Kötet, Fezejet

1    I,      V|     átadója nevét éppen nem akará megmondani, azon gondolatra jöttem,
2    I,    VII| kíváncsisággal.~ ~Senki sem tudta megmondani. Kikerülte figyelmüket,
3   II,    XIV|          kell rukkolni egyenesen! Megmondani a leánynak, hallod-e szívem,
4   II,     XV|       mert a szomorú alak sietett megmondani, hogy kicsoda, és azután
5   II,  XXVII|           remény; de kötelességem megmondani önnek, hogy számára csak