Kötet, Fezejet

1    I,      V|     Mainvielle-nét, ki úgyis félni fog e napon a végzetes föllépéstől.~ ~
2    I,   VIII|   szilaj bikát!~ ~– Nem kell félni! – mondta Márton. – Mire
3    I,   XIII|   esettől azonban nem lehete félni, midőn nevenapján történt
4   II,     XV|     kíváncsiság; tudja, hogy félni, rettegni fog attól, amit
5   II,   XVII| jönni az utcára, nem kellett félni az embernek, hogy ott valami
6   II,    XXV|   neki. A sikertől nincs oka félni. Makacsabb női kedélyeken