Kötet, Fezejet

1    I,     XI|        kendőjét.~ ~Milyen valódi fájdalom! – gondolá magában az asszonyság.~ ~–
2    I,    XII|       siettessünk, mi körünkben, fájdalom, a legjobb mulatságok közé
3   II,  XVIII|          beszélni a legiszonyúbb fájdalom, a legsértőbb szégyenpirítás,
4   II,   XXIV|         a hét nap észrevétlenül, fájdalom nélkül múlt el, ahogy sohasem
5   II,  XXVII|        szívére, de jónak látta a fájdalom által is próbára tenni azt.~ ~–
6   II,    XXX| csapásokon, apa-anya veszteségen fájdalom nélkül esik át, s új atyát