Kötet, Fezejet

1    I,     II| kerül a szakállamra a sor – dörmögé Abellino arcához simogatva
2    I,     IV|     És az én erszényemből – dörmögé Iván.~ ~– Herceg, amit a
3    I,    VII|     asszonynak van szíve! – dörmögé magában a munkás, s elsietve,
4    I,    XII|   érez, s lenyomott gégével dörmögé:~ ~– Elé kell híni a mestert.~ ~–
5    I,   XIII| amit a nagyságos úr átnéz – dörmögé az öreg szolga.~ ~– Fogja
6    I,   XIII|     lelhette az öregurat? – dörmögé a jó társaság –, hogy olyan