Kötet, Fezejet

1   II,     XV|   engedni, hogy őt összevissza ölelje. Rögtön, azonnal akart menni
2   II,     XV|       meg, hogy összevissza ne ölelje a duennát, amit azzal bánt
3   II,    XXV| omoljon, s zokogva, fuldokolva ölelje át, mondhatlan kín és mondhatlan
4   II,  XXVII|       s odatették kezébe, hogy ölelje, hogy csókolja meg: az örömkönny
5   II, XXVIII|        kezét forrón, és meg ne ölelje.~ ~Sándor gondolni sem tudta,
Best viewed with any browser at 800x600 or 768x1024 on Tablet PC
IntraText® (VA2) - Some rights reserved by EuloTech SRL - 1996-2010. Content in this page is licensed under a Creative Commons License