Kötet, Fezejet

1    I,    VII|    öntözi most is.~ ~Rudolf lelkének mindez emlékeken egyenkint
2    I,    XII| neki őszintén, hogy szeret, lelkének, szívének minden hevével
3   II,    XXV|  virágoknak, hogy vegyék el lelkének gondolatjait, adjanak más
4   II,   XXIX|     semmit, nincs testének, lelkének hová lenni. Magát meg nem
Best viewed with any browser at 800x600 or 768x1024 on Tablet PC
IntraText® (VA2) - Some rights reserved by EuloTech SRL - 1996-2010. Content in this page is licensed under a Creative Commons License