Kötet, Fezejet

1   II,   XXII|        lesz e forró homlokon, s gyöngéden tapasztá azt oda.~ ~Fanny
2   II,    XXV| szerelmen.~ ~Rudolf fülébe súgá gyöngéden:~ ~– Még most sincs közöttünk
3   II,    XXV|      hozzá, megfogta szép kezét gyöngéden.~ ~– Miért sír ön?~ ~Pedig
4   II,    XXV|        Neked igazad vanszólt gyöngéden Rudolf. – A nők nem gyöngék.~ ~–
5   II,    XXX|     látta, azt állítá, hogy oly gyöngéden tudja e gyermeket ölelni,
Best viewed with any browser at 800x600 or 768x1024 on Tablet PC
IntraText® (VA2) - Some rights reserved by EuloTech SRL - 1996-2010. Content in this page is licensed under a Creative Commons License