Kötet, Fezejet

1    I,     IV|          nincsen pénze? – Hah! – dühösen kiálték a fickóra – Monsieur,
2    I,     VI|       helyet adva Zelmirának, ki dühösen jött a színpadra pokolnak
3    I,     VI| bosszúsan toppantott.~ ~Abellino dühösen rohant erre ki a páholyból,
4    I,   XIII|          itt Kutyfalvi egyszerre dühösen emelé fel öklét, s gyűrűjével
5   II,     XV|    tartoznék. Hahaha!~ ~Abellino dühösen fordult felé, de e pillanatban
6   II,  XXIII|     Ördög és pokol! – kiálta fel dühösen Abellino kiszakítva karját