Kötet, Fezejet

1    I,      V|        nő átölelte férjét, mellé hajtá fejét izzadt vánkosára,
2    I,    XII| felajánlani.”~ ~Sándor nyugodtan hajtá össze a levelet.~ ~– Nagyra
3   II,    XXV|      önkénytelenül férje vállára hajtá szédülő fejét.~ ~Rudolf
4   II, XXVIII|       homlokát a hideg márványra hajtá, azt képzelé, hogy most
5   II,   XXIX|        hímzés fölé; láttam, mint hajtá szép fejét e vánkosokra;