Kötet, Fezejet

1    I,   XIII|      csak a rémületet, mely e szavakra szívében gerjedt, s nem
2   II,     XV|      találkozom?” Hát uram, e szavakra, mint a megtestesült hárpiák,
3   II,     XV|       egészen elérzékenyült e szavakra, eszébe jutott, hogy valami
4   II,  XVIII| öntudatlan sóhaj emelkedett e szavakra.~ ~E percben kocsirobaj
Best viewed with any browser at 800x600 or 768x1024 on Tablet PC
IntraText® (VA2) - Some rights reserved by EuloTech SRL - 1996-2010. Content in this page is licensed under a Creative Commons License