Kötet, Fezejet

1   II,    XIV| leánynak, hallod-e szívem, én szeretlek, el tudlak tartani; ha hozzám
2   II,     XV|      mondhatja valakinek: „Én szeretlek”, akit nem szeret, mit ér
3   II,   XXIV|           Mikor látod, én úgy szeretlek! Bálványozás, imádat, amit
4   II,   XXIV|       oly régen és oly nagyon szeretlek!”~ ~ ~ ~
5   II,    XXV|     még irányodban sem, pedig szeretlek, és nem tiltja senki, hogy
Best viewed with any browser at 800x600 or 768x1024 on Tablet PC
IntraText® (VA2) - Some rights reserved by EuloTech SRL - 1996-2010. Content in this page is licensed under a Creative Commons License