Kötet, Fezejet

1    I,    XII|          Fanny iránt. Hisz az is reménytelenül szeretettő a leányt,
2    I,    XII|          hogy egyik azért szeret reménytelenül, mert a másik reménytelenül
3    I,    XII|      reménytelenül, mert a másik reménytelenül szerettetik.~ ~Rudolf elmondá,
4   II,    XIV|         gondolattól, hogy Sándor reménytelenül szeret.~ ~És mégis ezt tartá
5   II,    XIV| szerelmes, és azon más tán ismét reménytelenül eped, és ez így megy tovább
Best viewed with any browser at 800x600 or 768x1024 on Tablet PC
IntraText® (VA2) - Some rights reserved by EuloTech SRL - 1996-2010. Content in this page is licensed under a Creative Commons License