Kötet, Fezejet

1    I,      X|             sírtak; az asszony nagy zokogva felelt:~ ~– Meghal a leányom.~ ~–
2    I,      X|               A szerencsétlen ember zokogva fuldokolt nehány szót, hogy
3   II,    XXV| kétségbeesésében keblére omoljon, s zokogva, fuldokolva ölelje át, mondhatlan
4   II,    XXV|         volt boldog életében. Midőn zokogva az ő keblén függött.~ ~Már
5   II,    XXX|             könny ajkán és szemein, zokogva monda:~ ~– Meghalt… ~ ~–
Best viewed with any browser at 800x600 or 768x1024 on Tablet PC
IntraText® (VA2) - Some rights reserved by EuloTech SRL - 1996-2010. Content in this page is licensed under a Creative Commons License