IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
| Alphabetical [« »] 9 2 900 1 93,7 1 a 8039 á 2 à 23 abba 9 | Frequency [« »] ----- ----- ----- 8039 a 3367 az 2605 hogy 2161 s | Jókai Mór Egy magyar nábob Concordances a |
Kötet, Fezejet
6001 II, XVII| nyeregtakarót fog ajándékba adni a ház asszonya, melyet maga 6002 II, XVII| ott lebegett lelke előtt a tüneménnyé vált ideál. Azt 6003 II, XVII| vált ideál. Azt látta ott a gyűlés asztalánál ülni, 6004 II, XVII| futtatni sebes paripán, a széltől kigyulladt arccal, 6005 II, XVII| egyszerre ővele elbuknék a ló, s leesnék, meghalna 6006 II, XVII| bármire vezeté figyelmét, csak a névtelen kép állt mindig 6007 II, XVIII| teher, mint áldás.~ ~Hisz a gazdag számára sem jön fel 6008 II, XVIII| jön fel kétszer egy nap a hajnal, s a világ minden 6009 II, XVIII| kétszer egy nap a hajnal, s a világ minden kincsei birtokosának 6010 II, XVIII| nagylelkű volt, vagy bolond. A leány okvetlenül hiú és 6011 II, XVIII| hadd jelenjen meg azokban a magas körökben, mikbe feltolakodott.~ ~ 6012 II, XVIII| mikbe feltolakodott.~ ~A hölgyvilág előre számít 6013 II, XVIII| hölgyvilág előre számít a mulatságra, melyet ügyetlenségei, 6014 II, XVIII| botrányai szolgáltatni fognak; a gavallérvilág szinte oly 6015 II, XVIII| biztosan számít mindezekre; a hölgy veszendő portéka, 6016 II, XVIII| kényelméről gondoskodik, midőn a világ minden részeiből összehordja 6017 II, XVIII| asszonyok gyönyörködni szoktak, a piperétől kezdve egész az 6018 II, XVIII| az imádókig.~ ~Mert amint a kortyondi fráterek elmaradoznak 6019 II, XVIII| kortyondi fráterek elmaradoznak a kárpátfalvi háztól, a régi 6020 II, XVIII| elmaradoznak a kárpátfalvi háztól, a régi dáridók megszűntével, 6021 II, XVIII| odaszokni, kiket többé nem a nábob jó bora és rossz tréfái, 6022 II, XVIII| menyecskéi csalnak oda, hanem a szép nő, az elhírhedett, 6023 II, XVIII| szép nő, az elhírhedett, a csodára állított szép nő, 6024 II, XVIII| reményeket táplálni: egyik a férj, másik saját híre. 6025 II, XVIII| Csaknem mindennap megfordulnak a kárpátfalvi kastélyban a 6026 II, XVIII| a kárpátfalvi kastélyban a környék legelső arszlánai:~ ~ 6027 II, XVIII| Az ifjú Darvay Jenő, kit a megyei szabadelvű párt vezérének 6028 II, XVIII| szabadelvű párt vezérének tart a közvélemény, mert hosszú 6029 II, XVIII| bizonyosan nem tudom.~ ~A szép Csendey Rezső, ki nem 6030 II, XVIII| Rezső, ki nem restelli, hogy a világ által szépnek neveztetik. 6031 II, XVIII| sem lehet vele beszélni.~ ~A szőke báró Berky Tivadar, 6032 II, XVIII| különcöt játszik, nyergelve ül a székre, félszemüveggel pislog, 6033 II, XVIII| férfival, aki úgy táncolja a mazurt és keringőt, ahogy 6034 II, XVIII| halavány fiatalember, ki abban a gyanúban áll, hogy álnév 6035 II, XVIII| iszik és kártyázik, és fut a szobaleányok után, mint 6036 II, XVIII| szobaleányok után, mint a többi; és még egy harmadik 6037 II, XVIII| aki igazán meg van őrülve a szép asszony iránti szerelmében, 6038 II, XVIII| Kárpátfalván virul, amióta a parasztmenyecskéket ideálszépségű 6039 II, XVIII| ideálszépségű delnővel váltotta fel a nábob.~ ~Szegény asszony!~ ~ 6040 II, XVIII| őt e vidám társaságokban a kétségbeesésig engedi mulatni.~ ~ 6041 II, XVIII| senkitől nem sejtve pihen?~ ~A közelgő társulati ünnepély 6042 II, XVIII| úrnépet az adandó vigalomra, s a meghívottak neveit feljegyeztetvén 6043 II, XVIII| kifelejtett volna valakit a névsorozatból, akit ott 6044 II, XVIII| iránt.~ ~Varga uram elhozá a lajstromot, sorba kopogtatott 6045 II, XVIII| nagy tisztelettel állt meg a küszöbben, s nagyon szerette 6046 II, XVIII| lenne, hogy onnan az ajtóból a pamlagig nyújthatná az írást.~ ~ 6047 II, XVIII| embert azzal jutalmaz meg a sors, hogy becsületes tiszta 6048 II, XVIII| kedélyesen átfogta karjaival, ami a jó öregurat a lehető legnagyobb 6049 II, XVIII| karjaival, ami a jó öregurat a lehető legnagyobb zavarba 6050 II, XVIII| különös tiszteletre – rebegé a jószágigazgató, szép óvatosan 6051 II, XVIII| óvatosan bocsátva magát vissza a karszékbe, mintha attól 6052 II, XVIII| egyszersmind sietett átnyújtani a küldött iratot, elmondva 6053 II, XVIII| Vajon mit akar tőle kérdezni a nagyságos asszony? Bárcsak 6054 II, XVIII| helyén!~ ~Fanny kezébe vevé a névsorozatot, s végigolvasá 6055 II, XVIII| itt is azt gondolá, hogy a szokásos bemutatások nagyon 6056 II, XVIII| Azt hivé, hogy e nő, ki a finom világ estélyén Kecskereynél 6057 II, XVIII| hozzá, bárminő édes nyelven, a nyájas szavak háta mögött 6058 II, XVIII| Újra meg újra átolvasta a névsorozatot, mintha a nevek 6059 II, XVIII| átolvasta a névsorozatot, mintha a nevek hangzásából akarná 6060 II, XVIII| hangzásából akarná megtudni a személyek jellemét, majd 6061 II, XVIII| maga elé, s kérő tekintetét a jószágigazgató felé fordítá.~ ~– 6062 II, XVIII| miszerint ő mindenre kész a világon, akár e percben 6063 II, XVIII| percben leugrik az ablakon, ha a nagyságos asszony úgy kívánja.~ ~– 6064 II, XVIII| tanácsot adna, mielőtt a világba lépek.~ ~E szavak 6065 II, XVIII| közelebb voná hozzá székét, s a névjegyzéket egész hosszában 6066 II, XVIII| Varga uramat nagyon elérte a titkos köhögés; a tarka 6067 II, XVIII| elérte a titkos köhögés; a tarka gyapot zsebkendő ismét 6068 II, XVIII| ismét előkerült, ezúttal a homlokát kellett megtörülni 6069 II, XVIII| mint az övére.~ ~– Azt a szívességet várom öntől, 6070 II, XVIII| ismeri őket ön, milyennek a világ. Kiket tart szeretetre, 6071 II, XVIII| avagy hogy valamennyinek a legrövidebb idő alatt teljes 6072 II, XVIII| amit most kért tőle.~ ~Ő, a legalázatosabb, emberségtudó 6073 II, XVIII| viseltetik mindenki iránt, aki a magasabb köröknek tagja, 6074 II, XVIII| beszéd közben valakinek a nevét úgy mondaná ki, hogy 6075 II, XVIII| kétségbeesetten zsúrolta talpaival a padlót, s a tarka gyapot 6076 II, XVIII| zsúrolta talpaival a padlót, s a tarka gyapot zsebkendővel 6077 II, XVIII| meg volt akadva mai nap a köhögéssel, s valami olyanforma 6078 II, XVIII| s valaki mást ültessenek a helyébe, őt pedig eldugják 6079 II, XVIII| és mosolyogva tekintett a becsületes öregre.~ ~Ez 6080 II, XVIII| fogni feladatához, s vevé a lajstromot, melyet Fanny 6081 II, XVIII| elfelejtett olvasni. Azután meg a túlsó felére nézett a papirosnak, 6082 II, XVIII| meg a túlsó felére nézett a papirosnak, oda, ahol már 6083 II, XVIII| sympathetica tintával mindenkinek a neve mögé van írva az a 6084 II, XVIII| a neve mögé van írva az a felelet, amit őneki kell 6085 II, XVIII| elmondania.~ ~Fanny észrevevé a jó öreg zavarát, s buzdító 6086 II, XVIII| megerősödve érzé szívét a jó öreg, s még egyet bátran 6087 II, XVIII| köhintett, mint végső adieu-t a gyávaság kísérteteinek, 6088 II, XVIII| véleményt mondani, mint akiknek a nevei itt előttem állnak, 6089 II, XVIII| előttem állnak, de mégis a nagyságod iránti szeretet – 6090 II, XVIII| Elárultam magam. Folytassuk a felvett tárgyat.~ ~– Nem, 6091 II, XVIII| asszonyom, vegye úgy, mint a legjobb szándékból, a legtisztább 6092 II, XVIII| mint a legjobb szándékból, a legtisztább akaratból eredendő 6093 II, XVIII| nagyságod személyére nézve a hozzájok való ragaszkodás. 6094 II, XVIII| velem, kiket szeretnem kell, a többiekről hallgat. Ah, 6095 II, XVIII| önnek jól kell ismerni a világot. Ez bölcs tanács.~ ~ 6096 II, XVIII| mondani.~ ~Azután vevé is a hosszú lajstromot, és elkezde 6097 II, XVIII| végighúzva rajta, de úgy, hogy a nevekhez ne értesse, nehogy 6098 II, XVIII| köhintet, és lábaival súrolta a padlót.~ ~Nagyon sok olyan 6099 II, XVIII| Hm, hm. Néha már megállt a neveket kísérő ujj, s Varga 6100 II, XVIII| még egyszer visszatekintve a névre, melyet ujjával megbökve 6101 II, XVIII| vesszük észre, már mindjárt a vége felé fog járni, s maga 6102 II, XVIII| hallgatással. S homloka a legőszintébb izzadságcseppjeit 6103 II, XVIII| mintha tulajdon leánya volna. A nagyságos asszony maga is 6104 II, XVIII| megholt leánya áll előtte a nagyságos asszony képében.~ ~ 6105 II, XVIII| vonásai.~ ~Keze reszket a papíron, amint e névhez 6106 II, XVIII| elhalmozhat, akit leánya – a nagyságos asszony bizalmába, 6107 II, XVIII| asszonyom! – szól odanyújtva a névsorozatot. – E derék 6108 II, XVIII| nem fog.~ ~Fanny olvasá a mutatott nevet.~ ~– „Szentirmay 6109 II, XVIII| Emlékezék rá, hogy midőn a névsorozaton magától végigfutott, 6110 II, XVIII| Milyen e nő? – kérdé a jó öregtől.~ ~– Valóban 6111 II, XVIII| tartja jótéteményeit, de a háládatos nyelveket ki kötheti 6112 II, XVIII| nemcsak azt cselekszi, hogy a törvény által elítélt bűnösökért 6113 II, XVIII| által elítélt bűnösökért a kegyelemosztó magas helyeken 6114 II, XVIII| szűkölködnek, betegeket, kiket a világ ítél el; szegény elcsábított 6115 II, XVIII| tudja keresni, mi baja van a szenvedőnek a szívében. 6116 II, XVIII| mi baja van a szenvedőnek a szívében. Engedelmet kérek, 6117 II, XVIII| Engedelmet kérek, hogy ezt a szabadságot veszem magamnak, 6118 II, XVIII| személyek is sok jót tesznek a szegényekkel, de azoknak 6119 II, XVIII| azoknak voltaképpen csak a szegények testi szükségeire 6120 II, XVIII| ápolja, s ilyenformán nemcsak a kunyhókban, hanem gyakran 6121 II, XVIII| kunyhókban, hanem gyakran a palotákban is talál szűkölködőket, 6122 II, XVIII| azokban, amikre maga adja a legjobb példát; én valójában 6123 II, XVIII| arca tanúsítá, hogy elérté a vasfeje öregnek e gyöngéd 6124 II, XVIII| visszajött vele Magyarországba, s a dicső **István gróf után, 6125 II, XVIII| tett volna kevés idő alatt a hazával és az emberiséggel. 6126 II, XVIII| mert ami legfőbb kincs, a családi boldogság, oly mértékben 6127 II, XVIII| hogy számukra még ezen a földön elkezdődött a paradicsom.~ ~ 6128 II, XVIII| ezen a földön elkezdődött a paradicsom.~ ~Fanny kebléből 6129 II, XVIII| egy pillanat múlva Marci, a komornok lépett be Kárpáthynéhoz, 6130 II, XVIII| asszonyság!~ ~– ~ ~Fanny az öröm, a meglepetés reszketegségével 6131 II, XVIII| minden szív, midőn ő lelkében a hallottak szerint egy képzeletalakot 6132 II, XVIII| Minő leend e képzelt arc a valóban?~ ~Úgy dobogott 6133 II, XVIII| az ifjú nő szíve, midőn a léptek mind közelebb jöttek 6134 II, XVIII| hamis szemekkel, viseletében a legdivatosabb tarkaság.~ ~ 6135 II, XVIII| virágbokrokkal egészen elveszi a kilátást mindenről, ami 6136 II, XVIII| alakjának; neveli e hatást a mélyen kivágott öltöny mely 6137 II, XVIII| ijedelemig engedi láttatni a sovány vállakat és a nyak 6138 II, XVIII| láttatni a sovány vállakat és a nyak perec kiülő csontjait; 6139 II, XVIII| összefüggésben áll vele a két rendkívül sovány kéz, 6140 II, XVIII| is megmutatja, ennélfogva a társaság figyelmét folytonosan 6141 II, XVIII| Hátul jön ő, nagynénje, a tiszteletőr háta mögött, 6142 II, XVIII| nőm… – sietett János úr a hölgyeket egymásnak bemutatni.~ ~ 6143 II, XVIII| Szentirmay Marion kisasszony a legtökéletesebb s minden 6144 II, XVIII| felyülálló bókolattal üdvözlé a háziasszonyt, aközben figyelmesen 6145 II, XVIII| hogy akár ő, akár másvalaki a társaságban nagyon keresse 6146 II, XVIII| társaságban nagyon keresse a szavakat, sőt inkább, ha 6147 II, XVIII| Azt is meg kell pedig adni a jeles kisasszonynak, hogy 6148 II, XVIII| hasonlít az érdemes kisasszony a csalánhoz, amennyiben a 6149 II, XVIII| a csalánhoz, amennyiben a csalán csak azokat csípi 6150 II, XVIII| szíveskedik fölkeresni még a legtávolabb rejtezkedőket 6151 II, XVIII| legtávolabb rejtezkedőket is, s a ruhán és a páncélon és a 6152 II, XVIII| rejtezkedőket is, s a ruhán és a páncélon és a szíven keresztül 6153 II, XVIII| a ruhán és a páncélon és a szíven keresztül képes csípni.~ ~– 6154 II, XVIII| úrnőim. Flóra nagysád ide a nőm mellé, ide, ide. Marion 6155 II, XVIII| János urat egy tekintet a delnő arcára meggyőzte arról, 6156 II, XVIII| szemünk láttára ment el a jámbor, meglehet, hogy legalább 6157 II, XVIII| kedves szomszédnő – kezdé a félbehagyott szót Marion 6158 II, XVIII| mesterséges hangon, melyet a szónoklattan még nem határozott 6159 II, XVIII| határozott meg, s mely örökké azt a gyanút gerjeszti az emberben, 6160 II, XVIII| gerjeszti az emberben, hogy a beszélő valamit forgat a 6161 II, XVIII| a beszélő valamit forgat a szájában, amit restell lenyelni. – 6162 II, XVIII| voisine * – mert mi itt lakunk a Kárpáthy-család jószága 6163 II, XVIII| jószága mellett (értsd: ez nem a te jószágod, nem férjedé, 6164 II, XVIII| jószágod, nem férjedé, hanem a Kárpáthy-családé), hogy 6165 II, XVIII| szeretetreméltó nejét, ez a rendes szokás (ezt te talán 6166 II, XVIII| hogy bennünket látsz és a pernek, nem Rudolfné jóságának, 6167 II, XVIII| hogy úgy vessünk véget a pernek, hogy én menjek nőül 6168 II, XVIII| vén ember volt, mikor én a te idődben voltam, de én 6169 II, XVIII| semmi panasza sem lehet a sors ellen. Ily szeretetreméltó 6170 II, XVIII| egy kicsinyt elszalasztá a beszéd fonalát Marion kisasszony, 6171 II, XVIII| Fanny hálásan szorítá meg a kezébe tévedett gyöngéd 6172 II, XVIII| meggátlá Marion kisasszonyt a beszéd fonalát újra felvehetni, 6173 II, XVIII| hízelgő gyanúsításokra, s a legkellemesebb édes, kedves, 6174 II, XVIII| minden kétségen kívül megjön. A szép hölgyeknek adott szót 6175 II, XVIII| sebesen kell utazni. Ha a léghajósok még nem találták 6176 II, XVIII| léghajósok még nem találták fel a léggömb kormányozhatásának 6177 II, XVIII| mindenütt oda fogja vonni a magnetikus erő, ahol neje 6178 II, XVIII| magnetikus erő, ahol neje van.~ ~A fiatal hölgyek nevettek 6179 II, XVIII| fiatal hölgyek nevettek a tréfán. János úrtól jó néven 6180 II, XVIII| kisasszony ezalatt magához tért a köhögési intermezzóból, 6181 II, XVIII| s magához ragadta ismét a kormányrudat.~ ~– Már azt 6182 II, XVIII| párja; ő valóságos angyal a szeretetben, egy kerubim, 6183 II, XVIII| egy kerubim, nem is férfi a neje mellett, olyan férj, 6184 II, XVIII| Értsétek meg belőle mind a hárman: Rudolf nem azért 6185 II, XVIII| megannyi tőrszúrás lehet a szívedben.)~ ~Flóra nem 6186 II, XVIII| hogy más irányt ne adjon a beszélgetésnek.~ ~– Kegyedet 6187 II, XVIII| rejtegeti nejét, eldugja a hamis, hogy más ne is láthassa. ( 6188 II, XVIII| más ne is láthassa. (Félti a vén bolond, van oka rá.)~ ~– 6189 II, XVIII| máskülönben. Egy fiatal nőnek a legnehezebb állása van, 6190 II, XVIII| állása van, midőn legelőször a világba lép, kivált egy 6191 II, XVIII| rá nézve legszükségesebb, a legbiztosabb támaszt, az 6192 II, XVIII| őelőtte anyáról beszélni a legiszonyúbb fájdalom, a 6193 II, XVIII| a legiszonyúbb fájdalom, a legsértőbb szégyenpirítás, 6194 II, XVIII| legsértőbb szégyenpirítás, a legnagyobb kegyetlenség.~ ~ 6195 II, XVIII| kezét, s mintha ugyanazt a beszédet folytatná, monda:~ ~– 6196 II, XVIII| pótolja ki senki.~ ~Azokból a sötétben rászegzett szemekből 6197 II, XVIII| elég vágás volt őellene, s a következő battéria * már 6198 II, XVIII| az őket ékesíti, de már a nagynénék sokkal kellemetlenebb, 6199 II, XVIII| válni szükséges. Hiába, ez a mi sorsunk. S ebben igaza 6200 II, XVIII| tetszik, mi értekezhetünk a családi archívumban. Reménylem, 6201 II, XVIII| kész ínyét, csontkezeit a nagy karmantyúkkal a nábob 6202 II, XVIII| csontkezeit a nagy karmantyúkkal a nábob karjába ölté, s a 6203 II, XVIII| a nábob karjába ölté, s a legtökéletesebb, hibátlanabb 6204 II, XVIII| hibátlanabb libegéssel átszárnyalt a családi archívumba, hol 6205 II, XVIII| családi archívumba, hol a fiskális és Varga uram tiszteletteljes 6206 II, XVIII| olyasmit gondolt, hogy ennek a nevét is átugrotta az imént, 6207 II, XVIII| társaságukat óhajtani.~ ~A két ifjú nő egyedül maradt.~ ~ 6208 II, XVIII| kisasszony mögött, midőn Fanny a legszenvedélyesebb hevességgel 6209 II, XVIII| meggátolni, ajkaihoz szorítá a parányi kis kezet, és csókjaival 6210 II, XVIII| pártolatlanul fog tévedezni a világban, és gondolá magában, 6211 II, XVIII| hogy ön jótékony szelleme a vidéknek. Éppen midőn megérkezett 6212 II, XVIII| fenntarthassam magamat ennél a gondolatnál: „Van egy áldott 6213 II, XVIII| mintha attól tartana, hogy a kedves vízió eltűnik előle.~ ~ 6214 II, XVIII| salaktalan lélekre, mint a magáé; óh, jobb még mint 6215 II, XVIII| magáé; óh, jobb még mint a magáé, mert Flóra jósága 6216 II, XVIII| találkozásakor, ez valami a menny, az üdv érzeményei 6217 II, XVIII| is engem Flórának!~ ~Csak a legnagyobb elővigyázattal 6218 II, XVIII| És azután segítek neked a közelgő ünnepélyre, amit 6219 II, XVIII| mennyit fogunk nevetni azon a sok apró bajon, ami előfordul.~ ~ 6220 II, XVIII| hála és köszönet ellen –, a legkiszámítottabb önzésből 6221 II, XVIII| múlva foglalja el helyét, a beiktatási lakomán azután 6222 II, XVIII| jóízűn nem nevetett.~ ~Ez a Szentirmayné egy valóságos 6223 II, XVIII| hogy el ne szökhessenek.~ ~A kalaplevételkor természetesen 6224 II, XVIII| ilyenformán szerencsésen átment a társalgás a piperére, női 6225 II, XVIII| szerencsésen átment a társalgás a piperére, női munkákra, 6226 II, XVIII| akkor semmi nyoma sem volt a két delnő között az elébbi 6227 II, XVIII| meglepetve tekinte körül a szoba minden szegletébe, 6228 II, XVIII| minden szegletébe, azután fel a plafonra a festett múzsákra, 6229 II, XVIII| szegletébe, azután fel a plafonra a festett múzsákra, mintha 6230 II, XVIII| mintha nem tudná, hogy ki az a Fanny.~ ~– Ah, mille pardons! * 6231 II, XVIII| Most jut eszembe, hogy ez a kegyed keresztneve, egészen 6232 II, XVIII| egészen confuse * vagyok a sok családi névtől, amivel 6233 II, XVIII| directora * teleolvasta a füleimet; valójában ez a 6234 II, XVIII| a füleimet; valójában ez a Kárpáthy-család roppant 6235 II, XVIII| rokonságban van; úgy hiszem, a naptárban létező minden 6236 II, XVIII| Értsétek: csupán csak a te családod kellett még 6237 II, XVIII| családod kellett még ide a Kárpáthy-családfa dicsőítésére.)~ ~ 6238 II, XVIII| De nem fogott többé a fegyver. Flóra jókedvűen 6239 II, XVIII| Most már „Fanny” is van a nagyon tisztelt Kárpáthy-naptárban.~ ~ 6240 II, XVIII| nevetni kezde rá, s miután a nevetés ragadós – engedelmet 6241 II, XVIII| János úr is annyira belejött a jókedvbe, hogy le kellett 6242 II, XVIII| kezében, mint Diána, * mikor a kutyáját lőtte meg nyúl 6243 II, XVIII| szorgalmatosan dolgozik a bosszantásukon.~ ~– S meddig 6244 II, XVIII| meddig fog – tartani – azzz – a – kis idő? – kérdé piquant, 6245 II, XVIII| kockáztatott tekintélyét vetve a latba.~ ~– Bagatell, nagynéni. 6246 II, XVIII| Fiatal hölgyeknél hamar kész a barátság. Nagyon örülök 6247 II, XVIII| Reménylem, hogy ön nem szedte ki a kerekeimet, mint más vendégeinél 6248 II, XVIII| úr. – Engem uccse én csak a kocsikerekeket szoktam kiszedetni, 6249 II, XVIII| nem volt még eset, hogy a vendégeim kerekeit szedtem 6250 II, XVIII| úgy el tudott nevetni ezen a bolond ötleten, hogy a könnyei 6251 II, XVIII| ezen a bolond ötleten, hogy a könnyei csorogtak bele, 6252 II, XVIII| csorogtak bele, sőt utoljára a nagy nevetés miatt egészen 6253 II, XVIII| nevetés miatt egészen elbújtak a szemei az orcájába, s midőn 6254 II, XVIII| követett el, s törte magát a távozó kisasszony után, 6255 II, XVIII| hogy futtában olyat gázolt a sleppjére, hogy az érdemes 6256 II, XVIII| suttogá nagy lassúsággal a derék kisasszony megbocsátani 6257 II, XVIII| prozopopeával kísérteté magát végig a lépcsőn, s minthogy rangján 6258 II, XVIII| rangján alóli dolognak tartá a lába alá nézni, a tornácban 6259 II, XVIII| tartá a lába alá nézni, a tornácban úgy lépett egy 6260 II, XVIII| ott nyújtózkodó agárnak a farkára, hogy az ijedtében 6261 II, XVIII| Marion kisasszony, de mint a kígyónak még ijedtében is 6262 II, XVIII| ijedtében is eszibe jut a sziszegés, mint a macska, 6263 II, XVIII| eszibe jut a sziszegés, mint a macska, mely akkor tüsszög, 6264 II, XVIII| agarak ne számíttassanak a kutyák közé? Valóban emancipáció 6265 II, XVIII| egy lépést kellett tennie a hintó hágcsójáig.~ ~Ámde 6266 II, XVIII| nagy teketória kellett. A sleppet lebegő állapotba 6267 II, XVIII| állapotba helyezni, hogy a bokáig érő salavári * fodrai 6268 II, XVIII| s azzal egy lebbenéssel a hintóba, melyet valamennyi 6269 II, XVIII| látott egy duplavágást mérni a hátramaradtak fejére.~ ~– 6270 II, XVIII| féltékenysége miatt nem gyűl-e meg a Kárpáthy-kastély baja? Adieu, 6271 II, XVIII| sok adieu alatt akár azt a gúnyt, hogy Kárpáthy János 6272 II, XVIII| nemigen ébred fel bárkiben is a féltékenység, akár azt a 6273 II, XVIII| a féltékenység, akár azt a rágalmat, hogy a Kárpáthy-kastély 6274 II, XVIII| akár azt a rágalmat, hogy a Kárpáthy-kastély rossz hírű 6275 II, XVIII| agarat. Lassan hajts, míg a kárpátfalvi határból ki 6276 II, XVIII| utána az udvar közepén, a hölgy hosszú napernyőjével 6277 II, XVIII| akkor gyermek voltam!”~ ~A két fiatal hölgy pedig, 6278 II, XVIII| fiatal hölgy pedig, amint a nyűg eltávozott, dévaj jókedvvel 6279 II, XVIII| jókedvvel veszi kétfelül karjára a jámbor János urat, s dalolva 6280 II, XVIII| táncolva viszi fel magával a lépcsőkön.~ ~János úr arca 6281 II, XVIII| ősi termek visszhangoznak a két szelíd delnő jókedvű, 6282 II, XVIII| nem hallottak e falak.~ ~A vén Varga uram áthallja 6283 II, XVIII| miért örül. Ott van ugyan a fiskális, de az nem arra 6284 II, XIX| XIX. A barátné~ ~Szentirmayné célt 6285 II, XIX| Egy heti ott mulatása a kárpátfalvi kastélyban képes 6286 II, XIX| képes volt Fanny állását a világ előtt egészen megváltoztatni. 6287 II, XIX| barátságában részesíte. A büszke delnők, kik eddig 6288 II, XIX| polgárleányból lett úrnő játssza a háziasszony szerepét, oly 6289 II, XIX| színpadra kerültek között a legtöbb és legszigorúbb 6290 II, XIX| kezdtek róla gondolkozni, hogy a leereszkedéshez kevesebb 6291 II, XIX| magukban, ha illendő lesz-e a fiatal lyánkáikat a kárpátfalvi 6292 II, XIX| lesz-e a fiatal lyánkáikat a kárpátfalvi kastély eleuszi 6293 II, XIX| aggodalom nélkül rendelék meg a divatárusnőknél a ruhákat. 6294 II, XIX| rendelék meg a divatárusnőknél a ruhákat. Szentirmayné jelenléte 6295 II, XIX| Szentirmayné jelenléte a legnagyobb biztosíték erény 6296 II, XIX| fázisba lépett ezáltal, a részvényes korifeusoknak 6297 II, XIX| társulatuk megszilárdítására; a kortyondi fráterek, az eredeti 6298 II, XIX| beszélni az ő jelenlétében, s a divatvitézek, a szelíd arszlánok 6299 II, XIX| jelenlétében, s a divatvitézek, a szelíd arszlánok tanultak 6300 II, XIX| ne tessék rá mosolyogni. A munka nagy és nehéz. Könnyű 6301 II, XIX| munka nagy és nehéz. Könnyű a férjnek azt mondani, én 6302 II, XIX| akiket sohasem láttam. A többi az asszony gondja.~ ~ 6303 II, XIX| ügyelete mellett mindez a legszebb rendén ment. Ő 6304 II, XIX| legalább János úr abban a meggyőződésben élt, hogy 6305 II, XIX| szabadon, vidáman beszéltek a világ bohóságairól.~ ~Egyszer 6306 II, XIX| Egyszer elővevék azt a névsorozatot, mely Varga 6307 II, XIX| Tartottunk volna, de a jó öreg abban alkudott meg 6308 II, XIX| szeretni; egész odáig, ahol a te neved áll, mind olyanokat 6309 II, XIX| tehát jer ide, szóljuk meg a többieket is.~ ~Fanny odaült 6310 II, XIX| odaült mellé. Flóra odavonta a barátné szép fejét, s azután 6311 II, XIX| fejét, s azután elővették a lajstromot, hogy megszólják 6312 II, XIX| lajstromot, hogy megszólják a világot.~ ~De elébb annyit 6313 II, XIX| elébb annyit kellett ezen a gondolaton kacagniok, hogy 6314 II, XIX| hozzákészüléssel elkezdjék a világot rágalmazni.~ ~Ez 6315 II, XIX| nemtelen rágalom; de ismerni a világ gyöngeségeit, s azokat 6316 II, XIX| Tehát fogjunk hozzá a nemes rágalomhoz.~ ~Legelőbb 6317 II, XIX| rágalomhoz.~ ~Legelőbb is a férfiak.~ ~A tény nem az 6318 II, XIX| Legelőbb is a férfiak.~ ~A tény nem az enyim, hanem 6319 II, XIX| nem az enyim, hanem azé a két hölgyé, aki az értekezés 6320 II, XIX| rajtam állna, én bizonyosan a hölgyeken kezdeném.~ ~– 6321 II, XIX| nagyságos és méltóságos urak. A nagyságos és méltóságos 6322 II, XIX| más embereket, mert nekik a közönséges emberi tulajdonságokon 6323 II, XIX| nőről rosszat gondol, kivéve a magáéról, mert azzal éppen 6324 II, XIX| indulatba jön, nem válogatja a szót, nem nézi, férfiak 6325 II, XIX| vannak-e körüle vagy nők; a legtarkább társaságban, 6326 II, XIX| emberrel; hanem éppen ez a tisztelet a legjobb fegyver 6327 II, XIX| hanem éppen ez a tisztelet a legjobb fegyver ellene, 6328 II, XIX| alacsony célzatokkal közelít, a nagy tisztelet mindannyiszor 6329 II, XIX| renoméjának érzetére, s a lehető legkényelmetlenebbül 6330 II, XIX| akkor úgy bámulják, mint a Nelson szobrát, aki négyszer 6331 II, XIX| mulatságos helyzet volt ez; a hölgyek titkosrendőrsége, 6332 II, XIX| hogy ismerné-e őt valaki a világon. Semmiféle tulajdonságát 6333 II, XIX| bohó, gróf Erdey Gergely. A legkellemesebb fiú valamennyi 6334 II, XIX| mulattatni bírja. Produkálja a világ minden nemzeteit ellesett 6335 II, XIX| franciát és zsidót állít elé. A legkevésbé veszélyes ember, 6336 II, XIX| sem szólná meg őket érte. A nevetők mindig az ő részén 6337 II, XIX| tessék azon másoknak törni a fejöket, hogy az ő agyafúrt 6338 II, XIX| behatoljanak.~ ~– Ennek a neve után írjuk azt, hogy 6339 II, XIX| szerencsére szíve jó, s a jó szívhez vannak kulcsaink. 6340 II, XIX| mi szövetkezünk ellene, a diadal annyi, mint bizonyos.~ ~ 6341 II, XIX| vitakérdés felett, hogy melyike a két hölgynek bír nagyobb 6342 II, XIX| győzelemre; s miután mind a kettő a másikra iparkodott 6343 II, XIX| győzelemre; s miután mind a kettő a másikra iparkodott hárítani 6344 II, XIX| hárítani az elsőbbséget, a kérdés eldöntetlen maradt.~ ~ 6345 II, XIX| csillagot.~ ~Most jöttek a tekintetes és tiszteletes 6346 II, XIX| osztogatták fiatal embereknek a tekintetes címet.~ ~Óh, 6347 II, XIX| tekintetes címet.~ ~Óh, ezek a tekintetes urak mindig a 6348 II, XIX| a tekintetes urak mindig a legkönnyebben bánható osztálya 6349 II, XIX| bánható osztálya voltak a társadalomnak; a tekintetes 6350 II, XIX| voltak a társadalomnak; a tekintetes urak sohasem 6351 II, XIX| címét el nem felejtik, és a magukéval meg vannak elégedve; 6352 II, XIX| magukéval meg vannak elégedve; a tréfát felveszik, s örömest 6353 II, XIX| harminc esztendő óta köszörüli a napi és heti sajtó fegyvereit, 6354 II, XIX| tarkabarka képeket festve a tekintetes világ konzervativizmusa, 6355 II, XIX| nevetnivaló legyen, és ami a legsajátságosabb, ezek a 6356 II, XIX| a legsajátságosabb, ezek a bohó táblabírák, ezek a 6357 II, XIX| a bohó táblabírák, ezek a tekintetes urak maguk azok, 6358 II, XIX| vennék, nem tudom, hogy kinek a számára gyakorolná a betűvetés 6359 II, XIX| kinek a számára gyakorolná a betűvetés nemes foglalatosságát 6360 II, XIX| betűvetés nemes foglalatosságát a magyar Helikon.~ ~– Most 6361 II, XIX| magyar Helikon.~ ~– Most jön a sor az eredeti fiúkra.~ ~– 6362 II, XIX| mint kellene.~ ~– Végül a finom gavallérok. Ezeket 6363 II, XIX| Csak visszaemlékezés a mulatságosan eltöltött órákra.~ ~– 6364 II, XIX| szavakkal be van rekesztve a szemle a férfiak fölött.~ ~ 6365 II, XIX| be van rekesztve a szemle a férfiak fölött.~ ~Fannyt 6366 II, XIX| ragadta fel az asztalról a hosszú iratot, s a pamlagvánkosra 6367 II, XIX| asztalról a hosszú iratot, s a pamlagvánkosra vetve magát, 6368 II, XIX| Valahányszor arcát látom, a lelkét is látom magam előtt, 6369 II, XIX| magam előtt, s imádom mind a kettőt. Mégsem ismersz rá?~ ~ 6370 II, XIX| arccal. Most értette át a tréfát, s elszégyenlé magát, 6371 II, XIX| megcsókolni; az ideál ismét eltűnt a szívből, Fanny lemondott 6372 II, XIX| szórakozottságán.~ ~– Most szóljuk meg a hölgyeket.~ ~– Jó lesz, 6373 II, XIX| Jó lesz, szóljuk meg a hölgyeket.~ ~– Úgyis csak 6374 II, XIX| előszeretetből írta ide a magasra a jó szomszéd? Talán 6375 II, XIX| előszeretetből írta ide a magasra a jó szomszéd? Talán inkább 6376 II, XIX| hogy valaki keresztbe tette a lábát, elájul; ha egy macska 6377 II, XIX| elájul; ha egy macska téved a szobába, görcsöket kap; 6378 II, XIX| szobába, görcsöket kap; ha a kés a villára van téve, 6379 II, XIX| görcsöket kap; ha a kés a villára van téve, le nem 6380 II, XIX| ül az asztalhoz; ha künn a kertben rózsák vannak, kettős 6381 II, XIX| ablakon keresztül megérzi a szagát és elájul, úgyhogy 6382 II, XIX| és elájul, úgyhogy abban a szobában nem lehet virágot 6383 II, XIX| virágot tartani, ahol ő van. A vajas szarvastól iszonyodik, 6384 II, XIX| jobbfelől van elválasztva a haja, kétségbeesik. Ahhoz 6385 II, XIX| beszélni előtte, mert őt a legcsekélyebb dolog is alterálja. * 6386 II, XIX| Vigyázz amellett, nehogy a jó szomszéd minden elájulásnál 6387 II, XIX| Ezt jól megismertük. A neve után: repülő só. *~ ~– 6388 II, XIX| Hogyan?” – így beszél örökké a legmélyebb hangon más szavába, 6389 II, XIX| embert százszor belezavar a beszédjébe, s mikor elkezd 6390 II, XIX| nevetni, szinte reng bele a ház. Megregulázza az egész 6391 II, XIX| fiatalembereket már előre leli a hideg, mikor meglátják; 6392 II, XIX| folyvást beszél diákul, ismeri a törvénykönyveket, kidisputálja 6393 II, XIX| törvénykönyveket, kidisputálja a legkörmösebb prókátort, 6394 II, XIX| és gyönyörűen dohányzik; a lovakat ugyan nem hajtja, 6395 II, XIX| de megesik rajta, hogy ha a kocsis rosszul hajt, kiveszi 6396 II, XIX| kiveszi kezéből az ostort, s a nyelével jót rak a hátára. 6397 II, XIX| ostort, s a nyelével jót rak a hátára. Különben a legjobb 6398 II, XIX| jót rak a hátára. Különben a legjobb szívű teremtés a 6399 II, XIX| a legjobb szívű teremtés a világon, aminőt csak kívánni 6400 II, XIX| asszonyság. Mégis milyen jó ez a kis emberszólás, enélkül 6401 II, XIX| enélkül nagyon félt volna a harcias külsejű delnőtől.~ ~– 6402 II, XIX| külsejű delnőtől.~ ~– Ennek a neve után nem írunk semmit, 6403 II, XIX| húsz-huszonegy éves gyermekese lehet a lelkem. Anyja mindig őróla 6404 II, XIX| szenvedély. Dezsőnek hívják a parányit; tudakozódjál felőle. 6405 II, XIX| végighallgatod, téged tartand a legderekabb hölgynek az 6406 II, XIX| iszonyú haszontalan fiú a földön.~ ~– Ah, te Flóra, 6407 II, XIX| hogy mennyire szeretne a föld alatt lenni.~ ~– Szegény 6408 II, XIX| Szegény asszony!~ ~– S még az a kín járul hozzá, hogy minden 6409 II, XIX| alatt egészen megvénült a bánat és gond miatt.~ ~– 6410 II, XIX| neveletlennek fog mondani, hanem ez a legszelídebb rágalom, amit 6411 II, XIX| még valaki említésre méltó a sok között?~ ~– Marion kisasszony.~ ~– 6412 II, XIX| rágalmazó asszony van itt a több között, aki gonosz 6413 II, XIX| ők most hogy megszólták a világot.~ ~ ~ ~ 6414 II, XX| Az ünnepély~ ~Egyik hintó a másik után gördült a kárpátfalvi 6415 II, XX| hintó a másik után gördült a kárpátfalvi kastély udvarára, 6416 II, XX| mindenféle fajai és nemei a négykerekű állatoknak voltak 6417 II, XX| voltak e napon láthatók a népes kastély kapuin belől; 6418 II, XX| ami másutt csak réz. Ezek a nagyságos és méltóságos 6419 II, XX| melyet rögtön megleptek a verebek az egész úton elhullatott 6420 II, XX| csak két ülés van, egyik a kocsis, másik az inas ülése; 6421 II, XX| agárral; hat cigány ott ült a szekéroldalon, s végigmuzsikálta 6422 II, XX| valamennyi falun.~ ~Maguk a vendégek már azalatt keresztülmentek 6423 II, XX| azalatt keresztülmentek azon a kémiai procedúrán, miszerint 6424 II, XX| kémiai procedúrán, miszerint a hölgyek és férfiak különváltak, 6425 II, XX| azonban még nincsenek abba a kényelembe helyezve, hogy 6426 II, XX| szerencsésebb mindenkinél maga a háziasszony, ő már mindenkit 6427 II, XX| legtiszteletreméltóbb hazafit, a legkomolyabb tisztelettel 6428 II, XX| régóta tanulta bámulni. A gróf szitkozódik magában, 6429 II, XX| meg, hogy egyik kezében a kalapjával, másikban a parókájával 6430 II, XX| kezében a kalapjával, másikban a parókájával köszön neki, 6431 II, XX| ami óriási kacajt idéz elő a vendégsereg között. A bohó 6432 II, XX| elő a vendégsereg között. A bohó fiú leborotváltatta 6433 II, XX| fiú leborotváltatta mind a haját, hogy erősebben nőjön, 6434 II, XX| most kopasz fejével rémíti a gyenge szívűeket. Gróf Sárosdy 6435 II, XX| megtetszik benne. Elismeri, hogy a polgárleányok sem rút asszonyok, 6436 II, XX| sürgeti Fanny, hogy untalan a nagyságos asszony körül 6437 II, XX| amivel azt nyeri, hogy a harcias asszonyság elébb 6438 II, XX| meghódított mindenkit. – A férfiakat szépsége, a hölgyeket 6439 II, XX| A férfiakat szépsége, a hölgyeket eszes magátviselete 6440 II, XX| magátviselete nyerte meg, csak a villásreggeli hiányzott 6441 II, XX| elragadtatva legyen, mind a pompa és ízlet, mind az 6442 II, XX| ragyogásukban kitüntethetni. A kortyondi fráterek külön 6443 II, XX| általában azt imádták legjobban a háziasszonyban, hogy olyan 6444 II, XX| pedig magához sem térhetett a sok kínálás miatt, s az 6445 II, XX| meglepetésére, kinek e gyöngeségét a tisztelendő asszonytól tudakolta 6446 II, XX| hangulatba hozva, felkelt a társaság a terembe átvonulandó, 6447 II, XX| hozva, felkelt a társaság a terembe átvonulandó, a gyűlés, 6448 II, XX| társaság a terembe átvonulandó, a gyűlés, a tanácskozmányok 6449 II, XX| terembe átvonulandó, a gyűlés, a tanácskozmányok megkezdésére. 6450 II, XX| valóban nem rossz gondolat a terített asztaltól járulni 6451 II, XX| terített asztaltól járulni a zöld asztalhoz, így az ember 6452 II, XX| és könnyebben hallgat.~ ~A Kárpáthy-család nagy ősi 6453 II, XX| volt felnyitva e célra, a hosszú karzatos terem, mely 6454 II, XX| annyi esze, hogy inkább a karzatot elfoglaló szép 6455 II, XX| közepett egymás mellett a vidék legszebb két ifjú 6456 II, XX| indítványba tevé, hogy ő a gyűlés részéről hódolatnyilatkozatot 6457 II, XX| hódolatnyilatkozatot kíván szavaztatni a jelenlevő szépségek tiszteletére, 6458 II, XX| jelesebben ütött ki, mert azt a társaság egyhangúlag megszavazta, 6459 II, XX| beiktattatott.~ ~Csak ezután került a sor a tárgy meritumára, * 6460 II, XX| Csak ezután került a sor a tárgy meritumára, * az agarakra, 6461 II, XX| nagy számmal voltak jelen a gyűlésteremben, azt, úgy 6462 II, XX| különösnek találni, aki a „Nihil de nobis sine nobis * ” („ 6463 II, XX| jelen, azt, úgy hiszem, a még most élő nemzedék előtt 6464 II, XX| más ízt, más fényt ad ez a komoly férfiak tanácskozmányainak; 6465 II, XX| alatt hallgatni kényszerül a durvább szenvedély s az 6466 II, XX| unalomgerjesztési törekvés.~ ~A gyűlés komoly bevezetésen 6467 II, XX| szellemünkre, s bennünket a haladás korszerű eszméire 6468 II, XX| melyben e nemes állatok (hang a karzatról: „Személyek!” – 6469 II, XX| hangja). Köszönöm alássan a helyreigazítást. – Ez állati 6470 II, XX| együtt ásítozik. (Ennél a szónál az érdekelt osztály 6471 II, XX| hangja az asztal mellől: „A hallgatóság csendre intetik, 6472 II, XX| tekintetes urak, korunk a haladás kora. Mindenféle 6473 II, XX| egyletek keletkeznek részint a hazában, részint másutt; 6474 II, XX| részint másutt; vannak, kik a kisdedek megóvását vevék 6475 II, XX| foglalkoznak, és mások, melyek a juhokat vevék pártfogásuk 6476 II, XX| olyanok is vagynak, melyek a selyembogarak tenyésztését 6477 II, XX| csekély tehetségeimet sem a kisdedektől, sem a tudósoktól, 6478 II, XX| tehetségeimet sem a kisdedektől, sem a tudósoktól, sem a juhoktól, 6479 II, XX| kisdedektől, sem a tudósoktól, sem a juhoktól, sem a betegektől, 6480 II, XX| tudósoktól, sem a juhoktól, sem a betegektől, sőt még ama 6481 II, XX| ama kukacoktól sem, melyek a selymet fújják, kiket pedig 6482 II, XX| bírt felfedezni, folytatá a nábob:~ ~„– Úgy hiszem uraim, 6483 II, XX| van-e rá példa, hogy mint a bosszúálló macska, álmában 6484 II, XX| urát meg találná támadni, a még súlyos korbácsütésektől 6485 II, XX| ellenkezőleg, ki ne tudná azt a praktikus életből, ha valaki 6486 II, XX| általános zsibaj támadt a gyülekezetben, mindenki 6487 II, XX| Horvátországba, s fél esztendő múlva a Dráván, Dunán, Tiszán és 6488 II, XX| Dráván, Dunán, Tiszán és mind a három Körösön keresztül 6489 II, XX| meghalálozik, mit cselekszik a hű eb? Elveszti étvágyát, 6490 II, XX| érdekli semmi többé, kimegy a gazdája sírhalmához, ott 6491 II, XX| melynek már előre megküldték a koporsót, csak egypár hű 6492 II, XX| ki nem lehetett verni, és a többi ordított az udvaron 6493 II, XX| mondja tovább! – kiálta le a karzatról Marion kisasszony –, 6494 II, XX| karzatról Marion kisasszony –, a nagyságos főispánné egyszerre 6495 II, XX| illatszerek szerencsésen megelőzék a nagyságos asszony görcse 6496 II, XX| János úr fel is hagyott a pátosszal, s indítványa 6497 II, XX| szerény indítvánnyal járulni a két haza minden agárkedvelői 6498 II, XX| kebléből egy bizottmányt, mely a statútumokat kidolgozza, 6499 II, XX| határoztassék meg, hogy a részvények ára mennyi legyen. 6500 II, XX| 3-szor alapíttassanak a társaság pénzerejéhez képest 6501 II, XX| társaság pénzerejéhez képest a következő célra vezető intézmények: 6502 II, XX| egy agáriskola, melyre a megkívántató telket és épületet 6503 II, XX| egy agarászati lap, mely a tudományok ezen ágazatában 6504 II, XX| ismertesse, egyszersmind a társulat érdekeit a közönség 6505 II, XX| egyszersmind a társulat érdekeit a közönség előtt képviselje. ( 6506 II, XX| így nem az agarak, hanem a firkászok kedvéért egyesültünk!”) 6507 II, XX| versenyfuttatás, mely alkalommal a győztes agár aranybillikomot 6508 II, XX| nyerni. Ami ki nem telik a társaság pénztárából, azt 6509 II, XX| társaság pénztárából, azt a hiányt én magam fedezem.”~ ~ 6510 II, XX| magam fedezem.”~ ~János úr a társaság éljenzése között 6511 II, XX| utoljára János úr mindent a maga költségére vállalt 6512 II, XX| pereputtyot, elég nyomorúság a hazára nézve, hogy a politikai 6513 II, XX| nyomorúság a hazára nézve, hogy a politikai világba is befúrták 6514 II, XX| hogy egészen kiforgatják a magyar jellemet ősi sajátságaiból, 6515 II, XX| Flóra egészen elpirulva a haragtól fordult el a beszélőtől, 6516 II, XX| elpirulva a haragtól fordult el a beszélőtől, legyezőjével 6517 II, XX| vonta hátra magát, midőn a társaság nagy része éljent 6518 II, XX| nagy része éljent kiáltott a jeles hazafi beszédére.~ ~ 6519 II, XX| jeles hazafi beszédére.~ ~A jeles hazafiaknak az a kitűnő 6520 II, XX| A jeles hazafiaknak az a kitűnő szabadalmuk van, 6521 II, XX| derék dolognak tartatik.~ ~A vita azonban nagyon ingerültté 6522 II, XX| úr kedvenc agarát, mire a felgyulladt pártszenvedély 6523 II, XX| agár annyira megfeledkezék a vendégi jogokrul, hogy ellenfelének 6524 II, XX| ellenfelének nyakán megragadá a bőrt, és leteperné a földre; 6525 II, XX| megragadá a bőrt, és leteperné a földre; erre a többi pártfelek 6526 II, XX| leteperné a földre; erre a többi pártfelek is, agár-guelfek * 6527 II, XX| egyszerre egymásnak rohantak, s a tanácskozók lábai közé keveredének, 6528 II, XX| lábai közé keveredének, míg a pecérek beavatkozása el 6529 II, XX| könnyen megzavarhatta volna a gyűlés tekintélyét, ha Gergely 6530 II, XX| vesztett, meg nem dorgálja a még folyvást egymásra morgó 6531 II, XX| ismét jó kedélyre hangolá a társulatot, az agárhallgatóság 6532 II, XX| agárhallgatóság kiveretett a teremből, s a társulat a 6533 II, XX| kiveretett a teremből, s a társulat a kérdéses pontok 6534 II, XX| a teremből, s a társulat a kérdéses pontok kihagyásával 6535 II, XX| megválasztatott elnöknek, a nagy hazafi alelnöknek; 6536 II, XX| Az alapkő le volt téve, a nagy és nevezetes társulat 6537 II, XX| mindezen igen tisztelt hazafiak a más közérdekű ügyekben is 6538 II, XX| számtalan éljenekhez, melyekkel a társulat tagjai egymást 6539 II, XX| és méltán megtisztelik.~ ~A gyűlésteremből megválva 6540 II, XX| gyűlésteremből megválva a nagy társalgási teremben 6541 II, XX| társalgási teremben gyűltek össze a vendégek; a viták és tanácskozások 6542 II, XX| gyűltek össze a vendégek; a viták és tanácskozások délutáni 6543 II, XX| Karöltve sétált együtt a két szép delnő; mindenki, 6544 II, XX| közőlök.~ ~Az asszonyságok, a szigorú úrnők szívességgel, 6545 II, XX| szívességgel, bókokkal halmozák a háziasszonyt, a szegény 6546 II, XX| halmozák a háziasszonyt, a szegény polgárleányt, ki 6547 II, XX| alkalmazzuk – divatba hozta a szalonokban az irántai nyájasságot.~ ~ 6548 II, XX| nyájasságot.~ ~Az elegáns ifjak, a szalonok arszlánjai, mint 6549 II, XX| bolygócsillagok rajzották körül a társaság e két napját; maga 6550 II, XX| csak örülni tudok – felelt a nagy ember öntudattal sugárzó 6551 II, XX| ellenségeskedésnek; ámde a nagy férfiú jobbnak látta 6552 II, XX| képpel és állással, mintha a zöld asztalnál ülne, viszonza, 6553 II, XX| viszonza, elébb végiggondolva a frázist, melyet mondani 6554 II, XX| mondások után szokása volt a nagy férfiúnak megfordulni, 6555 II, XX| mondani. Egypár buzgó bámulója a derék hazafinak hirtelen 6556 II, XX| soha meg nem bocsát. Neki a népszerűség az aranybornyúja, 6557 II, XX| Nemsokára ebédre csengettek; a társaság nagy zajjal és 6558 II, XX| amennyi kellett, s amennyi a nábob hírének megfelelt, 6559 II, XX| nábob hírének megfelelt, a magyar konyhától kezdve 6560 II, XX| magyar konyhától kezdve a francia szakácsművészet 6561 II, XX| választani. Az ebéd vége egész a késő éjszakába nyúlt be, 6562 II, XX| nagyon hangos kezdett lenni a társaság; a nagy hazafi 6563 II, XX| kezdett lenni a társaság; a nagy hazafi elővette szokott 6564 II, XX| castis sunt omnia casta, a tisztáknak minden tiszta, 6565 II, XX| úgysincs mit elrontani többé. A hölgyek pedig úgy tettek, 6566 II, XX| hogy az eredeti fickók, a nagy hazafi obligát közönsége, 6567 II, XX| hazafi obligát közönsége, a frázisok claqueurjei, min 6568 II, XX| Ki volt boldogabb, mint a nábob?~ ~Eszébe jutott, 6569 II, XX| alig egy év előtt itt, azon a helyen, melyen most ül, 6570 II, XX| látta most maga mellett ülni a szép, a bájoló nőt és víg, 6571 II, XX| maga mellett ülni a szép, a bájoló nőt és víg, eleven 6572 II, XX| egy-egy eredeti fiú felrúgta a széket, s kiment a cigányok 6573 II, XX| felrúgta a széket, s kiment a cigányok közé, s táncolt 6574 II, XX| egymagában; benn azalatt a szózatosabb hazafiak ittak 6575 II, XX| egészségeért, kiváltképpen a háziúrért és háziasszonyért, 6576 II, XX| kollégiumokért, ennek meg amannak a korszerű eszmének szerencsés 6577 II, XX| ami egy esztendő alatt a zöld asztaloknál elmondatott; 6578 II, XX| elmondatott; voltak, akik már ezt a beszédet negyedszer hallották, 6579 II, XX| éljeneket ne kiáltson rá; a jó annál jobb, mentül többször 6580 II, XX| úr is kifogyhatatlan volt a tósztivásokban, s ha e részben 6581 II, XX| poharak ürítésében ő volt a társaság hőse. Azért azonban 6582 II, XX| Rudolf, s elmagasztalván mind a kettőnek érdemeit, rájok 6583 II, XX| érdemeit, rájok köszönté a poharat, miáltal oly lelkesülést 6584 II, XX| lelkesülést idézett elő, hogy még a hölgyek is poharat ragadtak, 6585 II, XX| ragadtak, s kocintottak vele.~ ~A sugárzó öröm e pillanatában 6586 II, XX| repeső szívvel ismeré meg a borítékon férje kézírását, 6587 II, XX| szokás volt még azon időkből a levelek borítékára is kiírni 6588 II, XX| levelek borítékára is kiírni a cím alá: „Kedves nőmnek, 6589 II, XX| legnagyobb szeretettel”, hogy még a posta is gyöngédebb kezekkel 6590 II, XX| kért, hogy félrevonulhasson a levelet elolvasandó. Felkelése 6591 II, XX| amalgamizált * tömeg szétoszlott a többi termekbe. Flóra és 6592 II, XX| nyugalommal elolvasandók a kedves levelet. Azt persze 6593 II, XX| bele írva.~ ~Felszakítá a hölgy örömtül remegő kézzel 6594 II, XX| hölgy örömtül remegő kézzel a pecsétet, miután elébb szívéhez 6595 II, XX| miután elébb szívéhez szorítá a levelet, s e nehány sort 6596 II, XX| csók”.~ ~Milyen öröme volt a kedves nőnek, összevissza 6597 II, XX| nőnek, összevissza csókolá a helyet, hova a férj neve 6598 II, XX| összevissza csókolá a helyet, hova a férj neve volt írva, mintha 6599 II, XX| elrejté keblébe, mintha a többi 900-at még későbbre 6600 II, XX| mintha nem emlékeznék egészen a levél tartalmára, s újra 6601 II, XX| azontúl Flórának! Látni fogja a legnagyobb boldogságot, 6602 II, XX| magáénak mondhatja azt a férfit, akiről mindenki 6603 II, XX| látni mily öröm lesz!~ ~A két hölgy örömsugárzó arccal 6604 II, XX| örömsugárzó arccal tért vissza a társaság közé, mely éjfélig 6605 II, XX| mellett hordá ablakrul ablakra a cigányokat. Azután az utolsó 6606 II, XX| az agarászok, gyűlésekről a szónokok, pástétomokról 6607 II, XX| úr, férjét ölelte álmában a szűz keblű delnő, és Fanny 6608 II, XX| és Fanny álmodott arról a szép mosolygó arcról, kiről 6609 II, XXI| XXI. A vadászat~ ~Másnap korán 6610 II, XXI| reggel vadászkürtök ébreszték a vendégeket; sokan, kik a 6611 II, XXI| a vendégeket; sokan, kik a vadászatról gondolkozva 6612 II, XXI| gondolkozva aludtak el, kik a vadászatról álmodtak is, 6613 II, XXI| erősen akadályozva voltak a nőttön növekedő zsibaj által, 6614 II, XXI| növekedő zsibaj által, mely a Kárpáthy-kastélyt egyszerre 6615 II, XXI| ismerős hangok kiáltozása a tornácokon, az udvaron csaholó 6616 II, XXI| paripák fölverték volna még a hétalvót is édes nyugalmából. 6617 II, XXI| nyugalmából. Ki várhatna a vadász emberektől diszkréciót, 6618 II, XXI| diszkréciót, kíméletet? A legfinomabb szalonember 6619 II, XXI| egynehány puskát az udvaron.~ ~A vadászat szenvedélye különben 6620 II, XXI| ellenszenve lett volna, s közös ez a gyermekekkel, úgy mint a 6621 II, XXI| a gyermekekkel, úgy mint a vénekkel, s a nőkkel, mint 6622 II, XXI| úgy mint a vénekkel, s a nőkkel, mint a férfiakkal.~ ~ 6623 II, XXI| vénekkel, s a nőkkel, mint a férfiakkal.~ ~Hajnal alig 6624 II, XXI| Hajnal alig hasadt még, midőn a felöltözött vendégek kijöttek 6625 II, XXI| felöltözött vendégek kijöttek a tornácokra, megmutatni magukat 6626 II, XXI| kucsmával voltak nekikészülve a vadászatnak; feszes dolmányokban, 6627 II, XXI| kalappal az elegáns ifjúk, csak a bohó Gergely gróf volt angolnak 6628 II, XXI| embert, hogy magyarázzák meg a kutyáiknak, hogy nem ő a 6629 II, XXI| a kutyáiknak, hogy nem ő a róka.~ ~A delnők többnyire 6630 II, XXI| kutyáiknak, hogy nem ő a róka.~ ~A delnők többnyire mind vadászköntösökben 6631 II, XXI| kézbe kellett emelni, hogy a sarkantyús vitézek rá ne 6632 II, XXI| volna most is szebb, mint a mi két kedvenc hölgyeink? 6633 II, XXI| nyitva, csipkefodrozattal, a hasonszínű uszály balfelől 6634 II, XXI| felakasztva, láttatni engedve a fehér viganó legalsó hímzetét; 6635 II, XXI| három rubingomb tartá össze a sűrű csipkefodrozatot. Mi 6636 II, XXI| nyakig fedé termetét, csak a szép karcsú nyak volt piros 6637 II, XXI| hajfürtei, félig eltakarva a kalapra kötött fátyol által.~ ~ 6638 II, XXI| ad egy ily lovagviselet a hölgyeknek, aki eddig csak 6639 II, XXI| miattok!~ ~Azonban megszólalt a csengettyű. Reggelire hívattak 6640 II, XXI| csengettyű. Reggelire hívattak a vendégek. Korhelyleves, 6641 II, XXI| szeszes kortyok vártak rájok a teremben; senki sem kényeskedett 6642 II, XXI| hiszen vadászok voltak mind. A kedves szép hölgyek sem 6643 II, XXI| is kocsin fogják kísérni a vadászatokat; a főispánné 6644 II, XXI| kísérni a vadászatokat; a főispánné asszonyság is 6645 II, XXI| bárcsak valaki leesnék a lórul, hogy ő megmutathatná, 6646 II, XXI| Azonban senki sem esett le a lórul.~ ~Gyönyörű nyári 6647 II, XXI| nyári reggel volt, midőn a pompás menet kivonult a 6648 II, XXI| a pompás menet kivonult a kárpátfalvi kastély udvarából; 6649 II, XXI| kastély udvarából; elöl a delnők, a karcsú, lengeteg 6650 II, XXI| udvarából; elöl a delnők, a karcsú, lengeteg amazonok, 6651 II, XXI| választottjaik mellett; hátrább a sallangos eredeti fickók 6652 II, XXI| jöttek mokány lovaikon, végül a hintókban ülő éltes urak 6653 II, XXI| megmutatá, hogy ő sem utolsó a lovaglásban, s valahányszor 6654 II, XXI| azon gondolattól, hogy ez a szép asszony az ő felesége.~ ~ 6655 II, XXI| asszony az ő felesége.~ ~A bohó Gergely gróf eközben 6656 II, XXI| produkált, pedig ő maga a leggyakorlottabbak egyike 6657 II, XXI| egyike volt; mint lovagolnak a vasárnapi boltoslegények 6658 II, XXI| vasárnapi boltoslegények a Práteren: szétvetett lábakkal, 6659 II, XXI| felett; azután hogy lovagol a porosz paraszt: hanyatt 6660 II, XXI| paraszt: hanyatt vetve magát a nyeregben, térdeit felhúzva, 6661 II, XXI| térdeit felhúzva, s mind a két kezében lóbálva a felemelt 6662 II, XXI| mind a két kezében lóbálva a felemelt kantárt. Mutogatta 6663 II, XXI| Ychswichset, mint kapaszkodik a nyeregbe, mikor a lova felrúg, 6664 II, XXI| kapaszkodik a nyeregbe, mikor a lova felrúg, és a lova nyakába, 6665 II, XXI| mikor a lova felrúg, és a lova nyakába, mikor az ágaskodik. 6666 II, XXI| mikor az ágaskodik. Azután a debreceni cívist, hogy lötyögteti 6667 II, XXI| cívist, hogy lötyögteti magát a lovon a talyiga előtt; végül 6668 II, XXI| lötyögteti magát a lovon a talyiga előtt; végül a zsidó 6669 II, XXI| lovon a talyiga előtt; végül a zsidó kupecet, akit a vásáron 6670 II, XXI| végül a zsidó kupecet, akit a vásáron elkap a próbálgatott 6671 II, XXI| kupecet, akit a vásáron elkap a próbálgatott ló, s beleviszi 6672 II, XXI| próbálgatott ló, s beleviszi a ménes közé, ez alkalommal 6673 II, XXI| majd leverte Horhi Miskát a nyergéből. Szidták az anglus 6674 II, XXI| Három jutalom volt kitűzve a három legjobb agárra. Első 6675 II, XXI| Első egy aranybillikom a már említett felirattal, 6676 II, XXI| legjobban meg fogja köszönni a diadalmas agár.~ ~A versenyfeleket 6677 II, XXI| köszönni a diadalmas agár.~ ~A versenyfeleket párosával 6678 II, XXI| összefűzve vezetik pórázon a pecérek, a kedvenc agarakat 6679 II, XXI| vezetik pórázon a pecérek, a kedvenc agarakat ki-ki szekéren 6680 II, XXI| természetesen egy sincs a társaságnál. Ilyesmit agarászatra 6681 II, XXI| az egész vidám társaság a hosszú olaszjegenye sétányon 6682 II, XXI| olaszjegenye sétányon végigvonul, a sétány túlsó oldalán egy 6683 II, XXI| lovaglása módjáról, s mint a futótűz terjed el egyszerre 6684 II, XXI| jött el? Hát ki más, mint a legdaliásabb lovas, a legmerészebb 6685 II, XXI| mint a legdaliásabb lovas, a legmerészebb udvarló, kinek 6686 II, XXI| és győzni – Kiss Miska.~ ~A pünkösdi király.~ ~Egy perc 6687 II, XXI| király.~ ~Egy perc alatt a társasághoz ér, siet magát 6688 II, XXI| siet magát rögtön kimenteni a hölgyek előtt, hogy eddig 6689 II, XXI| hihetőleg párbaj, azután a férfiak előtt menti ki késedelmét; 6690 II, XXI| bajokkal nem vesződik, kinek a feje sem fáj soha, a szíve 6691 II, XXI| kinek a feje sem fáj soha, a szíve még kevésbé.~ ~Miután 6692 II, XXI| Miután egy perc alatt a társaság valamennyi tagját 6693 II, XXI| élesen Marion kisasszony a hintaja mellett lovagló 6694 II, XXI| Fanny jókedvűen kacag a pünkösdi király beszédein. 6695 II, XXI| van, kissé hangosabb lehet a jókedv, mint egyébkor.~ ~ 6696 II, XXI| legjobban érzi magát, mikor a mesterségéről beszélhet; 6697 II, XXI| hogy tartja magát Fanny a lovon; ez szabadságot ad 6698 II, XXI| nem hajtja eléggé előre, a derekát könnyű hullámzásban 6699 II, XXI| hullámzásban kell tartani a paripa lépéseivel egyezve; 6700 II, XXI| paripa lépéseivel egyezve; a nyereg alkalmasint félre 6701 II, XXI| félre van csúszva, mert a jobb térd igen alacsonyan 6702 II, XXI| alacsonyan áll, nem, nem az a baj, a kengyel igen hosszú, 6703 II, XXI| áll, nem, nem az a baj, a kengyel igen hosszú, a bal 6704 II, XXI| a kengyel igen hosszú, a bal lábacska alig ér bele 6705 II, XXI| bal lábacska alig ér bele a hegyével. Ho! meg kell állani! 6706 II, XXI| állani! Ebből nagy baj lehet; a futtatásban könnyen kicsúszhatik 6707 II, XXI| futtatásban könnyen kicsúszhatik a kengyel a talp alól. Meg 6708 II, XXI| könnyen kicsúszhatik a kengyel a talp alól. Meg kell állani. 6709 II, XXI| talp alól. Meg kell állani. A nagyságos asszony számára 6710 II, XXI| magasabbra kell csatolni a kengyelszíjat.~ ~Egyszerre 6711 II, XXI| megteendők, legelső volt a pünkösdi király; Fanny azonban 6712 II, XXI| visszatartóztatva kengyelétől a szolgálatra kész szeladonokat. *~ ~– 6713 II, XXI| hogy ha valami baj van a nyeregszerszámon, parancsoljon 6714 II, XXI| nyeregszerszámon, parancsoljon a nagyságos asszony ővele, 6715 II, XXI| hogy addig tegye vállára a lábát, s nagy tisztelettel 6716 II, XXI| tisztelettel feljebb csatolá a szíjat.~ ~– Köszönöm, édes 6717 II, XXI| barátom – szólt édes hangon a delnő megszorítva az öreg 6718 II, XXI| miszerint az öreg nem dől a bal felére. Ball vállán 6719 II, XXI| porfoltot hagyott maga után. A világért le nem dörzsölné 6720 II, XXI| mihelyt hazamegy, leveti azt a mentét, elcsukja és soha 6721 II, XXI| nem fogja venni többé.~ ~A társaság vígan robog tova.~ ~ 6722 II, XXI| társaság vígan robog tova.~ ~A menet a helységen kívül 6723 II, XXI| vígan robog tova.~ ~A menet a helységen kívül egy mulatólak 6724 II, XXI| állapodott meg. Itt fognak majd a jutalmak kiosztatni. A nem 6725 II, XXI| majd a jutalmak kiosztatni. A nem lovagló hölgyek és férfiak 6726 II, XXI| férfiak is leszálltak felhágva a magas torony alakú teraszra, 6727 II, XXI| torony alakú teraszra, mely a mulatólak közepéből emelkedett, 6728 II, XXI| látszott egy-egy folt erdő, a többi mind sásos, csátés * 6729 II, XXI| rókáknak való ország. Innen a mulatólak tornyából legjobban 6730 II, XXI| tábora az agaraknak követte a vadászokat. Gyönyörű volt 6731 II, XXI| válnak külön egyes csapatok a többi közül, gazdáik körül 6732 II, XXI| gazdáik körül seregelve, a kedvenc agarakat is leszedték 6733 II, XXI| kedvenc agarakat is leszedték a szekérről, a pórázokat eloldozták, 6734 II, XXI| is leszedték a szekérről, a pórázokat eloldozták, mire 6735 II, XXI| állatra.~ ~János kiválaszta a többi közül két tiszta hófehér 6736 II, XXI| odavezeté nejéhez.~ ~– A két legszebb és legderekabb 6737 II, XXI| Ismerem már őket, az egyik a Cicke, a másik a Rajkó. 6738 II, XXI| őket, az egyik a Cicke, a másik a Rajkó. A két agár, 6739 II, XXI| az egyik a Cicke, a másik a Rajkó. A két agár, nevét 6740 II, XXI| Cicke, a másik a Rajkó. A két agár, nevét hallva említeni, 6741 II, XXI| szökdécseléssel ugrált fel a lóra az úrnő kezei után 6742 II, XXI| embert és állatot!~ ~– Hát a Matyi hol van? – kérdé Fanny 6743 II, XXI| elhiszem, hogy az, de tegye meg a kedvemért, hogy ne bizonyítsa 6744 II, XXI| ne bizonyítsa be azt.~ ~– A te kedvedért? Rögtön leszállok 6745 II, XXI| kedvedért? Rögtön leszállok a lórul.~ ~Flóra súgva mondá 6746 II, XXI| lórul.~ ~Flóra súgva mondá a mellette lovagló Gergely 6747 II, XXI| Szeretném tudni, hogy a jelenlevő férjek közöl hány 6748 II, XXI| közöl hány tenné meg azt a neje kértére, hogy a vadászatból 6749 II, XXI| azt a neje kértére, hogy a vadászatból elmaradjon.~ ~ 6750 II, XXI| kisasszony is súgott valamit a mellette ülő Kereszthynének.~ ~– 6751 II, XXI| nagyon erős okai vannak a nyaktöréstől félteni a hitvestársnak; 6752 II, XXI| vannak a nyaktöréstől félteni a hitvestársnak; vannak esetek, 6753 II, XXI| János ajkaihoz szorítá a nyújtott kezet, és sokáig 6754 II, XXI| is itt?~ ~Kárpáthy elérté a tekintetet.~ ~– Nem, nem. 6755 II, XXI| vigyázzatok nőmre, mint a szemeitek fényére!~ ~– Óh, 6756 II, XXI| felhívása zavarba kezdi hozni.~ ~A túlsó oldalon ezalatt az 6757 II, XXI| egyetlenegy szójátékot, mely a magyarban létezik, s mely 6758 II, XXI| fogadást tőnek, elkezdik a kürtök és ostorok segedelmével 6759 II, XXI| ostorok segedelmével sürgetni a hajsza megindulását.~ ~A 6760 II, XXI| a hajsza megindulását.~ ~A paripák, agarak nyugtalan 6761 II, XXI| szökelléssel kezdenek mozogni a kürtszóra, a társaság három 6762 II, XXI| kezdenek mozogni a kürtszóra, a társaság három külön csapatra 6763 II, XXI| szárnyakat képezve, indulnak meg a csalitos rónának, az agarakat 6764 II, XXI| agarakat előrebocsátják, a hölgyek kendőikkel, a férfiak 6765 II, XXI| előrebocsátják, a hölgyek kendőikkel, a férfiak kalapjaikkal integetnek 6766 II, XXI| kalapjaikkal integetnek egymásnak a mulatóka tornyából és vissza, 6767 II, XXI| tornyából és vissza, azután a nyargaló csoportok elszéledeznek 6768 II, XXI| irányban, itt-amott eltűnve a sűrű bokrok között, másutt 6769 II, XXI| sűrű bokrok között, másutt a berekből csak a lovaglók 6770 II, XXI| másutt a berekből csak a lovaglók feje látszik elő, 6771 II, XXI| elő, de mindenütt látni a két ifjú delnő lobogó fátyolát, 6772 II, XXI| úgy hajlik, úgy hullámzik a szökés közben; utána kísérőik, 6773 II, XXI| kísérőik, Gergely gróf, a pünkösdi király és néhány 6774 II, XXI| találná érni! Nem bokros-e az a ló?~ ~– A legjámborabb. 6775 II, XXI| Nem bokros-e az a ló?~ ~– A legjámborabb. Talán jó volna 6776 II, XXI| lovamra. Vigyázz rá, hogy a mocsár felé ne tévedjenek, 6777 II, XXI| utól fogja-e őket érni.~ ~A csapat szélsebesen haladt 6778 II, XXI| agarak felverték már valahol a rókát, de még mind nagyon 6779 II, XXI| irányából ki lehete venni, hogy a ravasz állat nyomot iparkodik 6780 II, XXI| iparkodik veszteni. El-elbukik a buckák között, s el hagyja 6781 II, XXI| nincs hova menekülnie, a sűrű ostorpattogás minden 6782 II, XXI| s azzal rászánja magát a futásra, s a legelső dombra 6783 II, XXI| rászánja magát a futásra, s a legelső dombra felkapva, 6784 II, XXI| magát az avarnak.~ ~– Ni a róka! – kiáltják egyszerre 6785 II, XXI| üldözői, amint megpillantották a dombon. A következő percben 6786 II, XXI| megpillantották a dombon. A következő percben már eltűnt 6787 II, XXI| lennie. Ez dolgot fog adni a legjobb agárnak is.~ ~Utána!~ ~ 6788 II, XXI| legjobb agárnak is.~ ~Utána!~ ~A hajhászó csoport vágtatva 6789 II, XXI| rohan az agarak nyomában, a két hölgy arca úgy ég a 6790 II, XXI| a két hölgy arca úgy ég a vadászat szenvedélyes örömétől. 6791 II, XXI| ábrándozott egykor, ha most ő – a névtelen ideál – mellette 6792 II, XXI| belészeretne.~ ~Most egyszerre a rétre ért ki a róka; egy 6793 II, XXI| egyszerre a rétre ért ki a róka; egy több ezer holdnyi 6794 II, XXI| ezer holdnyi kaszáló terült a vadászok előtt, melyen még 6795 II, XXI| melyen még rajta állottak a sorba rakott kalangyák. 6796 II, XXI| kalangyák. Itt kezdődött még a vadászat érdeke. A róka 6797 II, XXI| kezdődött még a vadászat érdeke. A róka gyönyörű egy példány 6798 II, XXI| s midőn vevé észre, hogy a távolság fogyni kezd, oly 6799 II, XXI| János úr legjobb agarai, a Cicke, Rajkó, a két fehér, 6800 II, XXI| agarai, a Cicke, Rajkó, a két fehér, Matyi, a nagy 6801 II, XXI| Rajkó, a két fehér, Matyi, a nagy Ordas, Kiss Miska Fecskéje 6802 II, XXI| Armidája voltak nyomában, a többi sereghajtót nem is 6803 II, XXI| sereghajtót nem is számítva.~ ~A róka meg-megállt. Sajnálni 6804 II, XXI| meg-megállt. Sajnálni látszott a berket, melyből kiugrasztották, 6805 II, XXI| makogva baktatott újra tovább: a távolból is lehete látni, 6806 II, XXI| dolog volt rá nézve ide a síkra kiszorulni, ahol sem 6807 II, XXI| oldalvást egy kiszakadása a Berettyónak, melyet rákászati 6808 II, XXI| vizet. Jó volna most, ha ez a víz közte és az agarak közt 6809 II, XXI| odáig megkerítik, s lehúzzák a bundáját, mielőtt megázott 6810 II, XXI| mielőtt megázott volna.~ ~Már a kaszáló közepe táján észre 6811 II, XXI| gyorsasággal rohannak utána.~ ~A két fehér legközelebb éri; 6812 II, XXI| fehér legközelebb éri; mint a szél, úgy vágtatnak utána, 6813 II, XXI| kétfelől közrebocsátják a rókát, még néhány perc és 6814 II, XXI| néhány perc és elérték.~ ~A róka itt egyszerre megáll, 6815 II, XXI| összecsattogtatva fogait szembe áll a két agárral. – Azok meghökkenve 6816 II, XXI| oldalszőkéssel kisikamlik a két fehér közöl, s jobb 6817 II, XXI| Brávó, Armida! Tied a győzelem!~ ~Még egy szökés. 6818 II, XXI| győzelem!~ ~Még egy szökés. A róka egyszerre lelapul, 6819 II, XXI| futtában veszi az észre, hogy a róka elmaradt.~ ~Ez most 6820 II, XXI| Fecske csakugyan elkapá a rókát. – A jutalom a tied! – 6821 II, XXI| csakugyan elkapá a rókát. – A jutalom a tied! – Hanem 6822 II, XXI| elkapá a rókát. – A jutalom a tied! – Hanem a róka is 6823 II, XXI| jutalom a tied! – Hanem a róka is elkapta Fecskét, 6824 II, XXI| elbocsátotta ismét. Ez is a tied.~ ~Ekkor egyszerre 6825 II, XXI| egyszerre teljes erejéből neki a róka a Berettyó-ágnak. Sikerült 6826 II, XXI| teljes erejéből neki a róka a Berettyó-ágnak. Sikerült 6827 II, XXI| Berettyó-ágnak. Sikerült a ravasz fickónak annyi üldözőjét 6828 II, XXI| csak elő Matyi, az ordas, a szóló agár, ez majd megmutatja, 6829 II, XXI| igen erőtette magát, hagyta a többieket vállalkozni, úgyis 6830 II, XXI| úgyis jól tudta, hogy ezt a rókát egyik sem fogja el, 6831 II, XXI| sem fogja el, ismerte már a maga emberét! Kettőnek, 6832 II, XXI| hogy ő ellenében mit tud!~ ~A róka ismét elővette régi 6833 II, XXI| egy ilyen látványt?~ ~Most a róka egyszerre a legsebesebb 6834 II, XXI| Most a róka egyszerre a legsebesebb futás közben 6835 II, XXI| ugrik rajta keresztül, mint a szeles Armida tett, hanem 6836 II, XXI| Armida tett, hanem amint a róka visszafelé fordítja 6837 II, XXI| túlnan csap hozzá, mint a villám, s azon pillanatban 6838 II, XXI| pillanatban csak azt látni, hogy a róka bukfencet vet a levegőben; 6839 II, XXI| hogy a róka bukfencet vet a levegőben; Matyi nyakánál 6840 II, XXI| felhajította azt, s alig ért vissza a földre, ismét megkapta hátán 6841 II, XXI| földre, ismét megkapta hátán a bőrét, s egyet rázott rajta 6842 II, XXI| bőrét, s egyet rázott rajta a levegőben, s azzal ismét 6843 II, XXI| meg azt követte el, hogy a róka mesterséges sakkfigurái 6844 II, XXI| ellenében visszafordította azt a vadászok felé, hogy ott 6845 II, XXI| láttára labdázhasson vele a levegőben. Egy percnél tovább 6846 II, XXI| sohasem tartotta szájában a veszedelmes állatot, mert 6847 II, XXI| állatot, mert tudta, hogy a másik percben már az is 6848 II, XXI| már az is megfogná őtet, s a rókaharapásról igen sajátságos 6849 II, XXI| sajátságos fogalmaik vannak a kutyáknak, azt minden ismeretes 6850 II, XXI| ismeretes harapások közt a legkevésbé szeretik. Ezért 6851 II, XXI| verni, míg kifárasztja. A róka már nem is védte magát, 6852 II, XXI| egyenesen azoknak iramodik.~ ~A vadászoknak itt egy meglehetős 6853 II, XXI| amidőn ismét alkalma nyílt a két delnőnek gyönyörű ügyességét 6854 II, XXI| szerencsésen átszökellt rajta mind a kettő.~ ~E pillanatban egy 6855 II, XXI| lovagot láttak meg mind a ketten szemközt jönni rájok 6856 II, XXI| kinek közeledtét részint a bokrok, részint a félrevont 6857 II, XXI| részint a bokrok, részint a félrevont figyelem miatt 6858 II, XXI| lesz, Fannyé halavány, mint a halál.~ ~Ez ő!~ ~Ráismernek 6859 II, XXI| Ez ő!~ ~Ráismernek mind a ketten. Ez ő. Egyiknek szerető 6860 II, XXI| Rudolf, Rudolf!~ ~Fanny a kétségbeesés némaságával 6861 II, XXI| Rudolf, kinek arca még ég a szerető nő csókjaitól – 6862 II, XXI| azon hölgyet elragadta a paripa!~ ~– Ez Kárpáthyné! – 6863 II, XXI| azt hiszi, hogy elragadta a mén. Flóra, az öreg Palkó, 6864 II, XXI| csak Rudolf ér vele.~ ~Most a mén a keskeny gátra kapott 6865 II, XXI| Rudolf ér vele.~ ~Most a mén a keskeny gátra kapott fel, 6866 II, XXI| túlnan hatölnyi mélységben a Berettyó vize. Egy bukás, 6867 II, XXI| utolérte már; ő mindannyi közt a legjobb lovas. Már egészen 6868 II, XXI| ha sohasem vette észre. A paripa tajtékot fúva rohan 6869 II, XXI| paripa tajtékot fúva rohan a delnő alatt; arca oly halvány, 6870 II, XXI| úgy hullámzik. Itt van íme a perc, midőn mellette lovagol 6871 II, XXI| ez ifjú, ez imádott ideál a legszebb, legnemesebb hölgynek, 6872 II, XXI| férje.~ ~Rudolf kénytelen a nekivadított paripa elfogásával 6873 II, XXI| kézzel odaöleli magához, át a nyeregbe. A nő ájultan borul 6874 II, XXI| magához, át a nyeregbe. A nő ájultan borul vállára, 6875 II, XXI| nő ájultan borul vállára, a paripa szilajon száguld 6876 II, XXII| XXII. A kínszenvedés~ ~Kárpáthyné 6877 II, XXII| életben maradása is. Kárpáthy a világ legelső orvosait hozatta 6878 II, XXII| baja. Az nagy hiba, hogy a szíveket senki sem tudja 6879 II, XXII| betegek szoktak, kiknél a meggyulladt agy ábraképekkel 6880 II, XXII| erős lelkű lesz félénk, a szemérmetes hevült képekről 6881 II, XXII| tesz az?~ ~„Paripa, melyet a halál lovának neveznek, 6882 II, XXII| volnék én boldogtalan!”~ ~A forró, égő, homlokon lágy, 6883 II, XXII| Flóra az, ki ott virraszt a beteg ágya mellett éjről 6884 II, XXII| meghimlőzött.~ ~Ha csak ez volna a szegény nő baja, milyen 6885 II, XXII| volna az.~ ~Végre győzött a természet. Az ifjú véralkatnak 6886 II, XXII| küzdelmei szoktak lenni a halállal, s hamarább elhanyatlik, 6887 II, XXII| hamarább elhanyatlik, mint a vén. Fanny megszabadult 6888 II, XXII| vén. Fanny megszabadult a haláltól. Midőn legelőször 6889 II, XXII| ülni. Egyik volt Flóra, a másik – Teréz.~ ~Amire semmi 6890 II, XXII| fogamzanak, vagy amiket a csöndes, hallgatag gondolat 6891 II, XXII| csöndes, hallgatag gondolat a szív fenekére zár? Az szenved-e 6892 II, XXII| egy álomkép után fusson a világban, azon nagy világban, 6893 II, XXII| lőn.~ ~És megtalálta mind a kettőt.~ ~A nemes szívű 6894 II, XXII| megtalálta mind a kettőt.~ ~A nemes szívű barátnét, ki 6895 II, XXII| minőt remélni tudott, és a bálványozott ifjat, kinek 6896 II, XXII| több jót és szépet beszélt a világ, mint mennyit ő lelkében 6897 II, XXII| És e nő és e férfiideál a legboldogabb házasok.~ ~ 6898 II, XXII| voltak? Lássa mindennap a barátnő boldog arcát, s 6899 II, XXII| bizalmas suttogások óráiban a nők meg szoktak egymásnak 6900 II, XXII| annak boldogsága ellen, mint a házba fogadott tolvaj, terveket 6901 II, XXII| nőhöz, kinek keblén e férfi a legnagyobb boldogságot tanulta 6902 II, XXII| Rudolf is csak olyan, mint a többi lengeteg férfi, ki 6903 II, XXII| lengeteg férfi, ki megcsalja a legbájosabb, a legkedvesebb 6904 II, XXII| megcsalja a legbájosabb, a legkedvesebb nőt, egy másikért, 6905 II, XXII| unalmas kedélye óhajtja a változatot; ha ilyennek 6906 II, XXII| ágyánál virrasztva ezt a két nőt, kik mindegyikének 6907 II, XXII| elérhetlen vágyak után, ha a tisztes agg nőre hallgatott 6908 II, XXII| és ülne most is otthon a csendes, nyugalmas mezei 6909 II, XXII| Csak élni, élni, egyik nap a másik után, s valahányszor 6910 II, XXII| felsóhajtani: „Ismét új nap!”~ ~Hát a férj, a jó öreg?~ ~Kárpáthy 6911 II, XXII| Ismét új nap!”~ ~Hát a férj, a jó öreg?~ ~Kárpáthy csak 6912 II, XXII| könnyes szemekkel állt meg a nehéz beteg ágyánál, megcsókolá 6913 II, XXII| verítékes kezét, és sírt, mint a gyermek.~ ~Végre túl volt 6914 II, XXII| gyermek.~ ~Végre túl volt a nő minden veszélyen. Szentirmayné 6915 II, XXII| korán ki ne hagyja menni a hidegre, orvosai rendeletét 6916 II, XXII| s több efféle, ahogy azt a nők legjobban szokták tudni.~ ~ 6917 II, XXII| áldások közt bocsátá útra a kedves szomszédnőt, megígértetve 6918 II, XXII| őket ismét látogatni.~ ~– A látogatás sora most már 6919 II, XXII| férjem beiktatási ünnepélyén a háziasszonyi gondokat velem 6920 II, XXII| van?~ ~– Igen jól – felelt a beteg, és iparkodott mosolyogni.~ ~ 6921 II, XXII| iparkodott mosolyogni.~ ~A mosoly rosszul sikerült, 6922 II, XXII| jólesett János úrnak észrevenni a szándékot is.~ ~– Szentirmayné 6923 II, XXII| mintha el akarná onnan űzni a gondolatot, mely abban támadt.~ ~ 6924 II, XXII| hogy ne lássák szemeiben a könnyeket.~ ~Fanny azt hivé, 6925 II, XXII| valamit kívánni.~ ~– Lám, a betegek mindig azon törik 6926 II, XXII| betegek mindig azon törik a fejöket, hogy mivel lehetnének 6927 II, XXII| aláfűttetve, mint ahogy a moszkvai Kremlt építették.~ ~– 6928 II, XXII| Ahogy kívánod. Teljék örömed a könnyek felszárításában. 6929 II, XXII| azon áldások által, miket a hála fog nevedre halmozni.~ ~– 6930 II, XXII| messze, messze innen! El a szomszédságból, ahol Szentirmayék 6931 II, XXII| előre lefoglalom számodra a legszebb szállást jövő nyárra, 6932 II, XXII| nagyobb és nehezebb kívánat a többinél.~ ~– Annál kedvesebb; 6933 II, XXII| szívvel meg lehet bírni! A bohó öregember térdre esett 6934 II, XXII| kezét kezéből. Kárpáthy a nap felét ott tölté ágya 6935 II, XXII| fecsegés között hallgatva a kedves beteg apró kívánatait, 6936 II, XXII| ki figyelemmel kísérte a jelenetet, és kezdé sejteni, 6937 II, XXII| támaszkodva sétált végig a szobákon; napról napra megtért 6938 II, XXII| utasításul adá, hogy ha a régi látogatók keresik, 6939 II, XXII| annyit tesz, mint tettetni a szerelmet, ennek neve: szeretni 6940 II, XXII| foglalkozott ez idő alatt. A jó rokon rövid időn búcsút 6941 II, XXII| rövid időn búcsút is vett a háztól; Fanny könny nélkül, 6942 II, XXIII| XXIII. A kém~ ~Kecskerey úr szállásán 6943 II, XXIII| szállást tart, renoméja most is a régi, s minthogy a társadalom 6944 II, XXIII| most is a régi, s minthogy a társadalom ez idő szerint 6945 II, XXIII| szavajárása: ő amalgamázza * a társadalom különféle elemeit. ( 6946 II, XXIII| társadalom különféle elemeit. (Ez a barbár mór kémiai műszó 6947 II, XXIII| műszó akkoriban kezdett a tükörcsináló műhelyeken 6948 II, XXIII| hogy nincs felöltözve, ezt a szó betű szerinti értelmében 6949 II, XXIII| értelmében kell venni. Ott ül a szoba közepén, egy gazdag 6950 II, XXIII| harapdálva, s fújva maga körül a füstöt, és egy átelleni 6951 II, XXIII| afféle veszendő dolgok; körül a falon válogatott mindenféle 6952 II, XXIII| férfiak- és delnőktől.~ ~A szőnyegek mind női gyöngéd 6953 II, XXIII| szerecsen groom * vakarja a fülét unalmában, akinek 6954 II, XXIII| csatolva, hogy ilyenkor őt a hölgyek látogathatják.~ ~ 6955 II, XXIII| dacára megtörténik, hogy a határozott csöngetésre bebocsát 6956 II, XXIII| mint beszél az érkezettel a néger fickó saját kaffer 6957 II, XXIII| erre oly éles, hangon, hogy a pávián ott a háta mögött 6958 II, XXIII| hangon, hogy a pávián ott a háta mögött ijedtében sikoltani 6959 II, XXIII| ajtón:– „Impertinensek ezek a kiváltságos jó barátok!” – 6960 II, XXIII| ülj mellém. Hoztál azokból a famóz pastillokból, amiket 6961 II, XXIII| nem tudtam, hogy melyitek a gazda, úgy hasonlítotok 6962 II, XXIII| hasonlítotok egymáshoz, üssön bele a mennykő!~ ~– Ah, ez most 6963 II, XXIII| mennykő!~ ~– Ah, ez most a legdivatosabb neme az udvariasságnak 6964 II, XXIII| majmom le van kötelezve a bók által. Zsokó, bizonyítsd 6965 II, XXIII| meg is tette, hogy elhozta a pipát, hanem olyat húzott 6966 II, XXIII| hanem olyat húzott vele a vendég lábaszárára, hogy 6967 II, XXIII| neki pipát.~ ~– Verje meg a számum a piszkos rokonodat! 6968 II, XXIII| Verje meg a számum a piszkos rokonodat! Ha tudom, 6969 II, XXIII| Ah, hagyd el barátom. A majmokból lett az emberi 6970 II, XXIII| árral, hogy időközönkint a majmot papiros galacsinokkal 6971 II, XXIII| egyébről se beszéljenek, mint a te rongyos párbajodról. 6972 II, XXIII| ezáltal majorescóvá * lett. A minap kérdezték tőle, hogy 6973 II, XXIII| ha meglát.~ ~– Részemről a szerencse. Tehát beszéljünk 6974 II, XXIII| ti itt?~ ~– Terjesztjük a civilizációt. Kissé fádabb 6975 II, XXIII| mint Párizsban tölteni a szezont, de néhány magyar 6976 II, XXIII| Pesten lakjék, s most azoknak a kedvéért mások és mások 6977 II, XXIII| ismét mások tanyáznak ebben a kedves városban, melyben 6978 II, XXIII| városban, melyben éppen akkora a köd, mint Londonban, s illúzióra 6979 II, XXIII| elég.~ ~– Ez mind jó. Hanem a többek között mit tudsz 6980 II, XXIII| Kémed vagyok én neked, ki a családok titkaiba befúrja 6981 II, XXIII| nyugodt lélekkel hajigálta a kezébe akadt látogatójegyeket 6982 II, XXIII| dehonesztáló megbízást és kérdést a legnagyobb méltatlankodással 6983 II, XXIII| nekem arra? Tőlem beszélheti a világ, hogy Kárpáthyné minden 6984 II, XXIII| öreg Jancsi úr maga csődíti a házibarátokat Kárpátfalvára, 6985 II, XXIII| gondolok rá, mint arra, hogy a majmom mit álmodott.~ ~Abellino 6986 II, XXIII| Abellino békét hagyott a látogatójegyeknek, s érdekelten 6987 II, XXIII| kedvéért beszélne, s azért is a kis szerecsenre kezdett 6988 II, XXIII| Bre bre! Khizmetkiár!~ ~A groom futott befelé.~ ~– 6989 II, XXIII| Ruhámat, csizmámat!)~ ~A kis fickó futott, s hozta 6990 II, XXIII| kis fickó futott, s hozta a nagy sárga csizmát.~ ~– 6991 II, XXIII| csizmelirimi, szamár, hanem a papucsom add ide! Milyen 6992 II, XXIII| találta benne lovagkorbácsával a kis groom kifelé forduló 6993 II, XXIII| nagyon örült neki, hogy a dohányhamut a padlat mázába 6994 II, XXIII| neki, hogy a dohányhamut a padlat mázába tapodhatta, 6995 II, XXIII| akadt ollónak ki nem tekerte a nyakát.~ ~Kecskerey ezalatt 6996 II, XXIII| s elkezdett vele sétálni a tágas teremben alá s fel –, 6997 II, XXIII| vehessek. Griffard felmondta a további hitelezést, s nekem 6998 II, XXIII| nekem meg kell tanulnom a gazdálkodást, mint akármely 6999 II, XXIII| nagybátyáddal.~ ~– De már a koldus mesterségénél többre 7000 II, XXIII| mesterségénél többre becsülöm a banditáét.~ ~– Az is jó.