 I, IX| Végre nem állhatta tovább a dicsőséget; ezek a felé 3088 I, IX| tovább a dicsőséget; ezek a felé fordított lornyettek 3089 I, IX| hirtelen szaladnia kell a principálisához, ha azalatt 3090 I, IX| keresztül egyszerre látható lett a szép polgárlyány alakja, 3091 I, IX| utolsó szónokának végszavai a hallgatóság közbevegyült 3092 I, IX| Miről volt szó?~ ~Az elnök a további ingerlékeny viták 3093 I, IX| elfogadtassék-e vagy sem. A komoly státusférfiak arcán 3094 I, IX| igent vagy nemet kimondták; a mi ifjú nemzedékünk mondta, 3095 I, IX| mondta, ami nyelvére akadt.~ ~A mi jurátusainknak kevés 3096 I, IX| könyv nélkül megtanulni azt a beszédet, amit Abellino 3097 I, IX| tartott.~ ~– Nos? Nos? – kérdé a korifeus hazaérkező társaitól. – 3098 I, X| nevezetes család, ha ugyan a köznyelven forgás szomorú 3099 I, X| Nevezzük őket Mayeréknek; ez a név olyan sok emberé, hogy 3100 I, X| volt neki öt szép leánya.~ ~A leányok mind igen szépek 3101 I, X| eszményibb, gyönyörűbb alak, mint a másik.~ ~Milyen istenáldás 3102 I, X| istenáldás öt szép gyermek! Kettő a lyányok közül már 1818-ban 3103 I, X| már 1818-ban nagy volt; a redoute-ok * ünnepelt szépségei, 3104 I, X| nevezték őket másként, mint a „szép Mayer lyányoknak".~ ~ 3105 I, X| hogy örült e dicsőségnek. A szép lyányokat szépségüket 3106 I, X| kikre nagyobb hivatás vár a polgári háztartás kötelességeinél: 3107 I, X| kötelességeinél: fényes, úri módon. A közönséges kötőiskolák helyett 3108 I, X| közönséges kötőiskolák helyett a legelső nevelőintézetekbe 3109 I, X| kitűnően megtanult hímzeni, a másik csinosan énekelt, 3110 I, X| másik csinosan énekelt, a többieknek is voltak nemes 3111 I, X| valamennyit elveszik ezek a gazdag földesurak és bankárok, 3112 I, X| szüntelen körülöttük tapossák a földet.” Talán valahol, 3113 I, X| annak nemigen nevezhető. A háztartás sokkal többe került, 3114 I, X| látta ezt, törte is rajta a fejét néha egész éjszakákon 3115 I, X| hogy hol, melyik ágában a kiadásoknak lehetne megszorítást 3116 I, X| sehol sem talált menekülést; a leányokat nem volt szabad, 3117 I, X| volt szabad, nem lehetett a világból visszavonni, nehogy 3118 I, X| szerencséjöket elrontsa, a nagyobbiknak éppen akkor 3119 I, X| valami földesúr, ki vele a tavalyi redoute-okban ismerkedett 3120 I, X| kisegíteni zavarából?~ ~A földesurakkali ismeretség 3121 I, X| ismeretség pedig sokba kerül, a nyilvános vigalmak, a pipere, 3122 I, X| kerül, a nyilvános vigalmak, a pipere, a fény az elborzadásig 3123 I, X| nyilvános vigalmak, a pipere, a fény az elborzadásig sokat 3124 I, X| elborzadásig sokat megemésztenek, a terített asztalnál látatlan 3125 I, X| látatlan alakban ott ülnek a szabók, vargák, piperészek, 3126 I, X| és segítik fogyasztani a családfő ebédjét.~ ~Emellett 3127 I, X| volt, amilyenről azt mondja a magyar példabeszéd, hogy „ 3128 I, X| példabeszéd, hogy „Tűz van a háznál, csakhogy a füstje 3129 I, X| Tűz van a háznál, csakhogy a füstje nem látszik”.~ ~A 3130 I, X| a füstje nem látszik”.~ ~A legrosszabb gazdasszony 3131 I, X| napok konyhaköltsége, elment a virágárushoz, és vett rajta 3132 I, X| napon aztán az történt, hogy a fennsőbb hatóságok hirtelen, 3133 I, X| pénztárvizsgálatot rendeltek, s a Mayer által kezelt összegekben 3134 I, X| Két hétig nem beszéltek a városban egyébről, mint 3135 I, X| szűz, boldogabb időkben a család nevetségeinek céltáblája; 3136 I, X| imádkozik, templomba jár, a macskáját cirógatja, s ha 3137 I, X| összejön, szólja, szapulja a fiatalabb népet, talán mert 3138 I, X| tud lenni egész télen át a kályha mellett, s tizenkét 3139 I, X| beleaprított zsemlyével. A lyányok, ha meg akarják 3140 I, X| nénihez ebédre?”~ ~Tehát ez a részint nevetséges, részint 3141 I, X| zsebkendőjébe, elmene fel a városházára, és kifizetvén 3142 I, X| városházára, és kifizetvén a pénztárban talált hiányt, 3143 I, X| csókolni, mely eléggé mutatja a jó leányok önfeláldozását, 3144 I, X| s nevetés nélkül néztek a vén kisasszony csinált snekklijeire * 3145 I, X| még nagyobb gyalázat is a földön a tömlöcbe jutásnál. 3146 I, X| nagyobb gyalázat is a földön a tömlöcbe jutásnál. Te értesz 3147 I, X| rajtok! – Egyik megkeresheti a kenyerét mint divatárusnő, 3148 I, X| mint divatárusnő, mert ért a finom kézimunkákhoz, másik 3149 I, X| tisztességes úri házhoz, a többinek is majd mutat dolgot 3150 I, X| boldogok fognak lenni.~ ~A jámbor Mayer egészen megvigasztalódottan 3151 I, X| sokkal kedvezőbbnek találta a nevelőnéi pálya helyett 3152 I, X| nevelőnéi pálya helyett a művészetire lépni, s minthogy 3153 I, X| elhitetni atyjával, hogy rá a színpadon fényes jövendő 3154 I, X| fényes jövendő vár, ezen a pályán legkönnyebben és 3155 I, X| legdicsőbben szerezhető a gazdagság; jutott is eszébe 3156 I, X| eredtek, s éppen így jutottak a színi pályára, s aztán gazdagon 3157 I, X| szerződtetett, hanem hiszen a leghíresebb művésznők is 3158 I, X| hogy Matild nevelőnő; hisz a tisztes kisasszony sohasem 3159 I, X| neki, hogy Mayer leánya a színháznál van, könnyű lesz 3160 I, X| kárhoztatott intézetnek a valót megtudakolandó.~ ~ 3161 I, X| egészen új életet fog kezdeni, a családban más rend fog beállani, 3162 I, X| beállani, mindenki teljesíti a maga kötelességét, és boldogság 3163 I, X| kötelességét, és boldogság fog a házba hullani ajtón, ablakon 3164 I, X| kellett magát szoktatni a főzéshez, Mayer úrnak pedig 3165 I, X| főzéshez, Mayer úrnak pedig a kozmás levesekhez; az egész 3166 I, X| reggeltől estig el volt foglalva a comptoirban, * Mayerné a 3167 I, X| a comptoirban, * Mayerné a konyhában, a gyermekek varrtak, 3168 I, X| Mayerné a konyhában, a gyermekek varrtak, kötöttek, 3169 I, X| gyermekek varrtak, kötöttek, a nagyobbak kinn a háztul 3170 I, X| kötöttek, a nagyobbak kinn a háztul törték magukat a 3171 I, X| a háztul törték magukat a nagy munkában, egyik rettentő 3172 I, X| készített, másik alig győzte a sok szereptanulást, legalább 3173 I, X| voltaképpen az úr ezalatt a kávéházban időzött, s újságot 3174 I, X| fogyasztás, az asszonyság bízta a pesztonkára a fazekakat, 3175 I, X| asszonyság bízta a pesztonkára a fazekakat, s a szomszédasszonyokkal 3176 I, X| pesztonkára a fazekakat, s a szomszédasszonyokkal cserfelt, * 3177 I, X| szomszédasszonyokkal cserfelt, * a gyermekek eldugott könyveket 3178 I, X| szembekötősdit játszottak; a divatárusnőnél elegáns uracsok 3179 I, X| elegáns uracsok mulattaták a nagyobb leányt, a színházi 3180 I, X| mulattaták a nagyobb leányt, a színházi kardalnoknő fáradságos 3181 I, X| idején találkozott aztán a család egymással, s akkor 3182 I, X| képpel ültek asztalhoz, a fiatalabbak civakodva, irigykedve 3183 I, X| fiatalabbak civakodva, irigykedve a sovány étkek felett, a nagyobbja 3184 I, X| irigykedve a sovány étkek felett, a nagyobbja cukros nyalánkságok 3185 I, X| haragszik rájok, hacsak a lábukra nem gázol; kik észre 3186 I, X| mondja nekik; s ellenkezőleg, a féltés gyanakodó szellemével 3187 I, X| engedik át lelkületüket, mely a legvilágosabb hibák számára 3188 I, X| szomorú életet viseltek.~ ~A természeti gondviselés azon 3189 I, X| Mayeréknál; az ő munkájokon a paradicsomi elűzetés átka 3190 I, X| senki sem tudakozódott a másik után, őrizkedett mindenki 3191 I, X| hallgatva is beszélnek; a család minden tagja kezdett 3192 I, X| hacsak egész nap nem ülhetnek a tükör előtt, csügg, lóg 3193 I, X| ócska volna, s elárulja a szegénységet.~ ~A leányok 3194 I, X| elárulja a szegénységet.~ ~A leányok kénytelenek voltak 3195 I, X| előkeresni, kiigazgatni; eljött a farsang, nagy bálok voltak 3196 I, X| maradniok, mert nem telt a jövedelemből.~ ~Mayer akárhová 3197 I, X| vasárnap délutánonként, midőn a messzely * bor magnetizálta 3198 I, X| meg szavai; ömlött belőle a kegyes tanítás leányaihoz; 3199 I, X| ugyan nem nagy dicséretvolt a felnőtt leányokra), de büszke 3200 I, X| apródonkint mind kiszöktek a szobából.~ ~Egyszer azonban 3201 I, X| vígabb szellem szállni a családba; Mayer uram, midőn 3202 I, X| asszony új főkötőket vásált, a viseletek újra kicsinosultak, 3203 I, X| mint az isten madarainak a meglepett búzaföld, melytől 3204 I, X| örvendetes haladást követett el a művészetben, miszerint az 3205 I, X| titokban tartani, nehogy a többiek megtudják, s ők 3206 I, X| öltözetekben látta megjelenni, a legdivatosabb sálok, kalapok 3207 I, X| tapasztalá, hogy gyakran, midőn a szobába belép, egyszerre 3208 I, X| egyszerre félbeszakasztják a beszédet, s ha kérdezi, 3209 I, X| sőt egyszer annyira ment a nyughatatlanságban, hogy 3210 I, X| ily drága öltönyöket?”~ ~A jó asszonyság azonban tökéletesen 3211 I, X| tökéletesen megnyugtatá a gondos családapát. Először 3212 I, X| veszi azokat Matild, hanem a primadonnák szokták azokat 3213 I, X| elvesztegetni, s ha egyet vesz, a másikon ismét túlad. Ezt 3214 I, X| ismét túlad. Ezt így szokták a színháznál.~ ~Mayer úr nagy 3215 I, X| az én leányaim! – mondá a boldog családfő magában.~ ~ 3216 I, X| vadászkutyák voltak faragva. A darab, az ezüstkupakot nem 3217 I, X| bársonygallért varrtak; a cifra tajtékpipát is szájába 3218 I, X| dugta, s úgy ment végig a városon Teréz lakásáig.~ ~ 3219 I, X| városon Teréz lakásáig.~ ~A jámbor kisasszony ott ült 3220 I, X| megörvendeztetni; végre maga kezdé meg a szót.~ ~– Nézze néném, milyen 3221 I, X| hogy ránézett volna.~ ~– A leányom vette születésem 3222 I, X| szókkal odanyújtá Teréznek a szép műdarabot.~ ~Az fogta 3223 I, X| Az fogta száránál fogva a pipát, s úgy vágta azt a 3224 I, X| a pipát, s úgy vágta azt a kályha vaslábához, hogy 3225 I, X| Mayer úrnak kétfelé fordult a szája: „No ez szép születésnapi 3226 I, X| leánya egy gazdag főúrnak a szeretője, s ön nemcsak 3227 I, X| nevelőnőnek adta, holott azt a színpadra vivé. Én nem akarom 3228 I, X| felől; elismerem, hogy azok a múlt századból valók, hanem 3229 I, X| ócska ruhák, miket ő visel; a primadonnáktól veszi.~ ~– 3230 I, X| Huber uraknál többet vett a héten háromszáz forint árú 3231 I, X| maga elé, mint egy bornyú a vágóhídon! – kiálta rá végre 3232 I, X| ezeren látták őt azzal a bizonyos úrral bérkocsin, 3233 I, X| az ostoba, ki nem látja a fejére tett lámpást, amit 3234 I, X| e fertelmességről, azzal a seprűvel, mellyel e pipa 3235 I, X| kitakarítom, kiseperném önt is a szobából, s ha önnek lelkét 3236 I, X| szót sem válaszolt, vette a kalapját, és ment legelőbb 3237 I, X| megtudta, mennyit vásárolt ott a leánya. Biz az felyülhaladta 3238 I, X| leánya. Biz az felyülhaladta a háromszáz forintot. Teréz 3239 I, X| fog okozni.~ ~Innen elment a színházigazgatóhoz. Kérdé, 3240 I, X| meg, mert nagyon hanyag a tanulásban, egy cseppet 3241 I, X| nincs is reászorulva, mert a próbákon sohasem jelenik 3242 I, X| Szerencsére oly zajjal rombolt be a házba, hogy a családnak 3243 I, X| rombolt be a házba, hogy a családnak ideje maradt Matildot 3244 I, X| kivégzések nemével irtja ki a világból.~ ~A jámbor ember 3245 I, X| nemével irtja ki a világból.~ ~A jámbor ember tigrisszívet 3246 I, X| odahaza elő ne merjék annak a nevét hozni, mert aki szólni 3247 I, X| Egy egész hétig kiállotta a kegyetlenséget, nem bánta 3248 I, X| hogy ő visszautasíthassa a beszédet, de nem lőn mit 3249 I, X| visszautasítani.~ ~Néha már a nyelvén lebegett, hogy kérdezősködjék 3250 I, X| de csak visszafojtotta a szókat, és hallgatott. Végre 3251 I, X| egy napon ebédhez ülvén, a családnak semminemű tagja 3252 I, X| Minek sírtok itt nekem?~ ~A leányok kötényeiket emelték 3253 I, X| zokogva felelt:~ ~– Meghal a leányom.~ ~– Persze! – monda 3254 I, X| leányom.~ ~– Persze! – monda a férj akkora kanál sült lisztet 3255 I, X| kanál sült lisztet dugva a szájába, hogy majd megfulladt 3256 I, X| mordula Mayer úr, s elkezdé a fogait piszkálni.~ ~Az asszony 3257 I, X| mint egy orgona kezdte rá a sírást, Mayer uram úgy tett, 3258 I, X| megerősítve hangját.~ ~– A Zuckermandelen * egy szegényes 3259 I, X| volna magát. Mikor ezek a vénkisasszonyok, akik sohasem 3260 I, X| vénkisasszonyok, akik sohasem élvezték a világ legfőbb örömeit, olyan 3261 I, X| legfőbb örömeit, olyan irigyek a fiatalság mulatságaira.~ ~– 3262 I, X| Tehát rólam is beszél az a rossz leány.~ ~– Azt hiszi, 3263 I, X| leány.~ ~– Azt hiszi, hogy a te átkod fogott rajta. Amióta 3264 I, X| elment…~ ~Itt közbeszakítá a beszédet az általános siralom 3265 I, X| el már, tudom, csak mikor a koporsóba teszik.~ ~– No, 3266 I, X| végképpen elérzékenyülve.~ ~Erre a szóra az egész család a 3267 I, X| a szóra az egész család a nyakába borult, csókolták, 3268 I, X| ember, ilyen kegyes apa több a világon.~ ~Alig várták, 3269 I, X| elszedjék, felöltöztették a jámbor családfőt, pálcáját 3270 I, X| valamennyien elmentek vele a Zuckermandlira, ahol egy 3271 I, X| padlásszobában feküdt Matild, melyben a szó szoros értelmében nem 3272 I, X| számtalan orvosságos üveg.~ ~A jó apa szíve elfacsarodott 3273 I, X| sincs! Szegény leány!~ ~Arra a gondolatra ki tudott volna 3274 I, X| tudott volna jönni, hogy a csipkéit és selyemkendőit 3275 I, X| orvosságban egy hét alatt.~ ~A leány fel akart kelni, hogy 3276 I, X| ő vétett volna ellene; a leány megragadá kezét, odaszorítá 3277 I, X| Valóban kőbül kellett volna a jámbor apa szívének lenni, 3278 I, X| rendelt, s visszaviteté őt a házhoz. Beszéljen a világ 3279 I, X| visszaviteté őt a házhoz. Beszéljen a világ amit neki tetszik! 3280 I, X| világ amit neki tetszik! A vér nem válhaatik vízzé, 3281 I, X| inas hozott neki, és azt a sokszor említett földesúr 3282 I, X| félreértésekre adott okot. Ő a legnagyobb tisztelettel 3283 I, X| az semmi sem egyéb, mint a művészet iránti tisztelet, 3284 I, X| Hol volt az eszed, midőn a másik fél kihallgatása nélkül 3285 I, X| iránta, hát vegye el, hanem a művésznő kivétel, azt tisztelni 3286 I, X| azt tisztelni is szabad; a művészetnek szabad hódolni, 3287 I, X| legalább ne iparkodjék Matildot a sétányokon, a színfalak 3288 I, X| iparkodjék Matildot a sétányokon, a színfalak között felkeresni, 3289 I, X| tisztességes céljai vannak, járjon a házhoz!~ ~Balgatag ember! 3290 I, X| Balgatag ember! Kenyeret ad a patkányoknak, hogy éjszaka 3291 I, X| oly egészséges volt, mint a fáról szakasztott alma, 3292 I, X| fáról szakasztott alma, s a földesúr mármost a házhoz 3293 I, X| alma, s a földesúr mármost a házhoz járt szépen.~ ~Leírásával 3294 I, X| mind igen nagy tisztelői a művészetnek, mind igen derék, 3295 I, X| hallani, kik kezet csókolnak a mamának, s bölcs dolgokat 3296 I, X| bölcs dolgokat beszélnek a papával, s oly szerényen 3297 I, X| szerényen hajtják meg magukat a leányok előtt, mikor jönnek, 3298 I, X| tréfáikkal, akik kimennek a konyhába Mayer mamával kötekedni, 3299 I, X| megkóstolják az ételeit, ellopják a palacsintát, olyan kedves, 3300 I, X| Egyik szebb volt, mint a másik; életkorukban alig 3301 I, X| látogatottabb lőn Mayer uram háza; a régi fényűzés, könnyelműség, 3302 I, X| visszatért, örök jókedv tanyázott a háznál; a legválogatottabb 3303 I, X| jókedv tanyázott a háznál; a legválogatottabb társaságok 3304 I, X| találkoznak is, egyik sem néz a másikra, hanem ő az olyan 3305 I, X| tetszettek, nem szokta törni a fejét; azt gondolta, hogy 3306 I, X| hogy ezt mind így szokták a nagy urak.~ ~Már a legkisebb 3307 I, X| szokták a nagy urak.~ ~Már a legkisebb leány is jól megnőtt, 3308 I, X| fonva csüggött le hátul, s a ház tisztelői nem egyszer 3309 I, X| jókedvű fiatal enyelgett a vidám leánykákkal, jutott 3310 I, X| leánykákkal, jutott egy elefánt a mamának is, ki őt nevettesse.~ ~ 3311 I, X| pedig legyeket ütögetett a falon, s nagy megelégedésére 3312 I, X| minthogy senki sem felelt rá, a kocogás ismétlődik; harmadszor 3313 I, X| kopott fekete ruhában állt a fényes társaság előtt.~ ~ 3314 I, X| kisasszony, anélkül, hogy a jelenlevő társaságot legkisebb 3315 I, X| odajárult Mayer úrhoz.~ ~A jámbor családapa hallatlan 3316 I, X| tudta, hogy leültesse-e a tisztes kisasszonyt. Hová? 3317 I, X| merveilleux mellé? Bemutassa-e a vidám társaságnak mint testvérnénjét, 3318 I, X| eltagadja, hogy ismeri? Viszont a díszes vendégeket fejenként 3319 I, X| tisztelőit?~ ~Kisegíté őt a zavarból maga Teréz. Nyugodt, 3320 I, X| helyre jönni velem, hol a társaságot nem zavarjuk.~ ~ 3321 I, X| ajtót, keresztülvezetve a távolabbi szobákba.~ ~Alig 3322 I, X| miszerint azok odabenn most a múlt századbeli kisasszony 3323 I, X| hangon Teréz –, s ahhoz a nehány szóhoz nem szükséges 3324 I, X| hölgyi szüzességről, miket a nagy urak és nagy szellemek 3325 I, X| fogok törekedni, hogy őt a jó erkölcsben megőrizhessem, 3326 I, X| ajánlatomat visszautasítaná, én a legfensőbb hatóságokhoz 3327 I, X| én részemről kész vagyok a hercegprímásig felmenni 3328 I, X| elhatározza magát. Ha ez ideig a leányt hozzám el nem fogja 3329 I, X| ellenségére számolhat bennem. – A bűnbocsátó isten kegyelme 3330 I, X| éltes kisasszony, s elhagyá a házat.~ ~Mayer úr kikísérte 3331 I, X| térni, hogy őt kiküszöbölte. A leányok, az ifjoncok mulatságos 3332 I, X| róla, hogy mi hozta ide a vénkisasszonyt.~ ~– A bizony 3333 I, X| ide a vénkisasszonyt.~ ~– A bizony nem akar egyebet, 3334 I, X| egyebet, mint Fannyt elvinni a háztul és magánál tartani 3335 I, X| bánok-e én leányaimmal, mint a szemeim fényével? Hallott-e 3336 I, X| példát ad gyermekeinek, hogy a hatóságok elvegyék azokat 3337 I, X| Eközben hevesen járt alá s fel a szobában nagy lépésekkel, 3338 I, X| hérosz, s bámultatta magát a vendégeivel.~ ~Amit beszélt, 3339 I, X| is nagy hatást szült, azt a hatást tudniillik, hogy 3340 I, X| úrfiak mind megszökdöstek a házból. Teréz fenyegetésében 3341 I, X| kellemetlen leendett.~ ~Midőn a család magára maradt, akkor 3342 I, X| akkor kezdődött még csak rá a Teréz elleni kifakadás; 3343 I, X| felülmúló vakmerőség fellázasztá a kedélyeket; nem volt oly 3344 I, X| incselkedő, áskálódó személy több a világon, mint a vénkisasszony; 3345 I, X| személy több a világon, mint a vénkisasszony; ne is próbálja 3346 I, X| próbálja többet betenni lábát a házba, mert ott kiseprűzik, 3347 I, X| kezde jönni. Nem nyughatott a haragtól, el kellett neki 3348 I, X| kedélyű ember, kit éppen a kertjében talált, amint 3349 I, X| megtámadással fenyegeti, hogy őt még a hercegprímásnak is fel akarja 3350 I, X| figyelmezteté Mayer urat, hogy a nagy deklamáció közt bele 3351 I, X| deklamáció közt bele ne lépjen a virágágyakba, mert oda kakastaréj * 3352 I, X| szándékozott oltani ezen a délután, úgyhogy Mayer úr 3353 I, X| úr, híres ügyvéd, egyike a legbecsültebb jellemeknek, 3354 I, X| őszinte modorban válaszolt a kérdezőnek:~ ~– Sohase civódjék 3355 I, X| bizony nem tagadnám meg a kívánatát, ha önnek volnék.~ ~ 3356 I, X| egy szót sem felelt. Ez a tanács még kevésbé tetszett 3357 I, X| kevésbé tetszett neki. Ment a harmadik ismerőshez.~ ~Ez 3358 I, X| ismerőshez.~ ~Ez volt előtte a legderekabb ember. Magyar 3359 I, X| forgatja az ujján, mint a gyűrűt.~ ~Mayer úr egy csomó 3360 I, X| hozott neki, azt kiverte a szobából, s ha szépasszonyok 3361 I, X| Amint Bordácsi meglátta a hozzá belépő Mayer urat, 3362 I, X| urat, levevé pápaszemét, s a kinyitott okiratba tette, 3363 I, X| Mayer?~ ~Mayer úr megörült a „barát” szónak, pedig ez 3364 I, X| úrnál; így szokta nevezni a patvaristáját, * hajdúját 3365 I, X| patvaristáját, * hajdúját és a pörös feleket, akiket megszid.~ ~ 3366 I, X| kínálva lett volna, mint a hajdani boldog időkben szoká, 3367 I, X| beszélt, sohasem szokott annak a szeme közé nézni, akihez 3368 I, X| tekintetes Bordácsi úr a kitelhető legharagosabb 3369 I, X| úrban egyszerre meghűlt a lélek, nem tudott felelni, 3370 I, X| nem tudott felelni, csak a szája mozgott, mint egy 3371 I, X| Bordácsi úr, egészen odalépve a szerencsétlen kliens elé 3372 I, X| felnyitott szemeivel.~ ~A szerencsétlen ember ijedtében 3373 I, X| ember ijedtében felugrott a székről, melyre kínálatlanul 3374 I, X| Én azt hittem – hebegé a boldogtalan családapa –, 3375 I, X| mely tárva-nyitva áll a világ bolondjainak; ön mind 3376 I, X| világ bolondjainak; ön mind a négy leányát eljegyzette 3377 I, X| négy leányát eljegyzette a mélységes poklokkal és botránykoztatására 3378 I, X| embernek; ön megrontója a városi fiatalságnak, akinek 3379 I, X| városi fiatalságnak, akinek a nevét, ahol csak kicsapongó 3380 I, X| eladta, elárverezte őket a többet ígérőnek, megtanította 3381 I, X| pénzöket kicsikarják!~ ~A szerencsétlen ember zokogva 3382 I, X| van az úrnak; az utolsó, a legszebbik, a legkedvesebbik. 3383 I, X| az utolsó, a legszebbik, a legkedvesebbik. Mikor még 3384 I, X| tisztességes személy meg akarja a szerencsétlen gyermeket 3385 I, X| elhagyatott és megátkozott, s a halálon túl irtózat és pokol 3386 I, X| van-e?~ ~Mayernak vacogtak a fogai ijedség és borzalom 3387 I, X| az úrnak, ha még hajlandó a jó tanácsot bevenni – folytatá 3388 I, X| mert ha pörre engedi jönni a dolgot, és további kifogásokat 3389 I, X| asszesszort egy percre meglepte a kérdés, de rögtön talált 3390 I, X| körében véghez mennek – a fenyítő házba; ha pedig 3391 I, X| sem tud azokról – akkor a bolondok házába!~ ~Mayer 3392 I, X| űz kereskedést, s házát a fiatalság romlása helyének 3393 I, X| Pedig ő azt hitte, hogy ő a legjobb ember a világon, 3394 I, X| hogy ő a legjobb ember a világon, kinek házát tisztelik, 3395 I, X| őneki azon házba betenni a lábát.~ ~Elbúsúltában kibarangolt 3396 I, X| Elbúsúltában kibarangolt egész a malomligeti * tóig. – „Milyen 3397 I, X| ezalatt még mindig folyt a beszéd, a panasz és jajveszékelés 3398 I, X| még mindig folyt a beszéd, a panasz és jajveszékelés 3399 I, X| fölött.~ ~Egyik testvér a másik kezéből kapta ki a 3400 I, X| a másik kezéből kapta ki a legkisebb leányt, ölelték, 3401 I, X| Szegény Fáni! Nálunk a szolgálónak jobb dolga van, 3402 I, X| Áhítatosság óráit” olvasni a nagynéni előtt, míg el nem 3403 I, X| többé!~ ~– Szegény Fáni, az a vén csont meg is fog verni.~ ~– 3404 I, X| leányom!~ ~– Szegény öcsénk!~ ~A gyermeket egész megvadították 3405 I, X| egész megvadították ezzel a sok sopánkodással, végre 3406 I, X| meg, hogy mondja azt Fanny a papának, ha az csakugyan 3407 I, X| nem akar odamenni, majd a többiek azután mind pártját 3408 I, X| Mayer úr lépéseit hallani a lépcsőkön.~ ~A kalappal 3409 I, X| lépéseit hallani a lépcsőkön.~ ~A kalappal fején lépett be 3410 I, X| kalappal fején lépett be a szobába, mert hiszen ilyen 3411 I, X| ilyen háznál nem szokás a kalapot levenni.~ ~Tudta, 3412 I, X| Fannyhoz szólt.~ ~– Vedd fel a köpenyedet, tégy kalapot 3413 I, X| akarok maradni az anyámnál és a nénéimnél.~ ~– Az anyádnál 3414 I, X| nénéimnél.~ ~– Az anyádnál és a nénéidnél? És lenni az, 3415 I, X| ami ők?~ ~Azzal megfogá a leány kezét, másik kezével 3416 I, X| másik kezével felkapta a hímzőráma egyik ágát, s 3417 I, X| mielőtt annak ideje lett volna a megijedésre, olyan sort 3418 I, X| magának is megesett rajt a szíve.~ ~A testvérek mind 3419 I, X| megesett rajt a szíve.~ ~A testvérek mind közbeveték 3420 I, X| éppen jókor! Ahány ága volt a hímzőrámának, azt Mayer 3421 I, X| asszony. Már annak nem jutott a rámából. Tehát ököllel üté 3422 I, X| meg úgy, hogy lerogyott a szögletbe.~ ~Nehány év előtt 3423 I, X| vadállat.~ ~Azzal megfogá a leány kezét, s anélkül, 3424 I, X| elhurcolá őt magával Terézhez. A leány végig sírt az utcán.~ ~ 3425 I, X| leány végig sírt az utcán.~ ~A megvert leányok haragjokban 3426 I, X| vissza se térne többet. Ez a kívánságuk be is telt, mert 3427 I, X| Némelyek azt állíták, hogy a Dunába ugrott, mások, hogy 3428 I, X| évek múlva is hordták haza a hírt távoli utasok, kik 3429 I, XI| XI. A kísértő a templomban~ ~ ~ ~ ~ 3430 I, XI| XI. A kísértő a templomban~ ~ ~ ~ ~Mikor 3431 I, XI| magas hegyre, megmutatá neki a földnek minden országit 3432 I, XI| Ím én neked adom mindazt a hatalmat, ha te imádandasz 3433 I, XI| Mennyivel közelebb vannak a gazdagok a mennyországhoz, 3434 I, XI| közelebb vannak a gazdagok a mennyországhoz, mint a szegény 3435 I, XI| gazdagok a mennyországhoz, mint a szegény emberek!~ ~Mennyi 3436 I, XI| Mennyi bűn van, amibe a szegény ember beleesik, 3437 I, XI| szegény ember beleesik, s amit a gazdag nem is ismer!~ ~Hát 3438 I, XI| Hát hallhatni-e, hogy a gazdagok lopnak; hogy az 3439 I, XI| amire isten parancsa és a világ ítélete átkot kiált? 3440 I, XI| megvették pénzen? Nem. Ez csak a szegény emberek leányainak 3441 I, XI| kezdve, mióta az aranyat és a szerelmet ismerik, a szerelem 3442 I, XI| és a szerelmet ismerik, a szerelem volt az istenség 3443 I, XI| volt az istenség jelképe és a pénz az ördögé. Oly ritka 3444 I, XI| ördögért? Nagyon sűrű. És a szégyen mindig azé, aki 3445 I, XI| Szerény, szorgalmatos a leányka? Nem látott soha 3446 I, XI| lemondásnál? Szívébe edzve van a jó iránti érzés, s egy illetlen 3447 I, XI| gyémánt, szerelme szűz?… De ha a kísértő felviszi őt a magas 3448 I, XI| ha a kísértő felviszi őt a magas hegyre, és megmutatja 3449 I, XI| hegyre, és megmutatja neki a gazdag, az örömökben és 3450 I, XI| tőlem, sátán!” Kivált ha a kísértő csinos alakkal, 3451 I, XI| mindenki tudja, hogy aki a magasból leszédül, mindig 3452 I, XI| mindig összezúzza magát, s a természet rende azt kívánja, 3453 I, XI| lelkületre nagy befolyással volt a három év.~ ~Régi eszme, 3454 I, XI| hogy az emberi szívben a jó és rossz indulat egy 3455 I, XI| és elhagyja testvérét, a nevelés tudománya megtöri 3456 I, XI| nevelés tudománya megtöri a kraneológok * tanait. – 3457 I, XI| kraneológok * tanait. – Fannyból, a hírhedett divatleányok testvéréből 3458 I, XI| divatleányok testvéréből a legszendébb, a leggyöngédebb 3459 I, XI| testvéréből a legszendébb, a leggyöngédebb szűz lett. 3460 I, XI| iránta Teréz, ez megtöré a gyermeklélek tövises makacsságát. 3461 I, XI| hazudni, keresztüllátott a leány lelkén, megkapta a 3462 I, XI| a leány lelkén, megkapta a csírájában levő gondolatot, 3463 I, XI| kitépte onnan. Hiába, elébb a gyomot kellett kiirtani, 3464 I, XI| azután lehetett elvetni a nemesebb virágok magvait.~ ~ 3465 I, XI| virágok magvait.~ ~Ezeknek a vén, életkedvhagyott nagynénéknek 3466 I, XI| igen hasznos. Midőn végre a gyermek elvadult lelkülete 3467 I, XI| bebizonyítva előtte, hogy a jót tettetni, színlelni, 3468 I, XI| mert van egy lény, aki a gondolatok mögé lát, ki 3469 I, XI| lassankint odavivé őt Teréz, hogy a lélekváltozat kellemeit 3470 I, XI| Gyakran magára merte hagyni, a rábízott dolgoknak nem járt 3471 I, XI| ez felemelte, megtisztítá a gyermek kedélyét. Látva, 3472 I, XI| viseltetett Fanny iránt. A leány munkájához ülve nagyot 3473 I, XI| Szegény Matild! – monda a leány őszintén, igazán megvallva 3474 I, XI| érzékenyen szorítá keblére a gyermeket. Isten megjutalmazá 3475 I, XI| testi fáradalmaiért, mert a leány meg volt mentve, visszaadva 3476 I, XI| olyan nagy csapás ám az a szegénység. Akik közelebbről 3477 I, XI| hogy annak is megvannak a maga örömei, miket mások 3478 I, XI| egyszerű emberek nem értenek a mulatsághoz. – Jövedelme 3479 I, XI| lesz, maradjon Fannynak. És a leány is keresett már. – 3480 I, XI| milyen élvezet az, midőn a fiatal férfi, leány, becsületes 3481 I, XI| megjutalmazva látja; az a büszke öntudat, hogy önmagának 3482 I, XI| Teréz szülői nem adták hozzá a leányt – pedig az is szerette 3483 I, XI| meggazdagodott, s megvette azt a házat, melyben Teréz lakott, 3484 I, XI| udvarból kertet csináltatott, a lármásabb lakókat eltávolította, 3485 I, XI| lakókat eltávolította, és a legcsekélyebb házbért fogadta 3486 I, XI| egymással. – Maga Boltay a város túlsó végén lakott 3487 I, XI| rokonai úgysincsenek.~ ~Ez a mi Párizsban látott ismerősünk, 3488 I, XI| ermenonville-i ábrándozó, a Mainvielle-Catalani ügyben 3489 I, XI| Mainvielle-Catalani ügyben a nép szószólója.~ ~Ez ifjút 3490 I, XI| kellett neki azt fogadni a leány számára.~ ~A figyelmes 3491 I, XI| fogadni a leány számára.~ ~A figyelmes vizsgáló előtt 3492 I, XI| keresett úriasság, hanem az a nyugodt biztosság, mit az 3493 I, XI| lélek és test szokott adni. A leány karcsú, ideál alak, 3494 I, XI| piros teli arccal, mely még a szemek körül sem enged ellágyult 3495 I, XI| hatást lehetne előidézni a nagyvilágban; szépen egymáshoz 3496 I, XI| mi van felőlök megírva a csillagokban?~ ~Azon ismerősök 3497 I, XI| emberke, kit közönségesen nem a nevén szoktak híni, hanem 3498 I, XI| hivatalcímén.~ ~Ez volt a regens chori, a templomi 3499 I, XI| Ez volt a regens chori, a templomi karnagy.~ ~A derék 3500 I, XI| chori, a templomi karnagy.~ ~A derék regens chori egy délután, 3501 I, XI| együgyű nóta lehetett az, de a műértő karnagyot meglepé 3502 I, XI| műértő karnagyot meglepé a szép csengésű fiatal hang, 3503 I, XI| mennyire érdekes volna Fannynak a Stabat mater áriáját betanítani, 3504 I, XI| áriáját betanítani, hogy azt a templomban elénekelje.~ ~ 3505 I, XI| imádkozók előtt.~ ~Pedig a gonosz, mely keresi, akit 3506 I, XI| akit megegyen, megtalálja a templomban is a maga áldozatát.~ ~ 3507 I, XI| megtalálja a templomban is a maga áldozatát.~ ~Teréznek 3508 I, XI| engedni, hogy Fanny eljárjon a regens chorihoz, ki őt nagy 3509 I, XI| volt magasztalásában.~ ~A lyánka ritkán járt egyedül 3510 I, XI| Krammné kísérte őt rendesen a karnagy lakáig, s óra végeztével 3511 I, XI| körökben nincs annyi ok félteni a leányokat, mert egyik család 3512 I, XI| egyik család úgy vigyáz a másik leányára, mint tulajdon 3513 I, XI| bátran jelenhet meg akárhol a hajadon, mert mindenütt 3514 I, XI| mindenütt védőire talál, s a szerelemkalmárok ellen itt 3515 I, XI| híre szét ne terjedt volna a városi körökben, azt várni 3516 I, XI| honatyáink terjesztették is a jó erkölcsöt, amerre csak 3517 I, XI| amerre csak lehetett.~ ~A Mayer leányokat ki nem ismerte 3518 I, XI| testvér?” Nemde, ez volt a legtermészetesebb kérdés.~ ~ 3519 I, XI| legtermészetesebb kérdés.~ ~A leányok nem csináltak belőle 3520 I, XI| ártatlansággal. Minő falat volt ez a finom ízlelők számára! – 3521 I, XI| gyermek, kinek gyémántlelkét a sárból, a szemétből tisztogatták 3522 I, XI| gyémántlelkét a sárból, a szemétből tisztogatták ki, 3523 I, XI| bimbójából egyenkint kiszaggatni a leveleket, belehurcolni 3524 I, XI| belehurcolni újra abba a fertőbe, amelyből kivették, 3525 I, XI| szenvedélyeknek, melyek a szívek alvilágában születnek! 3526 I, XI| feláldozni egy óra örömének, a ti katekizmustokban nincs 3527 I, XI| katekizmustokban nincs még ez a tétel: „Asszonyt megcsalni 3528 I, XI| nem vigyáznak magukra?~ ~A hajtóvadászat megindult 3529 I, XI| hajtóvadászat megindult a paradicsomból lejárogató 3530 I, XI| kerülgették, kísérgették ezek a mindenre ráérő chevalier 3531 I, XI| ajánlatokat nyilaztak felé, de a tündér őzikének egy csillag 3532 I, XI| felett, mely nem engedé, hogy a rálőtt nyilak érjék: e csillag 3533 I, XI| erény tiszta csillaga.~ ~A csodaifjak naponta bosszúsabban 3534 I, XI| Mayeréknél, s egymást gúnyolták a sikertelen kísérletek miatt. 3535 I, XI| szívet elfogadni, este hagyja a kert hátulsó ajtaját nyitva. 3536 I, XI| leggyorsabban célhoz vezetnek.~ ~A tapasztalatlan leány a meglepetés 3537 I, XI| A tapasztalatlan leány a meglepetés öntudatlanságában 3538 I, XI| öntudatlanságában elfogadá a küldött virágot. És ez ügyesen 3539 I, XI| óvatossá tehette volna, de hisz a virágok oly összhangzók 3540 I, XI| iránt gyanús.~ ~Csak miután a küldeményt hozó eltávozott, 3541 I, XI| eltávozott, vevé észre Fanny a virágok közt rejlő levelet, 3542 I, XI| együtt látleletet tartának a még lepecsételve talált 3543 I, XI| találta előtte fecsegni a levél tartalmát; komolyan 3544 I, XI| becstelenítve, s dacára a két jámbor hölgy vigasztalásainak, 3545 I, XI| vigasztalásainak, úgy kilelte a hideg, hogy egész éjszaka 3546 I, XI| feküdt.~ ~Ilyen érzékeny a lélek tisztasága legelső 3547 I, XI| tisztasága legelső érintésére a piszoknak.~ ~A két hölgy 3548 I, XI| érintésére a piszoknak.~ ~A két hölgy ezalatt bosszút 3549 I, XI| okozója ellen, óh, mert azok a vénasszonyok olyan bosszúállók! 3550 I, XI| bosszúállók! Nyitva hagyaták a kert hátulsó ajtaját, s 3551 I, XI| ajtaját, s rálesettek, midőn a chevalier bement, akkor 3552 I, XI| bezáratták. Ők maguk azután a padlásszoba ablakából nézték 3553 I, XI| egérfogóba került csábító, a derék vadász, ki maga esett 3554 I, XI| vadász, ki maga esett bele a verembe, s midőn végre elkezdett 3555 I, XI| lefeküdni, fejük alá téve a kulcsokat, és örvendve hallgaták, 3556 I, XI| kudarc csak magasabbra szítá a vadászok hevét. Megbukni 3557 I, XI| összegre, hogy egy év múlva a paradicsomi szépség őnála 3558 I, XI| vétel van értve.~ ~Fanny a következő vasárnapon gyönyörűen 3559 I, XI| vasárnapon gyönyörűen éneklé a főtemplomban a „Stabat mater 3560 I, XI| gyönyörűen éneklé a főtemplomban a „Stabat mater dolorosá”- 3561 I, XI| Stabat mater dolorosá”-t; * a jelenlevők szívei megteltek 3562 I, XI| és magában gyönyörködött a gyermek szép énekében, midőn 3563 I, XI| gyönyörűen énekel? – monda a jó asszony büszkén.~ ~– 3564 I, XI| valahányszor ily éneket hallok, a könny megered szememből.~ ~ 3565 I, XI| keresztül azután majd megölte a tudnivágy, hogy mi baja 3566 I, XI| éppen ily szépen énekelt, a „Stabat mater” éppen így 3567 I, XI| őt magát hallanám. Éppen a menyegzőnkre kitűzött napon 3568 I, XI| alkalmat nyújthassak magát a magasabb művészetben kiképezhetni, 3569 I, XI| folytatá reszketeg hangon a dandy –, hogy nyolc év alatt 3570 I, XI| jótéteményeimmel halmozék, haladtak bár a míveltségben, de megbuktak 3571 I, XI| pedig vannak közöttük, kiket a világ dicsőséggel halmoz 3572 I, XI| Itt ismét abbanhagyja a beszédet, s engedé Krammné 3573 I, XI| egész hétig töprenkedni a különös történet felett. 3574 I, XI| én e leányzó családjáról a legcsodálatosabb híreket 3575 I, XI| nagyon sokat tartanának a jó erkölcsre.~ ~Már erre 3576 I, XI| jó erkölcsre.~ ~Már erre a szóra Krammné is beszédes 3577 I, XI| is bárminő sorsban, soha a véteknek még csak árnyéka 3578 I, XI| egész bizalmával megtisztelé a derék asszonyságot.~ ~– 3579 I, XI| mondja meg azoknak, kik a lyánka felügyelői, hogy 3580 I, XI| felügyelői, hogy őt jól őrizzék. A fény a legnagyobb jellemeket 3581 I, XI| hogy őt jól őrizzék. A fény a legnagyobb jellemeket is 3582 I, XI| mívelve fog lenni, ezek a gavallérok minden jövedelmeikkel 3583 I, XI| gazdagsága forrását, elenyészik a veszély, mellyel a gazdagság 3584 I, XI| elenyészik a veszély, mellyel a gazdagság fenyegeti az ártatlanságot.~ ~ 3585 I, XI| tökéletesen érteni hitte a dolgot. Már a templomot 3586 I, XI| érteni hitte a dolgot. Már a templomot is színháznak 3587 I, XI| háromszáz forintot, hogy abból a leányzó tanulmányaira szükséges 3588 I, XI| megholt arámat, Darvai Máriát, a jótékonyság küldőjeül. Valóban 3589 I, XI| rólam ne szóljon semmit. A derék leány végett kérem. 3590 I, XI| leány végett kérem. Tudja, a világ mindjárt rosszat mondana.~ ~ 3591 I, XI| mondana.~ ~Krammné elvette a pénzt. Mért ne vette volna 3592 I, XI| helyében. Adott valami okot a gyanúra a titkos jóltevő? 3593 I, XI| Adott valami okot a gyanúra a titkos jóltevő? Hisz ismeretlen 3594 I, XI| jótékonysága föltételéül szabja a feddhetlen erényt. Hát mi 3595 I, XI| több?~ ~Krammné elfogadta a pénzt, s titokban ének- 3596 I, XI| számára; egyedül vele tudatta a dolgot. És ez volt a hiba, 3597 I, XI| tudatta a dolgot. És ez volt a hiba, hogy Terézzel nem 3598 I, XI| meg is történt volna, hogy a szigorú hölgy kihajította 3599 I, XI| hölgy kihajította volna a pénzt az ablakon, azt mondva, 3600 I, XI| nincs megszolgálva! Hát még a másik pont: a művészi pálya? 3601 I, XI| megszolgálva! Hát még a másik pont: a művészi pálya? Ez is nagy 3602 I, XI| maradni.~ ~Rögtön észrevette ő a változást, mely a leány 3603 I, XI| észrevette ő a változást, mely a leány kedélyében véghez 3604 I, XI| ment az első napok után.~ ~A leány szívébe be volt ültetve 3605 I, XI| kedve az egyszerű munkákhoz, a szegényes mulatságokhoz, 3606 I, XI| mulatságokhoz, miknek eddig örült; a fiatal kézművessel sem beszélt 3607 I, XI| megrezzent e szavakon Teréz!…~ ~A leány gazdagságról ábrándozik. 3608 I, XI| gazdagságról ábrándozik. A gonosz megmutatta neki a 3609 I, XI| A gonosz megmutatta neki a világot, és mondá: „Ezt 3610 I, XI| És neki nem jut eszébe a felelet: „Távozzál sátán!”~ ~ 3611 I, XI| felelet: „Távozzál sátán!”~ ~A vadász jól veté a cselt.~ ~ 3612 I, XI| sátán!”~ ~A vadász jól veté a cselt.~ ~A leányt a hálaérzet 3613 I, XI| vadász jól veté a cselt.~ ~A leányt a hálaérzet többször 3614 I, XI| veté a cselt.~ ~A leányt a hálaérzet többször készteté 3615 I, XI| oly szűk sarokba szorítá a jámbor asszonyságot, miszerint 3616 I, XI| fél becsületes ajándékával a leány szeplőtlen hírének 3617 I, XI| természetesebb, mint hogy a leány képzeletében ismeretlen 3618 I, XI| mind nemigen jól illettek a lelkében alkotott minta 3619 I, XI| Rudolf volt, Flóra férje, a legboldogabb, leghívebb 3620 I, XI| őreá igazán semmi gondja.~ ~A leány fejéből semmi sem 3621 I, XI| mutassa meg neki csak egyszer a távolból azon férfit, ki 3622 I, XI| gondoskodik, de midőn végre a kegyes asszonyság elhatározá 3623 I, XI| el többé vasárnaponkint a templomba, sőt a legközelebbi 3624 I, XI| vasárnaponkint a templomba, sőt a legközelebbi hónap elején 3625 I, XI| őrizkedik valamiképp közel jutni a leányhoz, s azt erővel kell 3626 I, XI| Megkéré tehát nagy alázatosan a komornyikot, ha nem lehetne-e 3627 I, XI| helyen távolról meglátni.~ ~A komornyik azt felelé, hogy 3628 I, XI| komornyik azt felelé, hogy a főrendi táblánál a holnapi 3629 I, XI| hogy a főrendi táblánál a holnapi közülésen, ott szokott 3630 I, XI| Tehát főfő úr ő is. Egyike a haza atyjainak, ki éjjel-nappal 3631 I, XI| azon kegyeletet, mellyel a köznép irántuk viseltetik, 3632 I, XI| az országgyűlésen, ahol a nagy sokaság közt úgy el 3633 I, XI| Azt most fel sem találta a többiek között. Az arc, 3634 I, XI| szívében. Sietteté Krammnét a karzatról, és csalódott 3635 I, XI| Ajtók, ablakok tárva nyitva, a bútorok elhordva. Senki 3636 I, XI| jutott eszébe elhurcolkodni, a házbért letette a házmesternél, 3637 I, XI| elhurcolkodni, a házbért letette a házmesternél, s ismeretlen 3638 I, XII| Teréz kétségbeesve hallá a leány vallomásait.~ ~A leány 3639 I, XII| hallá a leány vallomásait.~ ~A leány elmondá neki őszintén, 3640 I, XII| őreá gondol. Ámde azért a tövis benn van a lélekben! 3641 I, XII| Ámde azért a tövis benn van a lélekben! Ama másik, amaz 3642 I, XII| gyermekszívet, tehát még a templomban sincs előlük 3643 I, XII| határozta el magát, melyre a legnagyobb nyomor sem vehette 3644 I, XII| hogy védje, oltalmazza a leányt, mert asszonyvédelem 3645 I, XII| Boltay örömmel ajánlkozott a pártfogásra. A durva tenyerű 3646 I, XII| ajánlkozott a pártfogásra. A durva tenyerű kézműves nagy 3647 I, XII| nagy képe sötétvörös lett a haragtól, aznap feléje sem 3648 I, XII| haragtól, aznap feléje sem ment a gyárnak, nehogy valakivel 3649 I, XII| reménytelenül szeretett – ő a leányt, a leány egy mást, 3650 I, XII| szeretett – ő a leányt, a leány egy mást, és mind 3651 I, XII| leány egy mást, és mind a ketten boldogtalanok.~ ~ 3652 I, XII| ketten boldogtalanok.~ ~A családnál mindenki tudta 3653 I, XII| senki sem beszélt felőle. A két öreg sokat tanácskozott 3654 I, XII| azelőtt meg nem fordult.~ ~A jó öregek abban fáradoztak, 3655 I, XII| Vissza akarták neki küldeni a Fannyra költött összeget. 3656 I, XII| Boltay mindenfelé eljárt a kávéházakba, a kereskedők 3657 I, XII| mindenfelé eljárt a kávéházakba, a kereskedők gyülekezeteibe, 3658 I, XII| tud felőle semmit, tehát a baj még nem olyan nagy. 3659 I, XII| baj még nem olyan nagy. De a név, a név?~ ~Végre Abellino 3660 I, XII| nem olyan nagy. De a név, a név?~ ~Végre Abellino maga 3661 I, XII| Végre Abellino maga segített a kutatókon.~ ~Sándor minden 3662 I, XII| vasárnap meg szokott jelenni a templomban, hova Krammné 3663 I, XII| maga jött oda Abellino.~ ~A jámbor asszonyság elmondá 3664 I, XII| asszonyság elmondá neki a csoda történetet, hogy Fanny 3665 I, XII| ajkait bosszúságában; ezek a filiszterek aligha meg nem 3666 I, XII| Miféle mesterember az a Boltay? – kérdezé Krammnétól.~ ~– 3667 I, XII| Krammnétól.~ ~– Asztalos – lőn a felelet.~ ~Asztalos?… Egy 3668 I, XII| kész volt Abellino fejében a terv.~ ~– No, isten velünk 3669 I, XII| Krammnéra szüksége, sietett ki a csarnokból.~ ~Sándor utána. 3670 I, XII| utána. Tehát végtére meglelé a templomi kísértőt! Abellino 3671 I, XII| magát, s vágtatott utána. A Mihály-kapunál utolérte, 3672 I, XII| Mihály-kapunál utolérte, itt kiszállt a főúr, hintaja berobogott 3673 I, XII| Nagy medvebőrös kapus állt a bejárás alatt.~ ~– Ki ezen 3674 I, XII| itt bement? – kérdé Sándor a kapustól.~ ~– Kárpáthi Kárpáthy 3675 I, XII| maradandott e név, mint amelyet a fák kérgébe véstek.~ ~Tehát 3676 I, XII| Azt hiszik, hogy ezek a tizenkét órakor ebédelő 3677 I, XII| haza felfedezésével.~ ~Ezen a napon az egész háznál oly 3678 I, XII| legényeivel, de hiába vegyült a lárma közé, minden eszköz 3679 I, XII| gondolkozott azon, hogy a gyaluk, a fűrészek mondanak-e 3680 I, XII| gondolkozott azon, hogy a gyaluk, a fűrészek mondanak-e valamit 3681 I, XII| taszigálta fűrész, mellyel a furnírozásokat volt szokás 3682 I, XII| uram utoljára rákiáltott a legényekre, „Ne húzzátok 3683 I, XII| húzzátok olyan csúnyául azt a fűrészt!” A legények elcsodálkoztak 3684 I, XII| csúnyául azt a fűrészt!” A legények elcsodálkoztak 3685 I, XII| legények elcsodálkoztak rajta; a mester tán azt akarja, hogy 3686 I, XII| mester tán azt akarja, hogy a fűrész úgy szóljon, mint 3687 I, XII| fűrész úgy szóljon, mint a hegedű?~ ~Teréz és Fanny 3688 I, XII| kitekintett az ablakon; a hintóban ülő éppen akkor 3689 I, XII| fog cselekedni akkor, de a düh, a szégyen, a kétségbeesés 3690 I, XII| cselekedni akkor, de a düh, a szégyen, a kétségbeesés 3691 I, XII| akkor, de a düh, a szégyen, a kétségbeesés járta keresztül 3692 I, XII| hogy hiszen férfi is van a háznál, komoly, tréfát nem 3693 I, XII| érkező léptei végighangzottak a lépcsőn, kívül valami arrogáns 3694 I, XII| tudakozódása hallatszék, s a bejövő már az előterembe 3695 I, XII| előterembe lépett. Vajon be fog-e a szobába is jönni?~ ~Fanny 3696 I, XII| De már ekkorra nyílt a túlsó ajtó is, melyen Boltay 3697 I, XII| is fülébe hangzott, amit a gyaluk és fűrészek pokolbeli, 3698 I, XII| fidélis * leereszkedéssel, a mestert meglátva. – Ön az, 3699 I, XII| Nagy híre van mindenfelé. A munkáit széltire magasztalják; 3700 I, XII| műhelyéből jön; ezt szeretem, a munkás polgárokat én nagyra 3701 I, XII| nagy röviden félbeszakasztá a magasztalást.~ ~– Kihez 3702 I, XII| hanyatt nem esett.~ ~Erre a meglepetésre csakugyan nem 3703 I, XII| csakugyan nem számolt.~ ~A magas úr nem méltóztatott 3704 I, XII| méltóztatott észrevenni a kézműves arckifejezését, 3705 I, XII| Ez rendkívüli valami, ami a közrendűek között nem fordul 3706 I, XII| gyönyörűen tudott énekelni a templomban.~ ~Ahán, a régi 3707 I, XII| énekelni a templomban.~ ~Ahán, a régi mese!~ ~– Én elvettem 3708 I, XII| elvettem volna – folytatá a bőbeszédű dandy olyan éles 3709 I, XII| és oly szépen énekelje a „Stabat mater”-t. És már 3710 I, XII| És már nyolc év óta járók a világban, és nem találtam, 3711 I, XII| enyim. És most uram, ebben a kicsiny városban találtam, 3712 I, XII| szavakat jól hallhatták a mellékszobában. Teréz öntudatlanul 3713 I, XII| elkábítja fiatal lelkét. Hisz a fiatal leányok olyan könnyen 3714 I, XII| olyan könnyen hivők; még a virágtól is megkérdezik: „ 3715 I, XII| sebesen.~ ~– Bizonyosan a mintákat keresi, s számvevést 3716 I, XII| sok szobája lehet-e ennek a filiszternek, s melyikben 3717 I, XII| s melyikben tartja fogva a szép kis cukorfalatot? Hallotta-e 3718 I, XII| cukorfalatot? Hallotta-e a lyány, amit ő beszélt?~ ~ 3719 I, XII| lyány, amit ő beszélt?~ ~A mester ezalatt készen volt 3720 I, XII| mindenik összeget.~ ~Mi a patvart akar ez a filiszter 3721 I, XII| Mi a patvart akar ez a filiszter a maga piszkos 3722 I, XII| patvart akar ez a filiszter a maga piszkos garasaival?~ ~– 3723 I, XII| tessék leülni s aláírni ezt a nyugtatványt.~ ~Azzal egy 3724 I, XII| egy kész nyugtatót adott a chevalier * kezébe hatszáz 3725 I, XII| ostoba filiszterek azokkal a vastag húsos pofákkal így 3726 I, XII| alkalommal mindenesetre a megsértettet játszani.~ ~ 3727 I, XII| nem érdemes vesztegetni a szót, s azzal megfordult, 3728 I, XII| alatt mély csendesség volt a teremben, a mellékszobában 3729 I, XII| csendesség volt a teremben, a mellékszobában levő hölgyek 3730 I, XII| rejtve.~ ~Boltay, látva, hogy a dandy távozni készül, mély, 3731 I, XII| megszólítá.~ ~– Vigye el ön uram a pénzét, és írja alá a nyugtát, 3732 I, XII| uram a pénzét, és írja alá a nyugtát, mert bizonyomra, 3733 I, XII| is várhatta volna ettől a kérges tenyerű asztalosmestertől 3734 I, XII| tenyerű asztalosmestertől azt a ritka önmérsékletet, hogy 3735 I, XII| egyszerű módon adja tudtára a meglepett udvarlónak ellenséges 3736 I, XII| bárminő verzió szerint is, a kézműves magaviselete diadalmasnak 3737 I, XII| Pedig még nem itt volt vége a visszautasításnak.~ ~Boltay 3738 I, XII| hanem összesepré, elvitte a „Pressburger Zeitung” érdemes 3739 I, XII| szerkesztőjéhez, s másnap a fenntisztelt lap hasábjain 3740 I, XII| harminc krajcárt adott által a polgári kóroda számára, 3741 I, XII| azután ritkítja párját a társadalmi élet történetében.~ ~ 3742 I, XII| társadalmi élet történetében.~ ~A dologból nagy zaj lett, 3743 I, XII| dologból nagy zaj lett, a kitett nevet minden magasabb 3744 I, XII| nevették, ott szörnyűködtek a furcsa hirdetmény felett, 3745 I, XII| elménc úr az ellenpárton a zöld asztal előtt gratulálni 3746 I, XII| gratulálni kezde Abellinónak a szenvedő emberiség nevében, 3747 I, XII| tüzelték, lovalták, hogy ezt a bosszantást megtorlatlan 3748 I, XII| egész nap járt alá s fel a városban, keresve, hogy 3749 I, XII| konferenciáján, hogy magát a családapát kell párbajra 3750 I, XII| asztalosmestert? Ez lesz csak a furcsa.~ ~Hátha nem megy 3751 I, XII| elérve?~ ~Az, hogy megijed a filiszter. Megtér, megjuhászodik, 3752 I, XII| akkor – akkor prédára jutott a tündérkisasszony, kinek 3753 I, XII| ráijesztett, nemcsak felhagyott a bántalmakkal, sőt ennek 3754 I, XII| sem jöhetett, mert hiszen a jámbor filisztereket ismerjük 3755 I, XII| megisszuk az áldomást, melynél a szép kis bujdosó lesz a „ 3756 I, XII| a szép kis bujdosó lesz a „Hébé”, * ki a poharakba 3757 I, XII| bujdosó lesz a „Hébé”, * ki a poharakba bort s a szívekbe 3758 I, XII| ki a poharakba bort s a szívekbe szerelmet töltöget.~ ~ 3759 I, XII| szerelmet töltöget.~ ~Ez a legtermészetesebb perfolyama 3760 I, XII| kinek ítélete kánon volt a jobb társaságok ifjai előtt 3761 I, XII| Victorral együtt fáradozott a „Code du duel” * kidolgozásában.~ ~ 3762 I, XII| attól lehetett tartani, hogy a kihívott durva visszautasításokra 3763 I, XII| visszautasításokra vetemedhetik. A bramarbasi * termet imposant * 3764 I, XII| hangja képes lett volna a medvéket is visszakergetni 3765 I, XII| superabundanti, * megírva a kihívó levelet, ha netalán 3766 I, XII| kihívó levelet, ha netalán a filiszter eltagadná magát, 3767 I, XII| annak dolgozószobájába.~ ~A mester nem volt honn. Korán 3768 I, XII| hosszabb időre távozik.~ ~A szobában magánosan ült Sándor, 3769 I, XII| táblára feszített papíron.~ ~A két gentleman bon jourt * 3770 I, XII| erősen fújtatva tekinte körül a szobában, mint a mesebeli 3771 I, XII| tekinte körül a szobában, mint a mesebeli sárkány, aki emberbűzt 3772 I, XII| dörmögé:~ ~– Elé kell híni a mestert.~ ~– Nincs idehaza.~ ~ 3773 I, XII| tekintettel.~ ~– Hát hol van a mester?~ ~– E bizalmával 3774 I, XII| hidegvérrel bírt, hogy még a kifejezésekben is bírt válogatni.~ ~– 3775 I, XII| előhúzva belső zsebéből a pecsételt levelet. – Kinek 3776 I, XII| csodálkozva és boszonkodva kezde a kérdezőre nézni.~ ~– No, 3777 I, XII| azzal ünnepélyesen fogá a levél szélét.~ ~– Tehát 3778 I, XII| szót erősen megnyomva, hogy a fickó észrevehesse, mennyire 3779 I, XII| indiszkrét cselekedete, miszerint a mestere nevére címzett levelet 3780 I, XII| kiálta rá egyszerre mind a két tanú.~ ~– Én meg vagyok 3781 I, XII| ezalatt keresztülfutotta a levelet, s azzal a két tanú 3782 I, XII| keresztülfutotta a levelet, s azzal a két tanú elé lépett.~ ~– 3783 I, XII| Tehát – szólt Sándor a kitárt levelet lesimítva 3784 I, XII| Liviusra nézett.~ ~– Ez a fickó velünk tréfálni látszik.~ ~– 3785 I, XII| tartozunk fizetni, ezt kívánja a kölcsönös hitel.~ ~Konrád 3786 I, XII| Konrád kételkedni kezdett a legény józan eszében vagy 3787 I, XII| egyéb, mint vagy visszavonni a kihívást, vagy tőlem fogadni 3788 I, XII| Hisz uram, nem én vagyok a kihívó, hanem önök.~ ~Erre 3789 I, XII| ifjú elé állva, csaknem a szájába kiáltott.~ ~– Tud 3790 I, XII| érdemrendet.~ ~Konrád megcsóválta a fejét.~ ~– Ez dühös bolond.~ ~ 3791 I, XII| látszik. Gondolja meg ön, hogy a párbaj nem háború, ahol 3792 I, XII| lövöldöznek az emberre, s le lehet a golyó elől hasalni, félrebukni, 3793 I, XII| födetlen mellel egy arasznyira a kard hegye előtt, és az 3794 I, XII| valóban emlékezni rá, hogy a Mainvielle-Catalani színházi 3795 I, XII| hivatalos hidegséggel vevé fel a szót – Kik lesznek önnek 3796 I, XII| Megtörténhetik, hogy én a kihívót lelövöm, s azon 3797 I, XII| és eltávoztak.~ ~– Ennek a fiúnak nemesemberhez illő 3798 I, XII| Tisztelettel kérem – szólt a hajdú udvarias hangon, melyből 3799 I, XII| kegyed lesz az, kinek ez a levél szól – monda a hajdú 3800 I, XII| ez a levél szól – monda a hajdú átadva a levelet. – 3801 I, XII| szól – monda a hajdú átadva a levelet. – Tessék elolvasni, 3802 I, XII| Tessék elolvasni, én megvárom a választ.~ ~Sándor felszakítá 3803 I, XII| választ.~ ~Sándor felszakítá a levelet, s mint szokás, 3804 I, XII| mint szokás, legelébb is a névaláírásra tekintett, 3805 I, XII| névaláírásra tekintett, a meglepetés felkiáltása hangzott 3806 I, XII| írva, két oly nevet, melyek a legnagyobb tiszteletben 3807 I, XII| írhatnak ők ez árva fiúnak ők, a nagyok, a nemzet ünnepeltjei, 3808 I, XII| árva fiúnak ők, a nagyok, a nemzet ünnepeltjei, a nap 3809 I, XII| nagyok, a nemzet ünnepeltjei, a nap hősei, egy szegény, 3810 I, XII| Sándor nyugodtan hajtá össze a levelet.~ ~– Nagyra becsülöm 3811 I, XII| őméltóságaiknak – monda a hajdúhoz fordulva –, és 3812 I, XII| mindenekfelett elfogadom.~ ~A küldött illedelmesen meghajtá 3813 I, XII| szeret reménytelenül, mert a másik reménytelenül szerettetik.~ ~ 3814 I, XII| jelen – mint ők mondják – a tragikomédián.~ ~– Nem lesz 3815 I, XII| mi körünkben, fájdalom, a legjobb mulatságok közé 3816 I, XII| jeles komédiát kell ezzel a fickóval játszani, ki vakmerészkedik 3817 I, XII| Keresztül kell őt vinni a halál minden félelmein, 3818 I, XII| pisztolyba tömött pelyhet kell a szeme közé lőni, s több 3819 I, XII| indítványok ugyan csupán a fiatal óriások legkönnyelműbbjeitől 3820 I, XII| aggodalomra okot, miszerint a kihívók részéről e párbaj 3821 I, XII| komoly dolognak tekintetik. A szegény mesterlegényt bizony 3822 I, XII| hogy máskor elmaradjon a kedve a fiúnak hasonló, 3823 I, XII| máskor elmaradjon a kedve a fiúnak hasonló, nem neki 3824 I, XII| megmenteni. Fájt volna nekik a gondolat, hogy e nemes érzelmű 3825 I, XII| gazdájához, elmondva, hogy a ház ügyeit minő rendben 3826 I, XII| harmadik borítékba zárva átadta a házfelügyelőnek azon kérelemmel, 3827 I, XII| nem fog térni, bontsa fel a borítékot, s a belül írt 3828 I, XII| bontsa fel a borítékot, s a belül írt helyre küldje 3829 I, XII| belül írt helyre küldje el a benne foglaltakat.~ ~Azzal 3830 I, XII| foglaltakat.~ ~Azzal felült a hintóba, hol Rudolf és Miklós 3831 I, XII| másik bérkocsin kísérte őket a seborvos.~ ~Ifjaink csodálkozva 3832 I, XII| csodálkozva vevék észre, hogy a fiatal kézműves arcán legkisebb 3833 I, XII| elfogulatlan hangján beszélt velők a legközönyösebb tárgyakról, 3834 I, XII| legközönyösebb tárgyakról, s midőn a napirenden levő országos 3835 I, XII| érdeklő tárgyakra hajlott át a beszéd, oly lelkesüléssel 3836 I, XII| kora volt az idő, midőn a hídon keresztül a ligetbe 3837 I, XII| midőn a hídon keresztül a ligetbe hajtattak; ott egy 3838 I, XII| állott. Ifjaink megállíták a kocsit, s felszólíták Sándort, 3839 I, XII| mentek az erdőn keresztül a kitűzött helyig, hova alig 3840 I, XII| hasonló komor egykedvűség ült a mi ifjaink arcán.~ ~Az ellenfél 3841 I, XII| bokrokon keresztül; Abellino, a termetes Konrád, Livius, 3842 I, XII| nagy, saját alakú tokokban a pisztolyokat és a sebészi 3843 I, XII| tokokban a pisztolyokat és a sebészi műszereket.~ ~A 3844 I, XII| a sebészi műszereket.~ ~A négy tanú a középre ment, 3845 I, XII| műszereket.~ ~A négy tanú a középre ment, s halk beszéddel 3846 I, XII| látszott egyezkedni, mint a kiindulási és a lőtávolság 3847 I, XII| egyezkedni, mint a kiindulási és a lőtávolság és az első lövés 3848 I, XII| Ez tetszésre bízatott. A kiindulási távolság negyvenöt 3849 I, XII| negyvenöt lépés, huszonöt a korlát.~ ~Ez értekezés alatt 3850 I, XII| s produkciókat tartott a társaság előtt. Inasának 3851 I, XII| fel előtte hársfaleveleket a levegőbe, s ő azokat háromszor 3852 I, XII| történt.~ ~Miklós észrevevé a célt, s megnyugtató biztonsággal 3853 I, XII| megnyugtató biztonsággal súgá a kézműves fülébe:~ ~– Nem 3854 I, XII| fülébe:~ ~– Nem azokkal a pisztolyokkal fognak önök 3855 I, XII| fognak önök lőni, hanem a mieinkkel, melyek egészen 3856 I, XII| hogy ennek több oka is van a párbajt elfogadni a közös 3857 I, XII| van a párbajt elfogadni a közös firma becsületénél.~ ~ 3858 I, XII| kötelességökhez híven megkísérték a tanúk elébb a felek kibékítését. 3859 I, XII| megkísérték a tanúk elébb a felek kibékítését. Abellino 3860 I, XII| két föltétel alatt ígéré a kihívást visszavonni: 1. 3861 I, XII| kihívást visszavonni: 1. ha a kihívott fél a védett firma 3862 I, XII| visszavonni: 1. ha a kihívott fél a védett firma nevében kinyilatkoztatja, 3863 I, XII| ugyanazon téren, melyen a sértő nyilatkozatot tevé, 3864 I, XII| iktatni, miszerint Kárpáthy a kérdéses összeget a legnemesebb, 3865 I, XII| Kárpáthy a kérdéses összeget a legnemesebb, tisztán műbaráti 3866 I, XII| Sándor tanúi elmondák előtte a feltételeket.~ ~Mindjárt 3867 I, XII| világosan, öntudatosan akarta, a sértést egyenesen magáévá 3868 I, XII| van puszta hetvenkedésnél a viadalra. Itt nincs más 3869 I, XII| nagy sztentorral fordult a velök hozott sebészhez:~ ~– 3870 I, XII| szükség fog lenni. Mit, hát a csontfűrészt miért nem hozta 3871 I, XII| sonica * főbe, nem találnak a szívébe, hanem vagy lábát, 3872 I, XII| vagy lábát, vagy karját éri a golyó; s akkor, ha csontot 3873 I, XII| ha csontot sértett, még a városba viszik, és rögtön 3874 I, XII| Még csak az kellene, hogy a golyókivevőt is otthon felejtette 3875 I, XII| kiálta Rudolf véget vetendő a gyöngédtelen kínzásnak.~ ~ 3876 I, XII| Abellino ekkor lövé el a negyedik hárslevelet huszonöt 3877 I, XII| huszonöt lépésről.~ ~– Azokat a pisztolyokat félre kell 3878 I, XII| ismeretesek – szólt Rudolf. – A mieink egészen újak.~ ~– 3879 I, XII| alulról fölfelé emeld, így ha a mellére célzasz, s a pisztoly 3880 I, XII| ha a mellére célzasz, s a pisztoly lefelé rúg, a hasába 3881 I, XII| s a pisztoly lefelé rúg, a hasába fogsz találni, ha 3882 I, XII| felfelé rúg, akkor éppen a koponyájába.~ ~Ezalatt megtöltötték 3883 I, XII| Ezalatt megtöltötték a pisztolyokat, a golyók mindenki 3884 I, XII| megtöltötték a pisztolyokat, a golyók mindenki szeme láttára 3885 I, XII| szeme láttára bocsáttattak a csövekbe, s a kihívott választott 3886 I, XII| bocsáttattak a csövekbe, s a kihívott választott belőlük.~ ~ 3887 I, XII| Azzal kiállíták őket a kiindulási pontokra; a sorompók 3888 I, XII| őket a kiindulási pontokra; a sorompók fehér kendőkkel 3889 I, XII| kendőkkel voltak jelezve.~ ~A tanúk oldalt vonultak, egy 3890 I, XII| az egyik félé, másikban a másiké. Konrád egy vastag 3891 I, XII| Három taps jelt adott a vívóknak az indulásra.~ ~ 3892 I, XII| percig állva maradt helyén, a pisztolyt leeresztett kezében 3893 I, XII| ha ez egy neme nem volna a gyávaságnak. Abellino lassan 3894 I, XII| több ízben szeméhez vonva a kiszegzett pisztolyt, mintha 3895 I, XII| mintha rögtön lőni akarna. Ez a lehető legnagyobb kínzása 3896 I, XII| kínzása az ellenfélnek, mely a kissé remegős szívűt rendesen 3897 I, XII| rendesen arra kényszeríti, hogy a nagyobb távolságból elébb 3898 I, XII| magát.~ ~Ehhez látni azt a boszontó mosolyt, azt a 3899 I, XII| a boszontó mosolyt, azt a kötekedő, ingerlő hunyorítást, 3900 I, XII| hozni törekedett! Hisz ő a repülő falevelet is lelövi! „ 3901 I, XII| lépett, ott megállt, felemelé a pisztolyt és célzott. Arcán 3902 I, XII| előtt nemigen szokott senki a saját sorompójáig lépni, 3903 I, XII| s hüvelykujját elmozdítá a pisztoly sárkányáról, melyet 3904 I, XII| melyet eddig tartott.~ ~Ami a következő pillanatban történt, 3905 I, XII| egy fél másodperc múlva a másik. Az elősiető tanúk 3906 I, XII| Az elősiető tanúk Sándort a maga helyén látták állni 3907 I, XII| kezét bal fülére tapasztá. A sebészek odafutottak az 3908 I, XII| mellett álltam, oda fúródott a golyó; hát diszkréció ez, 3909 I, XII| segédeinkre lövöldözni, ha az a fa ott nincs, maustodt * 3910 I, XII| kell értem küldeni, mint a kisujjam; mindjárt eljövök.~ ~ 3911 I, XII| percben Sándor golyója azzal a leírhatlan erőszakú füttyentéssel 3912 I, XII| háttal fordulva találtatott a lövés után.~ ~Ő nem hallá 3913 I, XII| cseppekkel kezde szivárogni a vér. Bár nem mutatta, de 3914 I, XII| hallani.~ ~Nagyothallani! A legprózaibb minden emberi 3915 I, XII| oldalbordák közé ment volna az a golyó.~ ~Kárpáthyt kocsijához 3916 I, XII| Inkább egy sebet kapott volna a tüdejébe.~ ~Rudolf és Miklós 3917 I, XII| Rudolf és Miklós akkor a két ellentanúhoz léptek, 3918 I, XII| hogy meg vannak-e elégedve a nyújtott elégtétellel.~ ~ 3919 I, XII| Livius elismeré, hogy minden a maga rendében ment véghez, 3920 I, XII| rendében ment véghez, s a törvényes öt perc már lefolyt. 3921 I, XII| annyira meg van elégedve ezzel a párbajjal, hogy zsivány 3922 I, XII| párbajjal, hogy zsivány legyen a neve, ha még valaha egyben 3923 I, XII| szívesek uraim, saldírozni ezt a követelést! – szólt Sándor 3924 I, XII| követelést! – szólt Sándor a tanúkhoz lépve s eléjök 3925 I, XII| Becsülettel ki van fizetve.~ ~A tanúk jót nevettek az ötleten, 3926 I, XII| jót nevettek az ötleten, s a legelső patzenhäusliban * 3927 I, XII| annak rendi szerint aláírták a kihívólevélre a „saldirt”- 3928 I, XII| aláírták a kihívólevélre a „saldirt”-ot.~ ~Saját tanúi 3929 I, XII| szívességeikért, s gyalog visszatért a városba.~ ~ ~ ~ 3930 I, XIII| XIII. A nábob nevenapja~ ~János 3931 I, XIII| tudomása ne lett volna.~ ~A körülfekvő falvak lelkipásztorai 3932 I, XIII| kaputokat, ráparancsolván a szabóra, hogy „Zsebet nagyot!” 3933 I, XIII| szemfényvesztő és tűzijátékos törte a szenet és szalamiát * a 3934 I, XIII| a szenet és szalamiát * a rakétákhoz. Debreceni diákok 3935 I, XIII| Debreceni diákok tanulták a kántust, * szép megköszöntő 3936 I, XIII| cigányprímás sorra alkudott a gyántára valamennyi boltban; 3937 I, XIII| színésztársulat készíté titokban a tervet, mint lehetne akkorra 3938 I, XIII| őrangyalokra, itt e földön pedig a rendőrökre van bízva, előre 3939 I, XIII| van bízva, előre folytak a házi zivatarok, amint János 3940 I, XIII| ismerőinek, akik e névnapon a megjelenést elmulasztották. 3941 I, XIII| elmulasztották. Ez alól csak a halál volt okszerű mentség.~ ~ 3942 I, XIII| az otthoni úri kényelem, a rakoncátlanság és dévajság 3943 I, XIII| apródonkint hordják széjjel a hírét hazaszállongó vendégek, 3944 I, XIII| kapitális bohóságok történtek a kárpátfalvai kastélyban, 3945 I, XIII| Az ellenpártiak figyelme a főlovászmester felügyelete 3946 I, XIII| főlovászmester felügyelete alatt, a nádor és az egész ország 3947 I, XIII| vehették észre rajta azt a kényelmetlen feszengést, 3948 I, XIII| kényelmetlen feszengést, azt a bőréből kibújni vágyást, 3949 I, XIII| elé benne, s midőn végre a nádor őfensége megengedé 3950 I, XIII| ekkor kezdett magához térni a fejében támadt daganatból, 3951 I, XIII| belül emésztő bosszúja, a bátyja iránti gyűlölet s 3952 I, XIII| bátyja iránti gyűlölet s a Fanny által történt megszégyenülés 3953 I, XIII| ember, aki lemondani tudott; a bukás csak újabb inger volt 3954 I, XIII| torzítva arca vonásait; a vér fájdalmasan lüktetett 3955 I, XIII| érez!~ ~ ~ ~Most jerünk a kárpátfalvi kastélyba.~ ~ 3956 I, XIII| kárpátfalvi kastélyba.~ ~A Berettyó egyik szeszélyes 3957 I, XIII| területet, ezen fekszik a Kárpáthy-család őskastélya.~ ~ 3958 I, XIII| volna meghatározni, melyik a sok épület közől a voltaképpeni 3959 I, XIII| melyik a sok épület közől a voltaképpeni ősi lakhely, 3960 I, XIII| megörökíteni, egyik jobb szeretett a vízpartra építeni, másik 3961 I, XIII| országútra akart látni, a negyedik pedig erővel elbújt 3962 I, XIII| használták az ősök piramidjait, a népszerűbb egyéniségek emlékeit 3963 I, XIII| nagy becsben marasztván, a kevésbé tiszteltekét alárendeltebb 3964 I, XIII| fordítva.~ ~Így ott látni a vízparton agg gesztenyék 3965 I, XIII| itten épült, hanem kinn a síkságon találtatott. Ez 3966 I, XIII| síkságon találtatott. Ez volt a legrégibb nagyapának, Kárpáthy 3967 I, XIII| épített sasfészke, melyet a tatárok IV. Béla alatt égettek 3968 I, XIII| szétfeszegetni; ott maradt a tisztes emlék késő Ulászló 3969 I, XIII| késő Ulászló idejéig, midőn a körüle terült falunak nyoma 3970 I, XIII| vala már, ekkor feltámadt a nemzeti büszkeség Kárpáthy 3971 I, XIII| vezér megsüttetése után, a megjuhászodott kurucokkal 3972 I, XIII| darabról darabra elhordatá a méltatlan síkságról a hun 3973 I, XIII| elhordatá a méltatlan síkságról a hun építészet eme tiszteletre 3974 I, XIII| felállíttatá azt ismét a Berettyó partján, palotája 3975 I, XIII| ellátva, s alapítványt tett a pap fizetésére. Sőt buzgalma 3976 I, XIII| óriási vállalatba, s öccse, a praktikus Kárpáthy Bertalan, 3977 I, XIII| Bertalan, magtárnak fordítá a kollégiumnak kandidált * 3978 I, XIII| kandidált * falakat.~ ~Ennek a fia, Kárpáthy Boldizsár 3979 I, XIII| várakoztatta őket halálára, a piszkos lakást kutyapecéreik 3980 I, XIII| pálinkafőző házat támasztatott a versailles-i mintára épült 3981 I, XIII| az utóbbiban megmaradni a moslékszag miatt, s istállón 3982 I, XIII| kétemeletes kastélyt építtetett a Berettyópartra divatos rondellákkal * 3983 I, XIII| középen aranyos donjonnal, * a kapu fölött aranycifrázatú 3984 I, XIII| márvány ősi címer, még nagyobb a tető homlokzatán s a víz 3985 I, XIII| nagyobb a tető homlokzatán s a víz felőli fronton kariatidákra * 3986 I, XIII| azon időkben szokás volt. A következett ős II. József 3987 I, XIII| császár idejében jutott a kastélyhoz, addig Bécsben 3988 I, XIII| Bécsben lakott, ennek meg az a gondolatja támadt, hogy 3989 I, XIII| is egy sor hosszú házat a füzek aljába, s egy csomó 3990 I, XIII| naplopót belekolonizált; * a kastélyban pedig minden 3991 I, XIII| három-négy részre, hanem a következő évben telepítvényét 3992 I, XIII| telepítvényét nagyon megrongálta a vérhas és váltóláz, s emberei 3993 I, XIII| be.~ ~Erre következett a mi nábobunk, ki holta napjáig 3994 I, XIII| teszi, az ő szerzeménye. A park tele szarvas- és dámvaddal, 3995 I, XIII| ezek ötlenek már messziről a közeledő szemébe, még midőn 3996 I, XIII| midőn csak messziről látja a kárpátfalvi templom tornyát, 3997 I, XIII| befödete villogó bádoggal, hogy a vendég tíz mérföldnyi távolból 3998 I, XIII| mérföldnyi távolból kiismerje a többi falunyelek * közül.~ ~ 3999 I, XIII| benne növelni, hanem hogy a roppant hatszázéves gesztenyét 4000 I, XIII| hatszázéves gesztenyét ne érjék a szelek, melynek lombjai