Kötet, Fezejet

1    I,    III| szólt ama dörgő hangú ifjú, barátságosan nyújtva jobbját az ismeretlen
2   II,    XIV|     Ezzel fölkelt a főúr, s barátságosan megszorítván Boltay mester
3   II,     XX|    unalmas óráinkban velünk barátságosan együtt ásítozik. (Ennél
4   II,  XXIII|     vevé kalapját, és azzal barátságosan elbúcsúzott, kölcsönösen
5   II,    XXV|    elé kezét, melyet Rudolf barátságosan megszorított.~ ~– Note
Best viewed with any browser at 800x600 or 768x1024 on Tablet PC
IntraText® (VA2) - Some rights reserved by EuloTech SRL - 1996-2010. Content in this page is licensed under a Creative Commons License