Kötet, Fezejet

1    I,      I|           Köszönöm – nyögé az keservesen –, nem kell már, vége a
2    I,      I|     nagy urat. A kohót búsan, keservesen evett, odainté az agarat
3    I,   XIII| agarat, s ha meghalna, éppoly keservesen megsiratná, mint azokat,
4   II,  XXVII|       párnáiba temetve, zokog keservesen… keservesen…~ ~A  alszik,
5   II,  XXVII|    temetve, zokog keservesen… keservesen…~ ~A  alszik, és álma
Best viewed with any browser at 800x600 or 768x1024 on Tablet PC
IntraText® (VA2) - Some rights reserved by EuloTech SRL - 1996-2010. Content in this page is licensed under a Creative Commons License