Kötet, Fezejet

1    I,     XI| asszonyom, ön engemet egészen boldoggá tesz.~ ~– Hogyan, uram?~ ~–
2   II,    XIV|  öngyilkost, én gyámleányomat boldoggá akarom tenni, de kincsért,
3   II,  XVIII|      rám gondolt, megszánt és boldoggá tett.”~ ~– Óh, Fanny – monda
4   II,  XVIII|      közül.~ ~– Tegye önt oly boldoggá az ég, mint amilyen boldoggá
5   II,  XVIII|  boldoggá az ég, mint amilyen boldoggá tett ön engemet!~ ~– Ah
6   II,   XXIV|  fővárosunkat, mely mindenkit boldoggá tett, aki hallá.~ ~– És