IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
| Alphabetical [« »] 9 2 900 1 93,7 1 a 8039 á 2 à 23 abba 9 | Frequency [« »] ----- ----- ----- 8039 a 3367 az 2605 hogy 2161 s | Jókai Mór Egy magyar nábob Concordances a |
Kötet, Fezejet
5001 II, XIV| felé, melyről azt hiszi a gyermek, hogy az a földre 5002 II, XIV| hiszi a gyermek, hogy az a földre köröskörül lehajlik.~ ~ 5003 II, XIV| Nem jutott eszébe akkor a gyámja által tudtul adott 5004 II, XIV| tudtul adott kettős ajánlat; a magányos órák ihlete kitörölte 5005 II, XIV| ihlete kitörölte emlékéből a szomorú ifjú arcát és a 5006 II, XIV| a szomorú ifjú arcát és a bohó vén emberét, kik őt 5007 II, XIV| akarják venni.~ ~És ilyen a világ. Egy ifjú szeret egy 5008 II, XIV| ifjú szeret egy leányt, de a leány másba szerelmes, és 5009 II, XIV| és így fut egyik csillag a másik után, és sohasem éri 5010 II, XIV| most ő, az ismeretlen – a megnevezhetlen – az elfelejthetlen? 5011 II, XIV| bánatban utána eped, mint a holdnak nincs tudata a kórosról, 5012 II, XIV| mint a holdnak nincs tudata a kórosról, ki sugarait követi, 5013 II, XIV| Csak egy könnyű karcolás a szíven, minő a rózsa töviseé, 5014 II, XIV| karcolás a szíven, minő a rózsa töviseé, és azután 5015 II, XIV| fájdalomról gondolkozni, míg végre a seb halálossá válik; naponkint 5016 II, XIV| szeretve, és azután ott a csendes hant alatt hallgatni 5017 II, XIV| csendes hant alatt hallgatni a lágy zokogást, mit a szánó, 5018 II, XIV| hallgatni a lágy zokogást, mit a szánó, méla részvét hoz 5019 II, XIV| szánó, méla részvét hoz a sírkövi oltárra.~ ~Miért 5020 II, XIV| vágynál, mely hasonlatos a holdkóri delejhez…?~ ~Hiszen 5021 II, XIV| látni az arcot, hallani a hangot, mely imádott bálványaé, 5022 II, XIV| titokban önelégülten szívni fel a halálos mérget, mely a néma 5023 II, XIV| fel a halálos mérget, mely a néma szerelemből támad.~ ~ 5024 II, XIV| Boltay, Teréz? Ha megvetve a derék, férfias, nemes szívű 5025 II, XIV| suttogott az ingerlő ábra.~ ~És a bosszú, a megtorlás; találkozhatni 5026 II, XIV| ingerlő ábra.~ ~És a bosszú, a megtorlás; találkozhatni 5027 II, XIV| szerelem viszi előtted a napfáklyát, * az fog vezetni 5028 II, XIV| rossz világokon keresztül, a többi mind csak ámulat.~ ~ 5029 II, XIV| ittasítsd meg lelke det a világ gyönyörképeinek tündér 5030 II, XIV| egyik csillagban, másik a másikban. Az álom jó tanácsot 5031 II, XIV| különös meglepetés várt a két öreg gyámra. Fanny megkéré 5032 II, XV| XV. A vadász a veremben~ ~Boltay 5033 II, XV| XV. A vadász a veremben~ ~Boltay és Teréz 5034 II, XV| határozatának, nem szóltak soha a férjhezmenetel felől, hanem 5035 II, XV| idő alatt, mint szokás, a kiházasítási cikkek után 5036 II, XV| fényesebbeket fog vehetni, ha majd a főúr neje lesz, de legalább 5037 II, XV| előveheti, ha néha-néha a nagyvilág zajából a polgári 5038 II, XV| néha-néha a nagyvilág zajából a polgári csendélet szerény 5039 II, XV| volt arra szükség, mert a szomorú alak sietett megmondani, 5040 II, XV| magát.~ ~– Én vagyok az a szerencsétlen Mayerné – 5041 II, XV| Boltay úr lábaihoz, elébb a kezeit, azután a térdeit, 5042 II, XV| elébb a kezeit, azután a térdeit, utoljára a csizmáit 5043 II, XV| azután a térdeit, utoljára a csizmáit csókolva össze 5044 II, XV| porát csókolhassam, hogy még a másvilágon is érte könyöröghessek. 5045 II, XV| érte könyöröghessek. Maga a minden igazak őriző angyala, 5046 II, XV| ilyet valaha ember? Nem. A szívem megreped, ha el kell 5047 II, XV| elmondom. Meg kell tudni a világnak, de leginkább meg 5048 II, XV| milyen iszonyatos egy anyának a kínszenvedése, akinek rossz 5049 II, XV| elköltözött e gyalázat elől a világból, nem bírta meg 5050 II, XV| bírta meg azt, beleugrott a Dunába; bár én is utánaugrottam 5051 II, XV| érez, még ha rosszak is a gyermekei, csak szereti 5052 II, XV| álló esztendeig tűrtem azt a szégyent, az isten csudája, 5053 II, XV| hajai. Végtére tegnap volt a napja, hogy megsokalltam 5054 II, XV| napja, hogy megsokalltam a hosszú tűrést, és kifakadtam, 5055 II, XV| az utcára kimennem, hogy a szemem ki ne égjen, ha becsületes 5056 II, XV| Hát uram, e szavakra, mint a megtestesült hárpiák, úgy 5057 II, XV| tartjuk-e úri módon? Azt a ruhát is én vettem, ami 5058 II, XV| ami most rajta van. Azt a fejkötőt is tőlem kapta, 5059 II, XV| egy szalmaszéke nincs, ami a saját keresménye volna, 5060 II, XV| keserves fáradságaimnak a jutalma? (Itt a fuldoklásig 5061 II, XV| fáradságaimnak a jutalma? (Itt a fuldoklásig vitte a zokogást 5062 II, XV| Itt a fuldoklásig vitte a zokogást a beszélő, de azért 5063 II, XV| fuldoklásig vitte a zokogást a beszélő, de azért csak folytatta 5064 II, XV| betegágyaitoknál eltöltöttem, hogy a magam szájától elvontam 5065 II, XV| magam szájától elvontam a falatot, csak hogy tinektek 5066 II, XV| tartottam, magam voltam a szolgáló, csak hogy ti kisasszonyok 5067 II, XV| meghunyászkodnék, nekem áll az a legnagyobbik, s nagy pikantul 5068 II, XV| Pozsony városa, vegyem elő a kapitálisaimat, fogadjak 5069 II, XV| szállást, válasszam külön a bútoraimat, vitessem el 5070 II, XV| bútoraimat, vitessem el a gardróbomat, és éljek nálok 5071 II, XV| megcsúfoltatok” – mondám, és levetém a ruhákat, amiket ők vettek 5072 II, XV| idejében viseltem, mikor a konyhán magam főztem, hogy 5073 II, XV| főztem, hogy legyen ezeknek a culáknak * mit enni; azokat 5074 II, XV| sem tudtam, mit csinálok. A Dunának megyek, ez volt 5075 II, XV| Dunának megyek, ez volt a legelső gondolatom. Hanem 5076 II, XV| valami angyal súgta volna a fülembe: „Hiszen van még 5077 II, XV| valahol valamelyik szegletében a háznak adnak helyet, ahol 5078 II, XV| megeléglette szenvedéseidet a mennyei felség.” Ezzel jöttem 5079 II, XV| falatot, s ha az úr kitilt a házából, ha a leányom nem 5080 II, XV| úr kitilt a házából, ha a leányom nem akar látni, 5081 II, XV| falatot elfogadjak többet a gyalázatos, a háladatlan 5082 II, XV| elfogadjak többet a gyalázatos, a háladatlan gyermekektől; 5083 II, XV| szegény jó uramnak, akit ezek a rossz gyermekek vittek a 5084 II, XV| a rossz gyermekek vittek a sírba, a Dunába.~ ~Boltay 5085 II, XV| gyermekek vittek a sírba, a Dunába.~ ~Boltay mester 5086 II, XV| Boltay mester fejében a sok mindenféle közül az 5087 II, XV| ragadt meg legerősebben, hogy a jámbor asszonyság még ma 5088 II, XV| azáltal elkövetni, hogy a faliszekrényből egy tányér 5089 II, XV| eszem én különben is, mint a madár, csak annyit tesz 5090 II, XV| volnék. Többet érne énnekem a világ minden jóságainál 5091 II, XV| milyen jól játszott benne az a Wildner, akkor is úgy megríkatta 5092 II, XV| olyan elkeseredett – biztatá a siránkozó anyát –, amit 5093 II, XV| mennyből leszállt angyal. De a leányom, óh a leányom nem 5094 II, XV| angyal. De a leányom, óh a leányom nem fog engemet 5095 II, XV| jobb lelkű, minthogy anyját a nyomorúságban meg ne ismerné. 5096 II, XV| múlva velem jön falura, a többit azután bízza énrám.~ ~ 5097 II, XV| jelenés elől, s ott hagyta a szobában a tisztes asszonyságot, 5098 II, XV| s ott hagyta a szobában a tisztes asszonyságot, megígérve 5099 II, XV| teljes öltözettel tért vissza a házba, mellyel Mayernénak 5100 II, XV| hazánkfiának, P. H. Lázárnak, kire a legelegánsabb delnő rábízhatta 5101 II, XV| legelegánsabb delnő rábízhatta a piperevásárt, az nagyon 5102 II, XV| fölequipírozva * magát, a tükörbe tekintett, egyedül 5103 II, XV| tekintett, egyedül levén a szobában, meg nem állhatta, 5104 II, XV| felett! – Hogy fognak majd a leányok odahaza és a galant 5105 II, XV| majd a leányok odahaza és a galant ifjú urak nevetni, 5106 II, XV| meglátják!~ ~Mit?~ ~Igen, igen, a leányok és a galant ifjú 5107 II, XV| Igen, igen, a leányok és a galant ifjú urak odahaza.~ ~ 5108 II, XV| Mayerné nem veszett össze a leányaival, azok sem kergették 5109 II, XV| nem is volt neki szükség a Dunába ugrani, hanem így 5110 II, XV| Dunába ugrani, hanem így áll a dolog:~ ~Abellino (ismét 5111 II, XV| utóbbi idők kudarcai által a dühig tokozott szenvedéllyel 5112 II, XV| az utolsó százezer pengőt a második millióból. Abellino 5113 II, XV| szüntelen volt egy kéme a cselédségből az eszélyes 5114 II, XV| által tudósítani Párizsból a legelső kárpátfalvi eseményekről, 5115 II, XV| küldött Abellinónak, ami a visszafizetésben természetesen 5116 II, XV| múlva természetesen megérté a másik levélből, hogy a nagybátya 5117 II, XV| megérté a másik levélből, hogy a nagybátya élve maradt, de 5118 II, XV| élve maradt, de már akkor a pénz útban volt, s éppen 5119 II, XV| Ennyi éppen elég lesz a sikerre.~ ~Ő maga csinálá 5120 II, XV| sikerre.~ ~Ő maga csinálá ki a tervet, miszerint Mayerné ( 5121 II, XV| anya!) ravaszul férkőzzék a Boltay-család körébe, utolsó 5122 II, XV| utolsó leányához, és – tudja a többit.~ ~Hatvanezer pengőben 5123 II, XV| pengőben alkudtak meg, ha a terv sikerül.~ ~Lehetséges 5124 II, XV| szép pénz, abból ő magának a takarékpénztárba tesz harmincezret, 5125 II, XV| takarékpénztárba tesz harmincezret, a másik harmincezret pedig 5126 II, XV| biztosítva vannak holtig a szükséget látás ellen; s 5127 II, XV| eladja: – az erényt. És a hatvanezer forinttal jól 5128 II, XV| leányának.~ ~Tehát mégis – az a bűnös, aki vesz.~ ~Mert 5129 II, XV| Egy óra múlva előállt a szekér. Boltay mester kérte 5130 II, XV| szekér. Boltay mester kérte a mélyen megszomorodott Mayernét, 5131 II, XV| szíveskedjék felülni, és ne mutassa a kocsis előtt, hogy sír, 5132 II, XV| nagy megerőtetésébe került a jó asszonyságnak.~ ~Boltay 5133 II, XV| nem ült mellé, hanem kiült a kocsishoz. Azzal menté magát, 5134 II, XV| szokott ülni, mert fél, hogy a kocsis elalszik, a lovak 5135 II, XV| hogy a kocsis elalszik, a lovak elragadják a szekeret 5136 II, XV| elalszik, a lovak elragadják a szekeret s több efféle; 5137 II, XV| pedig voltaképpen úgy állt a dolog, hogy bármily nagy 5138 II, XV| tisztelte, becsülte légyen a magát megjavított asszonyságot, 5139 II, XV| városa láttára.~ ~Vevé is a gyeplőt és ostort a kocsis 5140 II, XV| Vevé is a gyeplőt és ostort a kocsis kezéből, s úgy elhajtott 5141 II, XV| kezéből, s úgy elhajtott a városból, mintha valami 5142 II, XV| amiért sietnie kell.~ ~Midőn a falu végére értek, leszállt 5143 II, XV| falu végére értek, leszállt a szekérről, s lesütött szemekkel 5144 II, XV| dolga, azaz hogy beszéde van a zsidóval, akará mondani 5145 II, XV| zsidóval, akará mondani a göröggel, csak tessék azért 5146 II, XV| göröggel, csak tessék azért a házához hajttatni, azért 5147 II, XV| azért ő hamarább hazakerül a kertek alatt, s mire a szekér 5148 II, XV| hazakerül a kertek alatt, s mire a szekér odaér, ő is otthon 5149 II, XV| együgyű hazudságot elmondani a derék ember, talán most 5150 II, XV| először életében, arra is a végső szükség kényszeríté; 5151 II, XV| szükség kényszeríté; ő bizony a kertek alatt elébb otthon 5152 II, XV| otthon akart lenni, mint a szekér megérkezik, s előre 5153 II, XV| véghez is vivé, hogy mire a kocsizörgés az utca végén 5154 II, XV| hallatszott, már ő kint állt a kapuban vendégét elfogadandó, 5155 II, XV| fölösleges buzgalommal kiabált a kocsisra: „Erre hajts, ne 5156 II, XV| Erre hajts, ne menj neki a sárnak, jól kitérj a kapunak!”~ ~ 5157 II, XV| neki a sárnak, jól kitérj a kapunak!”~ ~A két hölgy 5158 II, XV| jól kitérj a kapunak!”~ ~A két hölgy künn állt a folyosón. 5159 II, XV| A két hölgy künn állt a folyosón. Fanny éppen akkor 5160 II, XV| Fanny éppen akkor jövén a kertből, előre leoldá nagy 5161 II, XV| Teréz is letevé kezéből azt a perpetuum mobilét, amit 5162 II, XV| kötésnek neveznek, nehogy a tűkkel ki találja szúrni 5163 II, XV| szúrni testvérje özvegyének a szemét.~ ~Mayerné asszonyság 5164 II, XV| szállni, hanem csak úgy leesni a szekérből, amit azonban 5165 II, XV| szekérből, amit azonban sem a kocsis, sem Boltay mester 5166 II, XV| szépen, s úgy tették le a földre; azt azonban semmiképpen 5167 II, XV| meg nem gátolhatták, hogy a jeles asszonyság valamennyi 5168 II, XV| aratók előtt el ne játssza a csodát, amit leánya számára 5169 II, XV| térdre esett, úgy csúszott a két nő lábaihoz, akik azáltal 5170 II, XV| Boltay mester szedte fel a földről, kit nagyon bosszantani 5171 II, XV| szájtátók láttára megy véghez ez a szcéna.~ ~– Ugyan, Mayerné 5172 II, XV| ha megölik, sem térdel.~ ~A jó kézműves még a nemzeti 5173 II, XV| térdel.~ ~A jó kézműves még a nemzeti büszkeséget is segélyül 5174 II, XV| lábacskáira egyebet is húzzon a kis házi papucsoknál, s 5175 II, XV| lehajolt Mayernéhoz, s mielőtt a botrány megtörténhetett 5176 II, XV| felemelte őt magához, melyet a kegyes anya ölelésnek véve, 5177 II, XV| egyik könnyekbe olvad fel a találkozásnál, a másik hideg, 5178 II, XV| olvad fel a találkozásnál, a másik hideg, mint a fagy.~ ~ 5179 II, XV| találkozásnál, a másik hideg, mint a fagy.~ ~Végre sikerült az 5180 II, XV| egyesült törekvéseinek Mayernét a pitvarból a szobába betuszkolni, 5181 II, XV| törekvéseinek Mayernét a pitvarból a szobába betuszkolni, ott 5182 II, XV| tenni előtte, hogy itt fog a szobában lakni; erőnek erejével 5183 II, XV| erejével ki akart menni. Elébb a padláson akart hálni, azután 5184 II, XV| padláson akart hálni, azután a konyhában a cselédek között, 5185 II, XV| hálni, azután a konyhában a cselédek között, végtére 5186 II, XV| egy pincegége, csak hogy a leányát láthassa onnan. – 5187 II, XV| s azután engedé magának a beszédhez jött Mayerné által 5188 II, XV| Mayerné által elmondatni azt a hosszú históriát, ami az 5189 II, XV| előadásában célszerűen vegyítvén a valót a költészettel, néha 5190 II, XV| célszerűen vegyítvén a valót a költészettel, néha annyira 5191 II, XV| annyira belebonyolódott a jó asszonyság, hogy önmagával 5192 II, XV| vagy egészen újra kezdte a felvett szöveget, ami Boltay 5193 II, XV| Fanny és Teréz ezalatt a Mayerné lakául szánt szobát 5194 II, XV| szobát siettek rendbe hozni. A jó asszonyság csak azon 5195 II, XV| magyarázni az érzést, sőt a magáét elmondva, azt még 5196 II, XV| lépését.~ ~Mikor készen voltak a szobarendezéssel, Teréz 5197 II, XV| Nemigen alkalmas arra, hogy a gyermeki szeretetet újra 5198 II, XV| előtt rosszat beszéljenek.~ ~A kirendelt napon elküldé 5199 II, XV| nagy örvendezésére hallá a választ, miszerint jöjjön 5200 II, XV| csinált, de mit nyerhetett ez a nábob, aki egész Pozsony 5201 II, XV| Rögtön, azonnal akart menni a menyasszonyért. Azon gondolat, 5202 II, XV| menyasszonyért. Azon gondolat, hogy a tündér szépségű leány kész 5203 II, XV| is vannak, amikről hogy a főúr mint törvényhozó tag 5204 II, XV| mennyire el kellett neki a házasság eszméje által ragadtatva 5205 II, XV| Boltay megígérte, s csak a főúr búcsúvétele után kezdett 5206 II, XV| Teréz gyanúját. Ha mind a két félnek érdekében áll, 5207 II, XV| félnek érdekében áll, hogy a házasság az esküvő napjáig 5208 II, XV| bizonyos.~ ~Az előkészületek a házon kívül folytak, különben 5209 II, XV| nem szeret, mit ér annak a hízelgése mások iránt is? 5210 II, XV| oly hideg lehangoltság ült a társalgáson, valami egymástól 5211 II, XV| megnémultak volna.~ ~Aki ezt a lehangoltságot legélesebb 5212 II, XV| bizonyosan Mayerné volt. A leány nem boldog. Ezt gondolá. 5213 II, XV| nem boldog. Ezt gondolá. A leányt nagyon szigorúan 5214 II, XV| hideg hozzá és bizalmatlan. A leány unatkozik és szerencsétlennek 5215 II, XV| szerencsétlennek érzi magát ebben a nyakig érő falusi boldogságban. 5216 II, XV| magához illő ifjút, pedig a szív vágyai ilyenkor legerősebbek. 5217 II, XV| kapták rajta, hogy kiült a cselédek közé tollat fosztani, 5218 II, XV| szappanyozni; kisöpörte a szobákat, mire észrevették; 5219 II, XV| asztalhoz hurcolni, erővel rakni a tányérjára az ételt, mert 5220 II, XV| akart sem enni, sem inni, s a harmadik tál után mindig 5221 II, XV| után mindig felkelt, mintha a negyedik tálból már őt nem 5222 II, XV| szánta.~ ~Hinni kezdé, hogy a szegény asszony csakugyan 5223 II, XV| valami, szaladt érte; ha a cseléd elkésett valamivel, 5224 II, XV| olykor lopva megcsókolta a ruhája szegélyét, elkérte 5225 II, XV| midőn visszaadta neki, Fanny a szülőknek gyermekeikért 5226 II, XV| Teréz berándult Pozsonyba a menyasszonyruhák után nézendő, 5227 II, XV| nagynénje még mindig ott aludt a benyílóban, s a két szoba 5228 II, XV| ott aludt a benyílóban, s a két szoba ajtaját nyitva 5229 II, XV| eső veri az ablaktáblát, a szél rugdalja az ajtókat, 5230 II, XV| szél rugdalja az ajtókat, a kutyák ugatnak a folyosó 5231 II, XV| ajtókat, a kutyák ugatnak a folyosó alatt – olyan jólesett 5232 II, XV| szakadt az eső, úgy zúgott a szél a fák között, ugattak 5233 II, XV| az eső, úgy zúgott a szél a fák között, ugattak az ebek, 5234 II, XV| mintha valakit kergetnének, a szél rázta az ajtókat, mintha 5235 II, XV| ő, észrevette volna azt a veszedelmes örömöt, azt 5236 II, XV| veszedelmes örömöt, azt a kapóra jött alkalom fölötti 5237 II, XV| Mayerné arcára szökött. A másik pillanatban már el 5238 II, XV| volt az fedve, elsimítva. A jó anya örült, hogy gyermekével 5239 II, XV| kivonva hajából lebocsátá a hosszú tömött kettős tekercset, 5240 II, XV| mely fekete volt, mint a bársony, és fényes, mint 5241 II, XV| ágra kezdé azt újra fonni; a kibontott gyönyörű haj, 5242 II, XV| Mayerné nézte, sokáig nézte a leányt. Szemeit le nem vette 5243 II, XV| fonja nagy gondatlanul azt a hosszú selyemhajat, még 5244 II, XV| hosszú selyemhajat, még csak a tükörbe sem néz, hogy bámulná, 5245 II, XV| csodálná magát; sőt amint a gömbölyű tükör előtte áll, 5246 II, XV| szalagját.~ ~Mayerné egyre nézte a leányt. Bámulni, gyönyörködni 5247 II, XV| termetének idomai. Ah, ez valóban a legműértőbb szemek becsülése 5248 II, XV| fehér takaróját, s elfútta a gyertyát maga előtt, és 5249 II, XV| attól tartana, hogy azok a vizsgáló szemek a sötéten 5250 II, XV| hogy azok a vizsgáló szemek a sötéten keresztül is ránéznek, 5251 II, XV| szép vagy te, Fáni!” … Ez a kerítőné suttogása volt.~ ~ 5252 II, XV| Éjszaka, sötétben, mikor a gyertyát eloltják, az öreg 5253 II, XV| asszonyságok akkor legerősebbek a beszélgetésben, kivált ha 5254 II, XV| svádájukat. Ilyenkor van a legalkalmasabb idő elmondani 5255 II, XV| horkolása véget nem vet a diskurzusnak.~ ~Mayernénak 5256 II, XV| sok mondanivalója lehetett a leányához, és soha jobb 5257 II, XV| senki, semmi nem zavarhatja a beszédet, nem lehet előle 5258 II, XV| elmenni semmi ürügy alatt, a tárgyat százszor lehet változtatni, 5259 II, XV| százszor lehet változtatni, s a sötétben semmi módon nem 5260 II, XV| szép leányom te – így kezdé a beszédet Mayerné –, de nem 5261 II, XV| leány, egyik bolondabb, mint a másik, mert ha bolondok 5262 II, XV| életmód alsóbb fokát, hogy a kevésbé alacsony némi tetsző 5263 II, XV| Tisztességes viszonynak nevezik a finom társaságok nyelvén 5264 II, XV| ugyan boldog vagy ennél a háznál. Látom, hogy mindenki 5265 II, XV| meghalni, mert nagyon sűrű a vére, az apja is gutaütésben 5266 II, XV| gutaütésben halt meg, meg a két testvére, éppen az ő 5267 II, XV| mindent. Természetes is, az a család büszkesége. Hiába, 5268 II, XV| család büszkesége. Hiába, a vér csak a vérhez szít, 5269 II, XV| büszkesége. Hiába, a vér csak a vérhez szít, ki-ki azt pártolja, 5270 II, XV| ki-ki azt pártolja, ami a magáé.~ ~Ez volt a második 5271 II, XV| ami a magáé.~ ~Ez volt a második roham. Döbbenjen 5272 II, XV| második roham. Döbbenjen meg a leány arra a gondolatra, 5273 II, XV| Döbbenjen meg a leány arra a gondolatra, hogy mi lesz 5274 II, XV| azt – eladni! ~ ~Az volt a borzasztó, hogy Fanny mind 5275 II, XV| kísértget, mit tapogat. A sötétségen keresztül vélte 5276 II, XV| már Fáni?~ ~– Nem – rebegé a leány. Nem bírt annyi ravaszsággal, 5277 II, XV| elvettek. Miért is nem maradnak a leányok mindig olyan kicsinyek!~ ~ 5278 II, XV| olyankor szokott kiszalasztódni a jámbor anyák ajkain, midőn 5279 II, XV| senkinek sincs kedve házasodni. A kereset mindig gyérül, a 5280 II, XV| A kereset mindig gyérül, a háztartás költsége szaporodik, 5281 II, XV| aggodalom, egyik bajból a másikba esik, dolgozik, 5282 II, XV| másikba esik, dolgozik, mint a szolgáló, a sok rossz gyerek 5283 II, XV| dolgozik, mint a szolgáló, a sok rossz gyerek a nyakára 5284 II, XV| szolgáló, a sok rossz gyerek a nyakára nő, s ha megvénül, 5285 II, XV| Íme elmondá leánya előtt a férjhez juthatás nehéz voltát, 5286 II, XV| juthatás nehéz voltát, s a házasélet kellemetlen oldalait. 5287 II, XV| kellemetlen oldalait. És a leány mind jól tudta, hogy 5288 II, XV| közt, s ő is megtalálta a gyanút, melyet Teréz nem 5289 II, XV| Fáni?~ ~– Nem én – rebegé a leány összehúzódva takarója 5290 II, XV| velünk. Mikor nénéddel az a szerencsétlenség történt, 5291 II, XV| veled sem hagyták beszélni a leányukat. És most, tudod 5292 II, XV| És most, tudod mi történt a leányukkal? Egy gazdag földesúr 5293 II, XV| kiátkozták, kitagadták, később a földesúr vett a leánynak 5294 II, XV| később a földesúr vett a leánynak egy szép jószágot, 5295 II, XV| valamennyien ott laknak őnála. A büszkék, akik más embert 5296 II, XV| semmi kárhoztatni való, a leány boldogabb, mint akárhány 5297 II, XV| hűségesebb hozzá, mint sok férj a feleségéhez, minden kívánságát 5298 II, XV| azt mind megszerzi neki; a cselédek nagyságos asszonynak 5299 II, XV| s nem kérdik, ki és mi. A promenádon karonfogva sétál 5300 II, XV| így beszélnek most azok a büszke, dölyfös Halmék, 5301 II, XV| emberek elhiszik, és keresik a barátságukat. Ilyen bolond 5302 II, XV| barátságukat. Ilyen bolond a világ.~ ~Itt megállt egy 5303 II, XV| hogy időt engedjen Fannynak a mondottakon végiggondolni.~ ~ 5304 II, XV| mondottakon végiggondolni.~ ~A leány hirtelen, vágyó, ösztönszerű 5305 II, XV| amint anyja elhallgatott, a támadt csendben egy Úrimáját * 5306 II, XV| elhagyta.~ ~– Ilyen bolond a világ. Ha tisztességesen 5307 II, XV| tisztességesen férjhez ment volna, a kutya sem ugatná meg, így 5308 II, XV| Az meg csak neveti őket a kastélyából. Beszéljetek, 5309 II, XV| rá nézve. Lám, ha ahhoz a polgáremberhez ment volna, 5310 II, XV| polgáremberhez ment volna, akihez a szülői akarták erővel adni, 5311 II, XV| ha három gyerek nem volna a nyakukon, régen el is váltak 5312 II, XV| elkölti, s mindennap megveri a feleségét. Ha Rézi megy 5313 II, XV| van ni, ő lett volna vele a szerencsétlen. Csak hiába, 5314 II, XV| hiába, sokszor jót akarnak a szülék, és a legrosszabb 5315 II, XV| jót akarnak a szülék, és a legrosszabb lesz belőle; 5316 II, XV| sokszor meg azt hiszik, hogy a legnagyobb szerencsétlenség 5317 II, XV| szerencsétlenség történt a gyermekükkel, s abból lesz 5318 II, XV| gyermekükkel, s abból lesz a legnagyobb szerencse! Fáni! 5319 II, XV| Nem, nem – suttogá a leány, és reszketett, mintha 5320 II, XV| De fázol, én hallom, a fogaid is vacognak bele. 5321 II, XV| reád, vagy megdörzsöljem a lábaidat!~ ~– Ne! nem! Nem 5322 II, XV| meg egyszerre, újra kezdve a beszédet –, alszol már?~ ~– 5323 II, XV| alszol már?~ ~– Nem! – szólt a leány. Kíváncsi volt hallani, 5324 II, XV| Tán hogy ismeretlen vagyok a szobában. Mindig oda képzelem 5325 II, XV| képzelem az ablakot, ahol a tükör van. Úgy ne járjak, 5326 II, XV| van. Úgy ne járjak, mint a rozsnyói követ, aki másodmagával 5327 II, XV| már, de az ablak helyett a sajtos almáriomba lépett, 5328 II, XV| lépett, s aztán azt felelte a társának, hogy az egész 5329 II, XV| asszony nagyon jót nevetett a sötétben ennek a lőcsei 5330 II, XV| nevetett a sötétben ennek a lőcsei kalendáriumban * 5331 II, XV| Onnan jutott eszembe, hogy a legutolsó hímzésed most 5332 II, XV| megvan odahaza, tudod, az a pamlag, avval a két csókolódó 5333 II, XV| tudod, az a pamlag, avval a két csókolódó galambbal; 5334 II, XV| arcképed alatt, amit az a fiatal festő vett le ingyen. 5335 II, XV| háromszáz formában lefestette a képedet, el is küldte mindenfelé 5336 II, XV| el is küldte mindenfelé a műtárlatokba, ott a legnagyobb 5337 II, XV| mindenfelé a műtárlatokba, ott a legnagyobb urak vették meg 5338 II, XV| hogy azzal alapította meg a szerencséjét az a festő, 5339 II, XV| alapította meg a szerencséjét az a festő, mert azóta minden 5340 II, XV| minden főrangú háznál ismerik a nevét. Egy kép tette az 5341 II, XV| egészet.~ ~Ah! most kerül a hiúság ajtajára.~ ~– Nem 5342 II, XV| annyira beleszeretett abba a képbe, persze külföldön 5343 II, XV| odajött hozzánk, leült arra a pamlagra, melyről megtudta, 5344 II, XV| melyről megtudta, hogy a te hímzésed, s óraszámra 5345 II, XV| s óraszámra elnézte azt a képet ottan szembe. A testvéreid 5346 II, XV| azt a képet ottan szembe. A testvéreid haragudtak rá, 5347 II, XV| hallgatá anyja beszédét azzal a visszaborzadó tudásvággyal, 5348 II, XV| amilyennel Damiens nézte a testén tépett sebeket, mikbe 5349 II, XV| vánkosai egyik feléről a másikra helyezve át magát 5350 II, XV| ilyenformán egészíteni ki a mondatot:~ ~„Hanem ha megmondja, 5351 II, XV| érzelmű, előkelő hölgyek, a magasabb, nemesebb világkör 5352 II, XV| rettentő szerepét? Befurakodni a szerencsétlenség álarcával 5353 II, XV| annak legféltettebb kincsét, a becsületet, az erényt, a 5354 II, XV| a becsületet, az erényt, a szűztisztaságot ellopja, 5355 II, XV| unjam-e vagy szánjam azt a szegény embert, egészen 5356 II, XV| odalett. Egyszer csak eltűntél a városból. Már ekkor egészen 5357 II, XV| leveté magát – ugyanarra a pamlagra, amit te hímzettél, 5358 II, XV| közepében. Én sajnáltam a szegény embert, mert szép, 5359 II, XV| halavány arc, olyan kéz mint a bársony, gyönyörű száj és 5360 II, XV| meghaljon, aki ellenzé ezt a házasságot. Igenám uram, 5361 II, XV| házasságot. Igenám uram, de a leány nem várhat addig, 5362 II, XV| világban nem lehet hinni a férfiaknak. Ön szerencsétlenné 5363 II, XV| Ön szerencsétlenné teheti a leányt, s örökre titokban 5364 II, XV| örökre titokban hagyhatja a házasságot. Erre azt mondta, 5365 II, XV| egyszerre készpénzben letenni a kezembe, s ha ő olyan gyalázatos 5366 II, XV| tudok olyan nagy urat, aki a szavát megszegje, hogy hatvanezer 5367 II, XV| elveszítsen, kivált mikor a szavát egy olyan szép, remek 5368 II, XV| gyűlölettel és undorodással. Csak a késő hajnal hozott végre 5369 II, XV| álmot fáradt pilláira.~ ~A nap már besütött az ablakon, 5370 II, XV| különös álomlátásai voltak, s a felébredés pillanatában 5371 II, XV| magát azon eszmékhez, miktől a sötétben úgy félt.~ ~Vagy 5372 II, XV| álom, s gyakran oly erős a képzelet, hogy nemcsak ábrándképeket, 5373 II, XV| Ilyenkor lát az álmodó a jövőbe. Ezért mondják, hogy 5374 II, XV| egyszerűen elrendezni.~ ~A reggeli már készen várt 5375 II, XV| Mayerné azalatt kinn volt a konyhán, megfőzte a kávét, 5376 II, XV| volt a konyhán, megfőzte a kávét, megpirította a kenyérszeletkéket, 5377 II, XV| megfőzte a kávét, megpirította a kenyérszeletkéket, semmit 5378 II, XV| kenyérszeletkéket, semmit sem hagyott a cselédnek végezni; megérdemli 5379 II, XV| szilvapálinkát, s azzal ment ki a mezőre. Csak a hangján érzett 5380 II, XV| azzal ment ki a mezőre. Csak a hangján érzett meg egy kicsinyt 5381 II, XV| érzett meg egy kicsinyt a papramorgó.~ ~Fanny és anyja 5382 II, XV| és anyja egyedül maradtak a kávézásnál. Boltay nem talált 5383 II, XV| csókolt leányának.~ ~– Ezt a szép kezet, ezt a gyönyörű 5384 II, XV| Ezt a szép kezet, ezt a gyönyörű kezet. Óh, te kedves, 5385 II, XV| Engedd, hadd én csináljam meg a kávédat. Én már tudom, hogyan 5386 II, XV| reggelit.~ ~– Mama – kezdé a lyán megfogva anyja kezét; 5387 II, XV| módon kezdtek ragyogni, ah, a vad a hálóhoz közelít!~ ~ 5388 II, XV| kezdtek ragyogni, ah, a vad a hálóhoz közelít!~ ~Pedig, 5389 II, XV| fejét, és megsúgta neki a kérdezett nevet:~ ~„Kárpáthy 5390 II, XV| férfias alakot.~ ~Fanny a morzsákat szedegeté fel 5391 II, XV| hatvanezer forint?~ ~(Ah, a hálóban a vad, gyorsan! 5392 II, XV| forint?~ ~(Ah, a hálóban a vad, gyorsan! gyorsan!)~ ~– 5393 II, XV| háromezer hatszáz forint a legális interese. * Sokat 5394 II, XV| Sokat túrhatja az orrával a földet a szegény ember, 5395 II, XV| túrhatja az orrával a földet a szegény ember, amíg annyi 5396 II, XV| Mondja csak mama, volt a papának annyi jövedelme?~ ~– 5397 II, XV| hogy engem elvesz?~ ~– No, a biztosítékot minden percben 5398 II, XV| ha megcsal, ő bánja meg, a hatvanezer forint mindenesetre 5399 II, XV| hatvanezer forint mindenesetre a mienk marad.~ ~„Ah! okos 5400 II, XV| Nem olyan szeles, mint a testvérei. Ez ám nem hagyja 5401 II, XV| dörzsölé örömében.~ ~Most meleg a vas. Most lehet ütni.~ ~– 5402 II, XV| hamar megéhezik mellette. A poéta urak szeretnek ideális 5403 II, XV| nézik, hogy mi fán terem a pénz. Ma az egész világ 5404 II, XV| annak van becsülete is. A koldus lehet becsületes, 5405 II, XV| kapnak rajtad. Meddig tart ez a szépség? Tíz esztendő alatt 5406 II, XV| Minden csak e világból való. A vallás csak poézis.~ ~– 5407 II, XV| esztendeig sem tart ily módon a szépség – folytatá még erősebb 5408 II, XV| mert az olyan hölgyek, kik a világ örömeitől megfosztják 5409 II, XV| kérdezé, nem izennek-e valamit a városba, mert rögtön indul, 5410 II, XV| városba, mert rögtön indul, a kocsi be van már fogva.~ ~– 5411 II, XV| kocsi be van már fogva.~ ~– A mama be akar menni – felelt 5412 II, XV| hímzéseim, nem akarom, hogy a nénéim elhányják, még zsibvásárra 5413 II, XV| mama, magam hímeztem, azzal a két galambbal, azt már most 5414 II, XV| teszi, hogy elfogadja annak a pamlagülő úrnak az ajánlatát, 5415 II, XV| finoman adja tudtára, ez a vastag fejű Boltay egy betűt 5416 II, XV| Boltay egy percre kiszólt a kocsisához, hogy csináljon 5417 II, XV| bácsi, tehát mondja meg a néninek, hogy vegyen nekem 5418 II, XV| fel hagyá magát emelni a szekérre, s az víg ostorpattogás 5419 II, XV| dalolt igen-igen jókedvűen.~ ~A szekér a városhoz érvén, 5420 II, XV| igen-igen jókedvűen.~ ~A szekér a városhoz érvén, a legelső 5421 II, XV| szekér a városhoz érvén, a legelső boltnál ismét leszállt 5422 II, XV| vásárolni kellett neki. A kocsisnak megparancsolá, 5423 II, XV| Éppen ott találta Abellinót. A dandy leste már, mit fog 5424 II, XV| hogy forgatták erre-arra a dévaj leányok! Abellino 5425 II, XV| ékesszólással volt, míg a leányt rávehette az engedékenységre. 5426 II, XV| az engedékenységre. Mert a leány szemérmes szörnyen, 5427 II, XV| kellett vele hitetni, hogy a lovag bizonyára nőül veendi 5428 II, XV| hogy összevissza ne ölelje a duennát, amit azzal bánt 5429 II, XV| már várta az ajtóban, mert a kocsis elébb hazaért, s 5430 II, XV| hírül adá. Első dolga volt a levelet átadni.~ ~– Levelet 5431 II, XV| szájjal.~ ~Teréz felbontá a levelet, elolvasá. Boltayra 5432 II, XV| S azzal Boltaynak nyújtá a levelet.~ ~– Hm – dörmöge 5433 II, XV| csakugyan azt gondolva, hogy a levél tele van vad idegen 5434 II, XV| egy perc alatt ott van. A vén Palkó már ismeri, s 5435 II, XV| karonfogva cepeli be urához. A vőlegény megérti az izenetet, 5436 II, XV| útban vannak. Boltay, Teréz a hintóban ülnek mellette, 5437 II, XV| hintóban ülnek mellette, a fedett ablakon át senki 5438 II, XV| halványabb, mint máskor, de a halványság úgy illik neki. 5439 II, XV| meg nem állhatja, hogy a szép ara elé járulván, ilyen 5440 II, XV| Most legyenek önök mind a hárman szívesek nehány órai 5441 II, XV| engedelmeskedni kellett nekik, s mind a négyen eltávoztak a legbelsőbb 5442 II, XV| mind a négyen eltávoztak a legbelsőbb szobákba, bezárva 5443 II, XV| ajtók, s előjöttek mind a négyen.~ ~De minő változás 5444 II, XV| halvány, hanem piros, mint a hajnal, kinyílt, derült, 5445 II, XV| hajnal, kinyílt, derült, mint a feslő rózsa.~ ~Boltay mester 5446 II, XV| Boltay mester egyre pödrötte a bajuszát, mint ki rettentő 5447 II, XV| haragosnak is láthatnók.~ ~Még a jámbor Teréz szemei is szikráznak, 5448 II, XV| szikráznak, de e szikrák a diadalmas bosszú szikrái 5449 II, XV| szikrái azokban.~ ~Hát még a vőlegény, János úr! Hol 5450 II, XV| vőlegény, János úr! Hol van a János úr, hová lett az öreg 5451 II, XV| nábob? Ismeri őt valaki? Ez a vidám, ugráló, szökellő, 5452 II, XV| bűvölve, el van ragadtatva, ez a leány tündére, angyala, 5453 II, XV| Terézét, most Fannyra kerül a sor.~ ~– Szabad-e e szép 5454 II, XV| szívélyesen nyújtá eléje a legparányibb, a legsimább, 5455 II, XV| nyújtá eléje a legparányibb, a legsimább, a leggyöngédebb 5456 II, XV| legparányibb, a legsimább, a leggyöngédebb kezecskét. 5457 II, XV| leggyöngédebb kezecskét. A villanyos érintésre egészen 5458 II, XV| ajkaihoz is szorítá azt, s a leány nem haragudott érte.~ ~ 5459 II, XV| Fannyt is karjai közt tartá. A leány szelíden simult hozzá, 5460 II, XV| várva, míg Palkó lebocsátja a felhágót, onnan is visszakiálta:~ ~– 5461 II, XV| tempóval kapaszkodott fel a bakra, onnan flegmatice 5462 II, XV| képpel, s nagyot húzva azon a legelső „ú”-n.~ ~János úr 5463 II, XV| nevetett e tréfás megjegyzésre. A kocsis pattogva ereszté 5464 II, XV| pattogva ereszté ki sudarát, a sárkányok belekaptak az 5465 II, XV| perc múlva messze porzott a hintó az országúton.~ ~… 5466 II, XV| egyéniség, kit Mayerné küldött a hímzett pamlaggal Fannyhoz.~ ~ 5467 II, XV| hímzett pamlaggal Fannyhoz.~ ~A cseléd titokban megsúgá, 5468 II, XV| cseléd titokban megsúgá, hogy a pamlag aljában levél van 5469 II, XV| Igen jó.~ ~Fanny előkeresé a levelet. Anyja írása volt 5470 II, XV| levelet. Anyja írása volt az. A gazdag úr nagyon örül. Örömében 5471 II, XV| meghívja; ide van mellékelve a cifra meghívási jegy.~ ~„ 5472 II, XV| leend.~ ~Fanny visszabocsátá a cselédet azon izenettel, 5473 II, XV| Kecskerey úrnak.~ ~Hát ez a Kecskerey úr kicsoda? Még 5474 II, XV| Egy derék gentleman, ki a finom társaságokban nem 5475 II, XV| Előkelő hölgyek, kiket a művészet iránti buzgalom 5476 II, XV| társalgása valódi fűszere a vigalmaknak, egypár bas-bleu, * 5477 II, XV| beszéltek; egy-egy delnő a magasabb körökbül, kit nagy 5478 II, XV| kit nagy énekesnőnek tart a világ, s ki szereti magát 5479 II, XV| vagy más tónadó * kegyelése a finom társaságokbani megjelenhetésre 5480 II, XV| ki azon okot, mely őket a szerencsére jogosítá; ifjú 5481 II, XV| öregurak, kiknek csak a szeme és a szája élvez már 5482 II, XV| kiknek csak a szeme és a szája élvez már gyönyörűséget; 5483 II, XV| dúsgazdag gavallérok, kik a szépség és élvezet műkiállítását 5484 II, XV| hogy rögtön kiálljanak a középre, s rettentő grimaszokkal 5485 II, XV| két-három feuilletonista * , aki a lapokban mindent leírjon, 5486 II, XV| Ilyenforma elemekből állanak a finom társaságok, melyek 5487 II, XV| soron kívül is, és minden a legfényesebben szokott azokban 5488 II, XV| csalatkoznék. Semmije sincs annak a nap alatt, sőt a föld alatt 5489 II, XV| sincs annak a nap alatt, sőt a föld alatt és a víz alatt 5490 II, XV| alatt, sőt a föld alatt és a víz alatt sincs; de van „ 5491 II, XV| arisztokráciának, csakhogy nála egyesül a címer, pénz, szellem és 5492 II, XV| arisztokráciája. Ez elmés közvetítése a különböző társadalmi köröknek. 5493 II, XV| azután gazdagabb főurainkat, a derék bankárfiúkat s a galant 5494 II, XV| a derék bankárfiúkat s a galant öreg mágnásokat, 5495 II, XV| az ő szerzemények, csak a művészi kezelés a házigazdáé. – 5496 II, XV| csak a művészi kezelés a házigazdáé. – Magyarul beszélve: 5497 II, XV| Magyarul beszélve: ők adják a pénzt az estélyekhez, mikre 5498 II, XV| mikre Kecskerey úr hívja meg a vendégeket.~ ~Aki erre azt 5499 II, XV| vendégeket.~ ~Aki erre azt a szót ejtené ki száján, hogy 5500 II, XV| senkit, az ő estélyein minden a legszigorúbb illedelemmel 5501 II, XV| illedelemmel történik.~ ~Elébb a művészek és művésznők szavalnak, 5502 II, XV| vacsorához járulnak szép rendben, a hölgyek ülve, a férfiak 5503 II, XV| rendben, a hölgyek ülve, a férfiak állva falatoznak, 5504 II, XV| nehány pohár pezsgő üríttetik a jelenlevő hölgyek s netaláni 5505 II, XV| táncoltatik le, tizenegy óra után a hölgyek felkészülnek, eltávoznak, 5506 II, XV| meg nem engedné! Ő büszke a maga renoméjára. Ő csupán 5507 II, XV| tehát nagy estély készült a kitűzött napon. Abellino 5508 II, XV| Abellino erszénye bánta a költségeket, tulajdonképpen 5509 II, XV| veszíteni, fogadás fejében.~ ~A dolog pedig már oly bizonyos 5510 II, XV| kellett belőle csinálni. A tréfa angolos. Abellino 5511 II, XV| egy ezer aranyas fogadást, a többi csak mellékes dolog.~ ~ 5512 II, XV| s meg is ígérkezett mind a finom világ, a szabadelvű 5513 II, XV| ígérkezett mind a finom világ, a szabadelvű delnők, a jókedvű 5514 II, XV| világ, a szabadelvű delnők, a jókedvű öreg dámák, a kegyelt 5515 II, XV| delnők, a jókedvű öreg dámák, a kegyelt divatszépségek, 5516 II, XV| kegyelt divatszépségek, a művészek és művésznők, a 5517 II, XV| a művészek és művésznők, a napló író kékharisnyák és 5518 II, XV| napló író kékharisnyák és a versmondó költők, a dandyk, 5519 II, XV| kékharisnyák és a versmondó költők, a dandyk, a gourmand-ok, a 5520 II, XV| versmondó költők, a dandyk, a gourmand-ok, a bánátusi 5521 II, XV| a dandyk, a gourmand-ok, a bánátusi szellemdús földesurak 5522 II, XV| epithetonnal * akar felszolgálni.~ ~A válságos nap reggelén, mely 5523 II, XV| honatyáinkat jobban érdeklé, mint a legújabbi válaszfelirat, 5524 II, XV| úton így főzte ki magában a további tervet: a bérkocsit 5525 II, XV| magában a további tervet: a bérkocsit elhagyja az erdő 5526 II, XV| Fannyval azután lesétálnak a mezőre, mintha a vetéseket 5527 II, XV| lesétálnak a mezőre, mintha a vetéseket néznék, s a bérkocsihoz 5528 II, XV| mintha a vetéseket néznék, s a bérkocsihoz jutva felülnek, 5529 II, XV| szerencséssen Boltay mezei lakába; a mennyei gondviselés olyan 5530 II, XV| törte az úton.~ ~Hanem abban a kellemetlen meglepetésben 5531 II, XV| részesülnie, hogy amint a cselédektől Fanny után tudakozódott, 5532 II, XV| azt válaszolták neki, hogy a kisasszony még reggel bekocsikázott 5533 II, XV| Pozsonyba.~ ~Helye volt a megijedésnek.~ ~– Tán az 5534 II, XV| Jajaj! – Mit gondolt ez a leány? Talán bizony csak 5535 II, XV| játszani, s egyedül lát a nyereséges üzlet után? Tán 5536 II, XV| hasonló szolgálatok után a szolgálattevő közbenjárókat 5537 II, XV| skiccírozná! *~ ~Utcu! vissza a bérkocsihoz! Rajta, vissza 5538 II, XV| Vajon hova lehetett az a leány? Jaj, ha az ideig 5539 II, XV| küzdeni egy anya szívének!~ ~A vendégek pedig már mind 5540 II, XV| egymás után szállnak le a kecses delnők a bejárás 5541 II, XV| szállnak le a kecses delnők a bejárás előtt, finom kacérsággal 5542 II, XV| láttatni szalagos lábacskáikat a szemüvegező gavallérok előtt 5543 II, XV| szemüvegező gavallérok előtt a hintókból alálépve; a tornácban 5544 II, XV| előtt a hintókból alálépve; a tornácban kölcsönadott egyenruhás 5545 II, XV| egyenruhás inasok szedik el a meghívójegyeket, mikre szokásos 5546 II, XV| szokásos felügyelet van, s a burnuszokat, sliffereket; * 5547 II, XV| burnuszokat, sliffereket; * a háziúr, őnagysága Kecskerey, 5548 II, XV| s bemutogatják egymást a házigazdának, ki mindezt 5549 II, XV| régen ismerik már egymást. A poétának lapokat ad, melyekben 5550 II, XV| tulajdon munkáit olvashassa; a művészt zongorához ülteti, 5551 II, XV| pikant anekdotákat szór a csoportozatok közé, teát 5552 II, XV| mindenkire szeme van. Ez már a derék házigazda.~ ~Végre 5553 II, XV| hoz karján, s egyenesen a háziúr elé vezeti, és bemutatja.~ ~– 5554 II, XV| ember.~ ~Tulajdonképpen a derék banquier azért jött 5555 II, XV| akkor nem hoztak oly közel a vasutak Pozsonyhoz, mint 5556 II, XV| meggyőződhessék róla, hogy vajon az a vén nábob, kinek bőrére 5557 II, XV| vagy sem.~ ~Kecskerey úr a kitűnő férfiút a legkiválóbb 5558 II, XV| Kecskerey úr a kitűnő férfiút a legkiválóbb figyelemmel 5559 II, XV| figyelemmel iparkodott mulattatni, a legkellemesebb delnők társaságába 5560 II, XV| társaságában kivonult ezalatt a kártyázóterembe, ez levén 5561 II, XV| Már akkor többen ültek a zöld asztalnál, köztük Fennimor 5562 II, XV| kegyetlenül erős lehetsz a játékban, mert a másikban 5563 II, XV| lehetsz a játékban, mert a másikban ugyan ellenkező 5564 II, XV| terajtad rosszul teljesül a példabeszéd: szerencsétlen 5565 II, XV| példabeszéd: szerencsétlen a kártyán, szerencsés a szerelemben. 5566 II, XV| szerencsétlen a kártyán, szerencsés a szerelemben. Szegény Fennimor, 5567 II, XV| azon meg kellene látszani a sápadtságnak, melyet elfojtott 5568 II, XV| mellőztetés, pénzveszteség és a győztes, a nyerő általi 5569 II, XV| pénzveszteség és a győztes, a nyerő általi kigyúnyoltatás 5570 II, XV| látta felállni és kimenni a szobából.~ ~Abellino tovább 5571 II, XV| szerencsétlenségével hazudtolta meg a közmondást, én megyek azt 5572 II, XV| szerencsémmel cáfolni meg.~ ~A legközelebbi teremben éppen 5573 II, XV| mondá, hogy nem találja a leányt, de az bizonyosan 5574 II, XV| különben nem fogadta volna el a meghívást.~ ~Abellino bosszúsan 5575 II, XV| Ott pedig nem vala szabad a bosszúságot mutatni, hanem 5576 II, XV| megkérdezni, hogy nem mondta-e a leánynak, hogy nőül fogja 5577 II, XV| venni.~ ~– Óh, igen, és a leány nagyon látszott rajta 5578 II, XV| kicsint, s újra visszament a társalgási terembe, s Mr. 5579 II, XV| igyekezett mulattatni.~ ~Már a teát kezdték felhordani, 5580 II, XV| X. grófné már elénekelte a „casta divát” * , midőn 5581 II, XV| súgja:~ ~– Éppen most láttam a hintóból leszállni Mayer 5582 II, XV| nehány aranyat nyomott a szolga markába, s azzal 5583 II, XV| Aesopus rókája. Most belép a vendégeket jelentő komornyik, 5584 II, XV| komornyik, kit Abellino csak a tükörből lát, s szaloni 5585 II, XV| gondolja magában Abellino –, ez a leány komolyan használatba 5586 II, XV| viszonza Abellino tréfásan.~ ~A vendégek egy része kíváncsian 5587 II, XV| kíváncsian tódul az érkezők elé, a házigazda (Kecskerey úr) 5588 II, XV| az ajtóig megy eléjök, a komorn kitárja a szárnyajtókat, 5589 II, XV| eléjök, a komorn kitárja a szárnyajtókat, s belép rajta 5590 II, XV| egy férfi társaságában. A bámulat elhallgattatja egy 5591 II, XV| elhallgattatja egy percre a társalgást. A szép nő tekintetén 5592 II, XV| egy percre a társalgást. A szép nő tekintetén bámultak-e 5593 II, XV| hagyva s bámultatni engedve a parányi domború lábacskákat; 5594 II, XV| indulattal, ellentétben a gyermeteg ajkkal, mely az 5595 II, XV| összhangzók ismét az arcok és a rózsás áll szerelemgödröcskéivel, 5596 II, XV| Kárpáthy János úr! – szólt a vele jött férfira mutatva.~ ~ 5597 II, XV| véghetetlenül örül, mialatt a legláthatóbb zavarban látszott 5598 II, XV| sóbálvánnyá változva állt a tükör előtt.~ ~Kárpáthy 5599 II, XV| Kárpáthy János azonban – a jókedvű, a vidám, a ragyogó 5600 II, XV| János azonban – a jókedvű, a vidám, a ragyogó János úr – 5601 II, XV| azonban – a jókedvű, a vidám, a ragyogó János úr – megszorítva 5602 II, XV| ragyogó János úr – megszorítva a háziúr kezét, mint régi 5603 II, XV| vagyok. Semmi szükségem sincs a paradicsomra többé; ezen 5604 II, XV| paradicsomra többé; ezen a világon idvezültem.~ ~Azzal 5605 II, XV| tündöklő arccal lépett a társaság közé, egyenkint 5606 II, XV| egyenkint bemutogatta nejét a tiszteletre méltó körnek, 5607 II, XV| egekbe vitték volna vagy a poklok fenekére, ha sziklavárban 5608 II, XV| kezdeni.~ ~Minden szem, mely a szép menyecske bámulásában 5609 II, XV| gúny és kacagás volt reá.~ ~A dandy, ki nagybátyja lakodalmát 5610 II, XV| nagybátyja lakodalmát üli!~ ~A kijátszott kérkedő, kinek 5611 II, XV| Abellinónak, hogy látott még a társaságban valakit, ki 5612 II, XV| éppen csak azt érdekelné a dolog:~ ~– Qu'en dites vous, 5613 II, XV| karjára fűzött hitvesével, s a legnyájasabb mosolygással 5614 II, XV| feleségemet.~ ~Ah! ez volt az a pillanat, melynek úgy örült 5615 II, XV| örült előre, ez volt az a kikeresett bosszúállás, 5616 II, XV| szemeit, kiknek azt elmondá.~ ~A vadász a veremben! Saját 5617 II, XV| azt elmondá.~ ~A vadász a veremben! Saját vermében. 5618 II, XV| összehúzta, és fehér volt, mint a fal.~ ~János úr odább ment, 5619 II, XV| baja sincs, lejtett végig a társalgási termen, s nem 5620 II, XV| gúnyolja, őt neveti.~ ~Sietett a kártyázószobába.~ ~Amint 5621 II, XV| nevetnek? Miért nem folytatják a beszédet? Fennimor mit erőszakolja 5622 II, XV| el annyit?~ ~Osszátok azt a kártyát.~ ~Legalább van 5623 II, XV| Most Abellinóra kerül a sor, hogy bankot adjon.~ ~ 5624 II, XV| szeleskedik. Nem vigyáz a tételekre, a nyerőt húzza 5625 II, XV| Nem vigyáz a tételekre, a nyerőt húzza be, s a vesztőnek 5626 II, XV| tételekre, a nyerőt húzza be, s a vesztőnek fizet. Másutt 5627 II, XV| fizet. Másutt jár az esze, s a folytatott tárgyra hárul 5628 II, XV| nevessen. – Monsieur Kárpáthy, a példabeszéd önön is rosszul 5629 II, XV| teljesül; szerencsétlen a kártyán, és szerencsétlen 5630 II, XV| kártyán, és szerencsétlen a szerelemben! Szegény Abellino, 5631 II, XV| ilyen kalandnak az lehetne a vége, hogy a majorátustól * 5632 II, XV| az lehetne a vége, hogy a majorátustól * elcseppennél. 5633 II, XV| kénytelen vigyázni, hogy a nő valakit mást, derék fiatal 5634 II, XV| mérges fullánk, minden szó a vérig, az elevenig hat. 5635 II, XV| Abellino sápad, és elfagy a dühtől. Amit Fennimor mondott, 5636 II, XV| tévedsz, kétszer hagytam benn a tételt.~ ~– Én nem vettem 5637 II, XV| Fennimor szemei közé vágja.~ ~A fehér arc egyszerre elkékül, 5638 II, XV| elkékül, elzöldül; felkapja a széket, melyen ül, s Kárpáthyra 5639 II, XV| Kárpáthyra akar rohanni. A társaság közbeveti magát, 5640 II, XV| egészen elváltozott hangon a senzitív ifjú, ajka tajtékzik, 5641 II, XV| ajka tajtékzik, és szava a düh erőködésében rekedt 5642 II, XV| zihál, és szemeit elfutja a vér. Társainak dolgot ád 5643 II, XV| azokat rugdalva fel.~ ~A dísztelen zajra egészen 5644 II, XV| imposant tekintettel megállva a tülekedők között, harsányan 5645 II, XV| intervenció magukhoz téríti a feleket. Átlátják, hogy 5646 II, XV| Átlátják, hogy nem itt a helye hasonló modorú ügyeket 5647 II, XV| ügyeket elvégezni. Sokakat a ház szentélyérei hivatkozás 5648 II, XV| El is távoznak azonnal, s a társaság azért nem zavartatik 5649 II, XV| és Abellino összevesztek a kártyán, de mindenki úgy 5650 II, XV| róla. János úr félrehívja a házigazdát, s nagy titokban 5651 II, XV| legyen szíves elfogadni tőle a mai estély ragyogó elrendezéseért 5652 II, XV| úr, ki szép nejét kívánta a finom társaságnak bemutatni; 5653 II, XV| finom társaságnak bemutatni; a vigalom éjfél után két óráig 5654 II, XV| haza; s otthon mindenki a furcsa történeten gondolkodva 5655 II, XVI| XVI. A találkozás~ ~Griffard úr 5656 II, XVI| tudakozódott volna.~ ~ ~ ~A Kecskerey estélyén történt 5657 II, XVI| finomabb társalgási nyelven a párbajt.~ ~A segédek kardot 5658 II, XVI| társalgási nyelven a párbajt.~ ~A segédek kardot határoztak 5659 II, XVI| ügynél inkább választják a párbaji bírák a gyengébb, 5660 II, XVI| választják a párbaji bírák a gyengébb, mint az erősebb 5661 II, XVI| természetes indoka van.~ ~A párbaj se nem törvényes, 5662 II, XVI| megtámadások, mik ellen a törvény ótalmat nem nyújt, 5663 II, XVI| törvény ótalmat nem nyújt, a közhatóságok nem biztosítanak.~ ~ 5664 II, XVI| magát.~ ~Egyszóval, mikor a felek nem vérszomjból, nem 5665 II, XVI| vérszomjból, nem dühből keresik a párbajt, hanem kénytelenek 5666 II, XVI| véleményük tartósságát a halál kapuja előtt is bevallják; 5667 II, XVI| rendesen ilyenkor szoktak a párbajsegédek pisztolyt 5668 II, XVI| párbajsegédek pisztolyt adni a vívók kezébe. Azok hidegvérrel 5669 II, XVI| határozva magát kitenni a lövésnek, de ellenfelére 5670 II, XVI| de ellenfelére nem lőni. A párbaj végződik nemesen, 5671 II, XVI| kívánatainak elég van téve, a sérelmes kérdés eltemettetik, 5672 II, XVI| tettleges sérelmek okozák a párbajt, mikor a felek kártyán, 5673 II, XVI| okozák a párbajt, mikor a felek kártyán, inzultációkon * 5674 II, XVI| egymást meggyalázták; olyankor a tanúk féltik a saját bőreiket, 5675 II, XVI| olyankor a tanúk féltik a saját bőreiket, s inkább 5676 II, XVI| inkább olyan fegyvert adnak a felek kezébe, mellyel azok 5677 II, XVI| egymást.~ ~Négyen voltak a tanúk, kettő Fennimoré: 5678 II, XVI| Abellinóé Konrád és Kecskerey.~ ~A felek eleinte hallani sem 5679 II, XVI| eleinte hallani sem akartak a kardról, hanem a tanúk ( 5680 II, XVI| akartak a kardról, hanem a tanúk (különösen Konrád) 5681 II, XVI| kibérlének egy nagy tágas termet a „Zöldfa” vendéglőben, aholott 5682 II, XVI| bezárkózva megismerteték a feleket a kölcsönösen megállapított 5683 II, XVI| megismerteték a feleket a kölcsönösen megállapított 5684 II, XVI| nem tudják egymást vágni, a párbaj bevégzettnek tekintetik.~ ~ 5685 II, XVI| bevégzettnek tekintetik.~ ~A felek feltűrt ingujjal vívnak.~ ~ 5686 II, XVI| ingujjal vívnak.~ ~Kivétetnek a fej- és hasvágások. Arcot, 5687 II, XVI| vágni szabad. Cselvágások a kivett részekre tiltva vannak. 5688 II, XVI| mellett kétfelől állnak a segédek, s amelyik e szabályok 5689 II, XVI| hadd legyenek egyszer azok a kardok kézben – monda tompa 5690 II, XVI| szemközt álljanak, s legyenek a kardok kézben, a többit 5691 II, XVI| legyenek a kardok kézben, a többit majd elvégzik ők.~ ~ 5692 II, XVI| többit majd elvégzik ők.~ ~A tanúk gyanítani kezdék a 5693 II, XVI| A tanúk gyanítani kezdék a két vívó szándokát, s ismét 5694 II, XVI| ismét összesúgtak, mielőtt a kardokat átadnák nekik. 5695 II, XVI| karddal. Azzal összemérték a vívókardokat, s egyenlőnek 5696 II, XVI| találva, átnyújtják mind a kettőnek.~ ~Egy, kettő, 5697 II, XVI| életveszélyes vágásokat osztaniok.~ ~A kardok szikráztak és a szemek 5698 II, XVI| A kardok szikráztak és a szemek még jobban.~ ~Egy 5699 II, XVI| jobban.~ ~Egy perc múlva mind a négy segéd kardja keresztben 5700 II, XVI| Urak, ez nem szabad! A viadal nem megy életre-halálra; 5701 II, XVI| elesik, mint ők maguk.~ ~A vívók újra szemközt állíttattak, 5702 II, XVI| zörögtek, nem vesztegettek erőt a vágásokhoz, inkább csak 5703 II, XVI| kifeszített karjaikban csak a vékony villogó acél forgott, 5704 II, XVI| hideg bántó hangot, minő a köszörült kardok csesszenése, 5705 II, XVI| vívtak így, egyik sem bírva a másikat megsérteni, Fennimor 5706 II, XVI| S azzal egyszerre mind a négy kard közbeszaladt, 5707 II, XVI| vége volna mindennek! Én a szívébe akarok szúrni, a 5708 II, XVI| a szívébe akarok szúrni, a szíve közepébe! Én látni 5709 II, XVI| kardot meg egy pisztolyt; ki a sötétben jobb helyre talál, 5710 II, XVI| sötétben jobb helyre talál, az a győztes, de amíg Európában 5711 II, XVI| csak itt helyben végezni el a dolgot.~ ~Még egyszer szemközt 5712 II, XVI| akkor Fennimor reszketett a dühtől. Nagy erőpazarlással 5713 II, XVI| ellenfelének.~ ~– Ah! Le azzal a karddal, verjétek ki a kezéből!~ ~ 5714 II, XVI| azzal a karddal, verjétek ki a kezéből!~ ~Egyszerre mind 5715 II, XVI| kezéből!~ ~Egyszerre mind a négy segéd ellene támadt.~ ~– 5716 II, XVI| Ön háromszor megszegte a párbaj szabályait – szólt 5717 II, XVI| lovagi kötelességének.~ ~– A vívók tegyék le a kardot! – 5718 II, XVI| kötelességének.~ ~– A vívók tegyék le a kardot! – szólt Kecskerey 5719 II, XVI| Abellino le fogja tenni a kardot, s azzal a párbajnak 5720 II, XVI| tenni a kardot, s azzal a párbajnak vége.~ ~A segédek 5721 II, XVI| azzal a párbajnak vége.~ ~A segédek ezzel Abellinót 5722 II, XVI| rábeszélve, hogy tegye le a kardot.~ ~Abellino már hajlandó 5723 II, XVI| engedni, s megfordult, hogy a kezében levő kardot tokjába 5724 II, XVI| Fennimor között.~ ~Csak a düh legmagasabb foka, a 5725 II, XVI| a düh legmagasabb foka, a háromszori különválasztás 5726 II, XVI| kardjával hátulról megszúrja.~ ~A szúrás Abellino lapockájában 5727 II, XVI| orgyilkos! – kiálta fel Kárpáthy a döfés fájdalmára, s egyszerre 5728 II, XVI| egyszerre visszafordulva a még kezében levő kardot 5729 II, XVI| kinyújtott kardjába. Ott állt meg a markolatnál. – A kard egészen 5730 II, XVI| állt meg a markolatnál. – A kard egészen keresztülment 5731 II, XVI| ideig egymás szeme közé a két ellenfél mereven; egyiknek 5732 II, XVI| golyóján, ajka merev nyílásán a halál, a rögtöni halál; 5733 II, XVI| merev nyílásán a halál, a rögtöni halál; csak a szívén 5734 II, XVI| halál, a rögtöni halál; csak a szívén keresztülütött kard 5735 II, XVI| állva… Azután összerogy mind a kettő.~ ~– ~ ~Akik a legközelebb 5736 II, XVI| mind a kettő.~ ~– ~ ~Akik a legközelebb lefolyt években 5737 II, XVI| legközelebb lefolyt években a míveltebb körök történetének 5738 II, XVI| agyrém.~ ~– ~ ~Fennimor abban a pillanatban egy sóhaj, egy 5739 II, XVI| kapott jóakaróitól, hogy míg a dolog híre kissé elcsendesül, 5740 II, XVI| kiszellőztetni magát valahol a külföldön. Mégpedig akkor 5741 II, XVI| indult nehány nap múlva a szent sírhoz Palesztinába – 5742 II, XVI| sírhoz Palesztinába – mint a tréfás közvélemény mondá – 5743 II, XVI| Kárpáthy János pedig, a boldog, a túl boldog nábob 5744 II, XVI| Kárpáthy János pedig, a boldog, a túl boldog nábob szép feleségével 5745 II, XVII| intézvény~ ~Szétoszlottak a tekintetes karok és rendek, 5746 II, XVII| volt az országgyűlésnek, a jurátusok fekete atilláikkal 5747 II, XVII| csörömpölő kardjaikkal, a honatyák aranyzsinóros, 5748 II, XVII| delnőikkel egyszerre eltűntek a népes utcákról; a házak 5749 II, XVII| eltűntek a népes utcákról; a házak ajtain kiadó szállások 5750 II, XVII| hirdetményei lőnek olvashatók, a kereskedők visszarendelék 5751 II, XVII| készült divatkelméiket, a kávéházak kongtak az ürességtől, 5752 II, XVII| falevél hulltával ott maradt a fákon a mindig zöld fagyöngy; 5753 II, XVII| hulltával ott maradt a fákon a mindig zöld fagyöngy; csendes 5754 II, XVII| fagyöngy; csendes volt már a város, bátran ki lehetett 5755 II, XVII| valami hintó elgázolja, vagy a járókelők a sárba taszítják; 5756 II, XVII| elgázolja, vagy a járókelők a sárba taszítják; éjjel nem 5757 II, XVII| taszítják; éjjel nem verte fel a jámbor alvókat a nyughatatlan 5758 II, XVII| verte fel a jámbor alvókat a nyughatatlan fiatalság danája, 5759 II, XVII| elfogva azt az egyik szélétől a másikig, s valamennyi háznál 5760 II, XVII| háznál sorba mind meghúzták a csengettyűket, megverték 5761 II, XVII| kellett többé annyit ügyelni a fiatal leányokra, hogy ne 5762 II, XVII| alkalmával fel találják gyújtani a várost; egyszóval: Pozsony 5763 II, XVII| csendes, békességes alakját, s a líceumi és akadémiai ifjak 5764 II, XVII| Megemlegették utoljára a pozsonyi boltosok. Megemlegették 5765 II, XVII| találtatott boltjaikban, abból a legszebbet mind összevásárolta 5766 II, XVII| vele parádézott, mint mikor a gyermek új ruhát kap, még 5767 II, XVII| egyik elve volt az, hogy nem a vásáros született az eladó 5768 II, XVII| az eladó kedveért, hanem a kereskedőt teremté isten 5769 II, XVII| kereskedőt teremté isten a vevők szolgálatára; tehát 5770 II, XVII| ő vásálni megy valahova a maga pénzeért, nem az ő 5771 II, XVII| Ilyenkor tehát, mikor őt látták a bolt előtt hintajából kilépni – 5772 II, XVII| ki ne ismerte volna őt, a leggazdagabb férfit s a 5773 II, XVII| a leggazdagabb férfit s a legszebb asszony férjét 5774 II, XVII| tudott valamit beszélni a generózus nábob saját nyelvén, 5775 II, XVII| nyelvén, s legalább annyit a főfőkereskedő is megtanult, 5776 II, XVII| magában némi sejtelmeket a magyar nyelv felől, s voltak 5777 II, XVII| legkevesebb költséggel járó neme a mester nélküli nyelvtanulásnak. 5778 II, XVII| feltevé magában János úr, hogy a legközelebbi országgyűlés 5779 II, XVII| amely két idióma * volt a legszokásosabb az akkori 5780 II, XVII| eredménytelen dekrétumok, hogy a horvátok tanuljanak magyarul.~ ~ 5781 II, XVII| előtt búsan, leverten állani a két derék, jólelkű lényt: 5782 II, XVII| szeretett volna sírni mind a kettő, de az nem illett. 5783 II, XVII| örülni kellett volna. – A leány nagy szerencsét csinált.~ ~ 5784 II, XVII| jönni beléjök. Nem lehetett. A nagy úr ott áll közel, mit 5785 II, XVII| No Boltay mester – monda a nábob megrázva az érdemes 5786 II, XVII| látogatni engem Kárpátfalván.~ ~A kézműves elvörösödött. A 5787 II, XVII| A kézműves elvörösödött. A nábob nem tudta, hogy ennek 5788 II, XVII| nábob nem tudta, hogy ennek a munkától izmos embernek 5789 II, XVII| Boltaynak szinte torkán akadt a szó, midőn ki kelle mondani:~ ~– 5790 II, XVII| Teréz szemeiben is megeredt a sírás, s Fanny halaványabb 5791 II, XVII| s Fanny halaványabb lett a falnál.~ ~– Hát majd egyszer 5792 II, XVII| falnál.~ ~– Hát majd egyszer a télen, jó Boltay – folytatá 5793 II, XVII| midőn az utolsó búcsúszóval a készen álló útihintóba ültek, 5794 II, XVII| üveges ajtót, parancsot adott a kocsisnak, s a hintó kerekei 5795 II, XVII| parancsot adott a kocsisnak, s a hintó kerekei robogtak végig 5796 II, XVII| hintó kerekei robogtak végig a kövezeten.~ ~Alig múlt egy 5797 II, XVII| levelet kapott Fannytól.~ ~A fiatal nő jókedvvel iparkodott 5798 II, XVII| minden sorban, leírta azokat a mulatságos embereket, kikkel 5799 II, XVII| János úr körül van véve; a furfangos Horhi Miskát, 5800 II, XVII| megnevettesse, Kiss Miskát, a szilaj kedvű jó fiút, ki 5801 II, XVII| copfos jószágigazgatót, ki őt a gazdálkodás mindenféle ágazataival 5802 II, XVII| gazdálkodás mindenféle ágazataival a legkitartóbb fáradsággal 5803 II, XVII| iparkodik megismertetni, a vén hajdút és a vén bohócot, 5804 II, XVII| megismertetni, a vén hajdút és a vén bohócot, s valamennyi 5805 II, XVII| bohócot, s valamennyi között a legmulatságosabb alakot, 5806 II, XVII| összeesküdve lenni, hogy a fiatal menyecskét mulattassák, 5807 II, XVII| boldogságról egy szó sincs a levélben.)~ ~Most azonban 5808 II, XVII| neki, fejébe vette, hogy ő a hazának, a közügyeknek használni 5809 II, XVII| vette, hogy ő a hazának, a közügyeknek használni akar.~ ~ 5810 II, XVII| akar.~ ~Alapítványokat tesz a köziskolákban – sokszor 5811 II, XVII| köziskolákban – sokszor eljár a szomszéd Szentirmay grófhoz, 5812 II, XVII| örökké furcsaságokon töri a fejét, minő a jobbágyok 5813 II, XVII| furcsaságokon töri a fejét, minő a jobbágyok felszabadítása 5814 II, XVII| színházon, lóversenyen töri a fejét, az esztendő nagyobb 5815 II, XVII| Pesten tölti, s biztatja a többi főurakat is, hogy 5816 II, XVII| főurakat is, hogy töltsék ott a telet. János urat már rá 5817 II, XVII| nagyszerű palotát építtessen a fővárosban. Ha nem akar 5818 II, XVII| legalább szépíti, emeli a várost. Az őnála összejövő 5819 II, XVII| hogy pontosan számadoltassa a tiszteket, mert sok pénzre 5820 II, XVII| mert sok pénzre van szükség a közügyek számára. Most végtére 5821 II, XVII| Éppen oly kevéssé, mint a többi indítványokban és 5822 II, XVII| hivatás kezd felderülni; a jövő hónapra van hirdetve 5823 II, XVII| jövő hónapra van hirdetve a közgyűlés a kárpátfalvi 5824 II, XVII| van hirdetve a közgyűlés a kárpátfalvi kastélyba, hol 5825 II, XVII| kárpátfalvi kastélyba, hol a társulat megalakultnak nyilvánítandja 5826 II, XVII| üdvözleteknek alig várja a percet Fanny, melyben kedves 5827 II, XVII| ölelhesse, s ezzel bezárja a levelet.~ ~Szívről, szívvilágról 5828 II, XVII| semmit sem talált már ott a hajdani bohóságok közül.~ ~ 5829 II, XVII| uramnak, hogy asszonyt visz a házhoz, szép, fiatal, szemérmes 5830 II, XVII| tehát intézkedjék úgy, hogy a menyecske semmi megbotránkozni 5831 II, XVII| és üdvösségesnek lát.~ ~A derék ősz férfiú, amint 5832 II, XVII| derék ősz férfiú, amint a felhatalmazó levelet kapta, 5833 II, XVII| Kárpátfalvára ismerni.~ ~A nagyon meghatározhatlan 5834 II, XVII| hazaküldettek, ki hová való volt, a maga falujába.~ ~Káromkodásukról, 5835 II, XVII| cselédek kiutasíttattak a gulyára meg a ménesre. Ott 5836 II, XVII| kiutasíttattak a gulyára meg a ménesre. Ott produkálják 5837 II, XVII| Ott produkálják magukat.~ ~A tisztviselőknek meghagyatott, 5838 II, XVII| tisztviselőknek meghagyatott, hogy a legnagyobb illendőséggel 5839 II, XVII| semmi kivételes szabadságot a kastélyban ne vegyenek.~ ~ 5840 II, XVII| kastélyban ne vegyenek.~ ~A fiskálisnak három napi határidő 5841 II, XVII| feleségestől berendeltetett a kastélyba, ő maga a nagyságos 5842 II, XVII| berendeltetett a kastélyba, ő maga a nagyságos asszony kocsisává, 5843 II, XVII| komornájává iktattatván; a legszelídebb szürkék közül 5844 II, XVII| olyan jámbor legyen, mint a bárány, mert asszonyt fog 5845 II, XVII| termek elrendezésében, hogy – a kárpátfalvi kastély azon 5846 II, XVII| választa, nyílt tekintettel a helység felé s oldalablakaival 5847 II, XVII| magára az átváltozás után.~ ~A szándékosan gyűjtött frivol 5848 II, XVII| rakattak, amazokat elvitték a madarasi kastély padlására. 5849 II, XVII| vitte Varga uram, hogy még a régi freskófestményeken 5850 II, XVII| legalább egy kötényt festetett a pongyola gráciáknak, s Apollónak, * 5851 II, XVII| eltávolított; az angolkertből a titkos búvóhelyek, a palotából 5852 II, XVII| angolkertből a titkos búvóhelyek, a palotából a rendetlen álfolyosók 5853 II, XVII| búvóhelyek, a palotából a rendetlen álfolyosók részint 5854 II, XVII| részint befalaztattak, a fürdőszobából télikert lett, 5855 II, XVII| fürdőszobából télikert lett, s a vízvezető csövek az úrhölgy 5856 II, XVII| hálószobája mögé vitettek, s a régi múzeum alakult fördőteremmé.~ ~ 5857 II, XVII| alakult fördőteremmé.~ ~A nagy ivószobábul kihordatott 5858 II, XVII| tivornyákra emlékeztetne, a kerek székek, a nagy diófaasztal 5859 II, XVII| emlékeztetne, a kerek székek, a nagy diófaasztal kivándoroltak, 5860 II, XVII| kivándoroltak, s elfoglalta helyöket a családi régi pénzek és festmények 5861 II, XVII| elmondhassa: „Itt, ezen a helyen volt János úr ittas, 5862 II, XVII| volt törölve.~ ~Sőt még a kert mögött épült lovardát 5863 II, XVII| egyszer valaki elmondhassa a nőnek: „Ime ezen a helyen 5864 II, XVII| elmondhassa a nőnek: „Ime ezen a helyen történtek azok a 5865 II, XVII| a helyen történtek azok a mulatságok, hogy János úr 5866 II, XVII| gyönyörködésére elbocsátá őket a hánykódó méneken, miket 5867 II, XVII| és jókedv, mikor egy-egy a lyánok közül lehullott. 5868 II, XVII| lehullott. Egyet el is tapostak a lovak.”~ ~A sok bohóc közül 5869 II, XVII| is tapostak a lovak.”~ ~A sok bohóc közül csupán Vidra 5870 II, XVII| Vidra cigány.~ ~Midőn aztán a vidéken híre futamodék, 5871 II, XVII| megházasodott, jöttek mindenünnen a különféle gratulációk az 5872 II, XVII| ocsmány paszkvill * érkezett a többek között, tele mindenféle 5873 II, XVII| mázolni. Undok rohadékai a költészetnek, minőket nyomtatásban 5874 II, XVII| olvasnak, egyik kéziratból a másikra másolnak, s jobban 5875 II, XVII| s jobban ismernek, mint a leghírhedettebb költők örökbecsű 5876 II, XVII| költők örökbecsű munkáit.~ ~A Kárpáthyhoz küldött ilynemű 5877 II, XVII| leginkább ismeretes levén a nábob gyöngéivel, azt legérzékenyebb 5878 II, XVII| legérzékenyebb részén találhatá. A küldött poéma annyira túl 5879 II, XVII| undorító kifejezésekkel, hogy a becsületes jószágigazgató 5880 II, XVII| gondolatra jött, hogy összeszedve a nábob hajdúit, rajtamenjen 5881 II, XVII| okosabbat gondolt később. Fogá a paszkvillt, úgy ahogy volt, 5882 II, XVII| szerekkel szokták falusi gazdák a veszettséghez közelítő kutyákat 5883 II, XVII| nélkül. Marci vitte el a küldeményt, előre meg volt 5884 II, XVII| meg volt neki mondva, hogy a legjobb futó lovára üljön, 5885 II, XVII| ne szálljon róla, amikor a küldötteket kézbesíti, mely, 5886 II, XVII| az, miszerint Kutyfalvi a hamus kenyér és érett sajt 5887 II, XVII| sajt láttára majd kiugrott a bőréből dühében, s cséplőinek 5888 II, XVII| parancsolá, hogy csukják be a kaput Marci előtt, aki azonban 5889 II, XVII| amint becsukták mögötte a kaput, lovával egyenesen 5890 II, XVII| lovával egyenesen átugratott a palánkon, s Varga uram nagy 5891 II, XVII| szatiszfakciójára * azzal a hírrel ért vissza Kárpátfalvára, 5892 II, XVII| lóháton.~ ~Maga János úr a legörvendetesebben volt 5893 II, XVII| mindenütt új bámulat érte; a csintalan tréfák tanyáiból 5894 II, XVII| látszhatott mindaz, amit a nábobrul beszélni hallott, 5895 II, XVII| gyermekésszel együtt nevetett a dandyk által előadott anekdotákon, 5896 II, XVII| semminek sem látszott nyoma.~ ~A cimborák eleinte őrizkedtek 5897 II, XVII| János úr vevé észre, hogy a betyár kompániák ismét kezdenek 5898 II, XVII| vérkeringés, elevenség mutatkozni a nemzetben; közhasznú, közérdekű 5899 II, XVII| megtisztelék. Midőn aztán jöttek a kortyondi fráterek, mindig 5900 II, XVII| kortyondi fráterek, mindig volt a zsebében egy-két aláírási 5901 II, XVII| maga kezdett meg, alatta a felesége neve, ugyanannyi 5902 II, XVII| neve, ugyanannyi összeggel; a verembe esett látogató azután 5903 II, XVII| kellett magát váltania, mint a „kútba estem”-nél. * Ha 5904 II, XVII| tudóstársaság, ott volt a másik ív cukorrépagyár felállítására, 5905 II, XVII| érdeklőnek, tetszhetett aláírni a népszerű iskolai könyvek 5906 II, XVII| tartotta, megragadtaték a Berettyó átvágásait létrehozó 5907 II, XVII| által. Ha jobb szerette a vizet, s nem akart a szárcsákat 5908 II, XVII| szerette a vizet, s nem akart a szárcsákat nyugtalanító 5909 II, XVII| hallani, megtámadtaték mind a négy szuperintendencia * 5910 II, XVII| megfejthetlen okokbul reájuk, a negyedikért áldozatul kellett 5911 II, XVII| Utoljára kerülni kezdték a fráterek Kárpáthy udvarát, 5912 II, XVII| használt, azt elcsalta magával a Szentirmaynál tartani szokott 5913 II, XVII| hogy Szentirmay egyszer a nejével is meg találja őket 5914 II, XVII| családból származott, sőt a szavait sem igen szükség 5915 II, XVII| jelenlétükben valaki egy lábát a másikra felteszi, avagy 5916 II, XVII| harisnya” egyet ki talál a száján ereszteni, vagy ha 5917 II, XVII| s otthagyják az embert a faképnél.~ ~És így sohasem 5918 II, XVII| már fülheggyel hallottuk, a legközelebb jövőben ismét 5919 II, XVII| volt) – mind egyesülének a nagy eszme körül, mely, 5920 II, XVII| mielőtt kimondtuk volna, a megelőző magasztalásokból 5921 II, XVII| Az agár okvetlenül egyike a legfontosabb és figyelemre 5922 II, XVII| figyelemre méltóbb tüneményeknek a hazai természetben, de legkivált 5923 II, XVII| hivatásánál fogva, mellyel a közélet rugóiba vág, kénytelenek 5924 II, XVII| kénytelenek vagyunk azt mint a társadalom világának egyik 5925 II, XVII| az udvaron, ott ásítnak a konyhában, ott vakaróznak 5926 II, XVII| ebédlőben, ott kapkodnak a legyek után a szalonban, 5927 II, XVII| kapkodnak a legyek után a szalonban, ott ülnek a pamlagon 5928 II, XVII| után a szalonban, ott ülnek a pamlagon a háziúr, a háziasszonyság 5929 II, XVII| szalonban, ott ülnek a pamlagon a háziúr, a háziasszonyság 5930 II, XVII| ülnek a pamlagon a háziúr, a háziasszonyság mellett, 5931 II, XVII| háziasszonyság mellett, a zongora alatt, a karszékekben, 5932 II, XVII| mellett, a zongora alatt, a karszékekben, s mentül gazdagabb 5933 II, XVII| általánosabb kiterjedésben, de a legszegényebb nemesembernél 5934 II, XVII| nem is említve azt, hogy a legszebb kalapok a nyulak 5935 II, XVII| hogy a legszebb kalapok a nyulak szőréből készülnek, 5936 II, XVII| is, miszerint hazánkban a gyümölcstenyésztésnek legátalkodottabb 5937 II, XVII| legátalkodottabb ellenségei a nyulak, melyek a fiatal 5938 II, XVII| ellenségei a nyulak, melyek a fiatal ojtványok kérgét 5939 II, XVII| figyelmünket vetni, vajon a hazánkban annyira pártolandó 5940 II, XVII| lótenyésztés és nemesítésnek mi a legerősebb rugója? Az agár! 5941 II, XVII| legerősebb rugója? Az agár! Ki a tatár fog szaladni az agár 5942 II, XVII| az agarászat mozdítja elő a lótenyésztést.~ ~Ehhez járul 5943 II, XVII| ostoba újságok olvasásától, s a nemzeti kedélyt azon ősi 5944 II, XVII| tartja fenn, amidőn még a nyughatatlan tudományok 5945 II, XVII| költészet nem cserélték ki a korszellemet.~ ~Azt se gondold 5946 II, XVII| más nemzetek felett, midőn a közmíveltség ezen ágazatát 5947 II, XVII| szenzációt gerjeszte mind a két hazában János úrnak 5948 II, XVII| Felvillanyozta az egy időre a példabeszéddé vált letargiát, 5949 II, XVII| vált letargiát, megmozgatá a társadalom minden rétegét, 5950 II, XVII| minden rétegét, elfeledteté a tisztújítási ingerültségek 5951 II, XVII| tehetségeikkel.~ ~Minélfogva a legnagyobb biztossággal 5952 II, XVII| biztossággal várhatjuk, hogy a nemsokára tartandó alapító 5953 II, XVII| tartandó alapító gyűlés a kárpátfalvi kastélyban egyike 5954 II, XVII| kastélyban egyike leend a legfényesebb és legérdekesebbeknek, 5955 II, XVII| nevezetes alkalomra, s nagy a feszültség és várakozás; 5956 II, XVII| feszültség és várakozás; vajon a kitűzött aranybillikomot, 5957 II, XVII| hogyha tanulsz, vár pályádonn a borostyán!”, mely igen szép 5958 II, XVII| massa * kész fogadni hogy a Borsod megyei alispán Fecskéje 5959 II, XVII| megyei alispán Fecskéje mind a kettőn kitesz, míg a dunántúli 5960 II, XVII| mind a kettőn kitesz, míg a dunántúli kerületben alig 5961 II, XVII| volna felőle győződve, hogy a Győr vármegyei, bőnyi születésű, 5962 II, XVII| most erősen köti az ebeket a karóhoz, hogy elragadja 5963 II, XVII| elragadja Magyarország elől a győzedelmi pálmát.~ ~Már 5964 II, XVII| győzedelmi pálmát.~ ~Már a kihirdetett ülés napját 5965 II, XVII| megelőző hetekben alig győzi a fiskális a sok levelezést, 5966 II, XVII| hetekben alig győzi a fiskális a sok levelezést, minélfogva 5967 II, XVII| másodíziglen, hanem egyúttal a hajfürtei is, melyek szőkék 5968 II, XVII| hogy oda szokta törülni a tollat, sőt még a nyelve 5969 II, XVII| törülni a tollat, sőt még a nyelve is az, mert azt meg 5970 II, XVII| használja, ha elcseppen a tinta, felnyalván vitézül.~ ~ 5971 II, XVII| megrendelése, ismét másik ígérkezés a gyűlésen megjelenni. Vannak, 5972 II, XVII| megjelenni. Vannak, kik a haza boldogabb napjait látják 5973 II, XVII| mások szívesen ajánlkoznak a statútumok * kidolgozására. 5974 II, XVII| kineveztetnék; más kéri a nagyon tisztelt társulatot 5975 II, XVII| képviseltetni fogja magát a versenyen.~ ~És ezen leveleket 5976 II, XVII| hagyja heverni asztalán, még a borítékokat sem engedi kiseperni 5977 II, XVII| borítékokat sem engedi kiseperni a szobából. Legyenek ott; 5978 II, XVII| vakmerő levele vándorol a tűzbe, akik olyasmit mernek 5979 II, XVII| Aztán adakozott ő mind a fenn megnevezett célokra 5980 II, XVII| bőrükbe nem férő hazafiak a nemzetre rádisputáltak. 5981 II, XVII| vállalatoknak kiránthatná a sárból; azonban azt sem 5982 II, XVII| által lesz agárrá, hanem a kellő kiképeztetés által).~ ~… 5983 II, XVII| agarakkal!~ ~– ~ ~Az ünnepély, a gyűlés, a nagy sokadalom 5984 II, XVII| Az ünnepély, a gyűlés, a nagy sokadalom előkészületei 5985 II, XVII| sokan fognak ott lenni, a nemesség színe-java, jelesei 5986 II, XVII| együvé gyűlnek; ott lesznek a komolyabb, ünnepeltebb férfiak 5987 II, XVII| gondolt rá, vajon eljönnek-e a meghívásra a vidék előkelő 5988 II, XVII| eljönnek-e a meghívásra a vidék előkelő delnői? Érdemesítik-e 5989 II, XVII| hölgyei, kiknél nemcsak a nemesség szállt anyáról 5990 II, XVII| leányra, hanem az erény, a szeplőtelen hírnév is. Fogják-e 5991 II, XVII| polcon elismerni, melyre a szerencse és egy bohó vénember 5992 II, XVII| eredetét és undok dicsőségét?~ ~A férfiak bizonyosan eljönnek 5993 II, XVII| férfiak bizonyosan eljönnek a környékből, mindazok, akik 5994 II, XVII| Első nap lesz az ülés; a hosszú teremben fog nak 5995 II, XVII| hosszú teremben fog nak ülni a komoly férfiak, oldalt a 5996 II, XVII| a komoly férfiak, oldalt a karzaton lesz hely a hölgyek 5997 II, XVII| oldalt a karzaton lesz hely a hölgyek számára, ahonnan 5998 II, XVII| lakoma; ő ott fog ülni mint a ház asszonya, látva mindenkitől… 5999 II, XVII| délceg paripákon fogják űzni a furfangos, csalárd rókát. 6000 II, XVII| leend az ő lovagja?~ ~Estve a legbátrabb lovagnak, ki