Kötet, Fezejet

1   II,    XIV|   hant alatt hallgatni a lágy zokogást, mit a szánó, méla részvét
2   II,     XV|     Itt a fuldoklásig vitte a zokogást a beszélő, de azért csak
3   II,     XV|        anélkül, hogy ölelést, zokogást vagy csókot vissza tudna
4   II,    XXV| elcsöndesült a , elhagyta a zokogást, és suttogó, de szilárd
Best viewed with any browser at 800x600 or 768x1024 on Tablet PC
IntraText® (VA2) - Some rights reserved by EuloTech SRL - 1996-2010. Content in this page is licensed under a Creative Commons License