Kötet, Fezejet

1    I,     II|     kéjtanyája.~ ~Egy kisded, emelkedett dombon, melyet emberi fáradság
2    I,   VIII|        rögtön két első lábára emelkedett, s hosszú, ismételt vad
3   II,  XVIII| önkénytelen, öntudatlan sóhaj emelkedett e szavakra.~ ~E percben
4   II,    XIX|   hallgatni.~ ~Mindenki előtt emelkedett azóta Fanny erkölcsi értékében,
5   II,    XXI|    mely a mulatólak közepéből emelkedett, s honnan az egész síkságot
6   II, XXVIII|       Nagy fehér márványemlék emelkedett egy zöld lomb oldalában,