Kötet, Fezejet

1   II,     XV| elkeseredett – biztatá a siránkozó anyát –, amit ön kíván, az minden
2   II,  XVIII|             monda:~ ~– Való. És az anyát nem pótolja ki senki.~ ~
3   II,  XVIII|      Kivált olyan derék, jó szelíd anyát, mint néhai Eszékiné volt,
4   II,   XXIX|         Milyen jó atyát, milyen jó anyát hagyunk neki örökségül!~ ~
5   II,    XXX|      nélkül esik át, s új atyát és anyát nyer helyettök.~ ~A jó öreg
6   II,   XXXI|        balsors által látogattatott anyát imádott leányára való emlékezéstől