Kötet, Fezejet

7001   II,  XXIII|                 Tudniillik, hogy jó tőled a gondolat; de nem az említett
7002   II,  XXIII|           családotokban van, hogy titeket a késő vénségig szeretetre
7003   II,  XXIII|          méltóknak tartanak az asszonyok. A minap találkoztam Szolnokon
7004   II,  XXIII|                 konfúziók * támadhatnának a családfák készítésében.~ ~–
7005   II,  XXIII|                  szerelme által elrabolja a törvényes örökös előnyeit.~ ~
7006   II,  XXIII|                  valamit, ami Kárpáthynét a törvény előtt kompromittálhatja,
7007   II,  XXIII|                  én; csinálj amit akarsz. A télen itt fognak lakni Kárpáthyék.
7008   II,  XXIII|         vigyáztass minden lépésére, s add a dolgot furfangos prókátorok
7009   II,   XXIV|               férje beiktatási ünnepélyén a háziasszonyi gondokat osztani
7010   II,   XXIV|                    Ki kellett állania azt a kínszenvedést, hogy lássa
7011   II,   XXIV|            egyaránt imád, kinek nevét még a gyermekek is emlegetik;
7012   II,   XXIV|                  édes, őszinte hízelgést, a gyöngéd kitüntetést, amivel
7013   II,   XXIV|            azalatt mosolygó arcot mutatni a világnak, hagyni vérezni
7014   II,   XXIV|                  világnak, hagyni vérezni a szívet, nem hagyni könnyezni
7015   II,   XXIV|              szívet, nem hagyni könnyezni a szemet, egy sóhajtól, egy
7016   II,   XXIV|                  mennyivel nehezebb teher a szerelem, mint a gyűlölet,
7017   II,   XXIV|           nehezebb teher a szerelem, mint a gyűlölet, mennyivel nehezebb
7018   II,   XXIV|                   egy egész hetet tölteni a legfájdalmasabb kínok között,
7019   II,   XXIV|             milyen nagy bűnnek kell lenni a szerelemnek, hogy büntetése
7020   II,   XXIV|                  Ez sokkal jobb lesz mind a hármunkra nézve, vagyis
7021   II,   XXIV|                  helyesebben mondva, mind a négyünkre nézve.~ ~E negyedik
7022   II,   XXIV|               arcán félreismerhetlen volt a jókedv, midőn Fannyt karjai
7023   II,   XXIV|                  helyzetét, mint gondolá. A férfiideálok rendesen sokat
7024   II,   XXIV|                  vesztenek házi köreikben a nimbuszból, melyet másutt
7025   II,   XXIV|             olykor sáros csizmával, mikor a lovakat nézték, tapasztalja,
7026   II,   XXIV|              tartják magukat mindig abban a pozitúrában, amiben arcképeiket
7027   II,   XXIV|                  amiben arcképeiket látni a műkirakatokban. Nőknél ez
7028   II,   XXIV|                    Nőknél ez egészen más. A nő születve van arra, hogy
7029   II,   XXIV|               házikörében is szép legyen, a nő mindig csábító, akár
7030   II,   XXIV|       felpiperézve, akár pongyolán; hanem a férfi legkevésbé csábító
7031   II,   XXIV|              pedig egyik órában úgy, mint a másikban, annyi mindenféle
7032   II,   XXIV|               Fanny sokkal kisebbnek érzé a veszélyt, midőn szemei előtt
7033   II,   XXIV|                  előtt volt, mint minőnek a távolból hitte azt, s nyugodtabban
7034   II,   XXIV|            keveset szokták azt mutogatni, a legünnepeltebb státusférfiak,
7035   II,   XXIV|             legünnepeltebb státusférfiak, a leghírhedettebb költői kedélyek
7036   II,   XXIV|                   átvinni ideáleszméikből a napi életbe; így volt az
7037   II,   XXIV|                  Kárpáthynéra nézve.~ ~Ez a hét nap észrevétlenül, fájdalom
7038   II,   XXIV|                nem szükség azt előhoznia. A férj érdemeivel dicsekedni,
7039   II,   XXIV|                 nem volt oly kínszenvedés a Szentirmay-kastélyban töltött
7040   II,   XXIV|                   kellett menni Rudolfnak a székvárosba, honnan csak
7041   II,   XXIV|                  székvárosba, honnan csak a beiktatás előtti napon tért
7042   II,   XXIV|               előtti napon tért vissza.~ ~A két hölgy ezalatt mindent
7043   II,   XXIV|                 két hölgy ezalatt mindent a legnagyobb gonddal elrendezett
7044   II,   XXIV|            legnagyobb gonddal elrendezett a közelgő ünnepélyre. Amit
7045   II,   XXIV|           elfeledett volna, eszébe jutott a másiknak. Fanny kezdi helyzetét
7046   II,   XXIV|           összeegyeztetése, hisz az élet, a praktikus élet olyan sokat
7047   II,   XXIV|                   megfoghatóvá tesz, amit a képzelet, a költői logika
7048   II,   XXIV|       megfoghatóvá tesz, amit a képzelet, a költői logika képtelenségnek
7049   II,   XXIV|              címez.~ ~Látni fogjuk azt…~ ~A beiktatás napjára a megyei
7050   II,   XXIV|                azt…~ ~A beiktatás napjára a megyei székvárosba utazott
7051   II,   XXIV|          Kárpáthynéval, hol férje számára a megyeháznál volt elkészítve
7052   II,   XXIV|               megyeháznál volt elkészítve a főispáni szállás.~ ~Szentirmay
7053   II,   XXIV|                  kívánta, hogy beiktatása a lehető legkisebb pompával
7054   II,   XXIV|              filléreket sem akart áldozni a vagyonos osztály, egy-egy
7055   II,   XXIV|                  nobili officio * viselte a hivatalt, még vagyoni állapotját
7056   II,   XXIV|          zászlóikkal, főbíróktól vezetve, a tizenkét nemes ifja, kik
7057   II,   XXIV|                   öltözetekben lovagoltak a főispáni hintó mellett,
7058   II,   XXIV|                   főispáni hintó mellett, a tömérdek népség, mely utcákat
7059   II,   XXIV|                   háztetőket ellepett, és a díszes hintók hosszú sorai,
7060   II,   XXIV|                 ritka látványt nyújtottak a bámuló szemeknek.~ ~A legelőkelőbb
7061   II,   XXIV|          nyújtottak a bámuló szemeknek.~ ~A legelőkelőbb hölgyek a megyeház
7062   II,   XXIV|                    A legelőkelőbb hölgyek a megyeház erkélyéről nézték
7063   II,   XXIV|                  más alakot adott azoknak a gyönyörű keleti köntös és
7064   II,   XXIV|        kardjaikkal üdvözlék.~ ~Végre maga a főispán hintaja érkezett,
7065   II,   XXIV|            hintaja érkezett, körülrobogva a tizenkét lovas daliától,
7066   II,   XXIV|                  maga levett föveggel ült a nyitott hintóban, s szép,
7067   II,   XXIV|             híréből, mindenki örült, hogy a legjobb hazafit, a legigazságosabb
7068   II,   XXIV|                   hogy a legjobb hazafit, a legigazságosabb férfit nyerte
7069   II,   XXIV|         legigazságosabb férfit nyerte meg a megye legfőbb tisztviselőjéül.
7070   II,   XXIV|                   az ellenségnek, oltalma a népnek és szerelme a nőnek.~ ~
7071   II,   XXIV|              oltalma a népnek és szerelme a nőnek.~ ~Kárpáthyné remegve
7072   II,   XXIV|                volna őt így nem látnia!~ ~A menet keresztülvonul a megyeház
7073   II,   XXIV|                    A menet keresztülvonul a megyeház kapuján, félóra
7074   II,   XXIV|            megyeház kapuján, félóra múlva a nagy gyűlésteremben áll
7075   II,   XXIV|              lelkesült beszéddel tölti el a hallgatók lelkét, kikből
7076   II,   XXIV|                  biztató szavak hallatára a szív akar kiugrani. – Kárpáthyné
7077   II,   XXIV|               akar kiugrani. – Kárpáthyné a karzatról hallgatja őt.
7078   II,   XXIV|                 hogy valaki onnan alulról a gyűlésteremből szörnyen
7079   II,   XXIV|                 folyton őrajta függnek.~ ~A szertartások bevégeztével
7080   II,   XXIV|                 lakoma következett, innen a varázs-gyorsasággal táncteremmé
7081   II,   XXIV|               gyűlésterembe mentek vissza a vendégek.~ ~Együtt volt
7082   II,   XXIV|                   vendégek.~ ~Együtt volt a környék szépe és java. Leghíresebb
7083   II,   XXIV|                delnői.~ ~Rudolf nyitá meg a táncot herceg **néval, akit
7084   II,   XXIV|               táncot herceg **néval, akit a hölgyek közt tekintélynek
7085   II,   XXIV|               mint illett, sorban táncolt a delnőkkel.~ ~Fanny úgy reszketett,
7086   II,   XXIV|                  reszketett, úgy dobogott a szíve, midőn felé látá őt
7087   II,   XXIV|                 meghajtással hívta őt fel a táncra.~ ~Óh, mi szép volt!~ ~
7088   II,   XXIV|                 volt e percben, mint akit a sírba tesznek.~ ~Rudolf
7089   II,   XXIV|               Kecskerey úr volt.~ ~– Mint a Karmel-hegyi * Madonna! –
7090   II,   XXIV|           Karmel-hegyi * Madonna! – szólt a derék chevalier chapeau
7091   II,   XXIV|                    Amilyen nagy veszteség a társaságra nézve, hogy nagysád
7092   II,   XXIV|              szintén nem táncolok – monda a bajnok impertinens hízelgéssel,
7093   II,   XXIV|            kétfelé csapta, és egyik lábát a kezébe vette. – Nem fog
7094   II,   XXIV|                   örömhír villanyozta fel a fővárosunkat, mely mindenkit
7095   II,   XXIV|                       És ez, hogy nagysád a jövő telet fővárosunkban
7096   II,   XXIV|               igen érdekessé fognak válni a pesti szalonok, igen elegáns
7097   II,   XXIV|              együtt, az ifjú Darvay Jenő, a szabadelvű párt bálványa,
7098   II,   XXIV|                 szabadelvű párt bálványa, a deli Csendey Rezső és a
7099   II,   XXIV|                   a deli Csendey Rezső és a zseniális kalandhős Kiss
7100   II,   XXIV|                  is odafenn fogja tölteni a telet szép nejével.~ ~Hah!
7101   II,   XXIV|               nejével.~ ~Hah! Meglátszott a hatás? El bírta-e titkolni
7102   II,   XXIV|                hatás? El bírta-e titkolni a szúrás fájdalmát, amit e
7103   II,   XXIV|                   Azzal fölkelt helyéből, a táncnak vége volt, az odasiető
7104   II,   XXIV|           barátnéját, és sétálni indultak a teremben.~ ~Kecskerey úr
7105   II,   XXIV|                 kedélyesen hintázta magát a pamlagon, és okoskodott.~ ~(–
7106   II,   XXIV|                 vele kar-karban alá s fel a pompás gyülekezetben.~ ~
7107   II,   XXIV|                    miszerint Kecskerey úr a legfigyelemreméltóbb renoméval
7108   II,   XXIV|               bíró egyéniségnek tartatott a magasabb körökben, s vele
7109   II,   XXIV|                  de nincs elég bátorságom a purizmust * annyira vinni,
7110   II,   XXIV|           purizmust * annyira vinni, hogy a szalonzsargon számára magyar
7111   II,   XXIV|                 ezt műértőbb tollakra.)~ ~A derék lovag (Kecskerey úr)
7112   II,   XXIV|                hogy Rudolf lásson jobban. A két fiatal delnő, a bál
7113   II,   XXIV|               jobban. A két fiatal delnő, a bál királynéi karöltve sétáltak
7114   II,   XXIV|            előttük; milyen szép volt mind a kettő! Midőn egymásra mosolyogtak,
7115   II,   XXIV|                   mi szükség egyik napnak a másikra világítani?~ ~–
7116   II,   XXIV|                 adná most Erisz * almáját a nyomorult mitológiai Páris,
7117   II,   XXIV|                   külön is meghódíthatnák a világot; mi szükség nekik
7118   II,   XXIV|             szavadért, Rudolf. Te gyöngye a férfiaknak! Valóban nőd
7119   II,   XXIV|               mellette. Ő különben sem az a szépség, ami szellemdús
7120   II,   XXIV|             születhetett nálánál szebb nő a világra. Egészen bolond
7121   II,   XXIV|                forintot játszott valahogy a leány kezébe, s ez azt oly
7122   II,   XXIV|              Abellino ellenének én voltam a segédje.~ ~– Ah ça, ez igaz.
7123   II,   XXIV|                ajánlatra, s édesanyjának, a derék Mayernénak meg is
7124   II,   XXIV|           forintját, meghallgatja, amidőn a szerencsés véletlen azt
7125   II,   XXIV|                 Jankónak, hogy kérje nőül a leányt, amit ő kétségtelenül
7126   II,   XXIV|                  bosszúból meg is tett, s a leány tudott választani
7127   II,   XXIV|                   leány tudott választani a két ajánlat között, s az
7128   II,   XXIV|                   nem költ, hanem kitudja a legmélyebben elhallgatott
7129   II,   XXIV|           mindenkinek.~ ~Alig várta, hogy a táncvigalomnak vége legyen,
7130   II,   XXIV|                  eszébe jutott kirugtatni a középre s eljárni a kállai
7131   II,   XXIV|            kirugtatni a középre s eljárni a kállai kettőst, melyre a
7132   II,   XXIV|                  a kállai kettőst, melyre a finnyásabb delnők mindjárt
7133   II,   XXIV|                delnők mindjárt elvonultak a táncteremből; lassankint
7134   II,   XXIV|                  hölgy eltávozott, s csak a vidám fiatalság maradt még
7135   II,   XXIV|                  fiatalság maradt még ott a zenészekkel, kivigadni magát
7136   II,   XXIV|                  s bekukucskálva rajta.~ ~A legszeretetreméltóbb mosolygás
7137   II,   XXIV|            biztosítá az engedély felől.~ ~A szobaleány a karcsú rózsaszín
7138   II,   XXIV|            engedély felől.~ ~A szobaleány a karcsú rózsaszín derék kifűzéséhez
7139   II,   XXIV|                      Kedves előjogok, mik a férjnek vannak megengedve.~ ~
7140   II,   XXIV|                 igen szeretetreméltó volt a kedves nőtől, hogy előbb
7141   II,   XXIV|               sikerült azalatt elkaphatni a fenyegető kis kezecskék
7142   II,   XXIV|                  vonva azt, kényszeríteni a kedves nőt, hogy ismét mellé
7143   II,   XXIV|                    hogy ismét mellé üljön a pamlagra.~ ~– Tudja-e ön,
7144   II,   XXIV|                mondják, hogy ne menjen le a nap a te haragoddal. Az
7145   II,   XXIV|                   hogy ne menjen le a nap a te haragoddal. Az nem volna
7146   II,   XXIV|              tőled. Ámbár tudom, hogy itt a büntetést ismét csak a megbántott
7147   II,   XXIV|                itt a büntetést ismét csak a megbántott fél fogja viselni.~ ~–
7148   II,   XXIV|                  Te akarsz hazudni? Ezzel a tiszta, őszinte arccal akarsz
7149   II,   XXIV|                Rudolf fél, hogy soká tart a beszéd. No, jó éjszakát
7150   II,   XXIV|              menni.~ ~Ekkor természetesen a nőn volt a sor engedékenynek
7151   II,   XXIV|                  természetesen a nőn volt a sor engedékenynek lenni.~ ~–
7152   II,   XXIV|                    enyelegve állván útját a távozónak. – Látod, még
7153   II,   XXIV|                 még most is hajlandó vagy a rossz kedvre, az ember nem
7154   II,   XXIV|             Rudolf kényelmesen végigdűlve a pamlagon s fejét Flóra ölébe
7155   II,   XXIV|                  ez az ujjain számlálgatá a talányt.~ ~– Te mendemondákat
7156   II,   XXIV|            kínozlak vele. Elmondom. Azzal a szándékkal jöttem hozzád,
7157   II,   XXIV|              Flóra nem tudott mit mondani a csodálkozás miatt. Akármi
7158   II,   XXIV|                   nem. De környezeted. Ez a Kárpáthyné egy nagyon kétséges
7159   II,   XXIV|                  Rudolf. Miért bántod ezt a szegény nőt; ha ismernéd
7160   II,   XXIV|                  azt mondanád, hogy nincs a világon szánalomra méltóbb
7161   II,   XXIV|                 becsületére válik, de nem a világ előtt. A világ előtt
7162   II,   XXIV|              válik, de nem a világ előtt. A világ előtt ő igen könnyelmű
7163   II,   XXIV|             könnyelmű nőnek tartatik.~ ~– A világ igazságtalan.~ ~–
7164   II,   XXIV|                   is fogsz érteni. Vannak a világban eszmék, rút, rendkívüli
7165   II,   XXIV|                   gondolatok, mikre nézve a te tiszta, gyermeteg lelkedben
7166   II,   XXIV|               menté meg. Tudom, hogy ezek a világ előtt mind igen kényes
7167   II,   XXIV|                 kezemben tartom, addig őt a világ nem meri elítélni,
7168   II,   XXIV|              Utoljára is, mi gondom nekem a világra, nekem az egész
7169   II,   XXIV|                   csak te ne tarts annak; a többivel nem törődöm.~ ~–
7170   II,   XXIV|                sem vagyok gyönge.~ ~Azzal a csengettyű zsinórjához lépett,
7171   II,   XXIV|             háromszor hevesen megrántá.~ ~A szobaleány bejött.~ ~– Netti,
7172   II,   XXIV|     Kárpáthy-atyafiságot, amely oka ennek a rossz mulatságnak.~ ~Kedvetlenül
7173   II,   XXIV|                 nem tudott elaludni.~ ~Az a gondolat, hogy ő most egy
7174   II,   XXIV|                  két ajtónyi távolra tőle a legszebb, a legkedvesebb
7175   II,   XXIV|                  távolra tőle a legszebb, a legkedvesebb nő szerelme
7176   II,   XXIV|               magányát.~ ~Sokszor már azt a gondolatot sugdosta fülébe
7177   II,   XXIV|                gondolatot sugdosta fülébe a szerelmi gyávaság, hogy
7178   II,   XXIV|               keze írását adja róla, hogy a nők a legerősebb lények
7179   II,   XXIV|              írását adja róla, hogy a nők a legerősebb lények a világon,
7180   II,   XXIV|                   nők a legerősebb lények a világon, s nem is volt,
7181   II,   XXIV|            asszony – de mégis visszatartá a férfiúi önérzet.~ ~Ily hamar
7182   II,   XXIV|                 lesz az első, aki megtöri a kontumáciát. *~ ~Hasonló
7183   II,   XXIV|           kontumáciát. *~ ~Hasonló esetek a legszeretőbb, a legkedélyesebb
7184   II,   XXIV|            Hasonló esetek a legszeretőbb, a legkedélyesebb házastársak
7185   II,   XXIV|                 aludt el Rudolf, s még az a bosszúsága volt hozzá, hogy
7186   II,    XXV|               találkozott nejével Rudolf. A hölgy szép arcán semmi nyoma
7187   II,    XXV|              hölgy szép arcán semmi nyoma a neheztelésnek, oly hódító,
7188   II,    XXV|             titkosan mosolygott.)~ ~Midőn a vendégek eloszlottak, késő
7189   II,    XXV|               Mennyi gyöngédség van ebben a szóban „kettecskén”. Alig
7190   II,    XXV|                   lehessen azt adni, amit a magyar e szóval kifejez „
7191   II,    XXV|                 egyetértő édes szövetség, a bizalmas órák örömei, a
7192   II,    XXV|                   a bizalmas órák örömei, a világtól elkerített paradicsom
7193   II,    XXV|                  paradicsom gyönyörűsége, a gondtalan nyugalmas önfeledés,
7194   II,    XXV|               ezen szóban „kettecskén”.~ ~A nő még szebb, még kedvesebb
7195   II,    XXV|                Rudolf háladatosan gondolt a német példabeszédre, mely
7196   II,    XXV|                   teljes mértékben élvezi a tegnap megkezdett harc győzedelmét,
7197   II,    XXV|             örökké ott akarná őt tartani, a szép hölgy szelíden kifejlék
7198   II,    XXV|                 hallá, mint fordul kettőt a kulcs.~ ~Ez már mégis több
7199   II,    XXV|          változatokkal ismét így folyt.~ ~A hölgy kifogyhatatlan volt
7200   II,    XXV|        bűvös-bájos hízelgéssel; maga volt a jóság, szelídség irányában;
7201   II,    XXV|                  kedvesen vehetni – egész a hálószoba ajtajáig. Az ismét
7202   II,    XXV|                   el lehet követni. Ehhez a kis menyecskéhez képest
7203   II,    XXV|                 vonja megalázó véleményét a nők felől.~ ~Hisz az egy
7204   II,    XXV|                     De azon egy szó drága a férfibüszkeségnek. A hölgyjárom
7205   II,    XXV|                drága a férfibüszkeségnek. A hölgyjárom kedves lehet
7206   II,    XXV|                  nyakát, miért ne hódolna a legkedvesebb, a legszeretetreméltóbb
7207   II,    XXV|                   hódolna a legkedvesebb, a legszeretetreméltóbb zsarnokság
7208   II,    XXV|           meggyőzve nem, nem, soha!~ ~Ezt a szót, a kegyelemkérés, a
7209   II,    XXV|                  nem, soha!~ ~Ezt a szót, a kegyelemkérés, a meghódolás
7210   II,    XXV|                  a szót, a kegyelemkérés, a meghódolás ezen szavát csak
7211   II,    XXV|                 fogja kényszeríteni nejét a meghódolásra. Ezeken a magános
7212   II,    XXV|              nejét a meghódolásra. Ezeken a magános álmatlan éjszakákon
7213   II,    XXV|                éjszakákon elég ideje volt a tervet kifőzni magában.~ ~
7214   II,    XXV|               tölteni.~ ~Lehetetlen, hogy a fiatal nő szívesen ne lássa,
7215   II,    XXV|                lássa, udvarolni fog neki. A sikertől nincs oka félni.
7216   II,    XXV|                 neheztelni, őt szívedtől, a legnagyobb örömtől, amit
7217   II,    XXV|                 szívét. Ugye, hogy gyönge a nő?”~ ~E tervvel, e szándékkal
7218   II,    XXV|                másnap útra készült. Ismét a legnyájasabb, hízelgőbb
7219   II,    XXV|           legnyájasabb, hízelgőbb arccal, a legvalódibb, a legszeretőbb
7220   II,    XXV|          hízelgőbb arccal, a legvalódibb, a legszeretőbb szívdobogással
7221   II,    XXV|                   tőle Flóra. Nem volt az a szerelem tettetése, hanem
7222   II,    XXV|                   tettetése, hanem diadal a legforróbb szerelmen.~ ~
7223   II,    XXV|                 most sincs közöttünk vége a harcnak?~ ~– Föltétlen meghódolás –
7224   II,    XXV|         visszajövök. De akkor én diktálom a békét.~ ~Flóra kétkedve
7225   II,    XXV|                férjét, s még azután, hogy a hintóba felült is, utánafutott,
7226   II,    XXV|             nézett, Rudolf pedig kihajolt a kocsiból, s úgy integettek
7227   II,    XXV|                  feltett szándékkal, hogy a más feleségét elcsábítsa,
7228   II,    XXV|             cselekszik?!~ ~ ~ ~Kárpáthyék a beiktatási nap óta madarasi
7229   II,    XXV|                 Szentirmayék is felmennek a télre.~ ~Míg a Kárpátfalvára
7230   II,    XXV|                  felmennek a télre.~ ~Míg a Kárpátfalvára szokott látogatók
7231   II,    XXV|              meglehetős magányban folytak a nő napjai.~ ~Meg volt e
7232   II,    XXV|                  sétált János úr nejével. A szelíd őzikék ismerték már
7233   II,    XXV|                 az országúton, s Kárpáthy a kerítésen áttekintve fölkiált:~ ~–
7234   II,    XXV|                  összerezzent. János érzé a rántást karján.~ ~– El akartál
7235   II,    XXV|                   csigára léptem – felele a nő, és elhalványult.~ ~–
7236   II,    XXV|                 látta már messziről, hogy a hintóban, mely közelít,
7237   II,    XXV|              eléje – szólt nejéhez, amint a hintó a parkba becsavarodott.~ ~
7238   II,    XXV|              szólt nejéhez, amint a hintó a parkba becsavarodott.~ ~
7239   II,    XXV|                Fanny állva maradt, mintha a földbe gyökerezett volna.~ ~
7240   II,    XXV|                 barátnéd elé – sürgetőzék a jó öreg.~ ~Fanny ijedten,
7241   II,    XXV|                  nem tartott semmi igényt a gyanakodásra. – Hát ki jön
7242   II,    XXV|                 hiszen te vagy az asszony a háznál.~ ~E szóra hirtelen
7243   II,    XXV|                szóra hirtelen eszére tért a hölgy, valóban közel volt
7244   II,    XXV|                  érkező elé sietett.~ ~Mi a halálra ítélt rab vérpadtóli
7245   II,    XXV|               lenni hozzá, mert az illem, a kötelesség úgy parancsolja.
7246   II,    XXV|              mulattatni is? Mulattatni!~ ~A kertből éppen akkorra értek
7247   II,    XXV|                   éppen akkorra értek fel a kastély tornácába, midőn
7248   II,    XXV|                      Fanny azt hivé, hogy a földnek kell alatta inogni,
7249   II,    XXV|             földnek kell alatta inogni, s a vén palota, oszlopaival
7250   II,    XXV|               könnyű munkája fog lenni.~ ~A lépcsőkön felmenet közben
7251   II,    XXV|                napokon keresztül.~ ~Tehát a szenvedés nemcsak nehéz,
7252   II,    XXV|                   hanem hosszú is lesz.~ ~A délelőtti órákat a férfiak
7253   II,    XXV|                lesz.~ ~A délelőtti órákat a férfiak együtt tölték el,
7254   II,    XXV|                asztal felett szótlan volt a hölgy.~ ~Természetesen közönyös
7255   II,    XXV|             közönyös tárgyak felett folyt a beszéd. Rudolfnak kevés
7256   II,    XXV|                  szólhatni, bókokat pedig a férj jelenlétében mondani
7257   II,    XXV|                  használd könyvtáramat.~ ~A választás nem volt nehéz.~ ~
7258   II,    XXV|                 az ebéd végeztével rögtön a kertbe távozott.~ ~Hogy
7259   II,    XXV|                  bolyongott egyes-egyedül a csavargós tévutakon, anélkül,
7260   II,    XXV|            szemközt jőni.~ ~Ha véletlenül a kalitjából kiszabadult tigris
7261   II,    XXV|                 átalános tárgyon kezdődik a beszéd; hogy e kert virágai
7262   II,    XXV|        hátramaradni tőle.~ ~– Én szeretem a virágokat – rebegé Fanny,
7263   II,    XXV|                  Igen, ha ismerné nagysád a virágokat nemcsak név szerint,
7264   II,    XXV|             sajátszerű ábrándvilágot, ami a virágok életéhez van kötve.
7265   II,    XXV|                  szerelme, mint minekünk. A költők ábrándjai mindenikhez
7266   II,    XXV|              valóban sok érdekest találni a virágok eszményi életében.~ ~
7267   II,    XXV|              egyik sem lehet csapodár. Ez a virágok boldogsága. Ezek
7268   II,    XXV|                   Ezek itt arisztokraták. A felső emeletben a férj,
7269   II,    XXV|          arisztokraták. A felső emeletben a férj, az alsóban a nő; úri
7270   II,    XXV|              emeletben a férj, az alsóban a nő; úri házasélet. Hanem
7271   II,    XXV|                úri házasélet. Hanem azért a virág hamvas bársony színe
7272   II,    XXV|                        Olyan fekete, mint a gyöngy – monda Rudolf.~ ~–
7273   II,    XXV|                    monda Rudolf.~ ~– Mint a gyöngy – rebegé utána Fanny,
7274   II,    XXV|                   volt az az igaz gyöngye a két Indiának, amelyért ő
7275   II,    XXV|                 Most tekintse nagysád ezt a két jávort egymás mellett.
7276   II,    XXV|          világosabb zöldnek tetszik, mint a másik; az azért van, mert
7277   II,    XXV|              másik; az azért van, mert az a nő; a sötét a hím, a nőt
7278   II,    XXV|                  azért van, mert az a nő; a sötét a hím, a nőt világosabb
7279   II,    XXV|                van, mert az a nő; a sötét a hím, a nőt világosabb zölddé
7280   II,    XXV|                   az a nő; a sötét a hím, a nőt világosabb zölddé teszik
7281   II,    XXV|                  világosabb zölddé teszik a gazdag tobozfürtök, mikkel
7282   II,    XXV|               meséket mondja.~ ~– Lám, ez a virágok boldogtalan szerelme.
7283   II,    XXV|                érti. Pedig nem értette.~ ~A kétségbeesés volt ez, mely
7284   II,    XXV|                 hogy ha meg akar szakadni a szíve, hát csak szakadjon
7285   II,    XXV|                  összezúzni magát.~ ~Majd a gazdagon ellátott üvegházhoz
7286   II,    XXV|               Rudolf igen szépnek találta a példányt, s bizonyítá, miszerint
7287   II,    XXV|         tárgyakról, és sétáltak alá s fel a kertben. És Rudolf azt hivé,
7288   II,    XXV|               hogy már megnyerte e nőt, s a nő azt hivé, hogy már vétkezett
7289   II,    XXV|                legyen ítélve.~ ~Ki előtt? A világ előtt? Nem. Férje
7290   II,    XXV|                     Végre fölmentek ismét a kastélyba.~ ~Fanny férjével
7291   II,    XXV|                  délig el voltak foglalva a férfiak úgynevezett hivatalos
7292   II,    XXV|          okoskodásokkal; ki gondolt volna a nőre!~ ~Délután esős idő
7293   II,    XXV|                idő keletkezett, amiből az a kettős baj támadt, hogy
7294   II,    XXV|               Fannynak pedig nem lehetett a kertbe menekülni, ahol a
7295   II,    XXV|                  a kertbe menekülni, ahol a szabad ég oltalma jobban
7296   II,    XXV|                 ég oltalma jobban megőrzé a rettegett veszélytől.~ ~
7297   II,    XXV|               helyet, és maga addig kifut a szobából. Társalkodónéját
7298   II,    XXV|                 iparkodik elrejteni. Ezek a hipokrita nők a moderne
7299   II,    XXV|           elrejteni. Ezek a hipokrita nők a moderne jeunesse-t * és
7300   II,    XXV|                   moderne jeunesse-t * és a nouvelle Messaline * -t *
7301   II,    XXV|         szigorúaknak látszani.~ ~Felemelé a könyvről a zsebkendőt, s
7302   II,    XXV|           látszani.~ ~Felemelé a könyvről a zsebkendőt, s felnyitá a
7303   II,    XXV|                  a zsebkendőt, s felnyitá a könyvet. Az egy imakönyv
7304   II,    XXV|                egy imakönyv volt. S amint a könyv magától szétnyílt
7305   II,    XXV|                hogy csak akkor vevé észre a visszatérő hölgyet, midőn
7306   II,    XXV|               remegve előtte állt.~ ~Mind a ketten visszadöbbentek egymástól.~ ~
7307   II,    XXV|              visszadöbbentek egymástól.~ ~A titok el volt árulva. És
7308   II,    XXV|                  Rudolf szótlanul tekinte a nőre, s ez vissza rá. Oly
7309   II,    XXV|                   valóban érte mindent.~ ~A szánalom e hangjára megtört
7310   II,    XXV|             szenvedélytől reszkető hangon a hölgy magát nem tartóztatva
7311   II,    XXV|             többet, mikor én kerültem azt a helyet, ahol önnel találkozhatom,
7312   II,    XXV|              karjai tartottak-e fel, hogy a halálba ne fussak, midőn
7313   II,    XXV|               tudni, hogy egy esztelen nő a kétségbeeséssel küzd, midőn
7314   II,    XXV|      boldogtalanabb lettem, mert most már a gondolattól is meg kell
7315   II,    XXV|               neki? Micsoda szava van itt a vigasztalásnak? Tehetett-e
7316   II,    XXV|         csókjaival halmozza? Engedé, hogy a szenvedély kétségbeesésében
7317   II,    XXV|                magát keblén, elcsöndesült a nő, elhagyta a zokogást,
7318   II,    XXV|               elcsöndesült a nő, elhagyta a zokogást, és suttogó, de
7319   II,    XXV|                   élet.~ ~Rudolf elhagyta a nőt, s alig várva, hogy
7320   II,    XXV|                    Egész hazáig.~ ~Otthon a vidám, eleven, kedves nő
7321   II,    XXV|                   édes csókjaival letörlé a keserű könnyek nyomát.~ ~–
7322   II,    XXV|                   Flóra. – Nekem megsúgta a kisujjam, hogy te kémkedni
7323   II,    XXV|                 szólt gyöngéden Rudolf. – A nők nem gyöngék.~ ~– No
7324   II,    XXV|               gyöngék.~ ~– No akkor szent a béke. – Mit izent Fanny?~ ~–
7325   II,    XXV|              öröme határtalan volt, s azt a kis felleget, amit férje
7326   II,    XXV|                napfényes örömével. Rudolf a boldogság özönében úszott;
7327   II,    XXV|             boldogság özönében úszott; de a legboldogabb óra örömei
7328   II,    XXV|              fülében, lelkében hangzottak a szavak, miket nem bírt elfeledni
7329   II,   XXVI|             lapszerkesztő: pihenést adunk a közönségnek, azalatt fördőkre
7330   II,   XXVI|                    Ezalatt éppen vége van a fördői szezonnak, a főuraságok
7331   II,   XXVI|                   van a fördői szezonnak, a főuraságok mindenünnen megtértek
7332   II,   XXVI|                 nem csekély lendületet ad a fővárosnak.~ ~Szentirmayék
7333   II,   XXVI|            Szentirmayék is megérkeztek, s a szép hölgy és a derék férfi
7334   II,   XXVI|            megérkeztek, s a szép hölgy és a derék férfi ideáljai a magasabb
7335   II,   XXVI|                 és a derék férfi ideáljai a magasabb köröknek. Mindenki
7336   II,   XXVI|                   delnő és lovag akad, ki a férj vagy a nő után eped,
7337   II,   XXVI|                lovag akad, ki a férj vagy a nő után eped, természetesen
7338   II,   XXVI|            Kecskerey úr? – Műutazást tett a hazában. Beszéltek róla
7339   II,   XXVI|                   hazában. Beszéltek róla a hírlapok. Hol volt, merre
7340   II,   XXVI|                   megfordult. Ezt mondták a hírlapok, obligát magasztalásokkal
7341   II,   XXVI|                  magasztalásokkal kísérve a szívély-, kedély- és nedélydús
7342   II,   XXVI|                hogy mi is úgy címezzük.~ ~A legelső dolog egy jóravaló
7343   II,   XXVI|               okvetlenül kellett történni a tagok megválogatása következtében,
7344   II,   XXVI|               műutazása köréből, hogy még a tekeasztalokat is odahagyják
7345   II,   XXVI|                tanácsos másodszor betenni a lábát az érdemes gentlemannek.~ ~
7346   II,   XXVI|                 Éppen most is valami lesz a begyében, mert nagyon suttog
7347   II,   XXVI|            tekintettel szokott viseltetni a Kárpáthy majorátus * leendő
7348   II,   XXVI|                   most lép be! Most is az a dacos, hetyke lépés, az
7349   II,   XXVI|                   dacos, hetyke lépés, az a büszke, kötekedő tekintet,
7350   II,   XXVI|                  inasaival volna tele, az a visszataszító szépség –
7351   II,   XXVI|                   átölelve ül, mint ahogy a régi magyar kártyákon festik
7352   II,   XXVI|                   magyar kártyákon festik a makk kettőst. *~ ~Abellino
7353   II,   XXVI|                 Ez Abellino részére húzta a nevetőket.~ ~– Tudod, hogy
7354   II,   XXVI|                   öregúr egészséges, mint a makk, mint a fáról szakasztott
7355   II,   XXVI|             egészséges, mint a makk, mint a fáról szakasztott alma.
7356   II,   XXVI|              miatta legkisebb aggodalmad, a nagybácsi jól érzi magát.
7357   II,   XXVI|           nagybácsi jól érzi magát. Hanem a nagynéni beteg, nagyon beteg,
7358   II,   XXVI|                hogy alkalmasint ez hát az a jó hír, amiért gratulálni
7359   II,   XXVI|                  soha rá nem ismernél. Az a szép rózsaarc és az a karcsú
7360   II,   XXVI|                  Az a szép rózsaarc és az a karcsú őzike termet! Mind
7361   II,   XXVI|               orvosai megtilták neki mind a lovaglást, mind a kocsizást.~ ~
7362   II,   XXVI|               neki mind a lovaglást, mind a kocsizást.~ ~Abellinónak
7363   II,   XXVI|                  így könnyebben kitalálta a gondolatok élét, el nem
7364   II,   XXVI|                  arca nem bírta elrejteni a dühöt, mely belsejében felforrott
7365   II,   XXVI|                fel magánkívül Abellino.~ ~A körülállók szánni kezdték,
7366   II,   XXVI|               fajait meg fogod ismerhetni a mérgezéseknek növényi és
7367   II,   XXVI|              növényi és ásványi méreggel, a késsel és baltával, pisztollyal
7368   II,   XXVI|            hurokkal való gyilkolásoknak s a corpus delicti hogyan és
7369   II,   XXVI|                   Akarom tudni!~ ~– Hát – a férje.~ ~– Ez ostoba gúny! –
7370   II,   XXVI|               gyalázatos átadással. És ez a vén gazember tudja, és eltűri,
7371   II,   XXVI|              senkinek sincs oka, sem joga a világon.~ ~– Mi ez, Rudolf?
7372   II,   XXVI|                 erkölcsi tekintéllyel bír a világ előtt, hanem azért
7373   II,   XXVI|               mert ő legjobb vívó és lövő a környékben, és hidegvérű
7374   II,   XXVI|                hidegvérű és szerencsés.~ ~A klubban nem hozták többet
7375   II,  XXVII|            örömhírrel lepé meg háziorvosa a nábobot: „Önnek neje fiat
7376   II,  XXVII|                   erényekkel váltandja be a vén adósságokat, mikkel
7377   II,  XXVII|                   vén adósságokat, mikkel a Kárpáthy család hazának
7378   II,  XXVII|                 soha, hogy majd ha egykor a nagy és nemes eszmék ünnepelt
7379   II,  XXVII|              elmondhassa: „Ezeknek neveit a jó öreg Kárpáthy Jánostól
7380   II,  XXVII|                   fejedelmek nevének, kik a legelső Kárpáthy őssel áldomást
7381   II,  XXVII|             Kárpáthy őssel áldomást ittak a szép Hunnia * földén.~ ~
7382   II,  XXVII|                  Repeső tekintettel nézte a gyermeket. Szép, erőteljes
7383   II,  XXVII|               nyakánál szinte ránc támadt a kövérség miatt, szája alig
7384   II,  XXVII|                   olykor lecsukta azokat, a hosszú szempillák gömbölyű
7385   II,  XXVII|                   most is tudná már, hogy a gyöngeség milyen nagy szégyen,
7386   II,  XXVII|                   egypárszor, amit azután a körülállók János úrral együtt
7387   II,  XXVII|                  rebegé János látva, hogy a gyermek mindenféle változatokra
7388   II,  XXVII|             megint?~ ~Az orvos azonban és a tudós asszonyok jónak látták
7389   II,  XXVII|          asszonyok jónak látták megérteni a csecsemő beszédét odamagyarázva
7390   II,  XXVII|               elég lesz most az egyszerre a szeretgetés, s kivették
7391   II,  XXVII|          visszavitték anyjához, mely után a jó úr nem tehetett egyebet,
7392   II,  XXVII|            egyebet, mint hogy odalopózott a mellékszobába, s ott hallgatózott,
7393   II,  XXVII|                  ott fülelt, ha nem sír-e a gyermek; minden kijövőtől
7394   II,  XXVII|                 ha egy-egy vidám kiáltása a gyermeknek kihallatszott
7395   II,  XXVII|                  gyermeknek kihallatszott a szobából; hiszen csak még
7396   II,  XXVII|        tekintetétől, s gépileg követte őt a szomszéd terembe.~ ~– Nos,
7397   II,  XXVII|                   szívére, de jónak látta a fájdalom által is próbára
7398   II,  XXVII|                   féltem, azért hittam ki a mellékszobából; legyen ön
7399   II,  XXVII|                 meg e hír után. Most azon a helyen maradt állva, és
7400   II,  XXVII|             Kárpáthy hagyta magát vezetni a haldokló szobájába. Előtte
7401   II,  XXVII|              szobájába. Előtte összefolyt a világ; nem látott ő senkit,
7402   II,  XXVII|                   halványan, elhervadtan, a halál verítékével gyönyörű
7403   II,  XXVII|              verítékével gyönyörű arcain, a halál halaványságával édes
7404   II,  XXVII|         halaványságával édes ajkai körül, a halál megtört fényével szép
7405   II,  XXVII|               Szemei könnytelenek voltak. A szoba tele van szolgálattevő
7406   II,  XXVII|                   nem hall ő semmit. Csak a haldoklóra néz némán, mereven.
7407   II,  XXVII|               ismerős nő ül, egyik Teréz, a másik Flóra.~ ~A jó öreg
7408   II,  XXVII|                   Teréz, a másik Flóra.~ ~A jó öreg nagynéne összekulcsolt
7409   II,  XXVII|                 kezekkel imádkozik, arcát a vánkosba rejtve. Flóra a
7410   II,  XXVII|                  a vánkosba rejtve. Flóra a kisgyermeket tartja ölében,
7411   II,  XXVII|               keblén csendesen elaludt.~ ~A beteg felemeli törtvilágú
7412   II,  XXVII|                   mondott neki, csak mind a két kezében tartja neje
7413   II,  XXVII|                   ezáltal visszatartja őt a haláltól.~ ~A haldokló nyögése
7414   II,  XXVII|             visszatartja őt a haláltól.~ ~A haldokló nyögése mindig
7415   II,  XXVII|                 kínt okozhatnak neki; óh, a test küzdelme a lélekkel
7416   II,  XXVII|                 neki; óh, a test küzdelme a lélekkel mily nehéz, amíg
7417   II,  XXVII|                  írisz * és az amaránt… * a sárga jávor – szegény árva
7418   II,  XXVII|                  eljönnöd….”~ ~János érzi a kezében tartott kéz szorításáról,
7419   II,  XXVII|                  küzdés után elcsöndesült a beteg lázas küzdése, vérerei
7420   II,  XXVII|              Nyugodt, szelíd hangon szólt a körüle állókhoz, arcának
7421   II,  XXVII|               tekintetet vetve Jánosra.~ ~A férj örül magában, gondolva,
7422   II,  XXVII|                magában, gondolva, hogy ez a gyógyulás jele; az orvos
7423   II,  XXVII|                   fejét, ő tudja, hogy ez a halál jele.~ ~Azután Flórához
7424   II,  XXVII|                    Azután Flórához fordul a beteg. Kérő tekintetét megérti
7425   II,  XXVII|                   Kérő tekintetét megérti a barátné, s ölében tartott
7426   II,  XXVII|                tartott kisdedét odatartja a beteg ajkához.~ ~Fanny hevesen,
7427   II,  XXVII|              Flóra keblére, s megszorítja a delnő kezét, és suttogva
7428   II,  XXVII|              félrefordítja, hogy ne lássa a haldokló szemeinek könnyezését.~ ~
7429   II,  XXVII|                      Ekkor elvonja kezeit a beteg, és összetéve keblén,
7430   II,  XXVII|                       Elaludt… – suttogja a férj csöndesen.~ ~– Meghalt… –
7431   II,  XXVII|                 bánatos tekintettel.~ ~És a jó öreg nábob térdre hull
7432   II,  XXVII|                   az ágy mellett, s arcát a holt párnáiba temetve, zokog
7433   II,  XXVII|                 keservesen… keservesen…~ ~A nő alszik, és álma örök.
7434   II,  XXVII|           álmodhatik boldog szerelemről – a föltámadásig… Senki sem
7435   II, XXVIII|              látogatók~ ~Nemsokára eljött a tél; korán beálltak a hideg,
7436   II, XXVIII|              eljött a tél; korán beálltak a hideg, zúzmarás, hófuvatagos
7437   II, XXVIII|              délután négy órakor elkezdte a láthatárt körülfogni az
7438   II, XXVIII|                   láthatárt körülfogni az a sötétszürkés, lilaszín gőzkör * ,
7439   II, XXVIII|             összeér, és éjszaka van. Csak a sík hófehérsége tart némi
7440   II, XXVIII|             hófehérsége tart némi világot a táj felett.~ ~Halavány fakó
7441   II, XXVIII|                   fakó szalagok látszanak a nagy hóabroszon vonva, miket
7442   II, XXVIII|                   törtettek egyik falutól a másikig.~ ~A kárpátfalvi
7443   II, XXVIII|                egyik falutól a másikig.~ ~A kárpátfalvi kastély oly
7444   II, XXVIII|                 ablakban ég világ, s csak a kémények kék füstje mutatja,
7445   II, XXVIII|                    Egyikén e fakó utaknak a hosszú téli est beálltával
7446   II, XXVIII|                  Kárpátfalva felé tart.~ ~A szán hátuljában egyszerű
7447   II, XXVIII|                   hajtja egy parasztember a két ösztövér lovat.~ ~A
7448   II, XXVIII|                   a két ösztövér lovat.~ ~A hátul ülő gyakran feláll
7449   II, XXVIII|                  hátul ülő gyakran feláll a szánban, s mintha keresne
7450   II, XXVIII|             keresne valamit, széttekinget a síkságon. Már előtte sötétlenek
7451   II, XXVIII|           síkságon. Már előtte sötétlenek a kárpátfalvi vadaskert erdejei,
7452   II, XXVIII|              hídra fölérnek, megpillantja a jövevény, amit keresett.~ ~–
7453   II, XXVIII|                  minden más fa lehullatta a levelét.~ ~Az egész határban
7454   II, XXVIII|              atyafi. Kend térjen be amoda a csárdába, mely az útfélen
7455   II, XXVIII|                  Azzal leszállt az idegen a szánról, s fokosát kezébe
7456   II, XXVIII|                    s fokosát kezébe véve, a hómezőn keresztül arrafelé
7457   II, XXVIII|                arrafelé vette útját, ahol a fenyők sötétlenek a hófehér
7458   II, XXVIII|                  ahol a fenyők sötétlenek a hófehér síkság közepén.~ ~
7459   II, XXVIII|                  van ezen fenyők alatt?~ ~A Kárpáthy-család temetkező
7460   II, XXVIII|    Kárpáthy-család temetkező helye az. És a jövevény, ki azt ez órában
7461   II, XXVIII|                Sándor.~ ~Az ifjú kézműves a visszaérkező Teréztől hallá,
7462   II, XXVIII|                hallá, hogy Fanny meghalt. A nagyságos asszony csakúgy
7463   II, XXVIII|                  asszony csakúgy leszállt a sír férgeihez, mint a legszegényebb
7464   II, XXVIII|            leszállt a sír férgeihez, mint a legszegényebb kézműves felesége,
7465   II, XXVIII|                    El kellett vándorolnia a megholt kedves sírhalmához,
7466   II, XXVIII|                 imádott, s kinek most már a föld alatt bevallhatta,
7467   II, XXVIII|                  van most, mint akárkinek a földön.~ ~A két öreg nem
7468   II, XXVIII|                mint akárkinek a földön.~ ~A két öreg nem iparkodott
7469   II, XXVIII|                Télvíz idején útnak indult a fiú, s leírás után, melyet
7470   II, XXVIII|               Teréztől hallott, megismeré a fenyőligetet, melyet Kárpáthy
7471   II, XXVIII|                   Kárpáthy János ültetett a családi sírbolt körül, hogy
7472   II, XXVIII|                 holt és fehér.~ ~Elhagyta a szánt, keresztülvágott a
7473   II, XXVIII|                  a szánt, keresztülvágott a mezőn, a fuvaros betért
7474   II, XXVIII|                  keresztülvágott a mezőn, a fuvaros betért az útféli
7475   II, XXVIII|                 két lovast látunk haladni a még félig töretlen csapáson.
7476   II, XXVIII|                  szól az elöl menő lovas, a hátul jövőt figyelmeztetve. –
7477   II, XXVIII|                      Könnyen ráakadhatunk a friss hóban, ha vigyázunk
7478   II, XXVIII|                   Kárpátfalvára érnénk.~ ~A lovász erősíteni látszik
7479   II, XXVIII|          állítását.~ ~– Menj te egyenesen a nyomon, s adj át két agarat
7480   II, XXVIII|          megkerítem addig.~ ~Azzal átvett a beszélő kettőt az agarak
7481   II, XXVIII|              került, lassú lépést járatva a hóban.~ ~Amint azonban kísérőjét
7482   II, XXVIII|              gyors poroszkálással tartott a fenyves felé.~ ~Odaérve,
7483   II, XXVIII|                  fenyves felé.~ ~Odaérve, a fenyvest körülvevő árok
7484   II, XXVIII|              megköté egy bokorhoz, agarát a nyeregkápához, s átmászott
7485   II, XXVIII|                nyeregkápához, s átmászott a széles árkon.~ ~A hóvilágnál
7486   II, XXVIII|               átmászott a széles árkon.~ ~A hóvilágnál bizton haladt
7487   II, XXVIII|                lomb oldalában, rajta fenn a halál szomorú angyala aláfordított
7488   II, XXVIII|             látogató Rudolf.~ ~Tehát mind a ketten eljöttek, s a sors
7489   II, XXVIII|                 mind a ketten eljöttek, s a sors úgy akarta, hogy ott
7490   II, XXVIII|                   Rudolf biztosan sietett a fehér emlékoszlophoz, s
7491   II, XXVIII|          alakjától.~ ~Egyik sem ismert rá a másikra.~ ~– Mit keres ön
7492   II, XXVIII|             hidegvérét, s közelebb lépett a térdeplőhöz.~ ~Sándor ráismert
7493   II, XXVIII|               merészséggel tette ki magát a halálnak.~ ~Most érte mindent.~ ~
7494   II, XXVIII|                   érte mindent.~ ~Megfogá a szegény ifjú kezét, s megszorította
7495   II, XXVIII|                akit megszégyenítsek vele. A halottakat szabad szeretni.
7496   II, XXVIII|            látogathatja őt meg újra.~ ~És a kézműves nem kérdé a főúrtól: „
7497   II, XXVIII|                   És a kézműves nem kérdé a főúrtól: „Hát önt mi hozza
7498   II, XXVIII|              órában, hát ön kit keres itt a halottak között?” Mással
7499   II, XXVIII|                 Mással volt elfoglalva ő. A kedves, vidám gyermekre
7500   II, XXVIII|                   ott ült mellette egykor a jázminlugas alatt, s beszélt
7501   II, XXVIII|                egykor!… És midőn homlokát a hideg márványra hajtá, azt
7502   II, XXVIII|                    én egyedül hagyom. Itt a temetőn kívül meg fogom
7503   II, XXVIII|               megölt, álomkórossá tett az a gondolat, hogy ő meghalt,
7504   II, XXVIII|                 ha megöli-e hát az embert a szívbeli érzés? Most már
7505   II, XXVIII|               hogyan lehet tovább élni.~ ~A sírkőre nagy aranybetűkkel
7506   II, XXVIII|               aranybetűkkel volt felvésve a kedves halott neve; a hóvilágnál
7507   II, XXVIII|            felvésve a kedves halott neve; a hóvilágnál ott ragyogtak
7508   II, XXVIII|                  hóvilágnál ott ragyogtak a betűk:~ ~„Kárpáthyné Mayer
7509   II, XXVIII|                   órában fordulok vissza. A hold nemsokára feljő, az
7510   II, XXVIII|                 Nem lehetett őt erőtetni, a férfi fájdalma azt kívánja,
7511   II, XXVIII|                  az útféli csárdáig, ahol a szán készen várt reá; nem
7512   II, XXVIII|                   jó őhozzá e magas úr.~ ~A szán nemsokára eltűnt az
7513   II, XXVIII|                  haladt tüszkölő ménjével a hósíkon keresztül… Ismét
7514   II, XXVIII|               keresztül… Ismét visszatért a fenyőfákhoz. Ismét fölkereste
7515   II, XXVIII|             fenyőfákhoz. Ismét fölkereste a fehér emléket. Ott megállt,
7516   II, XXVIII|                   Ott megállt, és gondolt a sokat szenvedett nőre, ki
7517   II, XXVIII|                 nyomai még ott látszottak a hóban, mely az emlék talapját
7518   II, XXVIII|                  emléken.~ ~És olvasá azt a nevet…. Mint a kísértethívás,
7519   II, XXVIII|                 olvasá azt a nevet…. Mint a kísértethívás, oly csábítón
7520   II, XXVIII|                   már nyugtalanul kürtölt a vadaskert szélében, azt
7521   II,   XXIX|                                     XXIX. A végintézet~ ~Rudolfot már
7522   II,   XXIX|          végintézet~ ~Rudolfot már várták a kastélyban. Amint leugrott
7523   II,   XXIX|              felvezette őt Kárpáthyhoz.~ ~A cselédség mind fekete ruhát
7524   II,   XXIX|             amióta az úrnőt eltemették, s a tükrök és címerek a szobákban
7525   II,   XXIX|         eltemették, s a tükrök és címerek a szobákban még azon módon
7526   II,   XXIX|             fekete fátyollal húzva, ahogy a temetés napján hagyták.~ ~
7527   II,   XXIX|                 éjjel felkölt álmomból, s a különös öröm miatt, vagy
7528   II,   XXIX|          helyeslését.~ ~– Jer tehát velem a levéltárba. A többi tanúk
7529   II,   XXIX|                 tehát velem a levéltárba. A többi tanúk mind ott várnak
7530   II,   XXIX|                 ült – itt rajzolt – amott a zongora most is felnyitva,
7531   II,   XXIX|            felnyitva, az ábrándmű kitárva a támlán. Ha még egyszer visszajönne!”~ ~
7532   II,   XXIX|                  nyitott be, melyet amint a gyertyák megvilágítottak,
7533   II,   XXIX|         borzadályt érezni e helyen.) Amaz a kertre nyílik. Látod, minden
7534   II,   XXIX|              kertre nyílik. Látod, minden a régi helyén: a lámpa, melynél
7535   II,   XXIX|              Látod, minden a régi helyén: a lámpa, melynél írni szokott,
7536   II,   XXIX|                   Százszor bejöttem azóta a szobába, soha egy betűt
7537   II,   XXIX|                 előttem. Az ágy előtt még a két kis hímzett papucs,
7538   II,   XXIX|               napokat elültem itt, ezeken a helyeken, s visszagondoltam
7539   II,   XXIX|           szomorúan – láttam, mint hajolt a félig kész hímzés fölé;
7540   II,   XXIX|             menyegzőjére készül, hagyá el a szobát, az ajtóból még egy
7541   II,   XXIX|                 néma csókot vetve kezével a sötétség felé, mintha senkitől
7542   II,   XXIX|           utolszor.~ ~– Jerünk, jerünk!~ ~A levéltár nagy termében ott
7543   II,   XXIX|                   termében ott várták már a tanúk.~ ~Négyen voltak:
7544   II,   XXIX|                   tanúk.~ ~Négyen voltak: a helybeli jegyző, egy fiatal,
7545   II,   XXIX|               fiatal, telt képű férfi, ki a meleg kályhának támaszkodott
7546   II,   XXIX|            kályhának támaszkodott háttal; a jószágigazgató, az emberséges
7547   II,   XXIX|               hogy hadd járjon ő is, mint a többi cselédség, fekete
7548   II,   XXIX|                   sokáig – vén bűnösök.~ ~A harmadik tanú a pap. A negyedik
7549   II,   XXIX|                bűnösök.~ ~A harmadik tanú a pap. A negyedik Kiss Miska.
7550   II,   XXIX|                    A harmadik tanú a pap. A negyedik Kiss Miska. A jó
7551   II,   XXIX|                    A negyedik Kiss Miska. A jó fiú elhagyta a fényes
7552   II,   XXIX|                  Miska. A jó fiú elhagyta a fényes szalonokat, miknek
7553   II,   XXIX|                 volna jobbat valakivel.~ ~A fiskális is ott van, és
7554   II,   XXIX|                   s azokat félszárig veri a kalamárisokba, melyek a
7555   II,   XXIX|                   a kalamárisokba, melyek a kerek asztalon mindenki
7556   II,   XXIX|                    hogy senki sincs jelen a nábob nagyságos és méltóságos
7557   II,   XXIX|               gyanítani, mennyire sietett a végintézkedéssel, s tanúkul
7558   II,   XXIX|               végintézkedéssel, s tanúkul a legigénytelenebb embereket
7559   II,   XXIX|                amidőn egy élő rendelkezik a halála utániakról.~ ~János
7560   II,   XXIX|                 Miskát ülteté, átellenébe a fiskálist, hogy értse, amit
7561   II,   XXIX|               barátim, jó feleim! – kezdé a nábob, míg mindenki mélyen
7562   II,   XXIX|                  azon kezdem, aki előttem a legkedvesebb volt a világon,
7563   II,   XXIX|               előttem a legkedvesebb volt a világon, és aki már a sírban
7564   II,   XXIX|                volt a világon, és aki már a sírban nyugszik. Ez a sír
7565   II,   XXIX|                 már a sírban nyugszik. Ez a sír kezdete és vége életembeli
7566   II,   XXIX|                  forint kamatját élvezzék a madarasi kastély kertészei,
7567   II,   XXIX|        délutánokon keresztül… És ültessen a kertész egy másik jávorfát
7568   II,   XXIX|            magányosan; ha valaha kiszárad a fa, vagy valami tiszteletlen
7569   II,   XXIX|                  az egész összeg szálljon a szegényekre.~ ~Rudolf hideg,
7570   II,   XXIX|                mozdulatlan arccal ült ott a beszélő mellett; senki sem
7571   II,   XXIX|                 az uradalombeli hajadonok a templomban, imádkozzanak
7572   II,   XXIX|                 meghaltak, akkor háromnak a szűzek közül, kiket a lelkész
7573   II,   XXIX|            háromnak a szűzek közül, kiket a lelkész legérdemesebbnek
7574   II,   XXIX|   legérdemesebbnek fog ítélni, nyújtsa át a község előtt a menyasszonyi
7575   II,   XXIX|                 nyújtsa át a község előtt a menyasszonyi koszorút és
7576   II,   XXIX|              összeget, azután menjenek ki a sírhoz, szórjanak rá virágot,
7577   II,   XXIX|                 tegye őt isten boldogabbá a túlvilágon, mint volt itt
7578   II,   XXIX|            túlvilágon, mint volt itt ezen a földön. Ez az én kívánságom.~ ~
7579   II,   XXIX|                fájdalmas csend uralkodott a teremben, csak a papíron
7580   II,   XXIX|               uralkodott a teremben, csak a papíron nyargaló toll percegése
7581   II,   XXIX|              Midőn az ügyvéd feltekintett a papírról mutatva, hogy mindent
7582   II,   XXIX|                  visszhangosan zengett el a teremben, mintha egészen
7583   II,   XXIX|                volt, az ezen mind fekete. A név ki van verve szépen
7584   II,   XXIX|                  Uram, uram – szólt közbe a lelkész. – Ki olvasott az
7585   II,   XXIX|               gyászfátyolt le ne vegyenek a szobákról, legyen minden
7586   II,   XXIX|                mind.~ ~– Óh, uram – szólt a pap –, lehet, hogy azon
7587   II,   XXIX|                      És azután felnyitván a sírboltot, két fülke között
7588   II,   XXIX|                  fülke között töressék át a közfalat, hogy ne legyen
7589   II,   XXIX|               hogy őmellette fogok alunni a boldog feltámadás napjáig,
7590   II,   XXIX|             minden igazhivőre. Ámen.~ ~És a nagy komoly férfiak mind
7591   II,   XXIX|                 egyik sem szégyenlé magát a másik előtt; még a hidegvérű
7592   II,   XXIX|                  magát a másik előtt; még a hidegvérű ügyvéd is összerágta
7593   II,   XXIX|            összerágta tollát, s nem látta a betűket, melyeket leírt…
7594   II,   XXIX|               csak egy esztendőt, álmodta a többit”.~ ~– Ennyit rólunk,
7595   II,   XXIX|               Kárpáthy. – Egy kincsem van a föld alatt, kivel nemsokára
7596   II,   XXIX|                      E szóknál jelent meg a legelső könny Kárpáthy szemében.
7597   II,   XXIX|         megbocsátja az Isten, megbocsátja a haza, amit ellene vétettünk,
7598   II,   XXIX|        milyeneknek kellett volna lennünk. A gazdagság ne rontsa meg
7599   II,   XXIX|                 volna rá, mint használjam a másik felét! Én azt akarom,
7600   II,   XXIX|               hogy fiam boldog legyen. Mi a boldogság? Pénz? Birtok?
7601   II,   XXIX|                önkénytelen eszébe juttatá a reánézőnek ama rég elhunyt
7602   II,   XXIX|                 lankadt kezéből kihullott a buzogány és a kézíj, a körülálló
7603   II,   XXIX|                   kihullott a buzogány és a kézíj, a körülálló ivadéknak
7604   II,   XXIX|          kihullott a buzogány és a kézíj, a körülálló ivadéknak tanácsokat
7605   II,   XXIX|                 törpén hagynák, mert hisz a gazdagok bűnei több hasznot
7606   II,   XXIX|              kézbe, mely őt vezetni fogja a becsület és honfidicsőség
7607   II,   XXIX|              fogja őt, jobban, mint ha én a sírból kinyújtanám kezemet
7608   II,   XXIX|                 gróf Szentirmay Rudolf.~ ~A jó öreg szívesen nyújtá
7609   II,   XXIX|               szívesen nyújtá e szavaknál a mellette ülő ifjúnak kezeit;
7610   II,   XXIX|                   így kívánta azt – szólt a nábob. – Utolsó órájában
7611   II,   XXIX|                 hagyunk neki örökségül!~ ~A jó öreg sokáig nem bírt
7612   II,   XXIX|                   végintézetének elmondá, a nagy érzés annyira erőt
7613   II,   XXIX|                azon vétkeit, miket Isten, a haza és énellenem elkövetett.
7614   II,   XXIX|                  meg azokat neki Isten és a haza, miként én is megbocsátom!
7615   II,   XXIX|                  kit Isten nyugtasson meg a földben, s dicsőítsen meg
7616   II,   XXIX|                 Magát meg nem öli ő, mert a kéjencek nem tudnak öngyilkosok
7617   II,   XXIX|             hiszem elég arra, hogy valaki a szűkölködés ellen biztosítva
7618   II,   XXIX|                fővétele napja eljön, azon a napon kapjon egyszerre száz
7619   II,   XXIX|                 Óh, uram… – akará hebegni a másik öreg, de nyelve nem
7620   II,   XXIX|                   öreg Vidra bohócomat és a lapáji pusztát, melyet magam
7621   II,   XXIX|                 óhajtom Istentől, hogy az a hon, melynek földében őseim
7622   II,   XXIX|                  legyen és viruljon, hogy a nemzet, melynek tagja lehetnem
7623   II,   XXIX|               lelkemet Istennek, testemet a földnek ajánlva várom nyugodalmas
7624   II,   XXIX|            leírattak. Az ügyész felolvasá a végrendeletet, s azzal Kárpáthy
7625   II,   XXIX|                 azzal Kárpáthy János után a jelen volt tanúk mind aláírták,
7626   II,   XXIX|                      Ekkor mondá Kárpáthy a papnak, hogy hívja be az
7627   II,   XXIX|                 egyházfit.~ ~Bejött az, s a kis gömbölyű ébenfa asztalra
7628   II,   XXIX|             vacsorája ez. Utolsó, minőben a halálra vált betegeket részeltetik.~ ~
7629   II,   XXIX|                  betegeket részeltetik.~ ~A pap odaállt az asztal elé,
7630   II,   XXIX|             odaállt az asztal elé, melyen a bor és a kenyér volt. Kárpáthy
7631   II,   XXIX|               asztal elé, melyen a bor és a kenyér volt. Kárpáthy keresztényi
7632   II,   XXIX|              keresztényi alázattal járult a szent jelvények elé, a többiek
7633   II,   XXIX|             járult a szent jelvények elé, a többiek némán álltak körül.~ ~
7634   II,   XXIX|             többiek némán álltak körül.~ ~A pap nyújtá a tört kenyérfalatot:~ ~–
7635   II,   XXIX|              álltak körül.~ ~A pap nyújtá a tört kenyérfalatot:~ ~–
7636   II,   XXIX|               testének sebeibe! És nyújtá a poharat:~ ~– Az Ő vére mossa
7637   II,   XXIX|                        Az Ő vére mossa le a te bűneidet!~ ~János áhítattal
7638   II,   XXIX|                jámbor megnyugvással mondá a lelkésznek:~ ~– Nemsokára
7639   II,   XXIX|                 vagyok, ne tartsanak imát a templomban meggyógyulásomért,
7640   II,   XXIX|                    odamentek, körülállták a gyermek bölcsőjét; az komolyan
7641   II,   XXIX|              kivette őt, s karjára emelé. A gyermek nagy, okos szemeivel
7642   II,   XXIX|                     Azután körülvándorolt a többi öregek kezén; mindenikre
7643   II,   XXIX|                   Rudolf is kezébe vette, a gyerek kacagni, hánykolódni
7644   II,   XXIX|           nagyokat sikongatva, mint ahogy a gyermekek szokták tenni,
7645   II,   XXIX|                 miért? Rudolf megcsókolta a gyermek homlokát.~ ~– Hogy
7646   II,   XXIX|                  azt mondá, hogy nem akar a szent kenyér és bor után
7647   II,    XXX|                   Mindenki jókor lefeküdt a kastélyban, csak Rudolf
7648   II,    XXX|                Rudolf maradt fenn sokáig. A kandallóban barátságos tűz
7649   II,    XXX|           robogott; éjfélen túl elült ott a tűz előtt, s múltról és
7650   II,    XXX|                Vannak titkok, miknek jobb a szívek fenekén maradni.~ ~
7651   II,    XXX|                   nagy járás-kelés támadt a kastélyban, cselédek futkostak
7652   II,    XXX|            kastélyban, cselédek futkostak a folyosókon fel s alá. Rudolf
7653   II,    XXX|                  volt öltözve, s kilépett a tornácra. Szemben találkozék
7654   II,    XXX|                  és nem tud. Végre kitört a szó és a könny ajkán és
7655   II,    XXX|                tud. Végre kitört a szó és a könny ajkán és szemein,
7656   II,    XXX|               hálószobájába.~ ~Ott feküdt a nábob behunyt szemekkel,
7657   II,    XXX|              tiszteletreméltó volt ez arc a halál után, letisztulva
7658   II,    XXX|              halál után, letisztulva róla a gyarló szenvedélyek, csak
7659   II,    XXX|             szobában aludt, és csak midőn a nagy nesztelenség által
7660   II,    XXX|                jól sejté utolsó óráit. Az a névtelen öröm, az a kimagyarázhatlan
7661   II,    XXX|                    Az a névtelen öröm, az a kimagyarázhatlan jóérzés
7662   II,    XXX|                  kimagyarázhatlan jóérzés a halál közelléte volt.~ ~
7663   II,    XXX|                 vége volt mindennek, csak a ravatalra volt szükség.~ ~
7664   II,    XXX|                   készítve hálószobájában a ravatalhoz. Koporsó, szemfödél,
7665   II,    XXX|                címerek, fáklyák. Nem félt a koporsótól úgy, miként ama
7666   II,    XXX|               vele megesküdött, úgy tevék a koporsóba.~ ~Ugyanazon énekes
7667   II,    XXX|               ismét tarka néppel tölt meg a kárpátfalvi udvar. De most
7668   II,    XXX|                kárpátfalvi udvar. De most a víg arcok helyett szomorúak
7669   II,    XXX|               jöttek. Senki sem maradt el a régi ismerősök közől; mindenki
7670   II,    XXX|                ráismerni, úgy elváltozott a halálban. Hát még akik életében
7671   II,    XXX|            Koporsóját roppant nép követte a sírboltig; fáklyáit az ország
7672   II,    XXX|            legelőbbkelő férfiai vitték, s a legtiszteletreméltóbb delnők
7673   II,    XXX|                  delnők járultak utána.~ ~A szokás úgy hozta magával,
7674   II,    XXX|                volna.~ ~Boldog gyermek!~ ~A legnagyobb csapásokon, apa-anya
7675   II,    XXX|                   anyát nyer helyettök.~ ~A jó öreg nábobot elbúcsúztatá
7676   II,    XXX|                 de legtöbbet sírt maga az a pap, akinek a többit vigasztalni
7677   II,    XXX|                sírt maga az a pap, akinek a többit vigasztalni kellett
7678   II,    XXX|               téríté magához, midőn végül a megholt ismerőit kellett
7679   II,    XXX|                  csendes szobákba, mikben a halottak laknak, odatették
7680   II,    XXX|                 oly enyészetesen hangzott a sírboltba alá a földön keresztül;
7681   II,    XXX|                  hangzott a sírboltba alá a földön keresztül; maguk
7682   II,    XXX|                   földön keresztül; maguk a sírásók is siettek onnan
7683   II,    XXX|                   siettek onnan feljutni. A nagy vasajtó döngve csapódott
7684   II,   XXXI|                                     XXXI. A világ nyelve~ ~A magyarországi
7685   II,   XXXI|                    XXXI. A világ nyelve~ ~A magyarországi leggazdagabb
7686   II,   XXXI|            családfők egyike követte nejét a sírba, maga után egy reményteljes
7687   II,   XXXI|                elő sokak számításaiban.~ ~A vélt örökös, Abellino, ki
7688   II,   XXXI|                   Île de Jérusalemig. *~ ~A sok összevissza bonyolult
7689   II,   XXXI|           bonyolult esetnél nekiszabadult a világ nyelve, nehány hétig
7690   II,   XXXI|                   van Livius, itt Konrád, a bohó Erdey Gergely, az étvágya
7691   II,   XXXI|               ellen küzdő Málnay Georges, a szabadelvű Darvay Jenő,
7692   II,   XXXI|                   szabadelvű Darvay Jenő, a szép Csendey, a különc báró
7693   II,   XXXI|              Darvay Jenő, a szép Csendey, a különc báró Berky, az előtáncos
7694   II,   XXXI|             Aladár, és ki tudna emlékezni a többire, kiket tulajdon
7695   II,   XXXI|              elfeledni.~ ~Táncszünet van; a férfiak a pipázóterembe
7696   II,   XXXI|                 Táncszünet van; a férfiak a pipázóterembe gyűltek.~ ~
7697   II,   XXXI|                közéjök, kecsesen füstölve a fehér papírszivarral, s
7698   II,   XXXI|                  legyen, onnan mulattatja a társaságot elmés élceivel.~ ~
7699   II,   XXXI|          temetését beszélik.~ ~Most éppen a végrendeletet kíséri kommentárokkal
7700   II,   XXXI|                virágok. Mondják, hogy még a kaszásoknak is meghagyta
7701   II,   XXXI|                  ahol egy íriszt találnak a mezőben, azt le ne kaszálják,
7702   II,   XXXI|                    hogy ő ki nem állhatja a virágokat, mert az mind
7703   II,   XXXI|                   mind merő szenvelgés.~ ~A jávorfák levágatását pedig
7704   II,   XXXI|                   követte ezen ötletet.~ ~A liberális Darvay Jenő jónak
7705   II,   XXXI|                  kap in natura * , melyet a Maroccaner-házban * lakó
7706   II,   XXXI|            kolduskosztümben: rongyos szűr a nyakában, kiszakadt csizmában,
7707   II,   XXXI|                  Rettentő kacagás fogadta a leleményes illusztrációt.
7708   II,   XXXI|             érdemesnek tovább beszélni.~ ~A gazdag majorátustól * elmaradt,
7709   II,   XXXI|                   vétkül, azért megbocsát a világ, az csak érdekesebbé
7710   II,   XXXI|                   hogy semmire se tanítsa a fiút, mint lovagolni és
7711   II,   XXXI|                    alig bírták elkapni.~ ~A liberális Darvay Jenő csak
7712   II,   XXXI|                tokaji üvegekkel, hogy még a másvilágra se menjen át
7713   II,   XXXI|             szőlőkoszorút tegyenek, s ezt a nótát húzzák a cigányok,
7714   II,   XXXI|            tegyenek, s ezt a nótát húzzák a cigányok, mikor a temetőbe
7715   II,   XXXI|                  húzzák a cigányok, mikor a temetőbe viszik: „Múlik,
7716   II,   XXXI|              sírja fölött kedvenc nótáit; a kortyondi frátereknek pedig
7717   II,   XXXI|              napján összegyűljenek, s ott a sírja fölött igyanak egyet
7718   II,   XXXI|               csupán azt kötötte ki, hogy a temetőbe ne járjanak csókolózni,
7719   II,   XXXI|            hallgatni; azonfelyül mindenét a cigányokra hagyta.~ ~– Csak
7720   II,   XXXI|            cigányokra hagyta.~ ~– Csak az a kár – szakítá félbe Gergely
7721   II,   XXXI|                szakítá félbe Gergely gróf a kedélyes rágalmakat sardonicus *
7722   II,   XXXI|           Kecskerey urat, most hallgassuk a kortyondi frátereket.~ ~
7723   II,   XXXI|                 hogy az elem van őbennük, a bor. Óriási nagyokat kacagnak.
7724   II,   XXXI|              Óriási nagyokat kacagnak. Az a boldogabb, aki bolondabbat
7725   II,   XXXI|               franciául meg németül, hogy a másvilágon, haneha az angyalok
7726   II,   XXXI|                    Utolsó nap befalaztatá a pinceajtót, magam beszéltem
7727   II,   XXXI|               pinceajtót, magam beszéltem a kőművessel. aki ott dolgozott,
7728   II,   XXXI|               alkalma az ő borának miatta a részegség bűnébe esni, s
7729   II,   XXXI|                bűnébe esni, s megtiltotta a bormérést valamennyi domíniumán,
7730   II,   XXXI|               valamennyi domíniumán, csak a patikában szabad ezentúl
7731   II,   XXXI|      Megparancsolá még azt is, hogy senki a más feleségére rá ne merjen
7732   II,   XXXI|           csapodár asszony van, fojtassék a Berettyóba, és amely iskolásleány
7733   II,   XXXI|                  eklézsiát.~ ~– Hahhahha! A templomajtóban!~ ~– De az
7734   II,   XXXI|              hiába, félt, hogy megátkozza a másvilágon.~ ~– Dehogy.
7735   II,   XXXI|               enni.~ ~– Félt szegény öreg a haláltól nagyon, azért változott
7736   II,   XXXI|            templomokra hagyta.~ ~– Kivéve a fiát. Azt Szentirmay úrnak
7737   II,   XXXI|                 élt volna csak még sokáig a menyecske, s kaptam volna
7738   II,   XXXI|          menyecske, s kaptam volna én oda a házhoz, fogadom, hogy lett
7739   II,   XXXI|                 itt, aki vagy egy poharat a fejükhöz vágjon.~ ~Míg élt
7740   II,   XXXI|               Vessünk most egy pillantást a Boulevard des Italiens-i *
7741   II,   XXXI|                lordok most is ott szólják a világot az erkélyszobában,
7742   II,   XXXI|            erkélyszobában, s ha kifogytak a közel levőkből, előveszik
7743   II,   XXXI|                 távol vannak.~ ~Jelen van a különc lord, az északi herceg,
7744   II,   XXXI|                 lép be monsieur Griffard, a gazdag bankár, ugyanazon
7745   II,   XXXI|      körülményesebben ismerte – kiált elé a vidám márki. (Hihetőleg
7746   II,   XXXI|                   nem bizonyíthatja, hogy a kérdéses örökös egy helyettesíttetett.~ ~–
7747   II,   XXXI|                 viszonyban élt volna?~ ~– A nő példánya volt az erénynek –
7748   II,   XXXI|                   nézve.~ ~– Még rosszabb a hitelezőire – szól közbe
7749   II,   XXXI|                  szemhunyorítás, egy ránc a homlokon nem mutatja, hogy
7750   II,   XXXI|              nagyon restellené, ha valaha a világ megtudná, miszerint
7751   II,   XXXI|                      És azután sírt, mint a záporeső.~ ~A Mayer leányok
7752   II,   XXXI|                  sírt, mint a záporeső.~ ~A Mayer leányok is feketében
7753   II,   XXXI|              leányok is feketében jártak. A fekete ruha nagyon emeli
7754   II,   XXXI|                  fekete ruha nagyon emeli a szépséget. De már ha mégis
7755   II,   XXXI|             kíváncsi volt azt hinni, hogy a viselet előnyén kívül más
7756   II,   XXXI|                 sírtak ugyan, mert az árt a szép szemeknek, hanem ők
7757   II,   XXXI|                  Nagynénénk (!) holt meg; a gazdag Kárpáthy Jánosné,
7758   II,   XXXI|               miránk nem hagyott semmit – a fukar, azért mi mégis meggyászoljuk.~ ~
7759   II,   XXXI|                    stb….~ ~Rudolf megérté a jó asszonyság kívánatát,
7760   II,   XXXI|              képes felőle. Ha meghal, még a másvilágon is hiába fog
7761   II,   XXXI|                   kezeit, lábait csókolva a méltóságos asszonynak, adja
7762   II,   XXXI|                  nem bánja, ha meghal – s a többi, s a többi.~ ~Szentirmayné
7763   II,   XXXI|                  ha meghal – s a többi, s a többi.~ ~Szentirmayné igazán
7764   II,   XXXI|                Hiszen csak az kellene még a világ nyelvének, hogy Mayerné
7765   II,   XXXI|                Teréz nem állhatott ellent a szíves meghívásnak, sőt
7766   II,   XXXI|                bocsátá őt többé vissza, s a jó polgárnőnek sohasem volt
7767   II,   XXXI|                 úgy tekinté, mint egyikét a legtiszteletreméltóbb rokonoknak.~ ~
7768   II,   XXXI|               tartá adrága nagymamát, aki a kerek földön senkitől sem
7769   II,   XXXI|              csupáncsak egyedül Teréztől. A paradicsomból képes volna
7770   II,   XXXI|                 másvalakit is elriasztott a háztól Teréz ottléte. És
7771   II,   XXXI|                   ott lesz, s minthogy ez a néhány hét esztendőkig tartott,
7772   II,   XXXI|             végképpen Kőhalmon – vegzálni a kasznárnékat és ispánnékat.~ ~
7773   II,   XXXI|                  És azután egyik esztendő a másik után jött. Teréz csak
7774   II,   XXXI|              Teréz csak mindig ott maradt a háznál, Marion pedig egészen
7775   II,   XXXI|                 már nagyon meggyűlt benne a méreg, hogy azt kiönthesse.~ ~
7776   II,   XXXI|            Marionnak sohasem volt alkalma a békességes hölgyet bosszanthatni.~ ~
7777   II,   XXXI|                  elmondá viszontagságait, a veszélyeket, mikben forgott.
7778   II,   XXXI|                 sem mondta soha senkinek, a sírba vitte magával a titkot.~ ~
7779   II,   XXXI|           senkinek, a sírba vitte magával a titkot.~ ~És Flóra meghitt
7780   II,   XXXI|                 boldogtalanul, és még tán a túlvilágon is szeret, és
7781   II,   XXXI|                 igen gyakran elmenni vele a fenyőfák ligetéhez, s meglátogatni
7782   II,   XXXI|             ligetéhez, s meglátogatni azt a sírkövet, melynek mindegyik
7783   II,   XXXI|               szép napfényes délután künn a parkban sétált Flóra, egy
7784   II,   XXXI|                gyermeket vezetve kezén.~ ~A gyermek őt tanulta nevezni
7785   II,   XXXI|                   megfelelni akárkinek.~ ~A kastélyba ezalatt Marion
7786   II,   XXXI|                 meg.~ ~Hallva, hogy Flóra a parkban sétál, sietett le
7787   II,   XXXI|                   legény lenne.~ ~(Persze a hároméves fiú értette ezt
7788   II,   XXXI|                  Milyen szépen tartja ezt a fiút. Milyen kár, hogy önnek
7789   II,   XXXI|                 nincs gyermeke.~ ~(Egyike a legfájóbb gyöngédtelenségeknek
7790   II,   XXXI|                 szerették egymást. S hogy a csalódás annál nagyobb legyen
7791   II,   XXXI|                 nagyobb legyen önre nézve a szemei a megszólalásig hasonlítanak
7792   II,   XXXI|                legyen önre nézve a szemei a megszólalásig hasonlítanak
7793   II,   XXXI|               hozzá – s azzal ölibe kapta a gyermeket, s összecsókolá
7794   II,   XXXI|                  szemeit és száját.~ ~(Ez a nő hígvelejű! – gondolá
7795   II,   XXXI|               majd akkor meg fogja utálni a gyermeket, ha gyanút gerjeszthet
7796   II,   XXXI|                  egy gyermek szíve, s még a fogalom is hiányzott belőle
7797   II,   XXXI|                 fogva még jobban szerette a gyermeket.~ ~Nehány év múlva
7798   II,   XXXI|              egyszer Flóra azzal lepi meg a székvárosból hazatérő férjét,
7799   II,   XXXI|        székvárosból hazatérő férjét, hogy a kis Zoltánnal eléje lovagol –
7800   II,   XXXI|                 Zoltánnal eléje lovagol – a hölgy szelíd fehér paripáján,
7801   II,   XXXI|                   szelíd fehér paripáján, a gyermek egy kis eleven tatár
7802   II,   XXXI|                 meg, hogy meg ne csókolja a fiút.~ ~Még alig volt hatéves
7803   II,   XXXI|                     Még alig volt hatéves a gyermek, midőn egyszer Flóra
7804   II,   XXXI|              midőn egyszer Flóra felvitte a gyűlésterembe, ahol Rudolf
7805   II,   XXXI|                   elmés beszédet tartott; a gyermek komolyan hallgatta
7806   II,   XXXI|            gyermekeit s több kis pajtását a gyermekszobába, s ott megyegyűlést
7807   II,   XXXI|             gyermeteg lelkesüléssel, hogy a ráleső Flóra el volt ragadtatva.~ ~
7808   II,   XXXI|                    hamis termettel csalja a világot és magát. Szakállát,
7809   II,   XXXI|              képes élvezni.~ ~Így jár-kel a világban. Toldott-foldott
7810   II,   XXXI|                  Toldott-foldott kísértet a múlt szép időkből, egyik
7811   II,   XXXI|               szép időkből, egyik kezében a mankósbot, mellyel köszvényes
7812   II,   XXXI|         köszvényes lábain segít, másikban a hallótülök. Hanem ő azért
7813   II,   XXXI|            szeretetre méltó alak, melynek a nők ellene nem állhatnak,
7814   II,   XXXI|                 komikus alaknak tartja, s a főbb körökben csak azért
7815   II,    Veg|                   egész e század közepéig a nemesség képviselte a vagyont,
7816   II,    Veg|            közepéig a nemesség képviselte a vagyont, értelmiséget és
7817   II,    Veg|                    Ez az egyik tény.~ ~És a magyar nemzet ez időben
7818   II,    Veg|                alig más nép Európában. Ez a másik tény.~ ~A következtetést –
7819   II,    Veg|             Európában. Ez a másik tény.~ ~A következtetést – ha szíveskedett
7820   II,    Veg|          következtetést – ha szíveskedett a türelmes olvasó e regényt
7821   II,    Veg|              csekélységének érzetében ezt a csekélységet nem iparkodnának
7822   II,    Veg|                   készülő ügyet.~ ~Nálunk a vagyonos osztály hivatása
7823   II,    Veg|           emelkedik. Az ősi hazaszeretet, a nemzeti míveltség és az
7824   II,    Veg|           gazdálkodás példáit tőlük várja a nemzet.~ ~Az idők elmúltak,
7825   II,    Veg|                  Az idők elmúltak, amidőn a gazdag magyar nem tartá
7826   II,    Veg|             gazdag magyar nem tartá magát a magyar nemzet tagjának.
7827   II,    Veg|               megmutatta, hogy boldogítni a legnagyobb boldogság.~ ~
7828   II,    Veg|                 boldogság.~ ~Most már, ha a regényíró alakokat keres,
7829   II,    Veg|              álmíveltség divathőseit vagy a durva, parlagi, borzas jellemeket
7830   II,    Veg|               mutassa be, kénytelen értök a régen múlt időkbe visszamenni.
7831   II,    Veg|              visszamenni. Amonnét ma csak a valódi míveltséget s az
7832   II,    Veg|                   s az ősszokásokból csak a valódi honfiúságot látjuk
7833   II,    Veg|              nevetségesekké. Vannak-e még a jelenben mintaképei e torzalakoknak?
7834   II,    Veg|                  barátaim (komolyan értve a szót) véleményét és illető
7835   II,    Veg|                 hogy az első kötet, tehát a regénynek egynegyed része,
7836   II,    Veg|               irányregénynél megvan, ahol a társadalmi eszméknek keresztülvitele
7837   II,    Veg|               keresztülvitele felszabadít a művészi formák alól. A mesét
7838   II,    Veg|        felszabadít a művészi formák alól. A mesét illetőleg tulajdonképpen
7839   II,    Veg|                nem írhattak hőskölteményt a római írók Mars * és Minerva *
7840   II,    Veg|               Mars * és Minerva * nélkül; a különbség csak az, hogy
7841   II,    Veg|          századnak, melyben éltek, tiltja a méltó kegyelet.~ ~Némi anakronizmusokat
7842   II,    Veg|                  kiadásban kiigazítani.~ ~A nyelv ellen tett észrevételek,
7843   II,    Veg|                  megvallani, miszerint én a végletekig vitt purizmust *
7844   II,    Veg|                  újabb időkben avatatlan, a nyelvek összehasonlított
7845   II,    Veg|                   annyira elszaporították a rossz új szavakat nyelvünkben,
7846   II,    Veg|        nyelvünkben, hogy kénytelen vagyok a régieket visszakérni s használatban
7847   II,    Veg|       használatban tartani mindaddig, míg a magyar tudós társaság nagy
7848   II,    Veg|                borzalommal emelek kalapot a vegytani műszavak rejtelmes
7849   II,     Sz|                Aktaión) – Arisztaiosz fia a görög mitológiában; mikor
7850   II,     Sz|                  vadászat közben meglátta a nimfák között fürdő Artemiszt,
7851   II,     Sz|            falkája széttépte~ ~ad vocem – a szóhoz (ti. kapcsolódva),
7852   II,     Sz|                  Apollo – ókori napisten, a művészetek pártfogója~ ~
7853   II,     Sz|                   műterem~ ~ ~ ~Bacchus – a bor és a vidámság istene
7854   II,     Sz|                        Bacchus – a bor és a vidámság istene az ókori
7855   II,     Sz|              Belgiumban, róla nevezték el a poroszok a waterlooi csatát~ ~
7856   II,     Sz|               róla nevezték el a poroszok a waterlooi csatát~ ~Boulevard
7857   II,     Sz|                  Boulevard des Italiens – a párizsi nagy körút egy része~ ~
7858   II,     Sz|                  Akrisziosz király leánya a görög mitológiában; atyja
7859   II,     Sz|       mitológiában; atyja elzáratta, mert a delphoi jós azt jövendölte,
7860   II,     Sz|               Diána – vadászat istennője, a női erény védelmezője a
7861   II,     Sz|                   a női erény védelmezője a római mitológiában~ ~dichtet –
7862   II,     Sz|                 rejtelmes istentisztelet, a görög vallás legrégibb megnyilvánulása
7863   II,     Sz|               epitheton – jelző~ ~Erisz – a viszály istennője az ókori
7864   II,     Sz|            Péleusz és Thetisz lakodalmán „a legszebbnek” feliratú aranyalmát
7865   II,     Sz|              aranyalmát az istennők közé; a civakodó istennők kölcsönösen
7866   II,     Sz|               kölcsönösen megvesztegették a döntőbírának felkért Pariszt,
7867   II,     Sz|                  honfitársai fejére vonta a csalódott Héra és Athéné
7868   II,     Sz|                nők kísérője~ ~ghibellin – a császári hatalom híveinek
7869   II,     Sz|               levő személy Olaszországban a pápa és a német-római császár
7870   II,     Sz|                  Olaszországban a pápa és a német-római császár közötti
7871   II,     Sz|                 inas, szolgafiú~ ~guelf – a pápai hatalom híveinek pártja
7872   II,     Sz|                   hatalom híveinek pártja a XII–XIII. században, a pápa
7873   II,     Sz|             pártja a XII–XIII. században, a pápa és a német-római császár
7874   II,     Sz|                XIII. században, a pápa és a német-római császár közötti
7875   II,     Sz|               idején~ ~ ~ ~hands off – el a kezekkel~ ~Heléna – a görög
7876   II,     Sz|                  el a kezekkel~ ~Heléna – a görög hősmonda szerint Menelaosz
7877   II,     Sz|                   királyfi megszöktetett; a rege szerint emiatt tört
7878   II,     Sz|               rege szerint emiatt tört ki a trójai háború~ ~Herculaneum –
7879   II,     Sz|        Campaniában, Nápolytól délkeletre, a Vezúv nyugati lábánál, közel
7880   II,     Sz|              Vezúv nyugati lábánál, közel a tengerhez; az i. e. I. században
7881   II,     Sz|          tengerhez; az i. e. I. században a Vezúv nagy kitörése teljesen
7882   II,     Sz|              kitörése teljesen eltemette; a XVII. és XVIII. századi
7883   II,     Sz|                 irodalmi neve; eredetileg a magyarságnak a hunokkal
7884   II,     Sz|                 eredetileg a magyarságnak a hunokkal közös mondabeli
7885   II,     Sz|               virág)~ ~Île de Jérusalem – a Szajna egyik szigete Párizsban~ ~ ~ ~
7886   II,     Sz|                henger alakú burok, melyet a nők hordanak, hogy kezüket
7887   II,     Sz|              hordanak, hogy kezüket óvják a hidegtől; muff~ ~Karmel-hegy –
7888   II,     Sz|                 mészkőhegy Palesztinában; a IV. század óta remeték lakhelye;
7889   II,     Sz|          kalendárium – híres naptár, mely a XVII. századtól kezdve a
7890   II,     Sz|                  a XVII. századtól kezdve a lőcsei Brever-féle nyomdában
7891   II,     Sz|          Brever-féle nyomdában készült, s a naptári részen kívül apró
7892   II,     Sz|          majorátus – családi birtok, mely a család legidősebb tagját
7893   II,     Sz|                 hitbizomány~ ~majoresco – a majorátus várományosa, a
7894   II,     Sz|                  a majorátus várományosa, a hitbizomány örököse, legidősebb
7895   II,     Sz|              Marokkói ház, híres üzletház a mai Engels téren~ ~Mars –
7896   II,     Sz|                 mai Engels téren~ ~Mars – a háború istene a római mitológiában~ ~
7897   II,     Sz|                    Mars – a háború istene a római mitológiában~ ~médisance –
7898   II,     Sz|                 ezer bocsánat~ ~Minerva – a bölcsesség istennője az
7899   II,     Sz|                   mely vízen át szűri meg a füstöt~ ~née de – született~ ~
7900   II,     Sz|           szertartásos bók térdhajtással) a német Buckerl szóból~ ~pur
7901   II,     Sz|                kifejezések használatától; a nyelvi hibák és idegenségek
7902   II,     Sz|                  quinterno – ötös találat a lottón~ ~ ~ ~reggély – a
7903   II,     Sz|                  a lottón~ ~ ~ ~reggély – a reggel szóból az estély (
7904   II,     Sz|           Vivienne utca II szám Párizsban a II. kerületben~ ~ruinál –
7905   II,     Sz|                  híres császári kastély – a múlt században Bécs mellett;
7906   II,     Sz|                században Bécs mellett; ma a városhoz tartozik~ ~seigneur –
7907   II,     Sz|                whist – angol kártyajáték, a bridzs őse~ ~ ~ ~
7908   II,    Meg|                                           A „Magyar Nábob” megköltése~ ~„
7909   II,    Meg|                   egész művet megalkot.~ ~A magyar nyelvben igen szerencsés
7910   II,    Meg|                    hogy „brütet * ”. S ez a kettő az írói működésnél
7911   II,    Meg|                   elképzeljük, hogy ül az a romantikus tollas azon a
7912   II,    Meg|                  a romantikus tollas azon a tikgömbön, * * saját fantáziája
7913   II,    Meg|              éppen lidérc (baziliszk * )? A realisztikus tollas már
7914   II,    Meg|                  már komolyabban végzi; ő a tapasztalat, az életismeret
7915   II,    Meg|                   az eszmetojását, aminek a héjára már rá van írva a
7916   II,    Meg|                  a héjára már rá van írva a név: „Crève-coeur * ”, a
7917   II,    Meg|                  a név: „Crève-coeur * ”, a hévmérő szerint aláfűt,
7918   II,    Meg|              bizonyosra működik.~ ~Hát én a galamboktul vettem a példát.
7919   II,    Meg|                   én a galamboktul vettem a példát. A galambköltésnél
7920   II,    Meg|              galamboktul vettem a példát. A galambköltésnél felváltja
7921   II,    Meg|         galambköltésnél felváltja egymást a nő és a hím a fészken. A
7922   II,    Meg|                 felváltja egymást a nő és a hím a fészken. A nő a fantázia,
7923   II,    Meg|           felváltja egymást a nő és a hím a fészken. A nő a fantázia,
7924   II,    Meg|                  a nő és a hím a fészken. A nő a fantázia, a hím a tapasztalat,
7925   II,    Meg|                  és a hím a fészken. A nő a fantázia, a hím a tapasztalat,
7926   II,    Meg|                 fészken. A nő a fantázia, a hím a tapasztalat, az emlékezet,
7927   II,    Meg|                    A nő a fantázia, a hím a tapasztalat, az emlékezet,
7928   II,    Meg|             életre melengetni.~ ~Ha lehet a galamb vallási szent jelvény,
7929   II,    Meg|                éppen olyan szent jelvénye a költészetnek is.~ ~Pusztán
7930   II,    Meg|                írni remek korrajzokat; de a regényírásnál egyesülni
7931   II,    Meg|         regényírásnál egyesülni kell mind a kettőnek. A regényírónak
7932   II,    Meg|           egyesülni kell mind a kettőnek. A regényírónak érezni is kell,
7933   II,    Meg|                 Első kísérletemnél, mikor a Hétköznapokat írtam, hol
7934   II,    Meg|                  Hétköznapokat írtam, hol a képzelem, hol az életismeret
7935   II,    Meg|               életismeret ragadta magával a másikat, s az erősebb önkényével
7936   II,    Meg|                  munkáimban aztán egészen a fantázia vállalta magára
7937   II,    Meg|                  fantázia vállalta magára a megköltést, s mikor a magyar
7938   II,    Meg|              magára a megköltést, s mikor a magyar történelmi regények
7939   II,    Meg|                  meg éppen minden alkotás a képzeletre volt bízva. Az
7940   II,    Meg|                  az alakjaimat. Ugyanezen a hippogriffon * süvöltöztek
7941   II,    Meg|         hippogriffon * süvöltöztek azután a török elbeszéléseim: a Fehér
7942   II,    Meg|             azután a török elbeszéléseim: a Fehér rózsa, Janicsárok
7943   II,    Meg|                   esett meg rajtam, mikor a Csataképek-et és a Bujdosó
7944   II,    Meg|                  mikor a Csataképek-et és a Bujdosó naplójá-t írtam:
7945   II,    Meg|                 mindenütt), de amint ezen a földhöz kötött pályán tovább
7946   II,    Meg|              magyarul „kacsi * ”! s azzal a kiadóm tizenöt ív kész munkámat,
7947   II,    Meg|             tizenöt ív kész munkámat, ami a 48/9-es időkről szólt, szépen
7948   II,    Meg|         papírmasénak; Sajó barátom letűnt a láthatárról, s az én fantáziám
7949   II,    Meg|         elsüllyedt világrészbe; aztán meg a régi Rómába, s ha már éppen
7950   II,    Meg|                kívántam írni, felkerestem a régi várkunokat, Oldamurt
7951   II,    Meg|                  az ő Dalmájával, valahol a Káspi-tó mellett. Ezen a
7952   II,    Meg|                  a Káspi-tó mellett. Ezen a réven mégiscsak csempésztem
7953   II,    Meg|                hunyt rá. Mért ne legyenek a magyarok szabadok és hazaszeretők –
7954   II,    Meg|                   látogattam el Erdélybe. A nőmmel együtt utaztam, ki
7955   II,    Meg|                  sártenger; többet gyalog a kocsi mellett, mint fenn
7956   II,    Meg|                  az úton regélte el nekem a feleségem azt a jelenetet,
7957   II,    Meg|                  el nekem a feleségem azt a jelenetet, amin a Magyar
7958   II,    Meg|           feleségem azt a jelenetet, amin a Magyar nábob kezdődik. Ő
7959   II,    Meg|              ilyen árvízlepte sík pusztán a szemközt utazó alföldi dinasztával,
7960   II,    Meg|                első eszmecsíra, amiből én a Magyar nábobot megköltöttem.~ ~
7961   II,    Meg|                   nábobot megköltöttem.~ ~A többi munkáimnál is őszintén
7962   II,    Meg|              annál inkább bevallhatom ezt a Magyar nábobnál, mert a
7963   II,    Meg|                   a Magyar nábobnál, mert a feleségemtől kaptam, s csupán
7964   II,    Meg|                csupán az első akkordot.~ ~A magyar nábob egy tipikus
7965   II,    Meg|                   egy tipikus alakja volt a magyar közéletnek, mondhatni
7966   II,    Meg|            mondhatni egy egész korszaknak a kifejezése, akinek bizarr
7967   II,    Meg|            őseredeti magyar alakot, elébb a maga tüskés kopáncsaiban *
7968   II,    Meg|              Vezérfonalam volt ebben maga a korszellem nagy átalakulása,
7969   II,    Meg|         korszellem nagy átalakulása, mely a harmincas évek nyilvános
7970   II,    Meg|          személyesítőit megtaláltam abban a két nagy vezéralakban, kiket
7971   II,    Meg|                   nevezek. Akkor még mind a kettő élő alak volt, s én
7972   II,    Meg|                szerepeltetni. Ma már mind a kettő a múlté; bátran megnevezhetem
7973   II,    Meg|        szerepeltetni. Ma már mind a kettő a múlté; bátran megnevezhetem
7974   II,    Meg|                  meg báró Kemény Zsigmond a Magyar szónokok és államférfiak
7975   II,    Meg|                   mint én tudtam volna.~ ~A párizsi eseményeket az egykorú
7976   II,    Meg|                  lapokból tanulmányoztam, a Catalani–Mainvielle-né epizódot
7977   II,    Meg|           Catalani–Mainvielle-né epizódot a Tudományos Gyűjtemény Koszoru
7978   II,    Meg|               találtam. Ugyanebben leltem a leírását a még azon évben
7979   II,    Meg|              Ugyanebben leltem a leírását a még azon évben dívott pünkösdi
7980   II,    Meg|           pünkösdi király népszokásnak.~ ~A pozsonyi diétát s a honatyák
7981   II,    Meg|       népszokásnak.~ ~A pozsonyi diétát s a honatyák nemzeti pompáját
7982   II,    Meg|                  sablon. Volt olyan elég. A külföldön élő, vagyonukat
7983   II,    Meg|                   predikátumot ragasztott a nagyvilági médisance * :
7984   II,    Meg|            nagyvilági médisance * : annak a híres táncosnőnek a nevét,
7985   II,    Meg|                 annak a híres táncosnőnek a nevét, akit a főúr egész
7986   II,    Meg|                 táncosnőnek a nevét, akit a főúr egész Európán keresztül
7987   II,    Meg|                   városra kísért, s akire a fél vagyonát elköltötte;
7988   II,    Meg|               ágyba fekhetett le, amelyet a továbbutazó művésznő reggel
7989   II,    Meg|           művésznő reggel elhagyott.~ ~Az a párbaj Abellino és Fennimor
7990   II,    Meg|               között is valódi esemény.~ ~A mellékalakok, még a legbizarrabb
7991   II,    Meg|            esemény.~ ~A mellékalakok, még a legbizarrabb különcök is,
7992   II,    Meg|               csupa ismerősök, akik akkor a magyar társadalmat kiegészítették,
7993   II,    Meg|               társadalmat kiegészítették, a kortyondi fráterek, a nagyúri
7994   II,    Meg|     kiegészítették, a kortyondi fráterek, a nagyúri tányérnyalók, a
7995   II,    Meg|                   a nagyúri tányérnyalók, a pusztai kocsmáros, Kecskerey
7996   II,    Meg|                   kocsmáros, Kecskerey és a becsületes lelkek.~ ~Még
7997   II,    Meg|                  becsületes lelkek.~ ~Még a női alakokról kell szólnom.~ ~
7998   II,    Meg|                 grófnénak az alakja félig a képzelet, félig a valóság
7999   II,    Meg|                   félig a képzelet, félig a valóság alkotása nálam.
8000   II,    Meg|           alkotása nálam. Gyermekkoromban a rajztanárom egy acélmetszetű