Kötet, Fezejet

1    I,    III|          A kézműves öntudatlan felsóhajtott.~ ~– Nem akarok Párizsban
2   II,    XIV| amilyen sohasem volt.~ ~Sándor felsóhajtott.~ ~– Sokáig kellene akkor
3   II,    XIV|      sejtessen vele.~ ~A leány felsóhajtott, és nem felelt semmit.~ ~–
4   II,    XIV|     lesz ő is, én is.~ ~Boltay felsóhajtott, s kis idő múlva alig érthető
5   II,   XXIX|      hogy mindent leírt, János felsóhajtott, s fejét alácsüggeszté:~ ~–
Best viewed with any browser at 800x600 or 768x1024 on Tablet PC
IntraText® (VA2) - Some rights reserved by EuloTech SRL - 1996-2010. Content in this page is licensed under a Creative Commons License