IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
| Alphabetical [« »] 9 2 900 1 93,7 1 a 8039 á 2 à 23 abba 9 | Frequency [« »] ----- ----- ----- 8039 a 3367 az 2605 hogy 2161 s | Jókai Mór Egy magyar nábob Concordances a |
Kötet, Fezejet
4001 I, XIII| nap és három éjjel, midőn a tatárok üldözék, táplálván 4002 I, XIII| táplálván magát azon idő alatt a vendégszerető fa édes gyümölcseivel.~ ~ 4003 I, XIII| egy kerek termet építtete a kastélyban, aholott hébe-hóba 4004 I, XIII| társaságok, melyek rávetették a fejöket, hogy oda menjenek 4005 I, XIII| hogy oda menjenek játszani. A honorárium elég csalogató 4006 I, XIII| de annál visszatetszőbb a kritika, mely abból állt, 4007 I, XIII| mely abból állt, hogy ha a színész nem tudta j ól a 4008 I, XIII| a színész nem tudta j ól a szerepet, ott in facie loci * 4009 I, XIII| in facie loci * lehúzatta a nagyságos úr, s olyan sort 4010 I, XIII| ékesített előadás, mert e napon a nagyságos úr mindenki iránt 4011 I, XIII| kegyeiben minden lélek, a negyedikben aztán hordta 4012 I, XIII| irháját, mert akkor kezdődött a haddelhadd a hírneves vendég 4013 I, XIII| akkor kezdődött a haddelhadd a hírneves vendég urak között.~ ~ 4014 I, XIII| áhítat lepte meg János urat; a bohócok, a pórleányok kizárattak 4015 I, XIII| meg János urat; a bohócok, a pórleányok kizárattak a 4016 I, XIII| a pórleányok kizárattak a kastélyból, helyettök a 4017 I, XIII| a kastélyból, helyettök a tisztelendő úr tett látogatásokat 4018 I, XIII| tisztelendő úr tett látogatásokat a kastély uránál; a kutyákat, 4019 I, XIII| látogatásokat a kastély uránál; a kutyákat, medvéket elzárták 4020 I, XIII| elzárták az udvarról, hogy a közeledő szegényeket meg 4021 I, XIII| kenyérreli áldozat alkalmával a főúr egész udvari népével 4022 I, XIII| Küldjétek legelébb is a jószágigazgatót!~ ~Nem azért, 4023 I, XIII| volna az ő ellenségei között a legelső, hanem azért, mivel 4024 I, XIII| roppant birtokán felezik a jövedelmet, s a nábob igen 4025 I, XIII| felezik a jövedelmet, s a nábob igen jól tudja, hogy 4026 I, XIII| helyett Petike tanulja meg a leckét, s később a fiút 4027 I, XIII| tanulja meg a leckét, s később a fiút elküldé tanulni a debreceni 4028 I, XIII| később a fiút elküldé tanulni a debreceni kollégiumba, ahol 4029 I, XIII| kollégiumba, ahol aztán a világ minden létező tudományait 4030 I, XIII| jószágigazgatónak, mely hivatalában mind a fentebb említett napig híven 4031 I, XIII| becsületességéről.~ ~Mert a magyar nábobnak elve az, 4032 I, XIII| magyar nábobnak elve az, hogy a fizetéstől irtózik; inkább 4033 I, XIII| sem örömest vesz el, annak a kincsek közepett könnyen 4034 I, XIII| arról látjuk őt leszállni a kastély kapujában megállva, 4035 I, XIII| mert behajtatni átall, hogy a komisz cséza kerekei fel 4036 I, XIII| cséza kerekei fel ne vágják a szép gömbölyű kavicsot, 4037 I, XIII| udvar fel van töltve.~ ~A szekér dereka tele van rakva 4038 I, XIII| elé, ki ott várakozik rá a családi archívum termében, 4039 I, XIII| szekrényei likas rácsozattal a boltozatig emelkednek, telve 4040 I, XIII| érdemes jószágigazgató eddig a szobába eljutott, számtalan 4041 I, XIII| ajtóragasztón kocogtatott, míg a sarkában jövő öreg Pál hajdú, 4042 I, XIII| jutott. Jancsi úr meglátva a közeledőt, előbbre ült karszékében, 4043 I, XIII| megfogni, körülhátrálta a hosszú tölgyfa asztalt, 4044 I, XIII| tölgyfa asztalt, nehogy azt a gorombaságot kövesse el, 4045 I, XIII| hogy bal kéz felül ejtse a nagyságos urat, s akkor 4046 I, XIII| már közelebb! – riadt rá a konfidens * hajdú. – Nem 4047 I, XIII| nyújtogatja az első lábát a nagyságos úr?~ ~– Óh, kérem 4048 I, XIII| kitüntetésre érdemes.~ ~És a nagy világért rá nem lehetett 4049 I, XIII| odanyújtsa Jancsi úrnak, kinek a világon tán egyedül ő adta 4050 I, XIII| világon tán egyedül ő adta meg a valódi címet; azután meg 4051 I, XIII| vele megértetni, hogy ő a méltóságos úr mellé leüljön, 4052 I, XIII| három alak volt az együtt, a méltóságos úr, a jószágigazgató 4053 I, XIII| együtt, a méltóságos úr, a jószágigazgató és a hajdú. 4054 I, XIII| úr, a jószágigazgató és a hajdú. Kárpáthy arca ez 4055 I, XIII| borotválkozva simára, s a bajusza kétfelé simítva, 4056 I, XIII| elmúlt, s képéről eltűntek a torzító ráncok.~ ~Átellenben 4057 I, XIII| torzító ráncok.~ ~Átellenben a derék tisztviselő, sárgabarna 4058 I, XIII| tisztviselő, sárgabarna arcán a múlt században elsajátított 4059 I, XIII| pedig több gondot ád annál a csodára meghagyott hajporos 4060 I, XIII| húzódik, s látni engedi a csípőn alul érő ezüstgombos 4061 I, XIII| mellényt.~ ~Mögötte áll Palkó, a vén hajdú zsinóros dolmányban.~ ~ 4062 I, XIII| együtt vénültek meg mind a hárman, s Palkó most is 4063 I, XIII| Palkó most is csak úgy bánik a nagyságos úrral, mint mikor 4064 I, XIII| udvaron.~ ~Megőszült már a haja a legénynek, de egy 4065 I, XIII| Megőszült már a haja a legénynek, de egy szála 4066 I, XIII| fésűvel, bajusza hegyesebb a csizmadiaárnál, s félelem 4067 I, XIII| egy ügyesebb festő, csak a színével gyűlne meg a baja, 4068 I, XIII| csak a színével gyűlne meg a baja, kissé nehéz lévén 4069 I, XIII| Méltóztatott kegyeskedni a méltóságos úrnak – szólt 4070 I, XIII| személyében leereszkedni a számadások megvizsgálása 4071 I, XIII| mondjon:~ ~– De kár, hogy ez a sok szép papiros tele van 4072 I, XIII| Hiszen mindegy volna a nagyságos úrnak, ha üres 4073 I, XIII| itt fogsz állva maradni a hátam mögött.~ ~– Megeszem 4074 I, XIII| azt az írást mind, amit a nagyságos úr átnéz – dörmögé 4075 I, XIII| szolga.~ ~– Fogja be kend a száját! – rivallá rá Jancsi 4076 I, XIII| elszántsággal nyújtá kezét a legfelyül fekvő csomag után, 4077 I, XIII| elé, ki is rögtön rátalált a keresett lajstromra.~ ~– 4078 I, XIII| lajstromra.~ ~– Íme itt a kakadi * jószágról kelt 4079 I, XIII| megtudása, hogyan gazdálkodtak a nábob jószágán.~ ~Péter 4080 I, XIII| 25-ik esztendőben valónak a kakadi uradalomban bevételek, 4081 I, XIII| kegyes engedelmével, ide a márgóra bátorkodtam egynéhány 4082 I, XIII| Tehát; ez évben tett a kakadi uradalom gabonatermelése 4083 I, XIII| Eszerint alig adta meg a magot, amit belevetettek – 4084 I, XIII| magot, amit belevetettek – a leggazdagabb földön.~ ~– 4085 I, XIII| esztendő volt az idén – menté a tiszttartót Jancsi úr. – 4086 I, XIII| tiszttartót Jancsi úr. – Megdűlt a gabona, a nyáron elverte 4087 I, XIII| úr. – Megdűlt a gabona, a nyáron elverte a jég, a 4088 I, XIII| gabona, a nyáron elverte a jég, a sok eső miatt kicsírázott 4089 I, XIII| a nyáron elverte a jég, a sok eső miatt kicsírázott 4090 I, XIII| az asztagban.~ ~Így mondá a tiszttartó maga is – viszonza 4091 I, XIII| kellett volna ereszteni a birkákat a vetésre, néhol 4092 I, XIII| volna ereszteni a birkákat a vetésre, néhol lekaszáltatni 4093 I, XIII| vetésre, néhol lekaszáltatni a sását, s majd nem dűlt volna 4094 I, XIII| azt reám.~ ~– Eladódott a tizenkétezer mérő * élet, 4095 I, XIII| tizenegy forinttal kelt a sikeres búza, s könnyen 4096 I, XIII| árvíz okozta, hogy elvivén a hidat, nem lehetett átkelni 4097 I, XIII| hidat, nem lehetett átkelni a Tiszán.~ ~– Baj ugyan, hogy 4098 I, XIII| Tiszán.~ ~– Baj ugyan, hogy a víz elvitte a hidat, de 4099 I, XIII| ugyan, hogy a víz elvitte a hidat, de nem kellett volna 4100 I, XIII| volna el hagyni romlani a gátot, akkor nem vitte volna 4101 I, XIII| rám! Menjünk tovább!~ ~– A repce megdohosodott a vevő 4102 I, XIII| A repce megdohosodott a vevő utáni várakozásban, 4103 I, XIII| akkor nem járt eső, hanem a tiszttartó keresztelője 4104 I, XIII| tiszttartó keresztelője miatt a boglyákban fülledt a betakart 4105 I, XIII| miatt a boglyákban fülledt a betakart repce, s attól 4106 I, XIII| keresztyén ember kegyelmed, hogy a tiszttartótól azt kívánja, 4107 I, XIII| azt kegyelmed énrám.~ ~– A szénát elvitte a víz, mert 4108 I, XIII| énrám.~ ~– A szénát elvitte a víz, mert éppen takarodás 4109 I, XIII| hajtóvadászatra rendelt a méltóságos úr minden villafogható 4110 I, XIII| rám.~ ~– Emiatt azonban a bevételek egy új tétellel 4111 I, XIII| szaporodtak, mely származik a juhok és igásbarmok dögbőreiből, 4112 I, XIII| rakásra hullottak.~ ~– Lám, a kár haszonba ment.~ ~– Fogyott 4113 I, XIII| ment.~ ~– Fogyott ellenben a bevétel a gyapjú rovatával, 4114 I, XIII| Fogyott ellenben a bevétel a gyapjú rovatával, mely máskor 4115 I, XIII| minden rendén van. Mi az a másik csomó ottan?~ ~– Ez 4116 I, XIII| Kajaput Taddé számadása, a nyilasi * uradalom kasznárjáé.~ ~– 4117 I, XIII| példánygazdászatot állíta a kezeire bízott uradalomban, 4118 I, XIII| bízott uradalomban, hanem ez a példánygazdászat példátlanul 4119 I, XIII| Állított ő cukorgyárat, de a kotyvadékot sohasem vitte 4120 I, XIII| kotyvadékot sohasem vitte odább a szörpnél, s a tarthatatlan 4121 I, XIII| vitte odább a szörpnél, s a tarthatatlan madárlép alakú 4122 I, XIII| készpénzen.~ ~Hallotta valaha a festő csülleng * hírét, 4123 I, XIII| támaszt; de rajtasavanyodott a kifacsart lé, mert nem találta 4124 I, XIII| s készpénzen vette hozzá a fát, és nem bírt egyebet 4125 I, XIII| vesz.~ ~Fenyőerdőt ültetett a futóhomokba, mégpedig tavaszkor; 4126 I, XIII| meg úgy összement, hogy a könyökéig ért az embernek 4127 I, XIII| könyökéig ért az embernek a ködmen ujja, s megfesté 4128 I, XIII| Egyszóval sokkal több volt a költség, mint a nyereség 4129 I, XIII| több volt a költség, mint a nyereség az egész gazdaságból, 4130 I, XIII| az egész gazdaságból, ez a rezultátum. *~ ~– Íme így 4131 I, XIII| féltudósok gazdálkodnak; a tudomány oly méreg, amiből 4132 I, XIII| tudomány oly méreg, amiből a sok meggyógyít, a kevés 4133 I, XIII| amiből a sok meggyógyít, a kevés megöl.~ ~– No de lássuk 4134 I, XIII| megöl.~ ~– No de lássuk a többieket! Mi az a vékony 4135 I, XIII| lássuk a többieket! Mi az a vékony köteg ottan?~ ~Már 4136 I, XIII| köteg ottan?~ ~Már ekkor a vékonyát kezdte válogatni.~ ~– 4137 I, XIII| az opálbányák árendásának a jelentése. A négyezer forint 4138 I, XIII| árendásának a jelentése. A négyezer forint haszonbér 4139 I, XIII| haszonbér fejében elküldé a drágaköveket, miket ugyan 4140 I, XIII| kereskedő, s az megnézte a bányát, és húszezer forintot 4141 I, XIII| embernek, idegennek adjam a bányákat? Hát ha csillagokkal 4142 I, XIII| csillagokkal fizetne! Maradjunk a réginél. Mi az a másik csomó?~ ~– 4143 I, XIII| Maradjunk a réginél. Mi az a másik csomó?~ ~– Ez a talpadi 4144 I, XIII| az a másik csomó?~ ~– Ez a talpadi erdősz számadása.~ ~– 4145 I, XIII| óta látok itt számadásokat a talpadi erdőről; a minap 4146 I, XIII| számadásokat a talpadi erdőről; a minap agarászaton vagyok 4147 I, XIII| oda, ott bevárhatjuk, míg a zápor átmegy. Odanyargalunk 4148 I, XIII| kukoricacsősztől, hol itt a talpadi erdő? Ahol ni! – 4149 I, XIII| girbegurba nyírfa sínylett a homokban, mintha seprűket 4150 I, XIII| nevezzem.~ ~– Emez pedig itt a tarcsai molnár számadása. 4151 I, XIII| válasszal felelni.~ ~– Barátom, a rossz asszonyok szükségesek 4152 I, XIII| rossz asszonyok szükségesek a világon. Mert miután vannak 4153 I, XIII| nem volnának, akkor amazok a tisztességes asszonyokra 4154 I, XIII| Csak bízza kegyelmed a tarcsai molnárnét a nagyságos 4155 I, XIII| kegyelmed a tarcsai molnárnét a nagyságos úrra! – szólt 4156 I, XIII| nagyságos úrra! – szólt közbe a hátul álló Palkó.~ ~– Megint 4157 I, XIII| Ez az ember itt mindig a fülembe beszél; hát lehet 4158 I, XIII| átvizsgálni? Menjünk gyorsan a végére Péter. Mi van még 4159 I, XIII| Péter. Mi van még hátra?~ ~– A kegyes hagyományok és alapítványok.~ ~– 4160 I, XIII| várnivalója tőlünk?~ ~– Igenis. A** kollégium nem kapta még 4161 I, XIII| névnapomra nem küldték el a szuplikánst! *~ ~– De ha 4162 I, XIII| akkor kiadjuk nekik?~ ~– A tavalyit is.~ ~– Azonkívül 4163 I, XIII| voltak benne. Elég az, amit a kollégiumban tanulnak.~ ~– 4164 I, XIII| Újság: hazugság. Azzal biz a véremet nem rontom.~ ~– 4165 I, XIII| holtig.~ ~– Ez felszólítás a nemzeti múzeum gyarapítására.~ ~– 4166 I, XIII| gyűjteményem van, mint annak a nemzeti múzeumnak, s ha 4167 I, XIII| nemzeti múzeumnak, s ha a kurucjáráskor el nem pusztult 4168 I, XIII| pusztult volna, kitenne magán a bécsin.~ ~ ~ ~Ilyenforma 4169 I, XIII| bécsin.~ ~ ~ ~Ilyenforma volt a magyar főúr évi számadása.~ ~ 4170 I, XIII| Jövedelmét megrövidíté a célszerűtlen gazdálkodás, 4171 I, XIII| forint készpénze volt még a pénztárban, melyet nem bírt 4172 I, XIII| melyet nem bírt elkölteni.~ ~A többi számadást át sem tekinté 4173 I, XIII| Vagy utánajárjon, mint a serény gazdasszony a piacra 4174 I, XIII| mint a serény gazdasszony a piacra küldött szakácsnénak, 4175 I, XIII| Péter uram az aktáit!~ ~A tiltul * átlapozott számadások 4176 I, XIII| számadások azután betétettek a családi archívum rácsai 4177 I, XIII| azon hulladékokból, melyek a nábob terített asztaláról 4178 I, XIII| óta mindig szokta, meghíva a hű tisztviselőt asztalához, 4179 I, XIII| bejuthatása akárki fiának.~ ~A jámbor tisztviselő, mint 4180 I, XIII| fogom tenni tiszteletemet a többi szolgálatban levő 4181 I, XIII| háttal ne találjon fordulni a méltóságos úr felé.~ ~Jancsi 4182 I, XIII| Varga Péter eltávozott. A hű tisztviselő becsületessége 4183 I, XIII| olyan bolond volt, mint a többi, mint Vidra cigány, 4184 I, XIII| vagy mint Matyi agár, ki a levegőbe hajigálja a nyulat, 4185 I, XIII| ki a levegőbe hajigálja a nyulat, és úgy kapja el. 4186 I, XIII| kapja el. Csakhogy neki az a kiváló bolondság jutott, 4187 I, XIII| szereti Jancsi úr, mint a többi kedvenc bolondjait, 4188 I, XIII| állíttatna neki, mint azoknak: a cigánynak, a poétának, a 4189 I, XIII| mint azoknak: a cigánynak, a poétának, a színésznek, 4190 I, XIII| a cigánynak, a poétának, a színésznek, az agárnak.~ ~– 4191 I, XIII| agárnak.~ ~– No mit tátja kend a száját? – kiálta Jancsi 4192 I, XIII| száját? – kiálta Jancsi úr a háta mögött álló Palkóra. – 4193 I, XIII| Palkóra. – Miért nem megy a fiskálisért, hogy idehíja?~ ~– 4194 I, XIII| kiabálni! – felelt vissza a vén hajdú. – Csak nem ugorhatok 4195 I, XIII| mikor még most is tele van a fejem a sok mennykő hordta 4196 I, XIII| most is tele van a fejem a sok mennykő hordta számadással.~ ~– 4197 I, XIII| mikor adsz számot arról a száz forintról, amit a múltkor 4198 I, XIII| arról a száz forintról, amit a múltkor kaptál, amikor Debrecenbe 4199 I, XIII| akcióképpen kettőt sodorított a bajuszán, a mentéjét megrántotta 4200 I, XIII| kettőt sodorított a bajuszán, a mentéjét megrántotta elöl 4201 I, XIII| megrántotta elöl kétszer, a hajába mélyebben vágta a 4202 I, XIII| a hajába mélyebben vágta a görbe fésűt, és állát beleegyengette 4203 I, XIII| húzott, s csizmáját letörülte a kezével, hármat köhentett, 4204 I, XIII| köhentett, és monda:~ ~– Kaptam a méltóságos úrtól száz forintot 4205 I, XIII| bankócédulában. Ebből vagyon még a zsebemben egy peták, * a 4206 I, XIII| a zsebemben egy peták, * a többi megevődött, és megivódott; 4207 I, XIII| summa summarum: itt van a száz forint.~ ~Jancsi úr 4208 I, XIII| forint.”~ ~– Nohát – volt rá a felelet.~ ~– Most lóduljon 4209 I, XIII| Most lóduljon kend a fiskálisért! Mondja meg 4210 I, XIII| Egy negyed múlva hozta Pál a fiskálist.~ ~Nem tudatik, 4211 I, XIII| Nem tudatik, hol fogá ki a vízből ezt a jeles egyéniséget 4212 I, XIII| hol fogá ki a vízből ezt a jeles egyéniséget Jancsi 4213 I, XIII| mondhatni, hogy szörnyen a többi közé illett.~ ~Éppen 4214 I, XIII| elhízva sokévi piszoktól, a kabát eleje is csillog valamitől, 4215 I, XIII| mint kellene, minélfogva a másik oldalon üresen maradt 4216 I, XIII| célszerűen rá van fogantatva a pantalló legfelső gombjára, 4217 I, XIII| legfelső gombjára, ilyenformán a hevedert is pótolja. Nyakravalója, 4218 I, XIII| hanem csak azokat mártogatná a kalamárisba.~ ~Ez is Jancsi 4219 I, XIII| hallja az úr!” szokta címezni a nábob, ami nála még a kendezésnél 4220 I, XIII| címezni a nábob, ami nála még a kendezésnél is alábbvaló 4221 I, XIII| fokhagymaszagú az úr! Tartsa be a száját; nem megmondtam már, 4222 I, XIII| Miska), hogy nem bánom, a határvillongási pert condescendáltatom, 4223 I, XIII| condescendáltatom, s neki engedem a burjányosi halmot. Csenkő 4224 I, XIII| generosus * titulust kap a levélen, de belül diákul 4225 I, XIII| Ezt ezen szavakkal írja a levélbe. Kalotai Fricinek – 4226 I, XIII| volna adóslevelet csinálni a meghívó levelemből, ez úgyis 4227 I, XIII| hogy felejtse el már azt a kis elpáholtatást, amit 4228 I, XIII| töltse, ha egyebet nem, a fiskálisomat. Megértette 4229 I, XIII| fiskálisomat. Megértette az úr?~ ~A fiskális intett a fejével.~ ~– 4230 I, XIII| úr?~ ~A fiskális intett a fejével.~ ~– Az úrral is 4231 I, XIII| immár, miután benne vagyok a nemszeretem dolgokkal való 4232 I, XIII| azután jöjjön be megint.~ ~A fiskális szót fogadott, 4233 I, XIII| kért, s félóráig mívelte a kezein elévült mindenféle 4234 I, XIII| kezeit, és meg sem mozdult.~ ~A fiskális megállt és várta, 4235 I, XIII| félórát, akkor visszafordult a nábob, s mint aki jól tudja, 4236 I, XIII| Üljön le az úr és írjon.~ ~A nagy úr hangjában valami 4237 I, XIII| elfogultság volt észrevehető, mely a fiskálison kívül bizonyosan 4238 I, XIII| én pedig nem akarom, hogy a Kárpáthy név kisebbítve 4239 I, XIII| volna le szívéről abban a kétszázezer forintban, oly 4240 I, XIII| Jancsi úr alig bírta bevárni a János fővétele reggelét; 4241 I, XIII| virradat előtt felébreszték a kopók vihogási s az udvarra 4242 I, XIII| bedöcögő társzekerek zaja. A vadászok érkeztek meg az 4243 I, XIII| erdőről frissen lőtt vadakkal, a hosszú szekerek oldalán 4244 I, XIII| szekerek oldalán kilógott a szarvas feje címeres ágabogával, 4245 I, XIII| császármadarakat vállaikon emelve, a szakács kijött eléjök fehér 4246 I, XIII| orcával tapogatta sorra a kövér vadakat. Jancsi úr 4247 I, XIII| körül még csendes volt a vidék, a mezőkön ezüst köd 4248 I, XIII| még csendes volt a vidék, a mezőkön ezüst köd lapult 4249 I, XIII| egyszer szoktak előfordulni; a kertben, a parkban erősen 4250 I, XIII| előfordulni; a kertben, a parkban erősen kopácsolnak, 4251 I, XIII| jobbágyok, tisztviselők, azután a várva várt ismerősök, távol 4252 I, XIII| alig volt hihető, hogy ő a hozzá küldött levelet ez 4253 I, XIII| leendő örököse, idestova a Kárpáthy név egyedüli fenntartója, 4254 I, XIII| kicsinyt lefeküdt aludni, a hajnali álom a legédesebb; 4255 I, XIII| lefeküdt aludni, a hajnali álom a legédesebb; akkor is azzal 4256 I, XIII| ivott, s már jól fenn volt a nap az égen, midőn Pál felrángatá 4257 I, XIII| No keljen fel, itt a csizma!~ ~Jancsi úr virgonc 4258 I, XIII| akinek rögtön eszébe jut a jövő nap öröme vagy terhe. 4259 I, XIII| úgy vár az ember valamire, a kitűzött óra ütésére is 4260 I, XIII| ez volt első kérdése a szolgához.~ ~– Annyi, mint 4261 I, XIII| szolgához.~ ~– Annyi, mint a szemét – szólt ez, ugyancsak 4262 I, XIII| felhúzva Jancsi úr.~ ~– Ő volt a legelső. Az apja sem volt 4263 I, XIII| Itt van Horhi Miska. A kapuban jutott eszébe, hogy 4264 I, XIII| kapuban jutott eszébe, hogy a dohányzsacskóját Szabadkán 4265 I, XIII| dohányzsacskóját Szabadkán felejtette a vendéglőben, ha a kocsiról 4266 I, XIII| felejtette a vendéglőben, ha a kocsiról erővel le nem húzom, 4267 I, XIII| nem húzom, visszamegy.~ ~– A bolondos! Hát még kik érkeztek?~ ~– 4268 I, XIII| volna más? De nem káptalan a fejem, hogy valamennyinek 4269 I, XIII| fejem, hogy valamennyinek a nevét a fejemben tartsam; 4270 I, XIII| hogy valamennyinek a nevét a fejemben tartsam; majd meglátja 4271 I, XIII| Eközben fölöltözteté urát a bizalmas hajdú, szépen lesimogatva, 4272 I, XIII| Palkó egy ideig eltátotta a szemét-száját, nem tudva, 4273 I, XIII| feleljen.~ ~– De bizony itt van a *-i szuplikáns; ez még sohasem 4274 I, XIII| Hát mit tudom én, kit vár a nagyságos úr! – felelt Pál 4275 I, XIII| durcásan, s úgy feladta urára a dolmányt, hogy majd kitörte 4276 I, XIII| hogy majd kitörte vele a kezét.~ ~– Az akarom megtudni – 4277 I, XIII| csúnya képet meresztett erre a szóra, s letette kezéből 4278 I, XIII| szóra, s letette kezéből a bársonykefét, mellyel éppen 4279 I, XIII| bársonykefét, mellyel éppen a mentegallért készült végigsimítani.~ ~– 4280 I, XIII| végigsimítani.~ ~– Kicsoda? Az a szélkergető…~ ~– Nos? Mi 4281 I, XIII| éppen ki akar vele békülni a nagyságos úr? Aki a nagyságos 4282 I, XIII| békülni a nagyságos úr? Aki a nagyságos urat úgy megbántotta.~ ~– 4283 I, XIII| vagyok, mi dolgom nekem a nagy urak ügyeibe beleavatkozni. 4284 I, XIII| én. Engemet nem bántott a jámbor, a nagyságos urat 4285 I, XIII| Engemet nem bántott a jámbor, a nagyságos urat bántotta, 4286 I, XIII| nagyságos urat bántotta, s ha a nagyságos úrnak az kedvére 4287 I, XIII| csak, ki van még itt!~ ~– A csőcselékbül itt van a pukkancsi 4288 I, XIII| A csőcselékbül itt van a pukkancsi tiszttartó, hozott 4289 I, XIII| nagy menkő sajtot; aztán a dudai * esperes, az, akit 4290 I, XIII| találkozom vele, mindig a nagyságos úr egészsége felől 4291 I, XIII| tudakozódik. Hát mi gondja neki a nagyságos úr egészségére? 4292 I, XIII| az egész debreceni kántus a kontrával együtt; négy banda 4293 I, XIII| jött; Bihari is itt van, a rektor is felállította a 4294 I, XIII| a rektor is felállította a parasztfattyúkat az udvaron; 4295 I, XIII| udvaron; meg ne ijedjen a nagyságos úr, mert nagyot 4296 I, XIII| amikor meglátják: itt van a tűzi mester is. Ott fúr-farag 4297 I, XIII| mester is. Ott fúr-farag a fák között; azt mondja, 4298 I, XIII| nevettem. Megint itt van az a Lokodi ötödmagával: ő maga, 4299 I, XIII| egy éltes asszonyság, aki a fiatal kisasszonyokat játssza. 4300 I, XIII| mit fognak előadni. Mikor a nagyságos urak a nagy teremben 4301 I, XIII| Mikor a nagyságos urak a nagy teremben ebédelnek, 4302 I, XIII| miért az előszobámban és nem a színházamban?~ ~– Kicsiny 4303 I, XIII| töröknek, ki magyarnak; a régiségtárbul elő is hordtunk 4304 I, XIII| való fegyvert és öltözetet, a diákok meg azalatt énekelni 4305 I, XIII| Gyárfás most készíti hozzá a verset, a kántus prézes * 4306 I, XIII| készíti hozzá a verset, a kántus prézes * meg a nótát. 4307 I, XIII| verset, a kántus prézes * meg a nótát. Be derék lesz!~ ~ 4308 I, XIII| nótát. Be derék lesz!~ ~A vén golyhó úgy örült a komédiának, 4309 I, XIII| A vén golyhó úgy örült a komédiának, mint egy gyerek.~ ~ 4310 I, XIII| megmosdatta, elvagdalta a körmeit, megborotválá, felköté 4311 I, XIII| emberek elejbe.~ ~– Merre a pipám?~ ~– Csitt! Micsoda 4312 I, XIII| Várjon! Elébb meg kell izenni a papnak, hogy felkelt a nagyságos 4313 I, XIII| izenni a papnak, hogy felkelt a nagyságos úr.~ ~– Még egyet 4314 I, XIII| Tudom – monda Pál és lódult a paphoz, kinél tulajdonképpen 4315 I, XIII| tulajdonképpen nem az volt a fő baj, hogy hosszú prédikációkat 4316 I, XIII| idejéig. Ez alkalommal azonban a különös véletlen felmenté 4317 I, XIII| keserves mulatság alól, mert a tisztelendő úr hirtelen 4318 I, XIII| van az esperes! – monda a gyászhírrel érkező Palkó.~ ~– 4319 I, XIII| Palkó.~ ~– Ki ne ereszd a szádon többet! – kiálta 4320 I, XIII| Végezze az istentiszteletet a szuplikáns.~ ~A szuplikáns 4321 I, XIII| istentiszteletet a szuplikáns.~ ~A szuplikáns öt esztendős ( 4322 I, XIII| esztendős (nem születését, hanem a tanfolyamot számítva) tógátus * 4323 I, XIII| tógátus * diák volt, ki amióta a kollégiumba zárták, sohasem 4324 I, XIII| egy rakáson; képzelhetni a jámbor ijedelmét, midőn 4325 I, XIII| dévajságot elkövetett vele a csintalan sereg; a zsebkendőjét 4326 I, XIII| vele a csintalan sereg; a zsebkendőjét hozzávarrták 4327 I, XIII| zsebkendőjét hozzávarrták a tógája zsebéhez, hogy ki 4328 I, XIII| vele, hogy Vidra cigány a kántor, ezt azután körülfogta, 4329 I, XIII| baromorvoslási könyvvel.~ ~A jámbor diák nem bírt azzal 4330 I, XIII| jámbor diák nem bírt azzal a lélekjelenléttel, mivel 4331 I, XIII| az imakönyvét, amint azt a jegyzéken kinyitá, elkezdé 4332 I, XIII| mindenki elbámult bele.~ ~A szegény szuplikáns ehelyett, 4333 I, XIII| barmoknak való könyvet vitt fel a katedrára, úgy belesült 4334 I, XIII| micsoda szavakon kezdődik a „Miatyánk”. Azon módon visszament 4335 I, XIII| Azon módon visszament a szószékből, és egy szót 4336 I, XIII| úgy ellátá jókívánságokkal a Kárpáthy-családot, annak 4337 I, XIII| mind ezen, mind pedig a másik világon, hogy azokat, 4338 I, XIII| még egy esztendőt adjon a többiekhez Isten – sóhajta 4339 I, XIII| és ki lesz pótolva, amit a többi elmulasztott. De van-e 4340 I, XIII| csak egy új nap is még a mai után?”~ ~Egészen elérzékenyülve 4341 I, XIII| elérzékenyülve hagyá el a templomot, s csak vendégei 4342 I, XIII| cseppet sem akadályozta a dévaj társaságot megkezdett 4343 I, XIII| tréfáltak, nevetgéltek, míg a templomtól a kastélyig hajtattak, 4344 I, XIII| nevetgéltek, míg a templomtól a kastélyig hajtattak, ki 4345 I, XIII| Frici nyolc fiút felszedett a szekerére, s midőn legjavában 4346 I, XIII| hajtatott, kiesett mind a négy kereke, feldűlt a szekér, 4347 I, XIII| mind a négy kereke, feldűlt a szekér, kinek keze, kinek 4348 I, XIII| furfangos Horhi Miska, amíg a templomban ültek mások, 4349 I, XIII| mások, azalatt kiszedte a szekerekből a kerékszegeket, 4350 I, XIII| azalatt kiszedte a szekerekből a kerékszegeket, s Kalotai 4351 I, XIII| s Kalotai Fricin kellett a szomorú példának megesni. 4352 I, XIII| Lőrinc most az egyszer jött a maga lován, annak meg égő 4353 I, XIII| annak meg égő taplót dugott a fülébe a tréfás ifjú, mely 4354 I, XIII| égő taplót dugott a fülébe a tréfás ifjú, mely elmésség 4355 I, XIII| mely elmésség következtében a dühödt paripa úgy vágta 4356 I, XIII| dühödt paripa úgy vágta a földhöz ráülő gazdáját, 4357 I, XIII| nagyokat; ő cserélte el a legátus * könyvét, ő tett 4358 I, XIII| könyvét, ő tett szurkot a kántor ülésébe, hogy majd 4359 I, XIII| ott fenekeljen meg; kiment a konyhába, a mákot kicserélte 4360 I, XIII| meg; kiment a konyhába, a mákot kicserélte puskaporral, 4361 I, XIII| kicserélte puskaporral, a hajdúk puskaportartóit pedig 4362 I, XIII| egy puska sem sült el, a mákoskalácsok pedig szétvetették 4363 I, XIII| mákoskalácsok pedig szétvetették a sütőkemencét. A harasztosi 4364 I, XIII| szétvetették a sütőkemencét. A harasztosi birkás, ki egy 4365 I, XIII| Horhi Miska kilopta belőle a galambokat, s két szép darab 4366 I, XIII| alkalmazott helyökbe, mikor aztán a birkás átnyújtá a sajtot, 4367 I, XIII| aztán a birkás átnyújtá a sajtot, s levette a tetejét, 4368 I, XIII| átnyújtá a sajtot, s levette a tetejét, galamb helyett 4369 I, XIII| körmös állatok ugrottak a vendégsereg közé.~ ~Jancsi 4370 I, XIII| hanem mulassunk szépen. A poétának meg kellett elébb 4371 I, XIII| meg kellett elébb mutatni a verset, amit el akar mondani 4372 I, XIII| triviális, útféli kifejezés; a cigányra ráparancsoltatott, 4373 I, XIII| hogy ha leissza magát, a vendégeket sorba ne csókolja, 4374 I, XIII| az agarakat kikergették a tornácba, s nem volt nekik 4375 I, XIII| szabad az étterembe menni s a vendégek tányérjáról elszedni 4376 I, XIII| vendégek tányérjáról elszedni a koncot, mint máskor; cigányok, 4377 I, XIII| diákok utasítva voltak, hogy a legillendőbben viseljék 4378 I, XIII| legillendőbben viseljék magukat, s a pőre népnek tudtára adatott, 4379 I, XIII| csodálkozva kérdezé egymástól a tünemény okát.~ ~– Tán vesztit 4380 I, XIII| tán most tisztul az esze. A svábnak azt mondják, hogy 4381 I, XIII| esztendős korára jön meg a sütnivalója; az övé hetvenre 4382 I, XIII| ő már isten kegyelméből a tizedik hetest tölti; ideje, 4383 I, XIII| ideje, hogy rákerüljön a sor.~ ~– De biz azt hiszem, 4384 I, XIII| jutott eszébe: „Ha most ezt a Kárpáthy-család legifjabb 4385 I, XIII| leszálltak az úri vendégek a kertbe, hol az egybegyűlt 4386 I, XIII| Máskor Jancsi urat, mikor a lépcsőn ment le vagy fel, 4387 I, XIII| kellett, imert ő is, mint a lokomotív, csak a síkon 4388 I, XIII| mint a lokomotív, csak a síkon tudott haladni; most 4389 I, XIII| kezét, könnyedén lépdelt le a harminckét márványkő fokon, 4390 I, XIII| harminckét márványkő fokon, mely a kertbe vezetett.~ ~Bizonyosan 4391 I, XIII| rugékonyságát.~ ~Odalenn a sorba állított iskolásgyermekek 4392 I, XIII| tökéletesen leigya magát, s ezt a pohár bort már anticipálta * 4393 I, XIII| legelőször felköszönteni a nagyságos urat, s ezt meg 4394 I, XIII| volna, ha lehete hová, de a háromszáz parasztkölyök 4395 I, XIII| Ezalatt Jancsi úr leszállt a csomóba gyűlt nép közé; 4396 I, XIII| éppen e napra hizlaltak, s a bátrabb közülök előállt, 4397 I, XIII| egyet köhentett, s lenézett a csizmája orrára, s elmondá 4398 I, XIII| orrára, s elmondá nagy bizton a köszöntő verset, melyet 4399 I, XIII| Ahány harapást tett e tulok a fűben,~ ~ ~ ~Járván ez ideig 4400 I, XIII| Sohse költstön annyi pénzt a patikára,~ ~ ~ ~Mint a Katikára.~ ~ ~ ~ 4401 I, XIII| pénzt a patikára,~ ~ ~ ~Mint a Katikára.~ ~ ~ ~Ő úri hírének 4402 I, XIII| Üljön fel az égbe, ott sem a sarokban,~ ~ ~ ~S ha mi 4403 I, XIII| Az isten éltesse a nagyságos urat, kívánom 4404 I, XIII| szívből!” – mondá utána a jámbor ember, mintha maga 4405 I, XIII| mintha maga sem hinné, hogy a fentebbi verseknek valami 4406 I, XIII| tartva ötven aranyat, azt a tulkot átadó öregeknek nyújtá, 4407 I, XIII| öregeknek nyújtá, magát a kövér barmot pedig parancsolá 4408 I, XIII| megsüttetni.~ ~Ezek után jött a városbeli fiatalság, egy 4409 I, XIII| tele hegyaljai borral; ott a nábob előtt talpra állíták 4410 I, XIII| nábob előtt talpra állíták a hordót, s felállíták reá 4411 I, XIII| s felállíták reá Marcit, a hajdani levetett pünkösdi 4412 I, XIII| legjobban fel volt vágva a nyelve. Ez aztán fogá a 4413 I, XIII| a nyelve. Ez aztán fogá a poharat, s megtöltvén, elköszönté 4414 I, XIII| s megtöltvén, elköszönté a nagyságos úrra, elmondván 4415 I, XIII| nagyságos úrra, elmondván a körmönfont cifra mondókát, 4416 I, XIII| kívánom én kegyelmednek, a nagyságos úrnak, hogy minekutána 4417 I, XIII| hagyta kegyelmedet virradni a mennyei felség, tegye azt, 4418 I, XIII| azt, hogy ne számlálgassa a kegyelmed hajszálait, hanem 4419 I, XIII| fejéről; ahányan csak vannak a mennyei cselédségből, egyéb 4420 I, XIII| dolguk ne legyen, mint hogy a kegyelmed útjából sepergessék 4421 I, XIII| kegyelmed útjából sepergessék a földi gondokat, hogy boldogságának 4422 I, XIII| aranysarkantyús csizmái a bajok pocsétájában be nem 4423 I, XIII| boldogságban, mint Fáraó népét a Verestengerben, s ha pedig 4424 I, XIII| ha pedig végtére eljön az a kegyetlen kaszás, aki minden 4425 I, XIII| szénának néz, s lekaszálja a nagyságos urat, ne hagyják 4426 I, XIII| sokáig forspont * után járni a nagyságos úr lelkét, hanem 4427 I, XIII| ahol Ábrahám, Izsák és a többi zsidó pátriárkák, 4428 I, XIII| járják bársonybugyogóban a kállai kettőst. – Az isten 4429 I, XIII| Jancsi úr megajándékozá a legényt, ki egy szó vétség 4430 I, XIII| szó vétség nélkül elmondá a furcsa megköszöntést. Ezúttal 4431 I, XIII| fiatal lyánka közeledék, a legszebb hajadon, akit hét 4432 I, XIII| mondták neki, hogy ne tartsa a kötényét a szája elé, mert 4433 I, XIII| hogy ne tartsa a kötényét a szája elé, mert nem értik 4434 I, XIII| szája elé, mert nem értik a szót.~ ~Az a jó szokás volt 4435 I, XIII| mert nem értik a szót.~ ~Az a jó szokás volt Jancsi úr 4436 I, XIII| Jancsi úr névnapján, hogy a köszöntő lyánkát fel szokták 4437 I, XIII| lyánkát fel szokták vinni a vendégségbe, ott ült Jancsi 4438 I, XIII| s más nő nem volt jelen a lakomán. Még gonoszabbakat 4439 I, XIII| gonoszabbakat is beszélnek, midőn a vendégség vége felé a bor 4440 I, XIII| midőn a vendégség vége felé a bor a fejekbe szállt, s 4441 I, XIII| vendégség vége felé a bor a fejekbe szállt, s az ismeretlen 4442 I, XIII| ismeretlen mámor megzavará a lyánka agyát; hanem azért 4443 I, XIII| hatökrös gazda lett; amiért is a jámbor parasztok nemigen 4444 I, XIII| leányaikat ide hozzák.~ ~A leány elvégezte beszédét, 4445 I, XIII| hogy hirtelen lekuporodott a báránykához, s annak nyakát 4446 I, XIII| egyik eredeti fiú.~ ~– Fél a vágóhídtól – felelt rá kétértelműen 4447 I, XIII| atyai leereszkedéssel lépett a lyánkához, megveregeté pofácskáját, 4448 I, XIII| nyájasan kérdezé:~ ~– Mi a neved leánykám?~ ~– Zsuzsi – 4449 I, XIII| Nincs nekem – monda a lyány lesütve szemeit.~ ~– 4450 I, XIII| válassz magadnak ezek közül a hozzád való legények közül, 4451 I, XIII| hazavinni feleségül ezt a hajadon leányzót?~ ~Tizen 4452 I, XIII| botjával.~ ~– Ki innen, kecske, a bárányok közül! Nem a te 4453 I, XIII| kecske, a bárányok közül! Nem a te fogadra szántam. No leányom. 4454 I, XIII| Az édesapám… – rebegé a lyánka fel sem pislantva.~ ~– 4455 I, XIII| Jancsi úr. – Hol van ennek a lyánnak az apja?~ ~Egy félig 4456 I, XIII| kalappal.~ ~– No válasszon kend a leányának férjet, szaporán.~ ~ 4457 I, XIII| leányának férjet, szaporán.~ ~A paraszt gondolkozni akart.~ ~– 4458 I, XIII| hányja-vesse kend.~ ~Végre talált a paraszt kedvére való vőt, 4459 I, XIII| vele? – kérdé Jancsi úr a lyánkától.~ ~Zsuzsi fülig 4460 I, XIII| akkor csak mégis inkább a Marcihoz állok.~ ~Az egész 4461 I, XIII| menten odaszökött, kezén fogá a lyánt; Jancsi úr adott nekik 4462 I, XIII| hogy jó gondját viselje a feleségének.~ ~– De már 4463 I, XIII| lelhette az öregurat? – dörmögé a jó társaság –, hogy olyan 4464 I, XIII| Erre ismét megharsantak a trombiták, az úri vendégek 4465 I, XIII| az úri vendégek felmentek a palotába, a parasztok láttak 4466 I, XIII| vendégek felmentek a palotába, a parasztok láttak a maguk 4467 I, XIII| palotába, a parasztok láttak a maguk vigalmai után, ifjak, 4468 I, XIII| ifjak, leányok játszották a Lengyel László révészeit, 4469 I, XIII| Lengyel László révészeit, a gyűrűhajtást s más ártatlan 4470 I, XIII| és öregeken.~ ~Feljutva a palotába, újabb öröm várt 4471 I, XIII| jönni, éppen akkor ugrott le a lováról. Nemsokára agyba-főbe 4472 I, XIII| te is itt vagy! – monda a jámbor öreg, önkénytelen 4473 I, XIII| Bandi, egészen meglepve a nábob örömétől. Ő boszontani 4474 I, XIII| Jancsi úr sürgető örömmel a mindinkább elbámuló Bandit.~ ~– 4475 I, XIII| Bandit.~ ~– Itt van nálam a szomszéd faluban, hozzád 4476 I, XIII| négy ló menjen előre, hogy a rukadi csárdánál felválthassák; 4477 I, XIII| alázatosabb embert, küldje a fiskálist! Mondja Béla úrnak, 4478 I, XIII| szólt, míg nem látta, hogy a fiskális elindult a legdíszesebb 4479 I, XIII| hogy a fiskális elindult a legdíszesebb hintóban unokaöccse 4480 I, XIII| végre kitörő nyíltsággal a körülállókhoz –, ez ünnepély 4481 I, XIII| fog azáltal válni, hogy a Kárpáthy-család két utolsó 4482 I, XIII| erősíté az esperes úr, és a jelenlevők mind egyhangú 4483 I, XIII| kegyes szándék.~ ~Eközben a hajdúk szilvóriumot s tízesztendős 4484 I, XIII| hurcoltak körül cipószeletekkel a vendégek között, ami azt 4485 I, XIII| vízissza. Félóra múlva hangzott a csengettyű, mely az ebédet 4486 I, XIII| kezdve, ha netán valaki a vendégek közül szerteácsorogna, 4487 I, XIII| szerteácsorogna, s azzal a hajdúk széttárták a nagy 4488 I, XIII| azzal a hajdúk széttárták a nagy szárnyajtókat, mik 4489 I, XIII| az ebédlőbe vezettek.~ ~A pompás nagy terem végig 4490 I, XIII| hogy ne csak elférjenek a tisztelgők, hanem ha később 4491 I, XIII| görnyedt minden asztal, a legpompásabb gyümölcs, aranybélű 4492 I, XIII| közepett ejték kétségbe a belőlük enni kívánókat. 4493 I, XIII| is ezüstpoharak jutottak. A terem közepén ezüstmedence 4494 I, XIII| szökőkút lövellte magasra a tiszta tokaji bort topázsárga 4495 I, XIII| szokott lenni; ott ültek a bárányt hozó parasztleányok 4496 I, XIII| megbotránkozva kiálta Jancsi úr a széke mögött álló Palkóra:~ ~– 4497 I, XIII| Palkóra:~ ~– Mi ez? Minek itt a teríték?~ ~– Ugyan ne kiabáljon 4498 I, XIII| no! Hát nem látja, hogy a családi billikom van odatéve? 4499 I, XIII| Hát gondoltam, hogy ha az a másik eljön, legyen neki 4500 I, XIII| szóra, tetszett neki ez a figyelem, megveregeté Palkó 4501 I, XIII| mormogá ez durcásan.~ ~A leves elhallgattatá egy 4502 I, XIII| elhallgattatá egy percre a vendégsereget, ki-ki jó 4503 I, XIII| ki-ki jó appetitust * kívánt a szomszédjának, s azután 4504 I, XIII| azután hozzálátott, hogy a magáétól meneküljön. Jobb 4505 I, XIII| asztal alatt, s ecetet önt a szomszédja poharába, ha 4506 I, XIII| más asztalt foglalt el. A háttérben állt egy oszlopos 4507 I, XIII| peristyl, * közepét foglalva el a feldíszített színpad, melyről 4508 I, XIII| ködfátyolképeket fog mutogatni, azután a diákok közremunkálása mellett 4509 I, XIII| meghalt, szétnyittatnak a háttérben levő szárnyajtók, 4510 I, XIII| szerzeményei.~ ~Javában folyt már a vígság; dal, zene, pohárcsörgés 4511 I, XIII| áldást ne mondott volna a házigazdára. Jókedvű volt 4512 I, XIII| mint másszor. Este is lett, a hajdúk nagy karos tartókban 4513 I, XIII| tartókban gyertyákat hoztak elé, a pohár csengett egyre. Hátul 4514 I, XIII| pohár csengett egyre. Hátul a függönyös peristylben harcias 4515 I, XIII| s egyszerre széttárulván a hátulsó ajtók, az elcsendesült 4516 I, XIII| napok kezdenek kigyulladni, a tűzijátékos mesterművei, 4517 I, XIII| tűzijátékos mesterművei, a futó röppentyűk kékre, rózsaszínre 4518 I, XIII| váló csillagokat szórtak a sötétkék éjben, s a tüzes 4519 I, XIII| szórtak a sötétkék éjben, s a tüzes cseresnyefa aranyesőben 4520 I, XIII| vissza helyére, megtudva a küldött szájából, hogy Abellino 4521 I, XIII| beteg; hanem amit óhajtott, a névnapi ajándékot ezennel 4522 I, XIII| legénynek dolgot adott felhozni a hosszú ládát, melybe a születésnapi 4523 I, XIII| felhozni a hosszú ládát, melybe a születésnapi ajándék volt 4524 I, XIII| minden vendég megláthassa.~ ~A láda minden szegletén erős 4525 I, XIII| Vajon mi lehet e ládában? A vendégek összedugták fejeiket, 4526 I, XIII| Egyszerre széttágult mind a négy kapocs, a láda négy 4527 I, XIII| széttágult mind a négy kapocs, a láda négy oldala négyfelé 4528 I, XIII| mindenfelé!~ ~Szép ajándék a hetvenedik születésnapra: 4529 I, XIII| szemfedővel letakarva, tetején a Kárpáthy család ősi címerei, 4530 I, XIII| hallható, nehéz, fuldokló, mint a szíven talált vadállaté. 4531 I, XIII| szíven talált vadállaté. A vén Kárpáthy János feljajdulása 4532 I, XIII| meg bántott öreg, amint a koporsót meglátta, amint 4533 I, XIII| esett hanyatt karszékébe.~ ~A vér fagyott meg azok ereiben, 4534 I, XIII| zsibongó zajjal kezdett bomlani a társaság, néhányan a főúrhoz 4535 I, XIII| bomlani a társaság, néhányan a főúrhoz futottak, hogy ágyába 4536 I, XIII| után kiáltoztak, többen a koporsót vették le az asztalról; 4537 I, XIII| mellett, Kiss és Kutyfalvi.~ ~A hajdani pünkösdi király 4538 I, XIII| öntudatlanul szorítá öklébe a nehéz aranyserleget, mely 4539 I, XIII| orgyilkos!~ ~S azzal, ami bor a serlegben volt, a megtámadott 4540 I, XIII| ami bor a serlegben volt, a megtámadott szeme közé önté.~ ~ 4541 I, XIII| megtámadott szeme közé önté.~ ~A többiek egyik rémületből 4542 I, XIII| többiek egyik rémületből a másikba estek, ki-ki kereste 4543 I, XIII| dolgok fognak még történni.~ ~A megcsúfolt verekedő a megbántás 4544 I, XIII| A megcsúfolt verekedő a megbántás után lassan felemelkedett 4545 I, XIII| letörlé halavány arcáról a bort, s közbámulatra – ahelyett, 4546 I, XIII| ily szomorú véget érjen a tréfa, s midőn Kiss szemébe 4547 I, XIII| bele minden tagja, nem érzé a megbántást s megcsúfolást, 4548 I, XIII| megbántást s megcsúfolást, csak a rémületet, mely e szavakra 4549 I, XIII| ordítá rá Kiss, s mint a veszett vad keresztülszökve 4550 I, XIII| keresztülszökve az asztalon, rárohant a szökni készülőre, s megragadó 4551 I, XIII| uram, hanem ha elejtettük a vadat, megüljük a torát!~ ~ 4552 I, XIII| elejtettük a vadat, megüljük a torát!~ ~Kutyfalvi szemeit 4553 I, XIII| Kutyfalvi szemeit elfutotta a vér, kezével megtámadója 4554 I, XIII| annál irtózatosabb volt a tusa; nincs rémítőbb a puszta 4555 I, XIII| volt a tusa; nincs rémítőbb a puszta kézzel való harcnál. 4556 I, XIII| egyszerre félrekapta fejét, s a másik percben Kutyfalvi 4557 I, XIII| bezúzott homlokkal terült el a küszöbön.~ ~A vendégsereg 4558 I, XIII| terült el a küszöbön.~ ~A vendégsereg rémülten futott 4559 I, XIII| hagyták el minden irányban a Kárpáthy-kastélyt. Iszony 4560 I, XIII| szállt vendégül abba, csak a tűzi játék röppentyűi szálltak 4561 I, XIII| röppentyűi szálltak még a magasba, s óriási égő betűkkel 4562 I, XIII| betűkkel kiírva ragyogott a távolba a „Kárpáthy” név.~ ~ ~ ~ 4563 I, XIII| kiírva ragyogott a távolba a „Kárpáthy” név.~ ~ ~ ~Kutyfalvi 4564 I, XIII| természetesebb, mint hogy a kárpátfalvi kastélyból lélekszakadva 4565 I, XIII| menekülő vendégek útba ejtsék a szomszéd lakot; már ha csupa 4566 I, XIII| keresztyéni kötelességből is, hogy a betört fejű uraság felüdültének 4567 I, XIII| mulaszthatta volna el, hogy a jelenlevő Kárpáthy Abellino, 4568 I, XIII| Kárpáthy Abellino, most már a Kárpáthy-család roppant 4569 I, XIII| karszékében, azt megütötte a guta; ha rögtön meg nem 4570 I, XIII| bele, s voltak többen, kik a barátságos részvét önkényt 4571 I, XIII| támadó ösztönével unszolák a nagyra becsült ifjút, hogy 4572 I, XIII| lefoglalni, lepecsételni a holmiket, nehogy valaki 4573 I, XIII| híreket várni be, s csak a temetés hírére jelenni meg. 4574 I, XIII| vajon aláírta-e Jancsi úr a ** kollégiumot érdeklő kodicillust * –, 4575 I, XIII| nem lehet vele aláíratni a kodicillust.~ ~Követték 4576 I, XIII| urat több főtisztviselői a Kárpáthy-család uradalmainak, 4577 I, XIII| bővebb részleteket is tudtak a haldokló testi állapota 4578 I, XIII| agyonlövi, csak hagyják nála a borbélyt, ahhoz több bizalma 4579 I, XIII| Abellino jó előjelenségnek vevé a tiszttartók megjelenését, 4580 I, XIII| kegyeibe felkoldulni. Valójában a régi gazdának meg voltak 4581 I, XIII| Senki sem merte neki ígérni a holnapi napot.~ ~Harmadnap 4582 I, XIII| holnapi napot.~ ~Harmadnap még a hajdúk és kulcsárok is átvándoroltak 4583 I, XIII| már ekkor boszontani kezdé a sok hálálkodás; ezekkel 4584 I, XIII| tőlök, hogy ezentúl ő fogja a földi gondviselés dolgait 4585 I, XIII| kiadá parancsban, hogy ő a Kárpáthy-uradalmak tiszti 4586 I, XIII| levő hivatalnok tartozik a bajuszát mint dísztelen 4587 I, XIII| kinövést, menten kiirtani! A tiszttartók, kasznárok haladéktalanul 4588 I, XIII| engedelmeskedtek; csupán a hajdúk között akadt egy-kettő, 4589 I, XIII| teljesítik, lefaragók azok is a sok esztendeig ápolt s annyi 4590 I, XIII| arcaiknak, s megköszönték szépen a gombos frakkot, bársonybugyogót, 4591 I, XIII| Negyednap nem maradt a halál révén álló Kárpáthy 4592 I, XIII| pünkösdi király, Varga uram, a jószágigazgató, Palkó, a 4593 I, XIII| a jószágigazgató, Palkó, a vén hajdú és Vidra, a cigány. 4594 I, XIII| Palkó, a vén hajdú és Vidra, a cigány. Még a poéta is megszökött. 4595 I, XIII| és Vidra, a cigány. Még a poéta is megszökött. Gyárfásnak 4596 I, XIII| kellett mindenüve írni a köszöntő versbe, hogy az 4597 I, XIII| és gratulált. Hiába, még a bolondok között is van kvalifikáció. *~ ~ 4598 I, XIII| napján együtt imádkoztak a templomban, együtt ittak 4599 I, XIII| kalandok meséiből, miket a jámbor öregre tudtak, kinél 4600 I, XIII| Szólta, szidta, rágalmazta a jámbort, aki csak beszélhetett, 4601 I, XIII| aki csak beszélhetett, a teremben az urak, a konyhában 4602 I, XIII| beszélhetett, a teremben az urak, a konyhában a kukták, a tornácon 4603 I, XIII| teremben az urak, a konyhában a kukták, a tornácon a hajdúk, 4604 I, XIII| urak, a konyhában a kukták, a tornácon a hajdúk, s aligha 4605 I, XIII| konyhában a kukták, a tornácon a hajdúk, s aligha volt valaki 4606 I, XIII| Talán azóta el is temették a boldogtalant.~ ~Hatodnap 4607 I, XIII| lováról leugrott, meglátta a pukkancsi tiszttartó a tornácból, 4608 I, XIII| meglátta a pukkancsi tiszttartó a tornácból, s nevetve rákiálta:~ ~– 4609 I, XIII| esett egy héttel később a lakodalmad, új földesurad 4610 I, XIII| földesurad úzusba * hozhatná a jus primae noctist. * Hát 4611 I, XIII| hívja az urakat. Ez volt a legtermészetesebb vélemény.~ ~– 4612 I, XIII| Egy levelet hoztam a tiszttartó úrnak! – szólt 4613 I, XIII| szólt hidegvérrel Marci; a tiszttartó nagy megbotránykozására 4614 I, XIII| Abellino előtt.~ ~– Hát a kalapod, pimasz? Ki küldi 4615 I, XIII| kalapod, pimasz? Ki küldi azt a levelet?~ ~Az első kérdésre 4616 I, XIII| kérdésre vállat vonított Marci, a másodikra azt felelte, hogy 4617 I, XIII| másodikra azt felelte, hogy neki a jószágigazgató adta.~ ~A 4618 I, XIII| a jószágigazgató adta.~ ~A tiszttartó felszakítá a 4619 I, XIII| A tiszttartó felszakítá a levelet, s zöld karikát 4620 I, XIII| s zöld karikát hánytak a szemei, ahogy beletekintett.~ ~ 4621 I, XIII| volt az, melyben tudatja a Kutyfalvi-kastélyba gyülekezett 4622 I, XIII| képpel se forduljanak.~ ~A tiszttartó olyan képet csinált, 4623 I, XIII| örvendetes hír, kézről kézre adá a levelet a többi tisztitársaknak 4624 I, XIII| kézről kézre adá a levelet a többi tisztitársaknak is, 4625 I, XIII| és írnokoknak, utoljára a hajdúk és cselédek közt 4626 I, XIII| cselédek közt is megtevé a veszélyes irat a leverő 4627 I, XIII| megtevé a veszélyes irat a leverő körutat. Az embereknek 4628 I, XIII| vigasztalás egyet sodoríthatni a bajuszán, s ahol van ni! 4629 I, XIII| se hivatal, se bajusz. Ki a fejét vakarta, ki ríva fakadt, 4630 I, XIII| síró arccal tudtul adák. A nagy filozófusi férfiú hidegvérrel 4631 I, Sz| de Musique – Nagyopera~ ~a capite foetet piscis – fejétől 4632 I, Sz| piscis – fejétől bűzlik a hal~ ~Adieu cher oncle – 4633 I, Sz| Adonisz – férfiszépség (a föníciai isten neve után)~ ~ 4634 I, Sz| eljárás~ ~akó – kb. 50,8 l~ ~A kingdom for a horse – Királyságom 4635 I, Sz| 50,8 l~ ~A kingdom for a horse – Királyságom egy 4636 I, Sz| Richardjából~ ~à la calicot – a szövőiparáról híres, indiai 4637 I, Sz| pamutszövet párizsi divatja a XIX. század első felében~ ~ 4638 I, Sz| drótkötél kábelek tartják a hídszerkezetet; a múlt században 4639 I, Sz| tartják a hídszerkezetet; a múlt században Amerikában 4640 I, Sz| ügyesség~ ~Arras utca – utca a párizsi V. kerületben, a 4641 I, Sz| a párizsi V. kerületben, a Boulevard St. Germain-től 4642 I, Sz| hölgyeim!~ ~ ~ ~babuka – a büdösbanka régi és nyelvjárási 4643 I, Sz| közelkeleti fejedelmi, majd a pasák férfi ivadékát és 4644 I, Sz| Boulevard des Italiens – a Nagyopera környékén kialakult 4645 I, Sz| kialakult nagy bulvár egy része, a pénzmágnások lakhelye Párizsban~ ~ 4646 I, Sz| Boulevard Montmartre – a párizsi nagy körút egy része 4647 I, Sz| párizsi nagy körút egy része a Szajnától északra; a Boulevard 4648 I, Sz| része a Szajnától északra; a Boulevard des Italiens folytatása 4649 I, Sz| des Italiens folytatása a II. és a IX. kerület határán~ ~ 4650 I, Sz| Italiens folytatása a II. és a IX. kerület határán~ ~boulogne-i 4651 I, Sz| szájhős~ ~Brontes (Brontész) – a három ciklopsz (félszemű 4652 I, Sz| fripons des créanciers – ezek a csibész hitelezők~ ~ce serait 4653 I, Sz| Bolivarról (1783–1830), a dél-amerikai államokat felszabadító 4654 I, Sz| humoros rovatának is ez volt a címe az 1848-as Életképekben 4655 I, Sz| ben az Esti Lapokban, ill. a Pesti Hirlapban~ ~cher ami – 4656 I, Sz| folyadék, mely emésztéskor jut a bélcsatorna nyirokereibe~ ~ 4657 I, Sz| Corneille (1606–1669) színműve; a francia klasszikus dráma 4658 I, Sz| nálunk 1853-ban mutatta be a Nemzeti Színház~ ~cirkuláré – 4659 I, Sz| tapsoló~ ~claqueur chef – a színházi bértapsolók feje, 4660 I, Sz| feleség~ ~code du duel – a párbaj kódexe, törvénykönyve~ ~ 4661 I, Sz| gróf~ ~Conciergerie – a párizsi Palais de Justice 4662 I, Sz| nyakravaló~ ~crème du crème – a legelőkelőbbek legelőkelőbbje, 4663 I, Sz| színe-java~ ~császárarany – vsz. a két forint értékű császártallér~ ~ 4664 I, Sz| nem Damón és Phüntiasz a két hű barát). Phülllisz 4665 I, Sz| eljegesedett csúcs Nepalban, a Himalája középső részén~ ~ 4666 I, Sz| jóstehetséggel rendelkező forrásnimfa a római mitológiában; Numa 4667 I, Sz| nehezen tud választani a sokból~ ~emfatikus – heves, 4668 I, Sz| előadott~ ~en carrière – mint a kocsi a versenypályán~ ~ 4669 I, Sz| carrière – mint a kocsi a versenypályán~ ~enfin – 4670 I, Sz| berendezés, műhely~ ~Euterpé – a lirai költészet, ill. a 4671 I, Sz| a lirai költészet, ill. a zene múzsája az ókori görög 4672 I, Sz| alapították, eredetileg a királyfi színháza volt, 4673 I, Sz| királyfi színháza volt, a húszas években vált híressé, 4674 I, Sz| frígiai sapka – eredetileg a régi frígek (Kisázsia egyik 4675 I, Sz| alakú sapkája; ennek mása a nagy francia forradalom 4676 I, Sz| hercegnő-víz – illatszer, a kölnivíz elődje~ ~Hermione – 4677 I, Sz| görög mitológia szerint a távoli nyugaton az aranyalmát 4678 I, Sz| Németországban; fényét emelte a környékére épített porosz 4679 I, Sz| Jérusalem – Jeruzsálem-sziget; a Szajna egyik szigete Párizsban~ ~ 4680 I, Sz| Club – az előkelő urak, a felső tízezer kaszinója~ ~ 4681 I, Sz| az első éjszaka joga; a földesúr joga jobbágynője 4682 I, Sz| kakastaréj – általában a lapos, taréj alakú virágok 4683 I, Sz| köszöntő ének~ ~kántus prézes – a református kollégiumi énekkar 4684 I, Sz| karikaturisztikus, torz~ ~kárlátó – a szülők első látogatása férjhez 4685 I, Sz| kecskefajta, melynek gyapjából a finom gyapjúáru készül ( 4686 I, Sz| Kecskeméti-ház udvara, üzletháza; a múlt századi Bástya és Kecskeméti 4687 I, Sz| Kecskeméti utca sarkán, a mai V. kerületben~ ~két 4688 I, Sz| Kőrösi-ház udvara, üzletháza; a régi Kőrösi és Kecskeméti 4689 I, Sz| Kecskeméti utca sarkán Pesten, a mai V. kerületben~ ~köszméte – 4690 I, Sz| La belle laitière – A szép tejárusnő~ ~La Bourbe 4691 I, Sz| Bourbe kórház – eredetileg a Port Royal kolostora volt, 4692 I, Sz| s abból alakították át a gyermekágyas asszonyok kórházává~ ~ 4693 I, Sz| Italiana in Algeri~ ~legátus – a református kollégiumból 4694 I, Sz| mitológiai utalás arra, hogy a régi rómaiak hite szerint 4695 I, Sz| hite szerint Jupitertől, a főistentől származik a villámlás 4696 I, Sz| a főistentől származik a villámlás és a dörgés~ ~ 4697 I, Sz| származik a villámlás és a dörgés~ ~Le voilà – Íme 4698 I, Sz| szerelmi viszony~ ~l'île – a sziget~ ~livre – francia 4699 I, Sz| livre – francia pénzegység, a frank elődje~ ~Lord-Mayor – 4700 I, Sz| színház („nyomorult pajta”) a Luxembourg park közelében~ ~ ~ ~ 4701 I, Sz| majorátus – hitbizomány, melyet a család legidősebb tagja ( 4702 I, Sz| keletkezett~ ~Malomliget – a múlt századi Pozsony délkeleti 4703 I, Sz| osztrák: 7,5859 km~ ~mérő – a pozsonyi mérő kb. 62,5 liter, 4704 I, Sz| pozsonyi mérő kb. 62,5 liter, a pesti pedig 93,7 liter volt~ ~ 4705 I, Sz| milliomos~ ~Minerva – az ipar, a kézművesség és a tudomány 4706 I, Sz| az ipar, a kézművesség és a tudomány istene az ó-itáliai 4707 I, Sz| igen szűk párizsi utca a Szajnától délre az V. kerületben~ ~ 4708 I, Sz| vígopera~ ~optimates – itt: a legkiválóbb, legjobb, legelőkelőbb 4709 I, Sz| Párizsban; Jókai valószínűleg a Rue Ursulines helyett használja~ ~ 4710 I, Sz| tér – Place de Panthéon; a párizsi V. kerületben levő 4711 I, Sz| földszint~ ~pas donc – nem, a fenét, egyáltalán nem~ ~ 4712 I, Sz| magas hivatalnoki rang a feudális Magyarországon~ ~ 4713 I, Sz| kártyaasztal~ ~Picpus – a párizsi Picpus utcáról elnevezett 4714 I, Sz| álló egyesületnek kezdetben a szegény gyerekek tanítása 4715 I, Sz| szegény gyerekek tanítása és a vallásos érzület ápolása, 4716 I, Sz| kívüli igehirdetés volt a fő célja~ ~pizzicato – vonóshangszereknél 4717 I, Sz| az antik mitológiában a gazdagság megszemélyesítője~ ~ 4718 I, Sz| becsület~ ~porte St-Denis – a párizsi nagybulváron, a 4719 I, Sz| a párizsi nagybulváron, a Saint-Denis város felé vezető 4720 I, Sz| Rambuteau utca – utca Párizsban a III. és IV. kerület határán~ ~ 4721 I, Sz| rondella – körbástya~ ~Rosina – A sevillai borbély női főszereplője; 4722 I, Sz| kolostori épületben; főleg a politikai foglyokat és a 4723 I, Sz| a politikai foglyokat és a sajtóvétség miatt elítélteket 4724 I, Sz| helyesen Tabula Septemviralis); a királyi ítélő táblával együtt 4725 I, Sz| királyi ítélő táblával együtt a feudális Magyarország legfőbb 4726 I, Sz| contadino – paraszt úr~ ~Siova – a hindu szentháromság egyik 4727 I, Sz| városok, melyeknek lakói a bibliában, Mózes könyve 4728 I, Sz| Stabat mater dolorosa – Álla a fájdalmas anya; középkori 4729 I, Sz| akadályokkal~ ~St. Médard utca – a Rue Mouffetról nyíló utca 4730 I, Sz| syntaxis – mondattan, a régi grammatikák egyik szokásos 4731 I, Sz| fejezete~ ~szalamander – a néphit szerint tűzi szellem~ ~ 4732 I, Sz| szaracén – az arabok neve a középkorban~ ~szemfegyver – 4733 I, Sz| egészséget~ ~szuplikáns – a református iskola és egyház 4734 I, Sz| 1847-ben játszotta először a Nemzeti Színház~ ~tászli – 4735 I, Sz| Színház~ ~tászli – fodor a szoknyán~ ~tásztli – vsz. 4736 I, Sz| Théâtre de la Gaieté – a párizsi vígszínház~ ~Théâtre 4737 I, Sz| 1807-ig működő színház a Palais Royalban~ ~Théâtre 4738 I, Sz| Royalban~ ~Théâtre Français – a franciák nemzeti színháza~ ~ 4739 I, Sz| árulásáig hősiesen védte a hegyszorost a többszörös 4740 I, Sz| hősiesen védte a hegyszorost a többszörös túlerőben levő 4741 I, Sz| hadak ellen~ ~tibetsál – a kasmírral rokon tibeti kecskék 4742 I, Sz| tóga) hordásra kötelezett, a református kollégium felső 4743 I, Sz| törvényeket, s az iskolai albumba a tanulmányi sorrendnek megfelelően 4744 I, Sz| megfelelően beírta nevét; a tanulók ekkor lesznek voltaképpeni 4745 I, Sz| megszólítás~ ~tojás-széke – a tojás sárgája, belső, leglényegesebb 4746 I, Sz| római gyalogos katona, ki a légió csatarendjében a harmadik 4747 I, Sz| ki a légió csatarendjében a harmadik sorban állt~ ~Tudós 4748 I, Sz| királyi palota~ ~tusculanum – a világ zajától távoli, magányos, 4749 I, Sz| békés hely~ ~tyúkverő – a legények zenés lakmározással 4750 I, Sz| lakmározással egybekötött látogatása a nászvendégek házánál a lakodalom 4751 I, Sz| látogatása a nászvendégek házánál a lakodalom után~ ~ ~ ~une 4752 I, Sz| használat~ ~üvegharmonika – a romantikus kor dörzsölésre 4753 I, Sz| vajas kifli~ ~Varietés – a francia varieté~ ~va t'en – 4754 I, Sz| Párizsból, annyi mint égből a pokolba pottyanni~ ~ventrebleu! – 4755 I, Sz| francia főnemesi rang a báró és a gróf között~ ~ 4756 I, Sz| főnemesi rang a báró és a gróf között~ ~vitézsarkantyú – 4757 II, XIV| nagy változásokon ment át a nábob; termete annyira megcsappant 4758 II, XIV| öltönyeit nem viselheti a nagy bőség miatt, arcáról 4759 II, XIV| bőség miatt, arcáról elmúlt a lázas veresség, szemei körül 4760 II, XIV| lázas veresség, szemei körül a mámoros pöffedés; az emberekkel 4761 II, XIV| becsületes tisztviselőket keres; a dorbézoló mulatságokat kerüli, 4762 II, XIV| Abellinóval, s ilyenkor a nábob és a pünkösdi király 4763 II, XIV| Abellinóval, s ilyenkor a nábob és a pünkösdi király egymásra 4764 II, XIV| mulatságos, dicsőséges tromf a koporsóküldésre; még most 4765 II, XIV| koporsóküldésre; még most a fiatal rouék az ő rovására 4766 II, XIV| számára olyan szerep készül a saját maga szerzette vaudeville-ban, 4767 II, XIV| nagymértékben képes leend a közönség jókedvét felgerjeszteni.~ ~ 4768 II, XIV| terve után. Értjük alatta a szép polgárleány ellen intézett 4769 II, XIV| ellen intézett hajhát.~ ~A meghiúsult kísérletek csak 4770 II, XIV| növelték az ingert, s minthogy a cél megközelítése nehézségekkel 4771 II, XIV| szerelmes kezdett lenni a leányba; nem a fogadás, 4772 II, XIV| kezdett lenni a leányba; nem a fogadás, nem a hiúság, nem 4773 II, XIV| leányba; nem a fogadás, nem a hiúság, nem a kérkedés ösztönzé 4774 II, XIV| fogadás, nem a hiúság, nem a kérkedés ösztönzé csupán, 4775 II, XIV| hogy őt elcsábítsa, hanem a legmakacsabb szenvedély, 4776 II, XIV| Boltay mester éppen kinn állt a kapujában, s hátratett kezében 4777 II, XIV| hogy azt meghajítsa.~ ~A jámbor férfiúnak nagyon 4778 II, XIV| férfiúnak nagyon meggyűlt a fejfájása, amióta Fanny 4779 II, XIV| Fanny ügyébe avatta magát. A patvarba! szép provinciát 4780 II, XIV| ablakredőny, már azt hiszi, a szerelmes csábító mászik 4781 II, XIV| kaputja zsebjében viszi haza a szerelmeslevelet; minden 4782 II, XIV| és sohasem lát; óh, ezek a legmulatságosabb gúnytárgyai 4783 II, XIV| legmulatságosabb gúnytárgyai a divatköltészetnek, ha olvassátok 4784 II, XIV| divatköltészetnek, ha olvassátok a vidám Boccaccio Dekameronját, 4785 II, XIV| árnyék után futnak, míg a szerencsés kéjelgő furfangos 4786 II, XIV| olvasmányok fogadtatnak, hogy a költő sokkal háladatosabb 4787 II, XIV| szerepet választa magának, ha a könnyelműség és az édes 4788 II, XIV| hogy morált prédikáljon, s a társadalom fenéit gyógyítgassa.~ ~ 4789 II, XIV| kis falusi jószága valahol a hegyek között; az első ijedségben 4790 II, XIV| sziklatoronyba volt zárva; azért a korhelység gavallér istene, 4791 II, XIV| egyszer e nemes utánzói a görög isteneknek kitűzének 4792 II, XIV| áldozatul, hiába töröd rajta a fejedet, édes poétám, miként 4793 II, XIV| akaszd fel, pusztítsd el a csábítót, mert meg nem menekülsz 4794 II, XIV| hogy hová rejték előle a leányt, s néhány nap múlva 4795 II, XIV| néhány nap múlva már egy, a házhoz tartozó cselédet 4796 II, XIV| olvasókönyvébe lopni. Azt a cselédet rögtön elkergette 4797 II, XIV| s mulatságképpen kiveték a kártyán a tapasztalatlan 4798 II, XIV| mulatságképpen kiveték a kártyán a tapasztalatlan leánynak, 4799 II, XIV| lenni, mint kánikulában a bivaly. Dúlt, fúlt, szörnyű 4800 II, XIV| dolgokra készült, leüti a derekát, akit megkap! Igen, 4801 II, XIV| furfangos lény, ki nem fogy ki a leleményességből, kinek 4802 II, XIV| mint az ő rászedésén törni a fejét, míg ő ostoba legényével, 4803 II, XIV| legérzékenyebb részére, éppen a szíve kellő közepére gázolhasson. 4804 II, XIV| gázolhasson. Ez jobban fog a fickónak fájni, mintha odalőtt 4805 II, XIV| magyar urat segít leszállani a hajdú.~ ~Az öreg úr nyájasan 4806 II, XIV| maradjon hátra, megszólítja a kézművest.~ ~– Ez itt Boltay 4807 II, XIV| Boltay mester háza, uram?~ ~A megszólított annyira el 4808 II, XIV| hogy felelet helyett csak a fejével bólintott.~ ~– Tán 4809 II, XIV| helyre gondolataiból, s abban a képzeletben volt, hogy ez 4810 II, XIV| éltes úr mosolygott, karját a mesterébe ölté, s kitűnő 4811 II, XIV| fel, hogy menjen be vele a házba, mert hosszú beszédök 4812 II, XIV| beszédök leend egymással.~ ~A mester engedett a szónak, 4813 II, XIV| egymással.~ ~A mester engedett a szónak, bevitte az urat 4814 II, XIV| furcsa mosolygással tekintve a mesterre –, legelsőbb is 4815 II, XIV| fennhangon elmondani azt a szedtevettét, ami már a 4816 II, XIV| a szedtevettét, ami már a szájára akadt. Tudom én 4817 II, XIV| egyet tudok; azt, hogy ez a leány ön úröccse miatt zárdai 4818 II, XIV| addig… meg ne kapjak itt a közelemben egyet azok közül 4819 II, XIV| közelemben egyet azok közül a hímes pillangók közül, mert 4820 II, XIV| alatt vagyok, ő pedig nekem a nyakamon van.~ ~– Ő azt 4821 II, XIV| valószínűleg rövidebb utam van a halálig, mint neki, a küzdés 4822 II, XIV| van a halálig, mint neki, a küzdés nagyon egyenlőtlen 4823 II, XIV| fegyverekkel történik. Ő nekem a minap nevem napjára egy 4824 II, XIV| akar ajándékozni, itt lakik a szomszédban az esztergályos.~ ~– 4825 II, XIV| legyen ön türelmetlen; az a bot csak embléma. Nekem, 4826 II, XIV| Semmit sem ért ön. A jószág ősi, azt senkire 4827 II, XIV| hagyni nem lehet, mert az a törvényes örökösre marad, 4828 II, XIV| örökösre marad, és eddigelé ő a törvényes örökös. Szép örökség! 4829 II, XIV| kiálta fel elszörnyedve a kézműves, s rábámult a főúrra, 4830 II, XIV| elszörnyedve a kézműves, s rábámult a főúrra, mintha alig hihetné, 4831 II, XIV| örökölni fog, és engem még a föld alatt is üldözni fogna 4832 II, XIV| egy méltatlan utód szórja a szelekbe, ossza darabokra, 4833 II, XIV| Másfél millió! – sóhajta fel a kézműves, alig hallva, amit 4834 II, XIV| kézműves, alig hallva, amit a főúr azután mondott. Nem 4835 II, XIV| főúr azután mondott. Nem a vágy, nem a kívánás sóhaja 4836 II, XIV| mondott. Nem a vágy, nem a kívánás sóhaja volt az, 4837 II, XIV| kívánás sóhaja volt az, hanem a rémületé, az elszörnyedésé! 4838 II, XIV| ellenében mit nyomhat az erény, a szegény ember akarata, becsületessége? 4839 II, XIV| lehetetlen! Ezért sóhajtá a kézműves oly önkénytelen: „ 4840 II, XIV| forint!”~ ~Kárpáthy megfogá a kézműves karját, hogy jobban 4841 II, XIV| fog végighúzni, mert én őt a vérig, a szívig akarom sérteni, 4842 II, XIV| végighúzni, mert én őt a vérig, a szívig akarom sérteni, ahogy 4843 II, XIV| beszédében, s hátraveté a karszékben magát, mintha 4844 II, XIV| hogy mit fog rá mondani a kézműves. Az csak fejével 4845 II, XIV| mintha tökéletesen értené a dolgot.~ ~– Ha énnekem gyermekem 4846 II, XIV| az asztalra –, hah! Ennél a gondolatnál újra kezdek 4847 II, XIV| visszatértem emberek csodájára a halál országából, midőn 4848 II, XIV| e részben önt érdekli.~ ~A kézműves agyában merő zavar 4849 II, XIV| jó bolond” címmel ismert a világ, a még hátralevő napokat 4850 II, XIV| címmel ismert a világ, a még hátralevő napokat szeretném 4851 II, XIV| szeretném arra fordítani, hogy a bolond címet kiköszörüljem 4852 II, XIV| érthetlen gazdagságú úr, ön a bibliai nábob. De én tudom, 4853 II, XIV| De én tudom, uram, hogy a gazdagság nem boldogság. 4854 II, XIV| úrhoz adtak nőül, s tegnap a Dunából vonták ki mint öngyilkost, 4855 II, XIV| maradt, s nyájasan fogá meg a kézműves kezét.~ ~– Üljön 4856 II, XIV| többé az ön hatalmában. A leány szerencsétlen családból 4857 II, XIV| van oltva születése óta a könnyelműség; nevelése nagyravágyás, 4858 II, XIV| törekvés iskolájában történt, a szigorúbb évek csak elnyomák, 4859 II, XIV| indulatokat, miket magával hozott. A bűnt ünnepelve, a szigorúságot 4860 II, XIV| hozott. A bűnt ünnepelve, a szigorúságot kinevetve látta; 4861 II, XIV| valaki azt mondja, hogy ez a keserű, és a keserűre, hogy 4862 II, XIV| mondja, hogy ez a keserű, és a keserűre, hogy ez az édes. 4863 II, XIV| szigorú elveiben nevelheté a gyermeket, akkor jótállhatna 4864 II, XIV| vette őt gyámsága alá, midőn a szív már ismer! S nincs 4865 II, XIV| szív már ismer! S nincs a világnak oly bűvésze, aki 4866 II, XIV| ismerettől többé megfoszthassa. A leány lelkében már gyökeret 4867 II, XIV| lelkében már gyökeret vert a nagyravágyás, a fényleni, 4868 II, XIV| gyökeret vert a nagyravágyás, a fényleni, kitűnni törekvés. 4869 II, XIV| mint hidegült el egyszerre a választott szegény ifjú 4870 II, XIV| hogy hangja alig tartozik a tűrhetőbbek közé, de az 4871 II, XIV| majd eljönnek az unalom, a szenvedély, a vér követelései, 4872 II, XIV| az unalom, a szenvedély, a vér követelései, néha az 4873 II, XIV| önfeledő pillanat, melyben a szív rossz tanácsadóira 4874 II, XIV| sietnek alkalmat nyújtani a bukásra, mert szépségének 4875 II, XIV| bukásra, mert szépségének híre a legmagasabb körökig felhatott 4876 II, XIV| felhatott és egyúttal erényeié. A patvarba! Az erény a legingerlőbb 4877 II, XIV| erényeié. A patvarba! Az erény a legingerlőbb csalétek! Sohase 4878 II, XIV| azt nem akarjátok, hogy a tolvajok felkeressék, és 4879 II, XIV| gazdag főúr kér tégedet nőül; a kérő nem fiatal, nem szép, 4880 II, XIV| hogy az úri név fénye, a gazdagság hatalma boldogítni 4881 II, XIV| ajánlatot elfogadni?” Ha a leány azt mondja rá: „Nem!” 4882 II, XIV| önnek gyámapai kötelessége. A válaszadásra egy héti határidőt 4883 II, XIV| hagyok. Egy hét múlva ezt a bizalmas emberemet, ki itt 4884 II, XIV| bizalmas emberemet, ki itt a hintó mellett ácsorog, fogom 4885 II, XIV| fogom ide küldeni – mert a netaláni kosarat mégsem 4886 II, XIV| nem feledtem-e itten. Ha a válasz tagadó, akkor ön 4887 II, XIV| akkor ön visszaküldi tőle a gyűrűt, ha pedig ajánlatom 4888 II, XIV| érte magam.~ ~Ezzel fölkelt a főúr, s barátságosan megszorítván 4889 II, XIV| Kárpáthy igazat mondott. A leány a csábító képnek nem 4890 II, XIV| igazat mondott. A leány a csábító képnek nem fog ellentállhatni, 4891 II, XIV| azon körben, melybe csak a vak szerencse emelte, le 4892 II, XIV| érdeme; ha elfogadja azt a hódolatot, amivel a szépségnek 4893 II, XIV| azt a hódolatot, amivel a szépségnek áldoznak, mennyit 4894 II, XIV| Lelke öntudatát adja érte, a gazdagság nem fogja kárpótolni 4895 II, XIV| tiszteletre méltó; egyike a leggazdagabb főuraknak kínál 4896 II, XIV| szerencséjének? Bizonyára a világ őrültnek fogná mondani, 4897 II, XIV| hogy eltitkolja azt egészen a lyány elől. De nem, az méltatlan 4898 II, XIV| Úgy van, ez elejét veszi a bajnak. Sietett Sándort 4899 II, XIV| Sietett Sándort felkeresni.~ ~A derék ifjú éppen remekét 4900 II, XIV| Sándor – szólitá meg az ifjút a mester –, remeked valóban 4901 II, XIV| Mert látod, én már meguntam a bajlódást, s szeretném fiatalabb 4902 II, XIV| fiatalabb vállakra rakni a gondokat. Te viszed helyettem 4903 II, XIV| gondokat. Te viszed helyettem a munkát, és azután a jövedelemben 4904 II, XIV| helyettem a munkát, és azután a jövedelemben osztozunk. 4905 II, XIV| Fáradság nélkül akarok jutni a jövedelemhez.~ ~– Azt tehetem, 4906 II, XIV| És azután – folytatá a mester –, milyen derék lesz, 4907 II, XIV| lesz, ha te asszonyt hozasz a házhoz, és énnekem gyönyörűségem 4908 II, XIV| rukkolni egyenesen! Megmondani a leánynak, hallod-e szívem, 4909 II, XIV| násznagyod, még ma megkérem a leányt neked, s holnap, 4910 II, XIV| kezét, azután kifordult a szobából. Ki tudja, mi baja 4911 II, XIV| csinált ez ideig, de midőn a fiú elment, két könnycsepp 4912 II, XIV| szeméből. Ő is sejté, ő is félt a gondolattól, hogy Sándor 4913 II, XIV| megelőző kérő ajánlatára a leány igent mondana, akkor, 4914 II, XIV| Sándor számára kérni, hátha a leány mégis érez iránta 4915 II, XIV| az ifjú iránt; de akkor a második ajánlatra mit fog 4916 II, XIV| hidegségével védi magát?~ ~A terv jó volt fogalmazva.~ ~ 4917 II, XIV| kellemes kis völgyben fekvék a Kárpátok között, védencét 4918 II, XIV| védencét felkeresendő.~ ~A falusi élet gondjai és élvei 4919 II, XIV| parasztemberek beszéde, a rendes és mégis változatos 4920 II, XIV| gondolatokra szoktaták lelkét; a hiúság, nagyravágyás, divatszenvedély, 4921 II, XIV| nagyravágyás, divatszenvedély, ezek a műveltség fattyai, elvesznek, 4922 II, XIV| elvesznek, eltörpülnek a szent természet ölében.~ ~ 4923 II, XIV| sorra, hogy felszóratta a gabonát a szérűkön, be is 4924 II, XIV| hogy felszóratta a gabonát a szérűkön, be is mérte, rovást 4925 II, XIV| vágva róla, mekkorát nőttek a nemes oltványok a faiskolában, 4926 II, XIV| nőttek a nemes oltványok a faiskolában, hány rajt eresztettek 4927 II, XIV| faiskolában, hány rajt eresztettek a méhek, befőzött gyümölcsei 4928 II, XIV| termett, hogyan fonatja ezt a télen gyolcsnak, sávolyos * 4929 II, XIV| abrosznak!~ ~Boltay megcsipkedé a leányka arcát, mely oly 4930 II, XIV| te mindenhez értesz már a világon. Dejszen téged már 4931 II, XIV| szólt alig bírva jókedvével a mester. – Vénebb vagyok 4932 II, XIV| nénihez, én addig futok a vacsorát elkészíteni.~ ~ 4933 II, XIV| vacsorát elkészíteni.~ ~Azzal a legcsintalanabb pukerlivel * 4934 II, XIV| pukerlivel * lehajolva megcsókolá a mester kezét, s trallázva, 4935 II, XIV| trallázva, szökdelve tűnt el a konyhába, mint egy gyermek, 4936 II, XIV| felkeresni. Fanny egész a terítés idejéig nem jött 4937 II, XIV| terítés idejéig nem jött a szobába, csak akkor jelent 4938 II, XIV| helyzettel megismertetni.~ ~A főúr ajánlata őt is leveré. 4939 II, XIV| ragyogvány, hatalom mellett még a szégyent is el lehet felejteni, 4940 II, XIV| hát még ha vele együtt a jogos tisztelet ajánltatott.~ ~ 4941 II, XIV| Sokszor próbálta Teréz a leány szívét, előhozta előtte 4942 II, XIV| véletlenül az ifjú nevét; a leány hidegen maradt, dicsérte, 4943 II, XIV| tréfás célzatokkal, mikre a lyánka hasonló tréfával 4944 II, XIV| tudott megfelelni. Végre a cselédek széthordták az 4945 II, XIV| ünnepélyesre vált. Megfogá a leányka két kezét, s odavoná 4946 II, XIV| mondá ki egyenesen, nehogy a kerülgetéssel valamit sejtessen 4947 II, XIV| valamit sejtessen vele.~ ~A leány felsóhajtott, és nem 4948 II, XIV| és nem felelt semmit.~ ~– A kérő derék fiatalember, 4949 II, XIV| Sándor az – szólt közbe a leány.~ ~Boltay mester elhallgatott. 4950 II, XIV| semmi rendkívüli abban, hogy a leány e titkot tudhassa.~ ~ 4951 II, XIV| tudhassa.~ ~Vártak mind a ketten Fanny szavára.~ ~– 4952 II, XIV| Szegény Sándor! – sóhajta a leány.~ ~– Miért sajnálkozol 4953 II, XIV| örömet, hanem magadnak; a fiú oly derék legény, hogy 4954 II, XIV| Úgy ne menj hozzá.~ ~A két öreg szemeiben önkénytelen 4955 II, XIV| boldognak láthatnák. És a sors másképpen akarja.~ ~ 4956 II, XIV| szíve ügyei felől, az annak a jele, hogy sokat kellett 4957 II, XIV| Kelj fel, leányom. A szívet erőtetni nem lehet, 4958 II, XIV| közben Boltay nyakába borulva a lyánka. – Ha valakit tudnék 4959 II, XIV| tudósítani; mert látod, a világban a leány kérőit „ 4960 II, XIV| mert látod, a világban a leány kérőit „szerencsének” 4961 II, XIV| Itt éppen felkacagott a leány.~ ~– Ah, az a kövér 4962 II, XIV| felkacagott a leány.~ ~– Ah, az a kövér póktermetű ember!~ ~– 4963 II, XIV| akar belőle tréfa lenni. Az a derék úr el akar engem venni, 4964 II, XIV| jux * ”-ot csináljon vele a világban. Ah, még erre nem 4965 II, XIV| felegyenesedve járt végig a szobában; a két öreg örömtől 4966 II, XIV| felegyenesedve járt végig a szobában; a két öreg örömtől ragyogó 4967 II, XIV| Fanny csintalanul odaült a jó öreg ölébe.~ ~– Lássa 4968 II, XIV| Boltay mester kacagott, hogy a könnyei csorogtak bele. 4969 II, XIV| Tehát mégsem igaz, amit a vén tapasztalás mint ércből 4970 II, XIV| lehet erős, s megvetheti a gazdagság ragyogványát akkor, 4971 II, XIV| kellene kinyújtani, hogy a hatalmat mint jegygyűrűt 4972 II, XIV| Adjak kosarat hozzá? – kérdé a dévaj lyánka.~ ~– Nem szükség, 4973 II, XIV| megérti így is – nevete a mester; még a jó Teréz is 4974 II, XIV| is – nevete a mester; még a jó Teréz is nevetett, pedig 4975 II, XIV| Egészen elnyomta benne a Sándor miatti keservet azon 4976 II, XIV| fogják vehetni! Koldusok!~ ~A leányt összecsókolák mind 4977 II, XIV| leányt összecsókolák mind a ketten, s jó éjt kívánva 4978 II, XIV| előrehaladt már. Ideje volt a lefekvésnek. Ah, de nem 4979 II, XIV| Teréz lelke eltévedezett a múlt és jelen eseményei 4980 II, XIV| engedik kitanulni, mi ott a rossz, mi ott a jó, mi az 4981 II, XIV| mi ott a rossz, mi ott a jó, mi az ösztön, mi ott 4982 II, XIV| tündérei.~ ~Ablakán besütött a hold, az ábrándozók csillaga, 4983 II, XIV| az ábrándozók csillaga, a vidék csendes volt, a lég 4984 II, XIV| csillaga, a vidék csendes volt, a lég lanyha; olyan éj, melyben 4985 II, XIV| lanyha; olyan éj, melyben a lidérkék * előjönnek berkeikből, 4986 II, XIV| berkeikből, s kereket hánynak a harmatos fűben; mikor a 4987 II, XIV| a harmatos fűben; mikor a tündérek szedik a csillagok 4988 II, XIV| mikor a tündérek szedik a csillagok hamvát, s az a 4989 II, XIV| a csillagok hamvát, s az a vén ember ott a holdban 4990 II, XIV| hamvát, s az a vén ember ott a holdban pengeti az ezüstsugárokat; 4991 II, XIV| ezüstfelhők alakjában jár a bűv csillagról csillagra, 4992 II, XIV| csillagról csillagra, jár a gyermekrém a fekete éji 4993 II, XIV| csillagra, jár a gyermekrém a fekete éji pillangón repkedve; … 4994 II, XIV| pillangón repkedve; …mikor a fiatal leányok nem tudnak 4995 II, XIV| álmodnak ébren.~ ~Hol jártak a szűz lélek tétova gondolatai? 4996 II, XIV| tétova gondolatai? Jártak a boldogság, jártak-e a szerelem 4997 II, XIV| Jártak a boldogság, jártak-e a szerelem után, tévedeztek-e 4998 II, XIV| szerelem után, tévedeztek-e a hallottak nyomán, követték-e 4999 II, XIV| követték-e nyomrul nyomra a tudás, az emlék száraz, 5000 II, XIV| vagy repkedtek szanaszét a csillagos jövőben, repülve