Kötet, Fezejet

1    I,      V| gyalázni.~ ~Jozefine nyugodtan emelé fel e szóra arcát.~ ~– Tegyék.
2    I,    VII|   Rudolf öntudatlanul ajkaihoz emelé a képet, és meg csókolá
3    I,   XIII|     szólott, amíg Istenhez nem emelé lelkét, s arcán ez alkalommal
4    I,   XIII|    Kutyfalvi egyszerre dühösen emelé fel öklét, s gyűrűjével
5   II,  XXVII|       János úr elragadtatással emelé őt ajkaihoz, s szúrós, tövises
6   II,   XXIX|    János kivette őt, s karjára emelé. A gyermek nagy, okos szemeivel